Európai Idő, 1997 (8. évfolyam, 2-19. szám)

1997-01-25 / 2. szám

ADVOCA­­DEI _______________ségek, hanem a m mm r­öntgen (VOCATUS DIABOLI PAJZZSAL ÉS DÁRDÁVAL. KELL-E NEKÜNK DEMOKRÁCIA (folytatás az 1. oldalról) EGYIKBEN “KICSODA” A MÁSIKBAN “MICSODA” Botos László Európai fele 1997 / 2 inctelen megalkuvás volt akkoriban, s amit ízléstelenség “tanulmányoknak” ti­tulálni ma!!! megvizsgált cselekedetek alapján került 3.­­ Az i­de Hol kezdődik a kulturális merénylet és a hivatali visszaélés? "már a­ki bekerült e “leltárba' Az igazgató-főszerkesztő val­lomása szerint kaptak “adatlapokat olyan életpályákról, amelyek még nem mutattak Ha valaki a választott “szakmájához” teljesítményt vagy közösségi tettet /sic!/, amely a szerkesztési elveknek megfelelően MONUMENTÁLIS ÍZLÉSTELENSÉG: » A Romániai Magyar KI KICSODA (s itt a felelős kiadói minőségről is szó van!) olyan mértékben nem ért ill. visszaél helyzetével, mint e kiadvány felelős kiadói..., döntse el az olvasó, mit érdemel!? Nem elég akarni valamit, ahhoz nem­csak pénz és elszántság kell, de - ha kultúráról van szó - alaposabb tudás, széle­sebb látókör, némi (minőségi!) szak­­képzettség (vagy egyszerűen: szakismeret), no meg minimális emberi tartás, vállalkozói gerinc (amit egyszerűbben “betyárbecsület­nek” is neveznek). A szóban forgó kötet nyelvezete tele van (az elsőtől az utolsó oldalig) olyan magyartalanságokkal, hogy az érzékenyebb idegzetű olvasó nem élné túl, ha arra vállalkozna, hogy - ne adj Isten! - végigolvassa... Erre a legmonumentálisabb (avagy egyenesen “magyar nyelvi horrorba” illő) fordulatot a - szövegszinten igazolhatóan szintén e ki kicsoda igazgató-főszerkesztője tollából származó - adatgyűjtő ív “Tisztért címzett” kezdetű bevezetőjének 2. bekezdése produkálja: “Szíves közreműködésével - amelyben bízunk és számítunk rá - Ön tettlegesen hozzájárulhat e fontos forrásmunka elkészüléséhez..." Nos, ez a tettlegesség (­ bántalmazás, inzultálás) - sajnos - sikerült a felelős kiadóknak. Az eredmény: a szakma be­csülete s az üzleti tisztesség ellen elkövetett inzultus, s az érintettek szemé­lyi jogainak közvetlen vagy közvetett - de: súlyos! - “bántalmazása'”. A közösségi tettlegesség avagy “Életpályák”, melyek nem mutattak “közösségi tettet” (sic!) Leszámítva azt, hogy az igazgató­főszerkesztő úrnak a fogalmazás nem erős oldala (“a szerkesztők elengedhetetlennek tartották azokat az életpályákat is,...”, “a második kiadás előkészítésénél több közösségi segítséget kapunk” stb.), s össze­vissza beszél, amikor a kiküldött és beérkezett kérdőívek számáról vagy a szerkesztési elvekről (vagy ezek hiányáról?) ír, én mégis emlékezetébe idéznék néhányat a Bevezetőben (be)vallott szem­pontjai és ...tényei közül: 1.­­ Állítólag e “műben” szerepelnek azok, akik a romániai magyarság meghatározó, értéket létrehozó, közszol­gálatot ellátó, közösségi feladatokat fölvállaló vagy a közösségi életben cse­lekvően résztvevő személyiségei - aki “hozzájárult nemzeti identitásunk megőrzéséhez, közösségünk építéséhez /sic! mintha ez egyfajta szocializmus lenne.../, kultúránk gyarapításához.” értékelhető lett volna, ezért kimaradtak a jelen kiadásból.” 4. - A Bevezető szerint 35 ezer adat­lapot küldtek ki, s végül­ a visszaérkezett anyagból (90%-ban ezek adataira támaszkodva) “mintegy hatezer címszót” szerkesztettek. 5. - “A szócikkek terjedelme nem minden esetben arányos a teljesítmények értékével”, “helytelen tehát az a megközelítés, amely a szócikkek hosszúságából ítéli meg az életpályát, élet­művet.” — mondja a Bevezető írója. mindez­ szép lehetne, ha igaz lenne. Csakhogy: Adl.. 2.& 5.: A hiba az, hogy a szerkesztők nem ebben a szellemben jártak el. A kötet a hirdetett eszmék (elriasztó) ellenpéldája, részben a kérdőívet beküldői. Önvallomása, s másrészt pedig teljesen ÖNKÉNYES és elvtelen szerkesztői szem­pontok, benyomások ill. “sikeredések” ollója alakította a szerkezetet “tartalmastúl­­mindenestül”. Kollégáimtól, barátoktól, ismerősöktől, s saját tapasztalatból tudom /ha kell, bizonyítani is!/, hogy sok esetben — lényegeset elhagyva, lényegtelent megtartva, igazságot ferdítve vagy egyenesen hamisít­va!!! — tendenciózusan manipulálták a szerkesztők (?) nem egy esetben a befutott kérdőívek adatanyagát. Az Európai Idő, a munkatársaim és a jómagam nevében kérem, ne higgyék el azt, amit a ránk vonatkozó szócikkekben mond rólunk a Romániai Magyar KI KICSODA! Az, úgy, nem igaz! De ez a kisebbik hiba! Csoportkép, mely az igazgató-főszerkesztő és felelős kiadók önarcképe Egy kultúrának mindenkor vannak olyan jelentős képviselői, akik szerénységből, szórakozottságból vagy tényleges időhiány­ból kifelejtik, magukat az efféle cso­portképekből. Ám ez nem mentség a cso­portkép-készítő számára, aki “megörökített történelmi pillanat“-nak hirdetett csoportképet készít!!! Hacsak nem azt akarja, hogy a csoportkép csak az ő önarcképe legyen. Mert megengedhetetlen, hogy egy ilyen igénnyel készülő műből olyan nevei hiányozzanak a romániai magyar kultúrkincsnek, mint Bustya János, Kató Béla, Tánczos Vilmos, Tibori Szabó Zoltán, Szilágyi IV. Sándor, Vetési László stb. stb. - hogy csak azt a néhány nevet említsem, ami kapásból eszembe jutott, s a könyvben nem találtam. S akkor, amikor olyan nevek its mint Cs. Gyímesi Éva, Ferenczi István, Fábián Ernő stb. épp hogy belekalapáltattak “négy deszkányi” szócikktérfogatba... , az ízléstelenség stanikistváni monumenta-ÉvaSmÉBÉÉ a BMMaiaHMM Ehhez fogható ízléstelenségre még nem volt példa a magyar (közszolgálati) könyvkiadás történetében. Képzeljük el Költőcske Mihályt, amint ki kicsodát szerkeszt, csakhogy Ady Endrét kihagyhassa belőle! Ad 3- & 4.­ Ami pedig a szakmai ízléstelenségen túl van, az a vállalkozói ízléstelenségben folytatódik. Az úriember mintaképe, a szavahi­hetőség emlékipave, a leszerződött 10 dolláros árut az elszá­molásnál 17-20 dollárért adják.. Aki — esetleg — nem tudná: a kiküldött kérdőívek jogi értelemben vett megrendelési-előfizetési szerződés szerepét is betöltötték és betöltik, miszerint: a könyvet darabonként 10 amerikai dollár­nak megfelelő áron bárki bármilyen példányszámban megrendelhette. Erről szó szerint így szólt a “toborzó”: “A testes, reprezentatív kivitelezésű mű hozzávetőleg 10 USD-nek megfelelő fejbe kerül.” Hát, mit szóljunk... jócskán hoz­závetettek! Mert­­ ezek után­­ megérkezett a jóhiszemű romániai magyarhoz karácsonyi ajándékként egy-egy 17,5-20 dollárnyi fizetési követelést (s no meg a zsákbamacs­­kát, a fércművet) tartalmazó csomag... Hogy ez jó üzlet volt, nem vitás. Főleg, ha belekalkuláljuk azt a kb. 10-15 000 “mézes madzagra került” romániai ma­gyart, aki azt hitte, hogy az általa megren­­élt/megvásárolt műben az ő neve is szerepel. (Lovas a kis cipber hátán) Ezekkel vagy ezek nélkül a karácsonyi árfolyamon, amikor a dollár hivatalosan f­­otom 3912 lej volt, a felelős kiadók egkevesebb 300 000 000 lejjel “mézes­­madzagolták" be a romániai magyar pol­gárokat, de ez az összeg akár félmilliárd lej is lehet, ha nem több. (6 000 biztos vásárló - aki bekerült a kötetbe, plusz 12-14 000 - aki kimaradt, de megrendelte a kötetet, plusz - becslések szerint - 4-7 000 kötet keres­kedelmi forgalmazásban bel- és kül­földön...Mert a könyvterjesztési hálózatba kerülő áru egyenesen mintegy 100 000 lejes darabonkénti áron ijesztgeti az élelmes előjegyzőt! Ez 20-25 ezerszer 60-70 ezer lejnyi forgalom, s összesen mintegy másfél milliárd lej! De evés közben jön meg az étvágy...­ (folytatás az I. oldalról) 2. - A mű szerkezete egységes, alig van a szócikkek “alakja” és a tartalom közt aránytalanság (hibája inkább a magyarhoni belterjesség; jórészt hiányoznak a határokon túli magyarság képviselői). 3. - A szócikkek helyességét maguk az érintettek ellenőrizhették. 4. - Szerkesztői tisztában vannak azzal, hogy: “tiszteletben kell tartanunk a szemé­lyiséghez fűződő jogszabályokat, csak az érintettek által engedélyezett személyes jel­legű adatokat, továbbá nyilvános források­ból is elérhető adatokat” tárolhatnak információs rendszerükben. az első romániai magyar ki kicsoda csoda Aradtól Csíkszeredáig — A-K. Pallas-Akadémia Könyvkiadó - Csíkszereda, 1996.­ a fentnevezett­­példák tekintetében jórészt a 3. pontban fogyatékos, s így zöm­mel ebből erednek legfőbb (s helyenként súlyos, egyenesen embereket megbélyegző!) hibái is, melyek olykor egészen komikus árnyalatot öltenek (Feladvány: tessenek megkeresni a Cs. Gyímesi Éva szócikket! Aki megtalálja... az egészen kivételes képességű ember!). Egyébként a mű egészében ígéretes és tisztességes vállalkozás: hiteles (bár hiányos!) értékleltár. Könyvesboltokban elérhető­­ árban is (20 000 lej). AD DELIBERANDUM: A fentnevezettekhez képest homlok­­egyenest más a helyzet a második erdélyi Ez a “mű” a szakmai hozzá nem értés, a könnyelműség, az elvtelenség, a szakmai és üzleti ízléstelenség, s nem utolsósorban az üzleti “puhatestűség” iskolapéldája. E­hhen­yz­ertelenyben valóban - amint a e vezető szerzője is mondja - úttörő kiad­vány a romániai magyar könyvkiadás­ban. ( A felületes berzenkedőket máris meg­nyugtatnám: nem a “savanyú ” szőlő - komplexus beszél belőlem, s még csak nem is vállalkozói irigység. Ezt bárki ellenőrizheti...) A román kommunista újságíró­­csináló tanodai végzettség - mint dicsőség Hogy valaki kizárólag csak a néhai s nem eléggé rossz emlékű N. Ceauşescu szellemi műhelyének, a kommunista újságíró-csináló tanoda (­ a bukaresti Ştefan Gheorghiu Akadémia!!!) végzettje - mint e ki kicsoda kiadójának igazgató­­főszerkesztője, magában még nem is lenne olyan nagy katasztrófa. Bár nehezen magyarázható az ilyen kompromisszumokat is fölvállaló gátlásta­lan becsvágy úgy 1985 körül, amikor a szakmai helytállás és tisztesség miatt sokan távozni voltak kénytelenek az országból (mint pl. Tóth Károly, az Ellenpontok szellemi atyja), amikor sokakat a szeku nyomorgatott, meghurcolt, s esetleg halálra is kínzott, amikor tisztességesebb pályakezdők inkább vállaltak falusi „száműzetést”, mint mindenáron-bármiáron újságírást... S lehet, hogy a “TV tanulmányai” ilyen summázása és bevallása naiv őszinteség, de — lévén, hogy gyanúsan sok az efféle őszin­teség e kötetben - tartok attól, hogy e val­lomások természetesnek akarják feltün­tetni azt, ami haszonleső, karrierista, ger­ 2.­­ A mottóban (lásd a Bevezető leg­elején) sugallt elvek szerint nem önértékelés, nem barátok avagy ellen­­ áitása az, ahogyan Stanik István önnön kifizető vásárló­ “kultúróriásságáról” önszócikkében majdnem fél oldalon értekezik (ez egyébként Takács Csabáról, a másik felelős kiadóról is elmondható!) - amelyek során épp csak gittegyleti titulusait nem sorakoz­tatja föl (?)... világosabb a napnál, hogy a felelős kiadók a kisember hiúságát lovagolták meg ezzel az - ízléstelenül - értékleltár­­nak (~ “fontos embertársaink minél telje­sebb számbavétele”) titulált telefonkönyv­­összeállítással: minél több a kiküldött kérdőív, annál több a megrendelő, s minél több a szócikk, annál több a panasz nélkül kétszeres (fel)árat is (Ez a “lóca” tele van “géniuszokkal?) Pedig szakmai közhely, hogy valós értékeket megjelenítő szócikkszám egy akkora népesség vonatkozásában, mint a romániai magyarság, legfönnebb 1200- 1300 lehet. Ezzel szemben ennek közel ötszörösét tartalmazza a Romániai Magyar KI KICSODA. Hogy ennyivel töményebb lenne a romániai magyarság? Ne áltassuk magunkat! Ennyivel éhesebb volt a nyereségre a kiadó! (Nehéz lemondani légies elvek ked­véért milliárdos nagyságrendű haszonról...). Vagy tényleg van átlagban minden 10 ezernyi magyar közt 30 országra szóló nevezetesség vagy híresség? Jobb helyeken nem így csinálják a minőség forradalmát. De el tudom képzelni, hogy annak idején a bukaresti újságíró­csináló tanodában ilyen mennyiségi ugrással már biztosra vették, hogy eljött a minőség Kánaánja is... Ad summám. Hogy mennyiben sérti ill. tiporja láb­bal a szobán forgó mű a személyi jogokat, majd kiderül, ha valaki törvény elé viszi az ügyet — amiként az “AD 3. & 4. ’’-ben nevezettek is tisztázódni fognak. A felelős kiadóknak illene, ha még van bennük betyárbecsület, önszántukból kártéríteni a becsapott vásárlót (legalább a 10 és 20 dollár közötti tartományban), s - a szakmai tisztesség érdekében - vissza­vonni a könyvet a piacról. (Hiszen 70 000 lejért már kívül-belül minőségi könyv is elő­fordul a piacon - pl. a Larousse Enciklopédia MEMO-ja. Ezt nevezném én “testes, reprezentatív könyv”-nek igazán...) De a felelős kiadó urak aligha fogják megtenni ezek bármelyikét is jószántukból... AD FUTURAM MEMÓRIÁM: Addig is vigasztalódhat az akárkicsoda romániai magyar polgár: méregdrágán vett (egy-két példányban) egy fölöttébb hiányos telefonkönyvet, s így legalább a felelős kiadók ismerőseit könnyedén föl­hívhatja, ha éppen nincs, akinek telefonál­nia. Vagy... eltűnődhet azon, hogy az RMDSZ ügyvezetője ezt a drága “duplafedeles árcédulájú” könyvet kinek a pénzéből finanszírozta, s hogy egy RMDSZ-propagandakiadványra (hiszen ez az, aki nem hiszi, tekintse meg a szó­cikkeket!) miért nem írják rá azt, hogy micsoda , hogy nem “Romániai Magyar KI KICSODA”, hanem “Romániai Magyar RMDSZ-KI­ KICSODA” (a tudomány az objektivitást követi­ a “tudományos szubjektivitás” a politikus propaganda sajátja!). Költői kérdés, ne is tűnődjön a kedves olvasó, így jobban eladható a könyv, s jobban rászedhető a - például - jóhiszemű, forinttal fizető magyarországi vásárló is. ÉN NEM JÁRULOK HOZZÁ TETTLEGESEN... Kedves Olvasó! A barátok, kollégák stb. unszolására én is küldtem be kitöltött kérdőívet, s az Európai Idő nevében rendel­tem is 2 - kettő - darab ki kicsodát. Higgyék el, mindkettőt megbántam. Egyébként föltett szándékom, hogy (noha a felelős kiadók “tettlegességre'' invitáltak), én megmaradok a nézeteltérések tettlegességtől mentes — békés, tárgyalásos — rendezésének elve mellett. - FN­ Nen Hin­i: RMDSZ-es prefektus(ok). A tisztségekért folyó üzletelés során az RMDSZ-t Bukarestben képviselő tár­gyalóbizottság tagjai között volt Verestóy Attila és Dézsi Zoltán is. Az a Verestóy, aki állítólag csak azért nem lett turisztikai vagy kisebbségügyi vagy bármilyen miniszter, mert “igyekezete” a koalíciós partnerek heves ellenállásába ütközött. És Dézsi, a gyergyószentmik­­lósi polgármester, akinek - informá­cióink szerint - nézeteltérése támadt a helyi önkormányzattal. Az RMDSZ-nek kiutalt két prefektusi állás egyikét ő kapta meg­­ Hargita megyében. Most fölösleges vitáznunk azon, hogy melyik megye érdemel inkább magyar prefektust, vagy hogy mennyi pénzébe, idejébe, energiájába kerül Gyergyószentmiklósnak az új pol­gármester-választás ill. előválasztás. Hiszen nem lehet kérdéses, hogy a két megye egyenrangú ebből a szempontból, s inkább a közös, egyöntetű fellépésre, kiállásra kellene ösztönözni őket, s nem egymás közti versenyfutásra ( Kovászna így most lépéshátrányba került). De az már elgondolkodtató, hogy van-e szük­ség egyáltalán Egyeztető Tanácsra, SZKT-ra vagy bármilyen demokratikus­nak nevezhető szervre, ha úgy is csak önös szempontokat követő személyek, vagy érdekcsoportok döntenek felőlünk! ÉRDEMLÜNK? A Maros megyei RMDSZ-szervezet nemrég kitalálta, hogy a községi szervezetek tagjaitól tojást, tyúkot, lisztet, meg efféléket kellene begyűjteni. Az indíték? Egyszerű: drága volt a kampány, kiürült a­­kincstár. Van itt azonban egy kis bökkenő, éspedig, ki váltja pénzre ezeket a ter­mékeket? Vagy talán maholnap látni fogjuk a piacokon a megyei szervezet főnökeit a jó, kis “falun termőt” árulni? Kétlem. Egy biztos: tojásból meg lisztből még nem lehet székházat tatarozni. Esetleg protokoll “vacsikhoz ” szük­séges egy kiadós tojásrántotta...? Sokat hangoztatjuk, hogy társadal­munk legelnyomottabb rétege a paraszt; akkor miért épp róla akarjuk lehúzni a hetedik bőrt is?! -athos - (Marosvásárhely) LISZTADÓ Politikai röntgenpályázatukat épp elérkezettnek tartom. Az ötlettel jöhet­tek volna a tegnap is, és akkor se lett volna késő! A romániai román társadalomnak si­került levetkőznie (demokratikus úton) az örökölt kommunista gönceiből, miközben ez nem mondható el a romá­niai magyar társadalomról, amely jobb híján az UDMR-be tömörült, s amely még mindig az ötvenes évek kommu­nistáival, vagy ezeknek szellemi örök­ségeivel teszi dolgát értünk. Lehet, hogy kezdeményezésük határ­talan visszatetszésben fog részesülni a többi romániai magyar lapcsinálók részéről ... de a romániai magyarság megérdemel végre egy rendes átvilágítást... A romániai magyar nép megkapta karácsonyra, lexikon formájában a ki kicsodáját. Ezt érdemli egyelőre! T. E. (Marosvásárhely) A RÖNTGEN SUGARA Megakadt a szemem a lap 25. számában megjelent Véres kardot hoztam... cikken. (...) Elgondolkoztat, figyelmeztet (a kívülálló objektív véleménye alapján) bizonyos rosszindulatú daganatokra, amik képződhetnek az új politikai spektrum arcán. De nemcsak arcán, apró sejt­jeiben, amit a Röntgen sugara átvilágít. T. A. (Székelykeresztúr) A SZENTEK KEZE "Mi a véleménye az Önt és megyét képviselő RMDSZ-ről? " - kérdezi Nos, csak annyi, hogy a tagsági díj rendszeresen szedik. "Ismer-e gyanúsan és gyors, meggazdagodott RMDSZ-politikust? - kérdezik továbbá. Nem látom Szőcs Gézát vezetőségben, de ha ott lenne, a mondanám: “Minden szentnek maga felé hajt a keze.” F. I.­­Szászrége, a sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal a következőket tudatja: “­ A sepsiszentgyörgyi tanács sohasem fogadta el a csendőrség azon kérését, hogy Sepsiszentgyörgyön a “földstadion” helyére kaszárnyát építsen. Tudni kell azonban, hogy a helyi tanács öt tagja román nemzetiségű így lehet­séges volt az, hogy a “helyi tanácsos urak néme­lyike szorgosan igennel szavazott”.­­ A Kovászna Megyei Tanács ugyan (469/1995 febr. 17.) kérte a sepsiszentgyörgyi tanács belee­gyezését, hogy kibocsáthassa a városépítészeti iránylatot csendőrkaszárnya építése céljából, de a városi tanács a 956/1995 sz. levelében közölte, hogy erre a területre csak sport és szabad­időközpont létesítményei valósíthatók meg, valamint lakóházak. - Idézhetünk a városi tanács urbanisztikai bizottságának 1995. február 21. jegyzőkönyvéből is, miszerint a “2. sz bizottság nem ért egyet a városépítészeti bizonylat kibocsátásával”. - Mindezek ellenére 1996. július 26/216579 számú levélben a csendőrség közli, hogy a 137/1996. március 7. számú kormányhatározat értelmében a fent említett területen csendőrkaszárnya fog épülni.­­ A földmunkálatok megkezdésekor a Polgármesteri Hivatal a 7347/1996. számú le­velében közölte a csendőrséggel, hogy a város területén bármely munkálat elvégzéséhez építési engedély szükségeltetik, mely ebben az esetben hiányzik.­­ A csendőrség válasza a 216875/1996. dec. 2. számú levélben a következő: “a Románia Hivatalos Közlönye első részének 99/1996. számában megje­lentek értelmében a katonai jellegű építkezések dokumentációit a belügyminisztérium hagyja jóvá és az építkezési engedélyt is ő bocsátja ki­.­­ A 7965 sz. levélben a Polgármesteri Hivatal meghívta a csendőrség képviselőjét, hogy a dec. 6. tanácsülésen számoljanak be a tudomásunk nélkül elkezdett építkezésről.­­ A válasz a 216885/1996. dec. 3. keltezésű lev­élben a következő: a csendőrség parancsnoka nin­csen felhatalmazva, hogy részt vegyen a gyűlésen. Jelen pillanatban itt tartunk, elképzelésünk, hogy az új kormánynál és a miniszterelnöknél meghallgatást kapjunk és leállítsuk a csendőrkaszárnya építését ezen a helyen. Albert Almos, polgármester " A szerkesztőség megjegyzése,, Levélírónk ma­gyar nemzetiségű tanácsosokról tud! így e kérdésre még kénytelenek leszünk visszatérni! !! Az oldalért felel: Horváth Alpár és Kocsis Károly események. A Scripta Kia­dó gyorstalpaló mun­kával, felelőtlenül felületesen kezelte a: _________________________________adatlapokat - ez te­rvekkel, hosszú-hosszú felsorolásokkal bizonyítható. Az elképesztő hibákért semmi sem mentesíti, az olcsó nyereség rajszolása a legkevésbé. Teljesen egyetértek a fölösleges, lnyújtott, nem lexikonszerű kiadványokba illő szövegrészek hitvallás, hobby, tervek stb.) mellőzésével, “meghúzásával”, ■z egyáltalán nem lehet panasz vagy vita tárgya. De ha például én érdemesnek és érdekesnek találtam a Scripta Kiadó adatlapján megjegyezni, hogy bár kétszer is elküldték­­ Ştefan Gheorghiu Pártakadémia 5 éves újságírói szakának evelezési tagozatára, ám mégsem jutottam túl a másodév küszöbén, tehát nem végeztem még “fél gyurkapistát” sem. ezt a megjegyzést a főszerkesztőnek vagy főcenzornak nem t­lt volna jogában törölni. Még akkor sem, ha Stanik István­gazgató, főszerkesztő, felelős kiadó a Stefan Gheorghiu Pártakadémián végezte a tanulmányait, 1985-ben. A Scripta Kiadó ki kicsodájának eladási áráról most csak annyit: a balkáni, ócskapiaci üzérkedés mintapéldája, tudtommal sokan vissza is küldték a kiadóhoz a “karácsonyi meglepetést”... ” Megdöbbentő, felháborító az rengeteg elírás, téves adat, amit a cripta Kiadó Romániai magyar ki kicsoda című könyvében találtam, csupán az ismerőseim neve után. Ugyancsak sok a valótlan adat, elírás a Pallas- Akadémia Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig című könyvének első kötetében (A-K) is. A két ki kicsodát egymás mellé helyezve, olyan abszurd helyzetek adódnak, hogy ugyanazon személy legfőbb életrajzi adatai (végzettség, szülők, munka­helyek stb.) lényegesen különböznek. Még nem találkoztam olyan ismerőssel, aki legalább egy-két durva elírást nem talált volna a neve mögött, a Scripta Kiadó ki kicsodájában. A vétkesség mértéke a Scripta esetében jóval na­gyobb, hiszen saját kérdőívekkel dolgozott, míg a Pallas- Akadémia “kölcsönzött” adatokat használt, a budapesti Babits Kiadó közreműködésével állította össze a kötetet. Ami viszont itt is bosszantó mulasztás: legtöbb személy esetében az életpálya 1990 nyarán lezárul, holott éppen az 1990-es esztendő volt a vízválasztó, a nagy szakmai fordula­tok éve, és 1996-ig soku(n)k életében történtek lényeges Válaszként az Önkormányzati tükör A sepsiszentgyörgyiek árulók? című olvasói levélre Az Eu filgyetli 1990 27én " Célunk fórumé itt, Eu­rópát­a is szabad Európa Ezért jogoké pal ér nyesüli rák kő, megis a pékét gek ki| Egyesi! [ft

Next