Európai Idő, 1999 (10. évfolyam, 4-24. szám)

1999-02-27 / 4. szám

Új betegség: a Kaw­­­u­n Főszerkesztő és a Vezetőtanács elnöke: Horváth Alpár. Főszerkesztőségek: Nemzetközi Főszerkesztőség, főszerkesztő: Willmann Walter. Kárpát-Medencei és Romániai Főszerkesztőség, főszerkesztő: Kocsis Károly. Rovatvezető: Botos László. Titkárság: Préda Hajnalka. Belső munkatársak: Farkas Anna, Kacsó András. Reklámmenedzser: Bokor Gábor. Főmunkatárs: Zilahi Csaba. Korrektor: Farkas Anna. Szedő-korrektor: Tök-Dietrich Kriszta. Szedő: Csala Klára. A szerkesztőség postacíme: 4000-Sf.Gheorghe. Căsuţa Poştală: 15. Telefon/telefax: 067-330 547.­­ I­nternet:"http://eurid.planet.ro/europaiidoE-mail: eurid@eurid.planet.ro Az Európai Idő par excellence független lap. Nem támogatja sem a Soros Alapítvány, sem sajtóalapítványok, sem a magyar- sem a román kormány - sem semmilyen más állami vagy civil (társadalmi) szerveződés, intézmény, párt, érdekcsoport vagy tehetős polgár, sem rokon, sem ismerős vagy barát. Egyetlen támaszunk az Olvasó, s akinek kezében a sorsunk: az isten. EURÓPAI □ r u td_Sdl ® I • ■ w ■« r* ma 19. old. X. EVF. 1999 /4. SZÁM Színdarabozó* Marciék Kakuk Marci-bemutató Sepsiszentgyörgyön Az énekes bohóság első felvonásában ket­ten voltunk szenvedő alanyok: jómagam, ki már motyogva belenyugodtam, hogy legfel­jebb opera lesz! (értsd: a szöveget nem értem, de legalább a látványt s a zenét élvezem) s a társulat, kiket amolyan jézusmária vajon­­mi leszebből hangulat uralt. A szöveg lassan-lassan egyre érthetőbb lett, s a közönség is kapiskálni kezdte, hogy a színpadon nemcsak jóforma fehérnépek tán­cos-zenés előadása leszen, hanem valamivel több­ előadás a javából. Profi csapat dolgozott a színpadon, ez két­ségtelen, annak ellenére, hogy a feldolgo­zandó anyaggal kapcsolatos kételyeik néha szemmel láthatóak voltak. Három és fél órán keresztül beszélni, táncolni, tombolni, úgy, hogy frissnek lássanak, s közben még élvezd is, amit csinálsz - nagyjából ez a profi színész definíciója. Az előadás EKG-rajzán a csúcsokat két­ségtelenül a kettősök jelentették: Rozi - Marci, Linka - Marci, Ambró - Bojnyik és így tovább (több nem jut eszembe, sajnos csak egyszer láttam a darabot). S a kettősök között mindig jött a tombolás, a látvány, a tánc, a nóta. Pattanó Rozi, a kültelek, lápvirág (Albu Annamária) anyait-apait beleadott bőven adagolt szerepébe - minden elismerésünk az övé. De Rozi nem az egyetlen a temperamen­tumos hölgycsokorban: Csuriné (Veress László), Linka (Diószegi Imola) és Gizus (B. Angi Gabriella) is jó irányban eresztették el a bikát, nemcsak a külteleki amorózó (Marci - Váta Loránd) hamvát vesztett bájainak megszerzésére irányuló cselekedeteikben, hanem az élettel teli színpadi működésükben is. (folytatása a 7. oldalon) * Erdővidéken találkoztam egy ízes kife­jezéssel: Mozivetítő Laciék. No, én Színdarabozó Marciékkal találkoztam. Willmann Tokay visszale írtunk már többször is arról, hogy nem igazán világos a Tokay György (volt) kisebbségvédelmi miniszter több mint két éves tevékenysége. Ma sem világos, sőt rejtélyes, hogy mit tett le az asztal­ra a némelyek által “neptunosnak” is nevezett RMDSZ-politikus egy olyan miniszteri hivatalban, amely rendkívüli fontossággal bír a romá­niai, erdélyi magyarság számára. De még az sem világos, sőt homályos, hogy miért mondott le valójában Tokay György. A ködösítő éppen ő. Több nyilatkozatában is azt állítja, hogy lemondásának legfőbb - meghatározó - oka Tőkés László, illetve az általa hangoztatott bíráló megjegyzések, sértő kijelentések (pl. a magyarországi Demokrata lap­ban megjelent minősítések) és a lemondásra való sorozatos felszólítá­sai. Ha nem tudnánk, hogy mit érez Tokay György képviselő - és talán magánemberként is - Tőkés László iránt, akkor sem hinnénk el a lemondás ilyenszerű félremagyarázását. Ez méltatlan és sportszerűtlen visszalövés. Éppen azt igazolja, hogy Tokay György utólag sem tud elszámolni a “sc-sc” miniszteri munkájának eredményeivel. És ezt alighanem az RMDSZ Operatív Tanácsának tagjai is így látták (így látják?), hiszen adott időben megvonták tőle a politikai támogatást. És ezt aligha azért tették, mert Tőkés László támadta Tokay Györgyöt az említett - vagy más - lapban. Tokay György nyilatkozta egy aradi román nyelvű újságnak a lemondása utáni napokban (megjelent 1999. január 29-én): “...Az RMDSZ vezetősége az alábbiakkal indokolta a döntését: a kisebb­ségvédelmi politika általános stratégiájának hiánya, az RMDSZ-szel való kapcsolatok hatékonyságának hiánya és az államosított javak vis­szaszolgáltatásával kapcsolatos kérdésekben való elégtelen előreha­ladás.” Tokay György elismeri, hogy nemcsak Tőkés László tisztelet­beli elnök, hanem Takács Csaba ügyvezető elnök és Borbély László államtitkár is szorgalmazta a lemondását. Akkor meg miért ez az egy célpontos visszalövés? Netán bosszúból? Amit egyelőre nem ismert el hivatalosan Tokay György: 1. a kor­mány kisebbségvédelmi törvénytervezete merőben eltér az RMDSZ kisebbségvédelmi törvénytervezetétől; 2. a tanügyi törvény képviselőházi vitáján nem volt jelen Tokay György; 3. passzívnak bizonyult (vagy nem eléggé hatékonynak?) az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának követelésében. És a többi. Van még amire rávilágítani, amíg eljutunk a lemondás fő indítékaként emlegetett újság­cikkhez... B.L. A csángóföldi magyarság helyzete továbbra is aggasztó A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) február elején, Gyimesbü­kkön tartotta legutóbbi közgyűlését. A beszá­molók és hozzászólások szomorú tényre világítottak rá: a csángóföl­di magyarság helyzete továbbra is aggasztó, vajmi kevés olyan hatósági lépés történt, ami a sorsverte népcsoport identitás­megőrzését segítené, az anyanyelvű oktatást vagy isten­tiszteletet lehetővé tenné. A köz­gyűlésen többek között meghall­gatták a Domokos Pál Péter Alapítvány és Csicsó Antal MCSMSZ-alelnök beszámolóját, beszéltek a csángóföldi oktatás helyzetéről, valamint más fontos kérdésekről. 2. oldal Romániai magyar bánya­­sajtó Automata szerelem Novemberben jött az első, ellenőrizetlen hír: lesz egy RMDSZ-napilap, Keleti Újság néven. A hír többek közt tartal­mazta még azt is, hogy két, két és fél millió dollárnyi befek­tetéssel indulna a buli, magyarországi­ Népszabadság és Bertelsmann plusz hazai pénzekkel. A hazai pénzeknél felmerült Verestóy Attila neve. Ötvenezer példányt céloznának meg — szólt a hír, szóba került Horváth, Andor, Kántor Lajos, Ágoston Hugó, Sütő András, Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Stanik István neve, mint leendő vezetőké. Karácsonykor lett volna a bemutatkozó számuk, nem lett. Teljesen hihetőnek tartottuk a hírt, az alább vázolt okok miatt. A Bertelsmann már vásárolt a román piacon (1. Evenimentul Zilei), magyarországi, délnyugati befektetései is ezt látszottak erősíteni, a Népszabadság rendelkezik olyan háttérrel, know how-val, ami valószínűsítené ezt a lépését. Ötvenezer példány elérhető a hazai piacon, ha egy profikból álló csapat működteti a lapot, sok pénzzel a háta mögött. Horváth Andor és Kántor Lajos azok, akik “intézni tudnak” Bukarestben és Budapesten (ez egy sajátos kifejezés, aki valaha is járt Bukarestben bármi­lyen hivatalos engedélyért, ismeri, török eredetű), van híres író, két híres költő, Ágoston a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke (ha a MÚRE velünk van, ki lehet elle­nünk), Stanik pedig több vállalkozásban is ügyködött, bukott is lappal, igazi talpraálló vállalkozó típus. Verestóy több sajtóvállalkozásban is érdekelt (lásd alább), az ő részvétele is valószínűnek látszott. Ennyit a hírről. Persze Markó Béla szövetségi elnök cáfolt, de a politikusok néha még reggeli előtt is cáfolnak egyet-egyet, nem kell azt szívre venni. December végén még jött egy kicsi hír, hogy Magyarországon végzett ifjú médiamenedzserek dolgoznak a terjesztés szervezésén - erre is komolyan bólogattunk, a ter­jesztés egyik kulcskérdése lesz a lapnak. Ezek hírek voltak csak, nincs kommentálnivaló rajtuk. Most idéznék, azután kommentálunk. Erdélyi Napló, január 26-i száma, ötödik oldal: Felcím: RMDSZ-es magánlap? Cím: Valami csak lesz belőle (...) [Román Győző, az interjúkészítő, válaszol Verestóy Attila szenátor] - Mi van hát a Keleti Újsággal? - érdeklődtünk Verestóy Attila szenátornál, aki saját bevallása szerint ennek a leendő napilapnak (egyes hírek szerint egyelőre hetilapnak) az egyik tulajdonosa lesz. - Az idei esztendő első napjaiban végre sikerült annyi pénzt összegyűjteni, amellyel már megindítható a napilap. Rajtam kívül Lányi Szabolcs és egy magyarországi vállalkozó is befek­tet, mert ez egy gazdasági vállalkozás lesz, alapjában véve. Megemlíteném, hogy a magyar partner nem a Népszabadság lesz, mert ilyen kósza hírek is keringenek. (...) Megtudtuk azt is, hogy nagyon aprólékos lapindító terv készült, amelyben megtalálhatók a Keleti Újság kiadásának és terjesztésének gazdasági mutatói. Eszerint a kiadvány megjelen­tetése egymillió hétszázezer dollárba kerülne a kiadónak, mindeddig azonban csak egymillió gyűlt össze. (...) Eddig volt az idézet, ami releváns adatot tartalmazott, s amelyből kiderült, hogy a hír találati pontossága legalább 75 nap­os volt, ami nem is olyan rossz! A Háromszékben Mit nézünk és mit hallgatunk? címmel január 30-án megjelent interjúból, melyet Ferencz Csaba készített Magyari Lajossal (4. oldal) kiderül, hogy Verestóy Attila szenátor kábeltévé érdekeltségei Udvarhelyen és Csíkszeredában vannak, Udvarhelyen szerzett rádiólicencet is­­ épp Frunda szenátorral szemben, de megnyugodva olvashattuk, hogy Frunda szenátor úr nem maradt egy szem rádiólicenc nélkül, mert Marosvásárhelyen megszerezte! Ennyit tudtunk meg a Háromszékből. Sepsiszentgyörgyön a Selectronik kábeltévé hálózat tulaj­­(folytatása a 18. oldalon) Willmann Walter

Next