Evangélikus Népiskola, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1937-11-01 / 11. szám

360 államalakulatnak, s hogy a közösségnek fenntartója az egyén, miért is az egyén jólétének biztosítása jól felfogott érdeke a közösségnek is. Kialakult tehát az a meggyőződés, hogy egymásra vagyunk utalva. Jelszóvá, lesz tehát az axióma: egy mindnyájáért, és mindnyája egyért. Így alakult ki a kollektivizmus, vagyis a közösségnek tudata. A társadalomnak mind nagyobb körökre terjedő kiépítése, a mindig bonyolultabbá váló gazdasági fejlődés e gondolatnak szektá­­lását csak előmozdították, mert a körülmények világosan kifejezésre juttatták azt az ordító igazságtalanságot, hogy az emberi létnek vég­zetes, és sorsát meghatározó tényezőivé a földi javak lettek. A va­gyon, mint magánbirtok, egyesek kezében gyűlt össze, és annak a legtöbb esetben igen homályos eredete volt. Legtöbbször a munka­erőnek kegyetlen kihasználásából, vagy önhatalmú birtokbavételből, foglalásból, erőszakkal, a konjunktúrának szerencsés, de piszkos ki­használásából, meg nem engedett, bűnös eszközöknek alkalmazásá­ból keletkezett, s aztán felfuvalkodott, mint tőke, és lett hatalmi té­nyezővé. Ez teremtette meg az átkos, szívtelen kapitalizmust. A tőke a termelésnek fontos tényezője. Azonban monstruózus növekedésével a termelésnek egyensúlyát felborította, mert ellentétbe jutott a terme­lés másik faktorával, a munkával. Azoknak, akiknek tőkefölöslegük volt, módjukban állott, hogy saját személyüket a produktív munkából kivonhassák, és mások munkáját tőkéjük segítségével egyszerűen megvehessék, és annak árát is megszabhassák. Mivel a munkásnak nem fizették meg munkateljesítményének teljes értékét, tőkéjük anél­kül, hogy dolgoztak volna, mértéktelenül megnövekedett, és fáradság nélkül meg nem érdemelt nagy jövedelemhez jutottak. Akiknek nem volt tőkéjük, a szegények pedig egyetlen vagyonukat, egészségüket, munkaerejüket engedték át a tőkéseknek. A tőkegyarapodásnak két fokozata van, és ez a két fokozat világosan mutatja, miként vált el a tőke a munkától. A tőke először, mint pénz lett értékmérővé, később azonban a termelésnek szédüle­tes átalakítása folytán géppé alakult, és a gyári ipart keltette életre. A pénz, mint értékmérő, a csereeszközöknél jobban szállította le a munkaerőt. A munkásoknak azért az életszükségletüket fedező pénz­ért minden erejüknek megfeszítésével kellett küzdeniök. A pénz viszont egy csapással sújtotta agyon a kézi ipart, és nagy részét a földművelő munkának is, úgy, hogy a munkások ezrei kenyér nélkül maradtak, vagy arra kényszerítette őket, hogy a legcsekélyebb bérért is vállaljanak munkát. Ez a munkásrétegeknek szinte elképzelhetetlen nagy nyomorát okozta, így keletkeztek az éhezők, a nincstelenek, a proletárok. Az a férfi, akinek semmije nincsen, aki az államnak csak gyermekeit, utódait (proles) adhatja , az a proletár. Ez a tűrhetetlen állapot keltette fel a társadalom lelkiismeretét, és ennek ösztökélésére megteremtette aztán a tudományosan, prog­ram- és tervszerűen szervezett harcot a tőke, a kapitalizmus ellen. Ez a szocializmusnak eredete. Egy kisded csapat, a Megváltó ember­­szeretetével felvértezve, valóságos csodáit művelte a hőstetteknek, és ezzel örök hálára kötelezte az egész emberiséget. Anglia kezdte meg Éppen az az ország, mely az Újkor modern sárkányát, a gyári ipart, és a 19-ik század torzszülöttjét, a kapitalizmust nemzette. (Folytatjuk.)

Next