Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-27 / 8. szám
Alapos munka... Hagyján, hogy a miniszterelnök szerint a tavalyi esztendő ismét a „fordulat éve” volt Magyarországon, de a tetejébe immár megtörtént állítólag a piacgazdaság alapjainak lerakása is. Nocsak! Azért így, választások előtt, azt hiszem, mégis érdemes kissé elmerengeni azon, vajon hány évtized kellene még, bármiféle mű elkészítéséhez, épp ezeknek a kétségkívül különös anyagból gyúrt kőműveseknek? Hiszen a nagy október óta folyvást csak alapoznak, alapoznak valamit, ám az épület (ama híres-nevezetes felépítmény, ügyi...) még sincs sehol... Óvár I. Elvették tőlünk! Láner László a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság ügyvezetőjének Lőcsei Gabriella kritikájára írott válaszát olvasva (lásd Magyar Nemzet, 1998. február 17.) kényszerülök tudatni hosszú idő óta fennálló dilemmámat. Valamikor 25-30 évvel ezelőtt akár ünnepi napok, akár külföldről küldött üdvözlés során kellemes érzéssel írtam záró mondatom: Meleg szeretettel vagy Meleg baráti öleléssel üdvözöl... Ma már e szót „meleg” nem merem leírni, mert még azt hihetik buzi, homokod homoszexuális vált belőlem. Kompromittálja ez azt is aki felé a közlés szól, mert a kívülálló azt hihetné a Meleg Baráti Társaság két tagja üdvözli „melegen” egymást. Sajnálom, hogy a másság nevében e gyönyörű magyar szót kisajátították, elvették tőlünk a „langyosok”, akikre ezért „hidegen” gondolok és „fagyosan” várom az SZDSZ támogatásával, mikor kérnek maguknak helyet a parlamentben. -I Vetkőzzünk gatyára! • Üres úszómedencét vettek át a szocialisták ’94-ben, és négy év óta szüntelenül töltögetik belé a vizet - tudtuk meg nemrégiben a párt egyik úszómesterétől. Ez megnyugtató. Hiszen közismert, hogy a dicső eleink által annak idején „átvett”, komplett Kárpát-medence az idők múltán sajnos, egyre-másra csak zsugorodott (legutóbb a Duna elterelésével vettek el megint tőlünk egy darabot. ..), mára pedig e kizsigerelt, lerabolt hazában - lásd: privatizáció -, a nemzeti vagyon java része örökre elúszott. Kész szerencse hát, hogy nekünk, nincstelenné vált, bús magyaroknak, a kormány jóvoltából - ha jól értettem -, azért még maradt némi vigasztalódni való:bámulhatjuk, hogyan töltik-töltögetik fel szép lassan úszómedencéjüket az újgazdaggá lett, volt proletárok. Holnapra tán meg is forgatják benne a vizet - ha már nem sikerült az egész világot... Óvár I. Tamás - Elvesztettem az állásomat. Megjött hozzám a végrehajtó. Aztán eljött hozzám vendégségbe a MATÁV, a villamosipari vállalat, meg a gázosok. -És? - És átalakították az otthonomat. Kikapcsolták a telefont, a villanyt, a gázt és a végrehajtó elvitte az intarziás szekrényt. - Az a maga baja, hogy nem hallgatja a rádiót meg a tévét, így aztán nem értesül arról, hogy fellendülőben van a gazdaságunk. - Szóval a végrehajtó visszahozza az intarziás szekrényt és visszakapcsolják a villanyt, meg a gázt is? - Erről nem volt szó a tévében. - Hát nem a fellendülésről beszéltek? . - De arról, csak a maga kikapcsolt villanyát és az intarziás szekrényét nem említették. - Egy szóval se? -Egy szóval se. - Szóval akkor vaklárma az egész fellendülés. - Dehogy vaklárma. Van aki fellendült. Gondolkozzon annak a fejével, aki fellendült. - Nem tudok, nekem kérem nincsen villanyom meg gázom sincs, nekem csak adósságom van. - De azért úgy általában örülhet ön is annak, hogy az ország végül is rendbe van téve. - Sajnos, úgy általában sem tudok örülni. - Maga nem hazafi? - De hazafi vagyok. - Nahát, akkor a haza rendbetétele miatt magának örülnie kell. - Mondja, maga nem népnevelő? - Miért lennék népnevelő? - Csak úgy eszembe jutott. - Hogyan jutott ilyesmi az eszébe? - Megmondom. ’52-ben bejött hozzánk egy népnevelő és megmagyarázta nekünk, hogy boldogok vagyunk. - És nem voltak boldogok? - De igen, amikor elment. - Szóval akkor én is menjek el? - Legalábbis addig, amíg be nem töröm az orrát a süket duma miatt. - Betörné az orromat? - Be. És tetejébe megmagyaráznám magának, hogy a maga orra most szé pen rendbe van téve. F.J. Ez már döfi! Jóllehet, nap mint nap hallom, hogy Magyarország hosszú távon sikerre van ítélve, én magam azok közé tartozom, akiknek e ködbe vesző, homályos jövő fürkészése helyett egyelőre - rövid távon -, a különböző árleszállításokról, engedményekről és kiárusításokról szóló hirdetéseket vizslatja inkább a szeme. Hát, látom ám a minap, hogy valahol Óbudán (ez itt nem a reklám helye...) folyamatosan 20 %-kal olcsóbban kapható azítónap kádja”. A teremburáját! Milyen kár, hogy olyan régen jártam erre, így aztán a januári, sőt a februári kádamat még máshol vásároltam. No, sebaj, márciustól már mindig itt veszem meg... - Rendbetétel - Azt mondja a tévé, hogy az átalakulás megtörtént. Maga például átalakult? -Én nagyon. -Éspedig? EÍRHÉT