Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-09 / 1. szám
dakat, majd csak megragad valami belőle az átlagember tudatában. Ám ugyanezt a módszert másik kegyetlen diktatúrában is a tökéletességig csiszolták. Talán elég, ha arra utalunk, hogyan sározták, mocskolták nálunk majd négy évtizeden át 1956 emlékét. Voltak naiv emberek, akik azt hitték, hogy majd vedlenek, újravedlenek, és lassan elfelejtik régi módszereiket, s szépen beilleszkednek az új polgári társadalomba. Ám a kígyó hiába bújik ki évről évre a régi bőréből, bizony az csak kígyó marad. A „mélynyelv” használatáról ahelyett, hogy leszoktak volna, ehelyett inkább tökéletesítették, s mint kiderült, a hatalmat a régi, jól bevált módszereket alkalmazván visszaszerezve, napjainkban ugyanolyan pimaszul alkalmazzák, mint egykoron. Vegyünk erre három példát. Azt ugye büszkén hirdetik, hogy nálunk dühöng a parlamenti demokrácia. Csak éppen az ellenzéknek négy év alatt nem sikerült egyetlen népszavazást sem összehozni. Ha földügyben összegyűlt a kínos következményekkel járható kétszázezer aláírás, hoppá, előkapták a mélynyelvet. Ezek a kérdések rosszak! Ők ennél sokkal okosabban tudnak kérdezni. Aztán, mikor az Alkotmánybíróság ezt a mahinációt elutasította, akkor jött a tente babamentő... Vagy itt volt az a gyászos emlékű tüntetés, amikor az ország egyik legtekintélyesebb szabadsághősét megbilincselték. Ugye ők határozatot hozattak arról, hogy ez a tüntetés, ki tudja miért, nem engedélyezhető. Azt hitték, tyúkeszű az állampolgár, s nem emlékezik arra, hogy a második világháború idején a Petőfi-szobornál tartott demonstrációt sem engedélyezte a hatalom, majd a puha diktatúra idején pedig már a Batthyány örökmécsesnél ugyanabban az egyenruhában voltak a rendőrök, amelyet ma is viselnek. És micsoda lárma volt akkor, amikor a taxisblokád jogosságát vonták kétségbe a demokratikusan megválasztott kormány tagjai. Alkalmam volt meghallgatni egy földügyben tüntető beszámolóját, amelyből kiderült, hogy a főrendőrök legszívesebben szétverték volna a renitenseket, csak hát, ugye, amiatt a fránya nemzetközi visszhang miatt moderálni kellett magukat. Sok mocskos dolog történt itt az elmúlt években. Nem is igazán értem, hogy engem, személy szerint miért a Xéniaügy háborít fel a leginkább Mert mi történt? Abban a bizonyos, nagyon független televízióban indítottak egy fantasztikus filmsorozatot, melyben űrhajóban röpködtek a bátor gyerekek. Aztán hozzácsatoltak tanulmányi versengést, tejakciót, majd leszedték a tejfelt. A Xénia-lázas hetvenezer gyereket szépen beterelgették az úttörőmozgalomba. Márpedig, akinek nincs emlékezetkihagyása, az pontosan tudhatja, hogy az úttörők nyakkendője egykor a kommunista mártírok kiömlő vérétől volt piros, és ennek a mozgalomnak a gyermeki lélek megmérgezése volt a deklarált feladata. Ha egy apuka vagy anyuka továbbra is ebben a szellemben akarja nevelni a gyermekét, lelke rajta, de hetvenezer gyerek jó szándékú szülőjét így átverni, az bizony nem tisztességes. A mai fiatalok talán már nem emlékeznek, hogy a Sztálin halála utáni hatalmi harcban miként indokolták meg Berija letartóztatását és kivégzését. A szemináriumokon úgy oktatták mifelénk is: „Berija elszemtelenedett és burzsoá karccsá vált”. Nem mintha siratnám azt a szörnyeteget, de jól példa ez a „mélynyelv” ügyes alkalmazására. A mi derék elvtársaink és elvtársfiókáink valahogy így osztják napjainkban is az igazságot. Kezemben a Beszélő politikai és kulturális folyóirat múlt év augusztus-szeptemberi összevont száma. (A lap megjelenését a Panda Portfoliókezelő Rt., a Nemzeti Kulturális Alap, a Budapest Budapestért Alapítvány és a Soros Alapítvány támogatja). Baló György, aki Vitray Tamás Ötszemközt című műsorában, mint igen népszerű figura arra a székre ült, amelyen a sorozatindító riport még a megátalkodottan lövetni akaró Marosán Györggyel készült. Most, amikor oly nagy élvezettel a libikókán hintázgat, kioktat ám bennünket keményen a demokrácia mibenlétéről. A Beszélőben a riporterek, amúgy csak szőrmentén szóvá teszik, hogy Baló annak idején szerepet vállalt egy olyan műsorban, amelyben Berecz János, Szabó Bálint és a magyar fogadalom legmocskosabb, szűnni nem akaró rágalmazója Hollós Ervin is szerepelt. Baló így magyarázza meg bizonyítványát: „... Szabó Bálint, és ha jól emlék- Ötödik (