Ezermester, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1. szám

r KÖSZÖNTJÜK az olvasót! Régi szokás, hogy új lap megjelenésekor a szerkesztő köszönti az olvasót, s beszámol terveiről, elképzeléseiről. A mi programunk röviden összefoglal­ható: a barkácsolók, ezermesterkedők népes táborának szeretnénk segítséget nyújtani. Fiataloknak és öregeknek, akik csak most kez­denek a barkácsoláshoz, de azoknak is, akik már túl vannak a kez­det kezdetén, sőt már az ezermesterkedés »magasiskoláját« járják. De azok is haszonnal forgathatják majd lapunkat — reméljük —, akik nem vallják magukat »hivatásos« barkácsolónak. Ennyit prog­ramunkról, most, hogy új lapunk megjelenésével régi vágya telje­sül a szerkesztőnek és olvasónak. A l­e­g­fi­a­t­a­l­a­b­b­akna­k ,m­ég a Járni tanuló kis­­gyerek is azoknak a já­tékoknak örül igazán, ame­lyek gurulnak, mozognak, vagy éppenséggel ő irányít­hatja működésüket. Nehéz feladatokat — például kor­mányzást, pedálozást — természetesen nem állítha­tunk eléjük, mert ilyenek­kel még nem tudnak meg­birkózni. De ha olyan játé­kot szerkesztünk, amelyet ösztönösen is irányíthat­nak, ezzel szívük legtitko­sabb vágyát teljesíthetjük. Ilyen szerkezet a fából ké­szült, nagy, önbeálló gumi­kerekekre épült »robogó«, amelynek megépítését most ismertetjük. Maga a szerkezet igen egyszerű. A legfontosabb al­katrész a négy önbeálló gu­mikerék, ezeket a nagyobb vasüzletekben lehet besze­rezni. Tálalóasztal-kere­keknek nevezik szaknyel­ven őket. A faalkatrészek megmunkálása és összeállí­tása után felerősítjük a tengelytőkéket, s 18 mm-es lyukakat fúrunk beléjük a keréktengelyeknek. Az ösz­­szeállítás menete és az al­katrészek méretezése kü­lönben jól látható rajzun­kon. A csinosításra nem kell túlságosan sok gondot for­dítanunk. Elegendő, ha csak az ülést és a csomag­tartót festjük pirosra. Nem árt azonban, ha üveg gu­micsőből ütközőt is szere­lünk a robogóra, hogy meg­óvjuk bútorainkat a sok »karamboltól». ÉPÍTSÜNK „ROBOGÓT"

Next