Bihari Napló, 1990. július (1. évfolyam, 150-175. szám)

1990-07-01 / 150. szám

­suk a RÓKA jó beszélgetést folytatott az egyik külkereskedelmi a társával a minap. Szó­­pontosabban előre tudható : export-import tevékeny­ei kisvállalkozások kialakulásának " nem hiányzott a hozzánem értés, Iralizált döntési mechanizmus, a főtisztviselő szavaival ", a balkáni jatt sem. Több nyűgös nyugati fa, hogy a csúszópénzek, vagy­­­­ok se gyorsították fel az üzlet be­lennék, azt is gondolhatnám, hogy így akarják diszkreditálni a tönk­­a kapitalistákat: jöjjön csak a jatt­­lékeny külkeres azt is elárulta, hogy nak nem biztosítanak az erre illeté­ket, megfelelő helyiségeket, ámbátor IBM kétszer annyi árut forgalmaznak egy­­mifelénk .. . látott 96-os, külkereskedelemre, 54­ vonatkozó törvény úgymond, „a rea­­ltye.1 készült“, a létező katasztrófá­­n ezért nem nyújt elegendő és fejlődésbe a továbblépéshez. A a szabályzóknak jövőbe ma­iaknak kell lenniük, mert ha csuka­­ fogta róka esete áll fenn, törvényt, a törvény a valóságot fogja gúzsba-SZII, AGYI AKVOAK —--------------------- --------..................................... .. ....... .......................................................... ­■ évfoLYAM MAI SZÁMUNKBAN 150. szám _____________________ _ • A BIHAR MEGYEI NÉU HATáROZATA július • BN-LÁTÓHATÁR 1. vasárnap •SÓS HAL A VALLATÓ • SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL 8 oldal 2­ej • CSOKONAI VÁRADI LÁTOGATÁSA (II.) ________________✓ l A KORMÁNYFŐ Na nem ruhákat, hiszen a termelő egységek önállóságát — kormányprogramja szelle­mében — annyira tisztelő mi­niszterelnök nem sértheti meg Roman asszony háztartási ha­táskörét. A vasalás orszá­gunk nemzetközi hírnevére vonatkozik, mely — a repü­lőtéren kérdezgető riporter szerint.— bizony, nagyon ös­­­szegyűrődött a hónap köze­pén lezajlott fővárosi ese­mények viharában. Roman úr főként a külföldi sajtót vádolja a hírnév összegyűrésé­­vel. E megállapításának két szempontból is örülhetünk. Egyrészt, milyen szép, hogy az államférfi (volt műegyete­mi tanár) a pedagógiai arany­­szabályt félrerakva, nem a­­karja azzal leckéztetni a „go­nosz lurkókat“ (külföldi­­ új­ságírók), hogy amit össze­gyűrtek, maguk hozzák rend­be. Sőt: veszi a fáradtságot és személyesen utazik Svájc­ba, a Fórum-alapítvány ke­let-európai változásokkal fog­lalkozó szimpóziumára, men­teni a hírtjévből, amit meg­ VASALNI MENT lehet. Másrészt megható, hogy az események „torzító be­mutatását“ nem a hazai el­lenzéki sajtó rovására írja, mert ugye, más vonatkozás­ban, hallottunk már ilyen állásfoglalásokat is. „A szimpózium díszvendége leszek — nyilatkozta szeré­nyen a miniszterelnök — és részvételemmel bizonyítani aka­rom, hogy Románia demok­ratizálódása visszafordíthatat­lan folyamat, amit a kormány megválasztásának módja is é­­kesen bizonyít.“ Erre a meg­jegyzésre azért volt szükség, nehogy a szenzációra éhes külföldi sajtó világgá röpít­se az álhírt: a kormány be­mutatkozása a Parlament he­lyett a Nemzeti Megmentés­i Front pártkongresszusán (bo­csánat: frontkongresszusán) történt. Lelki szemeim előtt szinte látom is a miniszterelnök dia­dalmas hazaérkezését Svájcból és, hogy lapunk egyszer az é­­letben megelőzhesse a világ- NEUMANN OTTO (Folytatása a 8. oldalon) „JELKÉPESEK” E AZ OR­S­Z­Á­G­H­AT­ÁRO­K ? Barátom szemlét tart a cso­magunk felett, és gyöngéden értésemre adja, hogy gyenge­elméjű vagyok. Lelkendezve e­­cseteli a vámosok nagyvonalú­ságát, amely odáig terjed, hogy a fél Romániát bőröndbe cso­magolva vámmentesen át le­het vinni a határon, és a gyu­lai piacon jó Pengő Forinto­kért túladni rajta. Erre én (hat­ökör!) üres kézzel megyek. Pedig most kéne élelmesnek lenni, mert készül az új vám­törvény (azóta elkészült) és változások várhatók. (Már tud­juk, milyenek és mekkorák.) A nyomaték kedvéért még egy­szer közli, hogy javíthatatlan hülye vagyok, majd megindul­­tan ropogtatja a kezem, és rosszalló fejcsóválások kísé­retében utamra enged isten hí­rével. Még visszhangzik fülemben a vámosok nagyvonalúságáról zengett himnusz, amikor egy rosszkedvű, szürke formaru­hás úriember ránkrivall: — Mennyi pénz van maguk­nál? — Háromezer forint és két csekk. — Ne beszéljen mellé! Lej mennyi van? Kotorászok a zsebemben. — Aszongya, hogy negyven­­három lej és hetvenöt báni. — És a hölgynél? — Nem tudom — ismeri be töredelmesen a feleségem. — Áhá! Szóval annyi pénz van magánál, hogy nem is tud­ja nyilvántartani? — Nem úgy értem, nem tu­dom, mennyi maradt a pénz­tárcámban, nem számoltam meg. — Na mutassa! Tettenérés következik: a buksza egyik rekeszéből a cin­­cogó, apró közül két rongyos százfejes is előkerül. Kihall­gatással felérő faggatózás, ki­oktatás, gyanúsítás, majd újabb kihallgatás. A közjátékot es­kütétel zárja le, hogy soha többé nem csempészünk valu­tát, majd megbocsátás: „most az egyszer és utoljára“. Miután ilyen szépen megegyeztünk, jöhet egy civilruhás úriember, aki elveszi tőlünk a zsák­mányt, számlát állít ki róla, és közli, hogy hazafelé jövet vis­­­szakapjuk. Azt viszont elfe­lejti közölni, hogy mikor, vis­­­szafele jövünk, ő éppen sza­badnapos lesz, és így az oda­­átról hozott egyik dezodor fel­áldozása árán tudjuk megven­ni a vonatjegyet a határállo­mástól hazáig. Az eset kapcsán A kabaré regénye (Nagy Endre) című kedvenc könyvem egyik rész- BOKOR ANDRÁS (Folytatása a 2. oldalon) ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS NAGYVÁRADON A helyi Mezőgazdasági és­ Állattenyésztési Kutatóál­lomás szervezésében háromna­pos országos agrotechnikai tu­dományos értekezletet tartot­tak Nagyváradon. Jelen voltak a központi és megyei szakin­tézmények vezetői, Valamint az országos hálózati mezőgazda­sági kutatóállomások vala­mennyi szakkutatói és más meghívottak. Több szakmai, tudományos beszámoló hangzott el, főleg a szántóföldi vizenyős területek kialakulásának a megelőzésé­ről, valamint a belvizes terü­letek szakszerű felhasználásá­ról és azok lecsapolásáról. Jól­lehet, az idei gazdasági évet rendkívüli szárazság jellemzi, ami azt sugallja, hogy e kér­déssel nem időszerű foglal­kozni. Ha azonban figyelem­be vesszük, hogy csupán tíz­napos vízborítás alatt a búza közel 60 százaléka, míg az árpa majdnem 100 százaléka kipusztul, ami tetemes gabo­nakárt eredményezhet, az ér­tekezlet aktualitása nem vi­tatható. Annál is inkább nem, mert e belvizes területek egy jó része épp a magángazdálko­dók kezében van (podzolos ter­mőtájak). A Félix-fürdő egyik pavilon­jában lefolyt értekezleten szá­mos tudományos beszámoló hangzott el. Dr. Maria Colibas és kutatócsoportja épp a me­gyénkben végzett kísérletek e­­redményeit taglalta. Több éven át folytatott ezirányú kísérle­tet többek között Cséffa, Ten­­kehosszúaszó és Szentmárton belvizes talajain. Eredmény­ként felhívta a figyelmet az alagcsövezés és altalaj­lazítás szakszerű alkalmazására, va­lamint a műtrágyázással egy­bekötött talajmeszezés javító hatására. A kísérlet értékét növelte volna az istállótrágya alkalmazásának a vizsgálata. A dombvidéki podzol talajo­kon, éppen ott, ahol a ma­gángazdálkodás túlsúlyban van, a 20 méter körüli szélességű, sávokban kialakított, úgyneve­zett „bogárhátas“ művelés a legmegfelelőbb és legolcsóbb eljárás. Ez nem más, mint egy évről évre ismétlődő össze­­szántási művelet, úgy hogy az osztóbarázdákon a felesleges víz könnyen­ levezethető. Bi­zony régi idők magángazdái­nak egy felújított változata ez, vízállásos területek hasznosí­tására. A témával kapcsolatos me­liorációs, modern gépkonstruk­ciókról, újítási, gyomírtási, trágyázási kísérletekről folyt a vita. Értékes szakmai észre­vételek, hozzászólások hang­zottak el, majd megtekintették a Kutatóállomáson végzett szántóföldi kísérleteket, vala­mint az eredményeket közvet­lenül alkalmazó termelési egy­ségeket. Dr. VARGA ANDRÁS Nemzetközi élet TRÓPUSI TÜZEK Részünkről „hunyhat a máglya" Aki az elmúlt években a hazai újságok nemzetközi élet­tel foglalkozó hátsó oldalaiba belepillantott — márpedig a román állampolgár általában hátulról kezdte olvasni a la­pokat, ha egyáltalán olvasta, és legtöbbünk sosem jutott el a portrés-táviratos-beszédes első oldalakig —, annak egy idő után föltűnhetett, hogy a „rothadó kapitalizmusban“ mindenki sztrájkol, tüntet vagy munkanélküli, hogy a külföl­diek kedvenc olvasmányai kö­zé tartoznak a Ceausescu há­zaspár kitűnő, érdekfeszítő művei (főleg arabusul jelentek meg), hogy számunkra sokkal fontosabb, mi történik a har­madik-negyedik világban, a­­hol az­ „aljas imperialisták­nak” hála éhenhalnak az em­berek, Románia hathatós tá­mogatása és áldozatos erője­­iFolytatása a 8. oldalon! A NEGYEDDÖNTŐK Tegnap délután és a késő esti órákban tovább szűkült a lab­darúgó-világbajnokság olaszor­szági döntős mezőnye. A ne­­gyeddöntőkön a sor, ami ugyan­úgy kiütésre megy, mint az elő­ző menet. Ha 90 perc után dön­tetlen az eredmény, hosszabbíta­nak, ha pedig akkor sem vál­tozik a helyzet, tizenegyesrúgá­sokkal döntik el az elődöntőbe jutás kérdését. Mert a legjobb nyolc felének búcsúznia kell... Három nap állt a csapatok ren­delkezésére, hogy rendezzék so­raikat, kipihenjék a korábbi küz­delmek fizikai és szellemi fá­radtságát. Közben egymást kö­vették a nyilatkozatok. Azeglio Vicini, az olaszok szövetségi ka­pitánya elmondotta, hogy­­ rá­juk nagy nyomás nehezedik. Már mindenki arra gondol, hogy ün­nepelniük kell, övék a világ. „Márpedig a futballban semmi sem lehet biztos — fejtette ki a véle­ményét a kapitány. — Éppen ez a világbajnokság figyelmeztetett bennünket, a leginkább, hogy ki­egyenlítődtek az erőviszonyok, a legjobbnak tartott válogatottak sem mehetnek biztosra az úgy­nevezett gyengék ellen. A fele­lősség nagy. Amitől a legin­kább reszketünk, az a tévedés lehetősége. Minden taktikai és technikai hiba befolyásolja az eredményt. S ha mi kikapunk, az egész olaszhon katasztrófának tekintené. Én sem vagyok nyu­godt, és a játékosaimat is meg­értem, amikor azt mondják: mes­ter, megint rosszul aludtam. Mi már nem tudunk egy nyugodtal aludni, amíg küldetésünk le nem zárul.“ Hasonló nyilatkozat hangzott el Franz Beckenbauer részéről: „Nagyon várom hogy túl le­gyek a műsoron. És annak is örülök, hogy számomra ez lesz az utolsó világbajnokság a válo­gatott élén, semmi pénzért nem maradnék, őszintén szólva, azt szeretném, hogy egy időre ke­rüljek távol a futballtól. Jó üz­leti ajánlataim vannak, valószí­nűleg az edzői munkát megsza­kítom. Most viszont még a si­ker a fontos. A nyugatnémetek milliói várják a nagy napot. Le­köteleztük magunkat, hát kü­z­­denünk kell. Hazudnék, ha kö­zülünk valaki is azt mondaná, hogy nem a világbajnoki cím­ről álmodik. Jó gárdával ren­delkezünk, kár lenne elszalasz­tani a mostani lehetőséget­. A tegnap délutáni eredmény: Argentina—Jugoszlávia 0-0 (lapzár­táig). A mai negyeddöntős mérkőzé­sek, 18 órai kezdettel Milánó­ban: Csehszlovákia — NSZK, majd 22 órától Nápolyban: Kamerun — 1990 Reményik Sándor KÖT A RÖG A megbékélt ADY ENDRÉNEK Aki messzevágyik, Csak hazáig ér el. Ha nem selyemszállal, Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel. Aki pártos szívvel tti szívére lázad, Föld alatt lel végül Ősi hazát, házat, Nyugodalmas házat. Aki tépegeti Mint egy nyűgöt, átkot. Szívében hordozza Az a magyarságot, Igaz magyarságot. Akinek magyarul Muzsikál a vére, A bús szerelemtől Nincsen menekvése, Sehol menekvése. Majd ha a sírodon Friss tavaszi hajtás Nő — Te is belátod, így van ez jól, pajtás, így van ez jól, pajtás. \

Next