Bihari Napló, 1990. július (1. évfolyam, 150-175. szám)
1990-07-01 / 150. szám
suk a RÓKA jó beszélgetést folytatott az egyik külkereskedelmi a társával a minap. Szópontosabban előre tudható : export-import tevékenyei kisvállalkozások kialakulásának " nem hiányzott a hozzánem értés, Iralizált döntési mechanizmus, a főtisztviselő szavaival ", a balkáni jatt sem. Több nyűgös nyugati fa, hogy a csúszópénzek, vagyok se gyorsították fel az üzlet belennék, azt is gondolhatnám, hogy így akarják diszkreditálni a tönka kapitalistákat: jöjjön csak a jattlékeny külkeres azt is elárulta, hogy nak nem biztosítanak az erre illetéket, megfelelő helyiségeket, ámbátor IBM kétszer annyi árut forgalmaznak egymifelénk .. . látott 96-os, külkereskedelemre, 54 vonatkozó törvény úgymond, „a realtye.1 készült“, a létező katasztrófán ezért nem nyújt elegendő és fejlődésbe a továbblépéshez. A a szabályzóknak jövőbe maiaknak kell lenniük, mert ha csuka fogta róka esete áll fenn, törvényt, a törvény a valóságot fogja gúzsba-SZII, AGYI AKVOAK —--------------------- --------..................................... .. ....... .......................................................... ■ évfoLYAM MAI SZÁMUNKBAN 150. szám _____________________ _ • A BIHAR MEGYEI NÉU HATáROZATA július • BN-LÁTÓHATÁR 1. vasárnap •SÓS HAL A VALLATÓ • SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL 8 oldal 2ej • CSOKONAI VÁRADI LÁTOGATÁSA (II.) ________________✓ l A KORMÁNYFŐ Na nem ruhákat, hiszen a termelő egységek önállóságát — kormányprogramja szellemében — annyira tisztelő miniszterelnök nem sértheti meg Roman asszony háztartási hatáskörét. A vasalás országunk nemzetközi hírnevére vonatkozik, mely — a repülőtéren kérdezgető riporter szerint.— bizony, nagyon összegyűrődött a hónap közepén lezajlott fővárosi események viharában. Roman úr főként a külföldi sajtót vádolja a hírnév összegyűrésével. E megállapításának két szempontból is örülhetünk. Egyrészt, milyen szép, hogy az államférfi (volt műegyetemi tanár) a pedagógiai aranyszabályt félrerakva, nem akarja azzal leckéztetni a „gonosz lurkókat“ (külföldi újságírók), hogy amit összegyűrtek, maguk hozzák rendbe. Sőt: veszi a fáradtságot és személyesen utazik Svájcba, a Fórum-alapítvány kelet-európai változásokkal foglalkozó szimpóziumára, menteni a hírtjévből, amit meg VASALNI MENT lehet. Másrészt megható, hogy az események „torzító bemutatását“ nem a hazai ellenzéki sajtó rovására írja, mert ugye, más vonatkozásban, hallottunk már ilyen állásfoglalásokat is. „A szimpózium díszvendége leszek — nyilatkozta szerényen a miniszterelnök — és részvételemmel bizonyítani akarom, hogy Románia demokratizálódása visszafordíthatatlan folyamat, amit a kormány megválasztásának módja is ékesen bizonyít.“ Erre a megjegyzésre azért volt szükség, nehogy a szenzációra éhes külföldi sajtó világgá röpítse az álhírt: a kormány bemutatkozása a Parlament helyett a Nemzeti Megmentési Front pártkongresszusán (bocsánat: frontkongresszusán) történt. Lelki szemeim előtt szinte látom is a miniszterelnök diadalmas hazaérkezését Svájcból és, hogy lapunk egyszer az életben megelőzhesse a világ- NEUMANN OTTO (Folytatása a 8. oldalon) „JELKÉPESEK” E AZ ORSZÁGHATÁROK ? Barátom szemlét tart a csomagunk felett, és gyöngéden értésemre adja, hogy gyengeelméjű vagyok. Lelkendezve ecseteli a vámosok nagyvonalúságát, amely odáig terjed, hogy a fél Romániát bőröndbe csomagolva vámmentesen át lehet vinni a határon, és a gyulai piacon jó Pengő Forintokért túladni rajta. Erre én (hatökör!) üres kézzel megyek. Pedig most kéne élelmesnek lenni, mert készül az új vámtörvény (azóta elkészült) és változások várhatók. (Már tudjuk, milyenek és mekkorák.) A nyomaték kedvéért még egyszer közli, hogy javíthatatlan hülye vagyok, majd megindultan ropogtatja a kezem, és rosszalló fejcsóválások kíséretében utamra enged isten hírével. Még visszhangzik fülemben a vámosok nagyvonalúságáról zengett himnusz, amikor egy rosszkedvű, szürke formaruhás úriember ránkrivall: — Mennyi pénz van maguknál? — Háromezer forint és két csekk. — Ne beszéljen mellé! Lej mennyi van? Kotorászok a zsebemben. — Aszongya, hogy negyvenhárom lej és hetvenöt báni. — És a hölgynél? — Nem tudom — ismeri be töredelmesen a feleségem. — Áhá! Szóval annyi pénz van magánál, hogy nem is tudja nyilvántartani? — Nem úgy értem, nem tudom, mennyi maradt a pénztárcámban, nem számoltam meg. — Na mutassa! Tettenérés következik: a buksza egyik rekeszéből a cincogó, apró közül két rongyos százfejes is előkerül. Kihallgatással felérő faggatózás, kioktatás, gyanúsítás, majd újabb kihallgatás. A közjátékot eskütétel zárja le, hogy soha többé nem csempészünk valutát, majd megbocsátás: „most az egyszer és utoljára“. Miután ilyen szépen megegyeztünk, jöhet egy civilruhás úriember, aki elveszi tőlünk a zsákmányt, számlát állít ki róla, és közli, hogy hazafelé jövet visszakapjuk. Azt viszont elfelejti közölni, hogy mikor, visszafele jövünk, ő éppen szabadnapos lesz, és így az odaátról hozott egyik dezodor feláldozása árán tudjuk megvenni a vonatjegyet a határállomástól hazáig. Az eset kapcsán A kabaré regénye (Nagy Endre) című kedvenc könyvem egyik rész- BOKOR ANDRÁS (Folytatása a 2. oldalon) ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS NAGYVÁRADON A helyi Mezőgazdasági és Állattenyésztési Kutatóállomás szervezésében háromnapos országos agrotechnikai tudományos értekezletet tartottak Nagyváradon. Jelen voltak a központi és megyei szakintézmények vezetői, Valamint az országos hálózati mezőgazdasági kutatóállomások valamennyi szakkutatói és más meghívottak. Több szakmai, tudományos beszámoló hangzott el, főleg a szántóföldi vizenyős területek kialakulásának a megelőzéséről, valamint a belvizes területek szakszerű felhasználásáról és azok lecsapolásáról. Jóllehet, az idei gazdasági évet rendkívüli szárazság jellemzi, ami azt sugallja, hogy e kérdéssel nem időszerű foglalkozni. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy csupán tíznapos vízborítás alatt a búza közel 60 százaléka, míg az árpa majdnem 100 százaléka kipusztul, ami tetemes gabonakárt eredményezhet, az értekezlet aktualitása nem vitatható. Annál is inkább nem, mert e belvizes területek egy jó része épp a magángazdálkodók kezében van (podzolos termőtájak). A Félix-fürdő egyik pavilonjában lefolyt értekezleten számos tudományos beszámoló hangzott el. Dr. Maria Colibas és kutatócsoportja épp a megyénkben végzett kísérletek eredményeit taglalta. Több éven át folytatott ezirányú kísérletet többek között Cséffa, Tenkehosszúaszó és Szentmárton belvizes talajain. Eredményként felhívta a figyelmet az alagcsövezés és altalajlazítás szakszerű alkalmazására, valamint a műtrágyázással egybekötött talajmeszezés javító hatására. A kísérlet értékét növelte volna az istállótrágya alkalmazásának a vizsgálata. A dombvidéki podzol talajokon, éppen ott, ahol a magángazdálkodás túlsúlyban van, a 20 méter körüli szélességű, sávokban kialakított, úgynevezett „bogárhátas“ művelés a legmegfelelőbb és legolcsóbb eljárás. Ez nem más, mint egy évről évre ismétlődő összeszántási művelet, úgy hogy az osztóbarázdákon a felesleges víz könnyen levezethető. Bizony régi idők magángazdáinak egy felújított változata ez, vízállásos területek hasznosítására. A témával kapcsolatos meliorációs, modern gépkonstrukciókról, újítási, gyomírtási, trágyázási kísérletekről folyt a vita. Értékes szakmai észrevételek, hozzászólások hangzottak el, majd megtekintették a Kutatóállomáson végzett szántóföldi kísérleteket, valamint az eredményeket közvetlenül alkalmazó termelési egységeket. Dr. VARGA ANDRÁS Nemzetközi élet TRÓPUSI TÜZEK Részünkről „hunyhat a máglya" Aki az elmúlt években a hazai újságok nemzetközi élettel foglalkozó hátsó oldalaiba belepillantott — márpedig a román állampolgár általában hátulról kezdte olvasni a lapokat, ha egyáltalán olvasta, és legtöbbünk sosem jutott el a portrés-táviratos-beszédes első oldalakig —, annak egy idő után föltűnhetett, hogy a „rothadó kapitalizmusban“ mindenki sztrájkol, tüntet vagy munkanélküli, hogy a külföldiek kedvenc olvasmányai közé tartoznak a Ceausescu házaspár kitűnő, érdekfeszítő művei (főleg arabusul jelentek meg), hogy számunkra sokkal fontosabb, mi történik a harmadik-negyedik világban, ahol az „aljas imperialistáknak” hála éhenhalnak az emberek, Románia hathatós támogatása és áldozatos erőjeiFolytatása a 8. oldalon! A NEGYEDDÖNTŐK Tegnap délután és a késő esti órákban tovább szűkült a labdarúgó-világbajnokság olaszországi döntős mezőnye. A negyeddöntőkön a sor, ami ugyanúgy kiütésre megy, mint az előző menet. Ha 90 perc után döntetlen az eredmény, hosszabbítanak, ha pedig akkor sem változik a helyzet, tizenegyesrúgásokkal döntik el az elődöntőbe jutás kérdését. Mert a legjobb nyolc felének búcsúznia kell... Három nap állt a csapatok rendelkezésére, hogy rendezzék soraikat, kipihenjék a korábbi küzdelmek fizikai és szellemi fáradtságát. Közben egymást követték a nyilatkozatok. Azeglio Vicini, az olaszok szövetségi kapitánya elmondotta, hogy rájuk nagy nyomás nehezedik. Már mindenki arra gondol, hogy ünnepelniük kell, övék a világ. „Márpedig a futballban semmi sem lehet biztos — fejtette ki a véleményét a kapitány. — Éppen ez a világbajnokság figyelmeztetett bennünket, a leginkább, hogy kiegyenlítődtek az erőviszonyok, a legjobbnak tartott válogatottak sem mehetnek biztosra az úgynevezett gyengék ellen. A felelősség nagy. Amitől a leginkább reszketünk, az a tévedés lehetősége. Minden taktikai és technikai hiba befolyásolja az eredményt. S ha mi kikapunk, az egész olaszhon katasztrófának tekintené. Én sem vagyok nyugodt, és a játékosaimat is megértem, amikor azt mondják: mester, megint rosszul aludtam. Mi már nem tudunk egy nyugodtal aludni, amíg küldetésünk le nem zárul.“ Hasonló nyilatkozat hangzott el Franz Beckenbauer részéről: „Nagyon várom hogy túl legyek a műsoron. És annak is örülök, hogy számomra ez lesz az utolsó világbajnokság a válogatott élén, semmi pénzért nem maradnék, őszintén szólva, azt szeretném, hogy egy időre kerüljek távol a futballtól. Jó üzleti ajánlataim vannak, valószínűleg az edzői munkát megszakítom. Most viszont még a siker a fontos. A nyugatnémetek milliói várják a nagy napot. Leköteleztük magunkat, hát küzdenünk kell. Hazudnék, ha közülünk valaki is azt mondaná, hogy nem a világbajnoki címről álmodik. Jó gárdával rendelkezünk, kár lenne elszalasztani a mostani lehetőséget. A tegnap délutáni eredmény: Argentina—Jugoszlávia 0-0 (lapzártáig). A mai negyeddöntős mérkőzések, 18 órai kezdettel Milánóban: Csehszlovákia — NSZK, majd 22 órától Nápolyban: Kamerun — 1990 Reményik Sándor KÖT A RÖG A megbékélt ADY ENDRÉNEK Aki messzevágyik, Csak hazáig ér el. Ha nem selyemszállal, Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel. Aki pártos szívvel tti szívére lázad, Föld alatt lel végül Ősi hazát, házat, Nyugodalmas házat. Aki tépegeti Mint egy nyűgöt, átkot. Szívében hordozza Az a magyarságot, Igaz magyarságot. Akinek magyarul Muzsikál a vére, A bús szerelemtől Nincsen menekvése, Sehol menekvése. Majd ha a sírodon Friss tavaszi hajtás Nő — Te is belátod, így van ez jól, pajtás, így van ez jól, pajtás. \