Bihari Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 203-228. szám)
1990-09-26 / 224. szám
4 GAZDASÁG KOVÁCS LAJOS rovata EZ MÁR PIACGAZDASÁG A piacgazdaságra való áttérés első lépésének konkrét megnyilvánulásával találkozhatunk immár városunkban, Bihar megyében, az ország nyugati szögletében. A hónapok óta vajúdó áttörés megtörtént, a befagyasztott gazdaság struktúrájába berobbant egy vegyes kereskedelmi társaság, mindazokkal a jogkörökkel, működési szférákkal, amelyek elvárhatók egy gazdasági integrálást célzó, piacgazdaságra orientált, menedzselést folytató kereskedelmi cégtől. A Metalica vállalat igazgatói szobájában Petrr Cristea igazgató nagy lelkesedéssel, és persze elégtétellel ecseteli az új cég megalakulásának körülményeit, a jövő nagy terveit, a kibontakozást, a fejlesztést, a presztizsszerzést, a világpiaci jelenlétet, mindazt, ami jótékonyan egyengeti a váradi, a bihari vállalkozók útját az európai gazdasági integráció felé. Régóta dédelgetett álmunk vált valóra, amikor hónapokat igénybevevő ügyintézés után a kormány a 96/1990-es törvényerejű rendelet értelmében jóváhagyta a Metalica-Thom és Ld vegyes kereskedelmi társaságot, amit a Pénzügyminisztérium is bejegyzett. Partnereink franciák, melyekkel már eddig is szoros kapcsolatot tartottunk fenn exporttevékenységünk folytán. A franciák és mi 50— 50 százalékos tőkével veszünk részt a közös vállalkozásban, a szerződés 10 évre szól, amit aztán meghosszabbíthatunk 5 éves ciklusonként. Természetesen a nyereség is fele-fele arányban oszlik majd meg. A román fél biztosítja a társaság működéséhez szükséges központot, helyiségeket, berendezéseket, az exportimport ügyletek lebonyolításához szükséges engedélyeket, a későbbiek során a fejlesztéshez való összegeket, a fióktársaságok létesítését az országban vagja külföldön. A francia fél eleget tesz a valutahitelek megszerzéséhez, általa hozzájuthatunk olyan licencekhez, amelyeket az országba különben nemigen tudnánk behozni, és természetesen „bevisz“ bennünket a nyugati piacokra. Lényegében olyan export-import cég vagyunk, amely lehetőséget biztosít minden gazdasági egység, sőt magánvállalkozó számára — ha erre megbízást kapunk — hogy piackutatási tevékenységünkkel beszerezzük a legkorszerűbb termelőeszközöket, a legelőrehaladottabb technikát, a leendő termékeket menedzseljük, biztosítsuk világpiaci elhelyezését. Bárkinek szolgálatára állunk, először megnézzük, mi a kelendő, majd az illető termék gyártásához beszerzünk minden szükségest. Valamikor a hazai vállalatok először megkezdték a gyártást, majd keresték, hol is lehetne túladni rajtuk. A mi vevőközpontú közreműködésünkkel ezt fordítva lehet és kell is véghezvinni, ami így biztos nyereséget szavatol. Az sem mellékes, hogy nem kell a bukaresti minisztériumoknál külkereskedelmi vállalatoknál kilincselni, nekünk mint exportimport bejegyzett közös kereskedelmi tásaságnak jogunk van minden ügyletet itt helyben lebonyolítani. El szeretném mondani, hogy akár exportról, akár importról legyen szó, számunkra nagy előnyt jelent a francia társak hozzáértése, tapasztalata, piacgazdasági ismerete. Mondhatnám azt is, kézenfogva bevisz bennünket a dzsungelbe a pénzügyi-kereskedelmi szakemberek világába, ahol ha kezdő az ember, könnyen ráfizethet. Már az is sokatmondó, hogy az általunk menedzselt termékek helyet kaphatnak a francia standokon. Ami a Metalica termékeit illeti, ezek idei termelése még szerződésekhez kötött, tehát kötelesek vagyunk leszállítani. Jövőre azonban a vegyes társaságon keresztül kerülnek a külföldi piacokra. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb anyagi és erkölcsi haszonnal. Különben a plusz mennyiségek már az új cég égisze alatt kerülnek eladásra. A vegyes kereskedelmi társaságról elmondottakat még kiegészíthetjük azzal, hogy Nagyváradon a Március 6. úton üzlettel is rendelkeznek, ahol az elkövetkező időszakban különféle import termékeket is fognak forgalmazni. Lejegyezte: K. L. Petru Cristea igazgató (MARIAN ANTAL felvétele) TÉBÉCÉS TEHENEK Elhanyagolt mezőgazdaságunk egyik nagyon veszteséges ágazata az állattenyésztés. Nem csoda, ha kevés húsfélét árulnak üzleteinkben — ez lenne az érem egyik oldala. A másik viszont azt mutatja, hogy ezerszám tartanak, csak Bihar megyében, felhizlalt állatokat. Nem működik a piac. Nincs egészséges áruforgalom, az állatokat továbbra is takarmányozni kell. A szervezési gondok, úgy létszik, egyelőre megmaradnak. Az állattenyésztés másik nagy rákfenéje az állomány minősége. Az állami gazdaságokban a szarvasjószág majd egyharmada (kb. 13 000) tébécés. Ugyanez a helyzet az mtsz-ekben. A számok magukért beszélnek. A nagyüzemi mezőgazdaság, jelen esetben az állattenyésztés, nem tud megbirkózni ezen a szinten, ahogyan Romániában eddig művelték, az alapvető egészségügyi szabályok betartásával sem. Leromlott, sovány, kiálló csontú tehenek százai találhatók még ma is egy-egy farmon. Épp hogy tengetik életüket. Átfogó terv szerint megkezdődött a tébécés állomány felszámolása, de nagyon lassan halad. Tavasszal Telegden mintegy 600 beteg szarvasjószág volt. Mostanáig csak nyolcvannal csökkent számuk. A fugyivásárhelyi, a bágyai és az ábrámi hizlaldák zsúfolásig teltek. Oda már nem fér több feljavításra váró állat. A vágóhidak pedig még a hízott, egészséges marhát sem tudják feldolgozni. Rengeteg, a helyzetből adódó kérdésre senki se tud válaszolni Jobb esetben vállvonogatás és a riporter felé mutatott üres tenyerek a felelet. A beteg állatok értéke azonban milliós nagyságrendű, nem beszélve arról, hogy amíg hús formájában az üzletekbe kerülnek, tovább növekedik a rájuk fordított összeg. A felvásárlási ár viszont megmarad. Kérésünkre Olteanu Alexandra, a megyei mezőgazdasági igazgatóság állattenyésztési főigazgatója rövid helyzetjelentést tart: — A tébécés állományt három év alatt szeretnénk felszámolni Eddig négy termelőszövetkezetben már sikerült. Ezeket a gazdaságokat az idén feloszlatták. Két másik mtsz-ben javában tart a folyamat, másik kettőből előírt program szerint szállítják a levágásra szánt teheneket. Az állami gazdaságoknál két farmot már teljes egészében felszámoltak, ezeket be is telepítették természetesen fertőtlenítés után — új, egészséges állománnyal Igazgató úr, mikor fog megoldódni például a telegdi beteg tehenek helyzete? Tavasszal szinte takarmány nélkül tengődtek az állatok. Most... ? Telegden ma sem mennek a dolgok úgy, ahogyan kellene. Nem lesz elég takarmány a tébécés állatok számára. Ugyanis nem tartották be a 42-es törvényt, és nem hagytak elég földterületet a farm részére. Sőt, a bevetett bükkönyöst is lekaszálták, de nem szolgáltatták be a gazdaság részét. Természetesen nem hagyhatjuk takarmány nélkül az állatokat, másfelől szállítunk Telegdre takarmányt. Lényegében tehát a helyzet változatlan. Újra kiderül, hogy a 42-es törvény sok galibát okozott, és még fog okozni, amíg nem készül el a várva várt földtörvény. A károkat az egész ország viseli (azaz mi), s azt hiszem, senkii sem vállalkozna arra, hogy felbecsülje, hány millió lejbe kerül, míg megszabadulunk a tébécés tehenektől. Hogy mikor lesz nyereséges az ágazat, az állattenyésztés, azt meg sem merem kérdezni. Attól még nagyon messze állunk ... P. FARAGÓ JÓZSEF BN 1990. IX. 2& A FÚRÓTORNYOK ÁRNYÉKÁBAN A kőolaj és földgáz föltárására és kitermelésére használt fúrókutakat üzemeltető vállalatok a Bánya- és Kőolajipari Minisztériumhoz tartoznak. Geológusként volt alkalmam megnézni, hogyan működnek ezek a berendezések. Első látásra is fölismerhető, hogy nem könnyű a szendőrök és karbantartók munkája, de ha az ember csak néhány napig dolgozik velük, vízben, sárban, a kiselejtezésre érett gépeket szidva, azonnal megérti, miért követeltek és kaptak ezek az emberek fizetés-kiegészítést. Eddig rendben is lenne a dolog. De a fúrókutakat nem csak ezek a vállalatok használják. A mélyvíz-tartalékokat kereső fúrás részlegek a Vízügyi Igazgatóságok keretén belül működnek, amelyek a Környezeti Minisztérium alárendeltjei. A fúrótornyok, ha méreteikben különböznek is a kőolaj- és gázkutak berendezéseitől, működésüket tekintve hozzájuk hasonlóak. Az elvégzendő munka semmivel nem könnyebb itt sem. És mégis, mivel a különböző minisztériumok egymástól függetlenül adják ki határozataikat, a fizetésmódosítás ezekre az emberekre nem vonatkozik. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a Körösök menti Vízügyi Igazgatóság fúrásrészlegén a dolgok nem mennek jól. Munkaerő-hiánnyal küszködnek. A két fúrótorony állapota minősíthetetlen. A pótalkatrészeket nehéz beszerezni, annál is inkább, mert anyagi gondok is vannak. A vállalat egészétől eltérően a fúrás-részleg önfenntartó. Ahhoz, hogy a felszereléseket felújíthassák, arra lenne szükség, hogy a végzett munka nyereséges legyen, tehát többet érjen a kész fúrás, mint amennyit elkészítésére áldozni kellett. Ám a hiányosságok miatt a mérleg állandóan veszteséges tevékenységet mutat. Ráfordítások nélkül nincs alkatrész, anélkül nem halad a munka, illetve nagyon sokba kerül — nincs nyereség, nyereség nélkül pedig... Íme, a tökéletes 22-es csapdája... És ha különböző bűvészmutatványok eredményeképpen mégis sikerül némi pénzt kiszorítani a vállalat teljes költségvetéséből, az alkatrészeket képtelenség felhajtani. A legkézenfekvőbb az lenne, hogy a vállalatnak kiutaljanak két új berendezésre elegendő pénzt, vagy legalább annyit, hogy mindkettőt tökéletesen rendbehozzák. Ilyesmiről azonban szó sincs . .. A szendőrök tűrik, amíg tűrhetik, ezt a helyzetet, de egy idő után megunják, hogy egy ágyakkal ellátott vagonban lakjanak, szalonnát egyenek, hetekig ne lássák családjukat és elszámoláskor mégis kevés pénzzel térjenek haza — hiszen ha nem teljesítették a tervet, nincs meg az alapfizetés sem. A kiegészítés nélküli sem... Pedig dolgoztak, többet és nehezebben, mint normális körülmények között szükséges lenne — a többi nem az ő hibájuk. Nem állítom, hogy nincsenek hibáik, erről szó sincs. De valahogy kezdem megérteni, hogy van, aki más munkahely után néz (és nem ritkán a legjobbak). Vagy, ami még gyakrabban megesik, nem hagyják el a vállalatot, de ha két napi kínlódás után a szonda végképp működésképtelenné válik, harmadik napon egyikük másikuk elmegy napszámban kapálni. Mert azt megfizetik. Ezek az emberek nem félnek a munkától, becsületesen dolgoznának, ha lenne mivel De amikor gondjaikra, a vállalat vezetőinek minden próbálkozása ellenére, legfelsőbb szinten csak vállvonogatás a válasz; amikor a központi utasítások kizárólag az elméletet követik, a legcsekélyebb mértékben sem alkalmazkodva a gyakorlat követeléseihez és amikor pusztán szervezési okok miatt hátrányos helyzetbe is kerülnek, nem csoda ha elégedetlenek. WAGNER CSILLA A ** piacgazdaság széles skálájú és változékony szervezeti keretei között, függetlenül a vállalatok vagy termelőegységek nagyságrendjétől és tulajdonformájától, a hatékony menedzselésnek, az „ügyvitel tudományos irányításának“, a tevékenység ésszerű lebonyolításának döntő szerepe van az eredményesség szempontjából. A korszerű menedzselés magába foglalja az iparszervezés, a vezetés, az előrelátó döntéshozatal, a céltudatos műszakianyagi ellátás módszereit, de a tervezés szociológiai, a munkalélektan, a távlatokban gondolkodó iparpolitika időszerű elemeit is. Ezek elsajátításának és alkalmazásának eredményeképpen az utóbbi negyedszázad alatt kialakult a „profi“ menedzserek sokoldalúan képzett, kockázatot felelősségteljesen vállaló, pozitív vezetői képességekkel rendelkező szakembertípusa, akik képesek a gazdasági egységek versenyképes, haszoncentrikus szemléletű irányítására. Igen szigorúak a követelmények velük szemben, akár igazgatónak, akár elnöknek vagy éppenséggel csak osztályvezetőnek, esetleg irodafőnöknek tituláljuk őket ilyen pozíció megpályázásához magas szintű szakmai felkészültség, sokéves gyakorlat, nem ritkán konkrét kutatások alapján szerzett tudományos rangfokozat, korhatár (40—50 évig), két-három idegen nyelv ismerete stb. szerepelnek feltételként Tulajdonképpen egy új, önálló, rendkívül igényes szakma ez, amely nélkül aligha képzelhető el tartós, intenzív gazdasági növekedés, az erre negatívan ható empirikusan beidegződött, maradi gazdaságpolitikai szemlélet közömbösítése, majd felszámolása egy rugalmas, gyors reagálásokra képes üzemszervezési rendszer kialakítása. Álljon itt példaként egy svéd ipar 1883-ban alapított „arisztokráciája“, az ASEA konszern, annál is inkább, mivel napjainkban nálunk is az a közhiedelem, hogy rossz idők járnak a nehézipari gépek gyártóira világszerte. Ennek a cégnek az élére a nyolcvanas évek elején került az akkor mindössze 38 esztendős, közgazdasági egyetemet végzett, de magát elsősorban menedzsernek tartó Percy Barnevik, aki működését komoly átszervezésekkel kezdte. Igaz, hogy jó néhány hagyományos, de nem gazdaságos termék gyártásának megszüntetése következtében négyezer munkást kellett elbocsátaniuk, ám új termékek beindításával 6000 új munkahelyet teremtettek. Ugyanakkor át is szervezték az egész vállalatot: több mint negyven „nyereségközpontú“ részlegre osztották fel. Ezek önállóan, függetlenül tevékenykednek és saját hatáskörükben oldják meg piackutatási, pénzügyi, könyvelési, személyzeti problémáikat, beleértve a tudományos kutatást és műszaki fejlesztést is, ami lehetővé tette a cég központi adminisztratív létszámának 2500-ról 300-ra való csökkentését A központ igazgatása alatt maradt ugyan egy közös adminisztratív szolgáltatás, de az egymástól független nyereségközpontú egységek nem kötelesek ezt igénybe venni, ha sikerül őket a konszernen kívül olcsóbban megszervezni. Mióta az egyes részlegek önelszámolók lettek, nem könnyen megvalósítható pénzügyi feladatok állnak előttük, így például minden részlegvezető menedzsertől elvárják, hogy egy bizonyos adott időszakban évi átlagban 25 százalékkal növelje a nyereséget, így aztán kétszer is meg kell gondolniuk, hogy felvegyenek-e egy újabb alkalmazottat, vagy elfogadjanak-e egy megrendelést, ha ez nem tűnik elég előnyösnek. Ilyen és ehhez hasonló eredmények elérésében egyre növekvő szerepet játszik az informatika, a számítógépek rendeltetésük szerinti használata, nemcsak a szorosan vett ügyvitelben és termelésirányításban, de főként a tudományos tervező és kutatómunkában. Nálunk az első ilyen irányú lépéseket már meg is tették, például a nagyváradi Infratireában. Itt a számítógépre bízva az egyes alkatrészek gyártási folyamatának megtervezését, a technológus mérnöki munkaigényt egynegyedre, egyhatodra csökkentették, ami a termelési ciklus tartalmának jelentős lerövidítését is eredményezte. Természetesen kívánatos volna, ha a korszerű menedzselés elterjedésével az ilyen módszerek alkalmazása általánossá válna valamennyi Bihar megyei gépgyártóipari vállalat keretében. Ám ennek vitathatatlan feltétele, hogy minél több fiatal szakember, mérnökök, közgazdászok, jogászok kapcsolódjanak be az imitt-amott már beindulóban lévő menedzserképzésbe. Dr. WESSELÉNYI TIBOR HATÉKONY MENEDZSELÉS -A PIACGAZDASÁG KÖVETELMÉNYE