Bihari Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 203-228. szám)

1990-09-26 / 224. szám

4 GAZDASÁG KOVÁCS LAJOS rovata EZ MÁR PIACGAZDASÁG A piacgazdaságra való átté­rés első lépésének konkrét meg­nyilvánulásával találkozhatunk immár városunkban, Bihar me­gyében, az ország nyugati szög­letében. A hónapok óta vajúdó áttörés megtörtént, a befagyasz­tott gazdaság struktúrájába berobbant egy vegyes kereske­delmi társaság, mindazokkal a jogkörökkel, működési szférák­kal, amelyek elvárhatók egy gazdasági integrálást célzó, piacgazdaságra orientált, me­nedzselést folytató kereskedel­mi cégtől. A Metalica vállalat igazgatói szobájában Petrr Cristea igaz­gató nagy lelkesedéssel, és per­sze elégtétellel ecseteli az új cég megalakulásának körülmé­nyeit, a jövő nagy terveit, a ki­bontakozást, a fejlesztést, a presztizsszerzést, a világpiaci jelenlétet, mindazt, ami jóté­konyan egyengeti a váradi, a bihari vállalkozók útját az eu­rópai gazdasági integráció fe­lé.­­ Régóta dédelgetett álmunk vált valóra, amikor hónapokat igénybevevő ügyintézés után a kormány a 96/1990-es törvény­erejű rendelet értelmében jóvá­hagyta a Metalica-Th­om és Ld vegyes kereskedelmi társaságot, amit a Pénzügyminisztérium is bejegyzett. Partnereink fran­ciák, melyekkel már eddig is szoros kapcsolatot tartottunk fenn exporttevékenységünk folytán. A franciák­ és mi 50— 50 százalékos tőkével veszünk részt a közös vállalkozásban, a szerződés 10 évre szól, amit az­tán meghosszabbíthatunk 5 é­­ves ciklusonként. Természete­sen a nyereség is fe­le-fele arányban oszlik majd meg. A­­ román fél biz­tosítja a társaság működéséhez szükséges központot, helyisége­ket, berendezéseket, az export­import ügyletek lebonyolításá­hoz szükséges engedélyeket, a későbbiek során a fejlesztéshez való összegeket, a fióktársasá­gok létesítését az országban vagja külföldön. A francia fél eleget tesz a valutahitelek meg­szerzéséhez, általa hozzájutha­tunk olyan licencekhez, ame­lyeket az országba különben nemigen tudnánk behozni, és természetesen „bevisz“ bennün­ket a nyugati piacokra. Lényegében olyan export-im­port cég vagyunk, amely lehe­tőséget biztosít minden gazda­sági egység, sőt magánvállal­kozó számára — ha erre meg­bízást kapunk — hogy piacku­tatási tevékenységünkkel be­szerezzük a legkorszerűbb ter­melőeszközöket, a legelőreha­­ladottabb technikát, a leendő termékeket menedzseljük, biz­tosítsuk világpiaci elhelyezését. Bárkinek szolgálatára állunk, először megnézzük, mi a kelen­dő, majd az illető termék gyár­tásához beszerzünk minden szükségest. Valamikor a hazai vállalatok először megkezdték a gyártást, majd keresték, hol is lehetne túladni rajtuk. A mi vevőközpontú közreműködé­sünkkel ezt fordítva lehet és kell is véghezvinni, ami így biztos nyereséget szavatol. Az sem mellékes, hogy nem kell a bukaresti minisztériumoknál külkereskedelmi vállalatoknál kilincselni, nekünk mint export­import bejegyzett közös keres­kedelmi tásaságnak jogunk van minden ügyletet itt hely­ben lebonyolítani. El szeretném mondani, hogy akár exportról, akár importról legyen szó, szá­munkra nagy előnyt jelent a francia társak hozzáértése, ta­pasztalata, piacgazdasági isme­rete. Mondhatnám azt is, ké­zenfogva bevisz bennünket a dzsungelbe a pénzügyi-kereske­delmi szakemberek világába, a­­hol ha kezdő az ember, kön­­­nyen ráfizethet. Már az is so­katmondó, hogy az általunk me­nedzselt termékek helyet kap­hatnak a francia standokon. Ami a Metalica termékeit il­leti, ezek idei termelése még szerződésekhez kötött, tehát kö­telesek vagyunk leszállítani. Jövőre azonban a vegy­es társa­ságon keresztül kerülnek a kül­földi piacokra. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb anyagi és erkölcsi haszonnal. Különben a plusz mennyiségek már az új cég égisze alatt kerülnek el­adásra. A vegyes kereskedelmi tár­saságról elmondottakat még ki­egészíthetjük azzal, hogy Nagy­váradon a Március 6. úton üz­lettel is rendelkeznek,­ ahol az elkövetkező időszakban külön­féle import termékeket is fog­nak forgalmazni. Lejegyezte: K. L. Petru Cristea igazgató (MARIAN ANTAL felvétele) TÉBÉCÉS TEHENEK Elhanyagolt mezőgazdaságunk egyik nagyon veszteséges ága­zata az állattenyésztés. Nem csoda, ha kevés húsfélét árulnak üzleteinkben — ez lenne az érem egyik oldala. A másik viszont azt mutatja, hogy ezerszám tartanak, csak Bihar megyében, fel­hizlalt állatokat. Nem működik a piac. Nincs egészséges árufor­galom, az állatokat továbbra is takarmányozni kell. A szervezé­si gondok, úgy létszik, egyelőre megmaradnak. Az állattenyésztés másik nagy rákfenéje az állomány minő­sége. Az állami gazdaságokban a szarvasjószág majd eg­yharma­­da (kb. 13 000) tébécés. Ugyanez a helyzet az mtsz-ekben. A számok magukért beszélnek. A nagyüzemi mezőgazdaság, jelen esetben az állattenyésztés, nem tud megbirkózni ezen a szinten, ahogyan Romániában eddig művelték, az alapvető egészségügyi szabályok betartásával sem. Leromlott, sovány, kiálló csontú te­henek százai találhatók még ma is egy-egy farmon. Épp hogy tengetik életüket. Átfogó terv szerint megkezdődött a tébécés állomány felszá­molása, de nagyon lassan halad. Tavasszal Telegden mintegy 600 beteg szarvasjószág volt. Mostanáig csak nyolcvannal csök­kent számuk. A fugyivásárhelyi, a bágyai és az ábrámi hizlal­dák zsúfolásig teltek. Oda már nem fér több feljavításra váró állat. A vágóhidak pedig még a hízott, egészséges marhát sem tudják feldolgozni. Rengeteg, a helyzetből adódó kérdésre senki se tud válaszol­ni Jobb esetben vállvonogatás és a riporter felé mutatott üres tenyerek a felelet. A beteg állatok értéke azonban milliós nagy­ságrendű, nem beszélve arról, hogy amíg hús formájában az üzletekbe kerülnek, tovább növekedik a rájuk fordított összeg. A felvásárlási ár viszont megmarad. Kérésünkre Olteanu Alexandra, a megyei mezőgazdasági igazgatóság állattenyésztési főigazgatója rövid helyzetjelentést tart: — A tébécés állományt három év alatt szeretnénk felszámol­­­ni Eddig négy termelőszövetkezetben már sikerült. Ezeket a gazdaságokat az idén feloszlatták. Két másik mtsz-ben javában tart a folyamat, másik kettőből előírt program szerint szállítják a levágásra szánt teheneket. Az állami gazdaságoknál két far­mot már teljes egészében felszámoltak, ezeket be is telepítették természetesen fertőtlenítés után — új, egészséges állomán­­nyal Igazgató úr, mikor fog megoldódni például a telegdi be­teg tehenek helyzete? Tavasszal szinte takarmány nélkül ten­gődtek az állatok. Most... ? Telegden ma sem mennek a dolgok úgy, ahogyan kel­lene. Nem lesz elég takarmány a tébécés állatok számára. Ugy­an­­is nem tartották be a 42-es törvényt, és nem hagytak elég föld­területet a farm részére. Sőt, a bevetett bükkönyöst is lekaszál­ták, de nem szolgáltatták be a gazdaság részét. Természetesen nem hagyhatjuk takarmány nélkül az állatokat, másfelől szál­lítunk Telegdre takarmányt. Lényegében tehát a helyzet változatlan. Újra kiderül, hogy a 42-es törvény sok galibát okozott, és még fog okozni, amíg nem készül el a várva várt földtörvény. A károkat az egész or­szág viseli (azaz mi), s azt hiszem, senkii sem vállalkozna arra, hogy felbecsülje, hány millió lejbe kerül, míg megszabadulunk a tébécés tehenektől. Hogy mikor lesz nyereséges az ágazat, az ál­lattenyésztés, azt meg sem merem kérdezni. Attól még nagyon messze állunk ... P. FARAGÓ JÓZSEF BN 1990. IX. 2& A FÚRÓTORNYOK ÁRNYÉKÁBAN A kőolaj és földgáz föltárására és kitermelésére használt fúrókutakat üzemeltető vállalatok a Bánya- és Kőolajipari Mi­nisztériumhoz tartoznak. Geológusként volt alkalmam megnézni, hogyan működnek ezek a berendezések. Első látásra is fölismer­hető, hogy nem könnyű a szendőrök és karbantartók munkája, de ha az ember csak néhány napig dolgozik velük, vízben, sár­ban, a kiselejtezésre érett gépeket szidva, azonnal megérti, miért követeltek és kaptak ezek az emberek fizetés-kiegészítést. Eddig rendben is lenne a dolog. De a fúrókutakat nem csak ezek a vállalatok használják. A mélyvíz-tartalékokat kereső fú­rás­ részlegek a Vízügyi Igazgatóságok keretén belül működnek, amelyek a Környezeti Minisztérium alárendeltjei. A fúrótornyok, ha méreteikben különböznek is a kőolaj- és gázkutak berendezéseitől, működésüket tekintve hozzájuk hason­lóak. Az elvégzendő munka semmivel nem könnyebb itt sem. És mégis, mivel a különböző minisztériumok egymástól függetlenül adják ki határozataikat, a fizetés­módosítás ezekre az emberek­re nem vonatkozik. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a Körösök menti Vízügyi Igazgatóság fúrás­részlegén a dolgok nem mennek jól. Munkaerő-hiánnyal küszködnek. A két fúrótorony állapota minősíthetetlen. A pótalkatrészeket nehéz beszerezni, annál is inkább, mert anyagi gondok is vannak. A vállalat egészétől el­térően a fúrás-részleg önfenntartó. Ahhoz, hogy a felszerelése­ket felújíthassák, arra lenne szükség, hogy a végzett munka nyereséges legyen, tehát többet érjen a kész fúrás, mint amen­­­nyit elkészítésére áldozni kellett. Ám a hiányosságok miatt a mérleg állandóan veszteséges tevékenységet mutat. Ráfordítások nélkül nincs alkatrész, anélkül nem halad a munka, illetve na­gyon sokba kerül — nincs nyereség, nyereség nélkül pedig... Íme, a tökéletes 22-es csapdája... És ha különböző bűvészmutat­ványok eredményeképpen mégis sikerül némi pénzt kiszorítani a vállalat teljes költségvetéséből, az alkatrészeket képtelenség fel­hajtani. A legkézenfekvőbb az lenne, hogy a vállalatnak kiutal­janak két új berendezésre elegendő pénzt, vagy legalább annyit, hogy mindkettőt tökéletesen rendbehozzák. Ilyesmiről azonban szó sincs . .. A szendőrök tűrik, amíg tűrhetik, ezt a helyzetet, de egy idő után megunják, hogy egy ágyakkal ellátott vagonban lakja­nak, szalonnát egyenek, hetekig ne lássák családjukat és elszá­moláskor mégis kevés pénzzel térjenek haza — hiszen ha nem teljesítették a tervet, nincs meg az alapfizetés sem. A kiegészí­tés nélküli sem... Pedig dolgoztak, többet és nehezebben, mint normális körülmények között szükséges lenne — a többi nem az ő hibájuk. Nem állítom, hogy nincsenek hibáik, erről szó sincs. De va­lahogy kezdem megérteni, hogy van, aki más munkahely után néz (és nem ritkán a legjobbak). Vagy, ami még gyakrabban megesik, nem hagyják el a vállalatot, de ha két napi kínlódás után a szonda végképp működésképtelenné válik, harmadik na­pon egyikük másikuk elmegy napszámban kapálni. Mert azt megfizetik. Ezek az emberek nem félnek a munkától, becsüle­tesen dolgoznának, ha lenne mivel De amikor gondjaikra, a vállalat vezetőinek minden próbálkozása ellenére, legfelsőbb szinten csak vállvonogatás a válasz; amikor a központi utasítá­­sok kizárólag az elméletet követik, a legcsekélyebb mértékben sem alkalmazkodva a gyakorlat követeléseihez és amikor pusz­tán szervezési okok miatt hátrányos helyzetbe is kerülnek, nem csoda ha elégedetlenek. WAGNER CSILLA A ** piacgazdaság széles ská­lájú és változékony szervezeti keretei között, függetlenül a vállalatok vagy termelőegysé­gek nagyságrendjétől és tulaj­donformájától, a hatékony me­nedzselésnek, az „ügyvitel tudo­mányos irányításának“, a tevé­kenység ésszerű lebonyolításá­nak döntő szerepe van az e­­redményesség szempontjából. A korszerű menedzselés magába foglalja az iparszervezés, a vezetés, az előrelátó döntés­­hozatal, a céltudatos mű­szaki­anyagi ellátás módszereit, de a tervezés szociológiai, a mun­kalélektan, a távlatokban gon­dolkodó iparpolitika időszerű elemeit is. Ezek elsajátításának és alkalmazásának eredménye­képpen az utóbbi negyedszázad alatt kialakult a „profi“ me­nedzserek sokoldalúan képzett, kockázatot felelősségteljesen vállaló, pozitív vezetői képessé­gekkel rendelkező szakember­­típusa, akik képesek a gazda­sági egységek versenyképes, ha­szoncentrikus szemléletű irányí­tására. Igen szigorúak a köve­telmények velük szemben, akár igazgatónak, akár elnöknek vagy éppenséggel csak osztály­­vezetőnek, esetleg irodafőnök­nek tituláljuk őket ilyen po­zíció megpályázásához magas szintű szakmai felkészültség, sokéves gyakorlat, nem ritkán konkrét kutatások alapján szer­zett tudományos rangfokozat, korhatár (40—50 évig), két-há­­rom idegen nyelv ismerete stb. szerepelnek feltételként Tulaj­donképpen egy új, önálló, rendkívül igényes szakma ez, amely nélkül aligha képzelhető el tartós, intenzív gazdasági nö­vekedés, az erre negatívan ható empirikusan beidegződött, ma­radi gazdaságpolitikai szemlé­let közömbösítése, majd fel­számolása egy rugalmas, gyors reagálásokra képes üzemszer­vezési rendszer kialakítása. Álljon itt példaként egy svéd ipar 1883-ban alapított „arisz­tokráciája“, az ASEA konszern, annál is inkább, mivel nap­jainkban nálunk is az a köz­hiedelem, hogy rossz idők jár­nak a nehézipari gépek gyár­tóira világszerte. Ennek a cég­nek az élére a nyolcvanas évek elején került az akkor mind­össze 38 esztendős, közgazdasági egyetemet végzett, de magát el­sősorban menedzsernek tartó Percy Barnevik, aki működését komoly átszervezésekkel kezd­te. Igaz, hogy jó néhány ha­gyományos, de nem gazdaságos termék gyártásának megszünte­tése következtében négyezer munkást kellett elbocsátaniuk, ám új termékek beindításával 6000 új munkahelyet teremtet­tek. Ugyanakkor át is szervez­ték az egész vállalatot: több mint negyven „nyereségközpon­tú“ részlegre osztották fel. Ezek önállóan, függetlenül tevékeny­kednek és saját hatáskörükben oldják meg piackutatási, pénz­ügyi, könyvelési, személyzeti problémáikat, beleértve a tudo­mányos kutatást és műszaki fejlesztést is, ami lehetővé tet­te a cég központi adminisztra­tív létszámának 2500-ról 300-ra való csökkentését A központ igazgatása alatt maradt ugyan egy közös adminisztratív szol­gáltatás, de az egymástól füg­getlen nyereségközpontú egysé­gek nem kötelesek ezt igénybe venni, ha sikerül őket a kon­szernen kívül olcsóbban meg­szervezni. Mióta az egyes rész­legek önelszám­olók lettek, nem könnyen megvalósítható pénz­ügyi feladatok állnak előttük, így például minden részlegve­zető menedzsertől elvárják, hogy egy bizonyos adott idő­szakban évi átlagban 25 száza­lékkal növelje a nyereséget, így aztán kétszer is meg kell gondolniuk, hogy felvegyenek-e egy újabb alkalmazottat, vagy elfogadjanak-e egy megrende­lést, ha ez nem tűnik elég előnyösnek. Ilyen és ehhez hasonló ered­mények elérésében egyre nö­vekvő szerepet játszik az in­formatika, a számítógépek ren­deltetésük szerinti használata, nemcsak a szorosan vett ügyvi­telben és termelésirányításban, de főként a tudományos terve­ző és kutatómunkában. Nálunk az első ilyen irányú lépéseket már meg is tették, például a nagy­váradi Infratireában. Itt a számítógépre bízva az egyes al­katrészek gyártási folyamatá­nak megtervezését, a technoló­gus mérnöki munkaigényt egy­negyedre, egyhatodra csökken­tették, ami a termelési ciklus tartalmának jelentős lerövidíté­sét is eredményezte. Természe­tesen kívánatos volna, ha a korszerű menedzselés elterjedé­sével az ilyen módszerek alkal­mazása általánossá válna vala­mennyi Bihar megyei gépgyár­tóipari vállalat keretében. Ám ennek vitathatatlan feltétele, hogy minél több fiatal szak­ember, mérnökök, közgazdászok, jogászok kapcsolódjanak be az imitt-amott már beindulóban lévő menedzserképzésbe. Dr. WESSELÉNYI TIBOR HATÉKONY MENEDZSELÉS -A PIACGAZDASÁG KÖVETELMÉNYE

Next