Bihari Napló, 1991. március (2. évfolyam, 49-75. szám)
1991-03-31 / 75. szám
BN 1991. III. 31. MAGAZIN 73 W zw QoM73 <J 3000 ÉV ÓTA UGYANAZ A NÉP EL OTT Peking 16 800 négyzetkilométeren fekszik. Az örökös Béke sugárútja 10 km hosszú a városon belül. A Mennyei Béke tere 50 hektárnyi terület. A város európai szemnek már-már az abszolút tisztaságot jelképezi. Hogy abból a több mint egymilliárd kínaiból hányan takarítanak, sepernek a fővárosban, nem tudni, de mindenhol kefeseprüvel kézzel sepregető emberek biztosítják a tisztaságot. Mindenütt és egyfolytában sepregetnek. Pedig nincs is mit. Mert aki eldob valamit, azt megbüntetik s így nem látni szemetelőket. Ezzel szemben Peking levegője leírhatatlan. Barnaszénfüst ömlik a házak, a gyárak kéményéből s olyan szmog-tengerben áll a város, hogy szinte állandóan szürkület van. A turistáknak mindent megmutatnak, amit lehet. A téli és nyári császári palotákat, a tiltott várost, a múzeumokat. Szerencsére a kultúrforradalom idején nem sikerült mindent elpusztítani. Mi lehetett itt azelőtt! A porcelánok, a szőnyegek, a palotákban berendezett múzeumok lépten-nyomon éreztetik az idegennel, hogy itt 3000 év óta ugyanaz a nép él ölték egymást gyakran, pusztították őket a japánok, irtották az ópium-háborúban az európaiak, de ők vannak és lesznek. Mindig mosolyogva. Talán éppen ez az örökös mosolygás a titkuk. Buddhista kolostor Kínában több van, mint Thaiföldön. De csak egy működik, az, ahol a pancsen láma él. Ebben a kolostorban a dalai lámának is van egy trónusszerű ülőhelye. Az idegenvezető elfordítja a fejét, ha a kíváncsi turista odalopakodik e trónushoz, hogy megsimogassa és elsuttogja óhaját, miszerint a száműzött még „ebben“ az életben újra beleülhessen. A Tienanmen térre már újra bemehetnek a turisták. De az idegenvezető különösebben nem erőlteti, hiszen tudja, európai erre a térre nem képes belépni. A véres eseményeket nem felejtették el. E téren van a Mao mauzóleum is, amely viszont zárva van még mindig. Akad idegenvezető, aki félve ugyan, de elsuttogja a turistáknak, hogy a Mao-múmiát darabokra szedték a júniusi események idején, s időbe telik, míg egy plasztik Maot készítenek, amivel átverhetik majd a látogatókat. A császári téli paloták 300 hektáron, a nyári paloták 250 hektáron terülnek el, természetesen csodálatos parkok között. A nyári paloták különlegessége egy 1 km hosszú fedett folyosó, ami arra szolgált, hogy a császárné akkor is sétálhasson, ha esik az eső. Ennek csodás sárga színű tetejét (a sárga a császárok színe) 14 000 gerenda tartja. A gerendák pedig 14—14 000 oszlopon nyugszanak. Minden gerendán és oszlopon csodálatos miniatűr festmények vannak, a legapróbb részletekig kidolgozva. (Meglátszik, hogy ott nem Picassók és Salvador Dalik festettek.) S ha az európai már Kínában turistáskodik nem hagyhatja ki a Ming sírokat sem. 1956-ban fedezte fel egy szántó paraszt, akinek szántás közben az ekéje kifordított egy kőtáblát, amelyen írás volt. Odahívta az írástudókat, akik megfejtették a jeleket. Ezen a kőtáblán volt a pontos leírása annak, hogyan lehet bejutni a Ming sírokba. Ezeket a sírokat szerencsére szakemberek találták meg és tárták fel, így nem rabolták ki. Ma is minden ott és úgy van, ahogy annak idején betemették. Az ékszerek, a csodálatosan kidolgozott koporsók, a trónszékek. A főtermet 32 faoszlop tartja, tíz méter magasak és egy méter az átmérőjük. (Az a fa, amelyből ezek az oszlopok készültek, 4000 km-rel odább, Szecsuánban nő. Három évig tartott az ideszállításuk, csak télen hozták, amikor csúsztathatták. Ember már akkor is jócskán volt Kínában. A főteremhez vezető út híres a sok márvány elefánt-, sárkány- és tigrisszoborról, amelyek kétoldalt „őrködnek“. Még szerencse, hogy ennek a történelmi szépségnek a megsemmisítéséhez Maonak nem volt kedve. A Nagy Fal Pekingtől 50 km-re kezdődik. Krisztus után 200-tól kezdték meg az építését. 6700 km hosszú s az egyetlen, emberek által alkotott mű, amely a Holdról is látszik. Ha az egyszerű földi halandó megáll mellette, különös érzés keríti hatalmába, s fölteszi a kérdést, tulajdonképpen mi és ki ezen a földön, és miért van? S ráébred tulajdon kicsiségének voltára. Valami elképzelhetetlenül precíz mérnöki munka a hegynek fel, völgynek le tartó Fal. Mindenhol egyenlő vastagságú. Szedje össze magát az a mérnök, kinek nevét viaduktok, alagutak tették ismertté, hogy ilyen hosszúságban egy falat ilyen tökéletesen megépíthessen. A fal tetején tíz gyalogos, vagy öt lovas fér el. Az őrtornyok közel vannak egymáshoz s így fényjeiek. 1.1 gyorsan hírül tudták adni Pekingnek, ha jött az ellenség. K. L. KÍNAI mosoly ÉS PEKINGI KACSA w >oI* Amikor többórás repülés után megérkezel a pekingi Capital nemzetközi repülőtérre, első benyomásod, hogy a mosoly országába kerültél. Ahány kínai, mind rendkívül udvarias és mosolyog, azzal a specifikus kínai mosollyal, ami nincs ráfagyva az arcukra. Azt ők szívből sugározzák — pazarolják az idegenre. Csak mi, tülekedő, könyöklő, morcos európaiak mondjuk rá, hogy álarc a mosolyuk, mivel mi vagy soha nem is tudtunk, vagy régesrégen elfelejtettünk mosolyogni. Ám még az udvarias mosolygás sem tudja enyhíteni az űrlapkitöltés tortúráját. Űrlap űrlap után ... Mindent tudni akarnak rólad. Ki vagy, kihez jöttél, miért jöttél, kit ismersz, merre akarsz menni? Igaz, a csomagokra, arra hogy mit hoztál, mit viszel sem érkezéskor, sem távozáskor nem kíváncsi senki. Ha szervezett turistacsoporttal érkeztél, a reptérről egyenesen a szállodába visznek. S ha eddig a fáradtságtól voltál szófián, ott a pazar látványtól végleg eláll a szavad. A hallban sziklakért vízeséssel, üde pálmák alatt luxus ülőgarnitúrák. Szerte a nagyra méretezett, helyiségben kis erdőcskék s közöttük apró tavak aranyhalakkal. A vízesések csobogása valami különös, halk szférikus zenéhez hasonlít. Végre eltűnhetsz a liftben, amely felrepít a sokadik emeletre. A szobában minden fantáziát felülmúló kényelem. Kis fülkében állandóan ott találod a két termosz forró vizet és egy halom teát, hogy akkor teázz, amikor kedved van, s állandóan érezd, hogy Kínában, a tea hazájában vagy. A fürdőszobában kis neszesszer (ehhez hasonlót már a repülőn is kaptál), benne fésű, fogkefe, fogkrém, szappan és apró törölköző. Az étkezés a szálloda ragyogóan tiszta, csillogó éttermében felér egy díszvacsorával. A ropogós, hófehér damasztabrosz, a szalvéták, a csodálatos porcelánkészletek minden étkezésnek ünnepi hangulatot kölcsönöznek. És azután jönnek a fogások, számszerint 14 (napi három alkalommal). Vannak erdélyi ínynek is mennyei ízek, de vannak pokoliak is. A halak, a rákok, a márna, a disznó- és juhhús, mind-mind falatnyira felvágva, hogy pálcikával is ehető legyen. Az egymást követő fogásokon kívül állandóan az asztalon van egy tál rizs. A végén pedig a levest tálalják. Persze szokatlanok az ízek. Idegenek a gombák, de jóízűek. Sok az ismeretlen zöldség, növény. Ízletes a bambuszrügy, a szójacsíra. A rémségek rémsége viszont" a forró disznóbőr, amit itthon mi a disznóisajtba teszünk, tehát mi is megesszük, de nem szirupban főzve. Természetesen megismertetnek ottléted alatt a kínai konyha specialitásával, a pekingi kacsával is. Ami nem más, mint füstölt kacsa. Őszibarackágakkal füstölik — ez adja meg sajátosan felséges zamatét — és azután sütik ropogósra. A kenyeret az átlag kínai nem ismeri. De még az Európát megjártak is határozottan állítják, igen jól megvannak nélküle. A kínai éttermekben nem is kapni kenyeret. A kínaiak előszeretettel és bőségesen etetik a hozzájuk látogató turistát, egészen az utolsó pillanatig. Még a repülőgépen — mely éjszaka hagyja el Kínát — is állandóan hordják a kedvesen mosolygó légikisasszonyok a különféle ételeket. Búcsúzóul pedig fölszolgálják a napfelkeltébe száguldó gépen a berbécstokányt, amivel a kínai konyha megszerezte a doktorátusát. S ki inni vágyik, számára ott egy büfé, ahol a kedves utas a legkülönbözőbb italok és frissítők között válogatva önkiszolgálhatja magát. Megjegyzés: A kínaiak nem utaznak, illetve nem utazhatnak, kivéve azt a kisszámú, megbízható, hithű kommunista réteget, akik valamilyen hivatalos minőségben képviselik az országot. De mikor is utazna az átlag kínai, hiszen ott az évi pihenőszabadság ismeretlen fogalom. Van néhány hivatalos állami ünnep — január 1, február 17—18—19., március 8., május 1., október 1—2. — és ezzel be is van fejezve a szabadnapok sora. Miből is utaznának, hiszen az orvos éppúgy, mint egy szakmunkás, havonta 300 jüant keres. Egy fél kiló hús 3 jüan. Igaz, a lakbér alacsony és a kínai igen boldog, ha lakást kap egy tömbházban, mert ott van fűtés és vízvezeték, ami egyébként sehol máshol nincs. Rengeteg a zöldség és a déligyümölcs — ezek teszik ki a táplálék zömét —, és igen olcsón lehet megvenni. De a kínai átlagember még így is csak igen szűkösen tud megélni a fizetéséből, nemhogy félretegyen belőle. SvANLAI LÁSZLÓ TÁVOL KELET JAPÁN SZERELEMISKOLA „Járj a szerelemiskolába és találsz magadnak feleséget!“ Ezzel a felhívással fordult az emberekhez egy japán vállalkozó. Majd feltette a kérdést: „Ki ismerhetné jobban a női lelket, mint egy kimonóárus?“ Az Oszakában alapított iskolát Szatosi Nogucsi egykori kimonókereskedő vezeti, akit egyre nagyobb hírnév övez. Az első napokban alig néhányan jelentkeztek, de most már egymásnak adják a kilincset az emberek. Mit is lehet tanulni Nogucsi úrnál? Mindent szigorú szabályok határoznak meg. Vegyük csak az elsőt. „Mindig a nő jobb oldalára kell ülni, így szavaid jobb fülén keresztül az agy bal féltekéjére, éppen az érzelmi zónákra jutnak.“ Persze nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatás is van bőven. Sokat beszélgetnek a gátlások leküzdéséről és szituációjátékban is részt vesznek az iskola „tanárnőivel“. Mindezt videóra veszik, majd az osztályban közösen tárgyalják meg a történteket. Az iskolában órákat tartanak az öltözködésről, a hajviseletről és arról, hogy miként kell viselkedni az elegáns vendéglőben. „Huszonkét tanfolyamot kell elvégezni ahhoz, hogy valódi férfivá váljál.“ Legalábbis ezt mondják az iskolában. A hatodik, valamint a tizenegyedik után vizsgázniuk kell a résztvevőknek. S3 diákja van az iskolának, a legfiatalabb 23, a legidősebb 77 éves. Közülük 65 nőtlen és 18 nős. A beiskoláztatáshoz az egyedüli kikötés a felsőfokú végzettség. A házasságközvetítő irodák is egyre fontosabbak. Tokióban például 10 évvel ezelőtt még hírük sem volt, ma viszont már 220 található, mintegy 200 millió dolláros forgalommal. A statisztikák szerint a magányosok az egyedüllét legyőzésére alkoholhoz, pornográf irodalomhoz és házasságközvetítőkhöz folyamodnak. És milyen férfiról álmodoznak a japán nők? Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint a 20 és 30 év közöttiek általában olyan férfira áhítoznak, aki 172 cm magas, jónevű egyetemen végzett, jól menő vállalatnál dolgozik, és évi jövedelme legalább 45 ezer dollár. sati 229- PEKING IGEN —TAJVAN NEM Románia továbbra is csak Pekinget tekinti kínai diplomáciai partnerének. Ezt Ion Iliescu mondta Pekingben, miután tárgyalt a kínai vezetőkkel. A román államfő hozzátette: Bukarest e utasítja a tajvani javaslatot, mely a diplomáciai kapcsolatok felvételét célozza. Li Peng kínai miniszterelnök válaszul közölte Iliescuval: a román vezetésben történt változások nem befolyásolják Peking és Bukarest hagyományos jó viszonyát. Jellemző, mondhatnánk: minden megy a régiben. A dolgok ismeretében szinte természetesnek tűnik az, hogy vezetőink visszautasítják a „kis ázsiai tigris“, Tajvan barátságos közeledését. Mit nekünk világszínvonalú technika, virágzó világkereskedelem, magas életszínvonal, vagy tudáson, teljesítményen alapuló okos befektetésekre sarkalló jóléti társadalom? Lemondunk minderről szívesen, ha cserébe élvezhetjük a Tien-An-Men téri rendcsinálók bizalmát. Mert ők aztán tudják, hogyan kell kordában tartani egy nyomorszintre leszegényített — amúgy igen tehetséges — népet. Tanulni pedig attól kell, aki valamit jobban tud. A kínai fél viszonozta ragaszkodásunkat, bár nem volt nehéz dolga. Mint a hírből is kitűnik, Kína szerint semmi lényeges változás nem történt Romániában, tehát a hazánkhoz való viszonyulását a töretlen folytonosság jellemzi. Nem kis örömül szolgálhat a kínai vezetésnek, hogy a többi volt szocialista ország elvbarátságának az elvesztése után akad azért egy, akire továbbra is számíthat. Ez megér egy kis alamizsnát is, mert legalább mi, kommunisták tartsunk össze, nem igaz? (L. RJ