Bihari Napló, 1991. március (2. évfolyam, 49-75. szám)

1991-03-31 / 75. szám

BN 1991. III. 31. MAGAZIN 73 W zw Q­oM­73 <J 3000 ÉV ÓTA UGYANAZ A NÉP EL OTT Peking 16 800 négyzetkilométeren fekszik. Az örökös Béke sugárútja 10 km hosszú a váro­son belül. A Mennyei Béke tere 50 hektárnyi terület. A város európai szemnek már-már az ab­szolút tisztaságot jelképezi. Hogy abból a több mint egymilliárd kínaiból hányan takarítanak, sepernek a fővárosban, nem tudni, de minden­hol kefeseprüvel kézzel sepregető emberek biz­tosítják a tisztaságot. Mindenütt és egyfolytá­ban sepregetnek. Pedig nincs is mit. Mert aki eldob valamit, azt megbüntetik s így nem látni szemetelőket. Ezzel szemben Peking levegője leírhatatlan. Barnaszénfüst ömlik a házak, a gyárak kémé­nyéből s olyan szmog-tengerben áll a város, hogy szinte állandóan szürkület van. A turistáknak mindent megmutatnak, a­­mit lehet. A téli és nyári császári palotákat, a tiltott várost, a múzeumokat. Szerencsére a kultúrforradalom idején nem sikerült mindent elpusztítani. Mi lehetett itt azelőtt! A porcelánok, a szőnyegek, a palotákban berendezett múzeumok lépten-nyomon érezte­tik az idegennel, hogy itt 3000 év óta ugyanaz a nép él­ ölték egymást gyakran, pusztították őket a japánok, irtották az ópium-háborúban az európaiak, de ők vannak és lesznek. Min­dig mosolyogva. Talán éppen ez az örökös mosolygás a titkuk. Buddhista kolostor Kínában több van, mint Thaiföldön. De csak egy működik, az, ahol a pancsen láma él. Ebben a kolostorban a dalai lámának is van egy trónusszerű ülő­helye. Az idegenvezető elfordítja a fejét, ha a kíváncsi turista odalopakodik e trónushoz, hogy megsimogassa és elsuttogja óhaját, mi­szerint a száműzött még „ebben“ az életben újra beleülhessen. A Tienanmen térre már újra bemehet­nek a turisták. De az idegenvezető különöseb­ben nem erőlteti, hiszen tudja, európai erre a térre nem képes belépni. A véres eseménye­ket nem felejtették el. E téren van a Mao mauzóleum is, amely viszont zárva van még mindig. Akad idegenvezető, aki félve ugyan, de elsuttogja a turistáknak, hogy a Mao-mú­­miát darabokra szedték a júniusi események idején, s időbe telik, míg egy plasztik Maot készítenek, amivel átverhetik majd a látoga­tókat. A császári téli paloták 300 hektáron, a nyári paloták 250 hektáron terülnek el, ter­mészetesen csodálatos parkok között. A nyári paloták különlegessége egy 1 km hosszú fedett folyosó, ami arra szolgált, hogy a császárné akkor is sétálhasson, ha esik az eső. Ennek csodás sárga színű tetejét (a sárga a császárok színe) 14 000 gerenda tartja. A gerendák pedig 14—14 000 oszlopon nyugszanak. Minden ge­rendán és oszlopon csodálatos miniatűr fest­mények vannak, a legapróbb részletekig ki­dolgozva. (Meglátszik, hogy ott nem Picassók és Salvador Dalik festettek.) S ha az európai már Kínában turistásko­dik nem hagyhatja ki a Ming sírokat sem. 1956-ban fedezte fel­ egy szántó paraszt, aki­nek szántás közben az ekéje kifordított egy kőtáblát, amelyen írás volt. Odahívta az írás­tudókat, akik megfejtették a jeleket. Ezen a kőtáblán volt a pontos leírása annak, hogyan lehet bejutni a Ming sírokba. Ezeket a sírokat szerencsére szakemberek találták meg és tárták fel, így nem rabolták ki. Ma is minden ott és úgy van, ahogy annak idején betemették. Az ékszerek, a csodálatosan kidolgozott koporsók, a trónszékek. A főtermet 32 faoszlop tartja, tíz méter m­agasak és egy méter az átmérőjük. (Az a fa, amelyből ezek az oszlopok készültek, 4000 km-rel odább, Sze­­csuánban­ nő. Három évig tartott az ideszállí­­tásuk, csak télen hozták, amikor csúsztathat­ták. Ember már akkor is jócskán volt Kíná­ban­. A főteremhez vezető út híres a sok már­vány elefánt-, sárkány- és tigrisszoborról, ame­lyek kétoldalt „őrködnek“. Még szerencse, hogy ennek a történelmi szépségnek a megsemmisítéséhez Maonak nem volt kedve. A Nagy Fal Pekingtől 50 km-re kezdődik. Krisztus után 200-tól kezdték meg az építését. 6700 km hosszú s az egyetlen, emberek által alkotott mű, amely a Holdról is látszik. Ha az egyszerű földi halandó megáll mel­lette, különös érzés keríti hatalmába, s fölteszi a kérdést, tulajdonképpen mi és ki ezen a föl­dön, és miért van? S ráébred tulajdon kicsi­ségének voltára. Valami elképzelhetetlenül precíz mérnöki munka a hegynek fel, völgynek le tartó Fal. Mindenhol egyenlő vastagságú. Szedje össze magát az a mérnök, kinek nevét viaduktok, alagutak tették ismertté, hogy ilyen hosszúság­ban egy falat ilyen tökéletesen megépíthessen. A fal tetején tíz gyalogos, vagy öt lovas fér el. Az őrtornyok közel vannak egymáshoz s így fényjeiek. 1.1 gyorsan hírül tudták adni Pekingnek, ha jött az ellenség. K. L. KÍNAI mosoly ÉS PEKINGI KACSA w >oI* Amikor többórás repülés után megérkezel a pekingi Capital nemzetközi repülőtérre, első be­nyomásod, hogy a mosoly or­szágába kerültél. Ahány kínai, mind rendkívül udvarias és mosolyog, azzal a specifikus kínai mosollyal, ami nincs ráfagyva az arcukra. Azt ők szívből sugározzák — pazarol­ják az idegenre. Csak mi, tüle­kedő, könyöklő, morcos euró­paiak mondjuk rá, hogy ál­arc a mosolyuk, mivel mi vagy soha nem is tudtunk, vagy ré­­gesrégen elfelejtettünk moso­lyogni. Ám még az udvarias mosolygás sem tudja enyhíteni az űrlapki­töltés tortúráját. Űrlap űrlap után ... Mindent tudni akarnak rólad. Ki vagy, kihez jöttél, miért jöttél, kit ismersz, merre akarsz menni? Igaz, a csoma­gokra, arra hogy mit hoztál, mit viszel sem érkezéskor, sem távozáskor nem kíváncsi senki. Ha szervezett turistacsoporttal érkeztél, a reptérről egyenesen a szállodába visznek. S ha ed­dig a fáradtságtól voltál szóf­ián, ott a pazar látványtól vég­leg eláll a szavad. A hallban sziklakért vízeséssel, üde pálmák alatt luxus ülőgarnitúrák. Szer­te a nagyra méretezett, helyi­ségben kis erdőcskék s közöttük apró tavak aranyhalakkal. A vízesések csobogása valami kü­lönös, halk szférikus zenéhez hasonlít. Végre eltűnhetsz a liftben, a­­mely felrepít a sokadik emelet­re. A szobában minden fantá­ziát felülmúló kényelem. Kis fülkében állandóan ott találod a két termosz forró vizet és egy halom teát, hogy akkor teázz, amikor kedved van, s állan­dóan érezd, hogy Kínában, a tea hazájában vagy. A fürdő­szobában kis neszesszer (ehhez hasonlót már a repülőn is kap­tál), benne fésű, fogkefe, fog­krém, szappan és apró töröl­köző. Az étkezés a szálloda ragyo­góan tiszta, csillogó éttermében felér egy díszvacsorával. A ro­pogós, hófehér damasztabrosz, a szalvéták, a csodálatos por­celánkészletek minden étkezés­nek ünnepi hangulatot kölcsö­nöznek. És azután jönnek a fogások, számszerint 14 (napi három alkalommal). Vannak erdélyi ínynek is mennyei ízek, de vannak pokoliak is. A ha­lak, a rákok, a márna, a disznó- és juhhús, mind-mind falatnyi­ra felvágva, hogy pálcikával is ehető legyen. Az egymást köve­tő fogásokon kívül állandóan az asztalon van egy tál rizs. A végén pedig a levest tálalják. Persze szokatlanok az ízek. Idegenek a gombák, de jóízűek. Sok az ismeretlen zöldség, nö­vény. Ízletes a bambuszrügy, a szójacsíra. A rémségek rémsé­ge viszont" a forró disznóbőr, amit itthon mi a disznói­sajtba teszünk, tehát mi is megesszük, de nem szirupban főzve. Természetesen megismertet­nek ottléted alatt a kínai kony­ha specialitásával, a pekingi kacsával is. Ami nem más, mint füstölt kacsa. Őszibarack­­ágakkal füstölik — ez adja meg sajátosan felséges zamatét — és azután sütik ropogósra. A kenyeret az átlag kínai nem ismeri. De még az Euró­pát megjártak is határozottan állítják, igen jól megvannak nélküle. A kínai éttermekben nem is kapni kenyeret. A kínaiak előszeretettel és bőségesen etetik a hozzájuk lá­togató turistát, egészen az utol­só pillanatig. Még a repülőgé­pen — mely éjszaka hagyja el Kínát — is állandóan hordják a kedvesen mosolygó légikis­asszonyok a különféle ételeket. Búcsúzóul pedig fölszolgálják a napfelkeltébe száguldó gépen a berbécstokányt, amivel a kínai konyha megszerezte a doktorá­tusát. S ki inni vágyik, számá­ra ott egy büfé, ahol a kedves utas a legkülönbözőbb italok és frissítők között válogatva önkiszolgálhatja magát. Megjegyzés: A kínaiak nem utaznak, il­letve nem utazhatnak, kivéve azt a kisszámú, megbízható, hit­hű kommunista réteget, akik valamilyen hivatalos minőség­ben képviselik az országot. De mikor is utazna az átlag kínai, hiszen ott az évi pihenő­­szabadság ismeretlen fogalom. Van néhány hivatalos állami ünnep — január 1­, február 17—18—19., március 8., május 1., október 1—2. — és ezzel be is van fejezve a szabadnapok sora. Miből is utaznának, hiszen az orvos éppúgy, mint egy szak­munkás, havonta 300 jüant ke­res. Egy fél kiló hús 3 jüan. Igaz, a lakbér alacsony és a kínai igen boldog, ha lakást kap egy tömbházban, mert ott van fűtés és vízvezeték, ami egyéb­ként sehol máshol nincs. Ren­geteg a zöldség és a déligyü­mölcs — ezek teszik ki a táp­lálék zömét —, és igen olcsón lehet megvenni. De a kínai át­lagember még így is csak igen szűkösen tud megélni a fizeté­séből, nemhogy félretegyen be­lőle. SvANLAI LÁSZLÓ TÁVOL KELET JAPÁN SZERELEM­ISKOLA „Járj a szerelemiskolába és találsz magadnak feleséget!“ Ezzel a felhívással fordult az emberekhez egy japán vállal­kozó. Majd­ feltette a kérdést: „Ki ismerhetné jobban a női lelket, mint egy kimonóárus?“ Az Oszakában alapított iskolát Szatosi Nogucsi egykori ki­monókereskedő vezeti, akit egyre nagyobb hírnév övez. Az első napokban alig néhá­nyan jelentkeztek, de most már egymásnak adják a kilin­cset az emberek. Mit is lehet tanulni Nogucsi úrnál? Mindent szigorú sza­bályok határoznak meg. Ve­gyük csak az elsőt. „Mindig a nő jobb oldalára kell ülni, így szavaid jobb fülén ke­resztül az agy bal féltekéjére, éppen az érzelmi zónákra jut­nak.“ Persze nemcsak elmé­leti, hanem gyakorlati oktatás is van bőven. Sokat beszél­getnek a gátlások leküzdéséről és szituációjátékban is részt vesznek az iskola „tanárnői­vel“. Mindezt videóra veszik, majd az osztályban közösen tárgyalják meg a történteket. Az iskolában órákat tartanak az öltözködésről, a hajviselet­ről és arról, hogy miként kell viselkedni az elegáns vendég­lőben. „Huszonkét tanfolya­mot kell elvégezni ahhoz, hogy valódi férfivá váljál.“ Lega­lábbis ezt mondják az iskolá­ban. A hatodik, valamint a tizenegyedik után vizsgázni­uk kell a résztvevőknek. S3 diákja van az iskolának, a legfiatalabb 23, a legidősebb 77 éves. Közülük 65 nőtlen és 18 nős. A beiskoláztatáshoz az egyedüli kikötés a felsőfokú végzettség. A házasságközvetítő irodák is egyre fontosabbak. Tokió­ban például 10 évvel ezelőtt még hírük sem volt, ma vi­szont már 220 található, mint­egy 200 millió dolláros forga­lommal. A statisztikák sze­rint a magányosok az egyedül­lét legyőzésére alkoholhoz, por­nográf irodalomhoz és házas­ságközvetítőkhöz folyamodnak. És milyen férfiról álmodoz­nak a japán nők? Egy közvé­lemény-kutatás eredménye sze­rint a 20 és 30 év közöttiek ál­talában olyan férfira áhítoz­nak, aki 172 cm magas, jóne­vű egyetemen végzett, jól me­nő vállalatnál dolgozik, és é­­vi jövedelme legalább 45 ezer dollár. sati 229- PEKING IGEN —TAJVAN NEM Románia továbbra is csak Pekinget tekinti kínai diplomáciai partnerének. Ezt Ion Iliescu mondta Pekingben, miután tárgyalt a kínai vezetőkkel. A román államfő hozzátette: Bukarest e uta­sítja a tajvani javaslatot, mely a diplomáciai kapcsolatok felvé­telét célozza. Li Peng kínai miniszterelnök válaszul közölte Iliescuval: a román vezetésben történt változások nem befolyá­solják Peking és Bukarest hagyományos jó viszonyát. Jellemző, mondhatnánk: minden megy a régiben. A dolgok ismeretében szinte természetesnek tűnik az, hogy vezetőink vis­­­szautasítják a „kis ázsiai tigris“, Tajvan barátságos közeledését. Mit nekünk világszínvonalú technika, virágzó világkereskedelem, magas életszínvonal, vagy tudáson, teljesítményen alapuló okos befektetésekre sarkalló jóléti társadalom? Lemondunk minderről szívesen, ha cserébe élvezhetjük a Tien-An-Men téri rendcsiná­­lók bizalmát. Mert ők aztán tudják, hogyan kell kordában tar­tani egy nyomorszintre leszegényített —­ amúgy igen tehetséges — népet. Tanulni pedig attól kell, aki valamit jobban tud. A kínai fél viszonozta ragaszkodásunkat, bár nem volt nehéz dolga. Mint a hírből is kitűnik, Kína szerint semmi lényeges változás nem történt Romániában, tehát a hazánkhoz való vi­szonyulását a töretlen folytonosság jellemzi. Nem kis örömül szolgálhat a kínai vezetésnek, hogy a többi volt szocialista or­szág elvbarátságának az elvesztése után akad azért egy, akire továbbra is számíthat. Ez megér egy kis alamizsnát is, mert leg­alább mi, kommunisták tartsunk össze, nem igaz? (L. RJ

Next