Bihari Napló, 1993. június (4. évfolyam, 105-126. szám)
1993-06-01 / 105. szám
tessél?- Svéd Remény A felépített szentmártoni gyermekotthon után, a napokban újabb svéd tervet helyeztek a megye és a város vezetőségének asztalára. Románia gyermekei névvel alapítványt készülnek bejegyeztetni, s ehhez kérték a megyei tanács engedélyét. Az ötlet ellen nem is volt senkinek kifogása, hiszen ki sérelmezné, hogy valakik a mozgássérült gyerekeket és az öregeket gyámolítanák, ám a név ellen annál többen emelték fel szavukat. Mert igaz, úgy tartják, az öregek második gyermekkorukat élik, de azért mégsem gyerekek! S azt már végképp nem állíthatja senki, hogy Románia gyermekei mind mozgássérültek! — Nevet kell változtatniuk! — mondták a tanácsosok. Úgy hírlik, a svédek elfogadták a feltételt, és a Remény (Speranta) mellett döntöttek. Ezzel a módosítással egyetértettek városatyáink is, de azt már nehezebben fogadták el, hogy a svédek diktáljanak. Mármint hogy kijelentsék, egy bizonyos területen, és csakis ott szándékoznak kivitelezni tervüket, nevezetesen a mozgássérült gyerekek kezelésére, tanítására alkalmas iskola-klinikák komplexumot. Hol is lesz az épületegyüttes? A Rogériusz lakónegyedben, a Mehedinti és a Traian Lalescu (volt Február 16.) utcák által közrezárt szabad területen akarják felépíteni előbb a klinikákat, s azt követően az iskolát. .A városatyák között „teljes volt az egyetértés“, míg egyesek azt kifogásolták, mit keres egy ilyen központ egy lakónegyedben, addig mások pontosan azt magyarázták, hogy a mozgássérült gyerekeknek be kell illeszkedniük a társadalomba, s erre kitűnő a kiválasztott helyszín. Szerencsére, abban egyetértettek, hogy butaság lenne nem elfogadni a mindössze öt hónap alatt felépülő, 120 millió lej értékű épületegyüttes, s a két klinika ötvenezer dollár értékű felszerelését. Egyébként, ha elkészül, a klinikákon nyolc óra alatt 48 páciens kezelését tudják biztosítani, erről a 32 tagú személyzet gondoskodik. Ide tartozik még, hogy már jó néhány hónapja elkezdődött az orvosok és középkáderek svédországi továbbképzése, s ezt folytatni is szándékoznak. A fenti ismeretek alapján a városatyák elvileg jóváhagyták a svédek kérelmét. Ez lesz Románia első, a mozgássérült gyerekek kezelésére, rehabilitációjára szakosodott klinikája. BOGDÁN ILDIKÓ A VOLT KORMÁNYFŐ JÖVENDÖL Tudjuk egy ideje, hogy Theodor Stolojant már New Yorkban fizetik, és nem ám lejben. Azt is tudni véljük, hogy munkáját ott, valutáért (állítólag) jobban végzi. De azt nem tudtuk, hogy most már arról is mindent tud, ami itt folyik (vagy áll), és ami még errefelé velünk történni fog. Kijev felé vezetett Stolojan útja, de szolgálati megbízatásból megállt Bukarestben. És nyilatkozott. Január 1-től a Világbank egy főosztályt szervezett, amely a privatizációval foglalkozik, de ugyanakkor az állami tőkével is rendelkező intézményeket is... a reform útjára próbálja terelgetni. A romániai ügyekbe is ugyan nem tud beleszólni, nincs is ehhez joga, mint román állampolgár, de azért... besegít. Kihangsúlyozta, hogy Romániában sok jó dolog történt (nem nyilatkozott arról, mikor), de ugyanakkor sok minden még nem működik (azt sem mondta el, mióta). Most a hangsúlyt a vállalatok megreformálására kéne helyezni, ebben rejlik az emberek jólétének reménye is, mert a szerkezetváltási folyamatot úgysem tudja megállítani senki. „Nincs most szükségünk gazdasági növekedésre, amely a jelenlegi struktúrákra alapul, mert ez úgyis csak a külső adósságok növekedését idézi elő, de ugyanakkor Románia elszegényedéséhez is vezet. Azt kell reformálni, ami van, itt kell előrelépni...“ Tehát exminiszterelnökünk most már mindent tud. Hiába, New York nem Bukarest... — gliem — # U.E. nagyváradi olvasónk az általunk sokat népszerűsített Gaby buszra panaszkodott. Száz kilométeres távolságról városunkba érkező vendégei részére két jegyet vásárolt magyarországi utazásra. Az utazás előtti napon a járat közvetítőnője még érdeklődött: tényleg utaznak, vagy értékesítsék a jegyeket? Természetesen igényelték a jegyek megtartását. Ám másnap a Járványkórház elől a megjelölt időpontban nem indult a busz, mint később megtudták, az már korábban Szalontán keresztül elment. Ám a Gaby busz Információja szerint a borsi átkelőnél még elérhették volna. Ki is mentek oda taxival, ám a buszról mit sem tudtak a vámhivatalnál. Pedig az újsághirdetésekben ez élt: Ne felejde, minden nap önökért! # Sz. S. arról panaszkodott, hogy ismerősének, aki állítólag tévéjavítással is foglalkozik, a készülékét átadta. Azóta se készülék, se a javító személyét nem találja a lakásán. Mit mondjunk? Miért kell olcsó ígéreteknek hitelt adni, ha azok végül is drágák? Volt kolozsvári lakos arról tudósított, hogy a rogériuszi fedett piacon ebben a nyári melegnek is megfelelő májusi időjárásban a pultra helyezve árusítják a húst, nem törődve a hőmérséklettel, porral. Ha már minden drága, akkor piszkos is legyen? És hol késik az egészségügyi szervek ellenőrző munkája? Egyetértünk vele. Tényleg, hol késik? • N.I. a Caraban utcából arra panaszkodott, hogy három napja szünetel náluk a melegvíz-szolgáltatás és erről nem értesítette őket a sajtó sem, mint máskor szokta. A házbizottság nem tud semmiről, a kazánház mindig zárva. Talán a Lakásgazdálkodási Vállalat (RAGCS) fűtési irodája tud mondani valamit ezzel kapcsolatban — tesszük mi hozzá. • G.-né a Lugojului utcai gyakori áramszüneteket tette szóvá, melyekben tavaly is bőven volt részük. Egy kisiparos tevékenységében az áramszolgáltatás meghatározó tényező. De — fűzzük hozzá — egyetlen háztartás esetében sem örvendetes dolog az áramkiesés. A villanytelep mindeddig közömbös a jelenséggel szemben. Meddig? 0 Több nyugdíjas olvasónk sérelmezi, hogy még mindig nem kapták meg a kormányhatározat által szentesített pótlékot. Miért? — kérdezzük mi, velük egyetértésben, a nyugdíjhivataltól. # Több olvasónk jelezte: gyakran nem kapták kézhez a lapot május folyamán. Emlékeztetőül írjuk ide: a lapterjesztési szolgálatunk telefonszáma: 11-89-33. 1993. június 1. BIHAR PÉLDÁT MUTATOTT (Folytatás az l. oldalról) elnök, aki a legutolsó nagyválasztmányi ülésen különféle elfoglaltságaival indokolta a még októberben benyújtott lemondását, ezúttal azzal érvelt, hogy a Bihar megyei szervezet elnökségében, mint a határozott politizálás híve, kisebbségben maradt. Kopacz Géza, ifjúsági alelnök az RMDSZ és a FIDESZ együttműködésének gondjait taglalta, Jankó Szép Sándor pedig önkritikáit gyakorolt, mivel saját véleménye szerint nem tudott megfelelni az elvárásoknak, és bejelentette: semmilyen megbízatást nem vállal. A délelőtti hozzászólások közül különösen kettőt kell megemlítenünk: Nagy F. Istvánét, aki azt kifogásolta, hogy az RMDSZ túl kevés figyelmet szentel a tanügyi kérdéseknek; és Nagy Béláét, aki szerint a szervezet súlytalanná vált. Nagy Béla, aki korábban a szervezet elnöke volt, gúnyolódva kifogásolta, hogy Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nem írt levelet a küldöttgyűléshez. „Ebből látszik, hogy a fórumnak nincs tétje, súlya". Amíg volt súlya, addig persze mindig megjött a levél, amelyben meg volt írva, hogy mit kell csinálnunk“ — vonta le a következtetést. Konstruktív jellegűnek távolról sem mondható hozzászólását azzal a megjegyzéssel fejezte be, hogy szerinte az RMDSZ hajója süllyedőben van, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a megyei elnökség menekül róla. A bírálatot a küldöttek egy része közönnyel, más része felháborodva vette tudomásul, elkönyvelve: akadnak, akiknek célja nem az építkezés, hanem a szervezet rombolása. Délután a küldöttgyűlés az alapszabályzat-módosító javaslatokkal kezdte munkálatait, amelyeket egy háromtagú bizottság készített elő vitára. A fórum viszonylag gyorsan elfogadta a szervezeti önkormányzat elvét rögzítő bevezető részt tartalmazó kiegészítő javaslatot, majd valamivel hosszabb vita után, azokat a kitételeket, melyek szerint a megyei küldöttgyűlés, a választmány és az elnökség kétharmados jelenléttel döntőképes, valamint hogy a megyei elnökség egy elnökből és tíz alelnökből áll. Újdonság, hogy az alelnökök között területi egységekért (Dél-Bihar, Érmellék, Nagyvárad) felelős körzeti megbízottak is találhatóak, akik által a szervezeti munka sokkal hatékonyabbá válhat, mivel megteremtődik az összekötő kapocs a megyei elnökség és a területi szervezetek között. Szintén a belső építkezés egyik fontos elemének tekinthető, hogy a küldöttek megszavazták a kitételt: a titkárság helyét ügyvezető elnökség veszi át, amely fizetett alkalmazottakból áll. A szervnek nincs döntéshozatali hatásköre, összetételét pedig a soron következő választmányi ülésen határozzák meg. Az alapszabályzat elfogadása után, a napirend szerint az elnökség megválasztása következett. Az elnöki tisztre újrajelölt Varga Gábort a küldöttgyűlés elsöprő szavazattöbbséggel választotta meg. A politikai alelnök megválasztása azonban sokkal hosszadalmasabb volt, és egy adott pillanatban már-már úgy tűnt, mintha állóháború alakult volna ki, ugyanis az első két „fordulóban“ sem Pintér István (akit az első fordulóban egyedül jelöltek), sem Kopacz Géza (akinek a második fordulóban nem volt versenytársa) nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. A harmadik szavazás végül meghozta az eredményt: Kopacz Gézának, a FIDESZ elnökségi tagjának a jelen lévő 100 küldött közül 85 szavazott bizalmat. Meg kell jegyeznünk, hogy tudomásunk szerint Kopacz Géza az első megyei politikai alelnök, aki ifjúsági szervezet soraiból került ki. Mivel még mielőtt a politikai alelnök személyéről döntöttek volna, már megkezdték, sőt le is zárták a jelölést a társad mi-szervezési alelnök tisztéére, Kopacz Géza, a frissen megválasztott alelnök kérte: Pintér Istvántól — aki, mivel a politikai alelnök tisztségére jelölték, nem kerülhetett fel a másik tisztségre pályázók listájára — ne vonják meg azt a lehetőséget, hogy a társadalmiszervezési alelnökségre is jelölhessék. Az ülésvezető elnökség elismerte a kérés jogosságát, és végül Pintér Istvánt, aki felkerült a listára, megválasztották társadalmi-szervezési alelnöknek. A többi nyolc alelnök megválasztása már zökkenőmentesebben zajlott, és végül a következő személyek nyerték el a küldöttek bizalmát: Pete István (gazdaság), Nagy F. István (tanügy), Kiss Török Ildikó (kultúra), Mihalik András (önkormányzat), Rais István (ifjúság), Boga László (Nagyvárad körzete), Zsisku János (Dél-Bihar k zete), dr. Molnár Imre (Érmllék körzete). A késő estébe hajló ülés vége felé, egyes vidéki küldöttek távozása miatt, a küldöttgyűlés úgy határozott, hogy a választmány 25 választott tagjának kérdésében nem dönt: a megyei nagyválasztmányra bízza, hogy megújítsa sorait. Ezenkívül megválasztották a két, egyenként öttagú Etikai, illetve Ellenőrző Bizottságot. Az ülés zárszavában Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke megköszönte a küldöttek részvétellét, együttműködési készségét, kijelentve, hogy a Bihar megyei szervezet példát mutatott a szövetség többi fórumának, illetve tagszervezetének. Samu Mihály PLURÁLIS DEMOKRÁCIA - KISEBBSÉGI POLITIKA (IV.) A kisebbségek politikája persze akkor válik jelentékeny tényezővé, ha önálló közösségi tevékenységre épül; erőteljes kisebbségi mozgalmak a demokráciákban képesek kivívni fennmaradásuk védelmére szolgáló intézményeket, elismertetni a többséggel hátrányos helyzetüket és azt, hogy létüket, fönnmaradásukat illetően külön védelemre szorulnak. Emellett a többség kisebbségi politikája nem valami egyöntetű koncepció és irányvonal, hanem többrétű, meghatározó — döntő — jelentőségű az állam (parlament, kormány, uralkodó párt) kisebbségeket kezelő politikája, s emellett az ellenzéki (egyetértő, támogató vagy bíráló, szemben álló) popolitika. Persze, mindegyik sajátos stratégiát és taktikát képvisel politikai elkötelezettségének, az adottságoknak (és hagyományoknak, történelmi és nemzetközi körülményeknek), valamint a politikai célszerűségnek megfelelően. A kisebbségi kérdéssel kapcsolatban gyakran fölvetődik, hogy politikai vagy jogi jellegű kérdésről van-e szó. A válasz természetesen az, hogy mindkettőről; a politikai kezelésnek azonban mégis elsődlegessége van, s a politikai együttműködésben kikristályosodott elvek és gyakorlat jogi rögzítést, alátámasztást és védelmet nyerhet, hogy végül bekövetkezhessék az az állapot, amelyben a kisebbségek ügye jogi problémává szűkül. Arról van szó, hogy ha a kisebbségi politika tartós jogi szabályozást és intézményesülést eredményez, akkor a napi politika háttérbe szorul, s a közös gondok megoldása, az esetleges viták és konfliktusok eldöntése, feloldása a jogi szabályozás keretében, jogi döntések által történhet meg, és ezzel le is zárulhat. A kisebbségi jogok fejlődése nemcsak abban érzékelhető, hogy a liberális demokráciák emberi jogi intézményrendszere, jogi védelmi rendje modernizálódik és a plurális demokráciákban kollektív jogként intézményesült hanem abban is, hogy a kisebbségi jogvédelem új tartalma, intézményrendszere a belső jogban és a nemzetközi jogban sajátos megoldásokban mutatkozik meg. A kollektív jogokkal kapcsolatban hadd utaljak arra a jogfejlődési vívmányra, amely — más vonatkozásban ugyan — a természetes személyek jogalanyisága mellett, a jogi személy intézményét eredményezte. Ez persze elsősorban magánjogi jogintézményként alakult ki, ám kiszélesedett: a jogi személy nemcsak vagyonjogi (magánjogi) kategória, hanem közjogi is lehet. A joggyakorlatban tehát kikristályosodott a kollektívák (csoportok) jogi személyként való elfogadása a kisebbségek közéleti viszonyaira vonatkozóan is. Ily módon a valóság kényszere kiváltotta a jogi szabályozás individuális nézőpontjának meghaladását, vagyis meghonosodott a közösség jogi elismerésének jogdogmatikai megoldása (e vonatkozásban — közjogi jogi személyként). E jogdogmatikai vívmány nem valami öncélú jogi bűvészkedés eredménye, hanem a modern társadalmi fejlődés szükségleteinek jogi kifejezése (más összefüggésben ez is jogi érték). (Folytatjuk)