Bihari Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 150-170. szám)

1993-08-25 / 166. szám

2 - • Újra embereket rabol a Kurd Munkáspárt nevű illegális szervezet! És újból külföldieket Törökországban. A hírügynökségek jelentései szerint ezúttal két olasz és két svéd állampolgár az áldozat. • Sajnos, a fundamentalista iszlám mind gyakrabban hallat magáról, Egyiptomban, Algériában, Marokkóban... Közben Kairóban a Legfelsőbb Bíróság négy iszlám szélsőségest ítélt halálra. December óta Egyiptomban már tizenöt iszlám fundamentalistát végeztek ki. • Ukrajnában önálló hajóhad felállítását tervezgetik. A pénz egy részét már a költségvetési tervbe foglalták. Az összes egységnek 1998-ra „csatarendbe“ kell állnia ... • Egy karabahi politikus lett Örményország új hadügyminisztere. Azt már tudni róla, hogy 39 éves, de azt még nem, hogy mit képes megoldani. Az elődje szívbetegségben szenved... Párizsban! # Az egykori Csehszlovákia 1968-ban történt megszállására emlékeztek a már önállóvá vált Szlovákia HÍRHALOM fővárosában. Közben az orosz hadsereg lapja titkos dokumentumokat közölt a megszállásról, amelyekben arról is szó esik, hogy milyen szervezetten rohanta le órák alatt a szovjet hadsereg Csehszlovákiát. Prága összes fontos pontját négy óra alatt foglalták el. • Azután, hogy az ENSZ- erők egy hétre lezárták a Szomáliai főváros repülőterét, Clinton — talán nem véletlenül — hivatalosan is bejelentette, hogy hamarosan az amerikaiak újabb alakulatokat küldenek Mogadishuba. • A szlovákiai Komárom önkormányzatának képviselő testülete úgy döntött, hogy mégis az Európa Tanácshoz fordul a helységnévtáblák kérdésével kapcsolatban: a magyar nyelvű helységnévtáblák újrakihelyezését, őrzését és pótlását szorgalmazzák. • Hanna Szuhocka lengyel miniszterelnök „vezeti“ a lengyel Demokratikus Unió múlt hét végén elfogadott képviselőjelölt-listát. Közben a DU vezetősége nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a legnépszerűbb párttal, a Lengyel Néppárttal szövetkezzen. Az alkunak csak egy bökkenője van: egyeztetni kell a gazdaságpolitikai elképzeléseket! # Csütörtökön Jelcin Pozsonyba látogat. És — ha minden igaz — aláírásra kerül a szlovák—orosz szerződés. Ezt Csernomirgyin orosz kormányfő jelentette ki Meciar szlovák kormányfővel folytatott hétfői megbeszélései után. Ugyanitt Meciar közölte, hogy Szlovákia részt kíván venni a nyugat szibériai szénhidrogén-lelőhelyek kiaknázásában. • Egy fekete hír: vasárnap elhunyt Kunajev, Kazahsztán egykori első embere, a „megboldogult“ Brezsnyev közeli barátja ... — ghem — ígérni tudnak Nicolae Vacaroiu miniszterelnök hétfőn találkozott az egyik legnagyobb szakszervezeti tömb, az Alfa Kartell tizenegy tagszervezetének vezetőjével, mégpedig azokkal, akik a speciális berendezéseket, illetve a haditechnikát gyártó ágazatban dolgozókat képviselik. A megbeszélésen a szakszervezeti bizalmik megsürgették a hadiüzemek alkalmazottainak szociális védelmét szabályozó törvény módosítását, valamint az egyre nehezebben boldoguló hadiipari ágazat mielőbbi újjászervezését. Erre ígéretet is kaptak az illetékes tárcák vezetőitől, illetve a kormányfőtől. Ezzel a lépéssel a végrehajtó hatalom, „kivételesen“ tudomást véve a zúgolódásról, elejét akarta venni egy esetlegesen kitörő sztrájknak. Egy biztos: a kormány tagji tudnak ígérni, csak azok teljesítésével állnak hadilábon. FEGYVERKEZÜNK? Tegnap fejezték be Moszkvában azt a kerekasztal-megbeszélést, ahol jelen voltak a FÁK tagállamainak honvédelmi miniszterei. Kiszivárgott hírek szerint a tanácskozás nem volt túl barátságos hangvételű. Elsősorban a fő kérdések miatt, mint a FÁK katonai erőinek egybehangolása, a közös FÁK-hadsereg (?) főparancsnokának megválasztása (akinek személyéről lapzártáig nem kaptunk információkat), valamint a tádzsik—afgán határon zajló események hadászati elemzése. A megbeszélések befejezése előtt Pavel Gracsov tábornok kijelentette, hogy jelen pillanatban — elsősorban törvényhozási, politikai és gazdasági okokból — a FÁK-on belül nem lehetséges egy egyesített hadsereget felállítani. De szükségszerű, hogy minden tagállamban létezzen egy Mis ön kiképzett hadtest, amelynek képesnek kell lennie egy esetleges villámgyors közös bevetésre! Időközben a FÁK kormányfőinek hét végi minszki találkozóját elhalasztották. A találkozón — a hírforrások szerint — a FÁK-on belüli gazdasági együttműködés szorosabbra „fűzéséről“ lett volna szó. Bár a halasztás okait hivatalosan még nem közölték, már tudni lehet, hogy megegyeztek az új időpontban, szeptember 7-ben. 1993. augusztus 25. ÉLJEN A TOLERANCIA Ha a Román Nemzeti Egységpárt és a Románia Maró Párt megszólalt a kétnyelvű feliratok ügyében, természetesen a Vatra Româneasca „kulturális szervezet“ sem ülhet ölbe tett kézzel. Így ők is szólásra emelkedtek és a Nemzeti Kisebbségek Egyeztető Tanácsának döntését elhalmozták különféle jelzőkkel, mint: alkotmányellenes, kifejezetten nemzetellenes, románellenes, destabilizáló stb. A kulturális szövetség bukaresti fiókja pedig egyenesen Románia elnökéhez folyamodott, akitől azt várja, hogy megakadályozza egy olyan kormányhatározat megszületését, amely lehetővé teszi a két- vagy többnyelvű feliratozást.* Érvük: „Ez ellentétben áll azzal a közismert ténnyel, hogy Romániában a kisebbségek olyan jogokat élveznek, mint sehol máshol a világon“. Ez az érv azonban nevetséges, és körülbelül úgy hangzik, mintha azt mondanánk: a Vatra Româneasca csak intoleranciájával bizonyíthatja, hogy mennyire ! (K.L.I.) PALESZTIN LÉPÉS Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke Jordániába érkezett, ahol találkozott Huszein királlyal. Mint ismeretes, a király a napokban bírálta az országa és a PFSZ közötti nézeteltéréseket és szorgalmazta azok rendezését. Arafat a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a Hásimita uralkodóval folytatott tárgyalásai során megvizsgálták a PFSZ és a Jordánia között kialakult helyzetet, tekintettel a 31-én Washingtonban kezdődő arab—izraeli tárgyalásokra, azaz a közös álláspont kialakítására. Alig egy héttel a fenti tárgyalások megkezdése előtt a PFSZ egyik katonai vezetője nyilvánosan bírálta Arafatot és követelte a lemondását, azzal vádolva a palesztin vezetőt, hogy szétbomlasztotta a szervezetet. Egyben követelte, hogy nemzeti megmentési kormányt hozzanak létre a szervezet katasztrofális pénzügyi helyzetének megoldása érdekében. ERŐSZAKHULLÁM ALGÉRIÁBAN Hírügynökségek jelentették, hogy az algériai erőszakhullámnak újabb áldozata van a volt miniszterelnök személyében. Az iszlám fundamentalisták, akik ellen a kormány a tavalyi zavargások után számos megtorló intézkedést foganatosított, szervezeteik betiltása után a terror eszközéhez folyamodtak. Terrorcselekményeik a kormányzat vezető politikusai ellen irányulnak, a lassú fejlődésnek szeretnének gátat vetni. Az algériai elnöki tanács kiadott közleményében újra megerősítette, hogy továbbhaladnak a reformok útján, nem tesznek engedményeket a barbarizmusnak. A tanács felhívja az algériai nép figyelmét, hogy folytassa harcát az agresszió ellen, melynek célja az ország politikai destabilizálása. Algériában új miniszterelnököt neveztek ki. A volt külügyminiszter, Reda Malek lett a kormányfő, de a hivatalos közlemény nem tesz említést az eddigi miniszterelnök (Belaid Abdeszalam) leváltásának okairól. TOVÁBB TÁRGYALNAK Az elmúlt hetek közel-keleti feszültségének — melyet elsősorban az izraeliek dél-libanoni támadó akciói váltottak ki — oldódása után az érdekelt felek újra felveszik a tárgyalások „fonalát“. Az arabok képviselői augusztus 27-én Libanonban ülnek össze álláspontjaik egyeztetése céljából; ez megelőzi a hónap utolsó napján esedékes izraeli—arab megbeszélések tizenegyedik fordulóját, melynek színhelye újra az amerikai főváros, Washington lesz. Pénteken két tárgyalássorozatot tartanak a libanoni, Szíriai, jordániai és a PFSZ-küldöttségek. Részt vesznek az egyiptomi megfigyelők is. Mint köztudomású, Egyiptom már korábban békeszerződést írt alá Izraellel. Megfigyelők szerint a Clinton-kormányzat fokozottan hozzá akar járulni a tárgyalások meggyorsításához, az izraeli álláspont „puhításával“. Balogh Edgár SZÁRSZÓRA VÁRVA (HL) A kavargó színképben olcsó személyeskedések és felszínes ideológiai csatározások árnya vetül a népszolgálat fővonalára, ez azonban minden külső és belső bomlasztással szemben eddig mégiscsak érvényesül. A nemzetféltés mentőgyakorlata töretlen, s akár a történelmi visszakapcsolásnak, akár az önkormányzati jövő békés nyitogatásának egyre erősbödő népi visszhangja van. A nemzeti volt hovatovább nem csupán statisztikai átlag, hanem egy magára ébredő magyarságnak az önvállalása. Egymást érik a hagyományok felújításai, emléknapok, a múltat elevenítő értekezletek, fokozódik a figyelem minden iránt, ami egy hovatovább megszakíthatatlan folytonosság jele a megmaradásban. A társadalom egyedekre foszlásának felelőtlen, önző szabadossága helyébe a sokoldalú nemzeti szövetkezés és egyben a hasonló román demokratikus erőkkel való együttműködés józan fegyelme lép. Elég talán a megjelenésében és témagazdagságában pompás Művelődés Szabó Zsolt és Horváth Arany szerkesztésében újra megjelenő számaira hivatkoznunk mint a kibontakozó népszolgálat szócsövére. Az erdélyi magyar értelmiség vitái során kifogások merültek fel az egyéni jogokat állítólag sértő társadalmi „voluntarizmus“ ellen is, kétségbe vonva bárminő hivatástudat, népi sorsformálás értelmét. Tetézte ez a cinikus aggályt, valamiféle „etnocentrizmus“ gyanakvó vádja, mintha demokrata céljaink mögött rasszizmus, nacionalizmus, sovinizmus sanda hajlamai rejtőznének. Ismert ráfogások a nemzetsikkasztó parancsuralom sötét hagyatékából. Messzire tévednénk, ha az ilyen minősítések bel- és külföldi forrásait kutatnék, elégedjünk meg azzal a szigorú ténymegállapítással, hogy távolról sem ilyesmiről van szó, hanem éppen ellenkezőleg: a faji, nemzetiségi diszkriminációk kiküszöböléséről. A kisebbségi sorsra juttatott magyarság egyenjogúsításáról a más történelmi többségű államkeretben, ahol ne legyen többé uralmi előjog, hanem békés együttélés. Ez a célkitűzés nyilvánvalóan csak az etnikumok s a bennük gyökerező nemzeti, nyelvi, művelődési (szóval történelmi) különbségek kölcsönös tiszteletén épülhet fel, kiegészülve minden nemzetiség közös állampolgársági — a jövőben remélhetőleg kontinentálissá váló — elkötelezettségével. Állam és nemzetiség világosan elválasztható, s az egyenrangúság szellemében össze is illesztendő fogalmak. Az állami beilleszkedés követelménye elkerülhetetlen. Innen nyílik lehetséges út szélesebb integrációra. Az erdélyi demokrata magyar értelmiségnek egyfelől etnocentrikusan kell lemaradt, lesüllyesztett népéhez közelednie, másfelől az etnikus színvonalról öntudatos nemzetrésszé emelt tömegeit mozgósítva a számára adott állami keretből román és más nemzetiségű társaival együtt a nemzetállamot meghaladó régiók felé alkalmazkodnia. Vagyis: éppenséggel népben nemzetben gondolkodva kell vállalnia az együttélés és az integráció jövendő lehetőségeit. Így folytathatja távlatosan egy szülőföldünkről kibontakozó történelmi fejlődésvonal ívelését. Hivatkozunk Bethlen Gábor bölcs realizmusára, lelkünkbe fogadjuk a lángolóan megnyíló „Bolyai- és Csere-sírok“ próféciáit, Adyt idézzük és Benedek Eleket, megedződünk Márton Áron, Kós Károly, Kacsó Sándor transzilván humanizmusán, s így jutunk el a ma karizmus hőséig, Tőkés Lászlóig, aki szövetségünk élén hirdeti a népi-nemzeti feltámadást és a néptestvériséget. Velük gazdagodva nem szakadunk el az évszázadok óta velünk együttélő románságtól, de újabb és természetes benső kötődést szerzünk a magyar etnikumból eredt egyetemes magyar anyanemzettel. Az pedig nem más, mint történelmileg sokféle elemből gyúrt nyelvi, kulturális egység, még ha egyes részei más-más államban más-más többségekkel és kisebbségekkel élnek is együtt. Olyan nehéz talán a köznapi használatban egymásba mosódó fogalmak értelmi szétszedése és újra összerakása? A más nemzetállamokban átélt kisebbségi idők erre a tisztázásra serkentettek: etnikum és nemzet, nemzetállam és nemzetiségi önkormányzat, nemzetrész és anyanemzet, állampolgárság és népek együttélése, régió és kontinentális integráció külön-külön veendő és újra egymáshoz viszonyítható, mindent logikusan helyére téve. Mit várunk Szárszótól? Ha számításba vesszük a kisebbségi tapasztalatokat, úgy egyetemes nemzeti szinten — tehát a nyilvánvalóan egyezségre törekvő szárszói értekezleten — elvárhatjuk egy korszerű magyar történelmi tudat kibontását minden részre, államilag más-más hovatartozásra kiterjedő teljességben, s ennek reális egyeztetését az illető államokban élő más nemzetiségűek hasonló önrendelkezésével. A magyarság az államrendet mindenütt mással igazságosan megosztó nemzetrészek összesége. Saját történelmi folytatódása többszörösen önazonos, hivatásának vallva mindenütt a másokkal való egymásra találás humánumot. Ezért érdemes magyarnak lennünk. A mai káoszban fogalmazzuk meg újra meg újra az értelmiség népszolgálati szerepét a pusztán etnikumból nemzetté válás folyamatában. Tisztázzuk bárhol — tehát Magyarországon is — a más nemzetiségűekkel való együttműködést a parlamentáris demokrácia függvényében és az európai közösség fejlődésiránya szerint. De ott lesznek-e Szárszón meghívottakként a magyarországi német, román, zsidó, szláv és roma népközösségek képviselői? Példát kell adnunk Újra a környező nagyvilágnak emberségre úgy, mint a vallásszabadságot törvényesítő 1568-as tordai országgyűlés vagy az első európai nemzetiségi törvényt megszavazó szegedi országgyűlés 1849-ben. Szellemben merjünk nagyok lenni. (Megjelent a Tiszatáj júniusi számában)