Fáklya, 1956. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1956-03-01 / 51. szám
$ VÁLASZTÁSRA KÉSZÜLÜNK Szenk Fent, egy dombtetőre építették a fancsikai iskolát. Apró, kicsiny házikó, mindössze egy osztály, s a tanító lakása. De kicsi a falu is, éppen, hogy megtelnek az iskola padjai. A csepp iskolában nagy vendég van. Szenkovics Sándor könnyűipari miniszter jött el, hogy elbeszélgessen választóival, akik őt a Nagyvárad tartományi 20. választókerületben jelölték néptanácsi képviselőnek. A kis, vékonyka tanítónő, Rotary Irina, készségesen mutogatja az iskolát, beszél annak ügyesbajos ...Olgáiról. Közben 8—9 év körüli kislány lép be. — A szomszédban lakik — mutatja be a tanítónő, — most szünidő van, de azért majd minden nap itt van az iskolában Szenkovics elvtárs a gyereket kérdezgeti. Ismét megcsikordul az ajtó, Másik kislány érkezik. Megáll az osztály közepén, egy kicsit csodálkozva néz körül, majd a tanítónő mellé húzódik. Szenkovics elvtárs hozzáfordul: — Hogy hívnak kislányom, hányadik osztályba jársz... A gyermek csak néz lágranyilt szemekkel... nem válaszol. Majd segítségkérően a tanítónő felé tekint. Annak arca pillanatok alatt elszomorodik, s nagy barna szeméből megered a könny. Alig hallani szavait, elfojtja a zokogás. Az én lányom — mondja ki. Nem tud beszélni... Lassan lecsillapodik az asszony. Szenkovics elvtárs megsimogatja a gyermeket. Gondolkozik, átérzi az anya fájdalmát, akinek egyébként értelmes, egészséges gyermeke nem tud beszélni. — Hátha lehet segíteni rajta... Van nekem egy ismerősöm, kiváló orvosprofesszor Kolozsváron. Benetato. <3 biztos tud segíteni, hiszen nem egy hasonló esetben ovics Sándor el ért már el sikert. Beszélek vele. Vigyék le a kislányt Kolozsvárra .. Rég elhagytuk Fancsikát. Az aljban kanyargó után a kis terepjáró autó apró játékszernek tűnhetett már a dombháti iskola udvaráról. Nem történt semmi rendkívüli, egy képviselőjelölt meglátogatta választóit — s mégis ... Az iskola kapujában a hála könnyeit zokogva állt egy fiatalasszony, kinek szivében ez a látogatás reményt ébresztett gyermeke gyógyulásához, s egy kis dombháti falu minden lakója örökre szivébe zárta képviselőjelöltjét... Ismerősök között A közeledő Vedresábrány régi emlékeket ébreszt. Olyan emlékeket, amelyek örökre nyomot hagynak az ember szívében. Csaknem négy évtizede, majd minden házát ismerte Szenkovics elvtárs. Hányszor járt erre mezítláb, télen ... Egy Romocea nevű kulák cséplőgépénél dolgozott, mint sütő. Keserű volt az élete, keserű volt a falu lakóié is, akik éppen olyan kis szelet kenyeret kaptak munkájukért a nagyg^gyiáktól, akár csak ő. A régi emlékeket a jelen szakítja félbe. Megáll a gépkocsi a vedresáorányi néptanács előtt... Nem messze néhány dolgozó paraszt várakozik. A kristályosan csillogó hótól elütnek a fényesre tisztított csizmák, a fekete gyapjúszövet ruha, a báránybőrrel bélelt bekecsek. Közöttük van Vlaicu Gheorghe őstermelő is, akinek 8600 kg kukoricája termett egy hektár földön. Elmeséli Szenkovics elvtársnak, hogy egy kocát kapott a néptanácstól jó munkájáért, jutalomként. társ választói ! Mennyire más ma a sorsa a dolgozó parasztnak. A párt új életet teremtett számára. A néptanács székházában rendezték be a választók házát. A rádió kellemes zenét közvetít, s az egyik asztal mellett két ifjú sakkozik. Egyesek a választói névjegyzékeket vizsgálják. Szenkovics elvtárs elbeszélget a jelenlévőkkel. Majd előkerül a néptanács végrehajtó bizottságának titkára, Vargha József, még néhány tagja a végrehajtó bizottságnak, s a község ügyei kerülnek szóba. Sokan összegyűltek, de mégsem gyűlés ez, inkább szívélyes tanácskozás. Tervek születnek A monospetri kulturotthonban összegyűlt a falu népe, már várják Szenkovics elvtársat a találkozóra. Viharos tapssal fogadják. A rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitja meg a gyűlést, aki a néptanácsi választások fontosságáról beszél. Majd egymásután kérnek szót a falu dolgozói. Takács András, a helyi mezőgazdasági társulás tagja azt mondja el, hogy a Berettyó vize évről-évre több, mint 400 hektár föld termését veszélyezteti. Szabályozni kellene. Meg, hogy egy helyen olyan esése van a Berettyónak, hogy vizierőművet lehetne építeni. A falu akarja a villamosítást, s szívesen dolgozik érte önkéntesen. Karetka József az elhanyagolt útról szól: kavics kellene hozzá, a munkát adná a nép. A kavicsot a rajoni néptanács elnöke helyben megígéri. A falu kitűnő vizű kútjáról is szó esik, amelyet egy csövön keresztül 5—600 méterről be kellene vezetni a faluba A hozzászólók nemcsak kérnek, hanem vállalnak is, s azt, ami a öött legfontosabb — az alkotó munkát Szenkovics elvtárs végül meleg szavakkal köszöni meg azt, hogy képviselőnek jelölték Majd a múltról beszél, amikor a dolgozók képviselőjelöltjeit a választások előtt már jó előre letartóztatták, bebörtönözték, amikor csendőrszuronyok hirdették a „szabad“ választásokat. — Ismertem ezeket a falukat gyermekkoromban, tudom mi volt a jegyző, a bíró, a főszolgabíró, a kakastollas csendőr —. Ma a Szovjetunió önzetlen segítségével, pártunk bölcs vezetésével hazánk dolgozó népe a szocializmust építi Felsorolja Szenkovics elvtárs azokat a nagyszerű megvalósításokat, amelyek hazánkban, s Margittarajonban is az elmúlt esztendők során létrejöttek. Majd a feladatokról, a tennivalókról beszél . Helyszínen késő este van már, csikorgó hidegre fordult az idő. Messze a falu végén, a Berettyó partján embercsoport áll. Ott van Szenkovics elvtárs is, a falu kommunistáival, néhány képviselővel, dolgozó paraszttal. Már órák óta járják a falut. Megnézték a kutat, ahonnan a vizet kellene elvezetni, a kikövezésre váró úttesteket, most pedig a vízierőmű építésének lehetőségeit mérlegelik. Majd a falu felé indulnak. Útközben még beszélgetnek. S mire bucsuzásra kerül a sor, már tervek születtek. Olyan tervek, amelyek képviselőjük segítségével meg is valósulnak, s amelyek révén még szebb lesz az élet Vedresábrány községben. Fejér Gyula Kollektivista képviselőjelölt A gazdaság közgyűlésére gyülekezik a tagság. Lassan, vontatottan, igaz, hogy vasárnap lévén, az embernek még jól esik, ha gyűlés előtt jól kibeszélheti magát Nagy elvtársat is egy ilyen beszélgető kollektivista csoportban találtam. Nagy László régi kollektivista, még a szalontai kollektív gazdaság kezdeményező bizottságának is tagja volt, s az elsők közt lépett be a közösbe. Már 1945-től tagja a pártnak, s így tudta, hogy minden dolgozó parasztnak itt a helye. Pedig nagy harcot kellett vívjon, az asszony elválással fenyegette, de ő nem tágított. Tudta, hogy az idő majd igazolni fogja tettét. S ma, a szalontai kollektív gazdaság több, mint öt éves múltja után — amikor a közös gazdaság belső élete és a kollektivisták jövedelme után érdeklődő telegdi dolgozó parasztok felkeresték — már a felesége is a kollektív gazdaság mellett kardoskodott: — Én csak annyit mondok, ne gondolkozzanak sokat, alakítsák meg Telegden is a kollektív gazdaságot, mert minden falusi dolgozónak itt a helye. A Nagy család tehát ma a közös gazdaság lelkes agitátora. S ez Nagy elvtársnak, nemcsak, mint jó kollektivistának kötelessége — a múlt évben ugyanis egymaga 381 munkaegységet szerzett — hanem, mint képviselőnek is. A szalontai 3-as számú választókerület dolgozói képviselőjüknek jelölték. Van köztük jónéhány kollektivista is, de többségük egyénileg dolgozó paraszt. A múlt héten találkozott választóival. A felszólalók a járdák és az utcák javításának szorgalmazását, meg az üzletekből hiányzó mindennapi közszükségleti cikkek pótlásának sürgetését kérték képviselőjelöltjüktől. E mindennapi ügyek elintézése a képviselői teendők közé tartozik. De van egy nagyobb, szebb feladata — ami nemcsak mint képviselőnek hivatása, hanem, mint jó kollektivistának, igazi kommunistának is — választóit meggyőzni a közös gazdálkodás felsőbbrendűségéről. Ennek sikere dönti el majd: kommunista képviselőhöz méltóan végezte-e hivatását FAKLYA Gyermekeink boldogságáért gyakran elnézem gyermekeimet és eszembe jutnak az én gyermekkorom szomorú emlékei. Hatan voltunk testvérek, a legidősebb én voltam. Már fiatalkoromban dolgoznom kellett, hogy támogassam a családot. Nyáron, a szünidőben a tordai üveggyárban dolgoztam, télen iskolába jártam. Már az elemi iskola VI. osztályába jártam, de nem volt rendes ruhám. Egyre nehezebb volt életünk, ezért munkába álltam a tordai üveggyárba. Alig múltam 12 esztendős, amikor az üvegkohó közelében végeztem segédmunkát. Aztán dolgoztam az üvegcsiszolóban, a festődében, a kiválogatásnál, a csomagolásnál. Reggeltől késő estig, néha az éjjeli váltásban is. A nehéz, fárasztó munkáért éhbért kaptam, nyomorunk naprólnapra elviselhetetlenebbé vált. Tizenöt évet töltöttem a tordai üveggyárban. Gyermekkorom nyomorúsággal, szenvedésekkel teli évei... Ma örömmel, szeretettel nézek gyermekeimre. Milyen nagy a különbség az ő gyermekéveik és az enyémek között, András nemrég fejezte be a fémipari szakiskolát és ma segédműszerészként a Refractor gyárban dolgozik. Senki sem üti, senki sem szidja, mint engem akkoriban a mesterek és tulajdonosok. Anna 13 esztendős — tehát olyan idős, mint én voltam, amikor a nehéz üvegeket cipeltem a kohóhoz — gondtalanul, örömmel jár iskolába. Csak a tanulás foglalkoztatja, mással nem kell törődnie. Szívesen figyeli a gyógyszerészek munkáját, elhatározta: gyógyszerésznő lesz. Minden lehetősége megvan rá, csak tőle függ, sikerül-e. Most, a néptanácsi képviselőválasztások előtt gyakran mesélek nekik a régi választásokról, amikor a hatalom képviselői ellopták az urnákból a szavazócédulákat, vagy lezárták az urnákhoz vezető utat. De ez is végérvényesen megszűnt hazánkban, s minden dolgozó — fajra, nemre, nemzetiségre, vallásra, műveltségi fokra, szakmára, vagy tartózkodási idejére való tekintet nélkül— választójoggal rendelkezik. Gyermekeim boldogságáért, hazánk dolgozóinak jólétéért türelmetlenül várom március 11-ét, amikor szavazatomat a népi demokrácia frontjának jelöltjére adom. Gyöngyösi Anna az élesdi néptanács nőbizottságának tagja. 1956. III I. csütörtök, 51. szám. Népi demokratikus rendszerünk megvalósításai A barátság elmélyítésének iskolája A kétnyelvű énekkar Nyirkos, hideg őszutól hétköznap délután volt, mikor Buciuc Eliade, a tünkéi román iskola igazgatója elindult kórust szervezni a faluba. Az egyik ház előtt három kucsrrs legény beszélgetett. Nagydarab legények. Bajuszosak, tenkesek. A tantó éppen ott haladt el előttük és szóbahozta nekik a dalárdát. — De szép is lenne, ha énekelnénk valami szépet,, de nef magunkban, hanem úgy, hogy tanító vezesse — így az egyik legény. — Szóval énekkar kellene — teszi hozzá helyeslően a másik. — Harminc mbT elég is egyelőre. Lehet-e belőle valami? — kérdezte lelkesen az igazgató A kulturotthonban való együttes foglalkozás felrázta és egyesítette a kétféle szokást és mégis egyérzésű népet. A párt következetes nevelése ebben a közös tevékenységben is szépen éreztette hatását. Valóra vált Budiuc iskolaigazgató terve. Románok, magyarok egymás nyelvén énekelnek az énekkarban. Szép román, magyar dalokat énekelnek. De lám, hogy a megértésben s egymás iránti szeretőtben élő nép összefogása azt is jelenti, hogy egy a jelenünk — egy a jövőnk is. Az énekkar minden héten kétszer — ha szükséges — háromszor is tart énekpróbát. Most a kulturcsoport választási műsorszámok összeállításán dolgozik, s a negyventagú kórus is sok új énekszámot tanul be. Van kitől tanulni A tenkei tanítók az elmúlt évben színjátszócsoportba tömörültek. Valahogy az volt a műkedvelő együttes célja, hogy tanítsa, nevelje a kulturcsoport többi tagját, a dolgozó parasztifjakat. A tanítók színjátszócsoportjának nagy része a kétosztályos romántannyelvű iskola tantestületéből áll. Ők kezdeményezték a csoport megalakítását. De a magyar iskolával való szoros kapcsolatuk itt is megnyilvánul. V. Alecsandrinak az országos kulturversenyen bemutatott, Directorul Milie című szatirikus egyfelvonásosában például a magyar iskola igazgatója, Bartalus Sándor is szerepelt. Kölcsön kenyér visszajár — gondolta magában Pantea Ilie tanító a nagy siker láttán. A falusi színjátszóegyüttes magyar tagozatánál, legközelebbi bemutatójára ő is szerepet kért. Bátorsága sok fiatalt magával ragadott, s ma már nem ritka jelenség, hogy magyarok a román színdarabokban is közreműködnek, gyakori ennek a fordítottja is. Fábián Ibolya, a szövetkezet dolgozója például olyan szeretettel és mély átéléssel énekli a román népdalokat, a szép hallgatókat, hogy Stir Nina szólóénekes sem különbül. Deák Ferenc pedig nemrégen N. Tátit: Fortuna Mimji című színdarabjában szerepelt. — Nálunk jól megy minden, úgy, ahogy kell? Nem többel, nagyobb odaadással, még mélyebben kell segítségére lennünk a tanítóknak, hogy a kultúrotthon valóban a barátság elmélyítésének iskolája legyen. Hiszen a szocialista kultúra nem elválasztja, hanem saját nemzeti hagyományai megbecsülése mellett testvéri közösségbe fogja össze a kétajkú, de egy cél felé menetelő népet. De, amit elértünk, amit már megvalósítottunk meggyőző politikai nevelőmunkánkkal az felbecsülhetetlen jelentőségű, nem tagadhatja senki — jegyezte meg a pártalapszervezet titkára. A közös otthon A hétvégi kultúrelőadásokat románok, magyarok egyformán várják. A kultúrotthon vezetői elég jól kihasználják lehetőségeiket, változatos műsort állítanak össze. Az előadás kiemelkedő része mindig egy színdarab szokott lenni, mégpedig jó előre beosztva, hogy egyik vasárnap a román színjátszóegyüttes szerepel, a másodikon a magyar, vagy a nemrégen megalakult cigányegyüttes és így tovább. A műsor többi részét a két nemzetiség fiai adják. Mondani nem kell, hogy a kultúrotthon minden egyes előadását szinte az egész község megtekinti, még akkor is, ha az emberek közül sokan nem mindent értenek meg, hiszen az előadás többi részében az ő nyelvükön is szólnak hozzájuk. Tenke község műkedvelői nagy izgalommal készülnek a falusi kulturotthonok IV. országos versenyére. A csoportok betanítását a tanerők közösen végzik, a két kulturigazgató, Buduc Eliade és Bartalus Sándor vezetésével. Nem könnyű a feladatuk. Hosszú, kitartó munkájukat azonban siker koronázza. A kulturcsoportot szinte sorozatosan meghívják vendégszereplésre a közeli falvak lakói. A „Szitakötő“, a Directorul Miliő, Móricz Zsigmondi Légy jó mindhalálig című színdarabokat majdnem az egész rajonban bemutatták. Az ember,nevelés műhejében_____ A múltban a legnagyobb baj a fiatalokkal volt mondja Tripon elvtárs, a község pártalapszervezetének titkára. Messze elkerülte egymást a tenkei román, magyar fiatalság. Még kalapjukat sem biccinlték meg egymásnak. A román legény csak román lánynak udvarolt, de a magyar sem választotta komájának a román embert. A főtéren van a község kétnyelvű iskolája. Az apró embercsemeték saját anyanyelvükön tanulnak meg írni, olvasni. A két iskola közös kultúrműsora jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy megismerhessék, megszerethessék egymást, barátságot kössenek. Ezt látják tanítóiktól is. Km telik el olyan nap, hogy ne keresnék fel egymást, ne volna valamilyen megbeszélni való kérdés a tanítás magasabb színvonala érdekében így formálódnak a gyermekek az iskolában. S ez a most felnövő új nemzedék csak hittal fog hallani arról az időről, amikor a község kétnemzetiségű lakó, nem mint barátok, a közös célért küzdő emberek éltek egymás mellett.i Ferenczi Ibolya. NÉPTANÁCSI KÉPVISELŐJELÖLTEK A SOLIDARITATEA GYÁRBÓL NOTH ANDOR, a Solidaritatea MOLNÁR ERZSÉBET, a Solidagyár brigádvezetője a Nagyvárad ritatea gyármestere, a Nagyvávárosi 58. számú szvazókörzet vadvárosi 98. számú szavazó NDF jelöltje, körzet NDF jelöltje. SZILÁGYI LÁSZLÓ, a Solidaritaiea gyár dolgozója, a Nagyvárad-városi 124. számú szavazókörzet NDF jelöltje. U5TZ MARGIT, a Solidaritatea GUSZTUS GYÖRGY, a Solidarigyár dolgozója, a Nagyvárad-vártatea gyár igazgatója, a Nagyrosi 142. számú szavazókörzet várad-városi 8 b számú szavazó* NDF jelöltje. körzet NDF jelöltje. BIHARI MÁRIA, a Solidaritäte gyár tisztviselője, a Nagyváradvárosi 8. számú szavazókörzet NDF jelöltje. \