Fáklya, 1956. június (11. évfolyam, 129-154. szám)
1956-06-01 / 129. szám
2 * FAELVA Az anyag és munkaerő felhasználása a 153. számú építkezési vállalatnál A 153. számú építkezési vállalat munkaközössége az év első negyedében az előírt 1 százalékos önköltségcsökkentés helyett 7,6 százalékkal növelte az építkezések önköltségét. Az önköltség ilyen nagymértékű növekedését részben a szokatlan hideg téllel magyarázhatjuk. A kedvezőtlen időjárás miatt naponta átlag csak 4,5 órát dolgoztak és 3340 munkanap ment így veszendőbe. Részletesen meg kell vizsgálnunk azokat a tényezőket, amelyek a kedvezőtlen időjárás mellett előidézték az önköltség növekedését. Ezek között első helyen kell foglalkoznunk az anyagok, a munkaerő és a gépi berendezés kihasználásával, mert végsőtökön ez a három tényező döntően befolyásolja az építtkezési munkálatok önköltségét. Az építkezéseknél felhasznált anyagok minősége nem mindig felel meg a követelményeknek. A 153. számú építkezési vállalat anyagátvevői azonban — talán azért, hogy meg ne sértsék a szállítóvállalatot — átveszik a rossz minőségű, selejtes anyagot is, ahelyett, hogy azt azonnal visszaküldenék. Ennek következménye természetesen az, hogy továbbra is gyenge minőségű anyagot küld az illető vállalat, így például az élesdi mészgyártól kapott mész 30—40 százaléka teljesen használhatatlan. Ugyanez a helyzet az építkezésekhez érkező téglával és cseréppel is. Az anyagok szállításánál nem követik mindig a gazdaságosság elvét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Sinteza vegyészeti gyárban lévő munkatelepen az öntési munkálatokhoz szükséges kavicsot a munkahelytől 2—300 méter távolságra rakják le és innen kézi erővel hordják a munkahelyre. Ez jelentős idő- és költségveszteséget okoz. Sajnos még mindig ez a helyzet, pedig Gu u Gheorghe főmérnök figyelmét több ízben felhívták rá. Ami az anyagok tárolását illeti, az szintén sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen észlelhető ez az ömlesztett cementnél. A tárolóhelyek egészségtelenek, az ömlesztett cement kezelése nem megfelelő. Ebből következik ezután, hogy az anyag jó része tönkremegy. Az anyagok nem gazdaságos felhasználásához járul a munkatelepeken uralkodó rendetlenség is. Az egyes munkahelyeken ugyanis szanaszét szórva hevernek az anyagok. Az önköltség alakulására jelentős befolyással van a gépeik kihasználása is. Tudvalevő az a tény, hogy az összes, gépekkel dolgozóknak a vállalat köteles kifizetni az órabért, függetlenül attól, hogy a gépet milyen mértékben használják ki. A termelékenység csökkenésével tehát —■ ha a gépeket nem használják ki teljesen — növelik a költségeket. Beszédes példát szolgáltatnak erre a papfalvi, a sarmasági és a többi munkatelepen lévő kihasználatlan gépek, vagy például a Sinteza gyárban lévő munkatelepen a betonkeverőgép és a pionírdaru a helytelen munkatervezés következtében 3—4 napból egyet, ha dolgozik. Az anyag és a gépi berendezés ésszerű kihasználása mellett az önköltség alakulásában igen fontos a munkaerő gazdaságos felhasználása is. A 153. számú építkezési vállalatnál, sajnos, nem beszélhetünk minden esetben a rendelkezésre álló munkaerő gazdaságos kihasználásáról. A munkatelep felelősök ugyanis nem fordítanak kellő figyelmet erre a kérdésre. Porogeanu Mircea, a Fructexport vállalatnál lévő munkatelep felelőse például nem gondoskodik kielégítően a munkatelepen lévő munkaerő ésszerű elosztásáról. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a csatornázási munkához szükséges kavicsot egy rakásba tároltatta, — amit később többszáz méterre kellett széthordani — ahelyett, hogy azt azonnal a közvetlen munkahelyre szállíttatta volna. Ezt a kavicsmennyiséget azonban — mivel a tárolási hely az ásásnál útban volt — 20 munkással átrakatta, s még akkor sem hordatta egyenesen a közvetlen munkahelyre. Ezzel érezhetően növelte a költségeket. A felsorolt hiányosságok mellett — amelyek döntő része rossz munkaszervezésből adódott — kétségtelen, vannak eredményei is a vállalatnak, s ezeket nem szabad elhallgatnunk. Említésre méltó megvalósításai vannak az előregyártott vasbeton épületelemek alkalmazása terén. Az év első negyedében 83 köbméter faanyagot takarítottak meg,ami 17.340 lej értéket képvisel. A faanyag megtakarítás az előzetes számítások szerint év végéig 318 köbméterre emelkedik. Nagyobb megtakarítás elérését gátolja az, hogy hiányzik a megtakarítás pontos nyilvántartása, s így nem részesíthetik jutalomban az élenjárókat. A 153. számú építkezési vállalat munkaközössége elemezte az 1956. év első negyedének eredményeit és hiányosságait. A II. pártkongresszus irányelveit követve, intézkedési tervet állítottak össze, amely az önköltség csökkentését központi kérdésnek tekinti. A munka megjavítására irányuló intézkedések következtében április hónapban már komoly javulás állatt be. Az előírt 2,2 százalék helyett 5,1 százalékkal csökkentették a vállalat dolgozói az építkezési munkálatok önköltségét. Fazekas János a 153-as építkezési vállalat tervosztályának vezetője Látogassanak el máskor is Az elmúlt hét egyik hétköznapján szokatlan esemény hozta izgalomba Halmasd község késő délutáni csendjét. Egy kék-drapp színü társasgépkocsi lassan a kulturház elé gördült és a bejárat előtt megállt. Ez pillanatok alatt odacsalta a község gyermekeit, sőt a felnőttek is nagy érdeklődéssel figyelték. Vajon kik jöttek és mit akar híttnak? Amikor végülis megtudták, hogy a nagyváradi Állami Bábszínház román tagozatának művészei jöttek a községbe, a hír nagy örömet váltott ki nemcsak a gyermekek, de a felnőttek körében is. Nem is csoda, hiszen a község lakói még nem láttak Bábszínházat. Pillanatok alatt terjedt el a hír házról-házra. A jegyváltásnál kedves kép fogadta a szemlélőt. A kis apróságok buzgón számolgatták a szüleiktől kapott aprópénzt, hiszen itt mindenki első akart lenni. Az előadás megkezdése előtt már mozogni sem lehetett a nagy kultúrotthonban. A gyermeksereg csillogó szemmel leste, mikor gördül fel a függöny, mikor hangzik fel az „Artistis Podurii“ esztrádműsorának kedvelt zenéje. Sok hálás taps jutalmazta ezen az estén a nagyváradi bábművészek játékát. A kis aipró gyermekkezek fáradhatatlanul ütődtek össze és a felnőttek sem fukarkodtak a lelkes tapssal. Búcsúzáskor pedig többen kérték az Állami Bábszínház művészeit: látogassanak el máskor is. Dicséretes kezdeményezés ez a nagyváradi Bábszínház tagjai részéről, hiszen fáradságot nem ismerve keresik fel tartományunk távoleső falvait, ahová nemigen jut el a színjátszásnak ez a műfaja. Szeretnénk, ha e szép példát Nagyvárad üzemeinek és intézményeinek kulturcsoportjai is követnék és látogatásukkal a fentiekhez hasonló örömet szereznének a távoleső falvak kultúrára szomjas dolgozó földműveseinek. Akadnak még olyan vállalatok, amelyek minden munkára kaphatók, csak saját feladataikat nem végzik el. Aztán akadnak közöttük olyanok is, amit ma megterveznek, holnapra elfelejtik. Nehéz eldönteni, hogy e két csoport kerül, melyikbe tartozik a nagyváradi ICM, vagyis a Fémgyűjtő Vállalat, mert nagyon talál mindkét válfajra. Először is: az ICM mindent elvégez, csak saját feladatait hanyagolja el. Másodszor: ha hozzákezd valamihez, rövid időn belül mindenről megfeledkezik. De vegyük sorba a dolgokat. Mint tudjuk, az ICM-nek az a feladata, hogy gyűjtse az ócskavasat. S hogy tisztában legyünk e munka fontosságával, azt is ide írjuk: a korszerű technológia megállapítása szerint a legjobb minőségű acél előállításához felerészben nyersvas, felerészben pedig ócskavas szükséges. Szó sem lehet tehát arról, hogy lebecsüljünk egy olyan intézményt, mint az ICM- De megbíráljuk! A szalárdi fogyasztási szövetkezet és a szentimrei felvásárlóközpont udvarán egy egész vagon ócskavas hever, amit már régen elszállíthatott volna onnan a begyűjtővállalat. Csak hát az ICM az utóbbi időben aktatermeléssel foglalkozik, nem pedig fémgyűjtéssel, mert a bürokrácia, ha valahol gyökeret ver, csak az aktát szüli. A nagyváradi ICM vezetői valamikor, nem is olyan régen, mozgalmat indítottak a fémgyűjtésre. De úgy megfeledkeztek erről a mozgalomról, mintha semmi sem történt volna. Az iskolák és a szövetkezetek pedig egyre gyűjtötték a vasat. A szalárdi szövetkezetnél például Fried Ödön alalnök és Rácz Imre felvásárló napokat töltöttek el az ócskavas gyűjtésével, s most úgy tűnik, hogy hiába dolgoztak. Az átvevőközpont nem szállítja el a fémet, ígérgetésekben persze nem fukarkodik az ICM. A szalárdiaknak mindig azt ígéri: a jövő héten érkezünk. Kérdezzük: Melyik „jövő héten“ ruccan már ki az ócskavasért a vállalat? Drimba Béla levelező TÜSKE Bürokrácia a fémgyűjtés terén A hazai drámairodalom tíznapos ünnepe (Kiküldött munkatársunktól). A dekád rendezőbizottsága úgy állította össze a programot, hogy a vidéki társulatoknak módjukban legyen megtekinteni a versenyelőadásokon kívül a főváros legjobb színházi előadásait. Valamennyien hálásak vagyunk érte. Az ország legkiválóbb színészeit láthatjuk színpadon, játékuk minden vidéki színésznek példakép és élmény is egyúttal. A bemutató óta eltelt idő alatt országszerte híre jutott a Nemzeti Színház ragyogó előadásának. Delavrancea: Apus de^ soare (Napnyugta) című drámájának előadása azt hiszem nem túlzok, ha tolmácsolom ezt ,a véleményt — a legnagyobb színházi teljesítmény hazánkban ebben az évben. Érthető tehát, ha a dekád részvevői óriási érdeklődéssel várták a külön, számukra rendezett előadást (Egyébként majdnem lehetetlen jegyet kapni). A Napnyugta 450 évvel vezet vissza a román történelemben, azt a hősi kort eleveníti meg, amikor a román nép harci győzelmek után bölcs uralkodója vezetésével országépítő munkát kezdett. Stefan cel Mare alakját évszázadokon át legendák csodafátyla vette körül a román nép képzeletvilágában, s szívében a legnagyobbak, a legtiszteletreméltóbbak kimagasló helyét kapta. Ma is úgy emlékeznek rá, mint a román nép szerető vezérére, rettenthetetlen, bátor hősre, az egyszerű nép nagy barátjára. Ennek a legendás hősi alaknak állít maradandó emléket Barbu Pelavrancea klasszikus román író Napnyugta című drámája. A Nemzeti Színház gyönyörű előadásban hozta színre Delavrancea darabját. Erről az előadásról csak az elragadtatás hangján lehet beszélni. Évtizedek óta játszák a Napnyugtát a román szín- Egy kiváló sí házak, de a régi előadások szemtanúinak véleménye szerint csupán most sikerült az író által körvonalazott történelmi alakot teljes hadvezéri és emberi nagyságában életre kelteni. Ez pedig — a realista rendezői felfogás mellett — elsősorban a Stefan cel Mare-t alakító G. Calboreanu államdíjasnak, az RNK népművészének érdeme. Négy órán át úgyszólván állandóan jelen van a színpadon Calboreanu, s attól a pillanattól kezdve, hogy megjelenik, az egész színpadot, az egész nézőteret uralja. A történelem lapjairól ismert események, a moldovai fejedelmi udvar s az egész fejedelemség élete tükröződik ebben az egyetlen emberben. Tipus, akiben az iró összesükítette, s az előadóművész láthatóvá formálta a legjellemzőbb vonásokat. Úgy jelenik meg előttünk, hogy a néző szeme előtt egyszerre megjelenik a feudális rendszer fejedelmi udvarainak képe, a hódoló alattvalóktól körülvett büszke úr. Ekkor még nem látjuk benne a pozitív hőst, de hogy az évszázadok távlatából és csorbítatlan nagyságában megőrzött hős lépett a színpadra — azt érezzük. „Moldova napja“ — így hívta Stefant a nép. Calboreanu Stefania odavarázsolta elénk ezt az alkonyba hajló napot, aki a horizont alján állva, még egyszer visszalöveli vasakaratának sugarait, hogy velük megvilágítsa népe jövőjét. A dráma nem a nagy tettek, hősi harcok cselekvő hősét örökíti meg; amikor a cselekmény elkezdődik, mindez már múlt. Az öreg, halálát érző, beteg testü fejedelem már csupán egyetlen feladatot akar végrehajtani: utódot állítani maga helyett a széthúzó nemesség fékentartására, biztos viészi alakítás kezekre bízni a román népet. Mennyivel nehezebb ilyen körülmények között megalkotni mégis a hőst, a nagyot, múltbeli tetteinek fényében megjeleníteni az elmúlásában is maradandót! Caldoreanu megtette. Lépésről-lépésre, jelenetről-jelenetre bővült a kép, amit Stefanról alkotott. Nehéz most visszaidézni, mik voltak színészi eszközei, amelyekkel a hős sokrétű, színes egyéniségét megrajzolta. Míg a színpadon volt, pillanatig sem éreztük, hogy színészt látunk, aki „eszközökkel“ dolgozik. Mozdulatai, hangja, gesztusai, percenként váltakozó, mégis egységes arcjátéka, mintha nem is a művészé, hanem a történelem lapjairól elénk álló hős élet — és érzelem — megnyilvánulásai lettek volna. Délceg tartásában a szabadság magasába vágyó román népet, keménységében az előrelátó vezető okosságát éreztük, ha parancsolt, a megfontolt biztonság szólt szavaiból, ha simogatott a tekintete, a nagy ember lelki gazdagságának kincseit csillogtatta. Az író sokszor ad hőse szájába pathetikus monológot, amit a mai néző többnyire idegenkedve fogad. Ezúttal azonban sehol sem éreztünk páthoszt, a hazaszeretettől fűtött szárnyaló mondatok a nép múltjáról, jövőjéről — megtalálták az utat a nézők szívéhez. Mesterien bánik a hangjával Calboreanu, a lélek hangulatának csúcsaitól, a mélységekig emelkedik és süllyed; minden árnyalata érzelmi hátteret teremt szavainak. Veszendő test, a halál küszöbén álló öregember a Napnyugta Stefania. De ahogyan Calboreanu kifejezte ezt, nem szánalmat, hanem csodálatot váltott ki a testi fájdalmakon hatalmas erővel uralkodó ember lelki nagysága iránt. A csaták diadalmas hőse ezáltal új vonásokkal, a fegyelmezettség, az önuralom, a nép érdekének magát alárendelő áldozatosság szép erényeivel gazdagodott. Még valamit el kell mondani erről a kiváló színészi alakításról. Azt, hogy a művésznek sikerült megcsillogtatni a fejedelem jellemének egyik legszebb alkotó elemét, azt,a népi jelleget, ami bizonyos mértékben indokolja a román nép, az egyszerű emberek nagy rajongását iránta. Gondolunk itt arra az egységes népi humorra, ami egy-egy beszélgetése során úgy bukkant ki szavai közül, mint a gyöngyszem, s amit Calboreanu utolérhetetlen egyszerűséggel, természetességgel a típus szerves részévé tett. A fejedelmi magasságból néha egészen emberi közelségbe hozta ezáltal Stefánt. Két nap óta ez a nagy színész, ez a nagy alakítás a témája valamennyi Bukarestben tartózkodó színésznek. Élmény, amihez hasonlót mindenkinek látnia kellene. S látnia kellene ezt az egész ifjúságnak tanulságul, hogyan kell szeretni a szülőhazát, az édes anyaföldet. Amikor az előadás után hosszú percekig ünnepelte a zsúfolt terem színész-közönsége a nagy művészt, s vele együtt valamennyi szereplőt, a meghatottság forró hangulatában arra kellett gondolnunk: milyen hatalmas erő a művészet, sok évszázados múltat képes feltámasztani, s példájával tanítani a ma emberét. De hogy a régmúlt korok üzenete eljusson embertől emberig, szívtőlszívig, m ilyen nagy művészek kellenek hozzá, mint akit most tiszteletteljes szeretettel fogadott emlékezetébe a sokszáz vidéki színész M. Implon Irén 1956. VII. péntek, 129. szám. TESTNEVELÉS ÉS SPORT Az épülő pályán Nyugodtan elmondhatjuk, Nagyváradon sohasem volt olyan nagy érdeklődés a sportesemények iránt, mint az utóbbi két évben. Nemcsak a sportolók száma emelkedett, hanem a nézőké is. A sportterek kicsinyeknek bizonyultak. A téli sportidényben a Dinamo fedett pályájára nem egy alkalommal nem fért be a nézőközönség. Ma pedig elértük már azt is, hogy a Haladás pálya lelátóinak befogadóképessége kicsi. Nem szabad azonban kétségbeesni, erre nincs ok. Hazánkban, ahol a Szovjetunió példájára sokat áldoznak a sportra, nem feledkeznek meg a sportépítkezésekről. Városunkban is láthatjuk gyümölcsét. Nemrég öltött új arculatot a Metáius pálya (betonlelátó, új állóhely épült, a pályát gyepesítették, stb.) Egyre szebbé válik a Voinfa sportközösség újonnan épített stadionja is, ahol kosárlabda, labdarúgópálya, tenisz és röplabdapálya áll a sportolni vágyók rendelkezésére. Vasárnap — és már azelőtt is —, aki a sportpályákat látogatja, örömmel fogadja az újabb építkezést. Épül, korszerűvé válik a Progresus pálya. Aki tavaly járt itt utoljára, meglepődve figyelte az újonnan épült lelátót, az új kerítést, stb. De, mi lesz jövőre. Nagy Gyula örömmel beszél a nagyszerű tervekről. De nem is kellenek ide szavak, hisz láthatjuk a 13 lépcsőfokkal épülő lelátót, ahol nem kevesebb, mint 3500 sportkedvelő nézheti kényelmesen végig a mérkőzést. De sokan megállapítják: még így is kicsi lesz a pálya befogadóképessége. Nem. Hiszen az állóhely felőli részt újabb 5—6 sorral emelik. Ezt a munkát a lelátó építésének befejezése után kezdik meg. De változások történnek más téren is. Gondoskodnak a sportolókról. A lelátó alatt korszerű öltöző, fürdő, lakás- és raktárhelyiség épül. A bejárattól nem messze pedig süllyesztett kosárlabda-pálya, amit röplabda és teniszmérkőzésre is használhatnak,« is a sporttér előtti részt szép virágágyak teszik kellemessé. Ezek olyan tervek, amelyek fokozatosan válnak valósággá. Ezt bizonyítják a napról-napra történő változások (az atlétikai pálya újjáépítése, a földcsomók egyengetése, stb.) S ha a végleges terv megvalósul, olyan lesz a Progresul stadion, mint egy üdülő park, ahol szívesen tapsolunk bármikor a jól versenyző atlétának, a nagyszerűen játszó futballistának. András Jenő Néhány — Május 30-án Nagyváradon is megnyílt a Városi Strand így az úszósport kedvelőinek nagyszerű lehetőségük nyílt a sportidényre való felkészülésre. A Constructoful sportközösség úszószakosztálya már meg is tartotta az első előkészítő versenyt, ahol Szabó László 100 méteren 1:04.9- et úszott. A vizipoló csapat is — amely részt vesz az A-osztályos bajnokságban — megtartotta első szabadtéri edzését. — Június 2-án és 3-án Nagyváradon rendezik meg az országos kötöttfogású ifjúsági birkózó bajnokságot. A versenyt a Groza Péter utcai pedagógiai fiúiskola termében tartják. Részt vesznek a tartományi sportközösségek birkózói. A közeljövőben beinduló tartományi kosárlabda bajnokságra a szalontai csapatok is megkezdték az előkészületeket. A szalontai Vovnja női- és férfi csapata erőpróba mérkőzést játszott az Aradi Progresullal és a Metalul csapatával. A női találkozón az aradiak, a férfiakén pedig a szalontaiak győztek 3—3 pont különbséggel. — A Nagyváradi Fiamura Rosie sportközösség kosárlabda szakosztálya május 30-án délután tartott ülésén elemezte az A. osztályban szereplő együttes első fordulóban nyújtott teljesítményét. A gyűlésen Nagy Lajos ed sorban lő értékelte a csapat összteljesítményét (a 7. helyen végeztek), majd a játékosokét egyenként. Ugyanakkor ismertette a nyári edzési tervet, valamint a 2. fordulóra való felkészülés edzéstervezetét. — Június 3-án bonyolítják le országszerte az RNK labdarugó kupa 2. fordulóját, így a Nagyváradi Fiamura Rosie, a Székelyhídi Recoltával, a köröskisjenői csapat pedig a Nagyváradi Dinamóval játszik kupameccset. — A Szenkovics Irén kötöttárugyárban az elmúlt hetekben újjászervezték a sportkör vezetőségét. A gyűlésen Reiter Terézia jelentésében rámutatott, hogy a gyár sporttevékenységében gyökeres javulás állott be. Vannak olyan sportolók, mint Kocsmáros Mária, aki súlydobásban tartományi csúcsot állított fel. A röplabda együttes is egyre jobban fejlődik, sőt férfi csapat is alakult. Bartos István atlétaedző is jó szervezőmunkát végez, így az atléták száma is emelkedik. A gyár vezetősége új felszereléssel látta el a röplabda csapatot és ígéretet tett: komoly támogatást nyújt az új vezetőségnek, hogy még jobban kibontakozzék a sportélet. A vezetőség arra tett fogadalmat: tíz leány megszerzi az MVK jelvényt és négy csapatot nevez be, ami meg is történt a nyári Szpartakiádára. ------------------- MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÓ Ésszerű szénabegyűjtés Állataink téli alaptakarmánya a széna. A tejelő és igásállatok, valamint a juhok i a széna tápanyagtartalmának kb. 75 százalékát értékesítik. A széna minősége nagymértékben attól függ, hogyan takarítottuk be. Csak akkor gyűjthetjük be kedvező feltételek mellett, ha e munkát gondosan előkészítettük. Egyik legfontosabb feladat a szénakaszálás idejének helyes megválasztása. A széna betakarítását akkor kezdjük meg, amikor a szénafüvet alkotó főbb növények virágzásnak indulnak, de a betakarítást még a növények elvirágzása előtt fejezzük be. A kaszálás időpontjának megválasztása terén sokan hibát követnek el. Hagyják jól „megerősödni" a füvet és sokszor jóval elvirágzás után kaszálják le. Pedig a szénafű késői kaszálása nagy kárt okoz, mert a fű megfásodik, emészthetősége és tápanyagtartalma erősen csökken. Ha a szénafű kaszálásával addig késünk, míg magot hoz, az így készült széna tápértéke a szalmáéval lesz egyenlő. Ahol későn kaszálnak, ott gyenge lesz a sarjótermés is. A termés mennyisége szempontjából nagyon fontos a tarló magassága. Kísérletekkel megállapították, hogy a legmegfelelőbb tarlómagasság 4—6 cm. Fia ennél magasabb tarlót hagyunk, csökken a termés. Azonban a túlságosan mély kaszálás sem ajánlatos, mert ha földig „borotváljuk“ a rétet, megsérthetjük a bokrosodási csomókat és így a rét gyenge sarjat terem, sőt a következő évek termése is csökken. A „nullásra nyírt“ szénafű a nyári nagy melegben könnyen ki is sül. A rét termelékenységének fokozására igen hasznos, ha kaszálás után boronálunk, mégpedig azonnal a széna összegyűjtése után. Erre a célra egyszerű nehézboronát használjunk. A széna szárításakor és behordásakor arra törekedjünk, hogy minél jobban megóvjuk a levélzetét a szénában. A széna legértékesebb része ugyanis a levélzet, háromszor annyi tápanyagot tartalmaz, mint a szár. A levélzet a széna tápanyagtartalmának háromnegyed részét foglalja magába. A szénát csak azután rakjuk boglyába vagy kazalba, miután jól megszáradt (víztartalma 15— 17 százalék). Legkisebb a tárolási veszteség, ha csűrbe rakjuk a szénát. Ha csűr nincs, a kazlat magasabb fekvésű helyre tegyük és gerendából, gallyból, régi szalmából készítsünk kazalfeneket. A boglya vagy kazal teteje kihegyezett vagy fedélszerű legyen. A fedésre használjunk gyengébb minőségű szénát vagy szalmát. Hogy esetleges tűzvésztől a boglyákat vagy kazlakat megóvjuk, legalább 100 m távolságra rakjuk egymástól és 250 méterre, az épületektől. Ezenkívül ajánlatos a boglyák, kazlak tövét 1—1,5 m szélességben körülszántani. Varga Dezső agrármérnök •t