Fáklya, 1956. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1956-08-01 / 181. szám

2 FÁKLYA A Fáklya július 25-i számában megjelent „Sürgősen oldjuk meg“ cím alatt közölt cikket, vállalatunk vezetősége megvitatta és annak tartalmával egyetértve, mi is szeretnénk kifejteni véleményünket. Való igaz, hogy Nagyvárad városrendészete és köztisztasága terén csakugyan sok a tennivaló. Vállalatunk, az egészségügy-technikai és városrendészeti vállalat a jelenlegi szervezési formájában egészen újkeletű. Idetartozik a köztisztaság, a parkok rendezése, a temetkezési ügyek, a sintértelekp és még jó néhány városrendészeti kérdés Vállalatunk legnépesebb osztálya a köztisztasági osztály. Itt merült fel az utóbbi időben a legtöbb probléma. Az osztályonkénti megbeszélések, valamint a munkagyűlések alkalmával gyakran merül fel a kérdés, hogyan tudunk segíteni a bajokon. Ez ideig végső következtetésként minden esetben a munkaerők és a szükséges technikai felszerelés hiányában láttuk a legnagyobb hibát. Most, mikor a szocializmus építésének olyan szakaszába értünk, amikor a munkanélküliségre csak mint régi rossz emlékre gondolunk vissza, nem könnyű ezekre a helyekre munkaerőt kapni. A munkaerő szervezésének egyik legnagyobb kerékkötője a kedvezőtlen fizetési rendszer volt. Attól függetlenül, hogy kevés volt a jóváhagyott összeg, nem hatott ösztönzőleg azért sem, mert nem alkalmazhattuk a szocialista fizetés elvét. Ez a hiba egy régebbi rendelkezés folyamataként maradt fent. A sok átirat, a városközi megbeszélések alkalmával elhangzott felszólalások eredményeképpen e hó második felében végre módosították azt. Az új fizetési rendelkezés sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít, s így e téren is rövidesen javul a helyzet. A másik jelentős problémánk a köztisztaság gépesítése. Sokan teszik fel a kérdést: Miért roncs elegendő locsolókocsink, utcaseprő-autó? Régebben volt. De azok már „kiöregedtek“. Igyekeztünk a meglévő készletekkel jól gazdálkodni, a helyi erőforrásokból javítgatni, karbantartani. Két utcalocsoló-autót Sztálinvárosba küldtünk teljes újjáalakítás végett. A többit a városi néptanács kezelésében lévő autószerelő-műhelyben igyekeztünk kijavíttatni. Itt hozták rendbe azt a három teherautót is, amelyek jelenleg a szemétkihordás szolgálatában vannak. Ezenkívül még két pótkocsit is kijavítottak. A szemétkihordásnál ezenfelül még 20 lovaskocsi is dolgozik. De mindez nem elegendő. Vállalatunk most azon fáradozik, hogy újabb járművekkel bővítse a meglévő kocsiparkot. Most fejezték be az egyik teherautó általános javítását, amely bejáratásban van. További 3 teherautót javítanak ki a városi műhelyben. A negyediket Kolozsvárra szállítottuk javítás végett. Ha mindezek elkészülnek, úgy a technikai hiányosságok is nagyrészt megoldódnak. Tervbe vettük az egyik teherautónak sepregető kocsivá való átalakítását. Ha e két fontos kérdést megoldjuk, megjavul a város köztisztaságának helyzete Vállalatunk ez évben is jelentős erőfeszítést tett a városi parkok rendezése érdekében. Értünk is el jelentős eredményeket. A virágágyakba újfajta változatos színű virágokat ültettünk. Egyes helyeiken a vállalatok segítségével új park-kerítéseket építettünk. Kijavítottuk a szökőkutakat. A Malinovszki téren most épül az uj szökőkút. Még több más városrendészeti munkálat van folyamatban. Azonban mit ér mindez, ha egyesek nem vigyáznak a közvagyonra. Nagyon helyesen tárta fel a „Fáklyádban megjelent cikk a Gyermekváros helyzetét. A Gyermekváros létesítésére jelentős összegeket fektettünk be, s rövid idő alatt a közjátékok tönkrementek. A parkőr gyakran panaszkodott, hogy amikor rendet akart teremteni és a nagyobb gyermekeket figyelmeztette, hogy ne rongálják a tárgyakat, éppen azok szülei gorombáskodtak vele. Ha már a közönség magatartásában mutatkozó hiányosságoknál tartunk, meg kell említenünk, hogy ez nemcsak a közvagyon iránti fegyelmezetlenségben mutatkozik meg. Nem segítik a városi néptanács szerveit a közrend és a tisztaság betartásában sem. Nem elég csupán követelményeket támasztani. Elvégre a köztisztaság közügy. Maguk a lakók saját lakásuk előtt sem hajlandók tisztán tartani. De nehogy azt higyjük, hogy csak a lakosság hanyagsága nehezíti a köztisztaság ügyét. E téren egyes vállalatok vezetőségét is terheli a felelősség. A Tartományi Építkezési Tröszt, a Városi Építkezési Vállalat, az út- és városrendészeti építkezési vállalat (IRCO), az Aprozar, a Fogyasztási Szövetkezetek Tartományi Szövetségének központi lerakata és még jónéhány állami vállalat és termelőszövetkezet dolgozói az építkezéstől kimaradt törmelékeket, a ki- és berakodásnál ottmaradt szemetet szanaszét szórva rendetlenül hagyják az utcán. Szerintünk e hiba ellen csakis jól irányított politikai munkával harcolhatunk eredményesen. Javasoljuk, városunkban is szervezzék meg a rendszeres propaganda és agitációs munkát. Különösen a városi pártbizottság figyelmét hívjuk fel. A városi pártbizottságnak módjában áll az alapszervezetek útján ezt megszervezni. Sokat tehetnének az utcai alapszervezetekben működő párttagok is Agitátorhálózatukkal, a pártonkívüli aktíva bevonásával, rendszeres felvilágosító tevékenységgel járulhatnának hozzá a lakosság meggyőzéséhez a köztisztaság érdekében. Komoly hibának látjuk azt is, hogy a néptanácsi képviselők nagyon keveset tesznek a lakosság körében a város tisztaságáért. Nem mozgósítják választóikat erre az akcióra. S végül beszélnünk kell a mi vállalatunk egyes fogyatékosságairól is. Vállalatunk vezetősége látva az összetorlódott nehézségeket, gyakran kapkodott. A város tisztántartásában mutatkozó személyzeti hiányt megoldhattuk volna, ha egy teherautót sepregetőjárművé alakítunk át. Úgy gondoltuk, hogy Váradon ez nem alkalmazható, mivel a legtöbb helyen az úttestek krumplikővel vannak kirakva. De ha csupán ott, ahol sima az utca burkolata, ezt igénybe vesszük, könnyebben leküzdöttük volna a nehézségeket. Néha túl bürokratikusan oldottunk meg egyes kérdéseket, s nem harcoltunk elég határozottan e fogyatékosságaink ellen. Groza loan igazgató, Bonafiu Florian technikai vezető fia?- szépítsük Hozzászólás a városrendészet néhány kérdéséhez Levelezőink jelentik a betakarításról SZILÁGYI GYULA levelezőnk arról értesíti szerkesztőségünket, hogy Diószeg községben 8 szérűn éjjel-nappal csépelik a gabonát. A hordás is jól halad, amelyet bizonyít az is, hogy minden szérűn hatalmas osztagok sorakoznak. A cséplőmunkások vállalták, hogy augusztus 20-ig befejezik az összes cséplési munkálatokat. A községi fogyasztási szövetkezet dolgozói is igyekeznek teljesíteni a cséplésnél reájuk háruló feladatokat. Naponta felkeresik a széfüket, ahol húsítőitalokkal, konzervekkel és cigarettafélékkel szolgálják ki az ott dolgozókat. ★ A NAGYFALUSI GTA cséplőgépei már napok óta búgnak Perecseny község határában — adja hírül Dáné Károly levelezőnk. A gabona hordása is gyors ütemben történik. A dolgozó parasztok igyekeznek kihasználni a kedvező időt, hogy gabonájuk mielőbb zsákba kerüljön. A községben elsőnek Tőtös D. Márton párttag csépelte el gabonáját. E 3 lett az 1. számú nyugta tulajdonosa. Hibája a GTÁ-nak, hogy cséplőgépeit mérleg és tűzoltófecskendő nélkül küldte ki a községbe, amit a néptanács nem tud kellőképpen pótolni. * GYÖRGYI ANDRÁS levelében beszámol arról, hogy a szapárligeti kollektivisták szocialista versenyben végzik a gabona betakarítását. A gabona szérűre való hordásában élenjár: Rung János, Csik István és Hanigetz Ferenc. A kévéadogatókból: Szász Menyhért, Szabó János, Tifán Vince, az asztagrakók közül pedig: Hén Antal, Mátéi Mihai. A gazdaságban az árpa cséplését befejezték, hektáronként 20 mázsát adott A cséplési munkálatok élenjárói: Léger Pál, Gálfi Pál I., Doterer Erzsébet és Zatykó Ilona. Ismeretterjesztő előadás Gorkijról A Tudomány és Kultúraterjesztő Társaság nagyváradi fiókja közli, hogy augusztus 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Szabó Lajos, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István filmművészeti főiskola igazgatója Gorkij és a színház címmel értékes ismeretterjesztő előadást tart az Ifjúsági filmszínházban. Az előadást filmvetítés követi. A belépés díjtalan. 1956. VIII. 1. szerda, 181. szám ik uj vérnyomáscsökkentő szer kerül forgalomba. A gyógyszeripar már megkezdte egy magas vérnyomást csökkentő hatásos gyógyszer készítését. Az új szer a Mexameton drazsé és injekció formájában kerül forgalomba. HANGSZÓRÓ-MEMBRÁN NÉLKÜL. Egy francia tudósnak sikerült membrán nélküli hangszórót készíteni. Az ujtipusu hangszóró az INOPHON nevet kapta A hangszóró a környező légteret magas frekvenciával szigetelt légpárna segítségével hozza rezgésbe. FÉNYKÉPEZÉS ÉJSZAKA. Az Agfa-Wolfen üzem nemrég ujtipusu film gyártását kezdte meg, amely az „Agfa-Infra-Rapid-film- 750“ nevet kapta. Ennek a filmnek igen figyelemre méltó az emulziója, amely képes a láthatatlan fények felfogására is. Az új film például lehetővé teszi az éjszakai fényképezést is nagy távolságra, mivel olyan fényeket is felfog, amelyek szabad szemmel nem érzékelhetők. Az új film különösen a tudományos munka szempontjából jelentős. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK gumiiparának egyik legérdekesebb vívmánya az acélbetétes gumiabroncs. Számos kísérlet megmutatta, hogy az acélbetétes gumiabroncsok a legjobban ellenállnak a gumiabroncs elszakadásának, stb. Az új gumiabroncsokat személy- és tehergépkocsik részére készítették * * * ÚJ KÉSZÜLÉK a szívzörejek megfigyelésére. Az Ap amerikai hírügynökség beszámol arról, hogy dr. David H. Lewis, a philadelphiai kórház orvostudósa a gombostű fejénél apróbb mikrofont szerkesztett, amelyet az orvosok bevezetnek a szívkamrába és segítségével pontosan megállapíthatják a szívizom-zavarok helyét, felvehetik a szívzörejek hangját. A FEKETE ÜVEGEK ELŐNYE. A svéd tudósok hosszú időn keresztül foglalkoztak azzal, milyen hatással van a napfény a tejben lévő vitaminokra. Nagyon pontos elemzésekkel megállapították, hogy a napfény hatására 1 perc után számos B és C vitamin semmisül meg a tejben Abban az esetben, ha 6 órán keresztül éri a napfény a tejet, vitamintartalmának 95 százaléka pusztul el. A svéd tudósok éppen ezért azt javasolják, hogy a tejet sötétszínü üvegekben árulják. HAZÁNKBAN A KÖZELMÚLTBAN érdekes hangtompítót szerkesztettek, amely lehetővé teszi a beszélgetést még a legerősebb zajban is. Az újtípusú hangtompító formája igen hasonlít a telefonhallgatóhoz. Az új szerkezet igen megkönnyíti majd a munkát olyan ipari üzemekben, ahol állandóan nagy a zaj, mint például a villamos erőművek géptermében, szerelőcsarnokokban, stb. Szép, de nem jó A konzervkészítés egyik legfontosabb kelléke a pontos óra. Hiszen a tartósítás megköveteli, hogy kellő ideig főzzük, dunsztoljuk a konzerveket. Üzemünkben, az érmihályfalvi Arovit konzervgyárban azonban mindössze egy villanyóra volt. Képzelhetik, mennyit kellett volna a főzőmestereknek szaladgálnuk, ha be akarták volna tartani az előírt konzerválási időt, így aztán két lehetőség állt előttük: vagy megteszik naponta többizben a főzőüsttől a villanyóráig vezető utat, (ami egyúttal a GMA próbának is megfelelt volna), vagy — hogy úgy mondjuk — a tapasztalatukra, néha a szimatukra bízzák magukat. S ugye, azon nem lehet csodálkozni, ha ez utóbbit választották? Ez persze néha selejthez is vezetett... Szerencsére a vezetőség nem nézte sokáig tétlenül a helyzetet. Némi gondolkozás után 10 darab faliórát rendelt a váradi Electro- Metal vállalattól. Az órák rendre meg is érkeztek gyárunkhoz, s felszerelték őket. A kedélyek lecsillapodtak. Elégedettek voltunk, hiszen minden fontosabb munkahelyen ott függött a falon az óra. Sajnos azonban csak függött, de nem ketyegett. Mintha az óra hivatása nem is az lenne, hogy az időt mutassa. Az Electro-Metal vállalat órái csak dísznek valók, szépek, de nem jók. Nagyon elgondolkoztató ez a dolog. Mi órákat rendeltünk — s darabjáért 150 lejt fizettünk — nem pedig díszeket. Jó lenne ha az Electro-Metal vállalat vezetői is gondolkoznának, de még üdvösebb lenne, ha javítanának termékeik minőségén... Bíró Károly levelező A zárómegbeszélések alapos előkészítése „Szeressétek a könyvet“ versenybizottság fő feladata Több, mint egy év telt el az IMSZ KV bürója határozatának megjelenése óta, amely előirányozta, hogy az ifjúságnak az olvasásban való részvételére állandó versenyt szervezzenek. Tartományunk több könyvtára ez évi tevékenységét jó eredményekkel zárta. Nagyvárad tartományban a csaknem tízezer versenyző közül több, mint ezren viselik a „Könyvbarát“ jelvényt. Székelyhid és Somlyó rajonok a legjobb eredményt érték el a rajoni pártbizottságok propaganda- és agitációs osztályai irányítása útján. Honde rajonban azonban lemaradtak, mivel elhanyagolták ezt az akciót. ★ A helyi sajtó már több ízben foglalkozott a verseny menetével és népszerűsítésével. Sajnos azonban, sem az IMSZ tartományi bizottsága, sem pedig a verseny tartományi komissziója, vagy a Tartományi Könyvtár — amely közvetlenül hivatott a verseny lebonyolítására — nem tett meg mindent, hogy támogassa a zárómegbeszélések megszervezésében a versenybizottságokat. Itt az ideje, hogy minden figyelmet e zárómegbeszélések minél alaposabb előkészítésére és megszervezésére fordítsunk. Fontos, hogy a versenyben részvevők mindannyian részt vegyenek a hozzászólásokban Bár a verseny állandó jellegű, a részvétel egy évre szól, így,ha valaki 1955 augusztus 1-én iratkozott be a részvételre, ez 1956 augusztus 1-ig érvényes. Tartományunkban sok az olyan olvasó, aki — bár feliratkozott a versenyre — nem jelent meg a kitűzött időpontban a megbeszéléseken és így nem tekinthető versenyzőnek. Ezzel minden bizottságnak számot kell vetnie. Mi a feladata e tekintetben a bizottságoknak? A különböző könyvtárak mellett működő versenybizottságoknak ösztönözniük kell a versenyzőket a zárómegbeszélésen való részvételre. Sok helyen a zárómegbeszéléseknek vizsgajelleget adnak. Ez azonban nem felel meg a célnak. Ezeknek szabad beszélgetés formájában kell lefolyniuk, melyeknek célja, — mint a verseny központi bizottságának útmutatásai meghatározzák — hogy megállapítsák, elolvasták-e és megértették-e a verseny részvevői az ajánlott könyveket. A zárómegbeszéléseket csakis úgy lehet a kívánt színvonalon megszervezni, ha azon a bizottság valamennyi tagja, de különösen a bizottságban részvevő román, magyar, vagy német nyelvtanár is jelen van. A rajoni IMSZ szervezetek titkárai, a kulturosztályok vezetői és a rajoni bizottságok más tagjai csaknem kivétel nélkül rendelkeznek ma már a „Szeresd a könyvet“ jelvénnyel. Ez helyes is. Egyeseknek azonban átadták a jelvényt anélkül, hogy részt vettek volna a zárómegbeszéléseken. Például a Nagyvárad-rajoni IMSZ aktivisták egy részének, vagy bizottsági tagjainak átadták a jelvényt, hiszen úgyis „ismerik“ a verseny könyvjegyzékében szereplő legtöbb könyvet. A Székelyhid- és Szilágysomlyó-rajoni, valamint a telegdi és szentannai falusi versenybizottságok és mások, jó eredményt értek el a zárómegbeszélések előkészítésében és a beiratkozott ifjak bevonásában. Mégsem állíthatjuk, hogy a megbeszélések elérték a kívánt színvonalat. Némely bizottságok megelégedtek annyival, hogy megkérdezték a versenyzőket, mi a véleményük Mitrea Cocorról, Alekszej Mereszjevről, vagy Eminescu: „Császár és proletár“ c. verséről. S ami még nagyobb hiba, még akkor is átadták a jelvényt, ha az illetők nem olvasták el valamennyi könyvet. Az ilyen engedékenység helytelen. Nem használ a verseny céljának. A verseny szabályzata és útmutatásai előirányozzák, hogy a „Szeresd a könyvet“ versenybizottság tagjainak zárómegbeszélésén részt kell vennie a közvetlenül felettes bizottság egyik tagjának is — amit teljesen elhanyagoltak Ez elsősorban a tartományi bizottság hibája, amely nem vezette kellő hozzáértéssel Nagyvárad tartományban a versenyt. Ne felejtsük el, hogy a verseny részvevőinek legalább 14 könyvet kell elolvasniuk, ismerniük. Nem elegendő tehát, ha a zárómegbeszélésen csak egyetlen könyvről beszélnek. A bizottságnak rövid idő alatt meg kell győződnie arról, hogy a versenyző elolvasta-e a 14 könyvet (8 kötelező könyvet és hatot a választásra kijelölt csoportokból). A verseny könyvjegyzékének az a célja, hogy hozzájáruljon az olvasók általános kultúrájának emeléséhez, hogy minél több fontos irodalmi művet ismerjenek meg klasszikus és jelenkori irodalmunkból és világirodalmunkból, valamint népszerű tudományos munkákból. Egyes bizottságok azonban megengedhetetlen módon eltekintenek a hatodik csoportba tartozó könyvek olvasásától, vagy ismeretétől. (A tudomány és a kultúra népszerűsítését szolgáló könyvek). A verseny céljának megvalósítása nagyobb felelősségérzetet követel a bizottságok részéről, igényesebbnek és kitartóbbnak kell lenni, hogy elérjük: a versenyzők a verseny könyvjegyzékének valamennyi csoportjából olvassanak. A Tartományi Könyvtár mellett működő versenybizottság tapasztalatai alapján határozottan állíthatjuk, hogy ezt el is lehet érni. Nem kell azt kívánnunk, hogy az olvasó mondjon el mindent, — mondjuk — az Igaz ember története c. könyvről. Elegendő, ha a bizottság egyik tagja megkérdezik, hogyan jutott Alekszej Mereszjev arra az elhatározásra, hogy kérje, engedélyezzék a vadászrepülőgépen való szolgálatát, holott mindkét lábát amputálták. Ha az illető elolvasta a könyvet, minden bizonnyal gyorsan eszébe jut Mereszjev beszélgetése az őrnaggyal, amikor a kórházban újságot olvas. Ha így járunk el, akkor 30— 40 perc alatt mind a 14 könyvről beszélgethetünk. Helyes, ha a bizottság általános kérdésekről is beszélget a versenyzőkkel. Feltehetik a kérdést: mit tanult az olvasó Lenin: „Az ifjúsági szövetségek feladatai“ c. írásából, vagy milyen benyomást keltett az olvasóban Pavka Korcsagin alakja az „így edződik az acél“ c. könyvből. Vagy hogyan jellemezhetők Sadoveanu egyes műveinek szereplői. A versenybizottságok meggyőződhetnek bizonyos könyvek elolvasásáról olymódon is, ha felkérik a versenyzőket: mondjanak el bizonyos tetteket, eseményeket az olvasott könyvből, amelyből kidomborodnak a könyv valamely szereplőjének jellemvonásai, így meg lehet kérdezni, miből ered Alekszej Mereszjev jellemszilárdsága, hősiessége és elszántsága. A fenti módszerek távolról sem merítik ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a megbeszéléseknél felhasználhatunk. Nem volna helyes, ha sablonokat állítanánk fel. A fenti útmutatások inkább csak tájékoztatást kívánnak nyújtani a zárómegbeszélések megtartásához. ★ Sokkal kényesebb a költeményekkel kapcsolatos megbeszélés vezetése. Ilyen esetekben a bizottság tagjainak inkább a tárgyalt versek jellegéről és témáiról, a költői képekről és a stílusról kell beszélgetniük. Ha például Coșbuc költeményeiről beszélnek, fel lehet vetni a következő kérdéseket: Hogyan harcoltak a parasztok a múltban a földért és szabadságért. A természet szépségei, a falu élete, stb. Beszélhetnek arról, hogyan jelentkezik Eminescu költészetében a szerelem, a kozmopolitizmus elleni harc. Hogyan szólította harcra verseiben a proletariátust József Attila a kapitalizmus és fasizmus ellen. Felvetődik az a kérdés, hogyan helyesebb a beszélgetések megszervezése: közösen, vagy egyénileg. A közös megbeszélések igen hosszadalmasak, megakadályozzák a bizottságot, hogy helyesen, objektíven értékelje a hozzászólásokat. Az eddigi tapasztalatok alapján helyesebbnek bizonyult, ha minden versenyzővel egyénileg beszélget a bizottság, mert így megállapíthatja, elolvasta-e a kérdéses könyveket. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ugyanakkor nem lehetnek jelen az összes versenyzők, akik ugyanakkora jelentkeztek. Egyébként a bizottságok tagjai — pedagógiai tapasztalatokkal rendelkező tanerők — ha alaposabban tanulmányozzák ezt a kérdést és megértik, hogy a verseny milyen segítséget nyújt a fiatalság nevelésében, minden bizonnyal megtalálják a legalkalmasabb módszert. Ha a „Szeresd a könyvet“ versenybizottságok így szervezik meg a záróbeszélgetéseket, amellyel egyidőben újabb jelentkezőket vonhatnak be a „Könyvbarát“ jelvény megszerzéséért, elérhetjük, hogy a jelvényt tartományunk minél több igazi könyvbarátja nyeri el. M. Morgovan a „Szeresd a könyvet“ verseny tartományi komissziójának tagja.