Fáklya, 1956. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1956-09-01 / 207. szám
2 Jó minőőségű kenyeret! Az alapszervezetnek is van tennivalója A Román Munkáspárt II kongresszusának anyagát tanulmányozva, alapszervezetünk tagjai megállapították, hogy az 1956. évben még nagyobb feladat hárul vállalatunkra, különösen a minőség megjavításában. Hogy e feladatnak eleget tegyünk, pár,alapszervezetünk bürója intézkedési tervjavaslatot dolgozott ki, amit a közgyűlés kisebb nagyobb módosításokkal elfogadott. E tervben az 1956. évben ránk háruló különböző feladatokat határoztuk meg. A feladatokat egy-egy párttag vállalta. Stein Adolf munkahelyén a terv teljesítése mellett különösen a minőségre ügyel fokozottabban Cordosban ezek mellett — mint az üzembizottság elnöke — a szocialista versenyekért felel. Minden egység párttagja hasonló vállalást tett. Imre József párttag, a 2 számú sütődében felel a kenyér minőségének állandó javulásáért. A várban lévő pékségben pedig Nagy Sándor az, aki hasonló feladatot kapot . Azért, hogy e munkába bevonjuk a pártonkívüli dolgozókat is, a második évnegyedben megalakítottuk a pártonkívüli aktivét az olyan példamutató dolgozókból, mint Ruff József, Kiss Gyula, Szabó Imre vagy az ifjúmunkás Cseke Imre és mások. Összesen 17 elvtársat vontunk be. Alapszervezetünk javaslatára tavaly is — és az idén az első félévben — az igazgatóság szakmai tanfolyamot indított. Ezenkívül minden idősebb szakember mellé az IMSZ alapszervezet kézi bemértyezésére egy-egy fiatalt osztottunk be a mesterség tökéletesebb elsajátítása érdekében Így Imre József, a 2. számú sütöde csoportfelelőse, a fiatal Glöckner Antal szakmai neveléséért felel, Bácsi László pedig Terchet Ghe*rasimot oktatja. Ofpian Cruciun Tamás Lászlóval kötött oktatási szerződést. Összesen húsz ifjút nevelünk ez évben a sütőipar számára. Ezek azok a szervezési intézkedések, amelyek a termelési terv teljesítése mellett a kenyér minősége állandó javulását segítik elő- Eddig azonban ez nem sikerült. Talán azért sérti, mert párttagjaink sokszor nem hajtották végre tökéletesen a rájuk bízott feladatokat. Vállalatunk vezetősége, élén Bíró József elvtárssal —» sok esetben megfeledkezik a sok apró-cseprő munka mellett a legfontosabbról, a minőség kérdéséről, vagy a végrehajtási tervben foglaltakról. Például a várban levő pékség kibővítése az egyik ilyen feladat. Ide három kemence kellene, ami napi 6000 kg kenyérrel növelné a termelőképességet Ezenkívül a kemencékbe kerülő kenyér úgynevezett ragasztása megszűnnék. Ez azt jelenti, hogy külalakra szép, ízletes kenyeret süthetnénk. Bár ez évben elmondhatjuk, hogy a kenyér minőségének javításáért komoly erőfeszítéseket tettünk, mégis felvetődik a kérdésmiért van annyi panasz? Rá kell mutatnunk arra, hogy a tavalyi búza nedvessége túl magas volt, 16—17 százalék, így jórésze befülledt és ezért a liszt megdohosodott. Ezek úgynevezett objektív okok. Vannak azonban sütödéink, ahol még ezek ellenére is kevesebb volt a panasz a kenyér minősége ellen. Ilyen a 6., a 8. számú üzem és esetenként a várban lévő pékség. Ennek egy a tika: a jobb munkaszervezés és a munkafegyelem. A kenyér minőségére károsan hat az is, ha nem teljesen kihűlt állapotban kerül szállításra. A kocsiban — ha nem rekeszekbe rakják — (és ez sajnos így van) összenyomódik, lapos, sűrű bélűvé válik, tehát, ha jó is volt, a szállításnál romlik. Ezért Léner István és Kerekes I. a felelős minden esetben. Miután most már ismerjük új búzánk minőségét — amely sokkal jobb a tavalyinál — bátran állíthatjuk, hogy a fogyasztók asztalára ezután sokkal jobb, ízletesebb kenyeret adunk. Szükségünk van azonban a tartományi és a városi néptanács illetékes osztályának segítségére is, hogy lehetőleg biztosítsa a Räsaritas malomból a lisztkiutalást, ami lehetővé tenné a két vállalat kölcsönös együttműködését. Hasznos segítségnek vennénk azt is, ha a városi pártszervezet többet foglalkoznék alapszervezetünk tevékenységével, ha többször ellenőrizné munkánkat. Asztalos Mátyás, a Nagyvárad városi Kenyértröszt alapszervezetének titkára FAKLYA A tanügyi káderek augusztusi tanácskozása Nagy szalon íá 11 Az értekezlet a tanügyi osztály beszámoló jelentésével kezdődött. A gondosan összeállított, tartalmas jelentés hű képet nyújtott a rajon tanügyi helyzetéről. Többek közöt nevelési kérdésekkel foglalkozott. Egyéni módszereket népszerűsített, dicsért, bírált és világosan rámutatott azokra a feladatokra, amelyek az új tanévben a tanítókra hárulnak. A jelentés bőven tárgyalta az iskola és a szülőbizottságok közös munkáját. Példaként említette a hosszúaszói iskola tanerői lelkes munkájának eredményeit, akik az iskola javára 5000 lejt taksiitotlak meg, úgy, hogy a vakáció idején asztalosműhelyt létesítettek a legszükségesebb felszerelésekkel ellátva, s kijavították az összes padokat, szekrényeket, asztalokat, internátusi ágyakat, stb. A megtakarított összegből egy tanterem új bútorzatát szerzik be. Cséffán is a szülők segítettek az iskola anyagi gondjainak megoldásában. A tanügyi osztály második jelentése a tanulók túlterhelésének kérdésével foglalkozott. Ez nagyon komoly és fontos pedagógiai kérdés volt az elmúlt évben rajonunkban. Sokan hozzászóltak, s kitűnt, hogy a tanulók munkájának megkönnyítése minden tanerőt foglalkoztatott. Másoknak már értékes tapasztalata van ezen a téren. Buduc, Cristea, Gulyás és más tanutók ismertették az általuk használt módszereket, amelyeket magunk is alkalmazhatunk. Sokan rámutattak arra is, hogy a tanulók túlterheléséhez bizonyos mértékben az is hozzájárult, hogy a tananyag túlzsúfolt volt. A nemrég megjelent tanügyi határozat szerint ez fokozatosan eltűnik, mert 10 évről 11 -re emelkedik az oktatás. A hozzászólók nagy része azon a véleményen volt, hogy a tanulók túlterhelésének kiküszöbölése a tanítók és tanárok óráról-órára való lelkiismeretes készülésétől függ. Azokban az osztályokban, ahol több tanerő tanít, vagyis az V. osztálytól kezdve, az osztályvezető ellenőrizte, hogy a tanerők ne terheljék túl a tanulókat. Egy másik fontos kérdés — amely felmerült a tanácskozáson*• a továbbképző tanfolyamok bevezetése. Valahogy a mi rajonunkban a tanerők még az elmúlt években idegenkedtek a továbbképző tanfolyamoktól. Most pedig örömmel állapítom meg, hogy a tanerők véleménye megváltozott. Azok, akik ezeken a továbbképző tanfolyamokon részt vettek, nagyon sokat tanultak. Simon Sándor, a szalontai 2. számú iskola tanítója köszönetet is mondott, hogy továbbképző tanfolyamra küldték, ami ismereteinek felújítását jelentette. A háromnapos tanácskozáson a kolozsvári továbbképző kabinettől megjelent elvtársnő közölte velünk, hogy az elkövetkezendő években még több tanerő vehet részt a továbbképző tanfolyamokon, melyeknek költségeit az Oktatásügyi Minisztérium fedezi. Mindezek azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk anyagi színvonalunk emelése mellett gondoskodik arról is, hogy szakmai, politikai és kulturális színvonalunkat is emeljük. A tanévnyitást megelőző háromnapos értekezlet sok segítséget adott a tanítóknak az új iskolai év oktató-nevelő munkájában. Reméljük, az eredmény nem marad el. Bakó Erzsébet, levelező Tanulhatnánk a fővárostól Érdekes kis hírt olvashattunk az Előre egyik legutóbbi számában. A hír arról számol be, hogy a fővárosi néptanács intézkedése nyomán a bukaresti utca a közeljövőben veszít szégyenfoltjaiból. Megszüntetik a napraforgó, a tökmag és a főttkukorica utcai árusítását. Korántsem akarom bizonygatni, hogy mennyire helyes ez az intézkedés. Inkább azt: Nagyváradon is elég sokan „kedveskednek“ a megrögzött szemetelőknek. A hidak környékén, a főutcán, az állomásnál, a mozibejáratoknál, egyszóval a forgalmasabb helyeken, kis kosarakban ott árulják a napraforgót, tökmagot. Hányan bosszankodtak már a hanyagul eldobált főtt tengeri csutkák miatt, ami bizony veszélyezteti a járókelők testi épségét. A zugárusok már nem elégednek meg ennyivel. Az élelmesebbek a vonatokon kínálgatják a „finom“ portékát. Az áruválasztékot csomagolt, vagy csomagolatlan cukorkával egészítik ki, s jó borsos áron hozzák forgalomba. Vajon meddig? A fővárosban a néptanács végrehajtó bizottságának új rendelete szerint 100 lejig terjedő pénzbüntetéssel sújtják az árusítót és a vásárlót. Márpedig ilyen veszéllyel egyáltalán nem kecsegtető sem a kereskedelem, sem a fogyasztás. Ilyen intézkedést hozhatnának Nagyváradon is. - t. j. - 1956. IX. 1. szombat, 207. szám. Egészségünk védelmében Mindennapos jelenség, hogy a fogyasztó kimegy a váradi piacra és — például — tehéntúrót vásárol. Csak az a feltűnő, hogy a legtöbb termelő „otthon felejti“ a kanalát vagy kését és a kezével szedi ki a túrót, amely gyakran piszkos rongyba, vagy újságpapírba van csomagolva. Ha valaki megkérdezi, hogy miért végzi kézzel a műveletet, a válasz az: tiszta az ő keze, hiszen reggel megmosta. De mi mindent csinálhatott az a túrót markoló „tiszta“ kéz reggel 4-től — mondjuk — 9-ig! Ezt az állapotot a piacon mindenki ismeri, de mivel megszüntetésére nem történt semmi intézkedés, valószínű, hogy éppen azok figyelmét kerülte el, akik erre illetékesek. Mit lehetne tenni? Tekintve, hogy ezt a falusiak tudatlanságból teszik, erre a szemléltető agitáció nagyon hatásos eszköz lenne. Az utóbbi időben eredményes agitáció folyik tűz- és baleset elkerülése érdekében. A piac nagyon alkalmas lenne egészségügyi szempontból a szemléltető agitációra, amelyek írásban és képekben szemléltetnék szerte a vajonban is a mosatlan gyümölcs fogyasztásának az egészségre káros voltát, az élelmiszerek óvását a legyektől, a forralatlan tej fogyasztásának esetleges következményeit, a túró helyes és helytelen kimérését. A termelők neveléséhez hozzájárulna az is, ha az egészségügyi szervek utasítanák az egészségügyi pontokat, hogy előadásk során a fentiekkel is behatóan folalkozzanak. Weisz Sándor fogyasztó Közlemények Az aradi Technikai Kereskedelmi Iskola (Piata Xenopol 2) igazgatósága tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a 10 osztályt végzett és érettségi vizsgával rendelkező tanulók beiratkozhatnak a fent nevezett iskolába. A felvételi vizsgát szeptember 8-án tartják román nyelvből és számtanból. A jelenkezőknek mindkét tantárgyból írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenniük. Az arra érdemes tanulók havonta 270 lejig terjedő ösztöndíjat is kaphatnak. Lakásról és étkezésről az iskola vezetősége gondoskodik. Az iskola növendékei a termelésben könyvelői beosztást kaphatnak. Azok a tanulók, akik az 1955— 56-os tanévben dicsérő oklevelet, vagy díszoklevelet kaptak, felvételi vizsga nélkül jelentkezhetnek. A Villamosmű Igazgatósága értesíti az ipari fogyasztókat, hogy 1956 év szeptember 15-től kezdve a villamosáram periódusszámát 42-ről 50-re változtatják meg. Kérik az érdekelteket, hogy tegyenek meg minden szükséges műszaki intézkedést, hogy gépeik fordulatszáma megfelelő legyen. A CENTROCOOP alkalmaz autó-karosszéria bádogosokat. Cím: Autoateliere Centrale, Augusztus 23 utca 5. szám A Chaja Liefschitz kefegyár férfimunkásokat keres alkalmazásra (Pasteur utca 153. szám). A nagyváradi Takarék- és Betéti Pénztár (CEC) helyiségét Köztársaság útja 1. szám alól Köztársaság útja 4. szám alá helyezte át, ahol a közönség rendelkezésére áll. SPORTMŰSOR Budapesti Vörös Meteor- Nagyváradi Progresul kosárlabda mérkőzés Vasárnap délután újabb nemzetközi sportesemény szemtanúi lehetünk. Ezúttal a Nagyváradi Progresul A-osztályos kosárlabda együttese a Magyar NB I-ben szereplő Budapesti Vörös Meteort látja vendégül. Mindkét csapatban neves, közismert, jóképességű játékosok szerepelnek A magyar csapat tagjai közül nem egy öltötte magára a címeres mezt. A Progresulból szintén a válogatott Darabos, Hotya Éva és mások lépnek pályára A mérkőzést 17 óra 80-kor kezdik a Vovnja pályán. Előzőleg H órakor a Fiamura Rosie női együttese a Voinjával játszik. Tenisz: Szombaton délután 16 órától és vasárnap délelőtt 9-től a Muzeum-kerti teniszpályán a Nagyváradi Fiamura Rosie selejtezőt játszik az A-osztályba jutásért a Bukaresti Voinjával Labdarúgás: Energia Nagyváradi Energia Nagybánya A Progresul pályán vasárnap délután 16.45-kor a Nagyváradi Energia C-osztályos csapata a Nagybányai Energiával találkozik. A nagybányaiak az első hely visszaszerzéséért, a nagyváradiak pedig pontarányuk növeléséért harcolnak, így jó kimenetelű, izgalmas játékot ígér ez a mérkőzés. FILMSZINHÁZAK MŰSORA: ARTA MOZI: A hazudozó Maxim. (Szovjet film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. ARTA kerthelyiség: Egy éj a Mont Biankón. Előadás 8 és 10 órakor. MÁJUS 1 MOZI: A csavargó.s rész. (Hindu film) Előadások: 3, 5, 7, a kerthelyiségben 8 és 10 órakor. Vasárnap 11 órakor matiné. IFJÚSÁGI MOZI: Viszontlátásra Greek úr. (Francia film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. PUSKIN MOZI: Sciuscia. (Olasz film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. Nagyváradi műkedvelők Bukarestben Nemrég tartották meg Bukarestben a falusi műkedvelők IV. országos versenyének döntő szakaszát Hónapok óta kitartó és szeretetteljes munkával készültek Nagyvárad tartomány műkedvelői erre a nagy eseményre. Kétszáztizenegy lelkes műkedvelő, kónsta, táncos, rigmusbrigádos, fúvós és műsorbemondó képviselte tartományunk közel 15.000 műkedvelőjét, akik részt vettek ebben a versenyben. Nem volt könnyű feladata a tartományi versenybizottságnak a tartományi szakaszon résztvevő közel 3000 műkedvelőből kiválasztani azt a 200 és egynéhány népművészt, akire az a megtisztelő feladat várt, hogy népművészetünk gazdagságát, szépségét, sokoldalúságát képviselje. Az elért eredmények azt igazolják, hogy műkedvelőink az eddigi versenyeredményeknél jobbat értek el, becsülettel képviselték pompás népművészetünket. Lássuk, kik is képviselték tartományunkat? A 90 tagú fegyelmezett almási férfikórus, 22 ördöngősen gyorslábú égerháti táncos, a népszerű déli rigmusbrigád, a nagyszerű széntannai fúvószenekar, a káprázatosan szép népviseletéről híres borosjenői tánccsoport és a közel húsz tehetséges zenei és táncos szólista, valamint két egészséges humorú műsorbemondó. Augusztus 16. délután 5 óra. Kánikulai meleg van és forró hangulat a váradiak körében. Ekkor lépett a Szakszervezetek Központi Tanácsának színpadára a váradiak lelkes és tehetséges gárdája. Sokáig emlékezetes marad ez számukra. Többségük ez alkalommal volt először hazánk fővárosában. Mindegyikük a versenyláz izgalmától, az alkotási vágytól hevítve nézett szembe a vakító rivaldafénnyel A várt siker nem maradt el. A központi versenybizottság kiadásában megjelenő A mi versenyünk című lap többek között a következőket írta a béli agitációs brigádról: a Nagyvárad tartományi béli agitációs brigádot hallgatván, meggyőződhettünk, hogy tagjai a falu szocialista átalakításának igaz agitátorai. Ugyanez a lap elismerően ír az almási férfikórusról is. Popescu Judet népi táncmester Ilyen a bihari tánc című cikkében így ír: „Várad tartományt sok művészettel képviselte fiat csoport bihari táncszólista: az urszádi Alexandra Mihoc és Dumitru Ursudeariu, a peregdi Iosif Deheleanu, Lazar Popa és Dumitru Hera, a komlósi Cornel Palea, és Simion Rusu, Vasile Puica Székudvarról és Mihai Demian Felsőtótfaluból. Hangsúlyoznunk kell, hogy Nagyvárad tartományban mind a szólisták, mind a tánccsoportok gondosan megőrizték a bihari táncmozgás stílusát és tisztaságát. A Scínteia, pártunk központi lapja a régi énekestriót: Ruxandra Mesarosiut, Maria Popot és Victoria Rocot emeli ki. Kirobbanó sikert arattak Kovács Sándor (Szalonta) és Alexandra Dirlea (Borossebes) énekszólistáink meleg és formált hangjukkal. Mindegyik versenyző dicséretet érdemel, mert a nép ügyét, a nép tiszta kultúráját szolgálja. És ez az őszinte, nemes törekvés legtöbbjüknél hozzáértéssel, tehetséges előadási móddal gazdagszik, mint a termőföld, amelyet hozzáértő gazda művel. Gyakran mondogatják, hogy az emóció az alkotás anyja. Őszintén megvallva a verseny napjaiban többször elgondoltam; az ilyen anya rosszabb sok mostohánál... Több énekes szólistánk hallatott igen gyakran rekedt hangot. . Egyes hallgató ezt azzal magyarázhatta: nyilván azért rekedt be az éneklő szólista, mert nyitott vonatablaknál énekelt (ilyen eset is volt). A valóság viszont igen gyakran berekedt, mert nyitott függöny előtt énekelt és a zsűri a balkonon ült. Sőt mi is többen „berekedtünk“ a nézőtéren, de ez csak addig tartott, míg a váradi előadás. A nagyváradiak előadása a Köztársasági téren Augusztus 16-án négy tartomány: Bacán, Iasi, Nagyvárad és Galati műkedvelői mutatták be művészetüket az állandóan zsúfolásig telt Szakszervezetek Központi Tanácsa Színházában. Meglepett bennünket — de jól is esett — hogy a négy tartomány közül a váradiakat jelölték, hogy előadást tartsanak a Köztársasági téren erre a célra felállított szabadtéri színpadon. Említésre méltó még az is, hogy a versenyelőadás után mind a hazai szakértők, mind a versenyen részvevő külföldi kiküldöttek (lengyel, angol, cseh, magyar, osztrák) elismerésüket fejezték ki gazdag és változatos népművészetünk bemutatóinak. Felesleges hangsúlyoznunk, milyen elégtétellel hallgatták a jól megérdemelt elismerő szót műkedvelőink. A versenyelőadás után sietnünk kellett a második előadásra. Az indulás előtti várakozást műkedvelőink pihenő helyett arra használták, hogy a színház előtt csoportokba verődve bihari, szilágysági és borosjenői táncot jártak. Nehezen tudtuk őket kivonni az egybegyűlt kedves és tapsával elismerését kifejező tömegből. Az út a színháztól a Köztársasági térig újabb eseményt jelentett számunkra, de azt hiszem nem leszünk szerénytelenek, ha azt mondjuk, hogy nem kevésbé a bennünket kíváncsian követő bukaresti járókelőknek is. Sorokba verődve, hosszú menetoszlopban elindultak a váradiak. Az élen, fáradhatatlan játsszva az indulókat, a szentannai fúvószenekar haladt. Utána a tarka, színes és gazdag népviseleti almásiak, borosjenőiek, béliek, égerhátiak, réviek, komlósiak, urszádiak; 211-en. Amint végighaladtunk szép fővárosunk rendezett utcáin, úgy nőttek soraink, mint hegyi folyó a beleolvadó erekkel. Váradiak és bukarestiek, ismerősök és ismeretlenek, katonák és civilek csatlakoztak sorainkhoz. Amerre elvonultunk, tetszésnyilvánítás, taps fogadott bennünket. A forgalom leállt a Március 6-oson, amelyen átmentünk. A villamosokból, autókból kíváncsian és szeretettel néztek felénk. Mi pedig büszkén és meghatottan haladtunk a Köztársasági tér felé. Pontban 8 órakor kezdődött a nagyváradiak előadása a téren felállított szabadtéri színpadon. A 90 tagú almási férfikórus erőteljes hangjával betöltötte az óriási teret. Különös sikert váltottak ki táncosaink, a fúvószenekar, Venter táncos- és Crisan énekes-szólistánk. Hangos, elismerő kacaj kísérte a régi női énekestriót, amely színes hanganyagával harmonikusan egészítette ki a népi humorú dalszöveget. Négy-ötezer ember nézte és tapsolta végig a közel kétórás műsort, amelyet 200 Várad-tartományi dolgozó paraszt adott Bukarestben a Köztársasági téren, a volt királyi palota előtt. A múltban az egyszerű parasztembert itt csak úgy tűrték meg, ha katonaruhát viselt, s ha csoportosan jött, akkor taps helyett golyózáporral fogadták. Néhány tanulság Az országos versenyen szép hazánk vidékeit változatos, színpompás népviseletű műkedvelők képviselték. Konstancáról a nemzetiségi csoportok úgy hatottak, mint szebbnél-szebb virággruppok egy mesésen szép virágoskertben. Láttuk táncolni a szép szál görögöket, a tüzes ukránokat, az elegánsan öltözött és ügyesen mozgó tatárlányokat, láttuk a fegyelmezett törököket és a meleg zenére jól táncoló bulgárokat. Sok mindent láttunk még, amit — ha ezen a helyen nem is írhatunk meg — (helyszűke miatt), megmaradt bennünk, mint élmény, amelyre a visszaemlékezés nemcsak melegséggel tölt el bennünket, hanem értékes tanulságként is szolgál. így, többek között arra, hogy több figyelmet kell fordítanunk az agitációs művészbrigádok témaválasztására, nagyobb létszámú tánccsoportokat lehet — és kell — létesíteni; az együttlakó nemzetiségek népművészetére és nem utolsósorban arra, hogy minden versenyre komolyan és jól fel kell készülnünk. Ezt a tanulságot máris hasznosítanunk kell a IV. országos kultúrverseny II. szakaszában, ami a napokban kezdődik és amelynek során műkedvelő színjátszóink mérik össze erejüket. Tartományunk műkedvelői közül a IV. országos kultúrverseny I. szakaszának országos díjnyertesei: Elena Crisan hangszerszólista, (Komlós falu, Kisjenő rajon) és Alexandru Mihoc, Dumitru Ltrsadeanu (Urszád, Belényes rajon) szóló tánckettőssel a második díjat nyerték. Mihail Venter pedig szóló táncáért a harmadik helyezést érte el. Javult és gazdagodott műkedvelő csoportjaink repertoárja. Tökéletesedett művészi előadásmódjuk és szinte hadsereggé nőtt — közel 15.00- re — a versenyben résztvevők száma. Ez a verseny újabb több ezerrel gyarapította a dalosok és táncosok zenészek és szavalok, mesélők és tréfamondók táborát. Ismét izmosodott vidám csatasoruk, amely minden küzdelemben — nem csökken, hanem nő! A IV országos kultúrverseny — amely a bukaresti döntővel zárult — újabb fényes győzelme kultúrforradalmunknak, pártunk és kormányunk kultúrpolitikájának. Ez a verseny is ékesszólóan és sajátos eszközeivel juttatta kifejezésre népünk szabad, büszke, dolgos életét, igaz, szépséges, tartalmas, pártos művészetét, ragyogóan ígéretes boldog jövőjét. —d. a.—_