Fáklya, 1956. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1956-09-01 / 207. szám

2 Jó minőőségű kenyeret! Az alapszervezetnek is van tennivalója A Román Munkáspárt II kon­gresszusának anyagát tanulmá­nyozva, alapszervezetünk tagjai megállapították, hogy­­ az 1956. évben még nagyobb feladat hárul vállalatunkra, különösen a minő­ség megjavításában. Hogy e feladatnak eleget te­gyünk, pár,alapszervezetünk büró­ja intézkedési tervjavaslatot dol­gozott ki, amit a közgyűlés kisebb nagyobb módosításokkal elfoga­dott. E tervben az 1956. évben ránk háruló különböző feladatokat határoztuk meg. A feladatokat egy-egy párttag vállalta. Stein Adolf munkahelyén a terv teljesí­tése mellett különösen a minő­ségre ügyel fokozottabban Cor­­dos­b­an ezek mellett — mint az üzembizottság elnöke — a szocia­lista versenyekért felel. Minden egység párttagja hasonló vállalást tett. Imre József párttag, a 2 szá­mú sütődében felel a kenyér mi­nőségének állandó javulásáért. A várban lévő pékségben pedig Nagy Sándor az, aki hasonló feladatot kapot . Azért, hogy e munkába bevon­juk a pártonkívüli dolgozókat is, a második évnegyedben megalakí­­tottuk a pártonkívüli aktivét az olyan példamutató dolgozókból, mint Ruff József, Kiss Gyula, Szabó Imre vagy az ifjúmunkás Cseke Imre és mások. Összesen 17 elvtársat vontunk be. Alapszervezetünk javaslatára tavaly is — és az idén az első félévben — az igazgatóság szak­mai tanfolyamot indított. Ezenkí­vül minden idősebb szakember mellé az IMSZ alapszervezet kéz­i bemértyezésére egy-egy fiatalt osztottunk be a mesterség tökéle­tesebb elsajátítása érdekében Így Imre József, a 2. számú sütöde csoportfelelőse, a fiatal Glöckner Antal szakmai neveléséért felel, Bácsi László pedig Terchet Ghe*­rasimot oktatja. Of­pian Cruciun Tamás Lászlóval kötött oktatási szerződést. Összesen húsz ifjút nevelünk ez évben a sütőipar szá­mára. Ezek azok a szervezési intézke­dések, amelyek a termelési terv teljesítése mellett a kenyér minő­sége állandó javulását segítik elő- Eddig azonban ez nem sike­rült. Talán azért sérti, mert párt­tagjaink sokszor nem hajtották végre tökéletesen a rájuk bízott feladatokat. Vállalatunk vezetősé­ge, élén Bíró József elvtárssal —» sok esetben megfeledkezik a sok apró-cseprő munka mellett a leg­­fontosabbról, a minőség kérdésé­ről, vagy a végrehajtási tervben foglaltakról. Például a várban le­vő pékség kibővítése az egyik ilyen feladat. Ide három kemence kellene, ami napi 6000 kg kenyér­rel növelné a termelőképességet Ezenkívül a kemencékbe kerülő kenyér úgynevezett ragasztása megszűnnék. Ez azt jelenti, hogy külalakra szép, ízletes kenyeret süthetnénk. Bár ez évben elmondhatjuk, hogy a kenyér minőségének javí­tásáért komoly erőfeszí­téseket tet­tünk, mégis felvetődik a kérdés­­miért van annyi panasz? Rá kell mutatnunk arra, hogy a tavalyi búza nedvessége túl magas volt, 16—17 százalék, így jórésze be­fülledt és ezért a liszt megdohoso­­dott. Ezek úgynevezett objektív okok. Vannak azonban sütödéink, ahol még ezek ellenére is kevesebb volt a panasz a kenyér minősége ellen. Ilyen a 6., a 8. számú üzem és esetenként a várban lévő pék­ség. Ennek egy a ti­ka: a jobb munkaszervezés és a munkafegye­lem. A kenyér minőségére károsan hat az is, ha nem teljesen kihűlt állapotban kerül szállításra. A kocsiban — ha nem rekeszekbe rakják — (és ez sajnos így van) összenyomódik, lapos, sűrű bélűvé válik, tehát, ha jó is volt, a szál­lításnál romlik. Ezért Léner Ist­ván és Kerekes I. a felelős min­den esetben. Miután most már ismerjük új búzánk minőségét — amely sok­kal jobb a tavalyinál — bátran ál­líthatjuk, hogy a fogyasztók asz­talára ezután sokkal jobb, ízlete­­sebb kenyeret adunk. Szükségünk van azonban a tar­tományi­ és a városi néptanács illetékes osztályának segítségére is, hogy lehetőleg biztosítsa a Rä­­saritas malomból a lisztkiutalást, ami lehetővé tenné a két vállalat kölcsönös együttműködését. Hasz­nos segítségnek vennénk azt is, ha a városi pártszervezet többet foglalkoznék alapszervezetünk te­vékenységével, ha többször ellen­őrizné munkánkat. Asztalos Mátyás, a Nagyvárad­ városi Kenyértröszt alapszervezetének­­ titkára F­A­K­L­Y­A A tanügyi káderek augusztusi taná­csk­­ozása Nag­y szalon íá 11 Az értekezlet a tanügyi osztály beszámoló jelentésével kezdődött. A gondosan összeállított, tart­al­­mas jelentés hű képet nyújtott a rajon tanügyi helyzetéről. Többek közöt nevelési kérdésekkel foglal­kozott. Egyéni módszereket nép­szerűsített, dicsért, bírált és vilá­gosan rámutatott azokra a felada­tokra, amelyek az új tanévben a tanítókra hárulnak. A jelentés bő­ven tárgyalta az iskola és a szülőbi­zottságok közös munkáját. Példa­ként említette a hosszúaszói iskola tanerői lelkes munkájának ered­ményeit, akik az iskola javára 5000 lejt taksiitotl­ak meg, úgy, hogy a vakáció idején asztalos­­műhelyt létesítettek a legszüksé­gesebb felszerelésekkel ellátva, s kijavították az összes padokat, szekrényeket, asztalokat, interná­­tusi ágyakat, stb. A megtakarított összegből egy tanterem új bútor­zatát szerzik be. Cséffán is a szü­lők segítettek az iskola anyagi gondjainak megoldásában. A tanügyi osztály második je­lentése a tanulók túlterhelésének kérdésével foglalkozott. Ez nagyon komoly és fontos pedagógiai kér­dés volt az elmúlt évben rajo­­nunkban. Sokan hozzászóltak, s kitűnt, hogy a tanulók munkájá­nak megkönnyítése minden tan­erőt foglalkoztatott. Másoknak már értékes tapasztalata van ezen a téren. Bud­uc, Cristea, Gulyás és más tanutók ismertették az álta­luk használt módszereket, amelye­ket magunk is alkalmazhatunk. Sokan rámutattak arra is, hogy a tanulók túlterheléséhez bizonyos mértékben az is hozzájárult, hogy a tananyag túlzsúfolt volt. A nem­rég megjelent tanügyi határozat szerint ez fokozatosan eltűnik, mert 10 évről 11 -re emelkedik az oktatás. A hozzászólók nagy része azon a véleményen volt, hogy a tanulók túlterhelésének kiküszö­bölése a tanítók és tanárok órá­­ról-órára való lelkiismeretes ké­szülésétől függ. Azokban az osztályokban, ahol több tanerő tanít, vagyis­­ az V. osztálytól kezd­ve, az osztályvezető ellenőrizte, hogy a tanerők ne terheljék túl a tanulókat. Egy másik fontos kérdés — a­­­mely felmerült a tanácskozáson­­*• a továbbképző tanfolyamok beve­zetése. Valahogy a mi rajonunk­­ban a tanerők még az elmúlt évek­ben idegenkedtek a továbbképző tanfolyamoktól. Most pedig öröm­mel állapítom meg, hogy a tan­erők véleménye megváltozott. Azok, akik ezeken a továbbképző tanfolyamokon részt vettek, na­gyon sokat tanultak. Simon Sán­dor, a szalontai 2. számú iskola tanítója köszönetet is mondott, hogy továbbképző tanfolyamra küldték, ami ismereteinek felújítá­sát jelentette. A háromnapos ta­nácskozáson a kolozsvári tovább­képző kabinettől megjelent elv­társnő közölte velünk, hogy az elkövetkezendő években még több tanerő vehet részt a továbbképző tanfolyamokon, melyeknek költsé­geit az Oktatásügyi Minisztérium fedezi. Mindezek azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk anya­gi színvonalunk emelése mellett gondoskodik arról is, hogy szak­mai, politikai és kulturális színvo­nalunkat is emeljük. A tanévnyi­­tást megelőző háromnapos értekez­let sok segítséget adott a tanítók­nak az új iskolai év oktató-nevelő munkájában. Reméljük, az ered­mény nem marad el. Bakó Erzsébet, levelező Tanulhatnánk a fővárostól Érdekes kis hírt olvashattunk az Előre egyik legutóbbi számá­ban. A hír arról számol be, hogy a fővárosi néptanács intézkedése nyomán a bukaresti utca a közel­jövőben veszít szégyenfoltjaiból. Megszüntetik a napraforgó, a tök­mag és a főttkukorica utcai áru­sítását. Korántsem akarom bizonygatni, hogy mennyire helyes ez az intéz­kedés. Inkább azt: Nagyváradon is elég sokan „kedveskednek“ a megrögzött szemetelőknek. A hi­dak környékén, a főutcán, az állo­másnál, a mozi­bejáratoknál, egy­­szóval a forgalmasabb helye­ken, kis kosarakban ott árulják a napraforgót, tökmagot. Hányan bosszankodtak már a hanyagul el­dobált főtt tengeri csutkák miatt, ami bizony veszélyezteti a járóke­lők testi épségét. A zugárusok már nem eléged­nek meg ennyivel. Az élelmeseb­bek a vonatokon kínálgatják­­ a „finom“ portékát. Az áruválasz­tékot csomagolt, vagy csomago­­latlan cukorkával egészítik ki, s jó borsos áron hozzák forgalomba. Vajon meddig? A fővárosban a népt­anács vég­rehajtó bizottságának új rendele­te szerint 100 lejig terjedő pénz­büntetéssel sújtják az árusítót és a vásárlót. Márpedig ilyen ve­széllyel egyáltalán nem kecsegtető sem a kereskedelem, sem a fo­gyasztás. Ilyen intézkedést hozhatnának Nagyváradon is. - t. j. - 1956. IX. 1. szombat, 207. szám. Egészségünk védelmében Mindennapos jelenség, hogy a fogyasztó kimegy a váradi piacra és — például — tehéntúrót vásá­rol. Csak az a feltűnő, hogy a leg­több termelő „otthon felejti“ a ka­nalát vagy kését és a kezével sze­di ki a túrót, amely gyakran pisz­­kos rongyba, vagy újságpapírba van csomagolva. Ha valaki meg­kérdezi, hogy miért végzi kézzel a műveletet, a válasz az: tisz­ta az ő keze, hiszen reggel meg­mosta. De mi mindent csinálhatott az a túrót markoló „tiszta“ kéz reg­gel 4-től — mondjuk — 9-ig! Ezt az állapotot a piacon min­denki ismeri, de mivel megszün­tetésére nem történt semmi intéz­kedés,­­ valószínű, hogy éppen azok figyelmét kerülte el, akik er­re illetékesek. Mit lehetne tenni? Tekintve, hogy ezt a falusiak tudatlanságból teszik, erre a szem­léltető agitáció nagyon hatásos eszköz lenne. Az utóbbi időben eredményes agitáció folyik tűz- és baleset el­kerülése érdekében. A piac nagyon alkalmas lenne egészségügyi szem­pontból a szemléltető agitációra, amelyek írásban és képekben szem­­léltetnék szerte a vajonban is a mosatlan gyümölcs fogyasztásá­nak az egészségre káros voltát, az élelmiszerek óvását a legyek­től, a forralatlan tej fogyasztásá­nak esetleges következményeit, a túró helyes és helytelen kimérését. A termelők neveléséhez hozzájá­rulna az is, ha az egészségügyi szervek utasítanák az egészség­ügyi pontokat, hogy előadásk során a fentiekkel is behatóan fo­­lalkozzanak. Weisz Sándor fogyasztó Közlemények Az aradi Technikai Kereskedel­mi Iskola (Piata Xenopol 2) igaz­gatósága tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a 10 osztályt végzett és érettségi vizsgával ren­delkező tanulók beiratkozhatnak a fent nevezett iskolába. A felvételi vizsgát szeptember 8-án tartják román nyelvből és számtanból. A jelen­kezőknek mindkét tantárgyból írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenniük. Az arra érdemes tanulók havon­ta 270 lejig terjedő ösztöndíjat is kaphatnak. Lakásról és étkezésről­­ az iskola vezetősége gondoskodik. Az iskola növendékei a termelés­ben könyvelői beosztást kaphat­nak. Azok a tanulók, akik az 1955— 56-os tanévben dicsérő oklevelet, vagy díszoklevelet kaptak, felvéte­li vizsga nélkül jelentkezhetnek. A Villamosmű Igazgatósága értesíti az ipari fogyasztókat, hogy 1956 év szeptember 15-től kezdve a villamosáram­ perió­dusszámát 42-ről 50-re változ­tatják meg. Kérik az érdekelteket, hogy tegyenek meg minden szükséges műszaki intézkedést, hogy gépe­ik fordulatszám­a megfelelő le­gyen. A CENTROCOOP alkalmaz autó-karosszéria bádogosokat. Cím: Autoateliere Centrale, Augusztus 23 utca 5. szám A Chaja Liefschitz kefegyár férfim­unkásokat keres alkalma­zásra (Pasteur utca 153. szám). A nagyváradi Takarék- és Be­téti Pénztár (CEC) helyiségét Köztársaság útja 1. szám alól Köztársaság útja 4. szám alá he­lyezte át, ahol a közönség rendel­kezésére áll. SPORTMŰSOR Budapesti Vörös Meteor- Nagyváradi Progresul kosár­labda mérkőzés Vasárnap délután újabb nem­zetközi sportesemény szemta­núi lehetünk. Ezúttal a Nagyvá­radi Progresul A-osztályos ko­sárlabda együttese a Magyar NB I-ben szereplő Budapesti Vörös Meteort látja vendégül. Mindkét csapatban neves, köz­ismert, jóképességű játékosok­ szerepelnek A magyar csapat tagjai közül nem egy öltötte ma­gára a címeres mezt. A Progre­­sulból szintén a válogatott Da­rabos, Hotya Éva és mások lép­nek pályára A mérkőzést 17 óra 80-kor kezdik a Vovnja pályán. Előzőleg H órakor a Fiamura Rosie női együttese a Voinjával játszik. Tenisz: Szombaton délután 16 órától és vasárnap délelőtt 9-től a Mu­­zeum-kerti teniszpályán a Nagy­váradi Fiamura Rosie selejtezőt játszik az A-osztályba jutásért a Bukaresti Voinjával Labdarúgás: Energia Nagyváradi Energia Nagybánya A Progresul pályán vasárnap délután 16.45-kor a Nagyváradi Energia C-osztályos csapata a Nagybányai Energiával találko­zik. A nagybányaiak az első hely visszaszerzéséért, a nagy­váradiak pedig pontarányuk nö­veléséért harcolnak, így jó kime­­netelű, izgalmas játékot ígér ez a mérkőzés. FILMSZINHÁZAK MŰSORA: ARTA MOZI: A hazudozó Maxim. (Szovjet film). Előadá­sok: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. ARTA kerthelyiség: Egy éj a Mont Biankón. Előadás 8 és 10 órakor. MÁJUS 1 MOZI: A csavargó.­s rész. (Hindu film) Előadások: 3, 5, 7, a kerthelyiségben 8 és 10 órakor. Vasárnap 11 órakor matiné. IFJÚSÁGI MOZI: Viszontlá­tásra Greek úr. (Francia film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. PUSKIN MOZI: Sciuscia. (Olasz film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. Nagyváradi műkedvelők Bukarestben Nemrég tartották meg Buka­restben a falusi műkedvelők IV. országos versenyének döntő sza­­­kaszát Hónapok óta kitartó és szere­tetteljes munkával készültek Nagyvárad tartomány műkedve­lői erre a nagy eseményre. Két­száztizenegy lelkes műkedvelő, kónsta, táncos, rigmusbrigádos, fúvós és műsorbem­ondó képvi­selte tartományunk közel 15.000 műkedvelőjét, akik részt vettek ebben a versenyben. Nem volt könnyű feladata a tartományi versenybizottságnak a tartomá­nyi szakaszon résztvevő közel 3000 műkedvelőből kiválasztani azt a 200 és egynéhány népmű­vészt, akire az a megtisztelő feladat várt, hogy népművésze­tünk gazdagságát, szépségét, sokoldalúságát képviselje. Az elért eredmények azt igazolják, hogy műkedvelőink az eddigi versenyeredményeknél jobbat ér­tek el, becsülettel képviselték pompás népművészetünket. Lássuk, kik is képviselték tartományunkat? A 90 tagú fegyelmezett al­­mási férfi­kórus, 22 ördöngősen gyorslábú égerháti táncos, a népszerű déli rigmusbrigád, a nagyszerű széntannai fúvós­ze­nekar, a káprázatosan szép nép­viseletéről híres borosjenői tánc­­csoport és a közel húsz tehetsé­ges zenei és táncos szólista, va­lamint két egészséges humorú műsorbem­ondó. Augusztus 16. délután 5 óra. Kánikulai meleg van és forró hangulat a váradiak körében. Ekkor lépett a Szakszervezetek Központi Tanácsának színpadá­ra a váradiak lelkes és tehetsé­ges gárdája. Sokáig emlékezetes marad ez számukra. Többsé­gük ez alkalommal volt elő­ször hazánk fővárosában. Mind­egyikük a versenyláz izgalmá­tól, az alkotási vágytól hevítve nézett szembe a vakító rivalda­fénnyel A várt siker nem ma­radt el. A központi­ versenybizottság kiadásában megjelenő A mi versenyünk című lap többek kö­zött a következőket írta a béli agitációs brigádról: a Nagyvá­rad­ tartományi béli agitációs bri­gádot hallgatván, meggyőződ­hettünk, hogy tagjai a falu szo­cialista átalakításának igaz agi­tátorai. Ugyanez a lap elisme­rően ír az almási férfikórusról is. Popescu Judet népi táncmes­ter Ilyen a bihari tánc című cik­kében így ír: „Várad tartományt sok művészettel képviselte fiat csoport bihari tán­cszólista: az urszádi Alexandra Mihoc és Du­­mitru Ursudeariu, a peregdi Iosif Deheleanu, Lazar Popa és Du­­mitru Hera, a komlósi Cornel Palea, és Simion Rusu, Vasile Puica Székudvarról és Mihai Demian Felsőtótfaluból­. Hangsúlyoznunk kell, hogy Nagyvárad tartományban mind a szólisták, mind a tánccsopor­tok gondosan megőrizték a bi­hari táncmozgás stílusát és tisz­taságát. A Scínteia, pártunk központi lapja a régi énekes­­triót: Ruxandra Mesarosiut, Ma­ria Popot és Victoria Rocot eme­li ki. Kirobbanó sikert arattak Kovács Sándor (Szalonta) és Alexandra Dirlea (Borossebes) énekszólistáink meleg és formált hangjukkal. Mindegyik ver­­­senyző dicséretet érdemel, mert a nép ügyét, a nép tiszta kultú­ráját szolgálja. És ez az őszinte, nemes törekvés legtöbbjüknél hozzáértéssel, tehetséges előadás­i móddal gazdagszik, mint a ter­mőföld, amelyet hozzáértő gazda művel. Gyakran mondogatják, hogy az emóció az alkotás anyja. Őszintén megvallva a verseny napjaiban többször elgondol­tam; az ilyen anya rosszabb sok mostohánál... Több énekes szó­listánk hallatott igen gyakran rekedt hangot. . Egyes hallgató ezt azzal magyarázhatta: nyil­ván azért rekedt be az éneklő szólista, mert nyitott vonatab­laknál énekelt (ilyen eset is volt). A valóság viszont igen gyakran­ berekedt, mert nyitott függöny előtt énekelt és a zsű­ri a balkonon ült­. Sőt mi is többen „berekedtünk“ a nézőté­ren, de ez csak addig tartott, míg a váradi előadás. A nagyváradiak előadása a Köztársasági­ téren Augusztus 16-án négy tarto­mány: Bacán, Iasi, Nagyvárad és Galati műkedvelői mutatták be művészetüket az állandóan zsúfolásig telt Szakszervezetek Központi Tanácsa Színházában. Meglepett bennünket — de jól is esett — hogy a négy tarto­mány közül a váradiakat jelöl­ték, hogy előadást tartsanak a Köztársasági téren erre a célra felállított szabadtéri színpadon. Említésre méltó még az is, hogy a versenyelőadás után mind a hazai szakértők, mind a verse­nyen részvevő külföldi kiküldöt­tek (lengyel, angol, cseh, ma­gyar, osztrák) elismerésüket fe­jezték ki gazdag és változatos népművészetünk bemutatóinak. Felesleges hangsúlyoznunk, mi­lyen elégtétellel hallgatták a jól megérdemelt elismerő szót mű­kedvelőink. A versenyelőadás után siet­nünk kellett a második előadás­ra. Az indulás előtti várakozást műkedvelőink pihenő helyett ar­ra használták, hogy a színház előtt csoportokba verődve biha­ri, szilágysági és borosjenői tán­cot jártak. Nehezen tudtuk őket kivonni az egybegyűlt kedves és tapsával elismerését kifejező tö­megből. Az út a színháztól a Köztársasági­ térig újabb ese­ményt jelentett számunkra, de azt hiszem nem leszünk szerény­telenek, ha azt mondjuk, hogy nem kevésbé a bennünket kí­váncsian követő bukaresti járó­kelőknek is. Sorokba verődve, hosszú menetoszlopban elindul­tak a váradiak. Az élen, fárad­hatatlan játsszva az indulókat, a szentannai fúvószenekar ha­ladt. Utána a tarka, színes és gazdag népviseleti almásiak, borosjenőiek, béliek, égerhátiak, réviek, komlósiak, urszádiak; 211-en. Amint végighaladtunk szép fővárosunk rendezett ut­cáin, úgy nőttek soraink, mint hegyi folyó a beleolvadó erek­kel. Váradiak és bukarestiek, is­merősök és ismeretlenek, kato­nák és civilek csatlakoztak so­rainkhoz. Amerre elvonultunk, tetszésnyilvánítás, taps fogadott bennünket. A forgalom leállt a Március 6-oson, amelyen átmen­tünk. A villamosokból, autókból kíváncsian és szeretettel néztek felénk. Mi pedig büszkén és m­e­ghatottan haladtunk a Köz­társasági­ tér felé. Pontban 8 órakor kezdődött a nagyváradiak előadása a téren felállított sza­badtéri színpadon. A 90 tagú al­mási férfikórus erőteljes hangjá­val betöltötte az óriási teret. Különös sikert váltottak ki tán­cosaink, a fúvószenekar, Venter táncos- és Crisan énekes-szólis­tánk. Hangos, elismerő kacaj kí­sérte a régi női énekestriót, amely színes hanganyagával harmonikusan egészítette ki a népi humorú dalszöveget. Négy-ötezer ember nézte és tapsolta végig a közel kétórás műsort, amelyet 200 Várad-tar­­tom­ányi dolgozó paraszt adott Bukarestben a Köztársasági­ té­ren, a volt királyi palota előtt. A múltban az egyszerű paraszt­­embert itt csak úgy tűrték meg, ha katonaruhát viselt, s ha csoportosan jött, akkor taps helyett golyózáporral fogadták. Néhány tanulság Az országos versenyen szép hazánk vidékeit változatos, szín­­pompás népviseletű műkedvelők képviselték. Konstancáról a nemzetiségi csoportok úgy hatot­tak, mint szebbnél-szebb virág­gruppok egy mesésen szép vi­rágoskertben. Láttuk táncolni a szép szál görögöket, a tüzes ukránokat, az elegánsan öltözött és ügyesen mozgó tatárlányokat, láttuk a fegyelmezett törököket és a meleg zenére jól táncoló bulgárokat. Sok mindent lát­tunk még, amit — ha ezen a helyen nem is írhatunk meg — (helyszűke miatt), megmaradt bennünk, mint élmény, amelyre a visszaemlékezés nemcsak me­legséggel tölt el bennünket, ha­nem értékes tanulságként is szolgál. így, többek között ar­ra,­ hogy több figyelmet kell for­dítanunk az agitációs művész­brigádok témaválasztására, na­gyobb létszámú tánccsoportokat lehet — és kell — létesíteni; az együttlakó nemzetiségek népmű­vészetére és nem utolsósorban arra, hogy minden versenyre ko­molyan és jól fel kell készül­nünk. Ezt a tanulságot máris hasznosítanunk kell a IV. orszá­gos kultúrverseny II. szakaszá­ban, ami a napokban kezdődik és amelynek során műkedvelő színjátszóink mérik össze erejü­ket. Tartományunk műkedvelői kö­zül a IV. országos kultúrverseny I. szakaszának országos díjnyer­tesei: Elena Crisan hangszerszó­lista, (Komlós falu, Kisjenő ra­jon) és Alexandru Mihoc, Du­­mitru Ltrsadeanu (Urszád, Belé­nyes rajon) szóló tánckettőssel a második díjat nyerték. Mihail Venter pedig szóló táncáért a harmadik helyezést érte el. Javult és gazdagodott műked­­velő csoportjaink repertoárja. Tö­kéletesedett művészi előadásmód­juk és szinte hadsereggé nőtt — közel 15.00- re — a versenyben résztvevők száma. Ez a verseny újabb több ezerrel gyarapította a dalosok és táncosok zenészek és szavalok, mesélők és tréfamon­­dók táborát. Ismét izmosodott vidám csatasoruk, amely minden küzdelemben — nem csökken, hanem nő! A IV országos kultúrverseny — amely a bukaresti döntővel zárult — újabb fényes győzelme kultúrforradalmunknak, pártunk és kormányunk kultúrpolitikájá­nak. Ez a verseny is ékesszólóan és sajátos eszközeivel juttatta kifejezésre népünk szabad, büsz­ke, dolgos életét, igaz, szépsé­ges, tartalmas, pártos művésze­tét, ragyogóan ígéretes boldog jövőjét. —d. a.—_

Next