Fáklya, 1956. október (11. évfolyam, 233-258. szám)

1956-10-02 / 233. szám

A kisipari termelőszövetkezetek országos kulturális seregszemléje Néhány héttel ezelőtt megkez­dődött a kisipari termelőszövet­kezetek országos kulturális se­regszemléje. A kultúrversenyek fogalma nem ismeretlen a szö­vetkezeti dolgozók előtt, hiszen nemrég fejeződött be a falusi kulturotthonok IV. országos kul­­turversenyének első szakasza, rö­videsen pedig a szakszervezeti műkedvelő színjátszók mérik ös­­­sze erejüket hazánk fővárosának színpadán. Ezek a nagy kultur­­versenyek megmutatták és meg­mutatják a tömegek művészeti tevékenységének hatalmas fellen­dülését. A verseny méginkább szám­ot ad majd arról, hogy dolgozóink cselekvő részvevőjévé váltak az új, formájában nemzeti, tartal­mában szocialista kultúrának. Ez a seregszemle versenyre hív min­den színjátszót, népi táncost, szólóénekest, műsorbemondót, kulturagitációs brigádot, népi zenekart, stb. A verseny célja felszínre hozni a termelőszövet­kezetekben dolgozó műkedvelők képességét, művészeti készségét. A kulturverseny 1956 augusz­tus 1 és 1957 július 31 között bo­nyolódik le, s a következő szaka­szai vannak: ez év december 31-én folynak az előkészületek 1957 február 28-ig ejtik meg a selejtezőket a tartományi döntő­re, 1957 március 1 és június 30, míg az országos döntőre pe­dig július hónapban kerül sor Hogy mennyire nagy az érdeklő­dés a verseny iránt, bizonyítja az is, hogy tartományunk 27 kis­ipari termelőszövetkezetéből idáig 20 jelentette benevezését mintegy ezer mű­­kedvelő részvé­telével. A kisipari termelőszövetkeze­tek első országos kultúrversenye máris megmozgatta a kultúrát és művészetet kedvelő közönsé­get. Az eddigi jelek biztatóak a margittai Record, a nagyvára­di Ifj. Csordás János és a Cortex, valamint a szalontai Volga szövetkezet beneveznek az országos seregszemle minden ágára, s még a legkisebb lét­számmal rendelkezők is részt­­vesznek a versenyen. A mostani versenyen az ered­mények mennyiségi és minőségi színvonala mellett tartalomban is sokat kell nyújtaniuk a ver­­­­senyzőknek. Az előkészületek során külö­nös feladat hárul a színjátszó­­csoportokra. Részletüket saját életükből merített darabok al­kossák, s lehetőleg egyfelvonáso­­sokat vigyenek színpadra. Saj­nos, azonban még a mai napig sem állítottak össze műsorfü­zetet, s így a műsor megválasz­tása nehéz. E tekintetben még­sem állunk úgy, mint az elmúlt évek folyamán, hisz az utóbbi időben számos kötet és füzet je­lent meg, köztük a „Tizenöt egy­­felvonásos“ is. A háromfelvonásos színművek bemutatása igen vitatott kérdés. A műkedvelő együttes saj­átos kö­rülményeinél fogva nem vállal­kozhat olyan feladatokra, mint a hivatásos színház. Felkészül­tebb, jobb előadást adhatnak a közönségnek, ha egyfelvonásos darabokat játszanak. Ezek köze­lebb is állnak életükhöz, a mű­faji sajátosságuk következtében jobban nyomon tudják követni a mindennapi életet. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy egy na­gyobb mű bemutatása hosszú időt, több energiát vesz igény­be. Közben nem tudnak más szá­mokkal foglalkozni. A háromfel­vonásos színművek rendezése és díszletezése is nagy gondot okoz. Éppen ezért helytelen a hivatá­sos színházat utánozni ott, ahol arra nincsenek meg a megfelelő feltételek. A színház dolgozói te­gyenek meg m­indent, hogy segít­séget nyújtsanak a csoportoknak az alakítást illetően. A színjátszócsoportok előkészí­tése mellett nem szabad megfe­ledkezni a kulturagitációs brigá­dokról, a népi táncosokról, kóru­sokról, népi zenekarokról sem. A kulturagitációs brigádok úgy ál­lítják össze műsorukat, hogy azok saját életüket tükrözzék. A margittai Record és a nagyvára­di Progresus szövetkezet máris szép eredményt ért el ezen a té­ren. Bizonyítja ezt az augusz­tus 23 tiszteletére megrendezett szövetkezeti műkedvelők tapasz­talatcseréje. A népi táncosoknak alkalom nyílik a népi motívumú táncok bemutatására. Különösen nagy lehetőség van erre Borosjenő ra­­joziban. De vegyék be műsoruk­ba a népi demokratikus országok népi táncait is. Úgyszintén a né­pi zenekarok is hasonló témákat válasszanak. A kultúrverseny, a színjátszás, a dal, a tánc, a zene eszközeivel, a testvérnépek kul­túrájának népszerűsítésével a proletárnemzetköziséget is erősí­ti, a népek közötti testvériségre is nevel. A verseny akkor segítheti ered­ményesen békés, építő életünket, ha népünket az ötéves terv tel­­jesítésére, a szocialista haza szeretetére, a béke harcos meg­védésére nevel. Ezért a kulturak­­tivisták legfőbb feladata az irá­nyítás. Az előkészület idején kü­lönösen nagy feladat hárul rá­juk. A pártalapszervezetek, szö­vetkezeti elnökök pedig adjanak meg minden támogatást a kul­túra munkásainak céljuk eléré­séhez. A kultúrmunka mellett szük­ség van a sokoldalú politikai ta­nulásra is, mert keveset ér az olyan szereplés, mely nem tu­datos művészi munka eredmé­nye. A kisipari termelőszövetkeze­tek első országos kulturversenye a kulturforradalom újabb sereg­szemléje, mely a dolgozó embe­rek újabb ezreit vonja be a mű­vészi életbe. Bizalommal tekin­tünk szereplésük elé. Az őszi munkálatok sikeres befejezéséért A zoványi kollektív gazdaság egyik legfőbb feladatának tekin­ti, hogy a mezőgazdasági őszi munkálatokat idejében és jó körül­mények között végezze el. Az őszi vetésre megtették a megfelelő intézkedéseket és előkészületeket. Magelőkészítő központot létesí­tettünk egy triőrrel, egy széléig rostával és egy száraz csávázó­­val. Ezekkel a felszerelésekkel az őszi vetőmagvaknak több mint 50 százalékát kitakarítottuk és megcsáváztuk. E munkában nagy odaadással tevékenykedett Ambrus Pál, a 72 éves ősz István bá­csi és mások. A talaj előkészítését is nagy lendülettel végzik a gazdaság­ban. Ebben a munkában nagy segítséget kapnak a nagyfalusi GTA 5. számú traktorbrigádjától, akik igyekeznek jó munkát végezni. Már eddig mintegy 40 százalékban a talajt is előkészítettük az őszi vetés alá. A gazdaság tagjai igyekeznek e munkálatokat ide­jében elvégezni, mert azt akarják, hogy az 1743 kg-os hektárho­­zamnál — melyet ebben az évben elértek — a jövő évben még nagyobb legyen. Gazdaságunk szeptember hó 22-én meg is kezdte az őszi ve­tést, és mintegy 3 hektáron elvetette az őszi árpát. Ebben a mun­­kában nagy igyekezettel dolgoznak az első csoport tagjai Bara K. Zoltán irányításával, nagy gondot és figyelmet fordítva arra, hogy a mag megkapja optimális csirázási feltételei. Kitűnt Fülöp György és ifj. Kovács Ferenc munkája. A hét folyamán tovább fo­lyik a munka. A napokban a tagoknak pénzt osztottak. A búza osztását már előzően befejezték. A kollektív gazdaság példáját követik a magángazdaságok dolgozói is, nagy odaadással készülnek az őszi vetés befejezésére. Gyarmati Gyula, levelező GOOOOOOOOOOGQ A székelyhídi állami gazdaság vezet a vetésben Tartományszerte egyre gyor­sabb ütemben végzik az őszi me­zei munkálatokat. Az első helyen az állami gazdaságok haladnak. Az idén is megmutatkozott az idejében végzett munka előnye: az állami gazdaságok termés­­eredményei magasabbak voltak, ezért igyekeznek. Az állami gazdaságok között az első helyen a székelyhídi van. Már 427 hektár földet vetett be, ami tervének 50 százalékát teszi ki. A szalontai állami gazdaság­ban a vetőszántás 72 százalékát végezték el, s bevetettek 310 hek­tár földet. Dicséretet érdemel a margittai állami gazdaság is, ahol 57 százalékra állanak a ve­téssel. Kövessék a kollektív gazdaság példáját A biharpüspöki kollektivisták a napokban végeztek a kukorica be­takarításával. A 35 hektár négy­zetesen vetett kukorica jó termést hozott. Egy-egy hektáron 5500 kg csöves kukoricát szedtek le a kol­lektivisták. A kollektív gazdaság már teljesítette is az államnak járó kukorica beadási kötelezett­ségét. E jó példát az egyénileg dolgozó parasztoknak is követ­niük kell, mert bizony lemarad­tak ezen a téren. SZÍ­­RETELNEK Az ország melegebb vidékein már megkezdték a szüretet. Képünkön a galatesti I. L. Caragiale állami gazdaság corbean­­cai szekcióján szedik a szőlőt. Mi újság Bogyoszlón? S­­zeptember végén az idő vetésre sürget. Jól tudják ezt a bo­­gyoszlói kollektív gazdaság tagjai. Földjükön a traktorok éjjel-nappal búgnak, hasítják az esőre szomjas száraz földtáblá­kat. Nehéz­­ a szántás, régen ázott meg a határ. De az idő előre­haladott, nincs mire várni — mondogatják: vetni kell! Már régen megkezdték az őszi vetéshez a magágyak előkészí­tését. Az elmúlt héten pedig 15 hektáron földbe került a rozs. A­z albisi kollektív gazdaság tagjai is igyekeznek az őszi ten­nivalókkal. A kapásnövények, napraforgó, szójabab betaka­rítása és a szántási munkák egy időben folynak. A kollektív gaz­daság nagy földtábláján a szántás mellett már a vetés is meg­kezdődött. Az elmúlt héten jól előkészített magágyba 13 hektáron került földbe a búza. L>­ogyoszló község és a hozzátartozó falvak dolgozó paraszt­­sága is megkezdte az őszi betakarítást. Törik a kukori­cát, szedik a napraforgót. Ezzel egyidőben jól halad a beszolgál­tatás is. Az egyénileg gazdálkodók zsákokkal megrakott szekere naponta érkezik az átvevőközpon­thoz és a dolgozók egymásután tesznek eleget hazafias kötelezettségüknek. A száraz­ időjárás miatt azonban még mindig halogatják a vetőszántás megkezdését. Még egyetlen magángazdálkodó búzája sem került a földbe, noha az idő telik, nem vár. A tapasztalat pe­dig arra tanít, hogy a halogatás nem válik hasznára a jövő évi kalászosok terméseredményénél. Éppen ezért a kollektív gazdasá­gok példájára minden gazda kez­dje meg a szántást-vetést ott azokon a dűlőkön, ahol a szárazság ellenére is lehet szántani. A bogyoszlói néptanács végrehajtó bizottsága pedig fejtsen ki mozgósító felvilágosító munkát az egyénileg dolgozó parasztok között, hogy minél előbb behozzák a községben az őszi vetőszán­tás terén mutatkozó lemaradást. Sárközi Mihály, levelező Időszerű napirendi pondok a szalontai néptanács ülésszakán képviselők hivatásuk magaslatán állanak, szoros kapcsolatot épí­tettek ki választóikkal, ott az eredmény sem maradt el. Sokan tanulhatunk például Lengyel Kál­mántól, a 7. számú választókerü­­let képviselőjétől, akinek kerületé­ben a legjobb eredmény mutatko­zik az őszi mezőgazdasági mun­kálatokban, a terménybeadás tel­jesítésében. Beigazolódott az is, hogy ott, ahol a képviselő alkal­mazza a pártunk által mutatott munkamódszereket, a soron levő feladat mellett a lakosság egyéb tevékenységbe is bekapcsolódik. Lengyel Kálmán elvtárs részle­tesen beszámolt tevékenységéről. Elmondotta, hogy választókörze­tében a dolgozó parasztok 100 százalékban eleget tettek be­adási kötelezettségüknek és kifi­zették adójukat. Több esetben tar­tott megbeszélést választókerületé­­­ben, ahol nemcsak megbeszélték,­ a szükséges közmunkákat, de­ egyben ott elhatározták: önkén­­­tes munkával hozzák rendbe a járdákat, kitakarítják az útszébi árkokat, kijavítják a hidakat Mindezt nemcsak vállalták, ha­nem el is végezték. A 7 szám a­­ választókerület lakói önkéntesei­ vállalták, hogy a járdajavításhoz szükséges betonlapokat Tenkérő Szalontára szállítják és lerakják­­a járdára. Ugyancsak önkéntes munkával vezették be 23 házba a helyi rádiósítási hangszórót. Lengyel elvtárs jelentése alap­ján az ülésszakon megjelent kép­viselők sokat tanultak. Meggyő­ződhettek ez alkalommal is, hogy az a képviselő, aki komolyan ve­szi e szép megbízatását, szoros kapcsolatot tart fenn a dolgozók­kal, meghallgatja azok javasla­tait s e javaslatokkal felkeres az illetékes szerveket, idejében kéri a szükséges anyagi és erköl­csi segítséget, ott az eredmény nem marad el. Ez ülésszak alkalmából öröm­mel vettük tudomásul, írja a to­vábbiakban Bakó Erzsébet —, hogy még sok szalontai képvise­lőnek van hasonló érdeme. Faze­kas Erzsébet, Veres János, Hor­váth József és mások ugyancsak szép eredményekről számolhattak be. Példájukból tanulhatnának azok, akik megfeledkeztek arról, amivel a dolgozók megbízták. Számomra nagyon tanulságos volt Szalonta város néptanácsi képviselőinek ülésszaka — írja le­velében Bakó Erzsébet néptanácsi képviselőnő. A napirendi pontok megvitatásakor sok, a várost érintő kérdést vitattunk meg: töb­bek között a lakosság hazafias magatartását az állam és a dol­gozó nép iránt, hogyan tesznek eleget a terménybeadás, az őszi vetés és mélyszántás idején. A vita során kitűnt, hogy ahol a ........ . — , II., r Évadnyitás előtt A hirdetőoszlopokon megje­lentek a színház közismert pi­ros-kék plakátjai, a nyári, sza­badtéri műsor után megkezdő­dik az új színházi idény. Az öl­tözőkben, a színpadon az évad­­nyitás izgalmai érezhetők, se­rényen dolgoznak a szabók, asztalosok, díszletfestők, vil­lanyszerelők, takarítónők. De nem kisebb az izgalom az igazgatói irodában és az irodalmi titkárságon sem, ahol a mű­sorösszeállítás gondjai foglalkoztatják az arra illeté­keseket. Mit játszik, mit játs­­­szék a színház az 1956/57-es évben. Ibsen halálának ötvenéves évfordulójáról emlékezik meg világszerte az emberiség. A nagyváradi Állami Színház ma­gyar tagozata is csatlakozik a Világ Béketanács által kezde­ményezett akcióhoz. Első be­mutatója Ibsen: „Nóra“ című színműve előreláthatólag októ­ber végén kerül a közönség elé, a címszerepben Dukász An­nával. A férjet Tanai Emil, dr. Rankot Mogyoróssy Győző, Krogstadot Gábor József, Lin­­denét Ihász Klári alakítják, ,míg a rendezés munkáját Szombati Gille Ottó látja el. Rég volt alkalma a színház­nak, hogy a mai haladó nyu­gati színműirodalom egy ter­mékét mutassa be a közönség­nek Ezt a hiányt igyekszik most pótolni, amikor Eduardo da Filippo: „Vannak még kí­sértetek“ című szatírájával ké­szül az új évadra. A darab — Olaszországon kívül — bejár­ta már a Szovjetunió, Magyar­­ország, Franciaország színpad­jait és ezidén több hazai szín­ház is műsorára tűzte. A fő­szerepekben dr. Gróf László, Szokolai Zsuzsa, Halasi Gyula, Gulácsi Albert, Dalnoki And­rás, Bárdi Teréz, Borsos Bar­na, Bányai Éva, Gábor Kata­lin, Rádai Imre és Borsos Manci készülnek az előadásra, amelyet dr. Gróf László ren­dez. Sarkadi Imre: „Szeptember" című­ színművének főszereplő­je a falu dolgozó népe — egy család tükrében. Az alföld ta­nyavilágának mai életét igaz, meleg művészettel ábrázoló színmű a mai magyar drá­mairodalom egyik legértéke­sebb alkotása. A nagyváradi előadás főszereplői: Solti Mik­lós, Kovács Apollónia, Kiss István, Balogh László, Tóth- Kovács Ilona, Palócz Vilma, Cseke Sándor, Berényi Fe­renc, Sugár Jenő Rendezők: Ihász Aladár és Simon György. Az említett műsordarabokon kí­vül a színház bemutatja még egy szovjet szerző darabját, előre­láthatólag Stein: „Személyes apv“ c. drámáját, Lehár: „Ci­gány szerelem" c. operett­jét, egy új hazai darabot, Gábor Andor: „Dollárpapa“ című bohózatát, Capek: Fiaim című­ drámáját és Sardou: „Szóki­mondó asszonyság" c. szatiri­kus vígjátékát. A nyári színpa­don Lehár: „Víg özvegy" című operettje kerül bemutatásra. Felújítja a színház együtte­se Horia Lovínescu: „Romba­­dőlt fellegvár" című nagysike­rű drámáját, amivel — mint ismeretes — a nagyváradi együttes első díjat nyert ez év májusában, a hazai drámairo­dalom ünnepi tíz napja alkal­má­ból szervezett versenyen. A román tagozat Valeriu Luca: „A mi szívünk" című drámájával, a hazai színmű­­irodalom ünnepi tíz napján dí­jat nyert előadással kezdi meg az évadot. A múlt évadban be­mutatott darabok felújításán kívül, a román tagozat rövide­sen bemutatja Shakespeare: „Tévedések vigjátéka" című darabját, majd Goldoni: „Le­gyező“ és Jean Paul Sartre: „Főbelövendék klubja" a so­­ronkövetkező bemutatók. A román tagozat színre hoz­za még ebben a színi évadban V. Alecsandri: „Despot Voda" drámáját és Heltai Jenő törté­nelmi vígjátékát, a „Néma le­ventét" is. B. E. Jól halad a termény­begyűjtés Diószeg községb­en Diószeg község pártbizottságá­nak segítségével az alapszerveze­­tek idejében megtették az előké­születeket az őszi munkálatok és az őszi terménybegyűjtésre való mozgósításra. Kiképezték az agi­tátorokat és ismertették velük a legfontosabb teendőket, így min­den agitátor tudja feladatát. Na­ponta felkeresik otthonukban a dolgozó parasztokat, s elbeszél­getnek velük az őszi munkálatok idejében történő elvégzéséről és a terménybeadás fontosságáról. A községi néptanács végrehajtó bi­zot­tsága az agitátorok és képvi­selők részére nyilvántartási füze­tet készített, amelyben feltüntette, hogy minden választókörzetben gazdaságonként mennyit kell vet­ni, és mennyit kell beszolgáltat­ni az államnak a különböző ter­ményfélékből. A jó mozgósító munkának megvan az eredménye, mert naponta többezer kiló sze­mesterményt és burgonyát ad­nak át a begyűjtőközpontnak Csupán néhány napi eredményt említünk meg. Például szeptem­ber 22-én 43.071 kg szemester­ményt és 22.370 kg burgonyát, szeptember 24-én pedig 48.817 kg szemesterményt és 29.137 kg­ burgonyát szállítottak a begyűj­tő helyre a község dolgozói paraszt­jai. Ezek a számok azt bizonyít­ják, hogy a napi átlagot túlhalad­ták, s ha továbbra is így dolgoz­nak az agitátorok és a képvise­lők,­­ a begyűjtés tervét határ­idő előtt teljesítik. A diószegi begyűjtő központ munkaközössége is jól felkészült a termények á­tvételére. A helyi néptanács és az illetékes szervek segítségével, még a múlt évben hat új górét építettek, amelyek­ben több mint 70 vagon csöves­­kukoricát raktározhatnak el. Je­lenleg a központ helyiségeinek villamosításán dolgoznak, amely különösen az esti órákban na­gyon megkönnyíti majd a mun­kát. A begyűjtőközpont állandó alkalmazottai és az idénymunká­sok becsületesen eleget tesznek feladatuknak. Nap-nap után szor­galmasan dolgoznak, hogy aka­dály nélkül haladjon a termények átvétele. Szutor József, valamint Bercsényi István laboránsok nagy szakértelemmel, rövid idő alatt állapítják meg a termé­nyek nedvességtartalmát és utá­na a raktárban a termelőktől pontosan lemérve átveszik. A fel­­világosító munka eredménye az, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztok nagy része már a mezőről a terménybegyűjtő központba szállítja a beadásra szánt ter­ménymennyiséget. Mindezek az eredmények azt bizonyítják: ahol jó a politikai felvilágosító munka, ott halad a t­erm­ény­begy­űj­tés. Így Diószeg községben a kitűzött határidő előtt teljesítik a begyűjtési ter­vet. Antal Sándor a Nagyvárad-tartományi néptanács káderiskolájának lektora

Next