Fáklya, 1956. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1956-11-01 / 259. szám

Dolgozó népünk örömmel fogadta a párt, a kormány és az SZKT határozatát A dolgozók életszínvonalának emeléséért Az egész ország dolgozó la­kossága megelégedéssel és ro­­konszenvvel értesült a párt Köz­ponti Vezetősége, a Miniszterta­nács és a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa határozatáról. E határozat újabb beszédes bizo­nyítéka annak, hogy a párt és a kormány a dolgozó nép erőfe­szítései, lelkes munkája nyomán létrejött anyagi javakat mara­déktalanul a dolgozók életszín­vonalának emelése érdekében használja fel. Ezt megelőzően már számta­­­a­anszor láthatta dolgozó népünk, gy a párt politikájában követ­­kezetesen és tántoríthatatlanul­­az az elv jut kifejezésre, hogy megbecsülje, fokozatosan bol­dogabbá, biztonságosabbá tegye a széles dolgozó tömegek életét. Nem találunk egyetlen pártdo­­kumentumot sem, amely valami­lyen vonatkozásban ne említené a munkások, dolgozó parasztok és a néphez hű értelmiség anya­gi és kulturális igényeinek kielé­gítéséért folyó nemes — a szocia­lizmus magasztos eszméiben gyökerező — küzdelem fontos­ságát. A határozat első pontja a kis­fizetésű munkások jövedelme nö­velésének azonnali biztosításár­ól gondoskodik November­től ter­melési áganként 350—400 lej minimális nettó havibért állapí­tanak meg, amelyhez továbbra is hozzászámítandó az alkalma­zottak és feleségeik élelmiszer­­jegye után járó kartell a pénz. Tagadhatatlan, hogy a hatá­rozat második pontja váltotta ki a legnagyobb megelégedést és nem várt örömet és meglepetést okozott a dolgozó nép minden rétegében. Számos nyilatkozat érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyben dolgozó szülők köszön­tik a határozatot, s köszönik a gondoskodást, amelyben a hatá­rozat nyomán fokozottabb mér­tékben részesülnek gyermekeik. Első pillantásra különösen egy gyermek esetében némely ember számára 100 lej kevésnek tűnik. Egy kis számítás azonban meg­győz bennünket arról, hogy a párt és a kormány ezzel az in­tézkedéssel részt vállal a jövő nemzedék felnevelésében Példá­ul, ha úgy számítjuk, hogy 6 hó­­­­nap alatt 600, egy év alatt pedig­­ 1200 lej az az összeg, amely gyaran­tja az egygyermekes csa­lád jövedelmét, akkor azt is könnyű­ kiszámítani, hogy ebből az összegből a gyereknek egy felöltőre, két-három nár­cincre, több fehérneműre telik, s még az élelmiszerhez is pótolhatnak be­lő­le. Igazságosnak vehetjük, hogy a­ pótlék a jövedelem arányában módosul, de figyelemre méltó és hálára kötelez a többgyermekes családok iránt tanusított gon­doskodás. A továbbiakban a határozat a kis nyugdíjakat élvező nyugdíja­sok életszínvonalának emeléséről gondoskodik. A határozat 3. pontja szerint december 1-től kezdődőleg a minimális öregsé­gi nyugdíj városom 250, falun pedig 200 lej. A rokkantsági nyugdíj a rokkantság fokához mérten, valamint a lakhelyhez viszonyítva — (falusi vagy vá­rosi) 180—200 lej havonta. Javul a hadigondozottsági nyugdíj is. Intézkedik a határozat a funk­ciók szerinti fizetés kiterjeszté­séről s a munkások fizetési rend­szerének megjavítására össze­állított tanulmányok végső for­mába öntéséről. A párt és a kor­mány,’’’Valamint az SZKT hatá­rozata értelmében e tanulmányo­kat a legfontosabb vállalatok munkásaival és műszaki káderei­vel folytatott széleskörű tanács­kozásokon vitatják meg. A gaz­dasági intézkedések kidolgozásá­ban megnyilvánuló demokratiz­mus, a tömegek bevonása e fontos ügyek megtárgyalásába újabb alkotó, ösztönző eleme an­nak,­ hogy a párt, a kormány és a nép szoros egységben, szilár­dan haladjon a szocializmus út­ján. A fizetési rendszer megjaví­tásának az a fontos hivatása, hogy még jobban érdekeltté te­gye a munkásokat a termelé­kenység fokozásában, a jövedel­mezőség, a szocialista felhalmo­zás gyarapításában — mert ez az életszínvonal emelésének fő forrása és döntő feltétele. Ezek a feltételek: az ipari ter­melés tervének az év első kilenc hónapjában 104 százalékra való teljesítése, a termelékenység fo­kozása s az önköltség csökken­tése — mind a munkásosztály erőfeszítéseinek eredménye — tették lehetővé e jelentős intéz­kedéseket s éppen ez kell, hogy ösztönző legyen a jövőre néz­ve is. A termelővállalatoknak éssze­rűbben, gazdaságosabban kell megszervezniük a termelést, job­ban kell takarékoskodniuk a nyers- és segédanyagokkal, az üzemanyagokkal, tovább kell ja­vítaniuk a minőséget, bővíteni a választékot — s ami a legfonto­sabb — fokozniuk kell a terme­lékenységet s csökkenteniük kell az önköltséget. A szocialista kereskedelem alkalmazottai az áruk tervszerű elosztásával, a minőség iránti fokozott igényességgel és a ki­szolgálás, a forgalom gyors, pontos lebonyolításával járulja­nak hozzá a határozat sikeres végrehajtásához. Mindezekre, — a lelkes önfel­áldozó, a haza és a párt iránti szeretetből fakadó munkához, a szocialista verseny kibontakozta­tásához most kiváló alkalom no­vember­i közelsége. Köszöntsük nagy ünnepünk al­kalmával méltó, kimagasló sike­rekkel a párt, a kormány és az SZKT nagyjelents­ségű határoza­tát. * Nagygyűlés a Bernáth Andor gyárban Az elmúlt napon a Bernáth Andor fémtömegcikk gyár mun­kaközössége nagygyűlést tartott. A nagygyűlésen megvitatták, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsának és a Szakszervezetek Központi Taná­csának a munkásfizetések jelen­legi rendszerének és a nyugdíj­rendszer megjavítására vonatko­zó határozatát. A gyűlésen szá­mos kérdés és hozzászólás hang­­zott el. A hozzászólók örömüket fejezték ki e határozat iránt. Il­lés János többek között a követ­kezőket mondotta: — Én már a rádióból értesültem a határozat­ról, mely mondhatom a mi csa­ládunkban nagy örömet keltett. Öt gyermek apja vagyok és havi keresetem átlag 667 lej volt. A határozat szerint ezután havonta 500 lej családi pótlékot kapok fizetésemen kívül. Hozzászóltak még Rusz József, Hercz István, Hajdú Antal és mások. A gyű­lésen egyhangúlag elhatározták, hogy táviratot küldenek Gheor­­ghiu-Dej elvtársnak. Tegnap reggel Bara Teodor elvtárs, az Október 12 közüze­mek üzembizottsági elnöke a vállalat teherszállító- és karbantar­tó részlegének dolgozói előtt felolvasta a párt, a kormány és az SZKT legutóbbi határozatát. Képünkön Dudás András, a vállalat egyik tehervonat vezetője látható. A határozat őt is kellemesen érinti. Három 14 éven aluli gyermeke u­an havonta 300 lejt kap. TÁVIRAT A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK BUKAREST Mi, a Solidaritatea cipőgyár munkaközössége örömmel fogad­tuk pártunknak, kormányunknak és az SZKT-nak azt a határoza­tát, amely a kiskeresetű, a gyerme­kes munkások és nyugdíjasok jö­vedelmének megjavítását jelenti. Ez lehetséges volt, mert munkásosztályunk erőfeszítései nyo­mán állami tervünk túlteljesítésével, a munka termelékenységének emelésével és az önköltség csökkentésével megteremtettük az élet­színvonal emelésének anyagi alapját. A határozat gyakorlati megvalósulásának sikere érdekében ál­lami tervünk minden mutatószámát túlteljesítjük. Vállaljuk az 1956 évi terv 193 százalékos megvalósítását, az önköltségnek 1 százalékos csökkentését, a választékterv betartása, a minőség to­vábbi javítása mellett. Biztosítjuk pártunkat és kormányunkat, hogy minden erőnk­kel támogatjuk intézkedéseit, mellyel a munkásosztály jobb életét kívánja megteremteni. Éljen a Román Munkáspárt és annak Központi Vezetősége élén Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal! Éljen a Román Népköztársaság Minisztertanácsai A nagyváradi Solidarb­atea cipőgyár munkaközössége Számomra is könnyebbséget jelent Tegnap reggel a Fáklyából ér­tesültem az RMP Központi Veze­tőségének, az RNK Miniszterta­nácsának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának a munkás­fizetések rendszerének és a nyug­díjrendszer megjavítására vonat­kozó határozatáról, örömmel tölt el, hogy a párt, a kormány és az SZKT a kisfizetésű munkások, a kevés nyugdíjat élvező öregek és a sokgyermekes családok segítsé­gére sietett. E határozat számom­ra is nagy könnyebbséget jelent. A most megjelent határo­zat értelmében november 1-től a pótlékokkal együtt több mint 400 lejre növekedik keresetem. Ez már lényeges anyagi javítás, a­­melynek méltán örülhet velem együtt hazánk minden állampol­gára. Molnár Sándor, a 3. számú leányközépiskola dolgozója A szovjet kormány nyilatkozata a Szovjetunió és a többi szocialista ország közti barátság és egy­ü­ttműködés fejlesztésének és megszilárdításának alapjairól MOSZKVA. (Agerpres). — TASZSZ: A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége külföldi kap­csolatainak megingathatatlan alapja mindig a békés egymás­mellett élés, az összes népek köz­ti barátság és együttműködés po­litikája volt és az marad tovább­ra is. E­z a politika legmélyebben és legkövetkezetesebben kifejezésre jut a szocialista országok közti kapcsolatokban. A szocialista nemzetek nagy közösségének országait a szocia­lista társadalom építése és a proletár nemzetköziség elvei fű­zik egybe s így kapcsolataikat csak a teljes jogegyenlőség, a te­rületi integritás, az állami füg­getlenség és szuverenitás, az egy­más ügyeibe való be nem avatko­zás elveinek tiszteletben tartására alapozhatják. Ez nem zárja ki, hanem éppen ellenkezőleg, felté­telezi a szocialista közösség or­szágai között a szoros testvéri együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást gazdasági, poli­tikai és kulturális téren. A második világháború és a fasizmus megsemmisítése után ezen az alapon alakult ki, erősö­dött meg és bizonyította be óriá­si életerejét az Európa és Ázsia számos országában létrejött népi demokratikus rendszer. Az új rendszer bevezetésének és a társadalmi viszonyok mély­reható forradalmi átalakulásainak folyamán számos nehézség, meg­oldatlan feladatok és nyilvánvaló hibák fordultak elő, köztük a szo­cialista országok közötti kapcso­latokban elkövetett hibák is, olyan túlkapások és hibák, ame­lyek a szocialista országok közti kapcsolatban lecsökkentették a jogegyenlőség elvét. Az SZKP XX. kongresszusa teljes határozottsággal elitélte ezeket a túlkapásokat és hibákat s feladatul jelölte ki, hogy a Szovjetunió a szocialista orszá­gokkal való kapcsolataiban kö­vetkezetesen valósítsa meg a né­pek lenini jogegyenlőségének el­vét. A kongresszus leszögezte, hogy teljes mértékben figyelembe kell venni az új élet építésének útjára lépett országokban a tör­ténelmi múltat és a sajátosságo­kat. A szovjet kormány következete­sen valóra váltja a XX. kongres­­­szus e történelmi jelentőségű ha­tározatait, amelyek megteremtik a szocialista országok közti ba­rátság és együttműködés további megszilárdításának előfeltételeit minden egyes szocialista állam teljes szuverenitásának tisztelet­­ben tartása alapján. Mint az utóbbi idők eseményei megmutatták, szükségessé vált, hogy a Szovjetunió leszögezte a Szovjetunió és a többi szocialista országok közti kapcsolatok, el­sősorban a gazdasági és katonai kapcsolatokra vonatkozó állás­pontját. A szovjet kormány hajlandó a többi szocialista állam kormá­nyaival megvitatni azokat az in­tézkedéseket, amelyek biztosítják a szocialista országok közti gaz­dasági kapcsolatok további elmé­lyítését és megszilárdítását, ki­küszöbölve minden lehetőségét annak, hogy megsérthessék a nemzeti szuverenitás elvét, a gaz­dasági kapcsolatokban érvényesü­lő kölcsönös előnyök és jog­­egyenlőség elvét. Ezt az elvet ki kell terjeszteni a tanácsosokra is. Ismeretes, hogy az új társadalmi rendszer megalakulásának kezdeti idősza­kában a Szovjetunió a népi de­mokratikus országok kormányai­nak kérésére, bizonyos számú szakembert — mérnököket, agro­­nómusokat, tudományos dolgozó­kat, katonai tanácsosokat —, küldött ezekbe az országokba. Az utóbbi időszakban a szovjet kor­mány több ízben is felvetette a szocialista államok előtt tanácso­sai visszahívásának kérdését. Minthogy jelenleg a népi de­mokratikus országok megfelelő saját szakszemélyzettel rendel­keznek mind a gazdasági építés valamennyi területén, mind pedig katonai téren, a szovjet kormány­nak az a véleménye, hogy a töb­bi szocialista országgal együtt sürgősen meg kell vizsgálnia azt a kérdést, hogy szükség van-e még a szovjet tanácsosok további tar­tózkodására ezekben az orszá­gokban. Katonai téren a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kapcsolatainak egyik fontos alap­ja a varsói szerződés. E szerző­dés aláírói megfelelő politikai és katonai kötelezettségeket vál­laltak magukra — közöttük azt a kötelezettséget is, hogy „egymás­sal egyetértésben megteszik a szükséges intézkedéseket védelmi képességük erősítésére, népeik bé­kés munkáiénak megvédése, ha­táraik és területük sértetlensé­gének biztosítása és egy esetle­ges agresszióval szembeni véde­kezés biztosítása érdekében." Ismeretes, hogy a varsói szer­ződés és a kormányegyezmények értelmében a magyar és román köztársaságokban szovjet egysé­gek tartózkodnak. A lengyel köz­társaságban a négy hatalom notsdami egyezményének és a varsói szerződésnek az alapján állomásoznak szovjet egységek. A többi népi demokratikus or­szágban nincsenek szovjet kato­nai egységek. A szocialista országok köl­csönös bizton­ságának biztosítása érdekében a szovjet kormány haj­landó megvizsgálni a varsói szerződésben részvevő többi szo­cialista országgal együtt — a fent említett országokban állomá­sozó szovjet csapatok kérdését. A szovjet kormány ebben a kérdésben abból az általános elvből indul ki, hogy a varsói szerződésben részvevő valamelyik állam csapatainak állomásozása a szerződésben rés­zvev­ő másik állam területén a szerződésben részvevő összes országok meg­egyezése alapján tör­ténik és csakis annak az államnak a hoz­zájárulásával, amelynek terüle­tén, kérésére állomásoznak vagy állomásozni fognak ezek a csa­patok. A szovjet kormány szükséges­nek tartja, hogy nyilatkozatot te­gyen a magyarországi esemé­nyekről. Az események kibonta­kozása megmutatta, hogy a ma­gyarországi dolgozók, akik nagy haladást értek el a népi demo­kratikus rendszer alapján, helye­sen vetik fel azt a problémát, hogy fel kell számolni a gazda­sági építésben mutatkozó ko­moly hiányosságokat, tovább kell javítani a lakosság anyagi jólé­tét, harcolni kell az államgépe­zet bürokratikus eltorzulásai el­len. A dolgozók e helyes és ha­­ladó szellemű mozgalmához azon­ban hamarosan csatlakoztak a sötét reakció és az illenforrada­­lom erői, amelyek arra próbálják kihasználni a dolgozók egy ré­szének elégedetlenségét, hogy aláássák a magyarországi nem­ demokratikus rendszer alapjait és hogy visszaállítsák ebben az országban a régi tőkés-földesuri államrendet. A szovjet kormány, akárcsak az egész szovjet nép, nyélven saj­nálja, hogy a magyarországi események lezajlása vérontáshoz vezetett. A magyar ném­ kormány ké­résére a szovjet kormány hoz­zájárult ahhoz, hogy néhány szovjet katonai egységet Buda­pestre küldjön és segítséget nyújtson a magyar néphadsereg­nek és a hatóságoknak a rend helyreállításában. Figyelembe véve, hogy a szov­jet csapatok további állomásozá­sa Magyarországon ür»?v«l szolgálhatna a hörzet súlyosbí­tására, a szovjet kormány utasí­totta az illetékes katonai pa­rancsnokságot, hogy mihelyt a magyar kormány ezt szükséges­nek tartja, vonja vissza a szov­jet katonai egységeket Budapest­ről. Ezen kívül a szovjet kormány kész tárgyalásokat kezdeni a Magyar Népköztársaság kormá­nyával és a varsói szerződés többi részvevőivel a szovjet csa­patok további Magyarország te­rületén való tartózkodása kérdé­sében. A jelen pillanatban a munká­sok, a parasztok, az értelmisé­giek, az egész magyar dolgozó nép legfőbb és legszentebb fel­adata a népi demokratikus Ma­gyarország szocialista vívmá­nyainak megvédése. A szovjet kormány kifejezi a meggyőződését, hogy a szocialis­ta országok népei nem fogják megengedni, hogy a belföldi és a külföldi reakciós erők megin­gassák a népi demokratikus rendszer alapjait. A népi demo­­kratikus rendszert minden egyes országban a munkások, parasz­tok és értelmiségiek önfeláldozó harccal és munkával vívták ki és szilárdították meg. Mindent lat­ba vetnek tehát, hogy felszámol­ják az összes akadályokat, ame­lyek gátolják a demokratikus ala­pok további megszilárdulását országaik függetlenségét te szu­verenitását; tovább­fejlesztik a jövőben minden egyes országban e szocialista alapokat, gazdasá­gi életüket és kultúrájukat az összes dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának nö­velése érdekében; megszilárdítják a béke és a szocializmus magasz­tos ügyének erősítése érdekében a szocialista országok közti testvé­ri egységet és kölcsönös segély­nyújtást. 1956. október 30. B­i­z­o­c­u­loan ör­ö­m . Amikor először hallottam Bizocu­loanról, a Solidarita­­tea cipőgyár egyik segédmun­kásáról, akkor még havi 450 lejjel volt szegényebb. Azóta ugyan nem örökölt, még csak más nagyobb fizetéses munka­­beosztást sem kapott. Most :s ugyanazon a helyen dolgozik, egyszerű segédmunkásként, mégis megszaporodott család­jának jövedelme. Valaminek te­hát történnie kellett. Az tör­tént, hogy november 1-től ér­vénybe lép a párt, a kormány és az SZKT legújabb határo­zata, miszerint 350 lejnél ki­sebb alapfizetés nem lesz. Ez az egyik oka annak, hogy a Bizecu-család jövedelme meg­szaporodott. Most a kettőjük alapfize­tése 153 lejjel növekszik. A másik ok az említett határozat által előírt állami pótlék, ami a 3 gyerek után 300 lejt jelent, összevetve a kettőt, annyi mint havi 453 lej többlet. Ez csak hozzávetőleges szá­mítás, viszont egy bizonyos: Bizocu loan jövedelmének nö­vekedése a bérelszámolás után lényegesen több lesz. Nem csodálkoztam tehát azon, hogy Bizocu loant a szo­kottnál jobb hangulatban ta­láltam. — Talán rólam akar írni — kérdezte kissé hitetlenkedve, amikor tegnap felkerestem. — Az öröméről szeretnék írni. — Mostanában tényleg volt részem benne. Úgy látszik ed­dig az öröm megtestesítője nem talált ránk — tette hozzá mosolyogva. És elkezdte mesélni azokat az eseményeket, amelyek egy­szerű munkáséletében az örö­met jelentették. Beszélt arról, mennyire megszerette néhány hónap alatt a gyárat, munka­társait, akik között érzi, hogy értékelik fáradozásait, munká­ját, ahol megbecsülik, mint em­bert­­­ A legfrissebb örömhírt pedig tegnap hallottam a rá­dióban. Akkor végeztem egy futólagos számítást. Az ered­mény megörvendeztetett. Szív­ből örülök a határozatnak. Az a havi 450 lej többlet bizony számít, különösen feleségem tudná megmondani mennyivel könnyebb lesz ezután beoszta­nia a pénzt. — És mit szándékszik venni az első többletből? — Hát, hogy ugy mondjam... — egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: — Az ilyesmit mindig a fe­leségemmel szoktuk megbeszél­ni... G. J. :

Next