Fáklya, 1958. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1958-01-03 / 1. szám

péntek 4 oldal­ára j. : 20 báni :; XIII. évf. l.sz. :i 1958 .­­ január 3 „MC LAPUNK TARTALMÁBÓ Kitüntetések a Román Nép­­köztársaság 10. évfordulója alkalmából (3. oldal) Visszatekintés (3. oldal) A szocialista országok népei velünk ünnepeltek (4. oldal) Befejezte munkálatait az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának értekezlete (4. oldal) Nyolcvan millió japán köve­telése (4. oldal) Izrael kormánya benyújtotta lemondását (4. oldal)­jának XVIII. kongresszusa befejezte munkálatait (4. ol­­dal) — Hírek a nagyvilágból (4. ol­dal) Chivu Stoica elvtárs beszéde a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésén A Nagy Nemzetgyűlés vasár­nap ünnepi ülést tartott a Ro­mán Népköztársaság kikiáltá­sának 10. évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepi ülésen a képvi­selőkön kívül sok meghívott vendég volt jelen: párt- és ál­lami aktivisták, a társadalmi szervezetek vezetők munkás­­mozgalmunk régi harcosai, tu­dósok és más értelmiségiek, a fővárosi vállalatok és intézmé­nyek élmunkásai, hazai újság­írók és külföldi sajtótudósítók. Az ünnepi ülésen Chivu Stoica elvtárs beszélt, amely­nek szövegét alább közöljük: KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A román nép, örömteli szívvel, nagy évfordulót ünnepel ma, a Román Népköztársaság kikiáltá­sának tizedik évfordulóját. Immár egy évszázada annak, hogy a román nép, Nicolae Bal­­cescu, a nagy demokrata forra­dalmár harcos szavával követel­te, hogy „...demokratikus közid­r­­saságot hozzanak létre,­­’-ózzák létre a szabad és egyéb­?.. ® Ky­­mástól semmiben sem W*01TM,0?0 honpolgárok államát, uia‘kodo es ' rr- '[y —] “ V‘ A román nép már megvalósí­totta és messze túlszárnyalta ezt a haladó gondolatot; az ország­nak a fasiszta iga alól történt felszabadítása és az új, demok­ratikus államrend kivívása után megdöntötte a monarchiát és megteremtette a Román Népköz­­társaságot , a városi és falusi dolgozók szocialista államát. •Jól emlékszünk még arra, mi­lyen nagy örömmel fogadta egész népünk a köztársaság kikiáltá­sának hírét; a városok utcáin és­­ terein, a falvakon táncra perdül­tek az emberek, énekszótól és vi­dámságtól visszhangzott az or­szág. A dolgozók öröme és remény­kedése indokoltnak bizonyult. Ma büszkén mérhetjük fel azokat a szép eredményeket, amelyeket az­­ új társadalmi rend felépítéséért, a haza anyagi és kulturális fej­lesztéséért tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. Milyen mérhetetlenül nagy a külön­bség a Román Népköztársa­ság , a tőkések és a föld­esurak igája alatt sínylődő régi Romá­nia között! Gazdag országban születtünk, ahol szegénység ho­nolt. A nép zöme a legnagyobb nyomorban, a legsúlyosabb nél­külözések között élt. A hegyek és síkságok mélyén nagy termé­szeti kincsek szunnyadtak, ame­lyeknek hasznosítása a fejlett ipari országok soraiba emelhette volna országunkat De imperia­lista gazdái arra kárhoztatták a tegnap Romániáját, hogy elma­radottságban sínylődjék, ne fej­lessze ki iparát , a gazdasági függetlenség és a haladás alap­ját. Az ország földje termékeny volt, de azok, akik megművelték s évszázadokon át verejtékükkel és vérükkel öntözték, nem élvez­hették gyümölcsét. Dolgos, erő­től és életörömtől duzzadó né­pünket járványok és betegségek tizedelték, ezrével pusztultak a gyermekek. Ezek a sötét idők örökre le­tűntek. Hazánk kiszabadult a ki­szolgáltatottság és a tőkés ki­zsákmányolás bilincseiből. Az or­szág egyetlen és igazi gazdája ma­ a román nép Gyermekeink máris nehezen tudják elképzelni — és unokáink még nehezebben tudják majd felfogni — azokat az időket, amikor a nép munká­jának gyümölcse maroknyi bel­földi és külföldi kizsákmányoló kezébe vándorolt. Ma, tíz évvel a népköztársaság kikiáltása után országunk egyet­len nagy építőtelep, amelyen lan­kadatlanul folyik a munka, a jó­lét megteremtéséért valamennyi dolgozó javára Szinte a földből nőttek ki az olajkutak és a gyár­­kémények erdői, mindenütt kor­szerű technikával felszerelt új üzemek emelkednek, amelyek az ország növekvő ipari erejét szem­léltetik. Új életre keltek a bur­­zsoá-földesúri rendszerben der­medt elmaradottságban tartott tartományok. A nagy birtokosai­ról ismert Olténia, ahonnan az emberek menekültek a szegény­ség elől és kosárral a hátukon kóboroltak a városokban, ma az ország új kőolajipari bázisává válik. A korszerű ipari egységek új életet varázsolnak a hajdan gazdasági elmaradottsági­***­­iar* •j0tt Moldvában. Dobrudzsa, az agyag és a bogáncs hazája, ma élen jár a bőséget hozó szocia­lista mezőgazdaság útján. Ha kö­rültekintünk, villamoserőműveket látunk, amelyek a vizek folyá­­sából és a föld méhéből kikerülő szénből fényt, melegséget és erőt varázsolnak ^6 a dolgozók szá­mára. , , , . A traktorok és mezőgazdasági gépek ezrei biztos anyagi ala­pot jelentenek a mezőgazdaság fejlődése számára; számtalan kü­lönböző fokú iskola, korszerű kul­turális és egészségügyi intéz­mény épült, falvaink ma már el sem képzelhetők kulturottho­­nok, könyvtárak, szülészetek nél­kül. A régi, faekével szántó Ro­mániától, a mai Román Népköz­társaságig — amelyben lendüle­tesen fejlődik a gazdasági és a kulturális élet, amely az első olyan országok közé tartozik a világon, ahol atomreaktor műkö­dik s amely az emberi értelem e nagyszerű találmányát békés célokra hasznosítja­­­ hatalmas ugrás van S ez megmutatkozik azokban a gyökeres, újjáteremtő változásokban, amelyek hazánk­ban az elmúlt évtized alatt vég­bementek. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! Nem volt könnyű eljutnunk idáig, nem volt sima az út azokig a szocialista vívmányokig, ame­lyeknpf­ ötvenHpz.h«»m­pU dol­gozóink. Népünknek nehéz har­­cokat kellett megvívnia a ki­zsákmányolás és elnyomatás év­századai során, míg végül is sza­baddá, saját sorsának gazdájává válhatott. A Román Népköztársaság bete­tőzése a román nép évszázados bátor szabadságharcának, nem­zeti függetlenségéért folytatott küzdelmének. A szabadságért, a nemzeti függetlenség kivívásá­­ért In­íícuium —­­-i o**,.t« Stefan cel Mare forró hazaszere­tettől fűtött katonái, Horia fel­kelői és Tudor pandúrjai; ezért küzdöttek 1877 dorobáncai és a felszabadító antihitlerista háború hősei. Ez a hazafias küzdelem új, ma­gasabb síkon folytatódott a mun­kásosztály vezetésével. A har­cokban edzett, nehéz próbákat kiállott kommunista párt vezette munkásosztály, amely élére állt a tömegek forradalmi harcának a kapitalista-földesúri kizsákmá­nyolás ellen, súlyos áldozatokat hozott az országnak a kizsákmá­nyolók igája és a fasiszta járom alól való felszabadításáért, sú­lyos áldozatokat hozott a haza és a román nép szabadságáért. A népi demokratikus rendszert uralomra juttató népi forradalom kezdetét az 1944 augusztus 23-i fegyveres felkelés jelentette, a­­melyet a Román Kommunista Párt szervezett és vezetett a di­csőséges szovjet hadseregnek a fasiszta seregek fölött aratott győzelmei folytán létrejött körül­mények közepette. A párt országunk konkrét tör­ténelmi körülményeinek és az új nemzetközi helyzetnek figyelem­be vételével alkotó módon alkal­mazta a marxi-lenini tanok alap­vető tételeit, amelyek szerint a munkásosztálynak ki kell vívnia a hatalmat, és eredményesen megszervezte a kizsákmányoló osztályok uralmának megdönté­sére képes társadalmi erőket. A párt — a kommunisták és szocialisták között létrejött mun­­kásegységfront alapján — bizto­sította a munkásosztály akció­­egységét. Ezt az egységet utóbb méginkább összekovácsolta a munkásosztály egységes, marxi­lenini pártjának megalakítása. A földbirtokok kisajátításáért és az agrárreform forradalmi meg­valósításáért vívott harc tüzében összeforrott és megerősödött a munkásosztály szövetsége a pa­rasztság tömegeivel, a munkás­osztály vezetése mellett / r“11 széles demokrata” frontot ho­zott létre, amely » t első szak""‘-ticjarl magában fog­alm a parasztságot — a prole­tariátus legfőbb szövetségesét — a kispolgárság széles rétegeit és a liberális burzsoázia egy részét. Megvalósult a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály vezető szerepével. Ebben az időszakban, amikor heves politikai harcok dúltak és a tömegek a tudatos történelmi alkotás színvonalára emelkedtek, a parlament az 1946- os választások nyomán átalakult a népakarat eszközévé, mélyre­ható demokratikus reformok meg­valósítójává. A reakciós burzsoá pártok, amelyek mint a kizsák­mányoló osztályok eszközei és a katonai-fasiszta diktatúra pártfo­gói és támogatói amúgy is kom­promittálták magukat a töme­gek szemében, most teljesen le­vetették álarcukat a nép előtt és átalakultak az ország ellenségei, kém- és diverziós szerveinek ügynökségeivé. A nép kiseperte ezeket a pár­tokat az ország politikai életé­ből és a kommunista párt köré tömörült, mert benne látta lét­fontosságú érdekeinek igazi kép­viselőjét, méltónak tartotta arra, hogy rábízza sorsát és vezetőjé­vé választotta a nemzeti és tár­sadalmi felszabadulásért vívott harcban. A dolgozók a kommu­nista párt vezetésével eltávolítot­ták a kormányból a burzsoázia utolsó képviselőit, megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a Román Népköztársaságot. A poli­tikai hatalom teljes egészében a dolgozó parasztsággal szövetke­ző 4­+ 114 javába szorít. A dolgozók felháborodással és megvetéssel űzték el országunk­ból a Hohenzollerneket, akik uralmuk gyászos éveiben a bur­zsoázia, a földesúri osztály és a külföldi nagytőke érdekeinek hű őrzői voltak, áruba bocsátották és eladták az ország kincseit a nyugati trösztöknek, odadobták a román népet ágyútölteléknek az agresszív monopolista körök ál­tal kirobbantott rablóháborúkban, uvoi.vmiyCEiv,n tiou^mu .. —______ .• ért, földért és szabadságért küz­dő munkások és parasztok véré­vel. A dolgozók megkönnyebbül­ten lélegzettek fel, amikor elűzték ezt az óriási parazitát, amely tu­catjával kaparintotta kezébe a gyárakat, üzemeket és bankokat, a több százezer hektáros birto­kokat és évtizedeken át hizlalta magát a nép verejtékes munká­jából és Románia kincseiből. Országunkban azok a forradal­mi átalakulások, amelyek nyo­mán a munkásosztály kivívta az egész politikai hatalmat, n­agy vonalakban békésen mentek vég­be. Ezt egész sor kedvező belső és külső tényező tette lehetővé. A burzsoázia és a földesúri osztály nem tudta erőszakkal elnyomni a néptömegek harcát, nem tudott polgárháborút kirobbantani, no­ha nem hiányoztak a belső és­­ külső reakció katonai-fasiszta puccskísérletei sem a nép harcá­nak vérbefojtására. A párt előre­látta ezeket a próbálkozásokat és megfelelő intézkedéseket tett, lan­kadatlan forradalmi éberségre ösztönözve a tömegeket. Ez tette lehetővé, hogy csírájában szét­zúzzuk a reakció kísérleteit s hogy a munkásosztály polgárhá­ború nélkül vívja ki a hatalmat. Országunk tapasztalatai újból igazolták annak a lenini tétel­nek az abszolút helyességét, a­­mely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nél­külözhetetlen feltétele, hogy a politikai vezetést a munkásosz­tály gyakorolja Éppen a marxi­lenini pártja által vezetett mun­kásosztály hegemóniája tette le­hetővé a forradalom ilyen irányú fejlődését országunkban. Saját gyakorlatunk révén győződtünk meg Marx és Lenin ama tanítá­sának helyességéről, hogy a szo­cialista társadalom építésére való átmenetnek lényeges és kötelező előfeltétele a proletárdiktatúra megvalósítása a konkrét TM he.­Xo?En?ormában. A Román Népköztársaság né­pünk történelmének legdemokra­tikusabb kormányzási formája. Köztársaságunk alapvetően­­ kü­­lönbözik a nép által gyűlölt és a dolgozók elnyomására épült egykori burzsoá­ földesúri állam­tól, amely üldözéssel, börtönnel és golyóval, felelt a dolgozók minden arra irányuló próbálko­zására, hogy beleszóljanak az állampolitikába, az állam ügyei­nek vezetésébe. Államrendünk erejének és fel­sőbbrendűségének forrása abból fakad, hogy a Román Népköztár­saságban a politikai hatalom a városi és a falusi dolgozók kezében van, ténylegesen ők vezetik az or­szágot és nem csupán piacb­an, hanem a valóságban is a legszé­lesebb demokratikus szabadság­­jogokat élvezik. Ez reális, szo­cialista demokratizmus, amely­nek alapja az a tény, hogy a ki­­zsákmányolókat megfosztottuk a legfőbb termelőeszközöktől, s azok most a dolgozók kezében vannak. Magától értetődik, hogy szocia­lista államrendünk nincs és nem is lehet a kapitalizmus dicsőítő­­­­inek ínyére. Véleményük szerint a természet vagy a gondviselés azért teremtette az embert, hogy kizsákmányolják, a szocialista országokban pedig, ahol felszá­molták a tőkés kizsákmányolást, szerintük nincs szabadság és egyenlőség. De­ milyen „egyenlő­­ség“-ről lehet szó a nagy mono­polisták és az általuk kizsákmá­nyolt tíz- és százezernyi munkás mindegyike között, a nagy gyar­mati konzorciumok tulajdonosai és rabszolgáik között? A komíttan,«­­i« du­mu­ts a polgári demokrácia osztályjellegének lényege az, hogy egy maroknyi kizsákmányo­ló cinikus uralmat gyakorol a dolgozók óriási tömegei és egész népek felett. Boldog a román nép, hogy egy­szer s mindenkorra megszabadult az efféle képmutató demokrácia „jótéteményeitől“. A kizsákmá­nyolás alól felszabadult román nép arra használja fel a népi de­mkbiM'&MSmí é.?.&, Emelő­fal biztosított nagy erőforráso­kat, hogy szüntelenül tovább fej­lessze népgazdaságát, tovább emelje életszínvonalát. Népi demokratikus államunk széleskörű építőmunkát végez, nagyszabású tevékenységet foly­tat a nép erőfeszítéseinek meg­szervezésére és a tömegek szo­cialista nevelésére. Államunk, mint a dolgozók valóban demo­kratikus államra, eltökélten védel­mezi a dolgozók szocialista vív­mányait. A szocialista országok tapasztalatai, az élet valóságai bizonyítják, mennyire igaza volt Leninnek, mikor kifejtette, hogy mindaddig, amíg léteznek a ki­zsákmányoló osztályok, és azok maradványai, mindaddig, amíg fennáll az imperializmus, amely minden lehető módon igyekszik aláaknázni a munkások és pa­rasztok hatalmát, továbbra is fennáll az osztályharc és fennáll e harc kiéleződésének lehetősége. A népi demokratikus állam olyan szabadságjogokat biztosít a dol­gozóknak, amelyek elképzelhetet­lenek a polgári demokrácia kere­tében, s ugyanakkor a nép alap­vető érdekeinek nevében nem hajlandó cselekvési szabadságot adni azoknak, akik kezet emelni merészkednek a dolgozók szocia­lista vívmányai ellen. Népköztársaságunk erejének és életképességének forrása­i az, hogy ez a rendszer népünk saját alko­tása és megfelel a társadalom­­fejlődés törvényei objektív köve­telményeinek; hogy a legelőreh­a­­ladottabb osztály — munkásosz­tály — vezetése alatt áll és alap­ja a munkás-paraszt szövetség, a dolgozónak —■ nemzetiségi kü­lönbség nélkül — szoros egység­be tömörülése a párt és a kor­mány körül. Soha sem ismert or­­s­s zgunk ennyire szilárd,­­a nép mérhetetlen szeretetén és támo­gatásán alapuló rendszert. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A Román Népköztársaság kiki­áltása óta eltelt tíz esztendő a nagy sikerek korszaka volt. E sikereket a dolgozók vívták ki az ország gazdaságának fejlesztése, a szocializmus gazdasági bázisá­nak megteremtése terén. Emlékezzünk csak vissza, mi­lyen volt az ország gazdasági helyzete 1947-ben. A gazdaság fő hadállásai a hazai tőkések és a külföldi trösztök kezében voltak, amelyek aztán rendszeres szabo­tázst folyt­attak ipari vállalataik szétzüllesztésére, inflációval és a termelés korlátozásával akarták a dolgozó népet megakadályozni az ország gazdaságának talpra­­állításában s meggátolni a népi forradalom kibontakozását. A tö­megek vásárlóereje 1947-ben — mint tudjuk —, nagyon alacsony­ra süllyedt. A Román Kommunista Párt mozgósította a munkásosztályt, a parasztság dolgozó tömegeit és a dolgozók más kategóriáit, meg­törte a burzsoázia ellenállását, s végrehajtotta az 1947 augusztu­si pénzreformot. A párt felszá­molta az inflációt, megszervezte a gyárak és üzemek munkásellen­őrzését s gazdasági és pénzügyi intézkedéseivel megteremtette a gazdasági élet helyreállításának és a dolgozók életszínvonala eme­lésének előfeltételeit. A munkás­osztály az egész natatom meg­hódításával lehetővé tette a leg­főbb ipari és szállítási termelő­­eszközök, a bankok és biztosító társaságok államosítását, e ja­vak szocialista tulajdonba, népi híjalrim­ba vételét. Ez azt jelen­­tette, a vu­rzsoa*­zia gazdasági uralmát, megszün­tettük­­ az ember ember általi ki­zsákmányolását a társadalmi ter­melés legfontosabb területén, s erőteljes szocialista gazdasági szektort hoztunk létre. A szocialista szektor ma ural­kodó helyet tölt be az ország gazdasági életében; az ipar, a pénzügyek és­­ a hitelrendszer, a külkereskedelem teljes egészében szocialista, az ország mezőgaz­*------------------- - ---------_ a szocialista szektorhoz tartozik, a szállítás és belkereskedelem mintegy 85 százalékát ugyan­csak a szocialista szektor teszi ki. Dolgozó népünk sikeresen va­lósítja meg az RMP II. kongres­­­szusán a szocializmus gazdasági alapjának fejlesztésére és bővíté­sére kidolgozott nagyszabású programot. Országunk tapasztalata Ugyan­úgy, mint a többi szocialista or­szágok tapasztalatai a szocialis­ta tervgazdaság nagy fölényéről tanúskodnak. Az 1949—1957. évi állami terveket évről évre teljesí­tettük és túlszárnyaltuk s bizto­sítottuk a gazdaság gyors ütemű fejlődését. Pártunk és kormányunk követ­kezetesen alkalmazta és alkal­mazza az ország iparosításának és villamosításának általános irányvonalát, mint elengedhetet­len előfeltételét a szocializmus anyagi alapja biztosításának. A nehézipar s elsősorban a gép­gyártó ipar fejlesztése — a leg­főbb emeltyűnek bizonyult a fo­gyasztási javakat gyártó ipar fejlesztésében, a kis parasztgaz­daságok fokozatos átállításában a gépesített szocialista mezőgaz­daságra, a dolgozó nép élet- és kulturális színvonalának további emeléséhez szükséges anyagi tételek megteremtésében. Az ipari össztermelés 1957-ben 4,2-szerese volt az révinek; a termelési eszközök termelése több mint ötszörösére, a fogyasztási javak termelése pedig csaknem 3,5-szeresére emelkedett ebben az időszakban. A gépgyártó ipar­ban, akárcsak az építőanyagipar­­ban a termelés­­ 948-hoz viszo­nyítva csaknem nyolcszorosára, a vegyiparban pedig csaknem hétszerest emelkedett. Ha összehasonlítjuk szocialista iparunk mai termelését iparunk tíz év előtti termelésével, azt lát­juk, hogy az 1048 évi egész ter­melést ma a villamos energiánál egyetlen évnegyedben, a nyers­olajnál alig négy és fél hónap alatt, a széntermelésben alig öt hónap alatt, a nyersvasnál egyet­len évnegyedben, az acélnál nem egész öt hónap alatt, a földgáz­nál egyetlen évnegyedben, a trak­toroknál pedig másfél hónap alatt valósítjuk meg. Olyan új iparágak létesültek, amilyeneket a burzsoá­ földesúri Románia nem ismert: termelünk kőolaj- és bányaipari felszerelé­seket, traktorokat és tehergépko­csikat, létrejött az elektrotechni­kai ipar, a mezőgazdaság szá­mára műtrágyát gyártó vegyipar, a műanyag-, a marost-, az urá­­nium-kitermelő ipar stb. Jelentős eredményeket értünk el az ország villamosítási tervé­nek végrehajtásában. Néhány év alatt 24 hő- és vizierőmű épült, most áll befejezés előtt a nagy békési „V. I. Lenin“ vizierőmű. 1957 végén a villanytelepek be­szerelt teljesítőképessége kétszer akkora, mint a régi Romániában volt. A nehézipar fejlődésével karölt­ve és ennek alapján megnöveke­dett a fogyasztási javak termelé­se. 1957-ben a textilipar terme­lése 1948-hoz viszonyítva 3,3-sze­­resére, az élelmiszeripar termelé­se több, mint háromszorosára emelkedetg jelen­tősen megnövekedett a vá­lasziv» a közszükségleti cikkekben és megjavult a termékek minősége. A burzsoá­ földesúri rendszer éveiben nagy kiterjedésű­ vidékek, mint például Moldva, Dobrudzsa, «»«oiiuia, a mócok földje, Márama­­ros, és a székelység lakta vidé­kek gazdasági és kulturális te­kintetben rendkívül elmaradtak. Pártunk és kormányunk politiká­ja következetesen arra irányult és irányul, hogy az ország egész területén növelje a termelőerőket, hogy az összes tartományokat és vajonokat egyaránt fejlessze tár­sadalmi, gazdasági és kulturális szempontból. A népi demokratikus —­­­­ i—sw, Moldvában nagy iparvállalatok épültek, mint pél­dául a romani csőhengermű, a bfrladi golyóscsapágyüzem, a bé­­kási cementgyár, a iași antibio­­tikumgyár, a moldva—botosani-i textilüzemek; a Magyar Autonóm Tartományban üzembe helyeztük az erdőszentgyörgyi hőerőművet, a remetei tejporgyárat, egy kön­­­nyűip­ari alkatrészeket gyártó üze­met, a marosvásárhelyi bútorgyá­rat és ezenkívül még sok más vállalatot építettünk, bővítettünk ki és láttunk el új felszereléssel. Olténiában létrehoztuk a craiovai Electroputere nagyvállalatot, megkezdtük a kőolajmezők kiak­názását, amelyek az ország egész ásványolaj-termelésének mintegy negyedét szolgáltatják; Rovinari­­ban megnyitották a nagy lignit­bányát; Liveziben megkezdte működését a cukorgyár; Dobrud­zsában nagyszabású vállalatok épültek, mint például az Ovidiu hőerőmű, a medgidiai fémipari üzem is a cementgyár, egy hal­­geoszervgyár; befejezéshez köze­ledik a navodari szuperfoszfát­­ü­zem építése is. A köztársaság kikiáltása óta eltelt 10 év alatt jelentékenyen megnövekedett a vasúti, ország­úti, tengeri és légiforgalom; meg­teremtettük az előfeltételeket ah­hoz, hogy 1958-tól kezdve önmű­ködő biztosító berendezésekkel lássuk el a vasútállomásokat. a (Folytatása a 2-ik oldalon)

Next