Fáklya, 1958. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
1958-03-02 / 51. szám
Először az urna elöli [hinda Anna mixbe ..Sokat olvadtam, de az idősebbek elbeszéléseiből is sokszor hallottam a múlt rendszer választásairól. A korteskedést, szavazathamisítást, urnalopást, fura ígérgetést és a bunkó „meggyőző" szerepét csak ezekből ismertem meg. Boldog vagyok, hogy mindez elbeszélés-élmény maradt számomra és a velem egykorúak számára Én most lépek először az urnák elé, hogy a nép legjobb, leghűségesebb képviselőire adjam szavazatomat. Nem tudom, más mit érzett, amikor első ízben szólhatott bele az ország ügyeibe, amikor mint felnőtt, mérlegelni és dönteni tudó embert ismerték el. Valószínű, érzései hasonlóak voltak a enyéimhez. Boldog vagyok, hogy szabad hazában nőhettem fel, hogy fiatal erőmmel én is hozzájárulhatok hazám építéséhez, erősítéséhez. Arra szavazok, hogy nekünk, fiataloknak soha ne legyenek olyan sötét emlékeink, mint szüleinknek, akik még most sem feledték az elmúlt rendszer sivárságát. Boldog jövőnkre, a békés életre szavazok". Eddig tart Bunda Anna, a Fogyasztási Szövetkezetek Tartományi Szövetsége fiatal tisztviselőjének levele. Mi késztette a kis Nusit — ahogy barátai és hozzátartozói szólítják — arra, hogy írjon? Mondja el ő. — Tudom, nem országos esemény, hogy én először szavazok, talán másokat nem is érdekel, de az én életemben mégis nagy dolog ez, azért írtam. Megvallom, nem gondoltam arra, hogy az újsághoz hozzám, de MSZ titkárom addig biztatott, míg eljöttem. — Az urna előtt is ilyen bátortalan leszel? — Még nem tudom, hogyan fogok viselkedni, de képzeletben már tartottam ,,főpróbát"... — majd mosolyogva hozzáteszi: de hiszen nem nehéz az.. meg aztán felnőttnek már nem illik félénknek lenni. SÁRI ISTVÁN, az Infrafirea szerszámgépgyár egyik gépterem mestere, a 10S. számú városi választókerület képviselőjelöltje Dr. SAVULESCU IOAN, az I. számú kórház főorvosa, a 16. számú tartományi, a 104. számú városi választókerület képviselőjelöltje. FHLÍ A AZ ELSŐ SZAVAZÁS Mikor kezet fogunk, egy kicsit iskolásmódra meghajtja magát. S ez nem véletlen nála, mert valóban iskolás. Anita Petru, a nagyváradi 2. számú Építészeti Szakiskola másodéves tanulója. Gesztenyebarna haja kissé hullámos, fekete szeme nyíltan néz az emberre. Március 2. Nagy nap számára amint mondotta, — türelmetlenül várja azt a pillanatot, amikor életében először gyakorolhatja állampolgári jogát. Anita Petru január végén töltötte be 18. életévét. A Belényes melletti Biharpokloson született, édesapja kovácsmesterségből tartotta el 5 tagú családját. Petru már gyermekkorában hozzászokott a kis kovácsműhely kalapácsütésektől hangos zajához Tízéves volt, amikor árván maradt — elnémult a kalapácsütés, s a fujtatókemence parazsa is kihunyt. De ő szerelmese lett ennek a mesterségnek. Elhatározta: ha nem is kovács, de valamilyen szerelőmesterséget tanul. Amikor a hét elemit elvégezte, felvették a nagyváradi Építészeti Szakiskolába, ahol már második éve tanul, s egyiike a legszorgalmasabbaknak. Szakoktatói is mondják: kitűnő szerelő lesz belőle. Az ifjú nemcsak szakmai tudásra törekszik, politikai látókörét is szélesíti. Büszke arra, hogy IMSZ tag és a II/c osztály IMSZ bizottságának titkárául választották az elmúlt napokban. — Sokat köszönhetek népi demokratikus rendszerünknek — mondja mély meggyőződéssel. Édesanyám és nővérem a biharpoklosi Vörös Csillag kollektív gazdaság tagja, így az ő életük is nagyot változott. De ezzel együtt i az enyém is, hiszen rendszerünk gondoskodása folytán gond nélkül tanulhatok. A szakiskolában megkapok mindent, ami előmenetelemhez szükséges, kitűnő szaktanárok oktatnak, ruhára, élelemre nincs gondom, mert itt minden szükségest megkapok, így készülök fel ia boldog és biztos holnapra. Hazánkban sok gyár épült és épül. Sok lakóházra van szükség, s mi az Építészeti Szakiskola tanulói arra készülünk, hogy kitűnő szakemberekké váljunk, s holnap ezeken az épitőtelepeken hasznosat alkothassunk. L. L. AZ MDF JELÖLTJEI URBJANOVSZKI AUGUSTIN kisiparos asztalos mester, a 84. számú városi választókerület képviselőjelöltje. ABRUFAN KATALIN háziasszony, a 71. számú városi választókerület képviselőjelöltje. írók és diákok kellemes órákat szereztek az elmúlt napokban Szalonta tollforgatói az Arany János középiskola diákjainak. Találkozóra jöttek össze, amelyen megjelentek Bonczos István, Nagy Ilona, Gábor Ferenc és Cseke Ferenc, a helybeli Arany János irodalmi kör tagjai, hogy az irodalomkedvelőknek bemutassák alkotásaik legjavát. Dánielisz Endre, az irodalmi kör titkára nyitotta meg a találkozót, melynek megszervezése is az ő érdeme. Bemutatta a fiatalságnak irodalmunk helyi képviselőit, akik egy-egy sikerült művükkel művészi élményt nyújtottak a hallgatóknak. Gábor Ferenc, a fiatal parasztköltő, ,,Petőfi-kötete" című költeményét mutatta be, Nagy Ilona készülő regényéből adott ízelítőt. Cseke Ferenc a Napsugárban megjelenő írását ismertette. Bonczos István: „A rézhajú lány" című karcolatával váltotta ki az ifjúság érdeklődését. A felolvasást követő hozzászólások még közelebb hozták egymáshoz az írókat és olvasókat. E találkozó a diákok számára kedves élmény marad, mert a felolvasott művek mind-mind hű életképek, „pillanatfelvételek" voltak a dolgozók életéből. Sarka Endre, a szlalontai Arany János középiskola X. o. tanulója Jegyzetek a diószegi kollektíváról és tagjairól A szorgalmas munka — a jólét forrása Ami mindenek előtt említésre méltó, a következőkben foglalható össze: A diószegi Új Élet kollektív gazdaság tagságának élete évről-évre javul. Erről bárki meggyőződhet, ha szóba áll a kollektivistákkal. Az elmúlt két év alatt 9 új családi házat építettek, s az idén újabb 17 ház kerül fedél alá. A kollektivisták életszínvonalának emelkedése nem csupán ennyiből áll. Sokan közülük szép bútort, rádiót, kerékpárt vásárolok. Fodor József például új butort, rádiót és biciklit vásárolt a kollektív gazdaságban szerzett jövedelméből. Bottyán István, Sárosi János és Kardos József családja a nemrég vett rádiónak örül Kerékpárt több mint 80 kollektivista vett magának. De nemcsak a kollektivisták élete javul, hanem a közös vagyon is évről-évre gyarapszik. Még 1955-ben tehergépkocsit vásároltak, amelynek nagy haszna van a különböző szállítások lebonyolításában. Építkezéseikre is büszkék lehetnek: 500 juh befogadására hodályt, sertésfiadztiatót, 50 jószág befogadására istállót, valamint kovács-, kerékgyártó műhelyt, kocsiszínt építettek. A jószágállomány is említést érdemel. Jelenleg 19 lóval, 316 juhval, 20 darab kocával, 6 darab szarvasmarhával rendelkeznek. KI MINT DOLGOZOTT RÉSZESEDIK A kollektivisták büszkeséggel beszélnek múlt évi terméseredményeikről és a munkájuk után járó javadalmazásról. Domokos László például elmondotta, hogy a múlt évben családjával együtt, 1018 munkaegységet teljesített,amely után 6788 kg búzát, 5090 kg kukoricát, 2540 kg burgonyát, 354 liter bort, 42 kg cukrot, 10.180 lej készpénzt és egyéb terményt kapott. Nyiri Sándor egyedül 393 munkaegység után 2633 kg búzát, 1965 kg kukoricát, 118 liter bort, 18,6 kg cukrot és 3930 lej készpénzt kapott. a kollektíva példát mutat A TERMELÉSBEN Amikor a Nagyváradon rendezett mezőgazdasági kiállítást meglátogattam, jóleső érzéssel gyönyörködtem a kollektív gazdaságok kiváló hektáronkénti terméseredményeiben. Örömmel láttam, hogy a diószegi kollektív gazdaság neve több helyen szerepel. Büszkék lehetnek 2720 kilós hektáronkénti búzatermésükre, amely tartományi viszonylatban a harmadik helyen áll. Cukorrépájuk is rekordtermést adott: 310 mázsát hektáronként. Ezeknek az eredményeknek köszönhetik a diószegi kollektivisták, hogy gazdaságuk vajoni viszonylatban az élenjárók közé került. Az eddigi eredmények ösztönzőleg hatnak a kollektivistákra. Az idén még több és jobb termést akarnak elérni. A téli estéket szorgalmas tanulással töltötték. Rendszeresen részt vesznek a szakmai előadásokon, hogy újabb ismeretekkel gyarapíthassák tudásukat, még ésszerűbben gazdálkodhassanak és a földből még többet csikarjanak ki Mägereanu Alexandru levelező ÚGY 1958. HI. 2 vasárnap, 51. sz, Emlékezzünk Salamon Ernőre Ezelőtt 15 évvel, 1943 február 27-én egy ukrajnai faluban oltották ki az olasz fasiszták Salamon Ernőnek, a felszabadulás előtti magyar proletárköltészet egyik fáklyavivőjének életét. Salamon Ernő 1912-ben született Gyergyószentmiklóson. Proletár sorsba jutott kispolgári család sarja. Középiskolai tanulmányait Vásárhelyen kezdte és Gyergyószentmiklóson fejezte be.. Korán megismerte a faji gyűlölet átkát. A gyergyószentmiklósi barakknegyedben ismerte meg a fűrészipari munkások nyomorúságát, a társadalmi betegségeket és a ,,kenyér mostoháinak" harcát. Nyaranta, vakációban maga is dolgozni kényszerült. „Gyermekéveimet sanyarú munka sózta" — írja Dal az utódoknak című költeményében. Ebben az időben (1912—25) sztrájkok rázták meg a Maros völgyét. Proletárkörnyezete és a mozgalmi események plántálták bele világszemlélete csíráit. Tizenhat éves korában kezdett verselni, s már e korai, többnyire szerelmes verseinek hátterében is ott sötétlenek a munkásélet bajai, a sorokból ösztönösen ki-ki patannak a gyűlölet szikrái. 1931-ben beiratkozik a kolozsvári egyetem jogi karára. Kolozsvár megismertette a párt eszméivel, s az ösztönös lázongást tudatossá nevelték benne. Felismerte a munkásosztály hivatását. Végrendeletében, a Gyönyörű sorsban hitvallást is tett erről: „Hiszek a dolgozókban, mert keresztülmentek az igazságtalanság, a félrevezetés, a kiszolgáltatottság, a szolgaság, a műveletlenség, éhezés és betegség hétpróbáján..." „Ez a hétpróba — írta tovább —, amelyben jogunk gyökerezik a jövőhöz: ez a gyönyörű sors!" Kolozsvár tágítja ki irodalmi látókörét is. 1932-ben, egy sztrájk előkészítésében való részvétel miatt rövid ideig börtönben ül. 1933-ban otthagyja az egyetemet. Két és fél évig a Brassói Lapok riportere. Itt nősül meg először. Ekkor már a Gaál Gábor szerkesztette Karunkban is megjelennek versei. A szerkesztő irányítja, segíti a költőt. 1936-ban elvállalja a Korunk terjesztését. Az országot járja, előfizetőket toboroz. E munkában ismerkedik meg Simó Gézával, a marosmenti munkások lelkes vezetőjével. Le is telepedik Vásárhelyen. Ugyancsak itt ismerkedik meg második feleségével. A kommunista Huszár Ilona nemcsak élettársa, hanem elvtársa is, aki közelebb viszi a költőt a marxistaleninista párthoz. „Szabaddá lettem véled, Minden féket kioldtál“... — Írja a költő feleségéről. Ilona mély eszmei, erkölcsi hatást gyakorolt rá, amelyről így emlékezik meg Salamon Ernő: „Indulataimat megművelted, verseimet felnevelted". 1938-ban megjelennek a Szegények küszöbén és Ének a szolgák sorsáról című verseskötetei. A Helikon írói megvetik, „plakátköltészetnek" ■ bélyegzik proletárművészetét. Gaál Gábor azonban elismeréssel értékeli költeményeit. Később Végrendeletében szeretettel gondol vissza a Korunk szerkesztőjére. Salamon Ernő fordítói tevékenységet is fejt ki: verseket, prózai írásokat ültet át románból. Tornyosulnak a háború vészjellegei, a fasizmus mérget ölt a telkekbe, de Salamon Ernőnek, a munkásosztály győzelmébe vetett hite nem rendül meg. „Nem volt hányattatásaimban is harmonikus életemnek egy pillanata, hogy elveszítettem volna hitemet az emberi felszabadulás lehetőségében". A bécsi diktátum után betiltják a Korunkat, a Brassói Lapoktól elszakad. Rövid ideig idénymunkás a vásárhelyi cukorgyárban. A fasizmus embertelenségét saját bőrén is tapasztalnia kell: gyüjtőtáborba hurcolják. Kiszabadul, de érzi, hogy nincs menekvése, „mert a halál leadta első jeleit". Ez a baljóslatú előérzet készteti arra, hogy számot adjon, felmérje életét, munkáját. 1942-ben befejezi Dal az utódoknak című költeményét és megírja Végrendeletét. Még ez év májusában a munkaszolgálatosokkal Ukrajnába viszik. A hosszú, kimerítő menetelések aláássák egészségét... 1943- ban szétszóródik százada. A kínokban, gyötrő lázban vergődő költőt a fasiszta barbárok ölik meg. Bölcs jóslatát rövidesen igazolta a történelem, s a népi demokrácia országaiban az emberek már tanulják és tapasztalják, „hogy kötelességeiket mosolyogva is teljesíthetik". Emlékezzünk Salamon Ernőre, aki tollát, művészetét a felszabadulás ügyéért állította szolgálatba. Sokan helytelenül „Gyergyó költőjének“ akarják beállítani. Salamon Ernő azonban túlnőtt a gyergyóimedence szűk földrajzi határain, íme így ír Végrendeletében a martírköltő: „Bár a magam pusztulásával minden szenvedőt megmenthetnék..." E mondatának, s egész művészetének szelleme meghódította már hazánk becsületes dolgozóinak szivét. Mindnyájunkért, minden dolgozóért küzdött és bukott le. Salamon Ernő mindnyájunké... Szabó Gyula tanár )9I A néptanácsok a közügyek népi vezetésének kifejezői Marx a Párizsi Kommün tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hatalom átvétele után a proletariátusnak össze kell törnie az államgépezetet és ujjal kell felváltania azt. Ezt az útmutatást szem előtt tartották a kommunista- és munkáspártok minden szocializmus útjára lépő országban, mikor egyszerre, vagy fokozatosan felszámolták a tőkés rendszertől örökölt államapparátust, s helyette új, saját apparátust hoztak létre. Arra a kérdésre, hogy ennek az új államapparátusnak milyennek kell lennie, a „Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat“ című cikkében Lenin így válaszol: „olyan államapparátus, melynek segítségével az elnyomott osztályok élcsapata talpraállíthatja, nevelheti, taníthatja és magával vonhatja ezeknek az osztályoknak egész óriási tömegét, amely eddig teljesen a politikai életen kívül állt. Ezt testesítették meg először a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei Oroszországban, ezt testesítik meg a népi demokratikus országok különböző formájú állami szervei. Ennek az új apparátusnak a lényege az: míg régebben az államot így, vagy úgy a gazdagok, vagyis a kapitalisták igazgatták, most éppen azok az osztályok igazgatják az államot, mégpedig tömegeik részvételével, amelyeket a kapitalizmus elnyomott. Ez az új államapparátus valójában demokratikus, mert a népet szolgálja s minden eszközzel a kommunista társadalom építését segíti elő. A proletariátus államapparátusának demokratikus jellege gyökeresen különbözik a burzsoá demokratizmustól, mert alapját a demokratikus centralizmus elve alkotja. Ez az elv megköveteli a felső szervek által gyakorolt keménykezű vezetésnek, a központi irányelvek feltétlen végrehajtásának a kérdések helyi, önálló megoldásával való párosítását. Lenin hangsúlyozta, hogy a sablon, a formalizmus és a felelőtlenség az igazgatásban megengedhetetlen, hangoztatta, hogy minden módon fokozni kell a helyi szervek felelősségét és fejleszteni kell kezdeményezéseiket. A proletariátus államgépezete felsőbbrendű minden előző államgépezetnél, mert egységes irányítása alá tartozik a társadalmi élet minden ága, mert egyesíti a törvényhozói funkciót ,a törvények végrehajtásával és mert egyik legfontosabb sajátossága szoros kapcsolata a nagytömegekkel, mellyel biztosítja a nép aktív részvételét az állam igazgatásában. Megszámlálhatatlan formája van a tömegekkel való kapcsolatnak: maga a választási rendszer, az állandó bizottságok, honpolgári bizottságok, képviselői beszámolók, stb. A néptömegek alkotó kezdeményezése szüntelenül szélesíti, gazdagítja ezeket a formákat, melyek mind a népnek az állam igazgatásában való részvételét fejezik ki. Az új államapparátusnak — eltérően az előző államapparátustól — fel kell tárnia és meg kell szüntetnie a munkájában mutatkozó hiányosságokat. A tömegekkel való kapcsolat megerősítésének útjában a legnagyobb akadályt a bürokratikus megnyilvánulások képezik. Lenin különösen nagy figyelmet fordított a bürokratizmus elleni harc kérdéseire. Rámutatott, hogy a vezetés bürokratikus, formalista, adminisztratív módszerei összeegyeztethetetlenek a szovjethatalom természetével, hogy állandóan harcolni kell az államapparátus munkájában előforduló bürokratikus torzításokkal — az aktatologatással, az összevisszasággal és a felelőtlenséggel, a dolgozók szükségleteinek és igényeinek felületes, hanyag kezelésével. „Most a legfőbb feladat — mondta Lenin — nem újabb rendeletek írása, nem újabb átszervezések foganatosítása, hanem az emberek kiválasztása, a teendőkért való egyéni felelősség bevezetése, a tényleges munka ellenőrzése. Máskülönben nem tudunk kiszabadulni a bürokrácia és az aktatologatás fojtó szorításából. Hazánkban a szocialista demokrácia alapelvét — a tömegeknek a közügyek vezetésébe való bevonását — a szovjet példát követve megteremtett helyi államhatalmi szervek, a néptanácsok testesítik meg. Bár aránylag rövid múltra tekinthetnek vissza néptanácsaink, évről-évre tökéletesítik munkamódszereiket, mindjobban teljesítik hivatásukat és büszkén vehetik számba megvalósításaikat. Mint alkotmányunk írja, a néptanácsok az RNK politikai alapja. Egyidejűleg a néptanácsok a legszélesebb tömegszervezetek, mert lehetőségük van arra, hogy a párt vezetése alatt felöleljék és egyesítsék az összes városi és falusi dolgozókat, megszervezve részvételüket az állam tényleges vezetésében. A néptanácsok megvalósítják a népi demokratikus állam széles, tartós kapcsolatát a tömegekkel, azt a kapcsolatot, mely az állam erejének legfőbb forrása. Tartományunkban is, mint országszerte, a néptanácsok az állampolgárok tömegeire támaszkodva fejtették ki tevékenységüket