Fáklya, 1958. június (13. évfolyam, 127-151. szám)

1958-06-01 / 127. szám

XIII. évf. 127. sz. 1958. junius 1, vasárnap 4 oldal ára 20­ bani. ~Júni­U 1 a Nemzetközi Gyermeknap Kilencedszer emlékezünk meg arról, hogy a Demokrata Nők Világszövetsége és a Demokrata Ifjak Világszövetsége Nemzetkö­zi Gyermeknappá nyilvánította június 1-et, a béke, az apróságok életének, egészségének megvédé­se jegyében. Nem volt még egy olyan gon­dolat, amely különböző hitet és nézeteket valló embereket ennyi­re egységbe vont volna, sohasem követelte oly sürgetően annyi hang a háborús politika megbé­lyegzését, a tömegpusztító fegy­verek eltiltását, mint ma. S ez természetes is. Hiszen még nem száradtak meg a rögök a máso­dik világháború áldozatainak sir­­hantjain, még túl elevenek a hi­­iosimai és nagaszaki borzalmas tömegmészárlások emlékei. Az emberiség rádöbbent arra, hogy milyen katasztrofális következ­ményeket vonna maga után az atomháború. A nők, az anyák az egész vi­lágon a béketábor soraiban ta­lálhatók. Elegendő emlékeznünk a Lausanne-ban tartott Anyák Világkongresszusára, ahol Eu­genie Cotton, a Demokrata Nők Világszövetségének elnöke töb­bek között a következőket mon­dotta: „Az igazságot akarjuk diadalra juttatni a földkereksé­gen, ahol sok helyen még a tör­vénytelenség uralkodik; békés feltételeket­­ akarunk teremteni ott, ahol a fegyverek dörögnek; az életet akarjuk megvédeni ott, ahol kellő gondozás hiányában elpusztulnak a gyermenee.­. í­ v... den becsületes ember, minden anya­ szívéből fakadó gondolatok ezek, amelyek nem veszik figye­lembe a határokat, a politikai nézeteket, s egyetlen hatalmas táborba tömörítik az erőket e nagyszerű cél megvalósításáért. Íme, egy amerikai anya vallo­mása az Anyák Állandó Nemzet­közi Bizottságának értekezletén: „Az amerikai anya meg akarja óvni gyermekét a rettegett hábo­rútól. Megelégelte már, hogy az ország kincseit szeme előtt paza­rolják fegyverkezésre a gyerme­kek jólétének és nevelésének ter­hére. Szót emel a fiatalok lelkét mérgező gyűlölet és erőszak pro­pagandája ellen. Barátságot akar minden néppel. Íme, itt ta­­lálkozunk mi amerikai anyák a világ minden országában élő más anyákkal“. Sajnos, e szívből fakadó őszin­te szándékot semmibe veszik a kardcsörtető imperialista körök, amelyek nem akarnak tudni az anyák fájdalmáról, a gyermekek könnyeiről. Ezért fordítják a mér­hetetlen kincseket a háború elő­készítésére, mialatt a dolgozók és gyermekeik helyzete nap nap után súlyosabbá válik. Az imperialista országokban a zsenge emberpalánták nem isme­rik a gyermekkor boldogságát, hiszen munkaerejüket kíméletle­nül kizsákmányolják, s sok he­lyen még dívik a gyermekkeres­kedelem. Egy olasz festő mexi­kói tanulmányútjáról visszatér­ve, többek között a következőket mondotta el: „A legmegrendítőbb benyomást a mexikói gyermekek drámája tette reám. Ezrével csa­tangolnak az országutakon. Lát­tam apró cipőtisztítókat, akik olyan nehezen vonszolták maguk után ládáikat, mintha nagy te­hergépkocsik lettek volna. Lát­tam őket éjjel a tűz körül mele­gedni valamelyik sugárút kellős közepén. Tucatjával tolongtak egy-egy személygépkocsi körül alamizsnáért koldulva, hasuk duzzadt volt, mint a jómódú kereskedőké, de a gyermekeket az éhség puffasztotta fel­. Az igazság az, hogy a gyermekek helyzete nem rózsásabb sem Olaszországban, sem más olyan országban, ahol maroknyi pénz­éhes ember akarata érvényesül. A tőkés állam nem gondoskodik a gyermekekről, nem biztosít számukra emberi életfeltételeket, s mindennek következménye a gyermekhalandóság szomorúan magas arányszáma. Milyen más a helyzet a szo­cialista országokban, ahol a gyermekeket „az ember virágos kertje legkedvesebb palántái­nak“ tekintik, ahol nekik bizto­sítják „mindazt, ami a legjobb" — amint azt a népi Kína kor­mányának egyik jelszava is ta­núsítja. Hazánk dolgozó népe diadal­ként ünnepli június 1-et, mert minden törekvésünk, szeretett pártunk vezetése alatt kivívott minden megvalósításunk nem egyéb, mint annak az akaratnak kifejezője, hogy gyermekeink számára jólétet, verőfényes éle­tet teremtsünk. S joggal, indokolt büszkeség­gel állíthatjuk, hogy megterem­tettük felcseperedésük, nevelésük feltételeit. A mélyreható politikai és tár­sadalmi változások kiragadták országunkat abból az elmara­dottságból, amelyben a burzsoá­­földesúri rendszer tartotta. Az anya- és csecsemővédelem nagy­szerű valósággá vált. Városa­inkban és falvainkon szakadatla­nul bővül a szülőotthonok és kór­házak, orvosi rendelők és gyer­mekkórházak, időszaki- és állan­dó napközi otthonok hálózata. 1948-cal szemben 300 százalék­kal emelkedett a gyermekkórhá­zak, 280 százalékkal a szülőott­honok száma. Egyedül tartomá­nyunkban egy szülészeti­ és nő­­gyógyászati kórház és 64 szülő­otthon működik, összesen 625 kórházi ággyal, 23 orvosi rende­lő és gyermekkórház 605 kórhá­zi ágya biztosítja a fiatal nem­zedék egészségvédelmét, 54 nap­közi otthonban­­ 21,49 efflbgipalarh­ta részesül körültekintő gondo­zásban. Nagyot javult az egészségvé­delem. Tartományunkban 72 gyer­mekorvos fejti ki áldásos munká­­ját. A gyermek világra jövetele ma öröm az anya, a család számára, mert növekedését, fejlődését már megszületése előtt figyelemmel kísérik. De nemcsak ezek a megvalósí­tások keltik fel jogos büszkesé­günket. A felszabadulás utáni években dolgozó népünk szeretett pártunk atyai vezetésével széles­re tárta a különböző rendű és rangú iskolák kapuit, kivétel nél­kül minden gyermek előtt. Míg 1944 előtt tartományunkban az iskola előtti oktatási intézmények száma a lehető legkorlátozottabb volt, ma a tartományi pártbizott­ság irányításával, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságá­nak állandó támogatásával. 407 iskola előtti egység létesült, ame­lyekben 657 nevelőnő gondos fel­ügyelete alatt 17.118 gyermek ne­velkedik. Ami pedig az elemi is­kolai oktatást illeti, említsük meg, hogy az 1948 előtti 799 tan­intézet helyett ma 950 elemi- és hétosztályos iskola van tartomá­nyunkban, amelyekben csak az I—IV. osztályokban 63.717, míg az V—VII. osztályokban 20.896 tanuló bővíti ismereteit, szélesíti látókörét. Gyarapodott a közép­iskolák száma is. Számuk 15-re, az ott tanuló növendékek száma 5.577-re emelkedett. A gyermek gondozása, nevelé­se nagy felelősséget ró minden szülőre. Ezért kell szem előtt tar­tanunk Makarenko, a nagynevű szovjet pedagógus figyelmezteté­sét ■ „Gyermekeink a mi öregko­runkat jelentik. A helyes nevelés boldog öregkort biztosít szá­munkra, a helytelen csak szenve­dést, könnyeket fakaszt, s a mi bűnünk az emberiség, az ország ellen“. Ez nemcsak nagy igazság, de értékes tanács is, amit min­den szülőnek figyelembe kell ven­nie. A Nemzetközi Gyermeknap mindannyiunk számára ünnep. Ez alkalommal büszkén tekintünk vissza mindarra, amit gyerme­keinkért megvalósítottunk. De ugyanakkor mindannyiunk szá­mára alkalom arra, hogy fokoz­zuk erőfeszítéseinket gyermekeink boldogságának, a jövő biztosítá­sának érdekében. CRACIUN ECATERINA a Nagyvárad­ tartományi nép­tanács végrehajtó bizottságának alelnöke Szalon­ta rajon­ban is megválasztották az új békebizottságot Május 25-én Szalonta rajon községei és falvai, valamint Sza­lonta város küldöttei új rajoni békebizottságot választottak. A beszámoló után — amely a békebizottságok eddigi munkáját és további feladatait ismertette — 17 küldött kért szót, akik a legnagyobb felháborodással ítél­ték el az imperialista köröknek az atom- és hidrogénfegyverek­kel való kísérletek továbbfolyta­tásával kapcsolatos magatartá­sát, amely óriási veszélyt jelent az egész emberiség számára. Boros János, Tenke község küldötte többek között a követ­kezőket mondotta: — Akkor, amikor a Szovjet­unió minden erejét latba vetve, az országok békés egymás mel­lett éléséért száll síkra — tekin­tet nélkül azok társadalmi rend­szerére — egyoldalúan megszün­tette az atom- és hidrogénfegyve­rekkel való kísérleteket, az Egye­sült Államok atomfegyverekkel látja el az agresszív blokk, a NATO tagállamait. Tóth Károly árpádi kollektivis­ta a két világháború­ okozta pusz­tításokról beszélve elmondotta, hogy ő maga is részt vett a két világháborúban, s így saját bő­rén tapasztalta minden borzal­mát. — Mi, férfiak a fronton, családjaink pedig itthon szen­vedték át a háború minden rémsé­gét — mondotta. Ezért kell mind­annyiunknak közös akarattal sze­retett hazánk s az egész szocia­lista tábor megerősítéséért, a bé­ke megvédéséért harcolni. A továbbiakban Bumbu Elena tanárnő, Lopata Iuliu tenkei gö­rögkeleti lelkész és több értelmi­ségi dolgozó vállalta, hogy mun­kahelyén hazaszeretetre és a pro­letár nemzetköziség szellemében neveli az embereket. Az értekezlet végeztével meg­választották a 25 tagból álló új rajoni békebizottságot, elnökéül Pop Augustint, titkárául pedig Bonczos István írót. A tartomá­nyi konferenciára 12 küldöttet választottak. Giusca Alexandra levelező Tegnap reggel kezdődött meg a pionírok és iskolások Nagyvárad­ tartományi fesztiválja Már a reggeli órákban vörös nyakkendős pioníroktól és isko­lásoktól tarkállottak a város ut­cái. A tanulóifjúság csoportokban sietett a Pionírház felé, hogy on­nan fegyelmezett sorokban indul­jon el a Balcescu-kerti Metalul­­sportpályára, a pionírok és isko­lások Nagyvárad-tartományi első fesztiváljának megnyitójára. A sportpálya lelátóit már meg­töltötték az iskolások vidám cso­portjai, akik tanítóik, tanáraik kí­séretében egyre jönnek... kezükben virág és zászló. Megélénkül a sportpálya, minden szem a bejá­rat felé fordul. Jóval 10 óra után megérkeztek azok a pionírcsopor­­tok is, amelyek a fesztivál mind­két napján kultúr- és sportverse­nyeken mutatják be tudásukat. Felhangzik a pionírok kedves dala is, amelyből kicsendül a ha­zaszeretet, pártunk és a Szovjet­unió iránti hála és ragaszkodás, a béke és a vidámság éneke. A tartományunkból összesereg­­lett több mint 3500 pionír élén a Nagyvárad-városi pionírok dísz­­csapata halad. Elől hatalmas jel­szavas tábla : „Éljen a pionírok ,és iskolások első tartományi fesz­tiválja“. Ezután fehér blúzban, kék nadrágban a kürtösök és do­bosok fegyelmezett sora tűnt fel, majd fehérruhás pionírlányok vi­rággal a hajukban. Ezeket követ­ték a vidéki csoportok, köztük a körösrévi­­ vegyes iskola népvise­letbe öltözött táncosai, énekesei, ahend­ői, székelyhídi, majd a Dr. Petru Groza városi csoportok szí­nes menete vonul el a díszemelvény előtt, virágesővel köszöntve az emelvényen levőket. Majd felso­rakoznak a sportpálya zöld gye­pén. Olyan a tér, mint valami vi­rágos rét. Felhangzik a díszcsapat kürt­je, peregnek a dobok, majd a ze­nekar rázendít az RNK állami himnuszára, s közben magasba emelkedik a fesztivál gyönyörű zászlaja. Ezután szólásra emel­kedik Fodor Sándor elvtárs, az IMSZ Nagyvárad­ tartományi bi­zottságának első titkára és Kasziba János elvtárs, az IMSZ Nagyvá­rad­ városi bizottságának első tit­kára és megnyitják a fesztivált ro­mán, illetve magyar nyelven. Szombat délelőtt és délután a kis műkedvelők versenyeivel foly­tatódott a nap. A városi pionírok díszcsapata nyitja meg a felvonulást. Felvételünk a 2. számú középiskola tánccsoportjáról készült LEVELEK A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL Két levelezőnk: HOMOKI MÁ­­­RIA (Transilvania festékgyárból) és HERMANN ESZTER (Chaja Lifschitz könnyűipari vállalat), az 1958. évi kollektív szerződés teljesítéséről számol be. Flomoki Mária a következőket írja : Nemrégen értékeltük az ez évi kollektív szerződésben vállalt kö­telezettségeink teljesítését s örömmel állapíthattuk meg, hogy mind a vállalat dolgozói, mind a vezetőség teljesítette az eddig esedékes kötelezettségeit. A válla­lat nemcsak teljesítette, hanem túl is haladta a termelés növelé­sére, az önköltség csökkentésére megállapított feladatait. Az igaz­gatóság is betartotta kötelezett­ségeit, számos műszaki-szervezési intézkedést hajtott végre. A kulturális és egyéb vonatko­zású kötelezettségeit is rendre teljesíti az igazgatóság. A Má­jus 1 fürdőben egy 10 szobás üdü­lőt rendezett be. Az üdülők ellá­tását a Victoria szeszgyárral együtt biztosítják. Hermann Eszter leveléből: lyébe korszerűbbet építenek, öltö­ A Chaja Lifschitz könnyűipari tőkkel ellátva. A napközi otthon­vállalat igazgatósága és üzemei­­ban rendbehozták a fürdőszobát zottsága egész sor kötelezettséget .S az ud­vart parkosították. Mind­vállalt a kollektiv szerződésben, , ,, ... , „ . .. . „ .. .,, ...... , . ezek megvalositasat a kollektív amit mindkét fel tiszteletben tart, s igyekszik teljesíteni. Gyárunk szerződés­é í ía elő. A munkálatok­­udvarán szorgoskodó emberek­ből arra következtethetünk, hogy dolgoznak nagy igyekezettel. Épül­ határidőre elkészülnek, s tovább nők az új, világos munkatermek, javulnak élet- és munkakörülmé- Lebontják a régi fürdőt is, s he­­lyeink. - 1­1 " 1 - -- ■ - ■ .r ■ ’ ""■* Uj légi járatok A TAROM légiforgalmi válla- újabb rendszeres személyszállító lat nemrég két pótjáratot indi- légijárat indul Bukarest és tott Bukarest és Craiova, vala- Konstanica között. A főváros és mint Bukarest és Nagyvárad kö- a tengerparti kikötőváros közötti zött. uj légijárat repülőgépei naponta A nyaralási idény kezdetével közlekednek, vasárnapot is bele­­egyidejüleg június 2-től, hétfőtől értve. (Agerpres). Képek iparvállalatainkból Újítók tisztelettáblája Lukács Miklós párttagjelöltnek, az Infrafirea szerszámgép­­gyár techniku­sának az A-3 fúrógépen esz­közölt újítása 18.328 lej meg­­takarítást ered­­ményez évente a gyárnak. A nép­szerű újitó —­ egyébként nép­tanácsi képvisel­lő — 1685 lej újítási díjat kap, Y Megnyílt a moszkvai ipari kiállítás A szovjet fővárosban május 31-én, szombaton ünnepség kere­­tében nyílt meg az 1958. évi össz­­szövetségi ipari kiállítás. Ezzel kapcsolatban május 30-án a ki­állítás egyik adminisztrációs pa­vilonjában Jurij Makszarov, a Szovjetunió minisztertanácsa mel­lett működő műszaki-tudományos bizottság elnöke sajtóértekezle­tet tartott. Egyebek között elmondotta, hogy az idén a kiállításon a Szov­jetunió 87 gazdasági körzetéből 1500 vállalat vesz részt, amelyek 23 minisztériumhoz és államtit­kársághoz tartoznak. Azonkívül 250 tudományos kutatóintézet és építési iroda is részt vesz a ki­állításon. A kiállítás 21 pavilon­jában mintegy 60.000 iparcikket mutatnak be. Ezek közül 1000 da­rab szerszámgép és más ipari felszerelés, 2500 készülék és több mint 500 különböző gép­ és fel­szerelés maketje. A kiállított gé­pek, műszerek és berendezések nagyobbik felét most mutatják be először. Új szövetkezeti egységek Kisipari termelőszövetkezeteink eleget téve a II. pártkon­gres­­­szus irányelveinek és a tartomá­nyi pártkonferencia határozatai­nak, az utóbbi időben egyre jobban bővítik a lakosságnak külön­böző szolgáltatásokat és javításokat végző műhelyhálózatot. A járműjavító szövetkezetnek nemrégen, a Vasile Alecsandri utcán nyitott műhelye nagy látogatottságnak örvend. Sok motor­kerékpár tulajdonos keresi fel kisebb nagyobb javítások végett. A képen Máthé György és Bala­ton Pál szakmunkások láthatók munka közben.

Next