Fáklya, 1966. január (21. évfolyam, 2-24. szám)

1966-01-05 / 2. szám

I ( Fáklya 2. oldal EGVAIÓSULI í ELGONDOLÁS F­ényárban úszik a Bucu­­resti-tér. A karcsú oszlo­pok higanygőzlámpái, az üzletsor és a száz meg száz ablak­szem ontja a fényt a ködös estében. És ott a csillogó ablakszemek mö­­­­gött a harmadik-negyedik újeszten­­­­dőt köszöntik. Régi ismerősöket keresek, s amíg a lépcsőt járom, emlékek sokasága rohan meg. Itt e negyedben is több család örömének voltam szem­tanúja, de mindennél jobban meg­ragadott egy két évvel ezelőtti kép: akkoriban vették birtokukba nagy boldogan az utolsó lakásokat. Em­lékszem, még sok rendezni való volt a házak körül. A víz- és vil­lanyszerelők csak nagy sietve kötöt­ték be az épületeket. Az üzletsoron még javában dolgoztak az építők- Földhányásokat kerülgettünk. Csú­szós pallókon imbolyogtunk át. De a lépcsőházban már barátságos me­leg fogadott. Az ajtók mögül kiszű­rődött hangfoszlányok, a családok boldog örömét, elégedettségét je­lezték. Akkor a negyedik emeleten a 38-as ajtónál csengettünk be Budai Zoltán, az Iprofil-Bihorul , dolgo­zója és családja, a feleség és három gyermeke ünnepelt az alig pár nap­ja beköltözött új lakásban. Öröm­mel mutogatták a házat. Aztán be­avattak terveikbe: felszerelni a la­kást, a ruházatot kiegészíteni, bútort vásárolni. A szülők beszédébe a gyermekek önfeledt gondolatai ve­gyültek. — Meglásd édesanyám, igyek­szünk jól tanulni, — szólt a közép­ső fiú. A nagyobbik fiú, Béla tele­vízióra vágyott... Két eseménydús év telt el. Több száz munkáscsalád jutott még ilyen örömhöz. Tervek, elgondolások va­lósultak meg. És itt a tér: városunk e kedves színfoltja is szebb lett. Gazdagon berendezett üzletsor. Nyáron mindenütt virág: a házak közötti parkírozott részen, az erké­lyen. Most is lehet bármilyen hi­deg, a lépcsőházban csak úgy pom­páznak a virágok. Gondos, szerető , kezek festményeket, képeket helyez­­­­tek el. Barátságos, otthonias kép... Régi ismerősként köszöntöttük egymást. Meglepetésnek szántam. Megvallom, a kíváncsiság is sar­kallt. Törekvést, elszántságot lát­tam a szemekben. És most, amikor új, fontos időszakot lépünk át, ugyanolyan lelkes fényű tüzet, tö­rekvést, elszántságot láttam a sze­mekben. Az ünnepi vacsorát nem­régen fejezték be. Az anya a kony­hában tett-vett, s örömmel tessékelt a szobába. A televízió előtt ült a család: az apa, Béla, a legnagyobbik fiú 19 éves, Évike IV. osztályos a legki­sebb. — Igen, ez is sikerült — mutat az apa a televízióra — kedvelt szó­rakozása a családnak. — Nemrégen a gyermekek ruhá­zatát egészítettük ki — veszi át a szót az anya. Egy keresetet nehéz beosztani, de most már Béla is együtt dolgozik az apjával, kön­­­nyebb lesz. Ülünk a kellemes melegben. Hallgatom terveiket, elgondolásai­kat. Az ablak előtti állványon sok cserepes virág, szobanövények, ízlé­sesen berendezett szoba. Kis idő múlva Zolika, a VI. osztályos kö­zépső fiú is — aki eddig a fürdő­szobában mosakodott — belép a szobába. Sporttrikó feszül rajta. Haja még nedves. Odahúzódik az anyja mellé, kérdőn néz felém. Két év, s mennyire megnőttek a gyere­kek! — Örömünk telik bennük, mert szorgalmas, szófogadó gyermekek. Érdemes értük küzdeni, nevelni, ta­nítani, — mondja az apa. Szeret­ném, ha tisztességes, becsületes em­berekké növekednének, hogy büsz­kén mondhassam: ilyen embert ne­veltem a hazának, pártunknak — mondja búcsúzóul. Egy munkáscsalád kedves ottho­nába beköszöntött az új házban a harmadik új esztendő. Tervekkel, elgondolásokkal indul szülő és gyer­mek egyaránt... S biztosan sok ezren teszik ugyanezt ezen az átvir­rasztott éjszakán ... Sűrű köd borult a térre. Ebben a ködös késő esti órában ugyancsak meggyérült az utca forgalma. A vil­lamos egyre kevesebb utast visz. Az állomás előtti téren a végállomáshoz érkező megkésettek csomagjaikkal együtt, percek alatt eltűnnek a la­kónegyed fényárban úszó házai kö­zött. B.K. Ruha István hegedűművész és Aczél Ervin kar­mester az új év első, január 3.-i szimfonikus hangversenyén. ISMERKEDÉS, BARÁTSÁG, JÓKEDV A barátság, a jókedv, a jövő­be vetett hit jegyében köszön­tötte 1966-ot a 2-es és 3-as számú líceum IX—XI. osztályos növendékeinek egy nagy cso­portja. Száz fiatal adott találko­zót a 3-as számú Líceum dísz­termében, hogy a terített aszta­lok mellett, majd később tánc közben ismerkedjenek, kicserél­jék gondolataikat. A szórakoztató műsor sem hiányozhat a fiatalok összejöve­telén. A hagyományos újévi rigmusok, — amiket a 2-es szá­mú Líceum tanulói írtak és ad­tak elő, — a diákélet megannyi vidám eseményét tűzték toll­hegyre. Énekszámok, rövid jele­net, táncverseny, szavalatok tarkították a műsort, amelynek összeállításán Brus Gheorghe és Grofanu Gheorghe fáradozott a legtöbbet. A két iskola KISZ bizottsága példásan szervezte meg a fiata­lok találkozóját, kisebb körök, csoportok alakultak; tánc köz­ben és a szünetekben meghitt beszélgetés alakult ki Rotoiu Voichița és Fráter Mária, Flo­­rescu Rodica és Varga Gábor, Tibi Angela és Bácskai Mária között. Sokan hallgatták érdek­lődve a XI. osztályos Varga Gábor élmény­beszámolóját az országos kémiai olimpiászról, ahol második díjat nyert. A fiatalok közösség-érzetének, társaság-igényének szép példája volt a két líceum tanulóinak újév-köszöntése. S mi másnak minősíthetnénk, mint a szocia­lista tudat megnyilvánulásának, hogy a 3-as számú líceum XI/B. osztályának növendékei testüle­tileg vettek részt az ünnepsé­gen? A holnap váltása bizakodóan tekint eljövendő feladataira. Méltán. Az együvé tartozás biz­tonságában mindenkor lesz kire számítaniuk. :0 O A­D­­Ép­­ J n *,: 1965-ben: Crisan Carmen tartományunk legjobb sportolója Születésnapján, december 28- án, látogattuk meg otthonában Crisan Carmen asztalitenisze­zőt. Ezen a napon töltötte be tizennegyedik életévét, s máris kitűnő eredményekkel büszkél­kedhet. Különösen az 1965-ö­s év volt sikeres számára. Mint hazánk ifjúsági válogatottjának tagja, júniusban részt vett a Prágában megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságon, amelyen 19 ország 48 sportolója szere­pelt. A rendkívüli erős mezőny ellenére, bekerült a nyolcas döntőbe, és sikerült kiharcolnia a hatodik helyet. Néhány hó­nappal később, szeptemberben, Bucureștiben megszerezte az országos ifjúsági bajnoki címet. Röviddel ezután eredményei alapján meghívták a felnőtt bajnokságra. Itt is kitünően szerepelt, s várakozáson felül, a negyedik helyen végzett. — Hogyan sikerült elérnie ilyen szép eredményeket? — Minden szabad időmet kedvenc sportomnak szentelem. A Sinteza vegyigyár sportkö­zösségének vagyok tagja, ahol a legjobb feltételeket biztosítják számomra. Itt végzem edzései­met Tripa Sabin edző irányítá­sával, aki részletes munkatervet dolgozott ki számomra; ezt igyekszem a legszigorúbban be­tartani. A nemzetközi­­ találko­zókra Bucurestiben készülök fel Geta Pitica állami edző felügye­lete mellett. — össze tudja-e hangolni a sportot a tanulással? — Teljes mértékben. Az 1. számú Líceum VIII. C. osztályá­nak tanulója vagyok, s éppen ma kaptam meg az első negyed­évi értesítőt: tizenkét 10-est és... egy 9-est. De ígérem, hogy a második negyedévben ezt is „kijavítom“. — Marad-e ideje szórako­zásra? — Erre a kérdésre a legne­hezebb válaszolnom, mert a nap majd minden óráját tanulással és edzéssel töltöm el. Ez szá­momra a legszebb és leghaszno­sabb szórakozás. — Milyen tervei vannak az 1966-os évre? — Januárban részt veszek Bucurestiben egy nemzetközi edzőtáborban, melyre hat ország küldi el legjobb ifjúsági aszta­­liteniszezőit. Februárban Bécs­­ben képviselem majd hazánk színeit egy nemzetközi verse­nyen. Azután következik a bu­dapesti ifjúsági Európa-bajnok­­ság, célom az első hely, s ezzel az Európa bajnoki cím megszer­zése. Távozásunk előtt sikerekben gazdag, boldog új évet kíván­tunk tartományunk 1965. évi legjobb sportolójának. SURÁNYI EMIL MUZSIKA. KÖZÖNSÉG. OKTATÁS A magnó varázsszeme hunyorog. Corelli dallamai suhannak elő. Hall­gatjuk: a házigazda Aczél Ervin kar­mester s magam. Aztán kattan az in­dító. Indulhat a beszélgetés. — Azt hiszem, — provokálom vi­tára vendéglátóm — igaza van Sztra­vinszkijnak, amikor azt mondja, a va­lódi zene mellett csak hallgatni lehet. Ám tegyük hozzá — kezdünk hozzá­szokni a muzsikához, megszokni, te­hát nem észrevenni. — Igen, — korunk jellegzetessége a „bútorzati zene". A házhoz — szinte ugyanúgy hozzátartozik a muzsika mint az íróasztal, vagy az ágy. Hazamegy az ember, bekapcsol­ja a rádiót, közben ebédel, beszélget, jön-megy. A zene szól. Talán Bach, talán Sibelius. Nem figyelünk oda. Elmegy a fülünk mellett. _ Ez a leghatásosabb érv az el­len a téves felfogás ellen, amely úgy menti magát a hangversenylátogatás alól, hogy ő odahaza élvezi a muzsi­kát világhírű előadók interpretálásá­ban. .. . — Zeneművet ténylegesen csak akkor lehet maradéktalanul élvezni — veszi át Aczél Ervin a szót — ha a hallgatóság közvetlen kapcsolat­ban áll az előadóval. Vegyünk ha­sonlatként egy telefonbeszélgetést. Itt sem pótolhat egy közvetlen tár­salgást a puszta hang, az arc, a gesz­tusok, az illető egész fizikuma hoz­zájárul egy bizonyos vélemény el­fogadásához, illetve el nem fogadá­sához. A közvetett kapcsolat kevésbé meggyőző, kevésbé intenzív. Nos, a koncerten, ha más szinten is, intim vonzó-taszító erő alakul ki muzsikus és hallgatóság között. —­ A közönségnevelés, az arányos és helyesen értelmezett általános műveltség kiépítése a zenei oktatás­nak is elsőrendű feladata elsősorban a zenei szak­középiskolákban. Itt vetődik fel közvetlenül nemcsak muzsikus-utánpótlás biztosításának kérdése, de a kulturált hangverseny­látogató publikum irányítása is.­­ Nyilvánvalóan a zenei középis­kola is igyekszik erejéhez mérten széles skálájú zenei műveltséget meg­alapozni. A legnagyobb feladat az otthonról hozott, sokszor egyáltalán nem szerencsés zenei ismeretanyag átalakítása, ha szükséges lerombo­lása. Zenei képzésünk — nagyon he­lyesen — a leghozzáértőbb forrásból, a népzenéből, a gyermekdalok világá­ból indul ki, s végig tanulmányozza a muzsika „törzsfejlődését“. Ennek a folyamatnak szigorú végigkövetése teszi csak „értővé“ az előadót. — Személyes tapasztalatom szerint a legfontosabb már itt az iskolában a zenei összejátszás helyes megvaló­­sítása. Nem a tanárnak kell játszania, a tanítványnak. Magának, a műnek. Azt hiszem pedagógiailag is ez a leg­helyesebb. Ezért aztán csak akkor szólok közbe, ha a tanuló idegen eszközökhöz folyamodik. Jómagam minden zenei dallamban arckifejezést látok. Beethoven Ta­vaszi szonátájának fő témája csak mosolygó, életörömtől könnyes sze­mek sugárzásában képzelhető el, az Evoica 11. tételének fő témája a ma­gába roskadt, tépelődő ember vissza­­fojtottságát árasztja. Ez — tudom jól — nagy­on is szubjektív elem. Ép­pen ezért nem erőltetem. Óráimon megtárgyalom a tanulók­kal a hétfői koncertet. Zeneileg kri­tizáltatok meg velük minden egyes művet. A stílusproblémák megoldásá­ban a zenei mondanivaló tisztelete a mérvadó. Sok zenét hallgatunk, ami semmit sem mond, mert az előadó csak játszik, akár egy önműködő, lé­lektelen mechanizmus. Ezt igyekszem elkerültetni tanítványaimmal — első­sorban őszinte, közvetlen megbeszélé­sek segítségével. Másrészt igyekszem mindenkivel felfedeztetni — önmaga számára — a zeneszerző világát. Az egyéniség — mint minden alkotásban — nálunk sem nélkülözhető. Az egyéniség túlzásait kötelessé­gemnek érzem lenyesegetni, noha egy-egy, a stíluson belül maradó sajátságos felfogást — ha nem is ér­tek vele egyet — elfogadok. Nem el­lentét ez. Pusztán a másik alkotó tisz­teletben tartása. Alkalomadtán szeret­ném többféle felfogásban megszólal­tatni ugyanazt a művet, annak bizo­nyítására, h­ogy lehet például Cho­pint játszani, Halina, Czerny, Ste­­fánska, Cziffra György, vagy éppen Vini Lipatti modorában, anélkül, hogy a chopini hangulat szenvedne. Legutóbb Richter lepett meg egy merész, de indokolt impresszionista Liszt tolmácsolással.­­ Az együttmuzsikálás a nevelés szempontjából is okvetlenül előnyös, ugyanakkor közvetve kihat bizonyos közönségrétegek ízlésének csiszolá­sára, finomítására. — Felfedezni az együttesben sa­ját hangod, mint szólamot kihallani a zenekarban mindig öröm. Magától értetődő öröm. A cselekvés öröme, „benne lenni a műben“, szerves ré­szévé válni, eleve roppant élmény. — Miként jár el a zenekari munká­ban a tanulók elhelyezésével? — Az utolsó év tanulói közül mind­egyik ült az első pultnál, de másod­hegedűs is volt. Mert mindegyik helyre egész ember kell. „Az igazi muzsikus az utolsó pultnál is muzsi­kál“ — írja Schumann. Csak a net» muzsikus lepődik meg ezen. Schumannt idézzük s az idézet ta­lálóan összefoglalja beszélgetésünket s egyben mottója annak a rengeteg fáradsággal, vesződéssel járó tevé­kenységnek, amit zenei képzésnek nevezünk s amelynek jótékony, biz­tató kezdetét hallottuk felvillanni a Zenei középiskola növendékeinek leg­utóbbi hangversenyén Corelli 9. Con­certo Grossojának és Haydn 28 A-d­úr szimfóniájának tolmácsolásában. Schumannt idézzük s megérint bennünket a zene szelleme. Kattan a magnó. Felcsillog a zöld fény. Felcsendül a zene. Bach V. Brandenburgi versenye. Hallgatunk. Felesleges minden szó... NEMLAHA GYÖRGY BESZÉLGETÉS ACZÉL ERVINNEL a zeneértésről, közönségnevelésről a Gépkocsivezetők, garázsfőnökök, szállítási- és gépkocsi-sor felelősök figyelmébe! Tudomásukra hozzuk, hogy rádióállomásaink naponta 6, 7, 7,30, 14 és 15 órakor „Buletinul meteo­rutier“ címmel külön adásban tájékoztatja az érdekelteket az ország főbb útvonalai­nak körzetében kialakult légköri viszonyokról, az utak járha­tóságáról, stb. Az adás keretében balesetek megelőzésére vonat­kozó útmutatásokat is sugároznak. A garázsfőnököknek, szállítási- és gépkocsi-sor felelősök­nek fel kell tü­ntetniük a szállítóleveleken, hogy milyen bizton­sági intézkedésekre kötelezik a gépjármű vezetőket minden esetben, amikor az útvonalak egyes szakaszain köd, síkosság, hő, jegesedés, tapadó sár, stb. veszélyezteti a biztonságos köz­lekedést. A Mi­li f­ia Crisana tartományi Igazgatóságának Gépjármű ellenőrzési és forgalmi osztálya MOZI ORADEA: Az utolsó Santa Cruz-i kavalkád (Színes, széles­vásznú osztrák-nyugatnémet film). Kiegészítő: Mikor a feleség távol van Előadások: 9.30, 11.45, 14, 16.30, 18.45, 21 órakor. ARTA: Gyermekkorom emlékei (Színes román film). Előadások: 11, 15, 17, 19, 21 órakor. TRANSILVANIA: Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony (Szovjet film). Kiegészítő: Variációk egy témára. Előadások: 11, 15, 17, 19, 21 órakor. CRISANA: A nagybácsi (Színes francia-olasz film). Kiegészítő: Jumbo. Előadások: 11, 14, 16,15,, 18,30, 20.45 órakor. TINERETULUI: Az első riport (Szovjet film). Előadás: 11 órakor. A legszebb évek (Szélesvásznú NDK film). Előadások: 14.30, 16,45, 19, 21,15 órakor. 1 MAI: Egér a férfiak között (Francia film). Kiegészítő: Éneklő gyerekek. Előadások: 14, 16, 18, 20 órakor. IO§IA: A fogoly Paula (Argentin film). Kiegészítő: Ki a hibás. .. ? Előadások: 17, 19 órakor. FACLIA: Titkos irattár az Elba mentén (Német film). Előadás: 19 órakor. SZÍNHÁZ Január 5-én, szerda este 19.30 órakor: Mihai Viteazul Január 6-án, csütörtök este 19.30 órakor: Mágnás Miska C 3 bérlet Január 7-én, péntek este 19.30 órakor: Gaspele Január 8-án, szombat este 19.30 órakor: Salemi boszorkányok E 2 bérlet. Érvényesek a december 28-ra megváltott jegyek. Január 9-én, vasárnap délelőtt 10.30 órakor: Mihai Viteazul Január 9-én, vasárnap délután 15.30 órakor: Mágnás Miska F 3 bérlet TELEVÍZIÓ Január 6, szerda 19.00 A televízió híradója, 15.10 Dokumentumfilm, 19.20 Mű­sor a legkisebbeknek, 20.00 Aurel Ba­­ranga: Ádám és Éva. Színházi közvetítés, 23.00 A televízió hír­adója, időjárásjelentés. Január 6, csütörtök 19.00 A televízió híradója, 11.15 Találkozás a Gyermekvárosban, 20.00 Ifjúsági klub, 21.15 A­ádió és televízió szimfonikus zeneara hangversenyének közvetítése, (II. rész), 22.00 Filmklub, 23.0 A televízió híradója. Befejtésül időjárásjelentés. i li »■ [UNK] •min­M BUCURE$TI­I. Január 5, szerda 5.00 Hírek, 5.30 Tort: 6.00 Rádióújság, sport, időjárásentés, 6.15 Falurádió, 6.40 MíHsmer­­tetés, 6.45 Fúvószene, 7.0 Rádió­­újság, sport, időjárásjelek­, 7.45 Vidáman köszönt a piír, 8.00 Sajtószemle, 8.08 Schort III. szimfónia, 9.30 Orvosi mnácsok, 10.00 Hírek, 11.38 Opttrészle­­tek, 12.00 Hírek, időjájelentés, 12.07 Műsorismertetés, 15 Opera részletek, 13.20 Nyelheti elő­adás, 13.30 Népek zenéől, 14.00 Hírek, időjárásjelentés, 15 Ked­velt melódiák, 16.00 dijújság, sport, időjárásjelentés, 20 Az o­­pera történetéből, 171 Népzene, 18.00 Hírek, 18.03 A>ld körül, 18.30 Rádióegyetem, 10 Dalok, 18.50 A zeneszerzőkésze, 19.20 Sport, 20.00 Esti rádSág, 20.30 Esztrádzene, 20.45 Jóakát gye­rekek, 20.55 Népzenél ,15 Pro­metheus legendája, 16 Rádió­újság, sport, időjárásütés. MEGALAKULT A FALUSI KÖNYVHOfP SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA Tegnap alakult meg a falusi könyvhónap szervezőbizottsága. A tartományi művelődési és művészeti bizottságnál tartott ülésen megvitatták a február 1. és március 1. között sorra kerülő falusi könyvhónap feladatait. Az intézkedési terv magába foglal­ja mindazokat a rendezvényeket és akciókat, amelyek a könyv­terjesztés megjavítására szolgál­nak. A könyvhónap sikeréhez a kultúrotthonok, könyvtárak, mtsz-ek és könyvüzletek, vala­mint a fogyasztási szövetkeze­tek nagyban hozzájárulhatnak. A könyv népszerűsítésének vál­tozatos és sokféle formáit kell alkalmazniuk. Elitok, iro­dalmi rendezvényi témás es­tek, vetélkedők, fiktív meg­beszélés, olvasókivaló talál­kozás szerepeljenpirenden. Az ünnepélyes­ nyitót ja­nuár 30-án, vasán tartják a falusi kultúrotthnban. Ezzel egyidőben árusitl egybekö­tött könyvkiállót rendeznek, megszervezik az onnan meg­jelent könyvek iratát és a fogyasztási ^vetkezetek könyvárusító­an felkeresik a falvakat. A Tarínyi Könyv­tár, a Famíliaj­óirat és az irodalmi körök az író-olvasó találkozót szerek a tarto­mány több hetében. y$kok a hel­fék Már messziről im­­tanári szoba, folyo­­tató-nevelő teve­­dot ok, mind a pozáns, korszerű sók, tiszták mint a kenységü­ket. tanáról mind épület vonja magá­­pohár. Ez persze Örömmel írjuk ide pedig a tálytár­ra az ide érkező fi­­nom utolsó sorban azt is, hogy a chis­­saiknaik min­gyelmét. A tágas ab­­azt jelenti, hogy cáui általános isko­­dent követnek, lakok, a szép, tiszta­ Petre Spahiu igaz­­la növendékei pél­­hogy­ásnál ki­ra meszelt vakolat, gató ügyesen, körül­­dás fegyelemről sebb s ne le­s minden arra vall: tekintően gazdálko­­t esznek tanubizony­­gyen­nek. Ezek mostanában építet­­tek. ságot mind az isko­­szarnál r jó ide­jék. Közelebb érve: Az osztályok „tűk- Iában, mind pedig je a­.la prog­már olvashatjuk is rében“, a katalógu­­az iskolán kívül. Az rámául kon­a tábláról: Chiscán sokban lapozgatok, órákon figyelmesek, zul­áí órákat község általános is- Öröm tölt el amikor házi feladataikat sok szerv megbe­kolája. szép számú tanuló felelősségérzettel ké­­szélésr­oztak a Egy kicsit távo­­neve mellett nem szítik el minden szülő Rendsze­rabb a chiscaui er­­látok csak 8—9 és esetben. Szabad ide­­rés lyelemzést hőmunkások fákat 10-es érdemjegye­­jükben az iskola ve­­tart;Pog­y a ta­döntenek. Sokan a két. Megemlítek kö­­zelősége és a pionír­­nuhí nyújtott Magúra hegy bar-­zülük néhányat: Ro­­szervezet által ren­­segín<‘ll<-‘tt az lángjában fejtik a zalia Manea, Pascu dezett kulturális­­egy< közvéle­­ködet és a már­ Cristea, Maria Spa­­nevelő tevékenység­­mén jobb ered­­mányt. Gyermekeik hiú a VII. osztály­­ben vesznek részt. S méf elérésére pedig, hozzáértő ta­­bói, Zori­ S Maduta, természetesen törzs­­őszt őket. nítók és tanárok Paulina Tule, Lívia vendégek a község jérzéssel rá­felügyelete mellett Curta a VIII. ősz­­több ezer kötetet vospeius rajon készülnek az életre, tályből, Rozalia Po­­zámláló könyvtá­­r­­ közé ékelt hogy hasznos polgá­­ra, Floarea Manea­rában. kö­k iskolá­rai legyenek szod­a­­a VI. osztályból és Persze nem megy jábrt azt ta- lista hazánknak. A még sokan má­­minden zökkenő­­pari, hogy az szép iskolát, a díj­­sok. Ide kivánko­­mentesen. Van itt uj idők neve­mentesen kapott zik néhány osztály­­is néhány tanuló, h­ezáértő em­­tankönyveket, jó­ta­­főnök neve is: Ni­­mint Gheorghe Cle­­bebízták. n­lással igyekeznek colare Roman, Petcu pete (VIII. oszt.), meghálálni. Oalá, Aurora Feri- Floarea Rulza és RGHE Minden: a tantér­­ceanu, akik példa- Vasile Isaila (VII. mek, laboratórium, mutatóan végzik ok­­oszt.), akik sok gon­­'IG p ^ i { r4 ■ 1 ’ i ­­i ▲ i m I .

Next