Szovjet Híradó, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-19 / 2. szám
Moszkva és Leningrád zeneéletének kimagasló eseménye volt Kodály Zoltán látogatása. Megjelenése szerzői estjén, és aHáry János szovjetunióbeli bemutatóján, valamint találkozásai a Szovjet Zeneszerző Szövetség vezetőivel s a fiatal szovjet muzsikusokkal egyaránt termékenyek és hasznosak voltak a művészfiatalok, a beérkezett zeneszerzők és a világhírű magyar zeneszerző számára. Kodály Zoltán érdeklődése nem szorítkozott az ország zenei életére. Mély benyomást tett rá Moszkva, és az ott folyó lakóházépítkezés, valamint látogatásai Leningrádban és Razsivban, ahol Lenin nem sokkal az Októberi Forradalom előtt rejtőzött.A Szovjetunióban töltött három hét során sok remek dolgot láttam, jelentette ki. — A legutóbbi látogatásom óta eltelt 16 év alatt jelentősen megszépültek azok a városok, amelyekben jártam, s Moszkva csaknem kétszeresére nőtt.« Igen érdekelte az Oszipov-együttes hangversenye. -Sohasem gondoltam volna, hogy népi hangszereken is elő lehet adni klaszszikus műveket és ráadásul ilyen jól« — mondotta a hangverseny után. Élénken érdeklődött a fiatal szovjet zeneszerzők művészete iránt, éskülönösen elismerően nyilatkozott Bosznyev vonósnégyeséről. A Szovjet és a Magyar Zeneszerző Szövetség együttes ülésén ezt mondotta:örvendetes, hogy a fiatal zeneszerzők népi motívumokat visznek zenéjükbe, örvendetes az is, hogy a szovjet ifjúság érdeklődik a komolyzene iránt. Kodály Zoltánt ünnepélyes keretek között a Moszkvai Konzervatórium tiszteletbeli professzorává avatták. Moszkvában, szovjet kartársai körében ünnepelte meg 80. születésnapját. A szerzői est közönsége Kodály Zoltánt lelkes tapssal ünnepelte. Műveit az Állami Szimfonikus Zenekar adta elő, Konsztantyin Ivanovnak, a Szovjetunió népművészének vezényletével.A moszkvai zenekar régi ismerősként fogadott, s műveit remek előadásával örvendeztetett meg, Ivanov ihletett vezényletével. Végül a Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színházban bemutatták aHáry Jánost«. * — Sajnos, minden jegy elkelt! — mondta a pénztárosnő, és becsapta ablakocskáját. Az összes jegyek régen elkeltek. Sok moszkvai szeretne megismerkedni Háry Jánossal, a nagyabonyi vidám magyar parasztkatonával, ezzel a soha nem csüggedő fenegyerekkel, aki olykor ugyan lódít meséiben, de nem önzésből teszi, hanem a szép szavak kedvéért. Nem is kitaláltak a történetei, hiszen nem hazugság, amiben hisz az elmondója! János megkérdi a bírótól, jól jár-e a Napóleontól kapott óra. Márpedig ha tudná, hogy a bíró nem kapta meg, nem tenne fel ilyen kérdést, igaz-e? A moszkvaiak először öt évvel ezelőtt ismerkedtek meg Háryval, amikor a budapesti Operával érkezett oda, de tavaly az obsitos elhatározta, hogy Moszkvátállandó lakhelyül választja. Az első pillanattól fogva mindenki megszerette: Vlagyimir Poljakov, az orosz szöveg szerzője, Mihajlov és Kemarszkaja rendezők, valamint az előadás szereplői. Érdekes, de ugyanakkor igen nehéz feladat volt aHáry János beállítása. Úgy kellett elmesélni kalandjait, hogy az orosz közönség megértse a főhőst, költői lelkét, és sajátos népi humorát. Magyar barátaink a moszkvai művészek segítségére siettek. Lev Mihajlov rendező tanácskozott a szerzővel, s a táncok betanításához nagy segítséget nyújtott Rábai Miklós, Kossuth-díjas Sosztakovics élményeiről beszél Kodálynak a Konzervatóriumban lezajlott hangverseny után. Középen: Tyihon Hrennyikov zeneszerző Kodály szakmai beszélgetést folytat Konsztantyin Ivanov karnaggyal a Konzervatórium nagytermében tartott próbán Kodály Zoltánnak átadták a Csajkovszkij Konzervatórium professzori diplomáját Kodály Zoltán szerzői estje a Moszkvai Állami Konzervatóriumban. A képen: a közönség lelkesen ünnepli a magyar zeneszerzőt