Szovjet Híradó, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1964-01-19 / 2. szám

Moszkva és Leningrád zeneéletének ki­magasló eseménye volt Kodály Zoltán lá­togatása. Megjelenése szerzői estjén, és a­­Háry János­ szovjetunióbeli bemutatóján, vala­mint találkozásai a Szovjet Zeneszerző Szövetség vezetőivel s a fiatal szovjet mu­zsikusokkal egyaránt termékenyek és hasznosak voltak a művészfiatalok, a beér­kezett zeneszerzők és a világhírű magyar zeneszerző számára. Kodály Zoltán érdeklődése nem szorít­kozott az ország zenei életére. Mély be­nyomást tett rá Moszkva, és az ott folyó lakóházépítkezés, valamint látogatása­i Le­ningrád­ban és Razsivban, ahol Lenin nem sokkal az Októberi Forradalom előtt rejtő­zött.­­A Szovjetunióban töltött három hét során sok remek dolgot láttam­­, jelentette ki. — A legutóbbi látogatásom óta eltelt 16 év alatt jelentősen megszépültek azok a városok, amelyekben jártam, s Moszkva csaknem kétszeresére nőtt.« Igen érdekelte az Oszipov-együttes hang­versenye. -Sohasem gondoltam volna, hogy népi hangszereken is elő lehet adni klasz­­szikus műveket és ráadásul ilyen jól« — mondotta a hangverseny után. Élénken ér­deklődött a fiatal szovjet zeneszerzők mű­vészete iránt, és­­különösen elismerően nyilatkozott Bosznyev vonósnégyeséről. A Szovjet és a Magyar Zeneszerző Szövetség együttes ülésén ezt mondotta:­­örvende­tes, hogy a fiatal zeneszerzők népi motí­vumokat visznek zenéjükbe, örvendetes az is, hogy a szovjet ifjúság érdeklődik a komoly­zene iránt­. Kodály Zoltánt ünnepélyes keretek kö­zött a Moszkvai Konzervatórium tisztelet­beli professzorává avatták. Moszkvában, szovjet kartársai körében ünnepelte meg 80. születésnapját. A szerzői est közönsége Kodály Zoltánt lelkes tapssal ünnepelte. Műveit az Állami Szimfonikus Zenekar adta elő, Konsztan­tyin Ivanovnak, a Szovjetunió népművé­szének vezényletével.­­A moszkvai zene­kar régi ismerősként fogadott, s műveit remek előadásával örvendeztetett meg, Ivanov ihletett vezényletével­. Végül a Sztanyiszlavszkij és Nyemiro­vics-Dancsenko Színházban bemutatták a­­Háry Jánost«. * — Sajnos, minden jegy elkelt! — mond­ta a pénztárosnő, és becsapta ablakocská­ját. Az összes jegyek régen elkeltek. Sok moszkvai szeretne megismerkedni Háry Jánossal, a nagyabonyi vidám ma­gyar paraszt­katonával, ezzel a soha nem csüggedő fenegyerekkel, aki olykor ugyan lódít meséiben, de nem önzésből teszi, ha­nem a szép szavak kedvéért. Nem is kita­láltak a történetei, hiszen nem hazugság, amiben hisz az elmondó­ja! János megkér­di a bírótól, jól jár-e a Napóleontól ka­pott óra. Márpedig ha tudná, hogy a bíró nem kapta meg, nem tenne fel ilyen kér­dést, igaz-e? A moszkvaiak először öt évvel ezelőtt is­merkedtek meg Háryval, amikor a buda­pesti Operával érkezett oda, de tavaly az obsitos elhatározta, hogy Moszkvát­­állan­dó lakhelyül­ választja. Az első pillanat­tól fogva mindenki megszerette: Vlagyimir Poljakov, az orosz szöveg szerzője, Mihaj­­lov és Kemarszkaja rendezők, valamint az előadás szereplői. Érdekes, de ugyanakkor igen nehéz fel­adat volt a­­Háry János­ beállítása. Úgy kellett elmesélni kalandjait, hogy az orosz közönség megértse a főhőst, költői lelkét, és sajátos népi humorát. Magyar barátaink a moszkvai művészek segítségére siettek. Lev Mihajlov rendező tanácskozott a szer­zővel, s a táncok betanításához nagy segít­séget nyújtott Rábai Miklós, Kossuth-díjas Sosztakovics élményeiről beszél Kodálynak a Konzervatóriumban lezajlott hangverseny után. Középen: Tyihon Hrennyikov zeneszerző Kodály szakmai beszélgetést folytat Konsztantyin Ivanov karnaggyal a Konzervatórium nagytermé­ben tartott próbán Kodály Zoltánnak átadták a Csajkovszkij Kon­zervatórium professzori diplomáját Kodály Zoltán szerzői estje a Moszkvai Állami Konzervatóriumban. A ké­pen: a közönség lelkesen ünnepli a magyar zeneszerzőt

Next