Fáklya, 1987 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-04 / 1. szám
2 Siáshuszonnégy nap A Szmolnij épületét, amelyet 1808-ban az orosz főváros, Szentpétervár szélén, az eloroszosodott olasz építész, Giacomo Quarenghi alkotott, jól ismerik Földünk milliói. Eredetileg ebben az épületben nemesi leánynevelő intézet volt, de 1917 augusztusától itt működött a munkások és katonák Forradalmi-katonai Bizottsága, amely a Kornyilov generális vezette ellenforradalmi lázadás kezdetétől fogva a főváros védelmét irányította. 1917. október 25. (az új naptár szerint november 7.) éjjelén Lenin a forradalom vezérkarának szállást adó Szmolnijból irányította a fegyveres felkelést. Ugyanezen a napon az épület aulájában kikiáltották a szovjethatalmat. Később a harmadik szint sarokszobáiban élt és dolgozott Vlagyimir Iljics. Ezekben a szerény szobákban tevékenykedett 124 napig, a szovjet kormány Moszkvába költözéséig. Több száz, sűrűn teleírt oldalt tölt meg annak a felsorolása is, amit Lenin az alatt a 124 nap alatt tett, amit a Szmolnijban töltött. Meghökkentő e sorok zsúfoltsága. Találomra válasszunk ki egy napot a krónikából, 1917. november 30-át. Ezen a napon Lenin utószót ír könyve, az Állam és forradalom első kiadásához; elnököl a Népbiztosok Tanácsa, az első szovjet kormány ülésén, ahol a munkanélküli segély tervét vitatják meg; előadást tart a Forradalmi-katonai Bizottságban; fogadja a pétervári fémipari gyár dolgozóinak küldöttségét, bejelenti : a Népbiztosok Tanácsa intézkedéseket fog hozni, hogy biztosítsa a nélkülözhetetlen eszközöket a hadirendelésekkel lekötött gyár számára a békés termelésre való átálláshoz ... A továbbiakban egyéb feladatokról olvashatunk: cikkírás, beszédek, találkozók és más ülések . . . Ez csak egy hétköznap, azokkal az eseményekkel, amelyeket a történelmi dokumentumok rögzítettek, jegyzőkönyvek, visszaemlékezések megőriztek. Ezen kívül mennyi menet közben megoldott kérdés, találkozó, beszélgetés, tanácskozás, aláírt okirat, kinevezés lehetett. Egyébként, még ez a rövid felsorolás is érzékelteti Lenin munkájának terjedelmét: a marxista elmélet kérdései, a fiatal állam törvényhozása, az ipar tényleges szükségletei, a káderek kinevezése, az ország kulturális átalakulásának gondjai. Minden kérdés az előbbiek közül alapvetően új megközelítésmódot követelt. A lenini döntések alapján formálódott a jövő államának szocialista rendszere. De már nem is a jövőé: 1917. november 7-étől már létezett az új rendszer, Lenin irányítása alatt nyerve el jellegzetes vonásait. Természetesen minden állami vezetőnek rengeteg a gondja, ám Leninnél ez is sajátos volt. Az emberiség történetében először teremtették meg a munkások és parasztok államát. Lenin első vezetője volt ennek az államnak. Mindent elölről kellett kezdeni — mint a teremtés első napján. Meg kellett érezni és meg kellett találni az állam irányításának új stílusát. Létre kellett hozni az új elveken működő államapparátust. Senkinek sem volt és nem is lehetett ilyen tapasztalata, magának Leninnek sem. Ez a tapasztalat menet közben formálódott, a Népbiztosok Tanácsának első ülésein, a Szmolnij folyosóinak tolongásában, a távírókészülékek előtt pillanatok alatt hozott döntésekben. És a lenini típusú lángelme mindenkinél jobban alkalmazkodott az állami gondolkodás új rendszeréhez. Mint filozófus, politikus és jogász egyesítette magában a nagy forradalom vezetőjének valamenynyi nélkülözhetetlen vonását. Sorra születtek az első szocialista állam első dekrétumai: dekrétum a békéről, dekrétum a földről, a termelés munkásellenőrzéséről, az éhség elleni harcról, az új nemzetiségi politikáról. Itt, a Szmolnijban rakták le az új hatalom alapjait. A lenini dekrétumok olyan okiratok, amelyeken napjainkig nyugszik a szovjet állam intézménye. Békepolitikánk, nemzetiségi köztársaságaink, a földbirtoklás rendszere mind innét, a Szmolnijból származik, és mindez a Lenin keze által teleírt hétköznapi füzetlapokon kezdődött. Tintatartó, egy halom papír, telefonok, a szomszéd szobában egy rakás írógép és távírókészülék — mindössze ennyi technikai eszköz állt Lenin és harcostársai rendelkezésére. Meg kellett teremteni az irányítás, a hírközlés, az ellenőrzés alapjait. S ilyen körülmények között, ezalatt a 124 nap alatt Lenin közel 200 cikket, kiadványt írt, és több száz dokumentumot. Még felfogni is nehéz e munka méreteit. Egy hivatásos újságíró szemében is hallatlanul soknak tűnik. S ha hozzátesszük a gyári felszólalásokat, a félfogadásokat, a nagyszámú ülést, az újságolvasást és a jelentések ellenőrzését, még a legdurvább időmérés szerint is alig érthető, hogyan sikerült mindez 124 nap alatt. Lenin dolgozószobájából sugárzott szerte az egész országba az új élet erkölcsi, szellemi energiája. Az emberek általa egyre inkább megértették az események politikai tartalmát, egyre inkább érezték a többi ember és gondjai iránti tiszteletet. Lenin arra nevelt, hogy forduljunk el a fecsegéstől, az üres szószátyárkodástól, önfeláldozást és becsületet követelt. Innen, a Szmolnij ablakaiból Lenin egész Európát látta, az egész világot, amelyet megrengetett az orosz forradalom. Innét érkezett a forradalom Oroszországba. Az a 124 nap, amelyet Lenin a Szmolnijban töltött, sajátos időszak volt életében. Győzelmet hozott a szovjethatalom, a lenini cselekvési program. Lenin 124 napja a Szmolnijban természetes és elkerülhetetlen folytatása volt egész harcának, és egyidejűleg egy új korszak kezdetét is jelentette. A ma tegnap kezdődött és a holnap ma kezdődik. De mui mindig vissza fogunk térni a teremtés első napjaihoz, mint szülőhazánk történetéhez. Danyiil Granyin