Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)
1867-01-15 / 1. szám
Hetedik évfolyam. 1. sz Pest, január 15-én 1867. F ftT .T3TV/TTVFÏT .T^108. KERTIPAR ÉS GAZDASÁG KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden hó 15-ik és 30-ik napján másfél nagy negyedrét ivén, a szükséges ábrákkal fölvilágosítva. Előfizetési föltételek: Egész évre.............................. . 4 ft. Félévre...........................................2 ft. Negyedévre..................................1 ft. I. Szellemi felvirágzásunk és anyagi jóllétünk végczélja társadalmi együttlétünknek, s hogy eme hivatásunkat megközelíthessük, ima, fohászkodás, vagy puszta kívánság nem elégségesek, szellemi ismeretekkel párosult munka és ernyedetlen szorgalom azon eszközök, melyekkel végczélunkat elérhetjük. „Az ember munkája után él“, a legdúsabb termőföld nem tárja fel önmagától kincseit, s az, ki összecsukott kezekkel kétségbeesetten itt áll vagy alszik, legkevésbé sem számolhat arra, hogy mindennapi kenyere sült verébként szájába repüljön ! Egész évi fáradozásunkat csak egyszeri bizonytalan termés jutalmazza, lételünk tehát szakadatlan munkásságot igényel, mert ha a szántásvetés alkalmas pillanatját elmulasztjuk, bizonyára nem lesz mit aratnunk, s jövőre éhen halunk; előre kell tehát dolgoznunk, miután mai munkánkból csak holnap élhetünk, valamint hogy tegnapi fáradozásaink gyümölcsét ma élvezzük. Szakadatlan munka és erőmegfeszítés nélkülözhetlen feltétele az életnek, és csak úgy, ha megelőző munkásságunkkal fölösleget is takarítunk, vethetjük meg alapját egyéni jóllétünknek és gazdagságunknak. A kiváltság napjai már lejártak, és a két keze munkája után élő napszámos, szintoly nélkülözhetlen tagja a társadalom gépezetének, s akit a születés vagy szerencse különös kedvezményekben részeltet, kettős kötelezettség szólít a közös épület megrakásához. Munkánk és fáradozásaink azonban csak úgy lesznek áldást hozók, ha az ész vívmányait is segítségül vesszük ; szellemi képzettség nélkül minden tevékenységünk eredménye bizonytalan, kettőztetett erőmegfeszítés, s ennélfogva időveszteségbe kerül, márpedig a közmondás azt tartja: az idő aránya, szellemi ismeretekkel pedig sokat meggazdálkodhatunk. Népgazdászat fogalma. A polgári társadalom művelődése és anyagi jóllétének gyarapodása legrégibb időktől fogva tanulmányát képezte a fürkésző elmének, s azon elvek foglalatja, melyek szerint a nemzeti javak az államhatalom befolyása alatt erednek, szaporodnak s legczélszerűbben felosztva elfogyasztatnak, a köz-, nemzet- vagy népgazdászat fogalmát képezik. Jelen értekezésünk annyiban tér el ezen közgazdászati tanulmányoktól, amennyiben fejtegetésünk folyamában nem a nemzetgazdászat átalános elveit elvontan, hanem a magánygazdászati viszonyokat, vagyis az egyéni jóllét és vagyonosodás alapfeltételeit vesszük vizsgálódásunk tárgyául, az állami intézményekre pedig csak annyiban leszünk tekintettel, amennyiben egyéni cselekvőségünk körébe esvén, tevékenységünkre befolyással vannak. Egyéni magatartás. A társadalom jólléte és felvirágzása egyes tagjainak jóllétéről feltételeztetik; az egyes tagok jólléte pedig az egyéni jó magatartástól függ. Az egyéni magatartás részben józan szokások, részben a tanítás eredménye, mindkettő pedig karöltve jár egymással; józan magunktartása tehát mindenekfelett ismereteket feltételez, ezen ismereteket pedig csak tanulás által leszünk képesek magunknak megszerezni. Egyéni magunktartására nézve legyen szabad a mindennapi élet köréből csak egyet példáznunk. szerkeszti dr. FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulajdonos HECKENAST GUSZTÁV. Minden a lap szellemi részét érdeklő közlemények és levelezések a szerkesztőséghez, üllöi-ut "/is. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egyetem-utcza 4-ik szám a.) czimezve kéretnek beküldetni. Eszmetöredékek a népgazdászat köréből. (Elba Vilmos „népgazdászat elemei” czimü értekezésének elvei nyomán különös tekintettel honi viszonyainkra.) (Dr. Farkas Mihálytól.)