Falvak Dolgozó Népe, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-01 / 35. (1264.) szám

3 AZ ELMÚLT HÉT az országban A napokban készült el az aratás gyorsmérlege, látott napvilágot az őszi termésprognózis, s nemrégi­ben ült össze hazánkban, pontosab­ban híres nemzetközi üdülőhelyün­kön, Szinaján a 21. Pugwash-érte­­­kéziét, s kezdte meg munkálatait a fővárosban a IV. nemzetközi lo­gikai, tudomány-módszertechnikai és tudomány-filozófiai kongresz­­szus. Ha tehát a hét eseményeit röviden akarjuk összefoglalni, ak­kor csupán két szót kell kiejte­nünk: béke és kenyér. A két ősi fogalom, amelynek dol­gozó népünk ténylegesen alig két és fél évtizede, hazánk fasiszta iga alól való felszabadulása óta örvend igazán, lényegében aligha elválaszt­hatók egymástól. Már Kallimakhosz, a hellenisztikus költészet legki­emelkedőbb egyénisége is csak úgy tudott a „tápláló, dúsgabonájú“ Démétérhez, a földművelés és a termékenység istennőjéhez fohász­kodni, hogy a bőség mellett béké­ért is esdekelt. „Üdv, úrnőm, — irta —, védd városomat, legyen itt egyetértés / és jólét, a mezőkön minden hasznot elárassz. / Barmot etess, hozz almát, búzát, bő aratást adj; / békét is, hogy más ne, ha­nem ki vetett, az arasson.“ (Keve­­cseri Gábor fordítása). Az­­ emberiség örök álma tehát az egyetértés és a jólét. Álom — mondhatjuk nyugodtan —, mert a történelem folyamán mindkettőből szűkösen jutott ki. Eszembe jut például a Béke Nobel-díjat oda­ítélő Norvég Tudományos Akadé­miának egy világot bejárt tanul­mánya, amely kimutatta, hogy idő­számításunk előtt 3600-tól napjain­kig mindössze 292 esztendő telt el békében, hogy 5600 év alatt 14 531 kisebb-nagyobb háború folyt, s e világégésekben 3,6 milliárd ember vesztette életét. Nicolae Ceauşescu elvtárs a Tudor Vladimirescu ve­zette forradalmi mozgalom 150. év­fordulóján rendezett nagyszabású népgyűlésen a világpolitikai hely­zetről, a béke és a háború kérdé­séről szólva, figyelmeztetően emel­te fel szavát. „A becslések szerint — hangsúlyozta — csupán ebben az évben a katonai kiadások meg­haladják majd a 200 milliárd dol­lárt. Elképzelhetik elvtársak, mi­lyen óriási anyagi és emberi esz­közök pazarlódnak el, miközben emberek száz és száz milliói elég­telenül táplálkoznak, miközben em­berek száz és száz milliói a fejlet­lenség feltételei között élnek. Ezért Románia, számos más — szocialis­ta és nem szocialista — állammal együtt, a világközvéleménnyel együtt felemeli szavát, hogy vesse­nek véget a fegyverkezési hajszá­nak, s az erre a célra használt esz­közöket fordítsák a gazdasági-tár­sadalmi fejlesztésre, valamennyi nép életének felvirágoztatására.“ Mit követel népünk nevében pár­tunk főtitkára? Se nem többet, se nem kevesebbet, mint a kallimak­­hoszi óhaj teljesítését, egyetértést és jólétet minden nemzetnek, s azon belül külün­-külön minden embernek... Azt akarja elérni, hogy más ne, hanem ki vetett, az arasson ! Aratás után lágyunk, természe­tes, hogy sok szó esett mindennapi kenyerünkről is, amely ősidők óta mindenek előtt attól függ hogyan dolgozik, hogyan szorgalm­askodik a föld népe. De nem utolsó sorban attól is, hogy milyen társadalmi viszonyok közepette. Rövidesen tíz éve lesz annak például, hogy hazánkban befe­jeződött a szövetkezetesítés, ami igazi forradalom volt a romániai parasztság, a falu életében. Az sem egészen véletlen tehát — bár a kedvező időjárásról, a munka java­dalmazására hozott újabb intézke­désekről sem szabad m­egfeledkez­­­­nüük —, hogy az idén a román mezőgazdaság rekordtermést ért el búzából, s csúcsdöntésekre számít­hatunk burgonyaszedéskor, kukori­catöréskor is... Országunk népe a béke és ke­nyér kérdését dialektikus egységé­ben fogta fel. Mindenek előtt azon munkálkodik, hogy megvalósítsa a X. pártkongresszuson kidolgozott programot, s így újabb fontos sza­kaszt tegyen meg a szocialista nemzetünk jólétére és boldogságára irányuló törekvések megvalósításá­nak, a kommunizmus romániai győ­zelmének útján. Népünk békeóhaja különben oly nyilvánvaló, hogy azt bizonyítani sem szükséges. Képvi­selői, pártunk és kormányunk ve­zetői ennek az óhajnak különben számtalan alkalommal kifejezést adtak. Ezek egyike — tettekben és szavakban egyaránt — a 21. I­ug­­wash­-értekezlet vendéglátása és a tanácskozás részvevőihez intézett üzenet. Mint ismeretes, a nemzetközi Pugwash-mozgalom, mely nevét az első értekezlet színhelyéről kapta, 1957-ben indult útjára, amikor a világ különböző országaiból tudó­sok ültek össze azzal a bevallott céllal, hogy egybehangolják erő­feszítéseiket abban a harcban, a­­melyet az emberiség előtt álló nagyfontosságú kérdések — a vi­lágbéke és -biztonság, a leszerelés, a nemzetek közötti tudományos és műszaki együttműködés — megol­dásáért folytatnak. Az azóta a vi­lág különböző tájain „bolyongó“ értekezlet 21. állomásának — ter­mészetesen a román Országos Pug­­wash-bizottság meghívására — Szi­­naiát szemelte ki. A napirenden szereplő kérdések ez alkalommal is az emberiséget érdeklő égető prob­lémák, a háború és a béke proble­matikája köré csoportosulnak. Ép­pen ezért népünk nagy örömmel és szeretettel látta vendégül a ran­gos értekezlet részvevőit, Nicolae Ceauşescu elvtárs pedig országunk nevében biztosította őket arról, hogy Románia megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a népek kö­zötti együttműködés széles körű fejlesztésének, következetesen har­col, hogy az államok tartósan a nemzeti függetlenség és szuvereni­tás, a teljes jogegyenlőség szigorú tiszteletben tartásának, a belügyek­­be való be nem avatkozásnak az elveire építsék kapcsolataikat. És ez nem is lehet másként. Mert az a nép, amely vetni és aratni akar, amelynek egyetlen gondolata az építés — a ház-, a gyár-, a vá­ros- és az országépítés —, amely jövőjét csak ötéves békeperiódu­sokban tudja elképzelni, amely­nek bevallott célja a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­teremtése, az nem is lehet csak a béke feltétlen híve. Nem egészen véletlen tehát, hogy egyazon héten, egyazon napon, sőt, talán egyszerre ejtettük ki e szava­kat : béke és kenyér. GYARMATI JÁNOS Mindenekelőtt múlt heti adós­ságunkat törlesszük az olvasónak: ígéretünkhöz híven ezúttal térünk ki bővebben a bolíviai események­re, és azok tágabb latin-amerikai összefüggéseire. Tehát lássuk: Bolíviában, az or­szág alig másfél évszázados füg­getlen történelme során nemrégi­ben lezajlott a 193. államcsíny. Kik és miért döntötték meg Torres el­nök kormányzatát? A válasz egy­szerű és sablonos lehetne: katonák, hiszen Afrika és Latin-Amerika po­litikai életében sűrű gyakorlattá vált a militarista puccs. Csakhogy a mostani La Paz-i államcsíny ese­tében a Torres-rendszernek adott tőrdöfés iránya és oka bővebb ma­gyarázatot igényel. Jobboldalról jött ez a döfés, jobboldali reak­ciós körök döntötték meg Torres elnök hatalmát. Az ok? A meg­döntött kormányzat a chilei, perui és részben venezuelai kormányok mellett egyike volt azoknak a kor­mányoknak, amelyek konkrét lé­péseket tettek, hogy valóban kivív­ják országuk gazdasági független­ségét, nemzeti kincseiket saját né­peik érdekében és érdekeiknek megfelelően használják fel. A bo­líviai rendszer is meghirdette a külföldi kézben lévő bányák, olaj­kutak, felszerelések és berendezé­sek fokozatos államosítását, s a gyakorlatban hozzá is látott ehhez. Mind a belső reakció, mely a kül­földi tőke által juttatott „morzsák­ból“ táplálkozik, mind pedig az idegen tőke — főleg észak-ameri­kai — már a múlt év végén ki­nyilvánította nemtetszését Torres elnök irányvonalával szemben. Ám figyelembe véve a kontinensen ural­kodó közhangulatot, „tanulva“ több előbbi példából, az agresszió nyílt eszköze helyett elsősorban gazda­sági nyomáshoz folyamodott. En­nek az lett az „eredménye“, hogy a Gulf Oil államosítása után a La Paz-i kormány sokáig termelési és értékesítési nehézségekkel küzdött, s a helyzet csak azután változott meg, miután Bolívia visszatáncolt és jelentős kártérítést ígért az észak-amerikai monopóliumoknak. A külföldi tőkét azonban ez nem nyugtatta meg. Fokozatosan alá­aknázta a Torres-kormányt, kiépí­tette belső hálózatát a reakciós nagyburzsoá és katonai körökben, hogy aztán adott pillanatban le­csaphasson az államosító kormány­ra. Főleg az ország gazdasági köz­pontjában, a Santa Cruz-i körzet­ben — ahonnan kiindult a mostani lázadás — szervezte meg a táma­dást a kormány ellen. Ebben a kör­zetben helyezkedik el az ország kőolaj- és földgáz lelőhelyeinek 95 százaléka, itt találhatók Bolívia leggazdagabb vasérc- és mangán telepei Santa Cruz üzleti körei csakhamar ellentétbe kerültek La Paz-cal, hiszen érdekelve voltak abban, hogy a külföldi tőkéhez fű­ződő kapcsolataikat semmi se za­varja, a jól jövedelmező külkeres­kedelmet ne gátolja semmi; nem nézték jó szemmel a Torres-kor­­mánynak azt a törekvését, hogy csökkentse az ország gazdasági füg­­gősségét. Torres haladó irányvonalának megdöntése azonban nemcsak a Dél-Amerika „szívében“ fekvő kis ország jövője szempontjából érde­melt figyelmet, hanem befolyással lehet a kontinens erőviszonyainak további alakulására is. Ugyanis Chile, Peru és Bolívia — bár más­más körülmények között, eltérő programmal, homlokegyenest kü­lönböző államhatalmi modellel és utakkal — képezte azt az állam­csoportot Latin-Amerikában, amely konkrét gyakorlati intézkedéseket tett nemzeti kincseinek birtokba vételére, gazdasági függetlenségé­nek kivívására. Viszont az is igaz, hogy e három állam között a szo­ros kapcsolat és együttműködés, a szomszédság ellenére is, még csak lehetőségként merült fel, hiszen a tényleges közeledést közöttük ala­posan megnehezítette a súlyos „tör­ténelmi teherből“ kiáramló feszült­ség. ... A továbbiakban Latin-Ameri­ka szívéből átvezetjük az olvasót Európa szívébe. Az elmúlt napok­ban jó hírt röpítettek világgá a hírügynökségek, ezt körülbelül így lehetne megfogalmazni röviden: Nyugat-Berlinnél megtört a jég, bár még nem olvadt el. A négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország — nagykövetei több mint egy esztendei vita és ta­nácskozás után közös egyezmény­­tervezetet fogadtak el Nyugat-Ber­­lint illetően. Ennek eredményekép­pen meg­van a remény arra, hogy e város a nyugtalanság és a veszé­lyek fészkéből egy eljövendő építő megállapodás jelképévé váljék.. Ha­zánk közvéleménye üdvözli ezt a szerény lépést is, mely hozzájárul az európai légkör megjavításához. MIHÁLKA ZOLTÁN • M­és a nagyvilágban A TV MŰSORÁBÓL VASÁRNAP 10.00 Faluműsor; 9.15 A haza meg­­éneklése — kórusműsor; 12.30 Ma­gyar nyelvű adás; 14.00 Steaua — Farul labdarúgó mérkőzés közvetí­tése; 15.45 Vasárnapi magazin; 16.30 Atlétikai Balkán Bajnokság; 18.70 Az óriások bolygója; 19.00 Folklór műsor; 20.00 A hét riportja; 20­15 Film; 22.00 Szórakoztató zene; 23.00 Éjszakai híradó, sport HÉTFŐ 18.00 Maria Marcu és Ismail Elinas népdalokat énekel; 18.45 Gazdasági adás; 20.00 Irodalmi zenés műsor; 20­15 Cosei grófnő (III.); 21.15 A ro­­p­in társadalom dinamikája; 21.40 O­p­rott részletek; 22.30 A szocialista országok életéből; 22.45 Éjszakai híradó KEDD 18.00 A tévé irodalmi folyóirata; 18.15 Gyermekműsor; 18.45 Hal­mos György zongoraművész műsora; 20.00 Reflektor; 20.15 Színházi est; 22.05 Folklór műsor; 22.20 Emberek és tettek; 22.35 Humor és zene; 23.00 Éjszakai híradó SZERDA 18.00 Gyermekeknek; 18.25 Nyelvé­szeti adás; 18.30 Angela Bucht éne­kel; 18.50 Gazdasági adás: 19.10 Pronoexpressz húzás; 20.00 TV-ri­­port — 5500 nap; 20.30 Tévé-cine­­mateka; 22.00 Híres operaénekesek műsora; 22.30 Tévé a Föld körül — Bulgária; 22.45 Éjszakai híradó CSÜTÖRTÖK 17.30 Magyar nyelvű adás: 18.50 Me­zőgazdasági adás; 19.10 Egészségügyi tanácsok; 20.10 Reflektor: 20.25 A humor könyvéből; 21.05 Maria Bu­­taciu énekel: 21.25 Nemzetközi szem­le; 22.15 Slágerek: 22.45 Éjszakai híradó PÉNTEK 18.00 Otthonunk; 18.50 A gyerme­kek világa; 19.10 Lottó húzás; 20.00 Eugen Mândrie belpolitikai kom­mentárja: 20.30 Kérdezzünk — tudo­mányos adás; 21.10 Film; 22.50 Éj­szakai híradó SZOMBAT 16.15 Német nyelvű adás; 18.00 Jó estét lányok ! Jó estét fiúk !; 20.00 Egy hét a külpolitikában; 20.15 Té­­vé-enciklopédia; 21.10 Az üldözés — folytatásos film; 22.00 Varieté műsor; 22.50 Éjszakai híradó; 23.10 Román­cok és bordalok MINDENNAP : 19.20 Ezeregy mese: 19.30 Esti híradó MAGYAR NYELVŰ ADÁS VASÁRNAP • Felsőfokú oktatásunk feladatai Nicolae Ceaușescu elvtárs expozéjának szellemében • Tévé híradó • Hogyan készülnek kultúr­­otthonaink az őszi és téli idényre ? • Gazdasági és kulturális hírek • A hét verse • Az építőtelepek szép­sége • Népdalok • Gyermekműsor CSÜTÖRTÖK • Domokos Géza csü­törtöki jegyzete • Tévé­híradó • Könnyűzene • A Kovászna megyei téeszek fiataljainak munkájáról, kul­turális tevékenységéről • László Fe­renc műsora • A kolozsvári egyete­mi negyed várja az „újoncokat“ FALVAK DOLGOZÓ NÉPE P­ronosport Tippünk a szeptember 5-i 36-os számú versenyre : Iaşi „Poti“—Dinamo 1x3 Steaua—Farul 1 Crişul—UTA 1 X Bakui CS—Cv. „U“ 1 ASA—K-vâri „U“ 1 St. roşu—FC Argeş 1 K-vári CFR—Jiul 1 Tîrg. Metalul—SNO 1 Hm. V. Chimia—Br. Progresul 1 Paşcani CFR—Poiana 1 x Metalurgistul—T-vâri „Poli“ 1 x Electroputere—Corvinul Lug. Vulturii—Nb. Minerul 1 2 Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteil STAS 3452—811 "­­1

Next