Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)
1968-01-02 / 1. szám
2 Mindenkit érdekel ki új árrendszer Árrendszerünkre hosszú évekig a merev hatósági árak voltak a jellemzők, ahol is az egyes termékek és azok választékainak árai tételesen árhatóság által kerültek megállapításra. Ez gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését, mert a kötelezően előírt árat a termelő akkor is megkapta, amikor már a termékből csökkent a kereslet, vagy esetleg éppen elfekvő készletek voltak. Az új árrendszer alapvető célja, hogy a termelést fokozottabban a fogyasztói igények szolgálatába állítsa. Ezt a célt úgy kell elérni, hogy a lakosság egyetlen nagyobb rétegét se érintsék hátrányosan a teendő intézkedések. Éppen ezért a társadalmi szempontból fontos termékek és szolgáltatások árát továbbra is a hatóságok állapítják meg. A hatósági árszabályozás szigorúbb formája a rögzített ár — ahol az ártól hatósági hozzájárulás nélkül eltérni nem lehet. Ebbe a kategóriába tartozik a forgalomnak mintegy 20 százaléka, általában a legalapvetőbb termékek és szolgáltatások: liszt, kenyér, tőkehús, tej, cukor, tüzelőanyagok, villamosenergia, lakbér stb. A maximált ár ugyancsak hatósági szabályozást jelent, de itt csak a legmagasabb árat határozza meg az állam, attól lefelé el lehet térni. Ide a lakossági árualapnak mintegy 30 százaléka tartozik. Olyan alapvető cikkek, mint pl. a rizs, húsképészítmények, ruházati termékek közszükségleti igényeket kielégítő része, járművek, villamos háztartási készülékek jelentős része, mosó- és mosogatószerek, építőanyagok. A rugalmas árforma két válfaja a hatósági előírások között mozgó és szabad ár. A hatósági előírások között mozgó árak esetében a hatóság egyes kötelező árkialakítási előírásokat, alkalmaz, amely alapján a felek szabadon állapodhatnak meg az ügylet során érvényesülő konkrét árban. Ebbe a csoportba tartoznak azok a nagytömegben gyártott, széles választékú közszükségleti cikkek, melyek szerepe fontos, de nem alapvető és a közeljövőben még nem várható teljes piaci egyensúly (belsőség, csokoládéfélék, palackozott likőrök, fűszerfélék, ruházati termékek nagy része, konyhafelszerelési cikkek, mozi, színház). Ide a forgalomnak mintegy 25 százaléka tartozik. A főleg divat- és luxusigényeket kielégítő termékeket (bizsufélék, divatcikkek, különleges bútorok), továbbá azokat az árukat és szolgáltatásokat, ahol a szabad áralakulástól a hiánycikkek megszűnését várjuk, illetve az igények jobb kielégítését (alkatrészek, üveg- és porcelánféleségek, a helyiipar egyes termékei, zöldség-, gyümölcsfélék, méretes ruházat)a szabad árformába sorolták. Ebbe a csoportba a forgalomnak kb 25 százaléka tartozik. A rugalmas árforma természetesen nem jelenti az állam részéről az ármozgás szabályozásáról való teljes lemondást. Amennyiben az árak nem kívánatosan alakulnak, mód van a beavatkozásra. Így előzetes bejelentéshez lehet kötni az árak megváltozását, a terméket más árformába át lehet sorolni, előírható az érintett termékből a termelés mennyisége és így tovább. Végeredményben a hatósági és szabadabb áralakulás kombinált alkalmazásától azt várjuk, hogy a termelés az eddiginél sokkal jobban igazodjék a keretihez, ne keletkezzenek elfekvő termékek és ne legyenek hiánycikkek és az árszínvonal stabilitását az egészséges verseny is segítse biztosítani. Ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Nagy Imre elvtárshoz, a Ládaipari Vállalat szakszervezeti titkárához az óesztendő utolsó napjaiban. A megbeszélés, amelyet látogatásunkkor folytatott már 1968-at szolgálta, mint ahogy hosszú hónapok óta folyik az előkészítés nemcsak egy új évre, hanem egy gazdálkodási módszerre és egy kiszélesedett szakszervezeti tevékenységre. — Ami munka december 30-án félbe szakad, az folytatódik majd január 2-án —■ kezdte a beszélgetést Nagy elvtárs. Ma már — helyesen — senki sem várja, hogy januárra minden megváltozik, hanem tudjuk, hogy szívós, nehéz munka árán jutunk csak előre. Január első felének legfontosabb tevékenysége a kollektív szerződés végleges formába öntése és aláírása lesz. A kollektív szerződés fejezeteinek összeállítása során ugyanis számos probléma merült fel és mi nem akartuk sem elsietni, sem a véleményeket figyelmen kívül hagyni. Inkább hagytuk, hogy januárra tolódjon át befejezése. Azt azonban nyugodtan állíthatom, hogy valóban széles körű megvitatás után, minden vélemény figyelmébe vételével rögzítjük majd a munkások jogait és kötelességeit. Meghallgattunk minden gondolkodó és véleményt mondó elvtársunkat. — Sok vita folyt nálunk az étkezési hozzájárulással kapcsolatban. A vállalat 3000 munkatársából 600-an vesznek részt az üzemi étkeztetésben. Budapesten 300-ból mindössze 40-en kosztolnak. A jánoshalmi telepünkön senki, Városnaményban kevesen vehetik igénybe, mert csak most épülnek szociális létesítményeink. Telepenként változik a vállalati hozzájárulás is, így például Budapesten 1,90-et kap minden étkező, Nagykőrösön már 4 forintot. Ezeket a különbségeket akarjuk a kollektív szerződésben eltüntetni. De hogyan? Végül az a megoldás született — nem mondom, hogy ezzel mindenki egyetért, különösen a nagykőrösiek kifogásolják —, hogy önköltségi alapon biztosítjuk mindenki részére az étkezést. Ez kerül majd be a kollektív szerződésbe is. A kollektív szerződés mellékleteként szerepel majd a munkavédelmi rendszabály és a vállalati újítási szabályozás is. A munkavédelmi rendszabályban a legfontosabb az a megállapodás, hogy a vállalatvezetőség fokozatosan beszereli azokat a kapcsolókat, amelyek tökéletesen biztosítják a gépek áramtalanítását javítás vagy egyéb leállás esetén. Az újítási szabályozással kapcsolatban bevontuk a beszélgetésbe Lukácsovits János elvtársat, a vállalat újítási felelősét is, aki a következőket mondotta: — Novemberben elkészült a vállalati tervezet és csak a rendelet megjelenését várjuk, hogy ellenőrizzük elképzeléseink megfelelnek-e a törvény előírásainak. A tervezetünket a SZOT-tól és a Találmányi Hivataltól kapott irányelvek alapján készítettük és ezek az irányelvek biztosítják az újítási mozgalom fellendítésének lehetőségét. Kevesebb lesz a felettes hatóság ellenőrzése és ezzel egyszerűsödik az újítások bevezetése és az újítási díjak kifizetése. Az újításoknál a főkritérium az lesz, hogy a vállalat termelése, vagy egyéb szempontjából hasznosítható-e, vagy sem. Kedvezően hat majd az újítókra a magasabb díjazás. Így például 100 forintról 300-ra emeltük az újítási díj alsó határát, magasabb lett a díjkulcs felső határa is, eddig ugyanis a gazdasági eredmény tíz százaléka juthatott csak az újítónak. Mi felemeltük 12 százalékra. — A szakszervezet javaslatára — szól közbe Nagy elvtárs — az újítók a jövőben jutalomszabadságban is részesülnek. — A vállalati újítási tervezet — vette vissza a szót Lukácsovits elvtárs — nemcsak nagyobb kedvezményeket nyújt az eddiginél, hanem szigorúbb is lesz. Prémiumelvonásra akarja büntetni azokat, akik a jövőben akadályozzák vagy késleltetik az újítások bevezetését. Nálunk egyébként nagy lehetőségek állnak az újítók előtt. Az ipar és mezőgazdaság új, illetve növekvő termékei több és újfajta csomagolók, tehát új ládákat is követelnek. Ezek előállítása pedig számos újítást rejt magában. Hadd említsem meg az utóbbi idők két legjelentősebb újítását. Az egyik: az ÉVM zsalutábla gyártása nálunk tökéletesedett, mert az előírások szerint a védővasat kézi erővel kellett rászerelni, nálunk pedig egy újítás egy más célú présgépet hasznosított erre a célra. A másik újítás pedig a kézi csiszolás munkaidejét egy kapcsolódob segítségével 22 százalékra csökkentette. A szakszervezeti titkár az új esztendő további problémáiról a következőket mondotta: — Sok a dolgunk és gondunk az utazási térítésekkel — folytatta. — Most, hogy a vállalat „zsebéből” kell ezt fizetni, több aggály merül fel, vajon valóban felhasználják bérletváltásra az előlegezett pénzt, vajon igazságos-e hogy egyes dolgozók havonta 600 forint utazási kiegészítést kapnak stb. Még azok is jelentkeznek, akik helybeliek. Azt mondják, aki vonattal jár az kap térítést, akkor ő miért fizessen 110 forintot a helyi közlekedési eszközökre. — Úgy érzem, hogy sokan fordulnak majd hozzánk januárban különféle felvilágosításokért. Magyaráznunk kell majd társainknak a vasúti utazási kedvezmény formáját, a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseit, az árváltozások okát, módját és mindazt, ami őket foglalkoztatja. Befejezésül megkérdeztük a szakszervezeti titkártól: milyen gazdasági eredményeket vár a vállalatnál az új évben? — Bizakodó vagyok és ennek megvan a realitása. Gyártmányainkat keresik, megrendelésekre nincs gondunk, a ládákhoz szükséges anyag rendelkezésre áll, kapacitásunkat növelni tudjuk. A technikai feltételeken túlmenően a legnagyobb biztosíték elvtársaink hozzáértése, szorgalma és az a lehetőség, hogy munkánk gyümölcsét elsősorban az itt dolgozók érdekében szedjük le. — ai — Mivel kezdi az új esztendőt? Az eredmény és az emberek — Brigád nélkül gyengébben menne? Ketten is csodálkoznak a kérdésen. Tóth József, a Szék és Kárpitosipari Vállalat I. gyáregységének szakszervezeti termelési felelőse és Simon István, a Ságvári szocialista brigád vezetője. — Ez nagyon szokatlan kérdés — jegyzi meg mosolyogva Tóth elvtárs és érvek helyett a szocialista brigádokról írott legutóbbi jelentését mutatja. S kiderül ebből, hogy a Ságvári brigád a forradalmi évfordulóra indított versenyben kiemelkedő eredményt ért el, terven felül 2780 darab székkel növelte teljesítményét. — Igen, de a számok mögött az ember... az emberek...? Simon István úgy érzi, hogy neki szól a kérdés. — Nem lenne ilyen eredményes a munka megfelelő emberek nélkül. Tizenhatan vagyunk, mindannyian fiatalok, mert ide számítom Vasadi János bácsit, aki ugyan 54 éves, de nagyon jól érzi magát közönünk. Szóval tizenhatan vagyunk, s mindenki külön-külön megérdemelné a dicséretet. Azután, ahogy beszél, emberek, sorsok elevenednek meg a szavak mögött. Megtudjuk, hogy a brigád tagjai közül rajta kívül még hárman — Poros Mihály, Toldi Imre, és Mihályi Tibor — faipari technikumba járnak, Bajnai László pedig gimnáziumban tanul, sőt Kovács Sándor is nekirugaszkodott az általános iskola nyolcadik osztályának. — Ez nekünk sok versenypontot jelent, de hát nemcsak a pontokért, hanem önmagunkért is tesszük. Problémák, gondok? Ilyenek is vannak, a kitüntetések, dicséretek, jutalmak mellett akadnak a brigádnaplónak sötét lapjai is. Nemrégen Balogh Józsefet, egyik legkedvesebb munkatársukat kísérték utolsó útjára, aki motorszerencsétlenség áldozata lett. Mindannyian érzik hiányát, de bele kell törődniük. Vannak azonban olyan dolgok is, amelyek változtathatatlanságába nem tudnak belenyugodni. S tulajdonképpen ez sikereik titka. A teljesítmények és a minőség iránti elégedetlenség mindig új és új eredmények elérésére sarkallja a brigád tagjait. — És a magasabb bér... — Igen, a magasabb bér is. Bár most már egyre gyakrabban szóba kerül, hogy a jelenlegi csoportbérezési forma, ami nagyon jól bevált eddig, a jövőben nem lesz-e gátja a nagyobb teljesítményeknek. Talán jobb lenne olyan bérrendszert kidolgozni, ami jobban megfelelne az új gazdasági mechanizmus elveinek. A gondolatok még nem öltöttek formát, sok okos szó, őszinte beszéd kell még ahhoz, hogy megfelelővel tudják felváltani a jelenlegit, a megszokottat. De hát a brigád eddig mindig megtalálta a helyes utat, miért ne találná meg ezután is. A Ságvári szocialista brigád nevével bizonyára a jövőben is találkozunk majd a kiválóak, kitüntetettek listáján. A válasz tehát egyértelmű: ilyen közösség, ilyen közösségek nélkül bizony gyengébben menne. FAMUNKAS 1968. JANUÁR 2. Amit a választáskor ígértek , teljesítették Egy év eredményét a végzett munka summázásával lehet lemérni. Ezt tették nemrégiben a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 3. sz. újpesti gyáregységében is. Szalai Ferenc szb-elnök szavai szerint nem kell szégyenkezniök. Visszaemlékeznek arra az újságcikkre, amely a vezetőségválasztó taggyűlésükkel foglalkozott. Bizony akadt akkor jócskán bírálni való. Azóta elrepült egy év, s ha most Szalai Ferenc és Nagy Gyula termelési felelős társaságában, ennek a tizenkét hótnapnak történetét felidézzük, akad mondanivaló bőven. Például a gépház dolgozóinak kérésére újra bitumenozták a munkahely padlóját. Az is állandó panaszként szerepelt a taggyűléseken, hogy a pihenőhelyek fűtetlenek és általában is panaszkodtak a fűtésre. Februárban átálltak a központi fűtésre, s megszűntek a panaszok. Régi gond volt, hogy az öltözők zsúfoltak és kevés a zuhany! Életrevaló ötlettel, kétszintes öltözőépületet alakítottak ki és minden igényt kielégítő öltözési-fürdési lehetőséget biztosítottak. Kifogásolták a mellékhelyiségek tisztaságát. Nyugdíjasokat állítottak be takarításukra és ez a gond is a múlté. Az alapszervezeti választáskor két új ember került a szakszervezeti bizottságba. Herold Ervin munkavédelmi felelős és a volt gyári párttitkár, Nagy Gyula, aki a termelési ügyek intézője lett. Beilleszkedtek a bizottságok munkájába s mint új emberek, sok jó ötlettel gazdagítot- t ták az szb. módszerbeli tevékenységét. Nagy Gyula büszkén újságolja, hogy csaknem valamennyi fizikai dolgozó bekapcsolódott a szocialista brigádmozgalomba. A versenyben részt vevő 15 kollektíva közül nem egy többször is elnyerte már a szocialista címet. A jubileumi versenyben szép sikereket értek el. A lendület eredménye, hogy december 29-én a módosított évi tervet is teljesítették, több mint négymillió forinttal többet érve el az eredetileg tervezettnél. A kollektív szerződés előkészítése, az ezzel járó adminisztrációs munka az utóbbi időkben kissé elvonta az stb. figyelmét a napi szakszervezeti munkától. Persze azért került idő a már hagyományos nyugdíjas találkozó megrendezésére, amelyen 67 idős, volt dolgozótársukat vendégelték meg. Nemrégiben nagy örömet kiváltó döntést hozott az szb: az 1200 forintnál kevesebbet kapó nyugdíjasoknak segélyt adnak minden évben. Egyébként 1967-ben 17 idős dolgozójuknak adtak 2 300 forint segélyt. Nem felejtkeztek meg a dolgozók gyermekeiről sem. A 12 éven aluliak részére, átlag negyven forint értékű szép ajándékcsomagot készítettek. A gazdasági vezetők és a szakszervezet munkakapcsolata jó. Közösen beszélték meg az 1968. évi új termékek előállításának műszaki-gazdasági kihatásait. Az Othello elnevezésű sarokheverő és ágyneműtartó, remélik, hamar megnyeri majd a vásárlók tetszését. Az óévben jól vizsgázott a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 3. sz. gyáregységének szakszervezeti bizottsága, s ebben nagy része van 32 tagú bizalmi hálózatuknak. Velük együtt, s a gazdasági vezetőkkel öszszefogva eleget tudnak tenni az 1968. megnövekedett feladatainak is. (gép) Ünnepélyes pillanat az Iskolabútorgyárban Ünnepélyes pillanat következett be december 20-án délután az Iskolabútorgyárban. A vállalat Geduly utcai központjában, a szakszervezeti tanács ülésén aláírták a kollektív szerződést, amely január elsejétől lép érvénybe. Az aláírást több hónapos felkészülés előzte meg. Szeptember 6 óta foglalkoztak a kollektív szerződés előkészítésével, október végéig beérkeztek az összes javaslatok, majd a nyers tervezetet ismét megbeszélték a dolgozók, röpgyűléseken mondták el további javaslataikat. A szakszervezeti tanács elé december 20-án már a többször megvitatott és a javaslatokkal kiegészített anyag került. Amikor az aláírás után Zlavkovszky Mihály elvtárs, a vállalat igazgatója az ünnepélyes pillanatot méltatta, hangsúlyozta, hogy e szerződés a kollektíva egységére nyomott pecsétet, s ez az egység különösen fontos az elkövetkezendő években, hiszen az új gazdasági mechanizmus eredményes működése a vállalati kollektívák munkáján fog múlni. A kollektív szerződés elkészítésében a dolgozók tevékenyen közreműködtek, számtalan javaslattal egészítették ki, és — azt lehet mondani — olyan javaslat szinte nem is volt, amit nem vettek volna figyelembe a végleges megszövegezésnél. László József elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára elmondta, hogy például a dolgozók javaslatára került a szerződésbe a szakmunkások 30, a mérnökök 90 napos próbaideje, vagy — később még a KÖJÁL véleményét is kikérve — a fémcső csiszolásánál a 7 órás munkaidőre való áttérés. Vita volt arról is, hogy az új gazdasági mechanizmus szerint a nyereségből a részesedési alap kategóriák szerinti felosztása, illetve a kategóriákba való besorolás milyen szempontok szerint történjen. A korábbi viták során javasolta a szakszervezeti tanács, hogy a kiemelkedő szakmai képességű dolgozókat esetenként — egyénenként megvitatva — kiemelt, egészen 14 forintig terjedhető órabérben is lehessen részesíteni, vagy rendkívüli szabadságban, természetesen, amíg ennek megfelelően dolgoznak. Ugyancsak figyelmet érdemlő javaslat volt az, hogy a törzsgárda tagoknak csak hosszabb idővel lehessen felmondani, s amennyiben ilyen, több évtizedet a vállalatnál letöltött dolgozó felmondana, a felmondás idejét ne kelljen letöltenie. E például felhozott javaslatok is mutatják, hogy a kollektív szerződés hosszas megvitatása mi mindenre kiterjedt, milyen alapos volt. A végső aktus, az ünnepélyes a szakszervezeti tanácsülés természetesen már simán zajlott le e vitákhoz képest. A vállalat dolgozói érdeklődve várják az új évet, amikor életbe lép ez a kollektív szerződés, és reményekkel várják az új gazdasági mechanizmust is. Azt remélik ugyanis, hogy a vállalat nagyobb önállósága és a tágabb lehetőségek jobb eredményekhez vezetnek. Az idei év nem volt könnyű az Iskolabútorgyárnak. Az 1- es számú gyáregységükön az állagmegóvó beruházás — ami alatt az üzem felét lebontották, átépítették — december utolsó napjaiban kerül műszaki átadásra, s az új év első negyedében költöznek be az új csarnokba. Nem csak ez okozott gondot a vállalat munkájában. Termelésük közel fele exportra kerül, s ha egy-egy a világpiacon megjelenő új cikkel nem tudnak időben versenyre kelni, ez átmenetileg zavart okozhat. Exportjuk egyik nagy tétele a siléc. A nemzetközi piacon megjelentek a műanyag sílécek, s igen gyorsan, rugalmasan nekik is át kellett állniuk a műanyag sílécek gyártására. A kérdést megoldották, a cikk jövője most már az anyag behozatalán múlik. A piaci igények változásának jelentőségét akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy például a központi gyáregység tavaly 103 fajta új terméket készített és csak 24 hagyományos, régi gyártmányt. A vállalat több kutatóintézettel is gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn, hogy termékei a legmagasabb igényeknek is megfeleljenek. Emellett az üzemszervezés korszerűbb megoldásaival is igyekszik gazdaságosabbá, ésszerűbbé tenni munkáját. A Könnyűipari Szervező Iroda foglalkozik a vállalat műszaki-adminisztratív szervezettségének felmérésével, és tesz javaslatokat, amelyeket folyamatosan be is vezetnek. Ilyenformán az új gazdasági mechanizmus követelményeinek megfelelően átalakították a műszaki szervezetet, az értékesítés és a műszaki osztály kapcsolatát, nagyobb önállóságot — s ezzel együtt felelősséget — biztosítanak három telepüknek. A termelést érintő üzemszervezési változtatások után — így a szabászatban, az anyaggazdálkodásnál — az üzemszervező iroda is érdekelt: az eredmény növekedéséből fog részesedni. Az új évet sok ésszerűsítéssel, új termékekkel és az egységet megpecsételő kollektív szerződéssel várják az Iskolabútorgyár dolgozói. László József szb-titkár aláírja a kollektív szerződést - mellette Szlavkovszky Mihály igazgató