Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)

1968-01-02 / 1. szám

2 ­­ Mindenkit érdekel­ ki új árrendszer Árrendszerünkre hosszú éve­kig a merev hatósági árak vol­tak a jellemzők, ahol is az egyes termékek és azok válasz­tékainak árai tételesen árha­­tóság által kerültek megállapí­tásra. Ez gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsíté­sét, mert a kötelezően előírt árat a termelő akkor is meg­kapta, amikor már a termék­ből csökkent a kereslet, vagy esetleg éppen elfekvő készle­tek voltak. Az új árrendszer alapvető célja, hogy a termelést fokozot­tabban a fogyasztói igények szolgálatába állítsa. Ezt a célt úgy kell elérni, hogy a lakos­ság egyetlen nagyobb rétegét se érintsék hátrányosan a teen­dő intézkedések. Éppen ezért a társadalmi szempontból fontos termékek és szolgáltatások árát tovább­ra is a hatóságok állapítják meg. A hatósági árszabályozás szigorúbb formája a rögzített ár — ahol az ártól hatósági hozzájárulás nélkül eltérni nem lehet. Ebbe a kategóriába tar­tozik a forgalomnak mintegy 20 százaléka, általában a legalap­vetőbb termékek és szolgálta­tások: liszt, kenyér, tőkehús, tej, cukor, tüzelőanyagok, vil­lamosenergia, lakbér stb. A maximált ár ugyancsak ható­sági szabályozást jelent, de itt csak a legmagasabb árat hatá­rozza meg az állam, attól lefelé el lehet térni. Ide a lakossági­­ árualapnak mintegy 30 százalé­ka tartozik. Olyan alapvető­­ cikkek, mint pl. a rizs, húsképé­szítmények, ruházati termékek­ közszükségleti igényeket kielé­gítő része, járművek, villamos­­ háztartási készülékek jelentős része, mosó- és mosogatósze­rek, építőanyagok. A rugalmas árforma két vál­faja a hatósági előírások között mozgó és szabad ár. A hatósági előírások között mozgó árak esetében a hatóság­­ egyes kötelező árkialakítási előírásokat, alkalmaz, amely alapján a felek szabadon álla­podhatnak meg az ügylet során érvényesülő konkrét árban. Ebbe a csoportba tartoznak azok a nagytömegben gyártott, széles választékú közszükségleti cikkek, melyek szerepe fontos,­­ de nem alapvető és a közeljö­vőben még nem várható teljes piaci egyensúly (belsőség, cso­koládéfélék, palackozott likő­rök, fűszerfélék, ruházati ter­mékek nagy része, konyhafel­szerelési cikkek, mozi, szín­ház). Ide a forgalomnak mint­egy 25 százaléka tartozik. A főleg divat- és luxusigé­nyeket kielégítő termékeket­­ (bizsufélék, divatcikkek, külön­­­­leges bútorok), továbbá azokat az árukat és szolgáltatásokat, ahol a szabad áralakulástól a hiánycikkek megszűnését vár­juk­­, illetve az igények jobb kielégítését (alkatrészek, üveg- és porcelánféleségek, a helyi­ipar egyes termékei, zöldség-, gyümölcsfélék, méretes ruhá­zat)­a szabad árformába sorol­ták. Ebbe a csoportba a forga­lomnak kb 25 százaléka tarto­zik. A rugalmas árforma termé­szetesen nem jelenti az állam részéről az ármozgás szabályo­zásáról való teljes lemondást. Amennyiben az árak nem kí­vánatosan alakulnak, mód van a beavatkozásra. Így előzetes bejelentéshez lehet kötni az árak megváltozását, a termé­ket más árformába át lehet so­rolni, előírható az érintett ter­mékből a termelés mennyisége és így tovább. Végeredményben a hatósági és szabadabb áralakulás kom­binált alkalmazásától azt vár­juk, hogy a termelés az eddi­ginél sokkal jobban igazodjék a keretihez, ne keletkezzenek elfekvő termékek és ne legye­nek hiánycikkek és az árszín­vonal stabilitását az egészséges verseny is segítse biztosítani. Ezzel a kérdéssel kopogtat­tunk be Nagy Imre elvtárshoz, a Ládaipari Vállalat szakszer­vezeti titkárához az óeszten­dő utolsó napjaiban. A meg­beszélés, amelyet látogatá­sunkkor folytatott már 1968-at szolgálta, mint ahogy hosszú hónapok óta folyik az előké­szítés nemcsak egy új évre, hanem egy gazdálkodási mód­szerre és egy kiszélesedett szakszervezeti tevékenységre. — Ami munka december 30-án félbe szakad, az folyta­tódik majd január 2-án —■ kezdte a beszélgetést Nagy elv­társ. Ma már — helyesen — senki sem várja, hogy januárra minden megváltozik, hanem tudjuk, hogy szívós, nehéz munka árán jutunk csak előre. Január első felének legfonto­sabb tevékenysége a kollektív szerződés végleges formába öntése és aláírása lesz. A kol­lektív szerződés fejezeteinek összeállítása során ugyanis számos probléma merült fel és mi nem akartuk sem elsietni, sem a vélemé­nyeket figyelmen kívül hagy­ni. Inkább hagytuk, hogy ja­nuárra tolódjon át befejezése. Azt azonban nyugodtan állít­hatom, hogy valóban széles körű megvitatás után, minden vélemény figyelmébe vételével rögzítjük majd a munkások jo­gait és kötelességeit. Meghall­gattunk minden gondolkodó és véleményt mondó elvtársunkat. — Sok vita folyt nálunk az étkezési hozzájárulással kap­csolatban. A vállalat 3000 munkatársából 600-an vesznek részt az üzemi étkeztetésben. Budapesten 300-ból mindössze 40-en kosztolnak. A jánoshal­mi telepünkön senki, Városna­­ményban kevesen vehetik igénybe, mert csak most épül­nek szociális létesítményeink. Telepenként változik a válla­lati hozzájárulás is, így pél­dául Budapesten 1,90-et kap minden étkező, Nagykőrösön már 4 forintot. Ezeket a kü­lönbségeket akarjuk a kollek­tív szerződésben eltüntetni. De hogyan? Végül az a megoldás született — nem mondom, hogy ezzel mindenki egyetért, különösen a nagykőrösiek ki­fogásolják —, hogy önköltségi alapon biztosítjuk mindenki részére az étkezést. Ez kerül majd be a kollektív szerződés­be is.­­ A kollektív szerződés mellékleteként szerepel majd a munkavédelmi rendszabály és a vállalati újítási szabályo­zás is. A munkavédelmi rend­szabályban a legfontosabb az a megállapodás, hogy a válla­latvezetőség fokozatosan be­szereli azokat a kapcsolókat, amelyek tökéletesen biztosítják a gépek áramtalanítását javí­tás vagy egyéb leállás esetén. Az újítási szabályozással kapcsolatban bevontuk a be­szélgetésbe Lukácsovits János elvtársat, a vállalat újítási fe­lelősét is, aki a következőket mondotta: — Novemberben elkészült a vállalati tervezet és csak a rendelet megjelenését várjuk, hogy ellenőrizzük elképzelé­seink megfelelnek-e a törvény előírásainak. A tervezetünket a SZOT-tól és a Találmányi Hivataltól kapott irányelvek alapján készítettük és ezek az irányelvek biztosítják az újí­tási mozgalom fellendítésének lehetőségét. Kevesebb lesz a felettes hatóság ellenőrzése és ezzel egyszerűsödik az újítá­sok bevezetése és az újítási dí­jak kifizetése. Az újításoknál a főkritérium az lesz, hogy a vállalat termelése, vagy egyéb szempontjából hasznosítható-e, vagy sem. Kedvezően hat majd az újítókra a magasabb díja­zás. Így például 100 forintról 300-ra emeltük az újítási díj alsó határát, magasabb lett a díj­kulcs felső határa is, eddig ugyanis a gazdasági eredmény tíz százaléka juthatott csak az újítónak. Mi felemeltük 12 százalékra. — A szakszervezet javasla­tára — szól közbe Nagy elv­társ — az újítók a jövőben ju­talomszabadságban is részesül­nek. — A vállalati újítási terve­zet — vette vis­sza a szót Lu­­kácsovits elvtárs — nemcsak nagyobb kedvezményeket nyújt az eddiginél, hanem szigorúbb is lesz. Prémiumel­vonásra akarja büntetni azo­kat, akik a jövőben akadályoz­zák vagy késleltetik az újítá­sok bevezetését. Nálunk egyéb­ként nagy lehetőségek állnak az újítók előtt. Az ipar és mezőgazdaság új, illetve nö­vekvő termékei több és újfaj­­ta csomagol­ók­, tehát új ládá­kat is követelnek. Ezek előál­lítása pedig számos újítást rejt magában. Hadd említsem meg az utóbbi idők két legjelentő­sebb újítását. Az egyik: az ÉVM zsalutábla gyártása ná­lunk tökéletesedett, mert az előírások szerint a védővasat kézi erővel kellett rászerelni, nálunk pedig egy újítás egy más célú présgépet hasznosí­tott erre a célra. A másik újí­tás pedig a kézi csiszolás mun­kaidejét egy kapcsolódob segít­ségével 22 százalékra csök­kentette. A szakszervezeti titkár az új esztendő további problémái­ról a következőket mondotta: — Sok a dolgunk és gon­dunk az utazási térítésekkel — folytatta. — Most, hogy a vál­lalat „zsebéből” kell ezt fizet­ni, több aggály merül fel, va­jon valóban felhasználják bér­letváltásra az előlegezett pénzt, vajon igazságos-e hogy egyes dolgozók havonta 600 forint utazási kiegészítést kapnak stb. Még azok is jelentkeznek, akik helybeliek. Azt mondják, aki vonattal jár az kap térítést, akkor ő miért fizessen 110 fo­rintot a helyi közlekedési esz­közökre. — Úgy érzem, hogy sokan fordulnak majd hozzánk ja­nuárban különféle felvilágo­sításokért. Magyaráznunk kell majd társainknak a vasúti uta­zási kedvezmény formáját, a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseit, az árváltozások okát, módját és mindazt, ami őket foglalkoztatja. Befejezésül megkérdeztük a szakszervezeti titkártól: mi­lyen gazdasági eredményeket vár a vállalatnál az új évben? — Bizakodó vagyok és ennek megvan a realitása. Gyártmá­nyainkat keresik, megrendelé­sekre nincs gondunk, a ládák­hoz szükséges anyag rendelke­zésre áll, kapacitásunkat nö­velni tudjuk. A technikai fel­tételeken túlmenően a legna­gyobb biztosíték elvtársaink hozzáértése, szorgalma és az a lehetőség, hogy munkánk gyü­mölcsét elsősorban az itt dol­gozók érdekében szedjük le. — ai — Mivel kezdi az új esztendőt? Az eredmény és az emberek — Brigád nélkül gyengéb­ben menne? Ketten is csodálkoznak a kérdésen. Tóth József, a Szék és Kárpitosipari Vállalat I. gyáregységének szakszervezeti termelési felelőse és Simon István, a Ságvári szocialista brigád vezetője. — Ez nagyon szokatlan kér­dés — jegyzi meg mosolyogva Tóth elvtárs és érvek helyett a szocialista brigádokról írott legutóbbi jelentését mutatja. S kiderül ebből, hogy a Ság­vári brigád a forradalmi évfor­dulóra indított versenyben ki­emelkedő eredményt ért el, terven felül 2780 darab szék­kel növelte teljesítményét. — Igen, de a számok mögött az ember... az emberek...? Simon István úgy érzi, hogy neki szól a kérdés. — Nem lenne ilyen eredmé­nyes a munka megfelelő em­berek nélkül. Tizenhatan va­gyunk, mindannyian fiatalok, mert ide számítom Vasadi Já­nos bácsit, aki ugyan 54 éves, de nagyon jól érzi magát kö­zönünk. Szóval tizenhatan va­gyunk, s mindenki külön-kü­­lön megérdemelné a dicsére­tet. Azután, ahogy beszél, embe­rek, sorsok elevenednek meg a szavak mögött. Megtudjuk, hogy a brigád tagjai közül raj­ta kívül még hárman — Poros Mihály, Toldi Imre, és Mihá­­lyi Tibor — faipari technikum­ba járnak, Bajnai László pe­dig gimnáziumban tanul, sőt Kovács Sándor is nekirugasz­kodott az általános iskola nyolcadik osztályának. — Ez nekünk sok verseny­­pontot jelent, de hát nemcsak a pontokért, hanem önma­gunkért is tesszük. Problémák, gondok? Ilyenek is vannak, a kitüntetések, di­cséretek, jutalmak mellett akadnak a brigádnaplónak sö­tét lapjai is. Nemrégen Ba­logh Józsefet, egyik legkedve­sebb munkatársukat kísérték utolsó útjára, aki motorsze­rencsétlenség áldozata lett. Mindannyian érzik hiányát, de bele kell törődniük. Vannak azonban olyan dol­gok is, amelyek változtathatat­lanságába nem tudnak bele­nyugodni. S tulajdonképpen ez sikereik titka. A teljesítmé­nyek és a minőség iránti elé­gedetlenség mindig új és új eredmények elérésére sarkall­ja a brigád tagjait. — És a magasabb bér... — Igen, a magasabb bér is. Bár most már egyre gyakrab­ban szóba kerül, hogy a jelen­legi csoportbérezési forma, ami nagyon jól bevált eddig, a jövőben nem lesz-e gátja a nagyobb teljesítményeknek. Talán jobb lenne olyan bér­rendszert kidolgozni, ami job­ban megfelelne az új gazdasá­gi mechanizmus elveinek. A gondolatok még nem öl­töttek formát, sok okos szó, őszinte beszéd kell még ahhoz, hogy megfelelővel tudják fel­váltani a jelenlegit, a megszo­kottat. De hát a brigád eddig mindig megtalálta a helyes utat, miért ne találná meg ez­után is. A Ságvári szocialista brigád nevével bizonyára a jövőben is találkozunk majd a kiváló­ak, kitüntetettek listáján. A válasz tehát egyértelmű: ilyen közösség, ilyen közösségek nélkül bizony gyengébben menne. FAMUNKAS 1968. JANUÁR 2. Amit a választáskor ígértek , teljesítették Egy év eredményét a vég­zett munka summázásával le­het lemérni. Ezt tették nem­régiben a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat 3. sz. újpesti gyáregységében is. Szalai Ferenc szb-elnök sza­vai szerint nem kell szégyen­­kezniök. Visszaemlékeznek ar­ra az újságcikkre, amely a ve­zetőségválasztó taggyűlésük­kel foglalkozott. Bizony akadt akkor jócskán bírálni való. Azóta elrepült egy év, s ha most Szalai Ferenc és Nagy Gyula termelési felelős társa­ságában, ennek a tizenkét hó­­t­napnak történetét felidézzük, akad mondanivaló bőven. Például a gépház dolgozóinak kérésére újra bitumenozták a munkahely padlóját. Az is ál­landó panaszként szerepelt a taggyűléseken, hogy a pihe­nőhelyek fűtetlenek és általá­ban is panaszkodtak a fűtésre. Februárban átálltak a közpon­ti fűtésre, s megszűntek a pa­naszok. Régi gond volt, hogy az öl­tözők zsúfoltak és kevés a zu­hany! Életrevaló ötlettel, két­szintes öltözőépületet alakí­tottak ki és minden igényt ki­elégítő öltözési-fürdési lehető­séget biztosítottak. Kifogásolták a mellékhelyi­ségek tisztaságát. Nyugdíja­sokat állítottak be takarítá­sukra és ez a gond is a múlté. Az alapszervezeti választás­kor két új ember került a szakszervezeti bizottságba. Herold Ervin munkavédelmi felelős és a volt gyári párt­titkár, Nagy Gyula, aki a ter­melési ügyek intézője lett. Beilleszkedtek a bizottságok munkájába s mint új embe­­­­rek, sok jó ötlettel gazdagítot- t ták az szb. módszerbeli tevé­­­­kenységét. Nagy Gyula büsz­kén újságolja, hogy csaknem valamennyi fizikai dolgozó bekapcsolódott a szocialista brigádmozgalomba. A ver­senyben részt vevő 15 kollek­tíva közül nem egy többször is elnyerte már a szocialista címet. A jubileumi versenyben szép sikereket értek el. A len­dület eredménye, hogy de­cember 29-én a módosított évi tervet is teljesítették, több mint négymillió forinttal töb­bet érve el az eredetileg ter­vezettnél. A kollektív szerződés előké­szítése, az ezzel járó admi­nisztrációs munka az utóbbi időkben kissé elvonta az stb. figyelmét a napi szakszerve­zeti munkától. Persze azért került idő a már hagyományos nyugdíjas találkozó megren­dezésére, amelyen 67 idős, volt dolgozótársukat vendégelték meg. Nemrégiben nagy örömet kiváltó döntést hozott az szb: az 1200 forintnál kevesebbet kapó nyugdíjasoknak segélyt adnak minden évben. Egyéb­ként 1967-ben 17 idős dolgozó­juknak adtak 2­ 300 forint segélyt. Nem felejtkeztek meg a dolgozók gyermekeiről sem. A 12 éven aluliak részére, átlag negyven forint értékű szép ajándékcsomagot készítettek. A gazdasági vezetők és a szakszervezet munkakapcsola­ta jó. Közösen beszélték meg az 1968. évi új termékek elő­állításának műszaki-gazdasági kihatásait. Az Othello elneve­zésű sarokheverő és ágynemű­­tartó, remélik, hamar meg­nyeri majd a vásárlók tetszé­sét. Az óévben jól vizsgázott a Szék- és Kárpitosipari Válla­lat 3. sz. gyáregységének szak­­szervezeti bizottsága, s ebben nagy része van 32 tagú bizal­mi hálózatuknak. Velük együtt, s a gazdasági vezetőkkel ösz­­szefogva eleget tudnak tenni az 1968. megnövekedett felada­tainak is. (gép) Ünnepélyes pillanat az Iskolabútorgyárban Ünnepélyes pillanat követ­kezett be december 20-án dél­után az Iskolabútorgyárban. A vállalat Geduly utcai köz­pontjában, a szakszervezeti ta­nács ülésén aláírták a kollek­tív szerződést, amely január elsejétől lép érvénybe. Az alá­írást több hónapos felkészülés előzte meg. Szeptember 6 óta foglalkoztak a kollektív szer­ződés előkészítésével, október végéig beérkeztek az összes javaslatok, majd a nyers ter­vezetet ismét megbeszélték a dolgozók, röpgyűléseken mondták el további javaslatai­kat. A szakszervezeti tanács elé december 20-án már a többször megvitatott és a ja­vaslatokkal kiegészített anyag került. Amikor az aláírás után Z­lavkovszky Mihály elvtárs, a vállalat igazgatója az ünnepé­lyes pillanatot méltatta, hang­súlyozta, hogy e szerződés a kollektíva egységére nyomott pecsétet, s ez az egység külö­nösen fontos az elkövetkezen­dő években, hiszen az új gaz­dasági mechanizmus eredmé­nyes működése a vállalati kol­lektívák munkáján fog múlni. A kollektív szerződés elké­szítésében a dolgozók tevéke­nyen közreműködtek, számta­lan javaslattal egészítették ki, és — azt lehet mondani — olyan javaslat szinte nem is volt, amit nem vettek volna figyelembe a végleges megszö­vegezésnél. László József elvtárs, a szakszervezeti bi­zottság titkára elmondta, hogy például a dolgozók javaslatá­ra került a szerződésbe a szakmunkások 30, a mérnökök 90 napos próbaideje, vagy — később még a KÖJÁL vélemé­nyét is kikérve — a fémcső csiszolásánál a 7 órás munkaidőre való át­térés. Vita volt arról is, hogy az új gazdasági mechanizmus sze­rint a nyereségből a részese­dési alap kategóriák szerinti felosztása, illetve a kategóri­ákba való besorolás milyen szempontok szerint történjen. A korábbi viták során java­solta a szakszervezeti tanács, hogy a kiemelkedő szakmai képességű dolgozókat eseten­ként — egyénenként megvi­tatva — kiemelt, egészen 14 forintig terjedhető órabérben is lehessen részesíteni, vagy rendkívüli szabadságban, ter­mészetesen, amíg ennek meg­felelően dolgoznak. Ugyan­csak figyelmet érdemlő javas­lat volt az, hogy a törzsgárda tagoknak csak hosszabb idő­vel lehessen felmondani, s amennyiben ilyen, több évti­zedet a vállalatnál letöltött dolgozó felmondana, a fel­mondás idejét ne kelljen le­töltenie. E például felhozott javasla­tok is mutatják, hogy a kol­lektív szerződés hosszas meg­vitatása mi mindenre kiter­jedt, milyen alapos volt. A végső aktus, az ünnepélyes a szakszervezeti tanácsülés ter­mészetesen már simán zajlott le e vitákhoz képest. A válla­lat dolgozói érdeklődve várják az új évet, amikor életbe lép ez a kollektív szerződés, és reményekkel várják az új gaz­dasági mechanizmust is. Azt remélik ugyanis, hogy a vállalat nagyobb önálló­sága és a tágabb lehetősé­gek jobb eredményekhez vezetnek. Az idei év nem volt könnyű az Iskolabútorgyárnak. Az 1- es számú gyáregységükön az állagmegóvó beruházás — ami alatt az üzem felét lebontot­ták, átépítették — december utolsó napjaiban kerül mű­szaki átadásra, s az új év első negyedében költöznek be az új csarnokba. Nem csak ez okozott gondot a vállalat munkájában. Ter­melésük közel fele exportra kerül, s ha egy-egy a világ­piacon megjelenő új cikkel nem tudnak időben versenyre kelni, ez átmenetileg zavart okozhat. Exportjuk egyik nagy tétele a siléc. A nemzet­közi piacon megjelentek a műanyag sílécek, s igen gyor­san, rugalmasan nekik is át kellett állniuk a műanyag sí­lécek gyártására. A kérdést megoldották, a cikk jövője most már az anyag behozata­lán múlik. A piaci igények változásának jelentőségét ak­kor érthetjük meg, ha figye­lembe vesszük, hogy például a központi gyáregység tavaly 103 fajta új terméket ké­szített és csak 24 hagyo­mányos, régi gyártmányt. A vállalat több kutatóinté­zettel is gyümölcsöző kapcso­latot tart fenn, hogy termékei a legmagasabb igényeknek is megfeleljenek. Emellett az üzemszervezés korszerűbb megoldásaival is igyekszik gazdaságosabbá, ésszerűbbé tenni munkáját. A Könnyű­ipari Szervező Iroda foglalko­zik a vállalat műszaki-admi­nisztratív szervezettségének felmérésével, és tesz javaslato­kat, amelyeket folyamatosan be is vezetnek. Ilyenformán az új gazdasági mechanizmus követelményeinek megfelelően átalakították a műszaki szer­vezetet, az értékesítés és a műszaki osztály kapcsolatát, nagyobb önállóságot — s ezzel együtt felelősséget — biztosí­tanak három telepüknek. A termelést érintő üzemszerve­zési változtatások után — így a szabászatban, az anyaggaz­dálkodásnál — az üzemszer­vező iroda is érdekelt: az eredmény növekedéséből fog részesedni. Az új évet sok ésszerűsítés­sel, új termékekkel és az egy­séget megpecsételő kollektív szerződéssel várják az Iskola­bútorgyár dolgozói. László József szb-titkár aláírja a kollektív szerződést - mellette Szlavkovszky Mihály igazgató

Next