Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)
1968-01-02 / 1. szám
1968. JANUÁR 2. A FAIPAR FEJLESZTÉSÉÉRT A Faipari Tudományos Egyesület legutóbbi ünnepi ülésén átadták az 1967. évi „Faipar Fejlesztéséért” emlékérmeket. Róka Pál elnök a kitüntetések átadásakor meleg szavakkal méltatta a faipar fejlesztésében kitűnt szakemberek munkásságát Dr. Lugosi Armand okt. gépészmérnök, egyetemi docens, az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karának dékánhelyettese. 1952 óta tagja a Faipari Tudományos Egyesületnek, legrégibb munkatársa a műszaki és tudományos bizottságnak, részt vesz a „FAIPAR” c. szaklap szerkesztésében, vezetője a gépfejlesztési bizottságnak és tagja a soproni FATE-csoport vezetőségének. Tizenhét évvel ezelőtt került a faipar területére, ahol kezdetben mint üzemi osztályvezető, majd mint főmérnök dolgozott. 1959-ben a Faipari Kutató Intézet gépesítési és automatizálási osztályának vezetője lett, s öt év óta az egyetem faipari géptani tanszékén a mérnökjelöltek gépészeti oktatását végzi fáradhatatlanul és nagy ügyszeretettel. Különösen figyelemre méltó — munkásságának az a szakasza —, amikor nagy jelentőségű kutatásokat végzett és irányított. Erre az időre esik a keményfémsapkás körfűrészeket élező programvezérlésű gyémánttárcsás szerszámcsiszológép elkészítése. Hosszú fáradságos munka árán összeállította azt a tanulmánykötetet, melynek címe „Gépesítési és automatizálási lehetőségek a faiparban”. A nagy igényességgel elkészített mű híven tükrözte, mennyire elmélyülten és sokrétűen foglalkozik ezzel a fontos témával. De ez csak a kezdet volt, mert nemsokára újabb tanulmánykötetet bocsátott közre a „A falemezipar gépesítése” címmel. Irányításával készültek el a „Budapesti Falemezművek tmk munkáinak tudományos alapokon nyugvó megszervezése” és az „ÉVM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat anyagtéri anyagmozgatásának mechanizálása” című zárójelentések, továbbá részt vett a „Bútoripari gépsorok szinkron táblázatai” c. ipari kutatási téma kidolgozásában. Gazdag szakirodalmi tevékenységével, szakkönyveivel, egyetemi jegyzeteivel és a „FAIPAR”-ban megjelent számos cikkével közvetve hozzájárult a faipar minőségi fejlődéséhez. Hét különböző tárgyú — a közelmúltban megjelent — szakkönyv és négy egyetemi jegyzet címlapján találkozni dr. Lugosi Armand nevével. A „Fűrészipari technológia” c. munkájáért a Műszaki Könyvkiadó 1965-ben Nívódíjban részesítette. ★ Rieperger László, a Budapesti Bútoripari Vállalat igazgató-főmérnökének neve jól ismert a szakmában. Munkássága szorosan összefügg a bútorgyártás nagyüzemi jellegének megteremtésével. Megvalósítója volt 1958- ban a kétműszakos termelésnek a bútoriparban. Úttörő munkát végzett a farostlemez, a forgács- és pozdobalapok bútoripari felhasználásának bevezetésében és az ez irányú gyártástechnológia kidolgozásában. Jelenlegi munkahelyén közvetlen irányításával alakították ki a kárpitmegmunkáló és a polírozást végző gépsorokat. Kiváló szakmai munkája mellett hosszabb ideje részt vesz a faipari felsőfokú oktatásban. A Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatán két évfolyamon át oktatta a bútoripari technológiát. Bekapcsolódott az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Kara tananyagának kidolgozásába, s mint az Állami Vizsgáztató Bizottság tagja évek óta ott látjuk a faipari egyetemi hallgatók vizsgáin. Több faipari tárgyú szakkönyv megírásában közreműködött, s egyik lektora volt a faipari technikum újonnan kiadásra került tankönyveinek. A tudományos szaklapban rendszeresen jelennek meg cikkei és jól ellátja a lap szerkesztési feladatát is. Az egyesületen belül hoszszú ideje a bútoripari szakosztályban tevékenykedett, melynek évekig vezetője volt. Számos szakmai előadást tartott, ezek közül említést érdemel „Az alkatrészgyártás”-ról kidolgozott tanulmánya, melyet az V. Országos Faipari Konferencián ismertetett élénk érdeklődés mellett. A neves szakember mind gazdasági vezető funkcióban, mind társadalmi tevékenysége során végzett munkájában számtalanszor kezdeményezője és megvalósítója volt olyan intézkedéseknek, amelyek elősegítették a hazai bútoripar fejlődését és a bútorgyártással szemben támasztott magas követelmények kielégítését. ★ A „Faipar Fejlesztéséért” emlékérmet kapott még Vojvoda János, a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat művészeti vezetője, a Faipari Tudományos Egyesület alapító tagja és a vegyesfaipari szakosztály elnöke is. A BIZALMI Hajnali háromnegyed háromkor kel, ötven kilométert vonatozik Dabastól a Nyugatiig, s a reggeli munkakezdés — hacsak nincs vonatkésés — már a Pozsonyi út végén, gépénél találja. Még soha nem késett, nem mulasztott igazolatlanul. S ha társadalmi munka adódik, avagy oktatás, továbbképzés, csak késő este vetődik haza, másnap reggel pedig megint frissen kezd. Szabad perceiben tagdíjat szed be, munkatársainak százféle ügyes-bajos dolgában szaladgál. S teszi mindezt immár hosszú évek óta. Ennyit kellett előre bocsátani, hogy Zsidi Katalint, az ÉVM Épületasztalos és Faipari Vállalat Parkettagyárának egyik bizalmiját jellemezzük. Jóformán az iskolapadból került az üzembe segédmunkásnak, azóta betanulta a gyalugép kezelését, s most már lassan hatodik éve a gyárnak olyan dolgozója, akire mindenkor számítani lehet mind a termelésben, mind a társadalmi, mozgalmi munkában — noha még mindig a legfiatalabbak közé tartozik. Helytállása a termelőmunkában, példamutatása a munkafegyelemben a magyarázata annak is, miért jelölték már 1964-ben a 2-es műszak parkettaműhelyében bizalminak, s miért választották meg legutóbb másodszor is, olyan csoportban, ahol jó néhányan a szülei lehetnének ... A bizalmat tehát ismételten megszavazták neki, de azért — éppen kora miatt — nem „leányálom” a dolga. Itt van például a segélyezés. Bárki csoportjából csak az ő írásos javaslata alapján kaphat. De mennyit kell tudni valakiről, az illető körülményeiről és végzett munkájáról ahhoz, hogy nyugodt szívvel aláírjon egy javaslatot Zsidi Kati mindig körültekintően tájékozódik, és azután szívvel-lélekkel kiáll a jogos kérelmek mellett. De ha tagdíjelmaradás vagy egyéb, a jogosultsághoz szükséges feltételek, esetleg iratok hiánya miatt elutasítani kényeszerül, akkor is odaáll az illető dolgozó elé és megmondja: ezért meg ezért nem javasolhattam a segélyt! S mint ismeretes, ez nem mindig a legnépszerűbb feladat. Nem megy minden „olajozottan” a tagdíjfizetés körül sem. Elvétve bár, de akadnak, akik hétről hétre halogatják. Továbbá: évről évre sok fiatal lép be, aki még nem tagja a szakszervezetnek. Ilyenkor van szükség érvekre, jó beszélőképességre, meggyőző erőre; az új dolgozóval meg kell értetni, mi a szakszervezet és mit jelent a soraiba való tartozás. S az egyébként kevés szavú — legalábbis magáról keveset beszélő — fiatal bizalmi máris elérte, hogy csoportjában már csak néhány, ősszel odakerült ifjúmunkás szervezetlen: egyébként ők is megígérték, hogy az új évben kiváltják a tagkönyvet. A segélyen , a tagsági problémákon kívül persze még sokféle feladata van a bizalminak. Adódik például olyan — nődolgozók körében nem is ritka — összeütközés, súrlódás, ami brigádjuk, a szocialista címért küzdő November 7 munkabrigád termelésére is kihat. Ilyenkor a bizalmi megteszi, amit megtehet: igyekszik jó szóval békíteni, elsimítani az ellentéteket; ha kell, az ügy érdekében megfelelő szervekhez fordul. S teheti ezt annál inkább, mert ismerik segítőkészségéről, tudják róla, hogy mindig érzékenyen felfigyel az emberek mindennapi gondjára-bajára. Ha például csoportjából beteg valaki, mindig az ő gondja is, hogy meglátogassák. Nem egyszer maga is a beteglátogató mellé szegődik, megkérdi ágyhozkötött dolgozótársát, hogy miben lehetne segítségére. Olyan tulajdonságok ezek, amelyek minden jó bizalmit kell, hogy jellemezzenek. De maga a jószándék és a hajlandóság még nem elegendő. Zsidi Katalin már első megválasztása óta igyekszik elméletileg is felkészülni a szakszervezeti mozgalomban vállalt jelentős feladatára. Kezdettől jár a bizalmi tanfolyamra, ott kap választ a dolgozókat mindenkor foglalkoztató, legidőszerűbb kérdésekre. Elvégezte a szakszervezeti politikai iskola két évfolyamát, jelenleg pedig a Társadalmunk időszerű kérdéses tanfolyamra jár. FAMUNKÁS TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK A szakszervezet XXX. kongresszusa óta végzett munkáról, a gazdaságirányítás új rendszerével összefüggő szakszervezeti feladatokról, az agitációs és propagandamunka fejlesztéséről tárgyalt legutóbbi ülésén a központi vezetőség. A tanácskozáson megjelent és munkájában részt vett Somoskői Gábor, a szaktanács titkára, Somogyi Miklós, a szaktanács számvizsgáló bizottságának elnöke, Trautmann Rezső, építésügyi és városfejlesztési miniszter, Simor János, miniszterhelyettes, valamint Földes László (MÉM), Kiss Dezső (KPM) és Horváth Gyula (KIM) miniszterhelyettesek. Az első két napirendi pont vitája során a központi vezetőség megállapította, hogy a szakszervezet vezetőtestületei, funkcionáriusok és aktivisták, a gazdasági szerveket segítve elismerést érdemlően vettek részt a gazdaságirányítás új rendszere előkészítésének nagy felelősséget és hozzáértést igénylő munkáiban. A széles körű aktív részvétel azt mutatja, hogy megértették és magukévá tették a párt idevonatkozó célkitűzését. Elmondható tehát, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének 1968. január 1-i bevezetéséhez szükséges központi intézkedések minden területen megtörténtek. A vállalatok többségénél az átállás az új irányítási módok alkalmazására megfelelően elő van készítve. A központi vezetőség egyetértve a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1967. december 11-i ülésének, a gazdaságirányítás új rendszere mellett kifejtett állásfoglalásával, felhívja a szakszervezet választott vezető testületeit, a bizalmiakat, aktivistákat és valamennyi szakszervezeti tagot, hogy sajátos módszereikkel, a munkában való helytállással, a munkafegyelemben jó példával élenjárva, felvilágosító agitációval és mozgósító, szervező tevékenységgel segítsék a gazdasági, műszaki vezetőket a gazdaságirányítás új rendszerének sikeres bevezetésében és alkalmazásában. Váljék szakszervezetünk minden tagjának meggyőződésévé az a tudat, hogy a szocializmus teljes felépítése csak úgy valósítható meg, ha a termelés és termelékenység állandó növelésével biztosítjuk dolgozó népünk jólétéhez szükséges anyagi javakat. A családok növekvő igényeinek kielégítése csak a gazdaságosabban, a nagyobb mennyiségben és jobb minőségben előállított termékkel válik lehetővé. Ennek igen hatásos eszköze lesz a bevezetésre kerülő gazdaságirányítás új rendszere és a vele egyidőben végrehajtásra kerülő árintézkedések. Az eredményesebb gazdálkodás és nagyobb hatékonysággal járó termelés érdekében helyezzük előtérbe a politikai, világnézeti felvilágosítást, az elvi meggyőzést, az egymást megbecsülő magatartást vezetők és dolgozók között. Arra kell törekedni, hogy közerkölccsé váljék az elvtársiasság, az egymást segítés, a kollektív összefogás vállalatok között, vállalaton és munkahelyen belül. Ily módon honosítsuk meg a vállalati kollektívák között a tulajdonosi szemléletet, hogy a kollektíva minden tagja személyi felelősséget érezzen a vállalat gazdálkodásáért. Ügyeljünk rá, hogy a kollektív szerződésekben és jogszabályokban rögzített jogok és kötelességek együttesen érvényesüljenek. Tegyük megbecsültté és elismertté a kollektívákon belül, a termelési tervek megvalósítása érdekében vállalt munkaverseny-felajánlások túlteljesítésében való nemes vetélkedést. Követeljük meg, hogy mindenki kapja meg az őt törvényesen megillető személyi jövedelmet, de ne tűrjük, hogy bárki is jogtalant követeljen magának. Éljünk bátran az üzemi demokrácia lehetőségeivel, ne hunyjunk szemet a hibák felett, mondjuk meg őszintén véleményünket, de ismerjük el saját hibáinkat is. A hibák felvetésén túlmenően javaslatainkkal és munkánkkal segítsük azok kijavítását. A központi elnökség, az apparátus és a középszervek útján megad minden segítséget az alapszerveknek, hogy a rájuk váró megtisztelő — de egyben nagyobb felelősséget és több hozzáértést igénylő — mozgalmi feladatokat végre tudják hajtani. Az alapszervi munka további segítése céljából az elnökség dolgozza ki az üzemi szakszervezeti szervek feladataira és hatáskörére vonatkozó irányelveket. Ezen belül a gazdasági vezetők megítélésének és a vétójog gyakorlásának elveit és módszereit is. Az elnökség kísérje figyelemmel az új gazdaságirányítási rendszer érvényesítését segítő iparági rendeleteket és utasításokat, és amennyiben a gyakorlat azok helyességét nem igazolja és nem segítik a cél megvalósítását, kezdeményezze azok módosítását. A továbbiakban jóváhagyták a központi vezetőség 1968. évi munkaprogramját és az elnökség első félévi ülésrendjét, megjelölték a szocialista munkaverseny fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat, és elfogadta a központi vezetőség az elnökség hatáskörével és munkamódszerével kapcsolatos előterjesztéseket. 3 Jól dolgozott nyugdíjas csoportunk társadalmi ellenőrzéssel megbízott csaknem harminc tagú brigádja Nyugdíjasaink a SZOT felhívására két évvel ezelőtt láttak munkához és a VI. kerületi szakmaközi bizottság irányításával egy egyhónapos előkészítő tanfolyamon vettek részt, ahol elsajátították a vizsgálatokhoz szükséges tudnivalókat. Első alkalommal szakszervezetünk büféjében végeztek ellenőrzést, majd felkeresték a kerület vendéglátóipari és kereskedelmi egységeit Értékes megállapításaikat minden alkalommal jegyzőkönyvbe foglalták és megküldték a felügyeleti szerveknek. Javaslatukra a tanács kereskedelmi osztálya nem egy esetben pénzbírsággal sújtotta a szabálysértőket. Jellemző az „Építő Brigád” munkájára, hogy fáradhatatlanul tesznek eleget a nem mindig népszerű feladatnak. Ezért a nyugdíjas társadalmi ellenőrök közül kilenc szaktársunk a tanács kereskedelmi osztályától — jó munkájuk elismeréséül — emléklapot és könyvjutalmat kapott. Elnökségünk viszont pénzjutalomban részesítette a legjobb aktívákat. Ezúttal mondunk köszönetet valamennyi társadalmi ellenőrzéssel megbízott nyugdíjasunknak, akik idős koruk ellenére is szívesen tesznek eleget önként vállalt feladatuknak. Muli István, a nyugdíjas csoport titkára Módosítások a betegbiztosítási rendeleten A kormány a Szakszervezetek Országos Tanácsának a munkaügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértésben tett javaslatára a dolgozók betegségi biztosításáról szóló rendeletet az alábbiak szerint módosította: A táppénzjogosultság időtartamának megállapításánál ez ideig azt a munkaviszonyt tekintették folyamatosnak, amelyben megszakítás nem volt, illetve a megszakítás nem haladta meg a 30 napot. A munkaviszony folyamatosságát 30 napon túli megszakítás esetén is fenntartotta a keresőképtelenség ideje, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagság, valamint a mezőgazdasági biztosítottaknál a december 1. és március 31. napja közötti idő. Az új rendelkezés szerint a folyamatosságot a felsoroltakon felül fenntartja a rokkantsági nyugdíj, az átmeneti segély, továbbá a rendszeres szociális járadék folyósításának ideje is. Eddig munkaviszonyuk időtartamától függetlenül kaphattak táppénzt azok a dolgozók, akik iskolai tanulmányaik befejezése után két hónapon belülépítőtáborozáson vettek részt: egyetemi felvételre készültek, elhelyezkedési problémáik adódtak stb.) Ezért a kormányrendelet a kéthónapos határidőt 180 napra emelte. Az eddig érvényben volt rendelkezések szerint fizetésének (jövedelmének) 75 százalékát táppénzként az a dolgozó kaphatta, aki legalább két éven át megszakítás nélkül ugyanannál a munkáltatónál állt munkaviszonyban. A dolgozó áthelyezése nem számít megszakításnak. A kormányrendelet 75 százalékos táppénzt biztosít annak a dolgozónak is, aki 1967. december 31-én fennállott munkaviszonyában ez időpont után bekövetkezett egyszeri munkahelyváltoztatás miatt a kétévi megszakítatlan munkaviszonyt ugyanannál a munkáltatónál nem tudta megszerezni — feltéve, ha a két munkaviszony között 30 napnál hosszabb idő nem telt el. Ez ideig a határozott időre szóló munkaszerződéssel alkalmazott dolgozó — amenynyiben munkaviszonya ugyanannál a munkáltatónál két évnél rövidebb volt — akkor sem szerezhetett 75 százalékos táppénzre jogosultságot, ha megelőzően megszakítás nélkül munkaviszonyban állt. Több olyan munkakör van azonban, melyeknek sajátosságai miatt a dolgozó ennek a feltételnek nem tehet eleget Az új kormányrendelet előírja, hogy a 75 százalékos táppénzre való jogosultság megállapításánál megszakítás nélkülinek kell tekinteni a határozott időre szóló munkaviszonyokat is, amennyiben a dolgozó a munkaszerződés lejárta után nyomban elhelyezkedik és kétévi munkaviszonnyal rendelkezik. A jogszabály megállapítja a vállalatok, intézmények, mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek által fizetendő biztosítási járulék mértékét is. A kormány rendelete 1968. január 1-én lép hatályba. Aktivitásával sikerül csoportja tagjait is aktivizálni Legutóbb például az új kollektív szerződés megvitatása során javaslatot tettek a leszedők előirányzott bérének felemelésére, azzal az indokkal, hogy a felrakókénál nehezebb munkát végeznek. Javaslatukat a központ el is fogadta; az eredetileg tervezett 5,50—6,50 forintos órabér helyett a felrakók 6—7, a leszedők 7—8 forint közötti órabért kapnak majd. Búcsúzóul megkérdezzük ettől a kevés beszédű, de mindig megfontoltan szóló fiatal bizalmitól: szívesen végzi-e ezt a mozgalmi munkáját? — Nem tagadom, nagyon megszerettem — feleli. — Eleinte pedig nehéz volt, s úgy gondoltam, nem is vállalom újra, hiszen nem értek még eléggé hozzá, s talán meg sem választanak. S amióta újra rám esett a választás, igyekszem egyre jobban beletanulni: szeretném, ha a jövőben még jobban meg lennének velem elégedve.