Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)
1973-01-29 / 2. szám
2 FAMUNKÁS Tanácskozott központi vezetőségünk (Folytatás az 1. oldalról) bérfejlesztést együtt használják fel és azt lehető legnagyobb százalékban alapbéresítik. A központi bérfejlesztésben nem részesülő dolgozók bérének emelése nem haladhatja meg a vállalati bérfejlesztés mértékét, vagyis a központi bérfejlesztésben részesülő dolgozóknak a vállalati bérfejlesztésből is részesülniök kell, és így elérhető a Központi Bizottság határozatában jelzett 8—10 százalékos bérnövekedés az érintett dolgozóknál. Ezzel a nagyon fontos és tömegében sem kevés bérfejlesztéssel egyidőben meg kell oldani azokat a jogos igényeket, amelyek a nők bérében meglévő hátrányok felszámolását szolgálják. A központi bérfejlesztés végrehajtására a minisztériumokkal együtt, a kormányhatározat megjelenése után, részletes végrehajtási irányelveket adunk ki és megtárgyaljuk mindazokkal, akiknek a végrehajtás során ebben tevékenykedni kell. Addig is helyes lesz, ha vállalati szinten áttekintik saját bérgazdálkodásukat, és kialakítják a vállalati bérfejlesztés mértékét. Központi vezetőségünk a minisztériumokkal együtt a harmadik negyedévben meg fogja vizsgálni az 1973. évi bérpolitikai intézkedések végrehajtásának tapasztalatait. Ne döntsenek a munkások nélkül Az elnökség szóbeli beszámolójában eddig a termelés segítésének néhány fő területéről beszéltem, amelyek az anyagi termelés fejlesztésének tényezői, a jobb és gazdaságosabb termelés segítői. Az elkövetkező hetekben megoldandó feladatok közül Gyöngyösi István különös nyomatékkal hívta fel a figyelmet a következőkre: Az elmondott főbb tennivalókat lényegében az első negyedévben kell vállalatainknál megtervezni és a végrehajtásukat megkezdeni. A dolgok természeténél és a kialakult jó gyakorlatánál fogva, e feladatokat sem megtervezni, sem elvégezni nem lehet a munkások és a szakszervezet szervezeteinek bevonása nélkül. Ezek a fórumok a párt Központi Bizottság határozatai magyarázatának és a belőlük fakadó vállalati feladatok kialakításának fórumai is. Ezért előkészítésükre, ütemezésükre és összehangolásukra nagy gondot kell fordítani. A szakszervezetek új alapszabálya szerint másodszor számolunk be a tagságnak az éves munkáról. Ennek rendjét és követelményeit elnökségünk 1972 januári határozata szabta meg. Külön felhívjuk a figyelmet az alapszervi vezetőségek beszámolójának fontosságára. Az elmúlt évben nem sikerült teljesen véghezvinni. Most arról szólok — mondotta Gyöngyösi István —, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy az anyagi eszközöket mozgásba hozó, az új értékeket alkotó emberek jobban értsék munkájuk értelmét, nagyobb politikai és szakmai tudással végezzék mindennapi munkájukat. Szakszervezetünk nevelő- és felvilágosító munkájának fő területe az üzem és a munkahely, ott ahol a mindennapi termelőmunka folyik. A munkahelyen folyó napi termelés, a szocialista munkaverseny, az elért eredmények és gondok segítenek nekünk abban, hogy erősödjön társadalmunk sorsáért érzett felelősség, a közösségi szellem, s erősödjenek munkásaink gondolkodásának szocialista vonásai. Ehhez az szükséges, hogy a dolgozóknak ne csak kioszszuk a feladatokat, hanem vonjuk be őket a helyi döntések kialakításába, s így tegyük tartalmasabbá az üzemi demokrácia fórumait. A másokkal való találkozásaink lehetőséget adnak arra, hogy fellépjünk az önzés, az anyagiasság, a tásadalmi, a csoport és az egyéni érdekek közötti sorrend tudatos felcserélése és az ügyeskedés ellen, fellépjünk mindazokkal szemben, akiknek tevékenysége, életmódja ellentmond szocialista erkölcsünknek. Az említett jelenségek joggal váltják ki a becsületes dolgozók gyűlöletét és megvetését. A Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának végrehajtását úgy lehet legjobban szolgálni, ha egyidőben lépünk fel a termelés, a gazdálkodás gyengeségei, hibái ellen, s ezzel párhuzamosan küzdünk a magatartás, a szemlélet, a kispolgári nézetek és gyakorlat ellen is, hogy a vállalati szakszervezeti tanácson kívül a műhelybizottságok és a bizalmiak is beszámoljanak mindenütt. E követelményeknek most érvényt kell szerezni és az 1972- ben végzett munkáról szóló beszámoló mellett, nagy gondot kell fordítani az 1973. évi szakszervezeti feladatok ismertetésére. Ugyancsak másodízben kell az igazgatóknak beszámolniuk a kollektív szerződések teljesítéséről és a tervezett módosításokról. Az elmúlt évben több helyen az igazgató nem számolt be határidőre, vagy beosztottainak adta ki albérletbe a beszámolót. Ugyanakkor a szakszervezeti bizottságok sem tettek meg mindent, hogy a kollektív szerződés végrehajtásának tapasztalatait és a lehetséges módosításokat széles körben megvitassák a dolgozókkal. Meg kell mondani azt is, hogy a kollektív szerződésekben, a központi útmutatásoktól eltérően, félreérthető módon határozták meg a bérfejlesztést és annak felhasználási módját, ami többek között oda vezetett, hogy a fizikai dolgozók és az alkalmazottak bére és jövedelme, nem mindenütt a kívánt irányba fejlődött. A harmadik nagy — minden évben visszatérő — feladat, a vállalati tervek szakszervezeti véleményezése, a terv célkitűzéseinek a dolgozókkal való megvitatása. Mivel a szocialista munkaverseny a vállalati feladatokra épül, helyes lesz, ha a vállalati versenyszabályzatot az egyes üzemek és egységek elé kitűzött verseny-célkitűzéseket együtt tárgyalják meg a vszt-ülésen és utána a dolgozók tanácskozásain. A vállalati gazdasági tervek szakszervezeti véleményezésében több évi tapasztalatunk van, alapvetően pozitív előjelűek, de meg kell mondani, hogy még mindig találkozunk olyan igazgatói előterjesztésekkel, amelyek számtengerében az egyszerű dolgozó nemigen tud eligazodni. Mivel az 1973. évi népgazdasági terv, a Központi Bizottság határozata, nem a mennyiségek puszta növelését, hanem a hatékonyabb, a jobban és gazdaságosabban végzett munkát igényli, a vállalati terveknél is inkább végrehajtásának módszereit és lehetőségeit, a jó és hatékony munka és az anyagi feltételek javításának összefüggéseit elemezzék. Célszerű lenne, ha a vállalati üzem- és munkaszervezési program addig elkészülne és mint a vállalati tervet segítő eszköz ismertetésre kerülne. A munkásokkal való megtárgyalásra váró kérdések közül utoljára hagytam a bérpolitikai intézkedések megvitatását, amely előreláthatóan a fentebb említett három nagy tanácskozás középpontjába is kerül. Ez teljesen érthető, de hibát követnénk el, ha a bérkérdéseket elszakítanánk a vállalati termelési feladatoktól, mert a megalapozott bérpolitika alapja, a gazdasági feladatok hatékony végrehajtása. A vállalati bérpolitika alakításánál, az egyes munkáskategóriák közötti differenciálásnál nagyon fontos, hogy azok szükségességét és célszerűségét vállalati és szakmai adatokkal is bizonyítani tudják. A bérpolitikai intézkedések eldöntése nemcsak a párt Központi Bizottsága szintjén nagy horderejű politikai kérdés, hanem a konkrét végrehajtásnál is. Gyöngyösi István beszámolóját a következőkkel fejezte be: Elnökségünk az elmondott főbb tennivalókat tartotta külön is aláhúzandónak. Ezek a tennivalók nem érintik a Központi Bizottság határozatából adódó valamennyi feladatot, de úgy gondoljuk, hogy a központi vezetőség és az elnökség 1973-as tervében foglaltakkal együtt, megszabják tevékenységünk irányát és egybeesnek a Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának követelményeivel. Sem a szóbeli kiegészítésben, sem a munkaprogramban nem „vadonatúj” megoldásokat, feladatokat kerestünk feladataink teljesítéséhez, régi bevált módszereink vannak és ha valami újról beszélni kell, az a párt Központi Bizottsága határozatának egységes értelmezése, a kitűzött politikai és gazdasági feladatok mellett való egységes kiállás és egységes cselekvés. Ha ebben a szellemben dolgozunk, a jó végrehajtás és az eredmény sem marad el. ★ A vitában elhangzottakra Bondor József és Gyöngyösi István válaszolt, majd a központi vezetőség az elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal kiegészítve elfogadta a beszámolót, jóváhagyta az együttes állásfoglalást a KV és az elnökség 1973. évi munkatervét, valamint a szakszervezet 1973 évi költségvetését. Végezetül a központi vezetőség két tagja helyett — akiket 1972. július 13-i ülésén saját kérésükre felmentett tagságuk alól — Kórodi István, a Szolnok megyei ÁÉV és Szunyogh Lajosnét, a szentendrei betonelemgyár dolgozóját kooptálta tagjai közé. Nélkülünk sem megtervezni, sem megoldani nem lehet Tizenöten szólaltak fel a tanácskozáson, s mondták el észrevételeiket, véleményüket, javaslatukat a jelentésekben és az együttes állásfoglalás tervezetében foglaltakkal kapcsolatban EGYÜTTES ÁLLÁSFOGLALÁS az építő-, fa- és építőanyagipar 1973. évi feladatainak megvalósítására Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek központi vezetősége, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Könnnyűipari Minisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői megtárgyalták az építő-, fa- és építőanyagipar 1972. évi gazdasági tevékenységének főbb tapasztalatait és az 1973. évre vonatkozó célkitűzéseket. Megállapították, hogy az egyes ágazatok, iparágak tevékenysége — a felmerült és meglevő problémáik ellenére — eredményes volt, és megfelelt a IV. ötéves népgazdasági tervben foglalt céloknak. Ezért a központi vezetőség és a minisztériumok vezetői köszönetüket fejezik ki a terv teljesítésében eredményes és példamutató munkát végző dolgozóknak, szocialista brigádoknak, gazdasági és szakszervezeti vezetőknek. Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. november 14—15-i állásfoglalása — amely értékelte a párt X. kongresszusa határozatainak eddigi megvalósulását — valamint a népgazdasági tervről szóló párt- és kormányhatározatok egyértelműen megszabják a gazdasági munka fő irányát, a dolgozók életszínvonalemelésének követelményeit, amelyekkel egyetértünk. Az 1973. évi gazdasági feladatok az ágazatok, iparágak minden vállalat dolgozójától, vezetőjétől fokozott helytállást és jobb együttműködést igényelnek. Ezért a beszámolási kötelezettségnek megfelelően a vállalat dolgozóit tájékoztatni kell a gazdasági vezetés és a szakszervezet közös tevékenységéről A tervcélok végrehajtásával kapcsolatban a következőkre kell fokozott figyelmet fordítani: A gazdasági tervek kialakításában a tervezett fejlődés alapja a hatékonyabb gazdálkodás, a termelékenység növekedése legyen. A tervszerűséget minden területen fokozni szükséges. Gondoskodni kell a kivitelezés költségei és az építési idő csökkentéséről, az árszínvonal tervezett alakulásának stabilitásáról, a fogyasztói igények jobb kielégítéséről, a választék bővítéséről és a jobb minőségről. Ehhez fel kell tárni az önköltségcsökkentés tartalékait, javítani kell a költség- és készletgazdálkodást, meg kell teremteni a zavartalan és folyamatos munkavégzés és korszerű szállítás feltételeit. A gazdasági-műszaki tervek, a munkahelyi programok kialakításába be kell vonni a dolgozókat. Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről szóló határozata alapján valamennyi vállalatnak (termelőszövetkezetnek) ki kell dolgoznia középtávú szervezésfejlesztési programját. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a szervezési munka javítása döntő feltétele a hatékony és eredményes gazdálkodásnak. A program kidolgozása során nagy figyelmet kell fordítani az építőipar egyes területein jelentkező speciális szervezésfejlesztési feladatok , így a korszerű anyagmozgatás, az építés folyamatainak időbeni össszehangolása, a könnyűszerkezetes és panelos építési mód alkalmazásával összefüggő szervezési sajátosságok jobb megoldására. A termelés magasabb szintű szervezésével célul kell kitűzni a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a balesetveszély csökkentését, a munka- és technológiai fegyelem erősítését, a politikai és szakmai tudás fejlesztését. El kell érni a felesleges (adminisztratív) létszám csökkentését. A központi vezetőség és a minisztériumok megtárgyalják a szervezési tapasztalatokat és figyelembe veszik azokat a vállalat megítélésénél. A vállalatoknak, a helyi sajátosságokat figyelembe véve, ki kell alakítaniuk a szocialista munkaverseny célkitűzéseit és el kell készíteni a munkaverseny-szabályzatokat. Biztosítani kell a gazdasági termelőmunka és a versenymozgalom szoros kapcsolatát, hangsúlyozva, hogy a munkaverseny elsősorban munkahelyi mozgalom, melynek súlypontja a termelés. A vállalati vezetők használják fel a munkahenymozgalomban rejlő erőket a tervek megvalósítására, támaszkodjanak a Szocialista brigádok kezdeményező készségére, munkájára. Népszerűsítsék és fokozatosan alkalmazzák a „Dolgozz Hibátlanul” munkarendszert. A munkahelyi vezetőkkel szemben követelmény a szocialista munkaverseny politikai és társadalmi erősítése, szervezeti irányítása, az erkölcsi és anyagi ösztönzés színvonalának emelése, a feltételek biztosítása. A szocialista brigádok tagjainak munkakezdeményezéseikkel, véleménynyilvánításukkal nagyobb részt kell vállalniuk a munkahelyek zavartalan működésében, a nehézségek megoldásában és a munkamorál és közgondolkodás formálásában, felhasználva a munkahelyi és a vállalati szintű brigádvezetői tanácskozások javaslatait. Az eredményes munkaversenyt nagymértékben segíti a megfelelő versenyformák kialakítása és alkalmazása, a termelési tanácskozások mozgósító és nevelő szerepének növelése, a demokratikus vezetési módszerek erősítése. A vonatkozó határozatoknak megfelelően folyamatosan értékelik a vállalatok munkaverseny-mozgalmi tevékenységét és a vezetők munkáját ezzel kapcsolatban minősítik. A vállalati bér- és jövedelempolitika kialakításánál és megvalósításánál a személyi jövedelmek növelésére kell törekedni, az élőmunka hatékonyságának javítása útján. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a munkaerőállomány mind létszámban, mind szakmai, minőségi összetételben jobban igazodjék a konkrét építési feladatokhoz, illetve ezek változásához. A munkások és művezetők 1973-ban megvalósítandó bérrendezés végrehajtására — a kormányszintű intézkedések mellett — ágazati irányelveket adnak ki. A vállalati gazdasági vezetők és szakszervezeti vezető testületeknek fontos feladata a bérrendezés célszerű differenciálásának előkészítése és a saját erőből megvalósítható bérfejlesztéssel való összehangolása. Így kell biztosítani a KB állásfoglalás azon célkitűzéseit, hogy a központi bérrendezéssel érintett dolgozók keresete és személyi jövedelme az előirányzott mértékben emelkedjék. A kollektív szerződések alapján tekintettel kell lenni a vállalat belső bérarányaira, a dolgozó nők és az ifjú szakemberek keresetének ösztönzőbb megállapítására. Valamennyi termelő vállalatnál foglalkoztatottak személyi jövedelemnövekedése a vállalati költséggazdálkodás javításával párosuljon. Nagy figyelmet szükséges fordítani — a munkahelyi sajátosságokra tekintettel — a teljesítményes alapórabérek arányának emelésére. Folyamatosan biztosítani kell a munkanormák korszerűsítését. Fontos tovább erősíteni a szocialista közgondolkodást és minden fórumon és szintén határozottan vissza kell utasítani az önzést, az anyagiasságot és az együttélés szabályait, az erkölcsi normákat sértő magatartást. A központi vezetőség és a minisztériumok vezetői felkérik az ágazatok, iparágak dolgozóit, szocialista brigádjait és vezetőit mindent tegyenek meg munkahelyeiken, munkakörükben — az együttes állásfoglalásban közölt elvekre is figyelemmel — az 1973. évi gazdasági célkitűzések sikeres megoldására. Ez egyben biztosítja az MSZMP X. kongresszusa és Központi Bizottsága határozataiban rögzített gazdasági és társadalompolitikai célok elérését is. Szolnokról jelentik Olcsó konyhabútorok a kisméretű lakásokba Őket vilson konyhaszekréttűt mintaként küldenek Hollandiába Változatlan munkáslétszámmal, változatlan árakon, a tavalyinál tízmillió forinttal több, összesen százhatvanmillió forint értékű bútort készít az idén a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyára. Az Otthon ’72 kiállításon kiváló áru minősítést kapott Gina konyhabútorból készül a legtöbb, s gyártanak egészen olcsó, illetve luxusigényeket kielégítő garnitúrákat is. Februárban két vagon konyhaszekrényt küldenek mintaként Hollandiába. Ha a hazai kereskedelem tetszését is megnyeri ez a konyhabútor — melyet egyébként, a többi termékhez hasonlóan, a kis méretű lakásokba szánnak —, a gyár itthoni megrendelésre is készít az olcsó garnitúrából. Az idén tizenötmillió, 1975-ben pedig már hatvanötmillió forint értékű beépíthető konyhabútort készítenek. Ebben az évben ugyanis megkezdik az Építésügyi és a Könnyűipari Minisztérium pénzügyi támogatásával a gyárbővítést, 1975-ig tizennyolcmillió forint beruházást kap a szolnoki gyár. Elsősorban a gépparkot növelik, olyan technológiai sorokat állítanak be, amelyekkel nemcsak több, de jobb és olcsóbb konyhabútor készül majd. 1973. JANUÁR 29. Túl a 160 ezrediken Az elmúlt évek folyamán már több mint 160 ezer Mohács garnitúrát készítettek a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárában. Ez a bútoriparban szinte egyedülállóan magas sorozatszám az idén még tovább növekszik. A gyár 1973. évi tervei szerint 18 ezer Mohács garnitúrát hoznak forgalomba, mert a terméket tetszetős kivitele, megbízható minősége révén változatlanul kedvelik a vásárlók. Emeletes gyerekágy Gazdag választékkal várja a látogatókat és a vásárlókat is a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyáregységének bemutatóterme. Itt láttuk a gyár egyik újdonságát, az emeletes gyerekágyat, amelyet Pál Ferenc főtechnológus tervei alapján készítenek.