Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)

1973-01-29 / 2. szám

2 FAMUNKÁS Tanácskozott központi vezetőségünk (Folytatás az 1. oldalról) bérfejlesztést együtt használ­ják fel és azt lehető legna­gyobb százalékban alapbéresí­­tik. A központi bérfejlesztésben nem részesülő dolgozók béré­nek emelése nem haladhatja meg a vállalati bérfejlesztés mértékét, vagyis a központi bérfejlesztésben részesülő dolgozóknak a vállalati bér­­fejlesztésből is részesülniök kell, és így elérhető a Közpon­ti Bizottság határozatában jel­zett 8—10 százalékos bérnöve­kedés az érintett dolgozók­nál. Ezzel a nagyon fontos és tömegében sem kevés bérfej­lesztéssel egyidőben meg kell oldani azokat a jogos igénye­ket, amelyek a nők bérében meglévő hátrányok felszámo­lását szolgálják. A központi bérfejlesztés végrehajtására a minisztériu­mokkal együtt, a kormányha­tározat megjelenése után, részletes végrehajtási irányel­veket adunk ki és megtár­gyaljuk mindazokkal, akiknek a végrehajtás során ebben te­vékenykedni kell. Addig is he­lyes lesz, ha vállalati szinten áttekintik saját bérgazdálko­dásukat, és kialakítják a vál­lalati bérfejlesztés mértékét. Központi vezetőségünk a minisztériumokkal együtt a harmadik negyedévben meg fogja vizsgálni az 1973. évi bérpolitikai intézkedések vég­rehajtásának tapasztalatait. Ne döntsenek a munkások nélkül Az elnökség szóbeli beszá­molójában eddig a termelés segítésének néhány fő terüle­téről beszéltem, amelyek az anyagi termelés fejlesztésének tényezői, a jobb és gazdasá­gosabb termelés segítői. Az elkövetkező hetekben megoldandó feladatok közül Gyöngyösi István különös n­yomatékkal hívta fel a fi­gyelmet a következőkre: Az elmondott főbb tenniva­lókat lényegében az első ne­gyedévben kell vállalataink­nál megtervezni és a végre­hajtásukat megkezdeni. A dol­gok természeténél és a kiala­kult jó gyakorlatánál fogva, e feladatokat sem megtervez­ni, sem elvégezni nem lehet a munkások és a szakszerve­zet szervezeteinek bevonása nélkül. Ezek a fórumok a párt Köz­ponti Bizottság határozatai magyarázatának és a belőlük fakadó vállalati feladatok ki­alakításának fórumai is. Ezért előkészítésükre, ütemezésük­re és összehangolásukra nagy gondot kell fordítani. A szakszervezetek új alap­szabálya szerint másodszor számolunk be a tagságnak az éves munkáról. Ennek rend­jét és követelményeit elnöksé­günk 1972 januári határozata szabta meg. Külön felhívjuk a figyelmet az­ alapszervi ve­zetőségek beszámolójának fontosságára. Az elmúlt évben nem sike­rült teljesen véghezvinni. Most arról szólok — mon­dotta Gyöngyösi István —, hogy mit tegyünk annak érde­kében, hogy az anyagi eszkö­zöket mozgásba hozó, az új értékeket alkotó emberek jobban értsék munkájuk ér­telmét, nagyobb politikai és szakmai tudással végezzék mindennapi munkájukat. Szakszervezetünk nevelő- és felvilágosító munkájának fő területe az üzem és a mun­kahely, ott ahol a mindenna­pi termelőmunka folyik. A munkahelyen folyó napi ter­melés, a szocialista munka­verseny, az elért eredmények és gondok segítenek nekünk abban, hogy erősödjön társa­dalmunk sorsáért érzett fele­lősség, a közösségi szellem, s erősödjenek munkásaink gon­dolkodásának szocialista vo­násai. Ehhez az szükséges, hogy a dolgozóknak ne csak kiosz­­szuk a feladatokat, hanem vonjuk­ be őket a helyi dönté­sek kialakításába, s így te­gyük tartalmasabbá az üzemi demokrácia fórumait. A má­sokkal való találkozásaink lehetőséget adnak arra, hogy fellépjünk az önzés, az anya­giasság, a tásadalmi, a cso­port­ és az egyéni érdekek kö­zötti sorrend tudatos felcseré­lése és az ügyeskedés ellen, fellépjünk mindazokkal szem­ben, akiknek tevékenysége, életmódja ellentmond szocia­lista erkölcsünknek. Az emlí­tett jelenségek joggal váltják ki a becsületes dolgozók gyű­löletét és megvetését. A Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának végrehajtását úgy lehet leg­jobban szolgálni, ha egyidő­ben lépünk fel a termelés, a gazdálkodás gyengeségei, hi­bái ellen, s ezzel párhuzamo­san küzdünk a magatartás, a szemlélet, a kispolgári nézetek és gyakorlat ellen is, hogy a vállalati szakszerveze­ti tanácson kívül a műhely­bi­zottságok és a bizalmiak is beszámoljanak mindenütt. E követelményeknek most ér­vényt kell szerezni és az 1972- ben végzett munkáról szóló beszámoló mellett, nagy gon­dot kell fordítani az 1973. évi szakszervezeti feladatok is­mertetésére. Ugyancsak másodízben kell az igazgatóknak beszámolniuk a kollektív szerződések telje­sítéséről és a tervezett módo­sításokról. Az elmúlt évben több helyen az igazgató nem számolt be határidőre, vagy beosztottainak adta ki albér­letbe a beszámolót. Ugyanak­kor a szakszervezeti bizottsá­gok sem tettek meg mindent, hogy a kollektív szerződés végrehajtásának tapasztalatait és a lehetséges módosításokat széles körben megvitassák a dolgozókkal. Meg kell mondani azt is, hogy a kollektív szerződések­ben, a központi útmutatások­tól eltérően, félreérthető mó­don határozták meg a bérfej­lesztést és annak felhasználá­si módját, ami többek között oda vezetett, hogy a fizikai dolgozók és az alkalmazottak bére és jövedelme, nem min­denütt a kívánt irányba fej­lődött. A harmadik nagy — min­den évben visszatérő — fel­adat, a vállalati tervek szak­­szervezeti véleményezése, a terv célkitűzéseinek a dolgo­zókkal való megvitatása. Mi­vel a szocialista munkaver­seny a vállalati feladatokra épül, helyes lesz, ha a vállala­ti versenyszabályzatot az egyes üzemek és egységek elé kitűzött verseny-célkitűzése­ket együtt tárgyalják meg a vszt-ülésen és utána a dol­gozók tanácskozásain. A vállalati gazdasági tervek szakszervezeti véleményezésé­ben több évi tapasztalatunk van, alapvetően pozitív elője­lűek, de meg kell mondani, hogy még mindig találkozunk olyan igazgatói előterjeszté­sekkel, amelyek számtengeré­ben az egyszerű dolgozó nem­igen tud eligazodni. Mivel az 1973. évi népgazdasági terv, a Központi Bizottság határozata, nem a mennyiségek puszta növelését, hanem a hatéko­nyabb, a jobban és gazdaságo­sabban végzett munkát igény­li, a vállalati terveknél is in­kább végrehajtásának módsze­reit és lehetőségeit, a jó és hatékony munka és az anyagi feltételek javításának össze­függéseit elemezzék. Célszerű lenne, ha a válla­lati üzem- és munkaszervezé­si program addig elkészülne és mint a vállalati tervet se­gítő eszköz ismertetésre ke­rülne. A munkásokkal való meg­tárgyalásra váró kérdések kö­zül utoljára hagytam a bér­­politikai intézkedések megvi­tatását, amely előreláthatóan a fentebb említett három nagy tanácskozás középpont­jába is kerül. Ez teljesen ért­hető, de hibát követnénk el, ha a bérkérdéseket elszakíta­nánk a vállalati termelési fel­adatoktól, mert a megalapo­zott bérpolitika alapja, a gaz­dasági feladatok hatékony végrehajtása. A vállalati bérpolitika ala­kításánál, az egyes munkás­kategóriák közötti differen­ciálásnál nagyon fontos, hogy azok szükségességét és célszerűségét vállalati és szakmai adatokkal is bizonyí­tani tudják. A bérpolitikai in­tézkedések eldöntése nemcsak a párt Központi Bizottsága szintjén nagy horderejű poli­tikai kérdés, hanem a konk­rét végrehajtásnál is. Gyöngyösi István beszámo­lóját a következőkkel fejezte be: Elnökségünk az elmondott főbb tennivalókat tartotta kü­lön is aláhúzandónak. Ezek a tennivalók nem érintik a Köz­ponti Bizottság határozatából adódó valamennyi feladatot, de úgy gondoljuk, hogy a köz­ponti vezetőség és az elnökség 1973-as tervében foglaltakkal együtt, megszabják tevékeny­ségünk irányát és egybeesnek a Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának kö­vetelményeivel. Sem a szóbeli kiegészítés­ben, sem a munkaprogramban nem „vadonatúj” megoldáso­kat, feladatokat kerestünk feladataink teljesítéséhez, ré­gi bevált módszereink vannak és ha valami újról beszélni kell, az a párt Központi Bi­zottsága határozatának egy­séges értelmezése, a kitűzött politikai és gazdasági felada­tok mellett való egységes ki­állás és egységes cselekvés. Ha ebben a szellemben dol­gozunk, a jó végrehajtás és az eredmény sem marad el. ★ A vitában elhangzottakra Bondor József és Gyöngyösi István válaszolt, majd a köz­ponti vezetőség az elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal kiegészítve elfogadta a beszá­molót, jóváhagyta az együttes állásfoglalást a KV és az el­nökség 1973. évi munkatervét, valamint a szakszervezet 1973 évi költségvetését. Végezetül a központi vezető­ség két tagja helyett — akiket 1972. július 13-i ülésén saját kérésükre felmentett tagságuk alól — Kórodi István, a Szol­nok megyei ÁÉV és Szunyogh Lajosnét, a szentendrei beton­­elemgyár dolgozóját kooptálta tagjai közé. Nélkülünk sem megtervezni, sem megoldani nem lehet Tizenöten szólaltak fel a tanácskozáson, s mondták el észre­vételeiket, véleményüket, javaslatukat a jelentésekben és az együttes állásfoglalás tervezetében foglaltakkal kapcsolatban EGYÜTTES ÁLLÁSFOGLALÁS az építő-, fa- és építő­anyagipar 1973. évi feladatainak megvalósítására Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgo­zók Szakszervezeteinek központi vezetősége, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Könnnyűipari Minisztérium és a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői megtárgyalták az építő-, fa- és építőanyag­ipar 1972. évi gazdasági tevékenységének főbb tapasztalatait és az 1973. évre vonatkozó célkitűzéseket. Megállapították, hogy az egyes ágazatok, iparágak tevékenysége — a felmerült és meg­levő problémáik ellenére — eredményes volt, és megfelelt a IV. ötéves népgazdasági terv­ben foglalt céloknak. Ezért a központi vezető­ség és a minisztériumok vezetői köszönetü­­ket fejezik ki a terv teljesítésében eredmé­nyes és példamutató munkát végző dolgozók­nak, szocialista brigádoknak, gazdasági és szakszervezeti vezetőknek. Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. november 14—15-i állásfoglalása — amely ér­tékelte a párt X. kongresszusa határozatainak eddigi megvalósulását — valamint a népgaz­dasági tervről szóló párt- és kormányhatáro­zatok egyértelműen megszabják a gazdasági munka fő irányát, a dolgozók életszínvonal­emelésének követelményeit, amelyekkel egyet­értünk. Az 1973. évi gazdasági feladatok az ágaza­tok, iparágak minden vállalat dolgozójától, vezetőjétől fokozott helytállást és jobb együtt­működést igényelnek. Ezért a beszámolási kö­telezettségnek megfelelően a vállalat dolgo­zóit tájékoztatni kell a gazdasági vezetés és a szakszervezet közös tevékenységéről A tervcélok végrehajtásával kapcsolatban a következőkre kell fokozott figyelmet fordíta­ni:­­ A gazdasági tervek kialakításában a ter­vezett fejlődés alapja a hatékonyabb gazdálkodás, a termelékenység növekedése le­gyen. A tervszerűséget minden területen fo­kozni szükséges. Gondoskodni kell a kivitele­zés költségei és az építési idő csökkentéséről, az árszínvonal tervezett alakulásának stabi­litásáról, a fogyasztói igények jobb kielégíté­séről, a választék bővítéséről és a jobb minő­ségről. Ehhez fel kell tárni az önköltségcsök­kentés tartalékait, javítani kell a költség- és készletgazdálkodást, meg kell teremteni a zavartalan és folyamatos munkavégzés és korszerű szállítás feltételeit. A gazdasági-mű­szaki tervek, a munkahelyi programok kiala­kításába be kell vonni a dolgozókat.­­ Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i vállalati üzem- és munka­­szervezés korszerűsítéséről szóló határozata alapján valamennyi vállalatnak (termelőszö­vetkezetnek) ki kell dolgoznia középtávú szervezésfejlesztési programját. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a szervezési munka javí­tása döntő feltétele a hatékony és eredményes gazdálkodásnak. A program kidolgozása so­rán nagy figyelmet kell fordítani az építőipar egyes területein jelentkező speciális szervezés­­fejlesztési feladatok , így a korszerű anyag­­mozgatás, az építés folyamatainak időbeni össszehangolása, a könnyűszerkezetes és pa­nelos építési mód alkalmazásával összefüggő szervezési sajátosságok­­ jobb megoldására. A termelés magasabb szintű szervezésével célul kell kitűzni a dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javítását, a balesetveszély csökkentését, a munka- és technológiai fegye­lem erősítését, a politikai és szakmai tudás fejlesztését. El kell érni a felesleges (admi­nisztratív) létszám csökkentését. A központi vezetőség és­ a minisztériumok megtárgyalják a szervezési tapasztalatokat és figyelembe veszik azokat a vállalat megítélé­sénél.­­ A vállalatoknak, a helyi sajátosságokat figyelembe véve, ki kell alakítaniuk a szocialista munkaverseny célkitűzéseit és el kell készíteni a munkaverseny-szabályzato­­kat. Biztosítani kell a gazdasági termelőmun­ka és a versenymozgalom szoros kapcsolatát, hangsúlyozva, hogy a munkaverseny elsősor­ban munkahelyi mozgalom, melynek súly­pontja a termelés. A vállalati vezetők használják fel a munka­­henymozgalomban rejlő erőket a tervek megvalósítására, támaszkodjanak a Szocialis­ta brigádok kezdeményező készségére, munká­jára. Népszerűsítsék és fokozatosan alkalmaz­zák a „Dolgozz Hibátlanul” munkarendszert. A munkahelyi vezetőkkel szemben követel­mény a szocialista munkaverseny politikai és társadalmi erősítése, szervezeti irányítása, az erkölcsi és anyagi ösztönzés színvonalának emelése, a feltételek biztosítása. A szocialista brigádok tagjainak munkakez­deményezéseikkel, véleménynyilvánításukkal nagyobb részt kell vállalniuk a munkahelyek zavartalan működésében, a nehézségek meg­oldásában és a munkamorál és közgondolko­dás formálásában, felhasználva a munkahelyi és a vállalati szintű brigádvezetői tanácskozá­sok javaslatait. Az eredményes munka­versenyt nagymérték­ben segíti a megfelelő versenyformák kiala­kítása és alkalmazása, a termelési tanácsko­zások mozgósító és nevelő szerepének növelé­se, a demokratikus vezetési módszerek erősí­tése. A vonatkozó határozatoknak megfelelően folyamatosan értékelik a vállalatok munka­­verseny-mozgalmi tevékenységét és a vezetők munkáját ezzel kapcsolatban minősítik.­­ A vállalati bér- és jövedelempolitika ki­alakításánál és megvalósításánál a sze­mélyi jövedelmek növelésére kell törekedni, az élőmunka hatékonyságának javítása útján. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a mun­kaerőállomány mind létszámban, mind szak­mai, minőségi összetételben jobban igazodjék a konkrét építési feladatokhoz, illetve ezek változásához. A munkások és művezetők 1973-ban meg­valósítandó bérrendezés végrehajtására — a kormányszintű intézkedések mellett — ágazati irányelveket adnak ki. A vállalati gazdasági vezetők és szakszervezeti vezető testületeknek fontos feladata a bérrendezés célszerű diffe­renciálásának előkészítése és a saját erőből megvalósítható bérfejlesztéssel való összehan­golása. Így kell biztosítani a KB állásfoglalás azon célkitűzéseit, hogy a központi bérrendezéssel érintett dolgozók keresete és személyi jöve­delme az előirányzott mértékben emelkedjék. A kollektív szerződések alapján tekintettel kell lenni a vállalat belső bérarányaira, a dolgozó nők és az ifjú szakemberek kereseté­nek ösztönzőbb megállapítására. Valamennyi termelő vállalatnál foglalkoz­tatottak személyi jövedelemnövekedése a vál­lalati költséggazdálkodás javításával párosul­jon. Nagy figyelmet szükséges fordítani — a munkahelyi sajátosságokra tekintettel — a teljesítményes alapórabérek arányának eme­lésére. Folyamatosan biztosítani kell a mun­kanormák korszerűsítését. Fontos tovább erősíteni a szocialista köz­­gondolkodást és minden fórumon és szintén határozottan vissza kell utasítani az önzést, az anyagiasságot és az együttélés szabályait, az erkölcsi normákat sértő magatartást. A központi vezetőség és a minisztériumok vezetői felkérik az ágazatok, iparágak dolgo­zóit, szocialista brigádjait és vezetőit mindent tegyenek meg munkahelyeiken, munkakörük­ben — az együttes állásfoglalásban közölt el­vekre is figyelemmel — az 1973. évi gazdasá­gi célkitűzések sikeres megoldására. Ez egy­ben biztosítja az MSZMP X. kongresszusa és Központi Bizottsága határozataiban rögzített gazdasági és társadalompolitikai célok eléré­sét is. Szolnokról jelentik Olcsó konyhabútorok a kisméretű lakásokba Őket vils­on konyhaszekréttűt mintaként küldenek Hollandiába Változatlan munkáslétszám­mal, változatlan árakon, a ta­valyinál tízmillió forinttal több, összesen százhatvanmil­lió forint értékű bútort készít az idén a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyára. Az Otthon ’72 kiállításon kiváló áru minősítést kapott Gina konyhabútorból készül a legtöbb, s gyártanak egészen olcsó, illetve luxusigényeket kielégítő garnitúrákat is. Feb­ruárban két vagon konyha­­szekrényt küldenek mintaként Hollandiába. Ha a hazai ke­reskedelem tetszését is meg­nyeri ez a konyhabútor — melyet egyébként, a többi ter­mékhez hasonlóan, a kis mé­retű lakásokba szánnak —, a gyár itthoni megrendelésre is készít az olcsó garnitúrából. Az idén tizenötmillió, 1975-ben pedig már hatvanötmillió fo­rint értékű beépíthető kony­habútort készítenek. Ebben az évben ugyanis megkezdik az Építésügyi és a Könnyűipari Minisztérium pénzügyi támogatásával a gyárbővítést, 1975-ig tizen­nyolcmillió forint beruházást kap a szolnoki gyár. Elsősor­ban a gépparkot növelik, olyan technológiai sorokat ál­lítanak be, amelyekkel nem­csak több, de jobb és olcsóbb konyhabútor készül majd. 1973. JANUÁR 29. Túl a 160 ezrediken Az elmúlt évek folyamán már több mint 160 ezer Mo­hács garnitúrát készítettek a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárában. Ez a bútor­iparban szinte egyedülállóan magas sorozatszám az idén még tovább növekszik. A gyár 1973. évi tervei szerint 18 ezer Mohács garnitúrát hoznak forgalomba, mert a terméket tetszetős kivitele, megbízható minősége révén változatlanul kedvelik a vásárlók. Emeletes gyerekágy Gazdag választékkal várja a látogatókat és a vásárlókat is a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyáregységé­nek bemutatóterme. Itt láttuk a gyár egyik újdonságát, az emeletes gyerekágyat, amelyet Pál Ferenc főtechnológus ter­vei alapján készítenek.

Next