Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)
1973-01-29 / 2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXVIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ARA 40 FILLER 1973. JANUÁR 29. TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK A központi vezetőség kibővített ülésén megjelent és felszólalt Brutyó János és Somogyi Miklós, a párt Központi Bizottságának tagjai, Bondor József, építésügyi és városfejlesztési miniszter, Kiss Dezső, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, Lénárt Lajos, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Gál László, a SZOT titkára, valamint Botka Zoltán, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetője. A központi vezetőség ülésének napirendjén a következő kérdések szerepeltek: Az 1972-es év várható gazdasági eredményei, az 1973-as év ágazati és iparági tervek készítésével és azok megvalósításával kapcsolatos feladatok az építő-, fa- és építőanyagiparban. Előadók: Bondor József miniszter, illetve Kiss Dezső, Lénárt Lajos miniszterhelyettesek és Botka Zoltán osztályvezető. A központi vezetőség beszámolója az 1972-ben végzett munkáról, s az 1973. évi főbb szakszervezeti feladatok ismertetése. Előadó: Gyöngyösi István főtitkár. Jóváhagyásra előterjesztésre került még a központi vezetőség és az elnökség ez évi munkaterve, valamint a szakszervezet idei költségvetése. A Könnyűipari Minisztérium jelentése szerint bútoriparának termelése megközelíti a 2 milliárd forint értéket. Ez a volumen kb. 7,5 százalékkal magasabb az előző évi termelési szintnél. A növekedés részben a beruházási célok megvalósulásának eredménye, de jelentős volt az egyéb műszaki intézkedések termelésnövelő hatása is. Ennek eredményeként megszűnt a korábbi évekre jellemző bútorhiány. A bútoripari vállalatok várhatóan 183 millió forint nyereséget realizálnak, 3,7 százalékkal többet az 1971 évinél. A munkások személyi jövedelme iparági szinten 2,8 százalékkal növekedett. Az 1975. évi termelési előirányzat 7,5—8 százalékos növekedést tűz ki célként. A MÉM elsődleges faipari vállalatainak termelési volumene összességében mintegy 33 millió forinttal haladja meg az előző évit. A vállalatok az igényeknek megfelelően elégítették ki az építő- és bútoripar, valamint a lakosság szükségleteit. A faiparban igen jelentős esemény volt a Nyugatmagyarországi Fűrészek új faforgácslap gyárának üzembehelyezése, amely mind a beruházás határidő előtti előkészítése és lebonyolítása, mind pedig a költségekkel való takarékoskodás tekintetében példaképül szolgálhat. A Mohácsi Farostlemezgyár — 60 ezer tonna lemez többlettermelést lehetővé tevő —nagy beruházása munkálatainak meggyorsulása biztosíték az 1973 évi üzembehelyezésre. A faipari vállalatok termelési volumene 1973-ban 14 százalékkal növekszik. A legnagyobb mértékű növekedés a forgácslap termelésében várható, ahol a termelés volumene eléri a 140 ezer köbmétert. A vita során tizenöten szólaltak fel, s tettek hasznos észrevételeket, javaslatokat az írásos jelentésekben és a szóbeli kiegészítésekben elhangzottakkal, valamint az együttes állásfoglalás tervezetével k kapcsolatban. GYÖNGYÖSI ISTVÁN: Egyetértünk a párt Központi Bizottsága határozataival és munkánkkal segítjük a végrehajtását Gyöngyösi István, a szakszervezet főtitkára, szóbeli bevezetőül a következőket mondotta: A központi vezetőség tagjai (az írásos tájékoztatóból) megismerkedtek a népgazdaság 1973. évi, ezen belül az építő-, fa- és építőanyag-ipar 1973-as tervével. Elnökségünk véleménye szerint az iparágaink elé tűzött feladatok reálisak és teljesíthetők. Pártunk Központi Bizottságának 1972. november 14—15-i határozatai segítséget adnak az 1973. évi feladataink kialakításához és teljesítéséhez. A Központi Bizottság áttekintette a X. kongresszus óta végzett munkát, a végrehajtás tapasztalatait és megszabta a további tennivalókat. A Központi Bizottság megállapította, hogy a X. kongresszus határozatainak végrehajtásában egyes területeken elmaradás van, sőt helyenként a végrehajtás nem a kívánt irányba és módon történik. A hibák gyökere nem a X. kongresszus határozataiban, hanem a végrehajtás következetlenségében van. Egyetértünk a Központi Bizottság határozataival, nagy jelentőségűnek tartjuk és mindennapi munkánkkal segítjük a végrehajtását. A Központi Bizottság határozata politikai biztonságot adott munkánkhoz, megnyugtatta közvéleményünket, hogy a megkezdett úton megyünk tovább. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk pártunk életszínvonal-politikájának érvényesítésére hozott bérpolitikai intézkedéseknek, a szocialista közgondolkodást, a szocialista erkölcsöt erősítő és a párt politikája melletti egyértelmű kiállást követelő határozatoknak. Egyetértünk azokkal a határozatokkal, amelyek az építőipar munkájának javítására, a beruházási egyensúly megteremtésére és a hatékonyabb munkára utalnak. Gyöngyösi István ezután így folytatta: A párt Központi Bizottságának novemberi határozata, az 1973. évi népgazdasági terv, a Szakszervezetek Országos Tanácsa decemberi ülésének határozatai alapján, szakszervezeti szervezeteink elé a következő területeken tűzünk ki feladatokat, illetve akarjuk továbbfejleszteni a már megkezdett munkát. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozta, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Ebből kiindulva szakszervezetünk támogatja a gazdasági vezetők minden olyan intézkedését, amely a hatékonyabb munkát segíti. Gazdaságpolitikánk megvalósítását segítő szakszervezeti munkánk közül első helyen, a beruházási egyensúly megteremtésére, a megkezdett beruházások gyorsabb befejezésére hozott határozatok végrehajtásának segítéséről szólunk. Pártunk Központi Bizottsága megállapította, hogy kezdeti eredmények vannak, de tovább kell növelni a tervszerűséget, szigorítani az építőipari árrendszert, növelni az ágazati miniszter, felelősségét. Szakszervezeti szervezeteink mindennapi szervező- és felvilágosító munkáján túl úgy is segíteni akarjuk a beruházások befejezésének gyorsítását, hogy hozzájárulunk az évi munkaidőalap mintegy 10 százalékos felemeléséhez, a megfelelő plusz bérek és túlórák pénzügyi fedezetének biztosítása mellett ott, ahol az építés üteme, a munkaerőhelyzet és más okok indokolják. A vasas- és vegyészszakszervezet elnökségével kötött szocialista szerződésünk lehetőségeit jobban kihasználjuk, a nagy beruházások kivitelezésének és átadásának gyorsítása érdekében. Szakszervezetünk központja és középszerveink külön foglalkoznak a nagy beruházásokat kivitelező vállalatok problémáival. Cél: a minőség javítása Segítésünk másik területe — pártunk életszínvonal-politikájának kulcskérdése, a lakásépítési program teljesítése. 1973-ban 35 ezer lakást kell felépíteni, állami erőből. Ez a követelmény kapacitás oldaláról biztosított, sőt egyes területeken, vagy városokban ennél többre is képesek lennének a vállalatok. Mivel a terv mennyiségi követelményei és a pénzügyi lehetőségek nem állítják őket erőiket meghaladó feladatok elé a lakásépítés területén, nagy gondot kell fordítaniuk a következőkre : Tovább kell javítani a lakásépítés, lakásátadás ütemes Gyöngyösi István: „... a szakszervezet támogatja a gazdasági vezetők minden olyan intézkedését, amely a hatékonyabb munkát segíti elő.” ségét. 1972-ben itt az utóbbi évtized legnagyobb eredményét érték el. Még soha nem fordult elő, hogy pl. az első félévben az évi esedékes lakásátadásokat 45 százalékban teljesítették volna, és decemberre maradjon a lakásátadások egyötöde. Volt olyan időszak, amikor az évi lakásátadásokból 40 százalék december hónapra maradt. Nem kis része van ennek a javuló, ütemesebb átadásnak, a minőség javulásában. Mind több lakást adnak át hibajegyzék nélkül. De meg kell mondani, hogy itt még sok a kihasználatlan lehetőség. Ezért 1973-ban a szocialista munkaverseny középpontjába a minőség javítását kell állítani a lakásépítő vállalatoknál is. Pártunk Központi Bizottsága a lakásépítési program végrehajtásánál arra hívta fel a figyelmünket, hogy fel kell készülni az ötödik ötéves tervben, a mainál nagyobb állami lakásépítésre. Hatékony fitera- és munkaszervezést A további feladatokról szólva Gyöngyösi István a következőket mondotta: Az 1973. évi terv, a kivitelező építőipar termelésének növekedését 3—4 százalékban szabta meg, ennél nagyobb mértékű a fa-, és anyagipari növekedés. Az a véleményünk, hogy ezt a növekedést el lehet érni, döntően a termelékenység növelésével, valamint jobb létszámgazdálkodással, nagyobb fegyelemmel, hatékonyabb munkával. Úgy gondoljuk, hogy a fenti célok elősegítése érdekében nem túlzott az az igényünk, hogy 1973-ban minden vállalatnak legyen megalapozott, a dolgozókkal is megvitatott üzem- és munkaszervezési programja, amely alapul szolgálhat a szakszervezeti alapszervezetek ezirányú segítő munkájának is. Az üzem- és munkaszervezési programok kidolgozása és végrehajtása segít megoldani olyan problémákat, amelyek évek óta megoldatlanok, mint például a munkaidőalap jobb kihasználása, a folyamatos munkavégzés, az igazságosabb bérezés, az állóeszközök jobb kihasználása és mindezek eredményeként a vállalati hatékonyság gyorsabb növekedése. Alapszervezeteink véleményezzék a vállalati, üzem- és munkaszervezési programokat, segítsék annak megvitatását a dolgozókkal, mozgósítanak végrehajtásukra. Az üzem- és munkaszervezés terén levő lehetőségek jobb kihasználása és segítése érdekében 1973-ban központi vezetőségi ülésen vitatjuk meg a vállalati üzem- és munkaszervezési programok tapasztalatait, minisztériumi partnereinkkel együtt. Úgy gondoljuk, hogy pártunk Központi Bizottsága 1971 decemberi határozatának végrehajtását, idén — a kísérleti idő lejártával — valamennyi vállalatnál el kell kezdeni és azt ellenőrizni, segíteni kell. Érvényesítsék az új követelményeket A munkaversenyről szólva Gyöngyösi István a következőket hangsúlyozta: Gazdasági célkitűzéseink megvalósításában hatékony eszközünk a szocialista munkaverseny szervezése, a szocialista brigádmozgalom segítése. A szocialista munkaverseny új alapokra helyezésére pártos kormányhatározatok vannak, és — egy kis késéssel —elkészültek a miniszteri utasítások is. A határozatok alapján valamennyi vállalat készítse el saját versenyszabályzatát és abban érvényesítse az új követelményeket. E követelmények lényege: a szocialista munkaverseny, munkahelyi mozgalom, szervezése és teljesítési feltételének biztosítása a gazdasági vezetők munkaköri kötelessége. Az igazgató minden termelőegységnek olyan versenycélokat tűzzön ki, amely érthető az ott dolgozók számára. A vállalat vezetői jelöljék meg a feltételek teljesítése után járó erkölcsi és anyagi elismerés formáit, biztosítsák a dolgozók részvételét a verseny- Külön határozzák meg a szocialista brigádokkal való foglalkozás rendszerét és formáját. Vállalati szakszervezeti célok kialakításában és az eredmények értékelésében, szerveink, középszerveink adjanak meg minden segítséget a gazdasági vezetőknek, hogy a vállalati versenyszabályzatokban érvényesüljenek az új követelmények. Központi vezetőségünknek, minisztériumi partnereinknek az a véleménye, hogy a vállalati versenycélkitűzéseket nem a termelés mennyiségi mutatóira, hanem a hatékonyságra, a minőségi munkára, az állóeszközök jobb kihasználására kell irányítani. A szocialista munkaverseny új alapokra való helyezésével, a vállalati versenyszervező munka új szakaszát kezdjük el. E kérdés megoldásának fontosságát akarjuk aláhúzni azzal, hogy központi vezetőségünk — a minisztériumokkal együtt — meg fogja vizsgálni: a vállalati versenyszabályzatokban hogyan érvényesülnek központi vezetőségünk határozatának és a miniszteri utasításoknak útmutatásai. S a tapasztalatok összegezésével további segítséget adunk majd a vállalatok, ezirányú munkájának javításához. Mire ügyeljenek a bérrendezésnél Gazdasági célkitűzéseink megvalósítását segíti pártunk Központi Bizottságának határozata nyomán, az ipar és az állami kivitelező építőipar munkásai és művezetőinek béremelésére hozott központi bérintézkedés. Eszerint az állami iparban 8 százalék, az állami kivitelező építőiparban 6 százalék egyszeri központi bérrendezésben részesülnek a munkások és művezetők. A Központi Bizottság határozata e részének nagy politikai jelentősége van. Kifejezi a párt életszínvonal-politikájának következetes érvényesülését, a nagyüzemi munkások — benne az építőmunkások — megbecsülését, s pótolja azt a lemaradást, amely a nagyüzemi munkások életszínvonal-növekedésében az utóbbi években megmutatkozott. Az egyszeri központi béremelés és a szokásos vállalati évi bérfejlesztés lehetőséget ad, a vállalatokon belül, a szocialista bérezés jobb érvényesítésére. Ez az intézkedés szakszervezetünkhöz tartozó vállalatoknál 276 000 fizikai dolgozót és mintegy 8000 művezetőt érint. A Központi Bizottság határozata kimondja: „A béremelést, vállalatok és foglalkozások szerint, a közelmúltban végrehajtott bér fejlesztéseket is szem előtt tartva, differenciáltan kell végrehajtani. Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobb részt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket.” A differenciálás fontosságá-val egyetértünk és indokoltságát néhány ÉVM-vállalat adataival is szeretnénk alátámasztani. Az ÉVM 158 ezer dolgozót foglalkoztatott 39 nagyvállalatánál. 1968-ban a vállalati bérszintekben 5176,5 forint differencia volt, amely különbség nem elsősorban a vállalati eredményességgel, hanem külső tényezőkkel függ össze. Az említett vállalatok bérszínvonalának növekedése 4 év alatt 107,4 százaléktól 127,3 százalékig szóródott, és a bérszínvonal szélső értéke közötti különbség 6428,5 forintra emelkedett, amely a munkások havi átlagkeresetében 627,5 forint/ hó különbségben nyilvánult meg. Ez a nagyfokú szóródás magyarázható az indulásbeli különbségekkel, de döntő befolyással volt rá a vállalati eredményesség, nem utolsósorban a vállalatnál folytatott bérpolitika, attól függően, hogy a bérek rendszeres emelését, vagy az év végi nyereségrészesedést részesítették előnyben. Sok esetben a vállalatok nem vették figyelembe a minisztériumok és szakszervezetünk figyelmeztetéseit és az összdolgozók érdekeivel szemben a csoportérdekek kerültek előtérbe. Ennek következtében a munkás- és alkalmazotti állománycsoportok közötti bérfejlesztés eltolódott az alkalmazotti állománycsoport javára, sokszor megsértve a kollektív szerződésben rögzített arányokat. A bérből fizetett prémiumok nagyságrendje, a felhasznált túlórák mennyisége az 1968-ban jóváhagyott szinttől eltér és sok helyen áttekinthetetlenek. Ezért helyes lesz, ha minden központi bérfejlesztésben részesülő vállalat számvetést készít 5 év vállalati bérpolitikájáról és azt szakszervezetünk és a minisztériumok is megnézik. Elégítsék ki a jogos igényeket A vállalati Bérarányok és a bérstruktúra javítása érdekében szükséges, hogy a központilag kapott és a vállalati (Folytatás a 2. oldalon) A központi vezetőség tagjai nagy figyelemmel hallgatták Bondor József, Kiss Dezső, Lénárt Lajos, Botka Zoltán és Gyöngyösi István szóbeli kiegészítését, amelyek jó alapot adtak a vitához Brutyó János elvtárs a párt Központi Bizottságának elismerését tolmácsolta valamennyi építő-, fa- és építőanyagipari dolgozónak 1972. évi jó munkájukért, s azt kérte: ez évben is álljanak helyt a feladatok teljesítése során