Famunkás, 1974 (74/69. évfolyam, 1-13. szám)

1974-01-02 / 1. szám

2 Jelentősen növelték a termelékenységet a BUBIV dolgozói (Folytatás az 1. oldalról.) mondotta, hogy a versenyben résztvevő brigádjaik közül ed­dig 17 nyerte el a szocialista címet. Gyárukban bevezették a heti kooperációs értekezlete­ket, amelyen részt vesznek a szocialista brigádok vezetői is. A brigádvezetőktől többet vár­nak a szervezés területén, a minőség ellenőrzésében és a munkafegyelem javításában is. Kedvezőbb munkakörülmények Kovács László, a IX. számú, jászberényi gyáregység Béke szocialista brigádjának vezető­je arról számolt be, hogy 1969 óta, amióta a BUBIV-hoz tar­toznak 22 millióról 96 millió forintra növekedett gyáruk termelési értéke. Az elért eredményekben jelentős része van tizenhárom szocialista bri­gádjuknak, melyek közül tíz már többször is elnyerte a ki­tüntető címet. Sikerrel alkal­mazzák gyárukban a „Ne add tovább a selejtes alkatrészt!” elnevezésű mozgalmukat. A műhelyek dolgozóinak közös érdeke a hibamentes munka, hiszen csak a kifogástalan készáru kerülhet elszámolásra. A gyáregység vezetése segíti a brigádokat, törődik, fejlődé­sükkel. Szakmai tanfolyamot szerveztek és a gyáregységnél kihelyezett általános iskola is működik, továbbá 85-en vesz­nek részt a párt- és a szak­­szervezeti oktatásban. A fiatal szakmunkások termelő mun­kájukat megkezdve a szocia­lista brigádokban kapnak he­lyet, ahol szívesen fogadják és segítik őket. Gyáregységük korszerű üzemcsarnokot ka­pott, ahol megszűnt a zsúfolt­ság, egészségesebbek a munka­­körülmények. Végezetül a jászberényi szocialista brigá­dok ígéretét tolmácsolta Ko­vács László: a jövőben még jobb minőségű munkával se­gítik a vállalat eredményeinek gyarapítását. Sipos József, az I-es gyár­egység Hajós Alfréd szocialis­ta brigádjának vezetője beszá­molt munkájuk minőségi ered­ményeiről, gyakorlatilag arról, hogy már az idén a DH-moz­galom követelményei alapján igyekeztek dolgozni. Javasolta a vállalat vezetőinek, hogy ha tehetik, minél többször talál­kozzanak a munkásokkal és beszélgessenek velük gondja­ikról, problémáikról, eredmé­nyeikről. Az ilyen beszélgeté­sek jobban felkeltenék a dol­gozók érdeklődését is a válla­lat közös dolgai iránt. A Hajós Alfréd brigád nevében­­vállal­ta, hogy betanítják a X-es gyáregység kárpitosait. Joó Andrásné a VII. számú egri gyáregység szocialista bri­gádjai nevében szólalt fel. Gyáruk kilenc szocialista bri­gádjában 183-an dolgoztak az idén, a tavalyinál jobb ered­ménnyel. A gyár vezetői min­dent megbeszélnek a szocialis­ta brigádok vezetőivel és konk­rét feladatok megoldásához igénylik segítségüket. Legfőbb feladatuknak a minőség javí­tását és a szocialista ember­formáló, nevelő tevékenységet tekintik. Ma még igen rossz körülmények között végzik az alkatrészgyártást és emiatt nagy a selejteződési lehetőség, ígérte, hogy igyekeznek felzár­kózni a jobb munkát végző gyárakhoz, s ezért fontosnak tekintik a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom bevezetését. Azt is elmondta Joó Andrásné, hogy brigádja tavaly első lett a gyá­ri versenyben. Kérte brigádve­zető társait, arról is szóljanak, mit és hogyan vállalnak, ho­gyan szervezik munkájukat. Ne a selejtkönyvi bejegyzések gyarapodjanak Benedek István, a II-es gyáregység szocialista brigád­vezetője arról beszélt, hogy ta­valy még sok formális felaján­lásuk volt. Van már verseny­­szabályzatuk, s az idén ennek alapján állították össze válla­lásaikat. Arra a kérdésre is igyekezett választ adni, milyen legyen gyárunkban a DH­mozgalom. A hibák megelőzé­sére hívta fel a figyelmet, hogy ne a „feketelista”, a se­­lejtkönyv bejegyzései gyara­podjanak! Hangsúlyozta: ugyanaz a munka, ha ponto­san vágjuk az anyagot, ha nem sajnáljuk az időt a méret el­lenőrzésére. A szocialista együttélés csak akkor valósul meg a brigádban, ha a tagok törődnek a közös ügyekkel, se­gítik, támogatják egymást, s az előforduló hibákat sem nézik el... Góber Andrásné a III. szá­mú gyáregységből a kooperá­ciós problémákat tette szóvá. Az V-ös gyáregységtől rossz minőséggel kapják az alkatré­szeket. Előfordul, hogy 400 da­rabból csak 100—110 darabot tudnak beadni a termelésbe. A másik probléma az, hogy a hi­básan szállított alkatrészeket nehezen veszik vissza és gya­kori a késedelmes szállítás is. Mindez hátráltatja a munkát A III-as gyáregység csömöri telepén dolgozó Szarka Lajos a minőségi munkára való ne­velés fontosságáról szólt. Az új dolgozóknak rendszerint újra és újra meg kell magyarázni: semmi értelme annak, hogy hibás munkát adjunk ki a ke­zünkből, mert a szereléskor minden hiba „előkerül” és a hibás alkatrészt nem lehet be­építeni a bútorokba. Örsi Gábor, a IV-es, gyár­egység dolgozója két szocialis­ta brigádjuk eredményeiről számolt be, így arról is, hogy társadalmi munkával segítet­ték a női öltöző és a központi fűtés elkészítését. Bízik, ab­ban, hogy jövőre náluk is többen bekapcsolódnak a szo­cialista brigádmozgalomba. Ja­nuártól náluk is kezdetét ve­szi a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom megszervezése. „Szeretnénk — mondotta —, ha e mozgalom eredménye­ként mindenki büszke lehetne a munkájára. Az alapvető az, hogy a munkát úgy végezzük, hogy merjünk is dicsekedni ve­le ...” A gazdasági vezetés fi­gyelmét arra hívta fel, hogy új gépekre lenne szükségük. Szalai Bálint, az I-es gyár­egység munkaverseny felelőse a nálunk dolgozó 24 szocialista brigád munkájáról, értékelési rendszerükről számolt be. Az idén kétszer szerveztek kom­munista műszakot a kerületi gyermekintézmények Sz­­­lsé­re. A körültekintő előkészítés révén a szocialista brigádok jól segítették üzemi átszerve­zéseik végrehajtását. Kezdet­ben nehezen tudták megértetni a művezetőkkel, hogy munka­köri kötelességeik közé tarto­zik a brisádokkal való foglal­kozás. Ma is gond a kellő nyilvántartás, a verseny nyil­vánosságának biztosítása, de az eredmények elismerésének rendszerén is kellene javítani Foglalkoznak már az I-es gyáregységben a DH-mozga­­lom bevezetésével. Felmérték az előforduló hibákat, s a ten­nivalókat azok ismétlődésének megelőzése érdekében megbe­szélték a szocialista brigádok vezetőivel. Javasolta Szalai Bálint, hogy szervezzék meg a gyárak között az értékelési ta­pasztalatok cseréjét, így álta­lánosíthatnák a legjobb mód­szereket. Bevezetik a „Dolgozz hibátlanul“ mozgalmat . Dr. Lázár László vezérigaz­gató is felszólalt a vitában, s elmondotta, hogy az idén be­fejeződő rekonstrukcióval kor­szerűen szakosított termelési rendszert alakítottak ki a vál­lalatnál, s ezalatt évente közel 100 millió forinttal növelték a a nagyvállalat termelési volu­menét is. A törzsgárda szem­léletében is jelentős változást eredményezett az öt éve tartó rekonstrukció. A munkások jártak az élen az egységes vál­lalati szemlélet kialakításában és joggal szorgalmazzák a kooperációban helyenként még megmutatkozó nehézségek gyorsabb megoldását. Rendkívül jelentős eredmé­nyeket ért el a BUBIV a szo­ciális és munkakörülmények javításában. A fejlesztés ered­ményeként 32 ezer négyzetmé­terrel növekedett a termelő üzemi terület, így 8 helyett már 22 négyzetméter munkaterület jut egy munkásra. Néhány év­vel ezelőtt még az egri gyár volt a legzsúfoltabb, ahol az anyaghegyek között alig lehe­tet­t munkást megtalálni. Az új egri gyárat a külföldieknek is büszkén megmutathatják ... A feladatokról szólva a tech­nológiai fegyelem erősítésére, a balesetmentes munkára hív­­­­ta fel a figyelmet a vezérigaz­­­­gató. Helyesléssel fogadta azt­­ a javaslatot, hogy a vállalat vezetői gyakrabban találkoz­zanak, beszélgessenek a mun­kásokkal. Jó példaként érté­kelte a VIII-as gyáregység módszerét, ahol a gyárvezetés hetenként tanácskozik a szo­cialista brigádok vezetőivel. Eredményeik tükrözik, hogy ■ helyes ez a vezetési módszer. A vállalat jövője szempont­­­­jából döntő tényezőként jelöl­­­­te meg a „Dolgozz hibátlanul” • mozgalom bevezetését. A pia­­­­con versenyképes bútorok elő­■ állítása, a szebb és jobb áru­­ termelése létkérdés a BUBIV­­ számára. Olyan feladatról van szó amit megértenek a mun­kások, s amelynek megvalósí­­­­tásában a vállalat vezetősége­­ számít a szocialista brigádok , példamutatására. ) A vitában elhangzottakra válaszolva Rieperger László , vezérigazgató-helyettes arról szólt, hogy a brigádtevékeny­séget a konkrét termelő mun­­­­kában kell hatékonyabbá tenn­í­ni. A patronálás vállalásával­­ ebben adjanak több segítséget­­ az alkalmazotti brigádok is. Kiemelte a takarékosság foko­zott jelentőségét. Egy szá­zalékos megtakarítás látszólag nem sok, de a BUBIV termelé­si volumene mellett ez nyolc­millió forintot jelent. Az idén felhasznált bérfe­jlesztésük ösz­­szege négymillió forint volt — a vállalat nagy számai mellett érdemes érzékenyebben re­agálni a tizedszázalékokra is... Az eddigi eredményes munka folytatását várják a szocialista brigádoktól — jobban, maga­sabb színvonalon — 1974-ben is.­­ Lőrincz János Kovács László Sipos József Joó Andrásné Benedek István Góbor Andrásné Örsi Gábor Szalai Bálint Dr. Lázár László FAMUNKÁS 1974. JANUÁR 2. Kiváló újító AMIKOR TELEFONÁL­TUNK az üzembe, ő vette fel a kagylót, amikor beléptünk a Fővárosi Épületasztalosipari Vállalat Gyáli úti telephelyé­re, elsőnek őt láttuk meg a mű­helycsarnok kapujában. Amíg az irodáig mentünk — számol­tuk — négy fiatal dolgozónak adott utasítást, tanácsot a gé­pek mellett vagy a melegedő­ben. A 41 esztendős Zséli Ist­ván, ennek a minden vonatko­zásban „új”-szagot árasztó üzemnek a vezetője fáradha­tatlan ember, s mert — a mun­ka mellett — egyik életeleme az újításokkal való foglalkozás — fáradhatatlan újító. Érthető büszkeséggel mutat­ta meg — csak úgy futólag — az 1973-ban elkészült új léte­sítményt, amely 74 millió fo­rintos költséggel épült, 4000 négyzetméter területen fekszik, nagy műhelycsarnoka 120x300 méteres, olasz gépsora, len­gyel képzése, s egyéb 36 darab gépe révén egyike a legmoder­nebbül felszerelt olyan üze­meknek, amelyek az új lakó­házak, középületek ajtajait, ab­lakait, s egyéb különleges bú­torait készítik. — 1974-re 117 millió forint értékű termelést tervezünk — mondja a jövőről —, egyelőre még próbaüzemelést végzünk, de nem vagyunk improduktí­vak: termelésünk a vállalatok összmunkájának része. EL SEM TUDNÁNK KÉP­ZELNI, hogy Zséli István irá­nyítása mellett olyan munka folynék ebben az üzemben, ami akár egy órára ne növelné az egész vállalat gazdasági muta­tóit. 1950 óta — ekkor kezdte munkáját a Fővárosi Asztalos­­iparinál, mint asztalos — min­dig csak azon töpreng, hogy ho­gyan lehetne termelékenyebbé tenni a munkát, milyen módon lehetne olyan megtakarításhoz jutni, amely gyorsan emelhet­né a vállalat nyereségét. 1952- ben került műszaki állomány­ba, mint főátvételező és gép­házvezető. Azért léphetett elő­re, mert elvégezte a művezetői iskolát. 1963-ban műszaki elő­készítő lett, 1969-ben a köz­ponti telephely művezetője, s 1971. év negyedik negyedévé­től a Gyáli úti telep üzemve­zetője. — Mikor is kezdődött? —is­métli kérdésünket, amikor ar­ról faggatjuk: milyen lelki fo­lyamatok zajlottak le benne odáig, hogy elhatározta az „új” keresését? — Mindig szerettem a komp­likált munkát — válaszolja. — Én voltam egyike azoknak a vállalatnál, aki szívesen vállal­tam a csigalépcsők szerkeszté­sét, a különböző, úgynevezett kosáríves ablakok, a hajlított könyöklők (karfák) készítését. Ezekbe a munkákba fantáziát lehetett vinni, s az eredmény sokkal boldogabbá tett, mint egy egyszerű munkadarab el­készítése. Amikor gépházveze­tő voltam, az egyedi gépeknél olyan módszereket alkalmaz­tam, amelyek a termelés nö­velését eredményezték. Na­gyon sok töprengéssel töltött szabad­idő eredményeként szü­lettek különféle szerkezetmó­dosítások, újítások, amelyeket a vállalat vezetősége, majd a KERMI is jóváhagyott. Ekkor még kisebb, de nagyon jóleső jutalmak bizonyították, hogy helyes úton járok: a kosáríves ablakok íveinek összeépítésé­vel kapcsolatban született újí­tásom 3000 forintot jövedelme­zett. AZ EDDIGI LEGNAGYOBB ÚJÍTÁSA, a garázskapuk szer­kezeti módosítása, amely egy év viszonylatában 1 200 000 fo­rintos nyereséget biztosított a vállalatnak, már alaposan fel­pezsdítette újítói ambícióit. — Egy korsó sör mellett szü­letett ez az ötlet — mondja mo­solyogva, s rámutat munkatár­sára, Sági Istvánra, a Gyáli úti szabászrészleg művezetőjére. — Ugye, Pista, milyen sokáig beszélgettünk akkor arról, hogy valamit csinálni kellene, a kevesebb anyagot igénylő termelésért?... Sági helyeslően bólint, majd kettőjük szavaiból kialakul a kép. A garázskapuk alsótok­­rendszerénél elhagyták a tölgy­fa­ alsó alkamazását, s azt 59 milliméteres szögvas-alsórész­­szel helyettesítették. Ezt 2­2 darab kapupántcsavarral épí­tették a tokállókhoz. — Az újítást elfogadták — folytatja Zséli István. — Egy­­egy garázskapu 180 forinttal lett olcsóbb a fatelepek számá­ra készült számlákon. 16 009 forintot kaptam, úgy érzem, ezért a jelentős összegért va­lóban megdolgoztam... Három esztendő alatt mint­egy 10 000 darab készült az új­fajta garázskapuból, s ez a té­ma még ma sem hagyja nyu­godni ezt a fáradhatatlan em­bert. — Ha van szusszanásnyi kis időnk ebben a jelenlegi nagyon erős munkatempóban — foly­tatja —, akkor Sági Pistával összedugjuk a fejünket. A ga­rázskapuk újabb változata foglalkoztat bennünket. Még 1967-ben szerkesztette a vállalatnál az első billenő és forgó ablakot — 6000 forintos újítási díjat kapott —, s leg­utóbb nem kis büszkeséggel töltötte el, hogy az ő elképze­lései alapján készült szalagab­­lak-rendszer, billenő és forgó változatban gyártott ablakai kerültek az I. kerületi Tárnok utcai iskola épületére, s a Hun­­garocamion székházára, szem­ben a Népstadionnal. — MIÉRT SZERETI az újí­tómozgalmat? — kérdezzük. — Van, amikor egyéni hob­­byként foglalkozom vele, van, amikor a termelés sürgető fel­tételei szorítanak rá — mond­ja. — Nincs annál jobb érzés, amikor elterjed a vállalatnál: egy-egy megvalósult ötletem rövidítette az átfutási időt, nö­velte a vállalat nyereségét. Egész beszélgetésünk során elfelejtette említeni: a kiváló újító kitüntetés bronz fokoza­tának tulajdonosa... Maros László Az új év alkalmából köszönti kedves megrendelőit és az építőipari szakma valamennyi dolgozóját Építőipari Szolgáltató Vállalat Budapest XI., Bartók Béla út 152. az

Next