Famunkás, 1974 (74/69. évfolyam, 1-13. szám)
1974-01-02 / 1. szám
2 Jelentősen növelték a termelékenységet a BUBIV dolgozói (Folytatás az 1. oldalról.) mondotta, hogy a versenyben résztvevő brigádjaik közül eddig 17 nyerte el a szocialista címet. Gyárukban bevezették a heti kooperációs értekezleteket, amelyen részt vesznek a szocialista brigádok vezetői is. A brigádvezetőktől többet várnak a szervezés területén, a minőség ellenőrzésében és a munkafegyelem javításában is. Kedvezőbb munkakörülmények Kovács László, a IX. számú, jászberényi gyáregység Béke szocialista brigádjának vezetője arról számolt be, hogy 1969 óta, amióta a BUBIV-hoz tartoznak 22 millióról 96 millió forintra növekedett gyáruk termelési értéke. Az elért eredményekben jelentős része van tizenhárom szocialista brigádjuknak, melyek közül tíz már többször is elnyerte a kitüntető címet. Sikerrel alkalmazzák gyárukban a „Ne add tovább a selejtes alkatrészt!” elnevezésű mozgalmukat. A műhelyek dolgozóinak közös érdeke a hibamentes munka, hiszen csak a kifogástalan készáru kerülhet elszámolásra. A gyáregység vezetése segíti a brigádokat, törődik, fejlődésükkel. Szakmai tanfolyamot szerveztek és a gyáregységnél kihelyezett általános iskola is működik, továbbá 85-en vesznek részt a párt- és a szakszervezeti oktatásban. A fiatal szakmunkások termelő munkájukat megkezdve a szocialista brigádokban kapnak helyet, ahol szívesen fogadják és segítik őket. Gyáregységük korszerű üzemcsarnokot kapott, ahol megszűnt a zsúfoltság, egészségesebbek a munkakörülmények. Végezetül a jászberényi szocialista brigádok ígéretét tolmácsolta Kovács László: a jövőben még jobb minőségű munkával segítik a vállalat eredményeinek gyarapítását. Sipos József, az I-es gyáregység Hajós Alfréd szocialista brigádjának vezetője beszámolt munkájuk minőségi eredményeiről, gyakorlatilag arról, hogy már az idén a DH-mozgalom követelményei alapján igyekeztek dolgozni. Javasolta a vállalat vezetőinek, hogy ha tehetik, minél többször találkozzanak a munkásokkal és beszélgessenek velük gondjaikról, problémáikról, eredményeikről. Az ilyen beszélgetések jobban felkeltenék a dolgozók érdeklődését is a vállalat közös dolgai iránt. A Hajós Alfréd brigád nevébenvállalta, hogy betanítják a X-es gyáregység kárpitosait. Joó Andrásné a VII. számú egri gyáregység szocialista brigádjai nevében szólalt fel. Gyáruk kilenc szocialista brigádjában 183-an dolgoztak az idén, a tavalyinál jobb eredménnyel. A gyár vezetői mindent megbeszélnek a szocialista brigádok vezetőivel és konkrét feladatok megoldásához igénylik segítségüket. Legfőbb feladatuknak a minőség javítását és a szocialista emberformáló, nevelő tevékenységet tekintik. Ma még igen rossz körülmények között végzik az alkatrészgyártást és emiatt nagy a selejteződési lehetőség, ígérte, hogy igyekeznek felzárkózni a jobb munkát végző gyárakhoz, s ezért fontosnak tekintik a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom bevezetését. Azt is elmondta Joó Andrásné, hogy brigádja tavaly első lett a gyári versenyben. Kérte brigádvezető társait, arról is szóljanak, mit és hogyan vállalnak, hogyan szervezik munkájukat. Ne a selejtkönyvi bejegyzések gyarapodjanak Benedek István, a II-es gyáregység szocialista brigádvezetője arról beszélt, hogy tavaly még sok formális felajánlásuk volt. Van már versenyszabályzatuk, s az idén ennek alapján állították össze vállalásaikat. Arra a kérdésre is igyekezett választ adni, milyen legyen gyárunkban a DHmozgalom. A hibák megelőzésére hívta fel a figyelmet, hogy ne a „feketelista”, a selejtkönyv bejegyzései gyarapodjanak! Hangsúlyozta: ugyanaz a munka, ha pontosan vágjuk az anyagot, ha nem sajnáljuk az időt a méret ellenőrzésére. A szocialista együttélés csak akkor valósul meg a brigádban, ha a tagok törődnek a közös ügyekkel, segítik, támogatják egymást, s az előforduló hibákat sem nézik el... Góber Andrásné a III. számú gyáregységből a kooperációs problémákat tette szóvá. Az V-ös gyáregységtől rossz minőséggel kapják az alkatrészeket. Előfordul, hogy 400 darabból csak 100—110 darabot tudnak beadni a termelésbe. A másik probléma az, hogy a hibásan szállított alkatrészeket nehezen veszik vissza és gyakori a késedelmes szállítás is. Mindez hátráltatja a munkát A III-as gyáregység csömöri telepén dolgozó Szarka Lajos a minőségi munkára való nevelés fontosságáról szólt. Az új dolgozóknak rendszerint újra és újra meg kell magyarázni: semmi értelme annak, hogy hibás munkát adjunk ki a kezünkből, mert a szereléskor minden hiba „előkerül” és a hibás alkatrészt nem lehet beépíteni a bútorokba. Örsi Gábor, a IV-es, gyáregység dolgozója két szocialista brigádjuk eredményeiről számolt be, így arról is, hogy társadalmi munkával segítették a női öltöző és a központi fűtés elkészítését. Bízik, abban, hogy jövőre náluk is többen bekapcsolódnak a szocialista brigádmozgalomba. Januártól náluk is kezdetét veszi a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom megszervezése. „Szeretnénk — mondotta —, ha e mozgalom eredményeként mindenki büszke lehetne a munkájára. Az alapvető az, hogy a munkát úgy végezzük, hogy merjünk is dicsekedni vele ...” A gazdasági vezetés figyelmét arra hívta fel, hogy új gépekre lenne szükségük. Szalai Bálint, az I-es gyáregység munkaverseny felelőse a nálunk dolgozó 24 szocialista brigád munkájáról, értékelési rendszerükről számolt be. Az idén kétszer szerveztek kommunista műszakot a kerületi gyermekintézmények Szlsére. A körültekintő előkészítés révén a szocialista brigádok jól segítették üzemi átszervezéseik végrehajtását. Kezdetben nehezen tudták megértetni a művezetőkkel, hogy munkaköri kötelességeik közé tartozik a brisádokkal való foglalkozás. Ma is gond a kellő nyilvántartás, a verseny nyilvánosságának biztosítása, de az eredmények elismerésének rendszerén is kellene javítani Foglalkoznak már az I-es gyáregységben a DH-mozgalom bevezetésével. Felmérték az előforduló hibákat, s a tennivalókat azok ismétlődésének megelőzése érdekében megbeszélték a szocialista brigádok vezetőivel. Javasolta Szalai Bálint, hogy szervezzék meg a gyárak között az értékelési tapasztalatok cseréjét, így általánosíthatnák a legjobb módszereket. Bevezetik a „Dolgozz hibátlanul“ mozgalmat . Dr. Lázár László vezérigazgató is felszólalt a vitában, s elmondotta, hogy az idén befejeződő rekonstrukcióval korszerűen szakosított termelési rendszert alakítottak ki a vállalatnál, s ezalatt évente közel 100 millió forinttal növelték a a nagyvállalat termelési volumenét is. A törzsgárda szemléletében is jelentős változást eredményezett az öt éve tartó rekonstrukció. A munkások jártak az élen az egységes vállalati szemlélet kialakításában és joggal szorgalmazzák a kooperációban helyenként még megmutatkozó nehézségek gyorsabb megoldását. Rendkívül jelentős eredményeket ért el a BUBIV a szociális és munkakörülmények javításában. A fejlesztés eredményeként 32 ezer négyzetméterrel növekedett a termelő üzemi terület, így 8 helyett már 22 négyzetméter munkaterület jut egy munkásra. Néhány évvel ezelőtt még az egri gyár volt a legzsúfoltabb, ahol az anyaghegyek között alig lehetett munkást megtalálni. Az új egri gyárat a külföldieknek is büszkén megmutathatják ... A feladatokról szólva a technológiai fegyelem erősítésére, a balesetmentes munkára hívta fel a figyelmet a vezérigazgató. Helyesléssel fogadta azt a javaslatot, hogy a vállalat vezetői gyakrabban találkozzanak, beszélgessenek a munkásokkal. Jó példaként értékelte a VIII-as gyáregység módszerét, ahol a gyárvezetés hetenként tanácskozik a szocialista brigádok vezetőivel. Eredményeik tükrözik, hogy ■ helyes ez a vezetési módszer. A vállalat jövője szempontjából döntő tényezőként jelölte meg a „Dolgozz hibátlanul” • mozgalom bevezetését. A piacon versenyképes bútorok elő■ állítása, a szebb és jobb áru termelése létkérdés a BUBIV számára. Olyan feladatról van szó amit megértenek a munkások, s amelynek megvalósításában a vállalat vezetősége számít a szocialista brigádok , példamutatására. ) A vitában elhangzottakra válaszolva Rieperger László , vezérigazgató-helyettes arról szólt, hogy a brigádtevékenységet a konkrét termelő munkában kell hatékonyabbá tenníni. A patronálás vállalásával ebben adjanak több segítséget az alkalmazotti brigádok is. Kiemelte a takarékosság fokozott jelentőségét. Egy százalékos megtakarítás látszólag nem sok, de a BUBIV termelési volumene mellett ez nyolcmillió forintot jelent. Az idén felhasznált bérfejlesztésük öszszege négymillió forint volt — a vállalat nagy számai mellett érdemes érzékenyebben reagálni a tizedszázalékokra is... Az eddigi eredményes munka folytatását várják a szocialista brigádoktól — jobban, magasabb színvonalon — 1974-ben is. Lőrincz János Kovács László Sipos József Joó Andrásné Benedek István Góbor Andrásné Örsi Gábor Szalai Bálint Dr. Lázár László FAMUNKÁS 1974. JANUÁR 2. Kiváló újító AMIKOR TELEFONÁLTUNK az üzembe, ő vette fel a kagylót, amikor beléptünk a Fővárosi Épületasztalosipari Vállalat Gyáli úti telephelyére, elsőnek őt láttuk meg a műhelycsarnok kapujában. Amíg az irodáig mentünk — számoltuk — négy fiatal dolgozónak adott utasítást, tanácsot a gépek mellett vagy a melegedőben. A 41 esztendős Zséli István, ennek a minden vonatkozásban „új”-szagot árasztó üzemnek a vezetője fáradhatatlan ember, s mert — a munka mellett — egyik életeleme az újításokkal való foglalkozás — fáradhatatlan újító. Érthető büszkeséggel mutatta meg — csak úgy futólag — az 1973-ban elkészült új létesítményt, amely 74 millió forintos költséggel épült, 4000 négyzetméter területen fekszik, nagy műhelycsarnoka 120x300 méteres, olasz gépsora, lengyel képzése, s egyéb 36 darab gépe révén egyike a legmodernebbül felszerelt olyan üzemeknek, amelyek az új lakóházak, középületek ajtajait, ablakait, s egyéb különleges bútorait készítik. — 1974-re 117 millió forint értékű termelést tervezünk — mondja a jövőről —, egyelőre még próbaüzemelést végzünk, de nem vagyunk improduktívak: termelésünk a vállalatok összmunkájának része. EL SEM TUDNÁNK KÉPZELNI, hogy Zséli István irányítása mellett olyan munka folynék ebben az üzemben, ami akár egy órára ne növelné az egész vállalat gazdasági mutatóit. 1950 óta — ekkor kezdte munkáját a Fővárosi Asztalosiparinál, mint asztalos — mindig csak azon töpreng, hogy hogyan lehetne termelékenyebbé tenni a munkát, milyen módon lehetne olyan megtakarításhoz jutni, amely gyorsan emelhetné a vállalat nyereségét. 1952- ben került műszaki állományba, mint főátvételező és gépházvezető. Azért léphetett előre, mert elvégezte a művezetői iskolát. 1963-ban műszaki előkészítő lett, 1969-ben a központi telephely művezetője, s 1971. év negyedik negyedévétől a Gyáli úti telep üzemvezetője. — Mikor is kezdődött? —ismétli kérdésünket, amikor arról faggatjuk: milyen lelki folyamatok zajlottak le benne odáig, hogy elhatározta az „új” keresését? — Mindig szerettem a komplikált munkát — válaszolja. — Én voltam egyike azoknak a vállalatnál, aki szívesen vállaltam a csigalépcsők szerkesztését, a különböző, úgynevezett kosáríves ablakok, a hajlított könyöklők (karfák) készítését. Ezekbe a munkákba fantáziát lehetett vinni, s az eredmény sokkal boldogabbá tett, mint egy egyszerű munkadarab elkészítése. Amikor gépházvezető voltam, az egyedi gépeknél olyan módszereket alkalmaztam, amelyek a termelés növelését eredményezték. Nagyon sok töprengéssel töltött szabadidő eredményeként születtek különféle szerkezetmódosítások, újítások, amelyeket a vállalat vezetősége, majd a KERMI is jóváhagyott. Ekkor még kisebb, de nagyon jóleső jutalmak bizonyították, hogy helyes úton járok: a kosáríves ablakok íveinek összeépítésével kapcsolatban született újításom 3000 forintot jövedelmezett. AZ EDDIGI LEGNAGYOBB ÚJÍTÁSA, a garázskapuk szerkezeti módosítása, amely egy év viszonylatában 1 200 000 forintos nyereséget biztosított a vállalatnak, már alaposan felpezsdítette újítói ambícióit. — Egy korsó sör mellett született ez az ötlet — mondja mosolyogva, s rámutat munkatársára, Sági Istvánra, a Gyáli úti szabászrészleg művezetőjére. — Ugye, Pista, milyen sokáig beszélgettünk akkor arról, hogy valamit csinálni kellene, a kevesebb anyagot igénylő termelésért?... Sági helyeslően bólint, majd kettőjük szavaiból kialakul a kép. A garázskapuk alsótokrendszerénél elhagyták a tölgyfa alsó alkamazását, s azt 59 milliméteres szögvas-alsórészszel helyettesítették. Ezt 22 darab kapupántcsavarral építették a tokállókhoz. — Az újítást elfogadták — folytatja Zséli István. — Egyegy garázskapu 180 forinttal lett olcsóbb a fatelepek számára készült számlákon. 16 009 forintot kaptam, úgy érzem, ezért a jelentős összegért valóban megdolgoztam... Három esztendő alatt mintegy 10 000 darab készült az újfajta garázskapuból, s ez a téma még ma sem hagyja nyugodni ezt a fáradhatatlan embert. — Ha van szusszanásnyi kis időnk ebben a jelenlegi nagyon erős munkatempóban — folytatja —, akkor Sági Pistával összedugjuk a fejünket. A garázskapuk újabb változata foglalkoztat bennünket. Még 1967-ben szerkesztette a vállalatnál az első billenő és forgó ablakot — 6000 forintos újítási díjat kapott —, s legutóbb nem kis büszkeséggel töltötte el, hogy az ő elképzelései alapján készült szalagablak-rendszer, billenő és forgó változatban gyártott ablakai kerültek az I. kerületi Tárnok utcai iskola épületére, s a Hungarocamion székházára, szemben a Népstadionnal. — MIÉRT SZERETI az újítómozgalmat? — kérdezzük. — Van, amikor egyéni hobbyként foglalkozom vele, van, amikor a termelés sürgető feltételei szorítanak rá — mondja. — Nincs annál jobb érzés, amikor elterjed a vállalatnál: egy-egy megvalósult ötletem rövidítette az átfutási időt, növelte a vállalat nyereségét. Egész beszélgetésünk során elfelejtette említeni: a kiváló újító kitüntetés bronz fokozatának tulajdonosa... Maros László Az új év alkalmából köszönti kedves megrendelőit és az építőipari szakma valamennyi dolgozóját Építőipari Szolgáltató Vállalat Budapest XI., Bartók Béla út 152. az