Famunkás, 1974 (74/69. évfolyam, 1-13. szám)
1974-01-02 / 1. szám
1974. JANUÁR 2. Első a 36. számú intézet Szakmunkástanulók centenáriumi vetélkedője Az Építők Szakszervezetének Budapesti Bizottsága december 15- én a fővárosi építőipari és faipari szakmunkásképző intézetek tanulói részvételével centenáriumi szellemi vetélkedőt rendezett a szakszervezet Dózsa György úti székházában. A vetélkedőn — amely része volt a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója megünneplésére rendezett egész évi programnak — hét szakmunkásképző intézet válogatott csapata vett részt. Azon az aranyvasárapot megelőző szombat délelőttön 16— 18 éves, kipirult arcú, izgatott fiatalok: kőműves, faszobrász, vasbetonszerelő, parkettás, műbútorasztalos és még sokféle építő és faipari szakma mesterjelöltje vette birtokába az oly sok komoly tanácskozást megért kamaratermet. A 6—6 versenyzővel asztalhoz ülő csapatokra nem várt éppen könnyű feladat. Hat, egymástól ugyancsak távol eső témában: szakszervezet-történetben, közlekedési szabályismeretben (népszerű nevén KRESZ), Budapest történetében, munkavédelmi ismeretekben, sporttörténetben és a szakszervezet alapszabálya ismeretében kellett megmutatni tudásukat, azaz méltó módon képviselni iskoláikat. A vetélkedő KRESZ-játékal kezdődött. Ennek keretében levetítették a Fővárosi Közlekedési Biztonsági Tanács kisfilmjét. „Tíz perccel korábban”, ez volt a címe és a részvevőknek el kellett találni, milyen közlekedési szabálysértéseket „rejtettek el” a filmben. A versenyzők meglepő biztonsággal figyeltek fel a szabálytalan áthaladásra, a lezárt sorompóra fittyet hányó gyalogosokra, a lépcsőn utazókra, s a rendőr megtévesztésére kieszelt „trükkre”. Amikor a KRESZ-vetélkedő kellő „szellemi erőállapotba” hozta a fiatalokat, elkezdődtek a nehezebb fajsúlyú versenyek. Munkavédelem, szakszervezet-történet, szakszervezeti alapszabály-ismeret ... A szakmunkástanulók azonban nem jöttek zavarba, egymás után küzdötték le az „akadályokat”, adtak pontos, kerek választ a kérdésekre. A faipart a MüM 18. számú szakmunkásképző intézet csapata képviselte. Tagjai: Szemák József II. éves műbútorasztalos, Füchsel Gábor II. éves faszobrász, Szeitner József III. éves parkettás, Balogh Ferenc. II. éves épületasztalos, Balázs Gyula és Bíró László II. éves faszobrásztanu- ló. — Hogy sikerült a szereplésük? A KRESZ-vetélkedőre kevés volt a két perc, de azért a lehetséges harminc pontból húszat megszereztünk. A munkavédelmi vetélkedő könnyű volt, vagy talán nem is volt olyan könnyű, de arra jól felkészültünk, még jutalompontokat is szereztünk. Szakszervezet-történetből sok fogas kérdést kaptunk, például ilyeneket: Mikor volt a nagy famunkássztrájk? Mi volt a famunkások követelése? Hogyan végződött a harcuk? Mondhatjuk nem vallottunk szégyent. Igaz, sokat köszönhetünk Boros Dezsőné tanárnőnek, aki irányította felkészülésünket... Két „felnőtt” vélemény a vetélkedőről, távirati stílusban, a verseny felfokozott izgalmában. Sztehlo György rendőr százados, a Budapesti Rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának meghívott képviselője, a zsűri tagja: — Sok, hasonló, játékos KRESZ-vetélkedőn vettem már részt, ilyen sok, jól felkészült, a közlekedés biztonságának fontosságát értő és érző fiatalt már régen nem láttam, illetve nem hallottam. Örömmel, jó szívvel nyújtom majd át a résztvevőknek a Budapesti Rendőr-főkapitányság oklevelét. Réti László, a MüM 31. számú Építőipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, a zsűri tagja: — Most már utólag bevallhatom, féltettem a gyerekeket a szakszervezet-történet és az alapszabály-ismeretek igazán nehéz kérdéseitől. Félelmem alaptalan volt. Élvezettel hallgattam tájékozottságról, alapos ismeretanyagról tanúskodó feleleteiket. Örömöm kétszeres. Az a benyomásom, hogy szakmánk utánpótlása nemcsak tanulni képes, hanem fogékonynyá is vált az elődök példája iránt. Az építő- és faipari szakmunkástanulók centenáriumi vetélkedőjét a 36. számú Építőipari Szakmunkásképző Intézet csapata (Turi Gábor, Horváth Árpád, Kovács Vilmos, Kövér Pál, József Imre és Kidley József) egyenletesen jó teljesítményével s a szakszervezet-történetből elért kiváló eredményével nyerte meg. A második helyen a 35. számú intézet, a harmadik helyen a 31. számú iskola végzett. A 18. számú intézet csapata a verseny 4. helyezettje lett. Az első három csapat, iskolájának művelődési céljaira öt, három, illetve 2000 forintot szerzett. Ezen felül a legjobbak könyvvásárlási utalványt is kaptak. A legjobbakat felkészítő tanárok ugyancsak pénzjutalomban részesültek. A díjakat Takács László, az Építők Szakszervezete Budapesti Bizottságának titkára adta át. A centenáriumi vetélkedő után beszélgettünk Takács László elvtárssal, aki mint a zsűri elnöke, a verseny minden mozzanatánál jelen volt. Arra kértük, foglalja össze az építőipari szakmunkástanulók első, ilyen nagyszabású versenyének tapasztalatait. — Bevallom célunk munkásifjúságunk érdeklődésének felkeltése szülővárosunk Budapest és elődeik, a sok nehéz próbát kiállt építők és famunkások mozgalmi múltja iránt. Ezt szolgálta a most első alkalommal megrendezett vetélkedő is. — Ami az eredményt illeti, nemcsak elégedettek, hanem egyenesen bizakodóak lehetünk. Szakmánk utánpótlásának itt megjelent képviselői, fiatal koruk ellenére érettségről, általános és szakmai műveltségről, a közösség dolgai iránt tanúsított nagyfokú érdeklődésről tettek tanúbizonyságot. Túl a konkrét, számszerű eredményeken, bebizonyosodott, hogy a fiatalok többsége munkás voltát nem tartja átmeneti állapotnak; szívvel, lélekkel, önbecsüléssel készül választott hivatása, szakmája gyakorlására. — Lesz-e folytatása e jól sikerült versenynek? •— Egészen biztosan lesz. Hogy milyen formában, milyen témakörökkel kiegészítve s a a jövő év melyik időszakában, azt még meggondoljuk! — mondta Takács László, a budapesti bizottság titkára. Azt szokták mondani: a jóból soha sem elég ... ( .h.) Eredményes, jó munkát, sok sikert és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN kedves ügyfeleinek és az építőipar minden dolgozójának GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT Bp. VI., Mozsár u. 14. a FAMUNKAS Városrendezés Szibériában A Szovjet Építészek Szövetsége Nyugat-Szibéria ipari központjában, Novoszibirszkben tartotta kihelyezett konferenciáját. Ezen az értekezleten javaslatokat dolgoztak ki a szibériai városrendezési problémák megoldására. Több tervezet foglalkozik a régi szibériai városközpont rendezésével. (APN) SOROZATGYÁRTÁS NAGYBÁTONYBAN A FOTÖBER nagybátonyi gyárában, amelyet tavaly augusztusban adtak át, már nagy sorozatban készülnek az épületgépészeti berendezések, bojlerek, hidroforok, víztartályok, melegvíz-konvektorok. Programvezérlésű szerszámgépek az új üzemben. (MTI Fotó: Balassa Ferenc felv.) A Metró Klub két évtizede SOKFÉLE JUBILEUMOT ÜNNEPLÜNK mostanában — szinte lehetetlen mindegyikről megemlékezni. Mégis, amikor naponta százezrek utazását könnyíti meg a Budapesti Metró első teljes, elkészült vonala, s amikor minisztertanácsi határozat alapján gyorsított útembez épül 9t.következő, nem lehet szó nélkül hagyni egy évfordulót: húsz éves a Metró Klub. Az új fővárosi földalatti gyorsvasút építésének „hőskorszakában”, az ötvenes évek elején már több ezer vidéki munkást foglalkoztatott a mai Közlekedési Építő Vállalat elődje, a Földalatti Vasútépítő Vállalat. E túlnyomórészt szállásokon lakó munkások művelődését, szórakozását a város 14 helyén elszórt kultúrtermek, könyvtárak szolgálták. (Ezeket már akkor egy lelkes, fiatal népművelő aszszony fogta össze — most ő segít több mint két évtized emlékeinek felidézésében. Vasadi Imréné 17 éve a Metró Klub igazgatója, 1953-ban a Szocialista Kultúráért, 1964- ben a Kiváló dolgozó, az idén pedig a Szakszervezeti Munkáért arany fokozat kitüntetést kapta meg.) AZ ORSZÁGSZERTE ISMERT NEVŰ KLUB TÖRTÉNETE ott kezdődött, hogy 1953-ban a vállalat megkapta a mai Károlyi Mihály utcai, volt Centrál kávéház romos helyiségeit, azokat teljesen átépítette, felújította és bőkezűen berendezte, hogy munkásainak megfelelő művelődési centrumot teremtsen, mint az egész üzemi kulturális nevelőmunka irányítóját. De kezdettől nyitva áll a klub a környékbeli lakosság előtt is. Sokan emlékeznek még a vendéget pálmákkal, süppedő zöld szőnyegekkel fogadó halljára, színház- és mozitermére, könyvtárára, vonzó nyári kerthelyiségére. Akkori öt művészeti csoportja — a szimfonikus zenekar, az operaegyüttes, a népitánc- és a színjátszócsoport, valamint a gyermekegyüttes — valóban tömegek művelődését segítette, úttörő feladatot teljesített. Működött már a kezdeti időkben is az intézmény ismeretterjesztő köre, azzal a céllal, hogy a Metró Klub a szórakoztatás és a „kelendőbb” művelődési formák mellett tanítson is: bővítse a nehéz fizikai munkát végző dolgozók ismereteit a világról, formálja öntudatukat. A szakmák közöl tehát az építőiparban alakult meg az első önálló ismeretterjesztő gárda. AZ ELGONDOLÁS MEGVALÓSÍTÁSÁT már akkor hozzáértő népművelő, illetve pedagógus irányította: Kanders Pál és Kertesi Géza. Előadónak megnyertek tanárokat, orvosokat, mérnököket, akik mint TIT-tagok, szívesen vállalták a megbízatást. Közöttük volt — s még ma is közreműködik e munkában — dr. Fogarasi László tanfelügyelő, dr. Mérő József egyetemi docens; minapi haláláig mindig számíthattak a társadalombiztosításban dolgozó dr. Török Lászlóra; hosszabb ideig volt a Metró saját előadója a rádióból jól ismert dr. Eke Károly, dr. Kovács Éva orvos és még több szakmai tekintély. S az akció mind több szállásra terjedt ki, nemcsak a vállalat szállóira, hanem idővel más budapesti építőipari szállókra is. Volt hónap, hogy 209 népszerű természet- vagy társadalomtudományi előadást tartottak; ma is — a kisebb szállások megszüntetése, illetve összevonása után — 36 szállás tartozik a Metró-kör hatósugarába, közöttük olyan, többezer lakosú mammut-tömbök, mint a Csajakgyár utcai, a Soroksári úti stb. Egy-egy előadó hosszabb ideig jár ugyanazon helyre, közelebbről is megismeri a lakókat, akik nemcsak meghallgatják, kérdéseket tesznek fel neki, esetleg vitatkoznak vele, de legegyénibb ügyeikkel is hozzá fordulnak, mint bizalmas jóbaráthoz. S éppen e kapcsolat az akció lényege. HASONLÓKÉPPEN NAGY SZEREPET KAPOTT már a Metró Klub első éveinek munkájában is a könyvtár, a filmművészeti nevelés, a munkásakadémia, az esti általános iskola, a szakmai és a politikai oktatás stb., amiről részben még szó lesz. Látogatóink száma — az építőmunkások és a környék lakói közül — évi negyedmillióra emelkedett. E sokoldalúan kibontakozott népművelő munkát a klub nem folytathatta mindvégig zavartalan körülmények között. Hosszas kálváriának volt kitéve, amit — úgy is mondhatunk — „a növekedés nehézségei” okoztak. Helyiségét — az első évtized leteltével — kollégiumi menza céljára vették igénybe. Egy évre a közeli Petőfi Sándor utcába, az Építők Műszaki Klubjába költözött albérletbe, majd a Rákóczi úti metróépítkezés egyik felvonulási épületébe szorult. (A járókelők is felfigyelhettek annak idején a volt Divatcsarnok helyén a plakátokkal teleragasztott palánkra, amelynek mentében hétvégi estéken bebocsátásra váró fiatalok .Hosszú sora kígyózott, akkoriban ugyanis már a Metró Klubé volt — és tavalyig maradt is — Zoránék közkedvelt együttese.) E helyzetből csak újabb négy év múltán nyílt kiút: hosszas tárgyalások után az illetékes szervek állták szavukat, s a KÉV megkapta a SZOT Egressy Klubjának egykori, romossá vált, Dohány utcai helyiségeit. Újabb, nagyig költséggel járó átalakítás, s a vállalat és a szakszervezet áldozatkészsége révén jutott 1968 májusában a Metró Klub végre mai, ha nem is túlontúl tág, de mindenképpen vonzó belsejű, korszerű otthonához. JELENLEGI MUNKÁJÁVAL SZINTÉN ÉLENJÁRÓNAK SZÁMÍT nemcsak a szakma, hanem az egész főváros művelődési intézményei között. Már említett, kiterjedt ismeretterjesztő munkáján túl szervezi a vállalat dolgozóinak munka utáni, esti továbbtanulását, hiányzó alapműveltségük pótlását. Maguk az ismeretterjesztő kör előadói mérik fel mindenütt, ahol járnak, a szálláslakók iskolázottsági szintjét, azt jelentik az illetékes tanácsoknak, a dolgozók területi iskoláinak, s javaslatot tesznek oktatásukra. Budapesti módszertani központja a klub a szakszervezeti politikai oktatásnak is. A vállalat által a klubban rendezett tanfolyamok rendszeresen öt-hat szakmában segítik a szakmunkásutánpótlást, a többi között vájárképzés is folyik. Magasabb szinten technikusokat, munkavezetőket, munkaügyi és önelszámoló-egység vezetőket képeznek tovább. Évente kétszer színhelye a klub a KÉV szocialista brigádjai számára kiírt szellemi vetélkedőknek. Az intenzív művelődést segíti a klubnak — egyelőre jórészt még a Dombóvári úton elhelyezett — 15 ezer kötetes könyvtára, amelyhez a vállalat területén 14 kihelyezett letéti könyvtár tartozik. Noha profiljában mindinkább a tanulás, az ismeretszerzés kerül előtérbe, a klub megtartotta régebi jellegét is: hasznos műhelye a művészeti munkának. Három éve működő irodalmi színpada — rendezője: Mészáros Tamás — már több országos találkozón hívta fel magára a figyelmet, legutóbb a budapesti nemzetközi amatőr fesztiválon képviselte az építő színjátszókat. A klub közönsége előtt kísérletezték ki újszerű produkcióikat olyan neves együtteseik, mint például Köllő Miklósnak Dominó néven ismertté vált pantomimtársulata. Művészeti rendezvényeivel és helyi könyvtárával a klub a terület lakosságának is rendelkezésére áll, s termeit — heti három estén át — a táncolni vágyó budapesti ifjúság birtokolja, beleértve természetesen a vállalatnak minden tekintetben kedvezményt élvező ifjúmunkásait is. HÚSZÉVES JUBILEUMÁN a Metró Klubról elmondhatjuk: jól működő társadalmi vezetőségének irányításával, sokoldalú munkájával alkotóan járul hozzá egész közművelődésünk fejlődéséhez. G. Szabó László 3 A Szék- és Kárpitosipari Vállalat eredményekben gazdag minden kedves megrendelőjének és a faipari szakma valamennyi dolgozójának!