Fehérvári Hiradó, 1882. január-június (3. évfolyam, 1-27. szám)
1882-01-01 / 1. szám
III. évfolyam. Székesfehérvár, 1882. január 1. 1. szám. A lap áraházhoz hordással vagy postán küldve . Egy évre ... 4 frt. Fél évre. ... 2 frt. Negyed évre . 1 frt. Egy szám ára. 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (me- .gyeház-utcza 8. szám) intézendők. Kéziratok vissza nem adatnak. VEGYESTARTALMU HETILAP. iNdeg1jelen minden vasárnap. : A lap anyagi részét illető közlemények elő- * fizetési, hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz ! (megyeház-utcza 8. sz.) ; intézendők. : Hirdetések jutányosan számittatnak. Nyilttér sora 10 kr. i . Bélyegdíj a hirdetések után 30 kr. Előfizetési pénzek elfogadtatnak a „Fehérvári Híradó“ kiadóhivatalában s minden postahivatalnál. — Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten Goldberger V. A. hirdetési irodájában, Haasenstein és Voglernél. Bécsben Hausenstein és Voglernél, H. Schaleknál, Oppelik L.-nél, V. Hrdlicka, Mossa Rudolfnál, M. Dukesnél. Frankfurtban Daube & Comp.-nál. Hamburgban Steiner Adolfnál Párisban Mosse Rudolnál. Az újév küszöbén. Két évi pályafutás után lapunk a harmadik évfolyamba lép. Rövid két évet futott be, de ez a két év olyan múlt volt, mely biztosította lapunknak a hosszú jövőt. Mindent elkövettünk a lefolyt években, hogy lapunkat minél érdekesebbé és változatosabbá tegyük, s ha előfizetőink nagy tömegére tekintünk, azon meggyőződésre ébredünk, hogy nemes czélunknak ha nem is egészen, de részben megfeleltünk. Elhagytuk az ó-évet az új év küszöbére léptünk, lapunk is uj alakban lép a nagy közönség elé; tere változott, most már sokkal nagyobb tér áll rendelkezésünkre mint eddig , s ez megengedi nekünk azt, hogy nemes czélunkat ne csak részben, hanem egészen is megvalósítsuk. Lapunk szelleme marad a régi. Az igazságot nyíltan, szabadon fogjuk hirdetni, de tollunkat mindenkor a tisztesség korlátai közt fogjuk vezetni. Fizgyelmünket minden közügyre kiterjesztjük, különösen pedig helyi viszonyainkat érdeklő ügyeket fogjuk nagy figyelemmel kisérni. Rendes Tárczarovatunk lesz, melyben érdekes eredeti s fordított rajzokat, beszédeket közlünk. Csarnok czim alatt folytatjuk az „Élményeim“ czimű megyénket érdeklő történeti czikksorozatot. Nagy gondot fordítunk ujdonsági rovatatunkra. A helyi érdekű közleményeket rendes újdondászaink szolgálják. A megyei eseményeket pedig, a megye majd minden részéből, lapunk rendes levelezői értesítik. Mindent el fogunk követni, hogy érdekes lapot nyújtsunk olvasóink számára s a beköszöntött újévvel nemcsak lapunk, hanem mi is megújult erővel lépünk a közönség elé. Hirdetéseket tekintve lapunk összeköttetésben van a bel- és külföld majd minden hirdető cégével, azonkívül a külföld számtalan nagykereskedőházával egyenesen összeköttetésben állunk s igy hirdetési rovatunk mintegy tájékozóul szolgálhat olvasóinknak a külfölddel szemben. Lapunk nagy alakban jelenik meg, előfizetési ára azonban marad a régi negyed évre csak 1 firt. Jegyző és tanító uraknak fél ár. Különösen ajánljuk lapunkat a községek számára. Az uj perrendtartás szerint ugyanis a bírósági hirdetések nem a hivatalos lapban, hanem a vidéki lapokban közöltétnek, így tehát lapunkban is, s miután lapunk a legolcsóbb helyi lap igen alkalmas községeink számára. Bizalommal lépünk tehát az újév küszöbén a nagyközönség elé, s reméljük, hogy lapunkat ezentúl is az eddigi nagy pártfogásban fogja részesíteni. Szerkesztőség s kiadóhivatal. A „Fám Inti“ Tárcája. TJ~ j év kor. llj^jév! a vén időnek .* *0.’Legifjabb gyermeke . Feltűnt napod végéig. • Nem kérdem: ülek-e? Azt sem kérdem: szivemnek jobb napja lesz-e még?... De míg élek, hazámért A régi lánggal ég. (Ístorongó, a rég? Lelkünk előtt egy dicső tér vonul el.. . közepén magasan lobog a nemzeti zászló ...körülé ezrenként gyűl az ifjúság. Az ifjú harczosokat hullámzó néptömeg veszi körül, öregek, kik áldó karjaikat nyújtják a hon védői felé, ifjú nők, kik elszánt lélekkel legeltetik kényes szemeiket távozandó férjeiken ... fiatal leányok, kiknek keblében egy-egy sóhaj, egy-egy fohász emelkedik és gyermekek, kik irigyen kacsingatnak a villogó fegyverekre. Az ablakok zászlókkal ékitvék és a rajtok kinézők virágokat szórnak a daliák közé. ). U * vj A harczra készült leventék az égre szegezve büszke tekintetüket, emelkedett fővel, magasztos arczczal, lángoló kebellel és ihletett ajakkal esküsznek. Esküsznek a magyarok istenére, hogy zászlójukat el nem hagyandják, hogy a nemzet szabadságát meg fogják védeni.... A nép imádkozik.Sír A zászló végig lobog az utczákon, a tábor megindul. Honvédek, huszárok, tüzérek, egymást fölváltva vonulnak a zászló után, tűz, bátorság, harczvágy sugárzik lelkes arczaikon. Midőn elvonulnak a nép között, meg-megszoritják kezeiket a hátramaradóknak s örömittas rivalgásokkal fejezik ki a reményt, a boldog reményt, hogy győzni fognak. S a fegyverek villognak, a kardok csörögnek, az ágyuk csörömpölnek.Sír Van a távozók közt egy, ki komoly arczczal, merev tekintettel vonul a többiekkel, némán, minden indulatkifejezés nélkül lépegetve ágyúja után. -Jfr A képzelet lángot vet! S a tér változik. A két ellen vad hévvel rohan egymásra, a kardok szikrákat hányva csörögnek, a fegyverek ropognak s közbe-közbe az ágyuk földetrázó moraja zúg__ Sebesültek hanyatlanak a földre, minden jajszó nélkül: elesettek lehelik ki hős lelküket, de nyugodtan. A föld vértől piroslik. * Egy ifjú, néhány levente kíséretében, az ellentáborra ront, egyenesen a táborkarra. Villám tekintetével lesújtja a vezér meglepett környezetét. Lefegyverzi a vezért, hatalmába ejté a megrémült ellentábort. * Az ágyuk elnémultak... a véres kardok hüvelyeikben pihennek ... a fegyverek hallgatnak. A csatazaj elhangzott. Csak egy nagy közös sír jelöli a véres ütközet helyét, melyben a hősök nyugszanak, mely fölött csendesen, de szent kegyelettel viraszt az emlékezet. * Az egész ország: a boldogság hazája lett. Az öregek örömkönyet sírnak, az asszonyok zászlókat készítenek, a leányok koszorút fonnak a hősök számára. S a lelkes harczosok, kik elszántan küzdöttek szabadságukért, győzelmi mámorukban, diadalhangokat zengedezve vonulnak be Pestre. A nép örömittasan, tombolva, lelkesedéssel fogadja mentőit. Az ablakokról szép hölgyek legeltetik szemeiket a gyönyörű nagyszerű látványon, virágokat hintve az elvonulókra, köztük annyi érdekes, annyi ismerős arcz! ■Sfr A győzők közt van egy ifjú, komoly arczczal, merev tekintettel, holló fekete paripán, fekete magyar öltönyben, félmagyar kerek kalappal, melyen egy szomorú fűzág alakú toll leng, egyik kezében zászlót tartva, mely a csatában lobogott. •Sír A városház-téren diadalemelvény pompáz. A nép körülveszi s lelkesedve kiáltja: »Éljen a győzelem hőse!“ A zaj csendesül s az ifjú ajkai megnyílnak: — A természet egyenlő jogokat adott minden embernek. Hogy állhatnék tehát én, egy ember, minek magatok is vagytok, egy egész nemzet fölött? Én uratok nem leszek! A kedélyek feszültek, a szivek dobognak, az ajkak némák. S jönnek, kik bíbor vánkoson egy arany föveget nyújtanak felé. — Koszoruzzatok meg a szeretet virágaival, de él az ily ékszerrel, mely mindeddig a féktelen vágyak babonás talizmánja volt. •Sír Csend uralkodik a nép között, ünnepi csend, mint midőn a dörgő fellegekből lecsap a villám, s az ember megdöbbenve hajol meg lelkében a természet hatalma előtt. Csak egy lányka zavarja a mély csendet, ki ihletett arczcal és örömsugárzó szemekkel az emelvényhez jön és koszorút nyújt a győzelmi vezérnek. S ő leszáll az emelvényről és lángoló keblére öleli az angyali leányt, mialatt áthevült ajkai csak halkan rebegik: „Itt a pályabér.“ A Dicső régi szép idők, mikor jöttök ismét el közibénk. Közli: P........... Újévi gondolatok. Egy nagy halottat temettünk el a tegnapi nap elhunytával. Egy év tűnt le a megsemmisülés ölébe. Hiába ragaszkodtunk hozzá, itt hagyott bennünket könyörtelen ... Mily változás néhány óra alatt! Tegnap még az 1881-dik év a mienk vala; ma nincs hozzá semmi jogunk; ő elvégezte pályafutását, ő már a múlté, mely reánk nézve visszahozhatatlan__ Valóban megdöbbentő egy olyan temetés, hol ravatalt sem láttunk, s mégis tudjuk azt, hogy halottunk volt s eltemettük azt örökre! De nemcsak megdöbbentő, de elszomorító esemény is az, midőn igy kell tudnunk az évnek eltűnését. Igen, mert ha elgondoljuk, hogy a múlt év is egykor egyik legfőbb reményünk közé tartozott, s ha csak némileg is számba vesszük azon áldásokat, melyeket az számunkra meghozott, akkor minden bizonynyal fájón eshetik szívünknek, hogy attól oly látatlanul, oly tüneményszerűleg kellett elválnunk. És még szomorúbb ránk nézve azt tudni, hogy a letűnt évvel is öregebbek lettünk s igy ezzel is közelebb mentünk azon határhoz, melyen túl már mi is az enyészet birodalmához fogunk tartozni. De ne csüggedjünk és ne essünk kétségbe e világnak ily tulajdonos változatain; sőt lássuk ezekben is azon isteni bölcs gondviselést, mely szerint az elmúlt évekkel is csak az emberiség tökélyesbülésének s haladásának igazi útja egyengettetik. Sok ezer év letűnt már az emberiség életében, de vajmi kevesek ezek közül azoknak száma, melyeket visszajönni óhajtanánk. A múltakra nézve a világtörténelem egy tükör, melyben amily sok képet láthatunk, és oly soktól vissza is borzadhatunk. E tükörben láthatjuk az ókor riainismusait a legborzasztóbb kegyetlenségeivel; e tükörben szemlélhetjük a középkori nagy népköltözködést, amikor a létért való küzdelemben egyik nemzet a másikat ősi fészkéből kiűzte vagy végképen eltaposta; e tükör tárja fel előttünk azon újkori forradalmakat, melyeknek egyike a lelkiismereti szabadságért, másika pedig a jobbágyság felszabadításáért és jogegyenlőségéért vitatott. Hány ember lépett ez idők hosszas folyama alatt a küzdtérre és hány bukott el azon, azt csak képzelni, de megszámlálni sohasem tudhatjuk. Óh nagy idők! ól borzasztó évek! hálát adunk istennek, hogy rajtatok már a múltak fátyola lebeg! Mert bár elismerjük, hogy lépcsők voltak ezek az emberiség tökéletesedése útján, de csak véres lépcsők és olyanok, melyek sohasem felelnek meg a mivelt emberiség valódi rendeltetésének és czéljának. Azért ha fájó szívvel válunk is meg minden egy-egy hátrahagyott évünktől, jusson eszünkbe a múltak rémképei, melyektől sokkal jobb távozni s tőlök tova haladni, mintsem azokat visszakivánni s azok nyomoraiban kínlódva tengeni. Az igaz, hogy most sem tudjuk elég bizton, mi vár reánk a jövőben, mert minden nap bizonytalan. De mindennek daczára mégis van jogunk hinni és reményleni egy jobb jövőben, van akkor, ha ennek alapját jó és hasznos cselekedetek által elkészítjük, van akkor, ha mindezek elkövetésénél a jó istenben való bizodadalomnak és hitnek vezércsillaga leszen világitó szövetnekünk. E gondolatoktól és szent hittől áthatva üdvözöljük mi ez újév első napját, mely napon nemcsak a tisztelt olvasó közönségünknek, hanem e haza összes lakóinak is boldog újévet kívánunk!tan. Borászatunk bajai. Nagy tollharcz folyik az összes hazai sajtóban folytonosan a felett, hogy miért nem fizeti ki magát hazánkban a szőlőtermelés. Az egyik a szőlőföldnek csekély termését mondja a baj okának, a másik pedig a bor nem elég magas árát hozza fel okul, a harmadik pedig egy borkiviteli részvénytársulat alapításától teszi függővé a magyar szőlőbirtokos jobblétét. Véleményem szerint azonban mindnyájan a sötétben tapogatódznak, mert hogy a szőlőmiveléshazánkban magát ki nem fizeti, annak egyedüli oka az, hogy nem tudunk kivitelképes palackkérett borokat előállítani. Be van bizonyítva az, hogy Amerika ellen a versenyt borunk kivételével e világon ki nem bírjuk, bort azonban a megrendelőknek még e haza határán belül sem vagyunk képesek kivitelképes és palaczkérett állapotban szállítani, ha pedig külföldre kell szállítanunk, akkor ott rendesen már mint moslék használatlan állapotban érkezik meg. Francziaországot borait illetőleg a szőlőtetű megbénította kivitelképességében és most volna tehát a legalkalmasabb idő arra, hogy a francziák