Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)
1883-09-02 / 35. szám
V. évfolyam. Székesfehérvár, 1883. szeptember 25. szám. A lap ára ; házhoz hordással vagy postán küldve. Egy évre ... 4 frt. Fél évre.... 2 frt. Negyed évre . 1 frt. | Egy szám ára. 8 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (me-yisgyeház utcza 8. szám) intézendők. Kéziratok vissza nem adatnak. | * VEGYESTARTALMU HETILAP. Is^Megjelen. minden, vasárnap. ] A lap anyagi részét illető közlemények elő- S fizetési, hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz ! (megyeház-utcza 8. sz.) intézendők. s . Hirdetések jutányosan számíttatnak. ; Nyilt tér sora 20 kr. : Bélyegdíj a hirdetések után 30 kr. lefizetési pénzek elfogadtatnak a „Fehérvári Híradó“ kiadóhivatalában s minden postahivatalnál.— Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten Goldberger V. A. hirdetési irodájában, Hausenstein és Voglernél. Bécsben Hausenstein és Voglernél, H. Schaleknál, Oppelik L.-nél, V. Hrdlicka, Mosse Rudolfnál, M. Dukesnél. Frankfurtban Daube & Comp.-nál Hamburgban Steiner Adolfnál Párisban Mosse Rudolfnál. Vázlatok Afrika köznevelési állapotáról a legrégibb kortól a legújabb időkig. Afrika népei közül az ókorban a történelemig emlékezik másról mint az egyiptomiakról, iknél a művelődés és tudományosság magas fjlődöttséget ért el. Rajtuk kívül a szomszédágukban, a mai Núbia és Abiszszinia környékén Szaethyop népről maradt fenn a polgárosodáse; erről azonban kevés történeti feljegyzést iláírtatni, csak a templomok, gúlák, sphynxek egyszerű romjai tesznek bizonyságot az őskorán élt népek czivilizácziójáról. A műveltség alapja minden népnél a vallás élt. A tudomány eleintén kizárólag a vallás ételeire szorítkozott, de a papság utóbb a tudmány más ágaival is foglalkozott s a müveldés terjedésének úttörője lett, így volt ez az eyiptomiaknál is. Papjaik a vallási szertartsokon kivül a csillagászattal, szám- és mérinnal s az orvostudománynyal is foglalkoztak. 1. csillagászatot már a legrégibb korban művelik s tőlük származik az állatkor tizenkét jegye s több csillagkép elnevezése. A mai időszámítás lapját is ők vetették meg, a mennyiben a csillgászati évet ők számították 365 nap és hatrára, mely időszámítás később Julius Caesar Ital Európában meghonosittatott. A csillagáratnak (astronomia) akkor még kiegészítő részét épezte a csillagjóslás (astrologia), mely a vallsos titkokhoz tartozott s csak a papirend előtt élt ismerős. A számolás és mértanra a terméseti viszonyok által voltak utalva. A Nilus Aly. Ugyanis minden évben kiáradván, a bírákok évenkinti új fölmérését tette szükségessé. A számolásban a tizedesrendszert már használta. Hogy a számtanban nagy jártasságukna k ellett lenni s gépeik is kétségtelenül voltak, st csalódás nélkül lehet következtetni óriás méretű építkezéseikből. A gyógyítással csak a apák foglalkoztak és az orvostudomány egyes gait külön művelték; voltak belgyógyászok, nem-, fog- stb. orvosok, kiknek csak a maguk ,akja körében volt szabad gyógyítást végezni, papi kaszt- vagy rend-tudományánál fogva az fő helyet foglalta el az állami életben és a baraók vagyis fejelmek az ő befolyásuk alatt játtak. A papi kaszt után következett a harisoké, mely a nemességből állt; harmadik indet az iparosok (művészek, kézművesek, kereskedők, földművesek) képezték. Ezek után jöttek a pásztorok s végül a rabszolgák és hadifoglyok. Magasabb nevelésben csak a papi rend részesült és számukra Thebez, Memphis, Heliopolis és Laisban voltak iskolák, hol a tudományokra és művészetekre taníttattak. Az egyéniség kifejlődése lehetetlen volt, miután a kasztrendszer természeténél fogva a fiú nem választhatott más foglalkozást, mint ami atyjáé volt. A nép erkölcsiségére a jó törvények és a vallás nevelői hatással voltak. A papság vallásos felfogása szellemileg emelkedettebb volt mint a népé. A papok ugyanis hitték egy örök láthatatlan isten lételét és a lélek halhatatlanságát (a lélekvándorlás alakjában), a nép ellenben a természet tüneményeiben személyesítette meg az istenséget és valóságos bálványimádást űzött. Főisteneik voltak Osiris és Isis, amaz az éltető napot, ez a termékeny földet képviselte. Egyes általatokat az isteni tiszteletben részesítettek. A szent bika (Ápis) számára óriási és díszes templomot építettek s ünnepeket szenteltek és ha kimúlt, országos gyász tartatott érette. A macskákat oly nagy kegyeletben tartották, hogy halállal bűnhődött, aki egyet — habár akaratlanul is — megölt. A kimúlt ápósok hulláit bebalzsamozva a memphisi templomban temették el, a macskák bebalzsamozott múmiáit pedig Bubatis városában. A nép erkölcsére nagy befolyással volt a halál utáni ítélet. Szokásban volt ugyanis a meghaltak felett ítéletet tartani; bárki vádat emelhetett a holt ellen és ha a bírák a vádakat igaznak találták, megtagadták a temetési szertartást; a Jíi ellen vád nem emeltetett tan vudtira valótlannak bizonyult, a felett érdemeit magasztaló dicsbeszédet tartottak. Az egyiptomiaknak háromféle írásuk volt. A hieroglyph vagy képesírás obeliszkeken, templomok falain, sírokon és szobrokon használtatott. Ezen írásban majdnem minden szó számára külön jel volt, így például a szem éberséget, az oroszlán erőt, a krokodil hallgatagságot jelentett. Korunk tudósai közül többen foglalkoztak ezen írásjelek megfejtésével és sok feliratot sikerült már megmagyarázniok, mi által egyes történelmi eseményekre világosságot derítettek. A második írásmód a hieraticus vagy papi írás volt, mely rövidített képírásból áll s a papok által használtatott. A harmadik a demoticus vagy népirás egyszerű betűírásból állott s ezzel leveleket és világi okmányokat írtak. Irodalmuk Élni az életnek! — És legyen jelszavad Mit — ha szív nem tagad — Örökre őrizz meg. Élni az életnek ! — Ha ezt jól megérted, Hatalma nem lehet Fölötted semminek, gazdagnak mondható, műveikből mintegy 2000 munka maradt fenn. A nagyobb templomok rendesen nagy könyvtárakkal is bírtak. írásra kezdetben pálmaleveleket, utóbb vásznat, fatáblákat s a papyrus növénygyökereiből összeenyvezett lemezeket használtak; nyilvános okmányokat ónlemezekre írtak, íróeszközük vasból vagy csontból készült véső volt, melynek alsó vége hegyes, felső széles volt s melylyel az írást bekarczolni és letörülni is lehetett. Az egyiptomi műveltség mintegy kétezer év alatt fejlődött ki az előadott fokra. Idegeneket országukba nem eresztettek és így az azokkal való érintkezés által nem csiszolódhattak. Amasis király vitt be először az országba görögöket, ezeknek segélyével foglalván el a trónt és belőlük mindvégig állandó testőrséget tartott. így történt, hogy a görögök az egyiptomi tudományosságból sokat eltanultak. Amasis fia és utóda Psammenit alatt Kambyses perzsa király Egyiptomot i. e. 525 évvel meghódította s ezzel a sajátlagos egyiptomi műveltség befejeződött és lassanként elenyészett. Ezen korról és általában az egyiptomi műveltségről igen alapos és érdekes történeti rajzot irt Ebers György híres Aiúós magyar nyelven is megjelent ily czimű történeti regényében: „Egyiptomi király leány.“ E regényalakokan irt mű valóságos művelődéstörténet és minden résében hiteles történeti kútfőkre támaszkodik, sőt többször azokra hivatkozik is. Ebers mint kiváló egyptolog ismeretes s Egyiptomról több tudományos műve jelent meg. Az ezután ide özönlött phoenicziek, görögi., ijttu.a., tu-anok, lorokok egymás közepei vették át a hatalmat Afrika északi részén, a földközi tenger mellékén s ezek vegyült maradékai képezik azon népeket, melyek jelenleg a Berber államokat, Egyiptomot, Núbiát, Abeszsziniát s a keletparti országok egy részét lakják. Az arabok mielőtt az iszlámot, a Muhammed által alapított vallást, fölvették, a sokistenhivés (polytheismus) igen alacsony fokán állottak. Volt közöttük egy törzs, mely czukorból, tejből és datolyából készített istent tisztelt s ezt egy éhség alkalmával meg is ették tisztelői. Ilyen tökéletlen vallásnak erkölcsi hatása sem lehetett. Imádkozásuk az érzésnek és értelemnek legkisebb jellegével sem birt. Az arabok imádkozásáról Muhammed a Korán VIII. szurájában (fejezetében) igy nyilatkozik: „Az egyházbani imájok csak fütyölés és kézcsapkodásból áll.“ (Lásd: A Korán. A törökök társalmi s vallásos törvénykönyvük. Kiadja Szokolay István. Pest, 1856. 222-ik lapon.) Az iszlám fölvétele után nemcsak saját pogány hagyományaikból tartottak fenn sokat, hanem mindazon népektől kikkel érintkeztek, átvették a pogányság kultuszának maradékait, így például az egyiptomiak macskaimádását egyesítették az iszlámmal. Kairóban tetemes alapítványok létettek mohammedánok részéről éhező macskák etetésére. Mikes Kelemen a „Törökországi levelek“ 109-ikében így ír: „Vannak olyan testamentomban hagyott fundatiók, ahol bizonyos számú macskákat, kutyákat tartanak eledellel.“ Átvették a kigyókultuszt is, melynek nyoma a múlt századig fenmaradt az egyiptomi mohammedánok között. Tripolis közelében pedig egy kis mecsetben szentnek tartott halakat ápoltak; ez szintén a pogány állatimádás maradványa. Mindezek daczára az arab tudományosság magas fejlettséget ért el a középkorban. És pedig nemcsak a hittudományok terén, hanem a bölcsészet, orvostan és csillagászatban is anynyira kitűntek az arab főiskolák, hogy az európaiak ezeket keresték fel s innét ültették át a kereszténységbe azon ismereteket, melyeket a muhammedánok a görög tudomány alapján kiműveltek. Későbbi századokban, az iszlám politikai ianyatlásával, e tudományosság is csökkent, az európai művelődés pedig vele szemben folyvást előre halad itén, ma már az iszlám nemcsak a tudományosság színvonalán nem áll, sőt csaknem olyghaben vétetik, mintg a nok-árusultságnak valóságos ellentéte volna s azt már természeténél fogva ki is zárná. Ez az ítélet azonban igaztalan. Mert ha általános művelődésről és népnevelésről európai értelemben nem szólhatunk is, de az tény, hogy az iszlámnak vannak tudományos iskolái s van jelentékeny irodalma is. Goldzieher Ignácz tudós hazánkfia, ki 1877-ben több hónapon át hallgatója volt a kairói iszlám főiskolának s a muhammedán vallás történeti múltját és szellemét behatóan tanulmányozta, az iszlámról írt s az Akadémia által kiadott jeles munkájában, melyből czikkünknek több ide vonatkozó adatát merítettük, nemcsak határozottan állítja, hanem be is bizonyítja, hogy az iszlám szervezetében a belső fejlődés és haladás elemei nem hiányoznak. (Lásd: Az Iszlám. Tanulmányok a muhammedán vallás története köréből. Irta Goldzieher „Firori Híradó“ Társiája. i. Messze, messze elhallatszott sirásod, Midőn a sors jó apádnak sirt ásott. Eltemették anyád mellé, — Ott van halma mindkettőnek, Szögletében temetőnek, Fölöttök leng az örök éj. Szomorú fűz búsan hajlong a sirra, Némán rezeg levele, ő az árva. Szomorú fűz vagy te édes, Te állsz ottan búsan, árván, Napkeltekor s annak nyugtán Oda sietsz... Hogy ott lehess ?... A sors ítél az törte meg ifj’ szived: — He a múltra ne gondolj már, oh feledd! A jelenben szeress mindig Erényesen élni, szeress — Mert boldog is csak úgy lehetsz, — Remélni — a messze sírig. II. Élni az életnek! — Ezt jegyezd kedvesem Mindenkor éltedben Vezérlő igének. ifj. Turmájer István. A megtört szivek. (Vége.) Megszólalt a torony ércznyelve. A víg násznép megindult s tánczolva, kurjongatva, víg zeneszó mellett közeledett a templomhoz. Csak Feri ballag hallgatag, hidegen ünnepiesen öltözött menyasszonya mellett, úgy érezte magát, mintha vésztőhelyre vinnék, lábai csaknem megtagadták a szolgálatot. Mintha óriás követ hordna keblében, a bánat önsúlylyal nehezedett szívére. A körülötte tomboló vígság az örömnek egyetlen sugárát sem lövelli lelkébe. Rá rátekint jegyesére s e mellett egy más leányra gondol, a ki nem oly gazdag ugyan, de sokkal szebb, sokkal jobb, valóságos földi angyal. Annak hűséget esküdött s ezt vezeti oltárhoz. — És mit epesztem magamat? — dödögte magában — Mi hűti arczomat? nini könyv, könyv! Mire való ez, mikor későn változtatni nem lehet? Félre a rémes gondolatokkal, majd, megvigasztalódik az is. Az idő jó orvos. És mig így töprenkedik, elnémul a zene, halkmoraj tölti be a léget s amint feltekint, azt látja, hogy süvegvetve áll a násznép, összekucsolt kezekkel, imát rebegve, keresztet vetve szent áhítattal és minden szem ő rajta csüng. — Mit jelent ez mi történt itt, mi vonta vendégei arczára e bánatot s mi az a mi oly görcsösen szorítja az ő szivét is ?... Egyszerű halotti menet vonult el a násznép mellett. Elől a keresztetvivő gyermek, utána a lelkész s a fekete koporsó után egy agg, zokogó nő ... hűtlenül elhagyott kedvese gyászba borult anyja. Mintha ezer nyilat döftek volna szivébe, tévelygő tekintettel, reszkető térdekkel állott meg a koporsó mellett, mely a hűtelensége által összezúzott érzékeny szerető szivet rejté magában.• Mária! — orditá a fájdalom vad hangján. — El innen szívtelen nem ember! a ki tánczolni s ujjongani tudtál, midőn elhagyott s forrón szerető kedvesed az utolsót hörgé. El innen kőszívű gyilkos! a ki egyetlen gyermekemet irgalom nélkül megölted. El innen nyomorult, mert különben az áldást, mely ez angyal haldokló ajkáról ellebbent, s hozzád szólt, ezerszeres átokká változtatom. El innen... — többet nem tudott az agg szólani, a koporsóra rogyott. — Tehát megbocsátott rebegések zokogva s könyük közt s térdre hullott a koporsó mellett. — Oh bár isten is megbocsátana! sohajtá égre emelt szemekkel. Újra megindult a gyászmenet, a lakodalmas nép szótlanul hozzácsatlakozott s kikisérte a temetőbe, hol a szívnek nincs szerelme, nincs fájdalma, és midőn az utolsó hant is a koporsóra gördült, térdre hullva imázott a kiszenvedett s a csaló lelki üdvéért. A mennyasszony anyja keblére dőlve zokogta el fájdalmát és ... a vőlegény ? Az eltűnt. -Sí-Öt év folyt le ezen gyászjelenet óta a semmiség tengerébe, s a falusi mindennapi élet hullámai régen elmosták annak még emlékezetét is. Mária anyja sirban nyugodott leánya mellett. Verona szive nem repedt meg, mint Máriáé, csakhamar új vőlegényt választott s három gyermek anyja volt, mikor a kisded falu utczáján magas, sovány, beteges férfiú vánszorgott végig. Félig urias, félig parasztos ruha fedte testét, kezében izmos bot, melyet azért emelt, hogy legyen mire támaszkodni. Az utcza porában játszadozó csintalan gyerkőczek gúnyja s vad zsivaja kisérte az idegent, de az hátra sem tekintett, hanem szótlanul haladt tovább, lecsüngesztett fővel, tántorgó léptekkel és csak a falu melletti temetőben állapodott meg. Rövid pihenés után a sírok közt járdáit, minden sírkeresztet figyelmesen megtekintett, végre megtalálta azt a behorpadt sírt, melynek sírke-