Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)

1883-09-02 / 35. szám

Ignácz. Budapest, 1881. A m. tud. Akadémia könyvkiadó -hivatala.) (Vége következik.) Tanya-bérren­tor és a kivándorlás. IV. Az államnak nem szabad nyerészkedni akarni, hanem a földet főleg eleinte, még a nép ez esz­mével megbarátkozott, a lehető legolcsóbban nekik átadni. Különösen üdvösnek találnék az eszmét, mely a nép megélhetésére alapítaná első­sorban a tanyai rendszer haszonbérét. Lendületet tehát miként a fennebbiekből vi­lágosan kitűnik ez eszmének nagybani megkez­désénél, leginkább csak az fog adni, ha az a kincstári és közalapítványi javaknál lép életbe. És itt a dolog még egy másik, az ország összes mezőgazdászatára nézve is rendkívül fontos intéz­ményt vonna maga után, mint elkerülhetlen szük­ségeset.­­ Tudjuk ugyanis, hogy az aféle dominialis administratio, mint minővel nagy uradalmak, de különösen a közalapítványi és kincstári birtokok gazdászati vagy bérleti ügyei kezeltetnek, mai napság sem czélszerűségi, sem olcsósági szem­pontból a czélnak meg nem felel; és tudjuk, hogy ha ma egy ilyen dominális schlendrian helyére egy kereseti társulat áll, az minthogy elvállalt — bér­leti— kötelezettsége és saját érdeke által kétsze­resen és behatóbban sarkaltatik: ugyanazon objec­­tumból sokkal több hasznot tud produkálni, mint annak az előtti kezelője, olykor még ugyanazon kezelő egyéniségekkel is, mert ereje nem annyira az egyénekben, mint inkább az életerősebb rend­szerben van. Magának kormányunknak érdekében állana tehát, minden kezelése alatt levő földbirtokot egy nemes bérlő (General-Pachter) kezébe átadni. Egy ily nagy kiterjedésű uradalomnak bérlője termé­szetesen nem lehet egyes ember, de igen is lehet egy szolid pénzintézet. Egy pénzintézet azonban, midőn ily nagyszabású jogokkal ruháztatik fel, természetes, hogy ehhez mért kötelezettségeket is tartozik elvállalni. Ügyköre, ha csak tisztán gazdászati foglalkozásokra szoríttatik is, elég nagy, hogy kizárólag e czélra alakuljon. Egy ilyen „Me­zőgazdasági Bank“ tehát nemcsak bérlője lenne a kincstári és közalapítványi birtokoknak, de bankja az összes mezőgazdaságot űző közönségnek is.— Nyújtott hitelezése fedezetének mikénti biztosítása iránt törvényhozásilag lehet intézkedni. Gondoljuk el most, hogy egy ily banknak kötelezettségei közé tartozik: minden birtokot, a­melyet bérben bír tanya-bérrendszert életbeléptetni; az illető tanyásbérlőket a gazdászatban részint a haszonbéri szerződés, részint a felügyelő gazdasági vándor­tanár által oly észszerű gazdálkodási rendszerbe — praxisba —szorítani, mint a minő a tudo­mány követelményeivel, a helyi viszonyokhoz mérten leginkább megfelelne. Ha a pénzintézetnek van egy pár lelkiismeretes szakembere, a­mely minden ilyen bérbeadandó egyes objektumot tanulmányoz és gazdasági rendszerét megállapítja, úgy az egész eljárás korántsem oly nehézkes, mint a minőnek tál­an uélyelyeit gintertri paeronea. - n jo­o. Guulr­­moknak a központban kell lenniök. Van hála is­tennek Magyarországon elég művelt s derék gaz­datiszt és olyan ember, a ki gazda­tudományával nem csupán saját kenyérkereseti érdekének, de az ország gazdászati gyarapodásának — tehát egy magasabb eszmének — a közérdeknek is képes és hajlandó megfelelni. Ezek lennének legfőbb és legfontosabb tényezői az intézménynek, melynek hitelnyújtása ezek nélkül, a mezőgazdászaton nem lendítene semmit. Szobonya Bertalan: kérdés kiható ereje épen úgy a messze jövő, mint a jelené és mert egy intézet, egy vállalat első s legerősebb támasz­oszlopa a tisztviselői kar, melyet csakis a jelennek­ megelégedett és a jövőbeni bizalom képes szilárddá s munkaképessé tenni. Ez pedig az eddigi tapasztalatok nyomán egyedül a nyugdíj­intézmény istápolásának kizárólagos joga. Pénzintézeteink túlnyomó része foglalkozott már a maga körében létesítendő nyugdíj­alap kérdésével s ha azok egynehánya végeredményül teremtett és dotál is egy nyugdíj­alapot, az, — eltekintve egy-két intézettől — sohasem fog ren­deltetésének megfel­elni, mert a dotatio csekély­sége mellett nincs meg azon tömeges egyesülés, mely a nyugdíjintézmény feltétlen alapját képezi. A pénzintézetek, saját nyugdíj­alap képzé­sével három lehetőségnek mennek elébe: a nyug­díjalap ugyanis annak idején kevésnek, nagynak vagy épen elégségesnek bizonyulhat. Ha kevés, a folyó nyugdíjkötelezettségek betartása mellett meg lesz támadva az évi nyeremény; ha nagy, meg van rövidítve a múlt; ha épen elégségesnek bi­zonyul, azon esettel áll szemben az intézet, hogy óriás tőkével oldotta meg azon feladatot, melyet sokkal csekélyebb kiadással is megoldhatott volna. Ha egy intézet nyugdíj­ igények alapításával kötelezettségbe ment, az be is kell hogy tartsa. Pedig az eddigi, a minden mathematikai támpont nélküli önnálló nyugdíjalap-képzés mellett, az azt létesítő intézet a legnagyobb bizonytalanságnak megy elébe, mert nem rendelkezik azon tömeg­gel, melylyel az eshetőségek elleni jövő­biztosítás elmélete leszámol. Ez csakis egy közös nyugdíj­­intézet körében állítható elő, mert csakis itt a tömörölésben, a tömegben, tehát a nagy számok­ban érvényesül a véletlen törvénye és válik ter­mészetes dologgá az, mi egyes elvont esetekben, mint véletlen közbejött esély szerepel. Okadatok­ tehát a pénzintézetek és részvény­vállalatok kebeléből kiindult azon mozgalom, mely a kölcsönös szövetkezés alapján egy „Országos nyugdíj-egyesületet..“ kíván létesíteni, okadatolt már azon indokból is, mert Magyarország számban egy ezeret meghaladó pénzintézetei és részvény­vállalatai magukban foglalják azon tömeget, mely nemcsak erkölcsileg biztosítja annak rétegét, ha­nem bírja azon mathematical akipot is, mely egyedüli garantiája esik messze évekre kiható számítással dolgozó egységes nyugdíj­intézménynek. Üdvözöljük a pénzintézetek és részvényvál­­la­latok e rendszeres nyugdíj­intézet létesítése iránt megindított mozgalmat üdvözöljük a „Magyar or­szágos bank részvény­társulat,“ mert ismét egy oly hazafiias intézmény életrehívásának állott életre, mely száz- és százezreket kezelő pénzintézeti tisztviselőnek az aggkorra, vagy a véletlen esé­lyeiből származott nyomor és családtagjainak a véginség ellen való biztosításával oly tényt mozdít elő, mely nem csak humanistikus, hanem hazai intézeteink és vállalataink szempontjából — tekin­tettel épen az általuk kezelt óriási érték, mint közvagyonra— a legégetőbb szükség kifolyása is. Üdvözöljük a magyar pénzintézetek és rész­vényvállalatok országos nyugdíj-egyesülete és azon reményünknek adunk kifejezést, hogy úgy a pénz­intézetek, mint egyéb részvényvállalatok, csak sorakozni fognak tudni oly intézmény zászlója alá, mely önjavukat czélozva, messze jövőbe kiható számítása s végeredményével morális tekintetek­ből is méltó helyet fog közgazdasági intézmé­­nyeink sorában foglalni. 7. A pénzintézetet és részvényvállatot országi m­ilk­­epesilete. Magyarország pénzintézetei és részvényvál­lalatai ma már nemzet­gazdaságunk oly nagy számban fennálló tényezői, hogy meg kell ragad­nunk minden momentumot, mely azok felvirágoz­tatását és megszilárdítását czélozza. Egy ily fontos mozzanat azok tisztviselői nyugdíjaztatásának kérdése is. Fontos, mert e tesztje jelentette, hogy ott a sír élén korán el­hunyt, ifjú leány aluszsza örök álmát. A rongyos idegen mereven omlik térdre, átöleli az egyszerű keresztet és zokogva ezer csókkal halmozza el. — Oh mily kemény, oh mily hideg ez a sírkő! — Egyszerű vad virágot szakaszt a sírról, szi­véhez nyomja és csókolja, meg ismét szivéhez szorítja és újra csókolja s ringatja ölén, mint ringatja édes anya az ő magzatát. Mennyi élet van abban a kis virágban, mely a síron nyílik! Ott alant pedig sem élet, sem virulás! — Bocsáss meg angyal, bocsás meg én an­gyalom — zokogta az idegen könyvivel áztatva a sírkeresztet. Eljöttem, hogy mindent jóvátegyek, eljöttem, hogy szavamat beváltsam s téged meny­asszonyommá tegyelek. Itt csak nehány évet él­tünk volna együt, de ott fent örök lesz a mi frigyünk. Igaz, igen! Ott, a­hol te vagy most édes angyalom! — Megyek már, azonnal, rögtön. Ah!­s forró könyük peregtek a bádladt sze­mekből. És a mint a könyük el- kifolytak, csöndes, boldogitó álomra csukódtak le a szemek s midőn a szunyadás végett ért... Feri örökre elaludt... meghalt! TANÜGY.­IERI­irdet­m­­é­n­y. A városi iskolaszék részéről közhírré tétetik, miszerint a négy osztályú polgári leánytanodába az 1888. tanévre a tanulók fölvétele szept. 1., 2. és 3-án történik. A tanulók beírása délelőtt 8—12 óra között a polgári leányiskola I. osztály­­termében (belv. elemi leánytanoda, I. em.) történik. A beírásra kitűzött időben d. u. 2 órakor tartatnak a fölvételi, pót- és javitó-vizsgálatok. Szept. 4-kén reg. 8 órakor a kath. növen­dékek részére a székesegyházban „Veni sancte“ fog tartatni; utána d. e. 9 órakor osztályrendezés. Minden tanuló személyesen s rendszerint szülői vagy gyámja, illetőleg azok megbizottja kíséretében tartozik a beírással megbízott N­e­­m­e­s­s­á­n­y­i Adél k. a. polg. isk. vez. tanítónőnél jelentkezni. A polgári leánytanodában a tandíj egy évre a helybenlakókra nézve 12., a vidékiekre nézve pedig 24 írt., mely két részletben is fizethető, és pedig ennek első fele 6, illetőleg 12 frt. mind­járt a beíráskor, másik fele pedig február 1-jén lefizetendő. Az érdeklettek tájékozása végett szüksé­gesnek tartjuk kijelenteni, miszerint tandíjmentes­ségre csak oly helybeli illetőségű tanulónak lehet kilátása, kinek— kétségtelen szegénysége igazolása mellett— érdemsorozatában a tanulmá­nyokat illetőleg a jó vagy jobb fokozatok az elégséges jegyeket számban meghaladják, vagy legalább ellensúlyozzák és egyszersmind maguk­­viselete kifogás alá nem esik. A franczia nyelv oktatása rendkívüli tan­tárgyként — a jelentkezők számáról feltételezve — külön 8 frt. évi tandíj mellett fog berendeztetni. Ezen tandíjból 4 frt. a beiratáskor, 4 frt. pedig jövő február hóban fizetendő. Megjegyeztetik azon­ban, hogy a bejelentés az egész évi tanfolyam hallgatására és nyilvános vizsgálattételre kötelező. Kelt Székesfehérvárott, 1883. aug. 25. Az iskolaszék megbizásából: Alaghy Dezső s. k., is­kolaszéki elnök. Gőbel János György s. k., igazgató. XIird.etrd­éner. A városi iskolaszék részéről közhirré tétetik, miszerint a városi közs. elemi népiskolákba az 1888/4. tanévre a tanulók fölvétele i. é. szept. 1. 2. és 3. napjain mindenkor reg. 8 órától 12-ig történik. A beiratásokra nézve megjegyeztetik, hogy a belvárosi el. fitanoda I. osztályára: Gőbel Já­nos György, II. oszt. Perényi Béla, III. oszt. Raj­­niss Mátyás és IV. osztályára Greizinger Márton urak fogják megfelelő osztályaikban a beírásokat eszközölni. A belv.­elemi leány- s külvárosi iskoláknál az illető- vezénylő-tanító urak vannak a rendes beírás- s a fölvétellel megbízva. A tanulók szülő-, vagy gyámjaik kiséretében jelentkeznek a beírásokra. Vidéki tanulók csak hiteles iskolai bizonyít-­­ vány s felvételi vizsgálat alapján vétetnek fel a magasabb osztályokba. A belvárosi iskoláknál az évi tandíj 2 frt., a külvárosi iskoláknál 1 frt. Vidékiek ezen tan­díjak kétszeresét fizetik. Ezenkívül minden tanu­ló, kivéve a rendes tandíj fizetéstől felmentetteket, a belvárosban 20 krt., a külvárosban 10 krt. tar­tozik a beírás alkalmával az iskolai könyvtárra fizetni. A tandíj fizetéstől csak azon tanulók vannak felmentve, kiknek szülői vagy gyámjai a hatóságtól nyert szegénységi bizonyítványnyal igazolják sze-­­­génységüket; ily szegénységi bizonyítványokat a városi iskolaszék határozata értelmében csak szept. 15-ig fognak a hatósági közegek kiadni. Azon szülők és gyámok, kik szept. 15-ig gyermekeiket be nem íratják és rendesen isko­lába nem küldik, előzetesen kivett szegénységi bizonyítványuk figyelemben nem részesül. Azon tanulók, kik egy, vagy legfeljebb két tantárgyból elégtelen osztályzatot nyertek, vagy , a múlt tanév végén betegség, vagy egyéb oknál fogva vizsgálatlanok maradtak, szept. 1. és 3-kán délután 2 órakor az illető iskolák vezénylő-taní­­­­tóinak elnöklete alatt javító-, vagy pótvizsgálatot tehetnek, melynek sikeres kiállása után felsőbb osztályba­­léhetnek fel. Ezen javító-, vagy pótvizsg s gyanttot, a vizsgálatra kitűzött napok előtt 1 nap­pal az illető szülők és gyámok a vezénylő-tani­­­­toknál bejelenteni tartoznak. Ezen vizsgálatok­­ díjmentesek. Szept 4-kén reggel 8 órakor a kath. nö­vendékek részére ünnepélyes „Veni Sancte“ fog tartatni, utána d. e. 9 órakor osztályrendezés. Szept. 5-kén minden iskolánál és osztályban az előadások rendesen megkezdetnek. Az ismétlő tanulók beírása szept. első va­sárnapján, — előadásaik pedig szept. második va­sárnapján kezdetnek meg. Az ismétlő tankötelesek oktatása szept., okt., apr., máj. es junns minapokoan csak vasarnap reg. 8—10-ig, nov., decz., jam. febr., és márczius hónapokban pedig vasárnap 8—11-ig és csütör­tökön reg. 8—10-ig történik. Végre a n. é. szülők és gyámok tisztelettel felkéretnek gyermekeik, illetve védenczeinek a fent kitűzött határidőben rendes és szigorúan pontos beiratására, ugyszinte azoknak a szükséges tanszerek- és könyvekkel szives ellátására. Kelt Székesfehérvárott, 1883. aug. 25. Az iskolaszék megbizásából: Alaghy Dezső s. k., is­kolaszéki elnök, Gőbel János György s. k., igazgató. Árlejtési hirdetmény. Mely szerint alalitott részéről ezennel újab­ban közhirré tétetik, hogy a székesfehérvári kir. törvényszék részére 1913/io, a királyi ügyészség részére 23/io, a börtönhelyiségek részére 116, és a helybeli kir. járásbíróság részére 575/io köb­méter—összesen 3823/10 köbméter tüzelő hasábos cserfa szállítása,— 1884-ik évi fogyasztással — utóbbi árlejtési határidőül 1883-ik évi szeptember hó 16-án azaz tizenhatodik napjának délelőtti 10 órája (megyeház II. emelet törvényszéki tárgyalási szobába) kitüzetik. Mire a válalkozni szándékozók oly értesí­téssel hivatnak meg, hogy 100 forint készpénzt, vagy annyi értékben elfogadható értékpapírt az árlejtést megelőzőleg az árlejtező kezébe bánat­pénz fejében letenni tartoznak. Elfogadtatnak az árlejtést előzőleg a kellő­képpen felszerelt írásbeli zárt ajánlatok is melyek a megejtett szóbeli árlejtés után azonnal tárgyal­tatni fognak. Ezen vállalkozással összekötött bélyeg s egyéb költségeket vállalkozó fogja fizetni és viselni. A többi feltételek alulírottnál a hivatalos órák alatt mindenkor betekinthetők. Kelt Székesfehérvárott, 1883. aug. hó 27-én. Karlovitz János,­­­ószéki irodaigazgató. MALOM, ZENE, MŰVÉSZET. Bek­ü­ldetett „Egyházi beszéd“ melyet, Szent-István nyolczszázados ünnepén augusztus 20-án a főtemplomban f­elmondott Piifach József apátkanonok. Ékes nyelv sok , olvasottságra mutató tartalom, szép irány, hévvel elmondva bizonyosan hatott. A „Ké­pes Családi Lapok“ a 48 száma tartalma: „Eljegyzés után;“ elbeszélés, irta Prém József (vége.) „Kör-­­ folyás;“ irta Komjáthy Jenő. „A beszu áldozatai;“ beszély­s (vége köv.) irta Paczó István. „Ischiai sziget pusztulása;“­­ egy szemtanú elbeszélése. „Biron szerelme;“ elbeszélés az orosz udvari életből (vége köv.), közli Milesz Béla. „Korai hervadás;“ elbeszélés (folyt. köv.), irta Halász Ferencz. „Heti tárcza;“ (Újpesten.) irta akg- „Beteg család;“ vig beszély, közli Philantrop. „A sirig;“ elbeszélés (vége,) irta Frygale Carlen Emilia, forditotta Szöllösy D „Webb.“ költemény, irta Tewrewk Árpád. Képmagyarázat. Mindenféle. — Előfi­zethetni: Mehner Vilmosnál, Budapest. IV ker. papnövelde utcza 8. sz. Egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, évnegyedre 1 frt. 60 krajczár. Megjelent és beküldetett Rózsavölgyi és társánál „Irén csárdás“ Székely Irén urhegynek ajánlva, kedvelt nép­dalokkal zongorára irta Nagy Zoltán. Ara 60 kr. Ugyanazon zenemükereskedőknél. „A szepesi fennsilon,“ Polka francaise zongorára irta A. Reinprecht. Ara 60 kr. Ugyan Rózsavölgyi és társánál „Lass mich ziehen“ Gedicht v. N. Lenau, ének­­hangra zongora kísérettel irta Forgách Lugenia grófnő ro­konának szül. gr. Migarry ajánlja gr. Forgách Béla. A „Magyarország és a Nagyvilág“ 34. számá­nak tartalma. „Egy névtelen hős története,“ beszély (folyt.) „Szivet szívért leányai“ vers Csáktornyai Lajostól. „Tündér meg a gyémánt.“ elbeszélés Skossa Dezsőtől. Több jeles mű . A „Petőfi társaság“ által kiadott „koszorú“ 34-ik számának tartalma: „Mézes hetek után.“ Tóth Sándortól. Flip „Bret Harte“ elbeszélése, „Ischiai regék.“ „Egy utazó naplójából.“ „Negyven év viszhangja.“ Jókai Mórtól. Iroda­lom. Művészet. Vegyesek. Melléklet: Volkmann arczképe Kozmata F. m. k. fényképésztől. % HÍREK. ts.­ — A királyné balesete. Ő Felsége a ki­rályné múlt vasárnap Mürzstegbe utazott, egy órával odaérkezte után sétalovaglásra indult, még­pedig csak egy lovász kíséretében. Az úgynevezett „Todtes Weib“-hez vezető hídon azonban kevés­ben múlt, hogy szerencsétlenül nem járt. A hídnak ugyanis ki volt szakítva egy pallója, a ló az ez által keletkezett űrben megbotlott és elbukott. Ő Felsége azonban szerencsére fenn bírta magát tartani a nyeregben, míg véletlenül a közelben lévő favágók ki nem szabadították veszélyes hely­zetéből. Ő Felsége semmi nema sérülést nem szenvedett és a favágók közt sajátkezüleg osztott ki pénzadományokat. Hárman 100- 100, hat­ pedig egyenként 30 forintot kaptak. — Nász a királyi családban. A „Times“ jelenti, hogy diplomácziai körök tudósításai szerint a portugáll trónörökös eljegyzése ő Felségeik legfiatalabb leányával Mária Valériával leg­közelebb ki fog hirdettetni. — Vilmos főherczeg balesete. A Lajta melletti Bruckból írják, hogy Vilmos főhercze­­get, a tüzérség főfelügyelőjét a napokban délben, midőn épen a lőgyakorlatokat nézte, az a szeren­csétlenség érte, hogy hirtelen eszméletét vesztve lebukott lováról. A közelben levő néhány egész­ségügyi katonából álló őrjárat azonnal a főher­­czeghez sietett és egy kis borral igyekeztek fel­­üditeni a főherczeget. Az elősiető orvos csak múló bajt konstatált: az esés szerencsére oly könnyű volt, hogy a főherczeg nem sérült meg s egy kis félóra múlva, már képes volt újra lovára ülni és haza távozni. — Családi öröm a betléri kastélyban. Odes­calchi Géza herczeg neje, Andrássy Etelka herczegnő múlt pénteken reggel egy egész­séges fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét. Az e napokban megtartandó keresztelési ünnepélyre több vendéget várnak mindkét főúri család kebeléből. Minden fa megtenni a maga gyümöl­csét. Az antiszemitismus fája s különösen annak vad hajtása a sociálismus hullatni kezdi a fanyar gyümölcsöt s utoljára is kinek szájában marad az ize, eleve nem lehet meghatározni. A mitől fél­tünk s a mit meg jósoltunk kezd teljesedésbe menni. Üsd a zsidót, le a zsidókkal“ féle ordítá­sok közé Zala-Egerszegen ilyen hangok is vegyültek „le az urakkal!“ Igen természetes. A gátot tört folyam egyaránt elönti a temetőt és angolkertet. A vér látása bőszit, a rabolt portéka kincsvágyat gerjeszt s uj rablásra ösztönöz. De hát megérdemli, hogy egy két zsidó ablakért ma­gyar élet veszszen? Nem és mégis azt tanácsoljuk a kormánynak hogy: „Principiis obsta. Inmedicabile rum­us ense recidendum, ne pars sincera trabatur.“ — A levelező­ lapok tárgyában a közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minisztérium a következő hirdetményt tette közzé: Az Osztrák- Magyar és a Németországgal való forgalomban, felragasztott czimirattal ellátott levelező-lapokat is szabad használni. — A hivatalos lapban olvassuk, hogy a vallás- és közokt. m. kir. miniszter az 1883—1884. tanévvel állami kezelés alá vett székesfehérvári reáliskolánál Aujedszky Adolf, Bőd Lajos, Borostyán Sándor, Farkas Antal, dr. Halász Ignácz, Holló István, Szikla Gábor és Tóth Bálint alkalmazás­ban volt tanárokat teljes illetményeikkel állami szolgálatba átvette. A most átvett 8 tanárhoz hozzá számítva az igazgatót s a ministérium által még januárban kinevezett Türr Lajos tanárt, a létszám egy 8 osztályú tanintézetnél mindenesetre a minimális. E körülményen azonban jövő évi január havában vagy tán még előbb segítve lesz, amenynyiben akkor a ministerium még két uj tanerőt fog a főreáliskolánál alkalmazni. — Lajos napja. Kossuth Lajos nagy hazánkfia nevenapját országszerte kegyelettel ülték meg s áldást és hosszú életet kérve ősz fejére. A helybeli függetlenségi kör is megünnepelte a nagy napot társas vacsorával összekötve. Hogy nem hiányoztak lelkes felköszöntők, mondanunk sem kell. Üdvözlő irat is menesztetett Turinba. Mi is azt kívánjuk a mit a nemzet többsége. — Éljen sokáig! — Egyházi beszéd. Előttünk fekszik Miehl Jakab kanonok egyházi beszéde. A „Magyar ko­rona“ legkevésbbé sem túlzott vagy hizelgett, midőn oly dicsérettel halmozza el. — Pontos időjelző. A József műegyetem múzeum-körúti főhomlokzatán elhelyezendő pontos elektromos időjelző, illetőleg óramutató lapnak a csillagvizsgáló időjelző elektromos készülékével való összekötési munkálatai befejezésükhöz köze­lednek. Az illető körökben most azzal foglalkoz­nak, hogy nem volna e jó ezt az órát valami oly déljelző készülékkel ellátni, mint a budait, mely tudvalevőleg mozsárlövéssel jelzi a delet.

Next