Fejér Megyei Hirlap, 1956. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

Vasárnap, 1956. augusztus 19. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Ahol a bányalámpák, forrasztólámpák, — Látogatás a Hegesztőkészülékek Gyára bicskei telepén — A Budaörs felé vezető maka­dámút szélén, a váli völgyben ter­peszkedő bicskei házak végétől alig kőhajtásnyira szerény beke­rített épület húzódik meg. He­gesztőkészülékek Gyára I-es szá­mú telepe. Aki tegnap hatalmas gyárakat látogatott, automata­ gépek műkö­désében gyönyörködött, s ma be­lép Bicske egyetlen ipari üzemé­be, bizony olyan érzés fogja el, mintha valami jelentéktelen kis ipari műhelybe jutott, hiszen úgy eltörpül a század nagy kohó­óriá­sai, a 20—30 ezer embert foglal­koztató gyárai mellett, mint mák­szem a legnagyobb görögdinnye mellett. Ámde, nincs ok az előítéletre. Ez a kis bicskei „ipar­bázis“ nem is olyan jelentéktelen helyet fog­lal el az ország életében, mint ahogy azt a látogató gondolja. Igaz, fiatal üzem, alig hatéves múltra tekinthet vissza, mindössze 40 dolgozót foglalkoztat, de ter­­melvényeit, készítményeit tekint­ve „monopol“ helyzete van az or­szágban. Egyedül az országban Mit gyárt az üzem, mi készül a budapesti központ e bicskei leányvállalatánál? Az igazgató távollétében Or­­mándlaki Károly programozó sza­vaiból bontakozik ki a gyártmá­nyok képe. A telepen elsősorban bányalámpák készülnek, mint a Dewy-rendszerű benzin biztonsá­gi lámpák, amelyek mgbízhatóan jelzik a sújtóléget a bányában, a sűrített levegővel hajtott légtur­binás bányalámpák. Ezeket a bá­nyalámpákat az országban egye­dül ez az üzem készíti, ami egy­úttal azt is jelenti, hogy innen látják el az ország valamennyi bányáját sújtólég­biztos lámpák­kal. Már ez a tény is bizonyítja ennek az üzemnek országos je­lentőségét, hiszen bányalámpák nélkül nincs széntermelés, az ipar kenyér nélkül pedig nem boldo­gul. Érdemes megemlíteni, hogy a múltban a bányalámpák im­portként kerültek hazánkba, s még a felszabadulás után is sok deviza­forintba kerültek. E bics­kei üzem működtetésével vált le­hetővé a hazai gyártás. A pécsi szénbányák részére még néhány hónappal ezelőttt is úgy importál­ták Chikauból a bányalámpákat,­­ de most már itt is a hazai lám­pákkal folyik a termelés.­­ A bányalámpákon kívül fél, egy, másfél, két és félliteres forrasztó­lámpák és benzin forrasztópálák készülnek. Az acetilén-osztályon pedig a különböző nagyságú kar­­bidégőket és gázégőket állítják elő, amelyek­­a világítást, melegítést szolgálják. Az égőfejeket zsírkő­­ből gyártják, amelyet azelőtt Bra­zíliából importáltak, most már Romániából érkezik, tulajdonsá­ga­ rendkívül magas hőfokot ki-­ bír és nem deformálódik. Ilyen gyártmányok viszik or­szágszerte a bicskei telep dolgo­zóinak hírnevét a megrendelők nagy megelégedésére. Három újítás Az üzemben a gyártmányok im­­­portanyagból készülnek, ezért nagy jelentőségűek azok az újí-­ tások, amelyek most vannak kí-­ sérletezés alatt, de az eddigi ered-­­mények is biztatóak. Az egyik újítás arra irányul, hogy a zsirkét helyettesítsék a­ feldolgozáskor keletkező, hulla­dékból nyert masszakeverékkel, ebből állítsák elő az égőfejeket.­ Ez az újítás egyben kettőt je-­­lent, mert a hulladékokból ké­szült masszakeverékből nemcsak­ a­ karhidegeket, hanem a gázégő-­ ket is előállítják. Az újítás ered­,­ményének felmérése már három hónapja folyik, minden bizonnyal­ jól zárul. Geogye Béla üzemvezető nyúj­­­totta be a harmadik újítást. A légturbinás lámpa kerekét eddigi ugyanis bronzöntvényből esztergál­ták, majd marták, most — az új módszer szerint — textilbakelit­ből présen sütik. Nem szorul bi­zonyításra, miből van több: bronz­­­ból vagy textilbakelitből? Kollektív szerződés Sok beszéd tárgya az üzemben a kollektív szerződés. Nem első­sorban azért, mintha nem tarta­nák be a vezetés részéről, ellen­kezőleg. A dolgozók megelégedés­sel vannak a vezetésről, s nem utolsósorban a kollektív szerző­dés betartása a magyarázata, íme néhány példa: Az igazgató vállalásai között szerepel, hogy a csiszoló helyiség­ben szellőztetőt létesítenek. A ha­táridő szeptember 30, de a szel­lőztető berendezés még tavasszal elkészült. Az igazgató kötelezte magát, hogy az egészségre ártal­mas munkakört betöltő dolgozók részére biztosítja a háromhavon­­kénti időszakos orvosi vizsgálatot. Nemcsak biztosítja — megköve­teli! A szerződés értelmében a dolgozóknak havonta egy darab 20 dkg-os szappan jár. Megkap­ják. Negyedévenként 1200 forintot ígért az igazgató sportfejlesztésre. Állja a szavát, épül az új röp­labdapálya, ping-pongoznak, sak­koznak, szórakoznak a dolgozók. És így tovább. Nincs ok hát az elégedetlenségre. Az emberek A dolgozók teljesítik a tervet, amit vállaltak a kollektív szerző­désben — élő valóság. KÉSZÜLNEK A munkafegyelem szilárd. Iga­zolatlan hiányzás ismeretlen, az előforduló késések száma elenyé­sző. Amióta megtörtént a Köz­ponti Vezetőség ülése, a párt ki­mondta a szót, az országgyűlés­ben hallatta szavát a kormány, itt is bizakodóbb a hangulat, a tet­tek szép eredményeket érlelnek. A párttitkár szavaival: jobban megy a munka. A szerelőrészlegben Ipach Imre hegesztő k­rincsig túlteljesíti tervét, ritkán is visz haza 1300 forintnál kevesebbet. A forgácsoló részleg­ben Végh Sándorné perolverpa­­dos is 140 százalék körül termel. Czagler József, a benzin biztonsá­gi bányalámpák mestere is min­dig az élen halad, Trautmann László nevét sem törlik le soha a versenytábláról. A dolgozók telje­sítették augusztus 20-i vállalásai­kat. S lehetne-e befejezésül méltóbb szavakat keresni a dolgozók lelkes munkája kifejezésére, mint egy­szerűen tudatni az olvasóval: a Hegesztőkészülékek Gyára I-es számú telepe a második negyed­év eredményei alapján elnyerte az élüzem címet. Jöjjön hát az ünnepi.. . Heresznyei Tibor forrasztópálcák A 300 000 tonna szénért Új széncsatát vívó bányászaink összességétől nem kis erőfeszí­tést követel az a kollektív elhatározás, hogy maradéktalanul telje­sítik az ország kérését, megadják a kért 300 000 tonna szenet má­­­sodik féléves tervükön felül.­­ A szénbányászok vállalásának teljesítésében döntő, hogy mi­lyen eredményeket érnek el a frontbrigádok, hiszen a felségre küldött szén jórésze a frontfejtésekről kerül ki. A frontbrigádok alkotmányi munkaversenyének egyik jellemzője, volt, hogy általá­ban, mindkét szénbányában emelkedtek a frontbrigádok teljesít­ményei. Ezen belül pedig — elég régóta először — a pusztavámia­k megelőzték a balinkai frontbrigádokat. Pusztavámon Flacsker István brigádja 204 százalékra teljesí­tette dekád-tervét, míg a balinkai első, Boros Mihály brigádja 183 százalékot ért el. A pusztavámi második helyezett, Csillag József brigádja 170 százalékot ért el, míg Balinkán a második — Bakonyi Géza brigádja — 167 százalékra teljesítette előirányzatát. i oldal. Ifjabb műemlék-jellegű ház öltözik új köntösbe Szé­kesfehérvárott Székesfehérvárott újabb műemlék-jellegű házat öltöztetnek új köntösbe az ü­gyeskezű dolgozók. A Lépcső utcai 2-es számú, Liszt Ferenc utcára néző érdekes házat övezik körül most építő állvá­nyok. Az őszre ez a ház is eredeti formájában pompázik. Műszak-fejlesztéssé 13 millió forintos megtakarítás A Sztálin Vasmű műszaki ve­zetői — a gyár dolgozóinak meg­hallgatása után — 1956. évre 115 pontból álló műszaki intézkedési tervet dolgoztak ki. Legújabb ér­tékelés szerint az év első hét hó­napjában a megvalósított 85 in­tézkedéssel 13 milliót takarítottak meg. A megtett intézkedések kö­zül a legjelentősebbek a Martin­nál a fűtőolaj felhasználás csök­kentése, az öntőüstök tartósságá­nak növelése, a nagyolvasztómű­ben a gőzbefúvatás bevezetése, a salak granulálás kiszélesítése, az erőműnél a füstgázkazánok üzem­behelyezése és a kazánok hatás­fokának félszázalékos emelése, továbbá a szállító gyárrészlegnél a vontatás költségeinek jelentős csökkentése. A műszaki fejlesz­téssel elért megtakarítások hoz­zájárultak a Sztálin Vasmű ön­költségcsökkentéséhez. Új módszerrel épülő tehénistálló A Székesfehérvári Mezőgazda­­sági Technikum Csalai Tangazda­ságának István-majori üzemegy­ségében befejezéshez közeledik egy 100 férőhelyes tehénistálló építése. Az istálló szovjet terveit alapján készül és az építkezés kí­sérleti célokat szolgál. Az új mód­­szerű építkezés lényege az, hogy kizárólag az ajtószárfák és az ajtók készülnek fából, egyébként mindenütt előregyártott elemeket — betongerendákat, téglabetétes betont — használnak. Ez jelentős mennyiségű fa megtakarítását te­szi lehetővé, s ráadásul az épület szerkezete szilárdabb, mint a szo­kásos módon épülteké. Az istállót a legkorszerűbben rendezik majd be, önitatású és önetetésű lesz, s minden tekintetben megfelel a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás követelményeinek. Az istálló augusztus végére ké­szül el és az új módszerű építke­zést — a gyakorlati kipróbálás után — országszerte alkalmazzák Iflészázas fot is választott A PART kezdeményezésére Al­­csúton is a község lakosságának bevonásával rendezték a jogtala­nul kuláknak bélyegzett középpa­rasztok ügyét. Amikor Mészáros János neve került sorra, egyhan­gúan jelentették ki: „Mészáros János nem kulák." A 21 holdas középparaszt apja földjének összevonásával — aki 86 éves — került a kulák­listára. Hiába tiltakozott ellene, az akko­ri rendelkezések szerint megbé­lyegzett ember lett. Érezte, hogy igazságtalanság történt vele, de reménykedett is: az igazságnak ki kell derülnie. A XX. pártkong­resszus fénye világosságot gyúj­tott. Mészáros János elégtételt kapott. Túlzás lenne azt állítani: egy­­csapásra elfelejtette, hogy igaz­ságtalanság történt vele. Nem fe­lejtette még el, de nagyon örül, hogy az egész község lakossága előtt kapott elégtételt. A sebek lassan hegednek. A község kom­munistái azonban segítenek Mé­száros Jánosnak abban, hogy mi­nél hamarabb megtalálja helyét a falu közösségében. A KÖZÖSSÉGHEZ vezető utat máris megtalálta. Múlt hónap 6- án felvették — egyhangúan — a Kossuth Termelőszövetkezetbe. A falugyűlés után a községi tanács elnöke néhány percig beszélgetett vele s többek között azt is meg­említette: „Ha akar, most már szövetkezeti tag is lehet”. Mészá­ros János 1951-ben is akart már szövetkezeti tag lenni. Valameny­­nyi termelőszövetkezeti tag alá­­írásával bizonyította akkor, hogy maguk közé veszik. Mégsem si­került elhatározása. Tavaly ta­vasszal is sikertelenül próbálko­zott. Ez jutott eszébe, amikor a tanácselnök beszélt vele. Csábítóan hatott Mészáros Já­nosra az egyéni gazdálkodás is. „Ha eddig kibírtam a terheket, most már könnyen elviselem”. Igen, mert Mészáros János min­den időkben kiegyenlítette a rá kiszabott terheket. Két út állt előtte. Lehet, termelőszövetkezeti tag, de gazdálkodhat — az eddi­gieknél kedvezőbb feltételekkel — egyénileg is. Két lova, tehene, három növendék marhája, gazda­sági felszerelések rendelkezésére álltak. Néhány napos gondolko­dás után mégis a szövetkezetét választotta. AZT MÉG MA IS hangsúlyoz­za, ha valaki azt kérdezi tőle, miért lépett be a termelőszövet­kezetbe, hogy „Nem azért, mert az elmúlt évek során annyira le­szegényedtem, hogy nem lett vol­na más választásom, csak a szö­vetkezet”. „Menedékhelynél” töb­bet lát a szövetkezésben. Figye­lemmel kísérte a Kossuth gazdál­kodását és ha nem is ment min­den a legnagyobb rendben, a hi­bákat nem a szövetkezet rovására írta. A szövetkezésben a hatal­mas földet, a korszerű gazdálko­dást, a nagy lehetőségeket, jobblé­tet látja. Úgy egyezett meg a tagsággal, hogy terményeinek betakarítása után kezdi meg a közös munkát a szövetkezetben. A csépléssel ugyan már végzett, de azért akad­na odahaza is munka. Mégis,­ amikor a tsz elnöke megkérte,­­ hogy ha ráér, segítsen a gabonai betakarításnál, mert szűkében­ vannak a munkaerőnek. Mészá-­­ros János, fiával együtt másnap­ korán reggel megjelent a szövet-­ kezetben. Azóta kilenc napot dol-­ goztak már. „Tapasztalatai” van-­ nak már arról, hogyan megy új munka a szövetkezetben.­­ A SZÖVETKEZET terméseiről­ az a véleménye, hogy elég jónak/ ígérkeznek. Különösen a gabona­ fizet jól. Véleménye szerint az­ állattenyésztést azonban fejlesz-/ teni kell, mert lassan történik­ ennyi állat mellett, a talajerőd utánpótlás.­­ Legjobban a gépek munkája­ nyerte meg tetszését. Egy-egy­ vontatóra 25—30 keresztet is fel-­ raktak. Sok időt takarítanak meg/ így. Sokat vár a gépesítés tovább-/ fejlesztésétől. Máris látja, hogy­ a gép a szövetkezeti tagok segítői, társa.­­ A termelőszövetkezeti tagok szí­­ vesen fogadták. Kezdi magát ott-­­honosan érezni közöttük. Sokat­ beszélget a szövetkezeti tagokkal­ a várható jövedelemről is. Meg-­ nyugodva fogadja felvilágosításu-­ kat arról, hogy a tavalyihoz vi-­ szo­­yítva megduplázódik a jöve-/ delem. Negyven-negyvenöt forint-­ ra számítanak munkaegységen­/ kint. A gazdaság fejlesztésének­ tervezgetéseibe is belekapcsoló-­ dik. Lassan-lassan, szinte észre­­ sem veszi, hogy a nagy család­/ hoz tartozik, amely segíti begyó-'­­gyítani a sebeket... ( Mihók Sándor / Felavatták, a Sztá­rosi Építők Petőfi Sándor Kultúrotth­enát A sztávavárosi radart lakótele­pen — ahol ötszáz építőmun­­kás lakik — 400 személyes kultúr­­otthont létesítettek, amelynek 14 000 kötetes könyvtára, olvasó­terme, klubszobája, mozivetítője és szabadtéri színpada is van. Az Építők kultúrotthonát a csütörtök esti avatáson Petőfi Sándorról nevezték el. A kultúrotthonnak most még csak kilenctagú zenekara van, nagyrészt építőmunkásokból, de rövidesen színjátszó, tánc- és bábegyüttes is alakul, kuglipályát is építenek, s klubszobájukba is­­rövidesen bevezetik a televíziót. A kultúrotthon avatást egybe­­kapcsolták a 2&/S Út-Csatorna­­építő Vállalat és üzem ünnepségé­vel. Olaj helyett zsír Újabb rendelkezés szerint a termelők ezentúl a napraforgó­­mag beadás után — kívánságuk szerint — olaj helyett tiszta zsírt is kaphatnak. A begyűjtő szervek minden liter olaj helyett 80 de­k­agramm zsírt kötelesek kiadni.

Next