Fejér Megyei Hirlap, 1956. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

aidai. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Vasárnap, 1956. augusztus 19. Pártélett Fejlesszük a szocialista demokráciát az élet minden területén Pártaktivá a Könnyűipari Szerszámgépgyárban A KSZG párttag és párton- kívüli aktívái örömmel fogadták Hankó János elvtársat, a megyei pártbizottság másodtitkárát a csütörtök esti pártaktíván. Régi sérelmükre kaptak az aktíva megrendezésével orvoslást. A gyár dolgozói ugyanis azt érezték, hogy megyei és városi pártvezetőink nem tartanak fenn elég szoros kapcsolatot az üzem dolgozóival. Hankó elvtárs beszámolójában elfogadta a KSZG dolgozóinak bírálatát. A vitaindító beszámoló sok olyan problémát tartalmazott, amelyek országosak és amelyek különösebben érdekelték a KSZG dolgozóit is. Elsősorban szó volt arról, mit jelent az, hogy a Központi Vezetőség július 18—21-i ülése új fejezetet nyit pártunk, népi demokráciánk történetében. Az új fejezet azt jelenti, hogy leszámolunk a régi hibákkal, különösen nagy gondot kell fordítanunk a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésére. Azt jelenti, arra kell törekednünk, hogy egész állami, gazdasági és politikai életünket egyre demokratikusabb és szabadabb légkör hassa át. Központi Vezetőségünk júliusi ülése után máris történtek intézkedések, amelyek mindezeket előmozdítják. A nemrég lezajló országgyűlésen a dolgozókat foglalkoztató kérdéseket például már interpelláció formájában terjesztették elő a képviselők, amelyeket az egyes szakminisztereknek kellett megválaszolniuk. Rövidesen szélesedik a tanácsok hatásköre, megnő az önállóságuk. A tanácstagok választókerületi munkájának megjavításával a dolgozókat jobban be kell vonni a tanácsok munkájába, ezen keresztül az államhatalom gyakorlásába. Intézkedés történik az államigazgatás, a gazdasági irányítás demokratizálásáért is. Például éppen a legutóbbi döntések alapján több helyi vállalat irányítása a városi tanács hatáskörébe kerül. Állami életünk fokozottabb demokratizálása mellett sor kerül gazdasági és politikai életünkben is a szélesebb rétegek nagyobb bevonására. A Népfront-mozgalom fellendítése a pártonkívüli dolgozókat, az értelmiségieket, a dolgozó parasztságot aktivizálja, vonja be fokozottabban közéletünk problémáinak megbeszéléseibe. A műszaki, közöttük a régi értelmiségi dolgozókkal a múltban nem egyszer igazságtalanság történt, a szektáns, dogmatikus gondolkodásból adódóan gyakran ellenségként kezeltek egyeseket. Az elmúlt 11 év alatt azonban a műszaki és ezen belül a régi értelmiségi dolgozók munkájukkal kimagasló teljesítményeikkel bebizonyították hűségüket népi demokratikus rendszerünkhöz. Meg kell tehát teremtenünk számukra a légkört, hogy szabadon bíráljanak és fejezzék ki bizalmukat pártunkhoz és kormányunkhoz éppen azzal, hogy segítenek kialakítani a gyáron belüli jobb munkamenetet, segítenek megszüntetni a szervezés hibáit. A KSZG-ben ezen a téren van még tennivaló. Egy műszaki dolgozó például a napokban faliújságcikket írt. Sokáig gondolkodott rajta, odaadja-e, vagy sem a bíráló cikket a propagandistának. Ha egy műszaki dolgozónak ilyen problémája akad, hogy fél egy faliújságcikk következményétől, az gyenge, rossz bizonyítványa a KSZG párt- és gazdasági vezetőinek. További elsőrendű feladatunk a szakszervezet tekintélyének a megerősítése, az üzemi munkásdemokrácia kiszélesítése, a törvényesség megszilárdítása. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a helyi munkajogi vitákban a dolgozók megtalálják a maguk igazát. Fel kell venni a harcot a jogtalan túlórázás, túlóráztatás, a kollektív szerződés be nem tartása, a hóvégi hajrából adódó egyenetlenségek ellen. Általában fokozottabban kell törődni a dolgozók problémáival. Sokak szerint Kovács elvtárs, a KSZG igazgatója nem igen ér rá, hogy a dolgozók ügyeivel foglalkozzék. A vitaindító beszámoló után igen sok kérdés hangzott el. A 12 felszólaló három-négy kérdéssel jelentkezett. A helyi jellegűek: miért drágább Fehérvárott a villany és a gáz, mint másutt? A kérdést az illetékes minisztériumhoz továbbítják. Miért drága a fehérvári piac? Válasz: máris olcsóbbodott néhány cikk, például a zöldségféle. Baromfiból, burgonyából pedig igyekeznek a felhozatalt növelni és az árakat ezzel leszorítani. Mi a helyzet a színházzal? Válasz: Remény van arra, hogy a második ötéves terv során a fehérvári színház felépül. Miért nem építik meg a KSZG-hez vezető bekötőutat és hidat? Hankó elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, megígérte, képviseli majd a kérést az utak, hidak építésére kapott pénzösszegek felosztásánál. Bakó elvtárs, a szakszervezet tekintélyének növeléséről beszélt. Itt még sok tennivaló volna — mondta. A szakszervezet fél bérkérdésekkel foglalkozni, az teljesen az időmérőre és az üzemvezetőre marad. Ha a szakszervezet nemcsak szociális ügyeket intézne, hanem képviselné a dolgozók ilyen irányú jogos követelését is, akkor egyszeriben megnőne a dolgozók előtt a tekintélye. Kósa elvtárs az üzemi ügyrend egyszerűsítéséről beszélt. A gyár új ügyrendje — mondotta — bonyolult. Nem egyszerűsít, sőt megnehezíti az adminisztrációt, a tervezést, lehet-e szó arról — kérdezte —, hogy a főhatóságoktól függetlenekből, például üzemenkénti elszámolásokra térjenek át. Mindkét kérdés elevenbe vágó, mert egyik részről az üzemen belüli demokrácia erősödése, másik részről a bürokrácia elleni, az olcsóbb termelésért folytatott küzdelem, tehát a fejlődés zálogai. Mindkettő országos és egyben helyi ügy is. A KSZG dolgozóin is múlik, hogy milyen mérvű ezen a téren a fejlődés. Helyes, ha a szakszervezet foglalkozik bérkérdésekkel. Nem szabad a KSZG szakszervezeti vezetőinek visszahúzódnia tőle, sőt a pártbizottságnak meg kell adnia ehhez a harchoz a szükséges támogatást. Ami az ügyrendet illeti, a Minisztertanács most dolgozik az egyszerűsítésén, de dolgozzon ki egyet a KSZG is és küldje el az illetékeseknek. Az aktívaülés majdnem négy órán át tartott. Igaz, hozzászólás nem sok volt, de a kérdések bőségesek és sokrétűek voltak, amelyeknek a megvitatásával lehetővé vált, hogy számos probléma tisztázódjék, megértsék: a szocialista demokratizmusért minden dolgozónak harcolnia kell. CSILLAGOK PÖTTÖMNYI asztalnál ül a fiatalasszony, apró csillagokat horgol. Sok kis fehér csillag!..! S mi lesz majd belőlük? Egyenlőre titok, meglepetés.Ez a nagyobb minta pedig szekrénycsíknak való, Litvigné adta, hogy „Nézze Mancikám, ez biztosan tetszeni fog.Aztán majd jó lesz a...” Többet nem mondott, nehogy „valamivel” kedvét szegje ennek az örökké vidám fiatalasszonynak. Hadd horgoljon!... Most úgyis több ideje van ilyesmire. Mert amióta... Igen, amióta „kétvasárnapos” lett a Bányagyutacsgyár Kossuth üzeme is. Ugráltak, táncoltak örömükben — el sem akarták hinni, hogy ezentúl már péntek délután haza mehetnek, s csak hétfőn jönnek be dolgozni. Egyikük, másikuk gyanakodni kezdett, hogy így talán csökken a fizetés, mert 48 helyett csak 40 órát dolgoznak... De megnyugtatták őket, hogy ezentúl is kereshetnek ezer forinton felül, egy fillérrel sem csappan a fizetésük. Az üzemvezető annak örült, hogy „üres” szombatjait ezentúl majd kis szőlőjében töltheti... No és az asszonyok! Dehogy kellett nekik „programon” tömni a fejüket — lesz éppen elég! Eddig is volt, csakhát vasárnapra szorult a mosás, meg a vasalás... De jó is lesz ezentúl! És Lovassy Istvánné titokban már arra gondolt, hogy horgolni is fog... aztán a gyerekek olyan régóta könyörögnek, hogy „igen anyu, te nem viszel bennünket sehová, te még vasárnap sem érsz rá.Más aszszony ilyenkor cukrászdába, strandra viszi kislányát, fiát, te meg mosol, vasalsz...” No, ezentúl már nem kell ilyesmiért zsörtölődnie a két kis lurkónak, Marikának, meg Pityunak. Szombat délelőtt kimos, hamar megszárad a ruha, délután már vasalhat is, takarít, aztán jöhet a vasárnap , a strand, a cukrászda. Még mindig olyannak tűnik minden, mint egy álom. Pedig azóta már jónéhány „ötnapos” hét eltelt — mégis megesik, hogy szombat reggel hirtelen felriad: „Jaj, elkések az üzemből!” Ilyenkor a gyerekek rácsimpaszkodnak és ugrálnak, kuncognak, hogy „nem, ma egészen a miénk vagy anyuka, é® holnap is...” És úgy csillog bogár szemük, mint valami kis idetévedt csillag. A nyolcéves Marika örömében egy puszit is nyom anyukája kezére... arra a kisebbik ujjára. Mert anyuka egyik mutatóujja vékonyabb, mint a másik. Marika tudja miért van ez. Anyuka árva leány volt. Már egész fiatal korában sokat kellett dolgoznia, és egyszer beleszaladt a tű az útjába... És anyuka alig múlt 14 éves , már elszegődött egy családhoz, gyerekek mellé. Ő is vékonyka volt, majdnem csak gyerek, és három csintalan lurkóra kellett vigyáznia. Aztán takarított, boltba futkosott, mosott, vasalt, főzött a postamestereknek. Pénzt nem kapott érte, csak ruhát, meg ennivalót. Pedig, de sokat dolgozhatott anyuka! — sopánkodnak a gyerekek. És nagylány lett, kellett volna már a pénz ezt, azt venni. Ezért gyárba szeretett volna menni, ahol fizetést kap az ember. Sok utánajárásba került, míg végre felvették a nagytétényi Vadásztölténygyárba. Nem volt protekciója, csak ügyességének, szorgalmának köszönhette, hogy bekerülhetett. De kellett is a villámgyors kéz, mert akkoriban, 1939-ben abból a gyárból is sok embert elbocsájtottak... MOST DEHOGY kell ilyesmitől félnie Lovassynénak. A nagytétényivel együtt 14 éve dolgozik már a Bányagyutacsgyárban. Megbecsülik. Kétszeres sztahanovista. 1948 óta párttag. Oklevelei vannak, jutalmat is sokszor kapott. Volt idő, mikor 400 százalékot teljesített, és most is, hogy „plafon’-normában dolgoznak, mindenki megelégedett munkájával. A napokban dalt küldtek neki a hangszórón. Egyszer, még nagyon régen legyengült, a tüdejével volt beteg, s 41 kilóra lefogyott. Szanatóriumban is volt. De most! „Nézd csak — szokta mondani a mellette dolgozó Ilonkának — milyen vastag a karom! Hát láttál már ilyet?... Talán már nem jön vissza a betegségem...” Ez a gondolat aztán szárnyat ad munkájának. Tíz órakor pedig repül, hogy a védőétel kiosztásánál segítsen. Fél liter tejet kapnak, sajtot, cukrot, gyümölcsöt — mindig mást, hogy ne unja meg senki. Délben a tálalásnál is segít, és úgy beszélnek róla, mint az egyik leglelkiismeretesebb szakszervezeti bizalmiról, beteglátogatóról. De ilyenkor, mikor betegágy mellett ül, egy percre mégis elhagyja örök kedélye. Ha nevet is, szeme sarkából apró, csillogó könnycseppek gurulnak elő. Már többen megkérdezték tőle, mi az oka, hogy sokszor nevetés közben úgy tűnik, mintha titokban sírna. Bár nem szeret keseregni, de mindenki tudja, hogy ilyenkor saját betege jut eszébe. Férje, akit fiatalsága ellenére is úgy megviselt az élet, hogy — míg végleg meg nem nyugszanak idegei — nem dolgozhat. Igaz, így is kap 438 forint járulékot, de úgy szeretne már ismét üzemben dolgozni, gép mellett! ÉS MÉG VALAMIBEN remélnek Lovassyék, ami aztán teljessé tenné boldogságukat. Az üzemben hangszóró kiabálta a napokban, meg többen is szóltak a fiatalasszonynak, hogy nyújtson be ő is kérvényt, lakásigénylést , mert a Fehérvárott újonnan épült lakásokat üzemi dolgozók között osztják ki. Nemrégen ott járt náluk az Óbecsei utcában a párttitkár, Vincze elvtárs és most ő is biztatja: írja meg, hogy 1947 óta egy 2,5 méter hoszszú, 2,5 méter széles, vékonyfalú, szimpla ajtajú, cementes kis mosókonyhában laknak. Villanyuk sincs... se annyi hely, hogy vendéget fogadhassanak. Másnak a kamrája, előszobája nagyobb, mint neki a „minden”. Nem lehet bizalmatlan az ember, hisz annyi, meg annyi család kapott már új lakást. Lovassyné tudta, hogy az állam siet építkezni ... dehát az elosztásnál lehet valami baj! Nem irigyel senkitől semmit, de mégis különös, hogy Fehérvárott olyanok is kapnak összkomfortos, tágas lakást, akiknek gyerekük sincs, egészségesek és régi lakásuk százszorta jobb volt, mint az övé. Vagy talán ő nem éppen olyan fontos tagja a társadalomnak, mint az üzemben lévő vezető beosztott, aki — ahogy mondani szokták — közelebb van a tűzhöz? Tavaly már annyira bízott, hogy összerakosgatott pénzén a szobabútort is megvette. Azóta is Kőszegiéknél tartják, mert ebbe a kis mosókonyhába még a belépő is alig fér el. Ruhájukat az egyik szomszédban tartják és ha néhány üveg paradicsomot főz be az asszonyka, azt is máshoz kell vinnie. Még annyi hely sincs, hogy a mosást benn végezze... télen is ki kell pakolni a hideg lugasba, ahol kissé tágasabb.. . És most az üzemben mindenki úgy izgul, vár: vajon figyelembe veszik-e a négy ember oly életbevágó kérését? Litvigné már azt is megígérte, hogy az új lakásban legelőször ő fényesíti fel a parkettát... Mert kell,kell, hogy Lovassyné lakást kapjon! S az asszonyka apró csillagokat horgol. Terítő, csipkedísz lesz belőle. Mert az új lakásba már fel tudja állítani szép barna bútorát, s milyen szépek lesznek ott ezekaz apróságok! És nem a szomszédban, hanem a szekrényben lesz a ruha... s a polcokon majd ezek a szép szekrénycsíkok díszlenek... CSILLAGOKAT horgol az aszszonyka. És ha ezek a könnyű apróságok a már százszor megálmodott új lakást népesítik be, akkor már tökéletes lesz a boldogság. S akkor majd eltűnnek azok a másik kis csillagok, amelyek néha, titokban szemeit ragyogják be. .. Réper Magda OÖOOOOÖOOOOOÖOOOOOOOOOOWOOOOOOOOÜOOOOOOÄOOOOOOO CSOÓRI SÁNDOR . (Számolyi születésű fiatal költő) Budai fedelte ékszernyi villák szanaszét — S a Mátyás-torony, mint törött gipszbe tett félkar meredez a látvány örvénye fölött. Nincs őrület, nincs háború, csak csend van, nyári délelőtt, szabványos köznap, de nekem ez ad jókedvet és erőt. Ez ád, mert lenge csöndben is Szeretem ezt a bozontos, napfényt megszűrő, dús helyet, álom zaj tölti fülemet, csak fel kell állni s a világ a város fölött tízezer elém képeket tereget, feketerigó füttyöget... Csak fel kell állni és Buda Ülök a kertben, firkálok, kibomlik, mint egy telt bátyú — Kinek? talán csak őnekik, dombok gurulnak belőle, a rigóknak, hogy lázadjon bérházak s repkényes falu, boldog füttyük az egekig. O0*W*»0j0i0›K*·O‹·0k·~‹OC~~ft?0!0K‹0i0~·~·0K·d»diC^^ Ülök a kertünk hűvösén, nyár van, alszik a rezeda. Félrebillenti csöpp fejét, mint sárgáié,skötös baba. Olajfánk lombja rámhajol, lángos illata kábító. Kiszagosítani bögyét idejár vadgalamb, rigó. Tíz éve építették újjá a Szabadság-hídat A Szabadság-híd is azelőtt Ferenc József híd , Budapest egyik legrégibb, legszebb hídja. Mint a többi híd, a második világháború pusztítását ez sem kerülhette el. Budapest ostromakor sok tüzérségi találat érte, súlyosan megsérült, 1945. január 17-én pedig a német parancsnokság a híd vasszerkezetének középső részét — mintegy 140 méteres szakaszt — felrobbantotta. Budapest ostroma után legnagyobb probléma a két városrész közötti közlekedés megindítása volt. Ebben nagy segítséget nyújtottak a szovjet csapatok, amelyek a magyar dolgozók segítségével a felrobbantott híd helyén uszályokra, faoszlopokra építve hidat emeltek. Az ideiglenes fahidak mellett szükség volt nagyobb teherbírású hídra is. A párt hívó szavára megmozdult Budapest és az ország becsületes munkásosztálya. Az ország minden részéből jöttek hídépítők. Hősies munkával, minden nehézség ellenére is így készült el a Kossuth-híd. A Kossuth-híd elkészülte után láttak hozzá a Szabadság-híd újjáépítéséhez. Bizonyos átalakításokat, korszerű megoldásokat alkalmaztak ugyan, de a régi tervek alapján, eredeti formájában alkották meg az új dumáidat. 1946. augusztus 20-án avatták fel a Szabadság-hidat. A felavatás óta tíz év telt el és a híd ma is kifogástalan állapotban van, a vizsgálatok eredménye alapján továbbra is változatlanul alkalmas a nagy közúti és gyalogos forgalom lebonyolítására. Tíz évvel ezelőtt jó munkát végeztek a híd építői. — Eredeti tervektől eltérően szeptember 9-én nyitják a Csók István kultúrházat Sáregresen. Az avatás a tereprendezés miatt húzódik el. — Kétszázezerrel több zsák készült idén a mezőgazdaság részére, mint tavaly. Nagy mennyiségű , 1200 tonna ”” zsineget is gyártott a len- és kender »pas a gépi aratáshoz, a Grönlandon taxi mindeddig nem volt. A közelmúltban, egy kőműves pótkocsis személykocsit vett, és ezzel megindította Grönland első taxi-vállalkozását.