Fejér Megyei Hirlap, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

Csütörtök, 1957. augusztus 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ELFELEJTETT EMBER ... HOSSZÚ MÁSFÉL ESZTENDŐT töltött iskolán. Sokszor káprázó, fáradtságtól égő szemekkel olvasta a tankönyveket. Együtt tanult azzal a száz és ezer munkással, paraszttal, akiknek az a nehéz megbízatás jutott, hogy vegyék kezükbe a lassan, itt-ott döccenőkkel felfelé ívelő élet irányítását. Mert a munkáshatalom parancsnoki posztjaira munkásokat állított a párt s a kormány. Vasasokat, kőműveseket, bányászokat ... , Kocsmáros Ferenc kőműves volt. Csaknem két évtizede lépett erre a pályára. Miért?... Mert a faluban, Somogy sárosdon az a hit járta, hogy legjobb a kőműveskedés, hisz a kőműves inasnak még fizetnek is. Négy pengőt kapott naponta, mert a háború véres torka ekkor már tömegesen nyelte el a munkáltatók elől az olcsó munkaerőt. Nagy pénz volt ez, hiszen apja a legnehezebb mezőgazdasági munkában is csak öt-hat pengőt keresett. Valóságos vagyont jelentett a hat tagú Kocsmáros családnak. Az ország és a 19-ik évét taposó kőművesinas felszabadulása csaknem egybeesett. Az idős Kocs■ máros földet kapott. Volt munka bőven a saját portáján. A nyomasztó gondok megenyhültek. Feri, mint fiatal kőművessegéd, nyugodtan mehetett szerencsét próbálni a virágzásnak indult országban. Akkor hagyta el a drága szülőfalut, amikor a párt Sztálinváros építésére hívta a fiatalokat. Vonatra szállt és elutazott az ismeretlen táj felé. A vonaton fiatalokkal találkozott, akik mindanynyian várost építeni mentek. Azelőtt sohasem látták egymást és mégis, mire leszálltak a vonatról, megalakították a „brigádot . A nagyszerű cél, meg a ,.szakma összefogta, összekötötte őket, így alakult meg a Kocsmáros féle brigád Somogy, Szolnok és Fejér megyei ifjú kőművesekből. A szerény kis „fandli” szorgalmas forgatói a magasba nyújtózkodó „építő daruk” hűséges, serény munkatársai lettek A VÁROS FELÉPÜLT. Felépítette az ezer és tízezer „Kocsmáros Feri”. Ma is ott áll, magasan a Duna méltóságosan hömpölygő, csendes hullámai fölé emelkedve, de Kocsmáros Ferenc, a somogysárosdi kőművessegéd ma Székesfehérváron, a Csók István utcában javítgatja, foltozgatja a falakat. Az őszülő hajú, csendes beszédű Jámbor Feri bácsi brigádjában dolgozik. A sok évi nehéz társadalmi munka után újra visszatért a szakmába, ismeretlen, szorgalmas kőműves emberek közé, akikkel összeköti a „szakma” és a cél, a jobb és a boldogabb életnek az építése. Békés családi otthonokat csinosít. Ezek a kis árnyékos, friss malterillatú otthonok jelzik, bizonyítják dolgos napjait; az ország akaratával egyező akaratát... a párt gondjaival azonos gondjait. Mert Kocsmáros Ferenc kommunista. Még abban az időben vették fel a pártba, amikor megérkeztek Sztálinvárosba a kohászok és a város lázban égő építőinek a szeme láttára olvasztották szikrázó folyadékká a Szovjetuniótól kapott vasércet. Az ellenforradalom alatt azokkal tartott, akik fegyverrel akarták védeni a rendet, a pártot. Azok adtak kezébe fegyvert, akikkel együtt szolgálta a szocializmus építését. Amikor a jóbarátok segítségével rendeződtek a dolgok és a figyelem lassan az építés, a munka felé fordult, Kocsmáros elvtárs úgy érezte, megfeledkeztek róla . ■ . Fáj neki ez a gondolat, szólni azonban nem szólt róla. Nap, mint nap felölti magára a kék munkásruhát és fáradhatatlanul vakolja, egyengeti a vénhedt falakat. Aztán ha egy munkát befejeznek, boldogan szemléli a megszépült szobák csillogó szemű tulajdonosait. Arra nem is gondol, hogy neki és kis családjának még nincs lakása. Mennyit épített, tatarozott már!... De mindet másoknak ... Furcsa szakma a kőműves szakma. Igazánfurcsa és igazán szép... Így él, gondolkodik és dolgozik ma Kocsmáros Ferenc elvtárs, Sztálinváros egykori építője. A népét és a pártját szerető, tiszta szándékú munkásember melegen dobbanó szívével nézi és támogatja a nemzet erőfeszítéseit, örül a kemény, megfeszített munka eredményeinek, csak akkor sajdul meg benne valami, amikor azt olvassa az újságból, hogy ilyen, vagy olyan dolgokról tanácskoztak a székesfehérvári kommunisták. Akkor eszébe jut: régebben, még az ellenforradalom előtt ilyen tanácskozásokra őt is meghívták. Most nem ... Miért nem? ... Munkáján nem látszik meg a töprengés, csak a Jámbor Feri bácsi kutató tekintete veszi észre. S a nyugdíjba készülő öreg kőműves csendesen megkérdi ilyenkor: — Mi van veled Feri?... Aztán választ sem várva egy kanál maltert vág a repedező, máladozó falra és magába merülten keni, mázolja, mintha fiatal munkatársa lehajtott fejét simogatná ... — NEM ÉRDEMLI MEG ez a Feri — mondta Jámbor Feri bácsi —, hogy elfeledkezzenek róla. Nem szabadna így bánni az ilyen becsületes, szorgalmas emberrel ... Jó volna, ha Jámbor Feri bácsi szavát a KISZ megyei vezetői is meghallanák. HEGEDŰS PÉTER veres őr nincs itt, ami, vagy aki visszatartaná a távozni szándékozót. Kinn a határban, munka közben is számtalan lehetőség kínálkozik annak a számára, aki szökni akar, de egy fiú kivételével még senki sem távozott el idő előtt az otthonból, pedig nem kényeztetik őket, mindenki úgy él, ahogyan dolgozik. Az állami gazdaság csak akkor fizet, ha átveszi a munkát, s az SZTK pedig akkor, ha beteg a dolgozó. Ha egyegy új fiú kerül az otthonba, ezt ezzel fogadják: itt dolgozni kell! S az újonc nem számíthat semmiféle könyörületre, mert az „őslakók” tudják: akkor ártanak legtöbbet neki, ha henyélni hagyják. S aki lendülettel, jó kedvvel dolgozik, csakhamar a kollektíva példaképévé válik. Neki van legtöbb ruhája, cipője, az ő ágya a legrendesebb, kerékpártúrát vásárol magának, kedvezményekben részesül, s övé a kívülállók elismerése is. Mindezekre melyik egészséges fiú nem vágyik? Ez az egyik hajtó rugója a kollektíva fejlődésének. Ha valaki akar valamit, annak meg kell dolgoznia érte. Előfordult egyszer-kétszer, hogy némelyik fiú — megfeledkezve a Személyi tulajdon iránti tiszteletről — lopással kívánt szert tenni valamire. Ilyenkor, ha nem is csípték el, jobb belátásra bírta a kollektíva felháborodása és a feléje irányuló gyanakvás. Az intézeti tanács különben radikális határozatot hozott a lopások ellen, ami egy év óta kitűnően bevált. Mindenkinek kötelességévé tették, hogy a személyi tulajdonát képező értéktárgyakat gondosan elzárja, így nemcsak a lopás lehetősége, hanem a kísértés is jóval kisebb lett Az utóbbi hónapokban egyetlen lopás sem történt A munkára való nevelésen kívül az is célja az intézetnek, hogy művelt, jó közösségi szellemben nevelkedett ifjakat adjon a társadalomnak. — Ez a nehezebbik része a nevelésnek — mondja Krizsán elvtárs —, de ezzel sem vallunk szégyent Abból indulok ki, hogy aki megszereti a munkát, az megtanulja az önfegyelmet és»magával szemből mind igényesebbé válik. Ha tehát azt már elértem, hogy rendszeresen kitartóan dolgozik a tanítvány, felkeltem az érdeklődését a tudomány, technika, vagy a művészet iránt. Megkönnyíti ezt a munkámat az, hogy minden fiúban nagy az érdeklődés a világ iránt. Én nem csak egyszerűen azt mesélem el a fiúknak, hogy egy-egy országban mit alkottak az emberek, hanem azt is, hogy hogyan alkották és ők hogyan alkothatnak olyat, így természetesen minden történetnek, előadásnak a refrénje a tanulás, ha nem is mondom ki mindig. Bár a kelleténél sohasem hangsúlyozom jobban, de minden történetemet, előadásomat a más népek iránti tisztelet, megbecsülés, a meggyőződésem szerinti internacionalista szellem hatja át. § tanulnak-e ebből a fiúk? Nem művel csodát az igaz, de a kilenc hónappal ezelőtti nagy vizsgán kitűnően felelt a kommunista pedagógus. Tanítványai még Bízókban a nehéz, zűrzavaros időben sem hagyták el, hanem becsületesen kitartottak mellette. Csak egy fiú — akit az előzőkben is említettünk — engedett a külső csábításnak és „szabadságot” kért. Még ő sem mert bejelentés nélkül távozni, s a nyugatról írt levelében nem mulasztotta el külön üdvözölni Krizsán elvtársat. Lehetne még sorolni a kommunista nevelési módszer „vizsgaeredményeit”. Oldalakat lehetne írni a fiúk nagyszerű helytállásáról, akik a környéken káborgó ellenforradalmárokat lefegyverezték, s az állami gazdaságban nemzetőrség helyett már októberben is munkásőrséget engedtek csak megszervezni. Vagy példának lehetne felhozni Harcos József példáját, akiről mindig azt tartották, hogy egy pesti vagány, akinél a szép szó falra hányt borsóvá válik. Nos, ez a „javíthatatlannak” hitt „pesti vagány” valósággal könnyekre fakasztotta az idős kommunista pedagógust. Egy október végi napon történt: — Mi újság Jóska? — kérdeztél Krizsán elvtárs a jól megtermett, izmos fiútól. — Két hőbörgő járt itt — válaszolta a fiú — és azt kérdezték, hogy miért nem ütjük agyon a kommunistákat ? — Na és? — kérdezte szorongva* az idős pedagógus. — Megkapták a magukét! —a nézett kemény ökleire hamiskás mosollyal Harcos Jóska. A legjobbakról is szólni kell még, akik mint Makarenkónak, Zadorov, Zoreny, Zsevelij és Burun, Krizsán elvtársnak segítenek eggyé, erőssé és nemessé kovácsolni a közösséget. Krizsán elvtársnak is meg van a maga Burma Alföldi Laci személyében, s akárcsak az említett komszomol i listák, ugyanúgy dolgoznak a közösségért Lipót László, Bokán Pál, Nagy József és a többi kislista., Reájuk támaszkodva mindig volt annyi ereje az idős pedagógusnak, hogy kezében tartsa a közösséget és megnyerje a fiúk szívét. Büszkék lehetnek ezek a fiúk nagyszerű, értékes munkájukra. Nagy-Miklós István" Követendő példa , fiz önköltségcsökkentési brigád munkája a Motorjavító Vállalatnál A gazdaságos termelés megvalósítása üzemeink legfontosabb feladata. Ennek szolgálatába kell állítani minden tevékenységet, hasznos eszközt. Se szeri, se száma annak, mennyi lehetőség kínálkozik ennek érdekében üzemeinkben, csak egy kis akarat, törekvés, felelősségérzet kell, felismerni, hogy a népjólét kedvező alakulásának egyedüli helyes útja a munkások kezében van, a jó minőségű, olcsó, több termelés visz előre bennünket ezen az úton. Ilyen helyes törekvésről, nagyszerű kezdeményezésről tettek tanúbizonyságot a közelmúltban a székesfehérvári Motorjavító Vállalatnál. Elöljáróban el kell azonban mondani, hogy a Motorjavító Vállalat — figyelembe véve sajátosságait — nem nyereséges üzem. De január óta fokozatosan tapasztalható javulás a gazdaságosság érdekében, hónapról-hónapra küzdenek a termelés és bér kedvező alakulásáért. A második negyedévben például teljes termelési tervüket 107,6, készárutervüket 106 százalékra teljesítenék és az első negyedévhez viszonyítva 10 százalékkal javult az önköltség. Ugyanakkor kötelezettségükhöz viszonyítva exporttervüket 113,1 százalékra teljesítették. Ezek az adatok fejlődésről tanúskodnak, de jól tudják a vállalatnál, hogy nagyon sok még a tennivaló a gazdaságosság megvalósulásáért. Az első komoly lépést ennek érdekében megtették a vállalatnál: még május közepén önköltségicsökkentési brigád alakult. A 15 tagú brigádot az osztályonként két-két fő, üzemenként szintén két-két fő műszaki és fizikai dolgozó alkotta, tehát a brigád lényegében egy kis testület volt. Többségében műszakiak voltak képviselve, de munkások is részt vettek a munkában. — A brigád azzal a céllal alakult — mondja Lőrincz József főmérnök, aki egyben vezetője is volt a brigádnak —, hogy elsősorban export gyártmányainkat, ezen belül egyes konstrukciókat felülvizsgálja, az alkatrészek előállításának idejét úgy csökkentse, módosítsa a technológiai eljárásokat, hogy a minőség változatlan maradjon, vagy jobb. A brigád a múlt héten fejezte be munkáját, miután „végigment“ a legfontosabb konstrukciókon. A főmérnökkel folytatott beszélgetés során kibontakozott az önköltségcsökkentési brigád másfél hónapos fáradságos, de a népgazdaság számára nagy hasznot hozó munkája, eredménye. Mert a brigád tagjai munkájukat munkaidő után végezték, rendszerint este 8-9-ig vitatkoztak egy-egy alkatrészen, néha még 10 óra is elmúlt már, amikor elhagyták az üzem kapuját. S így ment ez napról-napra, kitűztek mindig egy-egy rajzot a táblára s ízekre boncolva tanácskoztak arról, hogyan lehetne egyes műveleteket elhagyni, módosítani, import anyag helyett esetleg hazait használni. Egyszóval miként lehetne csökkenteni az önköltséget, végső soron mit lehetne a gazdaságosságért tenni. Persze a munkát azért előbbre vitte az is, hogy a megalakuláskor a vállalatvezetőség 15 000 forint célprémiumot ajánlott fel jutalmazásra A brigád lényegében a vállalat főprofilját, a három típusban készülő próbapadot vizsgálta felül, mely ugyan eddig is kivívta a külföldiek elismerését, de ezen exportcikk önköltsége a külföldi árhoz viszonyítva magas, tehát csökkenteni kell. Így került sor az 54 D próbapad alkatrészeinek megvizsgálására. Az eredmény: 3,3 százalékkal csökkenthető a munkaidő darabonként, ami éves viszonylatban 240 000 forintot jelent. Az 51 D típusú próbapadnál 1,8 százalékos munkaidőcsökkenés érhető el, azaz éves viszonylatban itt 78 000 forintot lehet megtakarítani. Az osztófelvizsgálónál pedig 9,6 százalékkal csökkenthető a munkaidő, ami éves viszonylatban 118 000 forintot jelent. Végeredményben a három profil önköltsége csak a munkaidő megrövidítésével éves viszonylatban hatrészt elhagytak, módosították a gyártást, könnyebbé tették a szerelést, munkadarabonként 350 forint megtakarítást értek el. Fogaskerékháznál például nem volt biztosítva eddig a kenési lehetőség, zajos volt a járás, módosítással lehetővé vált a kenés, zajtalan a járás. Ez ugyan nem jelent önköltségcsökkentést, de a minőség javulásával még jobban exportképessé tették a gyártmányt. Az is figyelemreméltó, hogy egyes helyeknél bronzról vasra tértek át, tehát importanyagot takarítanak meg, jobb, ésszerűbb az anyagfelhasználás. Az önköltségcsökentési brigád „takarékossági számláján“ tehát 436 000 forint van, de ez emelkedni fog, ha kiszámítják azt is, amit 436 600 forinttal csökkenthető, nem beszélve arról, hogy gazdaságosabb az anyagfelhasználás és egyes alkatrészeknél jobb minőség érhető el. Kiszámították, hogy ebből a 436 000 forintból öt darab kétszobás, összkomfortos lakást lehet építeni. Természetesen ez a 436 000 forint sok-sok apró alkatrészből tevődik össze, hiszen minden konstrukciót megvitattak. Például a sebességváltó mechanizmusának átdolgozásánál, ahol több ál 3. oldal. a jobb anyagfelhasználással érnek el és egyéb területen. Természetesen a gyakorlatban ez az összeg még nincs meg, hiszen a brigád most fejezte be munkáját. Bár egyes módosításokat már alkalmaznak, az új technológiai eljárásokat tartalmazó rajzok zöme most készül, ezek után lehet csak beszélni arról, hogy a gyakorlatban is érvényt szerezzenek az önköltségcsökkentésnek. Végeredményben a negyedév végén, de különösen az éves terv befejezésekor lehet majd látni, hogy az önköltségcsökkentési brigád milyen nemes münket végzett, komolyan hozzájárult a gazdaságossághoz. Másfél hónap munkája tehát már kézzelfogható, tények, adatok bizonyítják, hogy az új eljárások helyesek, jelentős mértékben csökkenthető az önköltség. A bizonyos 15 000 forintos jutalom kiosztására még nem került sor, de álljon itt néhány név azok dicséretére, akik a legjobban kivették részüket a munkából: Horváth Kálmán szerkesztésvezető, Hortobágyi Sándor technológiai osztályvezető, Zöld Sándor szerendei MEO-vezető, Keleti János, Szabó István technológusok, Németh József csoportvezető. Még csak annyit, az önköltségcsökkentési brigád munkája első lépés volt, komolyabb kezdeményezés a gazdaságosságért. De van még tennivaló, ezernyi lehetőség, és búcsúzáskor Lőrincz elvtárs is mondotta: sokat várunk a gyakorlatban eddigi módosításainktól, még többet azonban a jövőbeni törekvésektől. Azaz: a Motorjavító Vállalatnál nem állnak meg félúton, tovább csinálják a műszaki fejlesztést, hiszen a gazdaságos termelés megvalósításáért nap mint nap jól kell dolgozni. Heresznyei Tibor Székesfehérvári Köztársaság Filmszínház augusztus 1—7: A kuruzsló (francia) , Székesfehérvári Petőfi Filmszínház augusztus 1—4: Nyomok a hóban (szovjet), augusztus 5—7: Halló itt Gabriella (olasz), Sztálinváros! Dózsa Filmszínház augusztus 2—7: Vörös kocsma (francia), augusztus 8: Berlini románc (német), Sztálinvárosi Szabadság Filmszínház augusztus 2—4: Dankó Pista (magyar), augusztus 5—7: Gróf Monte Christo 1. rész (francia). __________________ FELVESZÜNK azonnali belépésre, állandó munkára KŐMŰVESEKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT, ASZTALOSOKAT és FESTŐKET. Családosoknak különélési pótlékot, négyhetenkénti hazautazási költséget fizetünk. Szállás és étkeztetés biztosítva van. Jelentkezési hely: ÉM. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre u. 13. Munkaügyi Osztály.