Fejér Megyei Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
- énlek, 1958. augu;stus 1. 1..IÉR MEriVFl HtRI AP ••Üzemi számvetés Nemcsak a megye, de az ország hasonló jellegű üzemei között is jelentős helyet foglal el a Székesfehérvári Könnyűipari Szeszámgépgyár. Dolgozóinak kezemunkáját nemcsak hazánkban, hanem külföldön is jól ismerik. De nemcsak ismerik, hanem nagyra is értékelik, mert a minőségre különösen az utóbbi években nem igen volt panasz. Kiváló munkájukkal sok elismerést és dicséretet vívtak ki maguknak, amellyel öregbítették a magyar szerszámgépgyártás hírnevét. Az ország szívéből kifutó hajók, vonatok, többek között a KSZG híres gépeit is viszik, eljuttatják Kínába, a Szovjetunióba, Egyiptomba, Olaszországba, Jugoszláviába és a föld kerekén még sok más országba. A KSZG márka eddig több nemzetközi kiállításon vett már részt, s mindenütt megnyerte a vásárlók, a szakemberek tetszését. Néhány évvel ezelőtt még messze voltak ettől a hírnévtől Jól emlékszünk rá, amikor a gyár nehézségekkel, akadályokkal küzdött, nehezen állta meg helyét hazai viszonylatban is Igaz, több oka volt ennek. Elsősorban fiatal volt a szakmunkásgárda ,nem esztendőben, hanem a gyakorlatban idő kellett hozzá, amíg a számukra új feladatot meg nem tudtak oldani, amíg elsajátították a szerszámgépgyártás minden fogását. A tapasztalat hiánya, a gyakorlatlanság következtében az üzem jónéhányszor nem teljesítette tervét, s a minőségben is bőven akadt kifogásolnivaló A munkások keresete alacsony volt, ami természetesen a munkakedvet sem növelte, inkább csökkentette. Az 1957-es esztendő döntő változást hozott. Az évekig ráfizetéssel dolgozó gyár jövedelmezővé vált, tekintélyes összegű nyereséget tett le a népgazdaság asztalára. Ebből a dolgozók meg is kapták méltó jutalmukat, az 1957-es gazdasági évre 365 000 forint nyereségrészesedést fizettek ki. Pártunk és kormányunk intézkedései nyomán a munkabérek is lényegesen emelkedtek, 1956-hoz viszonyítva mintegy 14,8 százalékkal. Régebben a gyár vezetői és dolgozói is inkább a mennyiségi termeléssel törődtek, a látszateredményekre törekedtek. Mg sokkal inkább a minőséggel törödn-amelynek me® is van az nm-’ menye. S amellett, a gyár teljesíti a mennyiségi tervét is. Az önköltség állandóan csökken. A mai bérezési forma, a megjavul munkafeltételek, a dolgozókkal való fokozottabb törődés és még sok más tényezők fontos feltételei voltak a gyár fejlődésének, a munka megjavulásának. E tényezők közül most csak egyet emelünk ki, az üzemi demokrácia kiszélesítését, a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak fokozottabb figyelembevételét. A gyár pártszervezete és igazgatósága különösen az utóbbi hónapokban nagy gondot fordít a dolgozók véleménynyilvánításának kibontakoztatására. S hogy egyetlen olyan, javaslat se menjen veszendőbe, amely segítséget jelent az üzem fejlődésében, minden üzemrészben rendszeresítettek egy javaslatnapló-félét. Ebbe mindenki beírhatja tapasztalatait, javaslatait. Meghatározott időközönként összeül egy bizottság, átnézik a bejegyzéseket és az illetékesek tudomására hozzák a felmerült kérdéseket. Ezután — kire mi vonatkozik — aláírják, hogy az illető dolgozó javaslatát mikorra valósítják meg. A bizottság nyolc nap elteltével újra előveszi a naplókat, s ellenőrzi a javaslatok végrehajtását. Nem egészen kiforrott módszer még ez, nem minden üzemben veszik elég komolyan. Mindenesetre, ha megfelelően foglalkoznak vele, jelentős eredmények forrása lehet, s azért is jó, mert ha valakinek egy jó ötlete támad, nem kell várni esetleg egy hónapig, a termelési értekezletig, hanem azonnal bejegyezheti. S végül: a szó elszáll, az írás megmarad. Jelentős összegeket fizetnek ki a közvetlen munkabéreken kívül is. .Ha csak az utazási, étkezési, üdülő fenntartási hozzájárulást számítjuk , évente az üzem dolgozóinak egyharmada részesül kedvezményes üdülésben, valamint a védő- és munkaruha juttatást, akkor is a gyár egy-egy dolgozójára évente 2119 forintot fizet ki béren felül. 1957-ben 217 ezer, 1958 első felében pedig 95 ezer forintot fizettek ki jutalomként. (Ezekben nincs beleszámítva a nyereségrészesedés.) Az üzem törődik a dolgozók magánérdekeivel is. 1957-ben 186 dolgozót részesítettek 43 ezer forint, 1958 első felében pedig 102 dolgozót 22 ezer forint segélyben. Ezenkívül ez év első félévében 5 500 forint szociális beruházást valósítottak meg az üzemben. Az elmúlt egy év alatt a gyár dolgozói közül 22 családnak adtak lakást, s ezenkívül további húszan kapcsolódtak be a kislakásépítkezésbe. Ezekhez az építkezésekhez az üzem — kedvezményes fuvar, homok, mész, használt tetőfedő anyagok, tégla és egyebek juttatásával — mintegy 100 ezer forint értékben járult hozzá. A pártszervezet a szakszervezeti bizottsággal és az üzemvezetőséggel közösen gondoskodtak a dolgozó anyákról is. Megszüntették a „harmadik műszakot”. Bent az üzemben mosókonyhát rendeztek be, mosógéppel, amely megkönnyíti a nők eme nehéz házimunkáját. Így fejlődött együtt a gyár, s a dolgozók helyzete rövid két év alatt pártunk és kormányunk helyes intézkedései nyomán. A megértés, a közös akarat megelégedést és olyan légkört teremtett, amelyben minden feladatot könynyebb megoldani, s ennek nyomán az egyéni és társadalmi érdeknek megfelelő eredményeket értek el S minél szebbek, minél nagyobbak ezek az eredmények, annál többet várhatnak a jövőtől, mert azok mind együttesen is, külön-külön is újabb sikerek forrásai. K.D. 50—60 új belépőre számítanak Befejezték a cséplést, de már tarlóhántásit is az a sószentiváni Rákóczi Termelőszövetkezetben. Bár az időjárás kedvezőtlen volt, a tagok mégis jó kalászos termésről számolnak be. Az őszi árpájuk 9 kiló híján 14 mázsát, az őszi búzájuk 12 mázsa 80 kilót, a rozs 11 mázsát, a zab pedig 10 mázsa 50 klót adott holdanként. A 48 hold árpatarlóba Redking kukoricát vetettek, amely helyenként 60—70 centiméter magas. A meleg, párás időben gyönyörűen fejlődik. Sokat várnak a maglucernáktól. Holdanként 2 mázsára becsülik a tiszta magtermését. A termelőszövetkezet az általánosságban termelt növényeken kívül foglalkozik málnatermesztéssel és gyümölcstermeléssel. Alig múlt két éve, hogy 31 holdon telepítették a gyümölcsöst, amelyet igen nagy gonddal ápolnak, s bíznak a gazdag termőrefordulásban. 650 négyszögöl málnájuk 6 000 forint tiszta jövedelmet hozott a tagságnak. A tervük, hogy saját erőből egy 24 kalapácsos darálót vásárolnak és szerelnek be a tanyába. A darálóház építésén kívül megkezdték egy száz férőhelyes modern sertésistálló építését is. Mindkettőt még ez évben befejezik. Patronálóik, — a Csepeli Erőmű dolgozói — igen sokat éepítenek a tsz-nek. A közelmúltban egy vízszivattyút tartállyal felszerelve ajándékoztak a tsz-nek. Vállalták egyéb villanymotorok beszerzését és felszerelését is. A tsz zuhanyozójának építését is ők végzik el, s az ehhez való felszerelést már le is szállították Budapestről. Ők szerelték be a szövetkezetbe a villanyt is. Igen sokat gyarapodott ebben az évben a termelőszövetkezet állatállománya. Főleg a szarvasmarha- és juhtenyészetet fejlesztették. A termelőszövetkezet jó munkájának, a várható jó eredményeknek máris megvan a jelentősége. Körülbelül 50— 62 új belépőre számítanak zárszámadáskor. Sz. S. az asószentiváni „Rákócziban44 Ilikor a vállalathoz került, 1, 1952-ben, nem is sejtette, legmerészebb álma sem jutott el odáig, hogy valaha igazgató lesz. Szerette a gépház zúgását, morajló, zakatoló zaját, megszokta a gépek forgását. Dolgozott, ellátta kötelességét úgy, mint a többi asztalos, festő, vagy éppen lakatos. Talán csak annyiban különbözött némelyik társától, hogy nagy akaratereje, nyugtalan természete volt. Soha nem nyugodott bele abba, ami volt, mindig jobbról, szebbről álmodozott. Ha elérte a száztíz százalékot, utána nem adta alább 115-nél. És Pallagh Károly tavaly, az év elején a Bútoripari Vállalat igazgatója lett. Jó tulajdonsága ma is megvan. Mindennap többettöbbet akar. Pedig de nehéz volt a kezdet! Ám rövid idő alatt megszűnt a kezdeti bizonytalanság. Mégis csak igaza lett Kovács elvtársnak, az ipari osztály vezetőjének. Akkortájt azt tartotta, hogy jó igazgató lesz ebből a Pallagh-ból. A munkásigazgató ma több mint száz ember munkájáért, sorsáért felel. Becsülik, szeretik, mert harcos, mert kommunista. Bis azért, mert még most is nyugtalan ember. S pallagh Károly az egyszerűséget, a közvetlenséget már szüleitől megtanulta, ők is munkásemberek, fiukat is erre tanították. Lett is belőle jó szakember. És most már azt mondhatják az öregek jogos, igaz büszkeséggel: — Igazgató lett a Karcsi. — Nagy akaraterő kellett ahhoz — emlékszik vissza Pallagh elvtére —, hogy megállják a lábamon. Azt mondtam magamban: ha már idetettek, ne hátrálj, nemenj visszafelé egy tapodtat sem. Úgy érzem, ezt sikerült betartanom. Külsőleg is egyszerű benyomást kelt. Hanghordozása sima, kezével nem gesztikulál, csak akkor használja, ha valamit nagyon meg akar magyarázni. Ilyenkor viszont úgy mutogat, hogy szinte nehéz követni szemmel. Arca közepén két mély barázda vonul végig. Hiába, az idő nem múlik el nyomtalanul. A testből elvesz, az észhez hozzátesz. Mert okosodott, igen sokat művelődött ebben a másfél esztendőben. Nemcsak azt tudja, amit egy igazgatónak tudnia kell, hanem szinte mindenhez hozzá tud szólni: a művészethez, építészethez, zenéhez. Tudja, hogy lépést kell tartani az országot átformáló hatalmas irammal. Idén sokat tett azért, hogy a vállalat mindig eredménnyel zárjon egy-egy időszakot. — Mert az a fontos, — mondja mosolyogva —, hogy jól menjen a munka. Ehhez viszont az kell, hogy a munkások örömmel dolgozzanak. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Az öröm egyebek között akkor van, ha jó pénzt kapnak a tarsolyba a munkások. De ez csak akkor lehetséges, ha van mögötte termelés is. Milyen könnyű ezt így kimondani. Megtenni annál nehezebb. Igazságot teremteni úgy, hogy a több mint száz ember ne vethesse szemére: elmentél közülünk, s most kivételeket csinálsz. Ezért állították vissza például a normarendszert még 57 tavaszán. Munka van bőségesen, dolgozzon mindenki tudása szerint. Kapják az után a fizetést. Ez az igazságos. * A vállalat termelése közel négy év alatt négymillió forinton túl növekedett. Ma már nyolcmillió forintos tervet teljesítenek. És hogy lendültek felfelé, negyedévről-negyedévre többet adtak. És amikor a tanács azt mondta, hogy a következő évben enynyivel és ennyivel többet kell termelni, felszisszentek. Hogyan? Miből? Mindkettőre választ kaptak. Anyagot biztosítanak. Az első kérdésre meg csak annyit mondtak: találjátok ki a módját, rátok van bízva. Dirmegett, dörmögött még egy darabig az igazgató, a főkönyvelő is, de „rávertek” az év végén a feszített tervre is. Ezért kaphattak elég szépen például nyereségrészesedést ez év tavaszán. Amikor érdeklődünk, hogy jelenleg mi a problémájuk, szinte gondolkodás nélkül vágja rá. •— Nagyon feszített a terv... * Sorolja aztán mindazt, ami baj, gond. Beruházás nincs. Műhelyek bővítésére sincs lehetőség. De tervfeszítés az mindig van. Néhány szakember mellé nem tudnak adni segédmunkást, mert nincs rá béralap, így viszont gépen dolgozni elég veszélyes. Nincs aki elszedje az anyagot. Szakmunkás tolja a kocsit az udvaron, szállítja az anyagot. Pedig hasznosabb munkával is eltölthetné az idejét. Az anyagátvevésnél nincs ember. Meg kellene pontosan állapítani, hogy amit a központból leküldtek, az annyi-e, mint amennyit írtak. Mert csak hiányozzon minden szál deszkánál fél centiméter, az is majd egy köbmétert tesz ki vagononként. A munka tervszerűtlen, a sok külső ok miatt nincs kidolgozott munkamenet. Hol azon mérgelődik, hogy a munkások nem egyszerre veszik ki a két-három hét szabadságot, hanem apránként, hol pedig örül ennek, mert nem volna, akit a szabadságon lévő helyére állítana. Kellene egy teherautó is. Egylovas kocsijuk van, de az nagyon keveset bír. Havonta 4—5000 forintot fizetnek fuvarozásra. A teherautó egy éven belül kifizetné magát, mégsem kapnak. A festőrészleg felállítása — 80 000 forint — egy éven belül visszafizetné a beruházást. De hát a tanácsnál nincs keretlehetőség. Pedig mostanában semmi kilátás nincs arra, hogy kitelepülnek a város szélére. A rendelet tiltja azt is, hogy magánosnál festessenek. Mégis rájuk szorulnak, mert nincs festőrészlegük. Megannyi panasz, melyek kivizsgálása bizony csak segíthetne a helyzeten. Reméljük, egyszer ennek is eljön az ideje. * Addig is, amíg erre sor kerül, mit csinál Pallagh Károly ** elvtárs? Dolgozik úgy mint eddig, sőt jobban, mert őt a nagyobb feladatok nagyobb tettekre buzdítják. Ilyen ő, a munkásigazgató. ■■ ORSOVAI TIBOR * Munkásigazgató s Érdekes statisztika Ha az első kaszavágástól a raktározásig minden munkafolyamatot kézzel végeznek (a cséplést is beleértve), akkor egy holdra 13,5 munkaegységet kell fordítani. Ez a 160 hold gabonaterületükre számítva 2160 munkaegységet jelentene, amelynek az értéke 151 200 forint, mivel a terv szerint az idén egy munkaegység 70 forintot ér. Ezzel szemben a kombájnnal aratott gabona minden holdjára csupán 3,26 munkaegységet kell fordítani, figyelembe véve minden munkafolyamatot A 160 holdnyi gabona learatása tehát összesen 36 500 forintba kerül, mivel az összes ráfordított munkaegység 521, körülbelül egynegyede az előbbinek. Ha ehhez a gépállomási díjat is hozzáadjuk, összesen 71 500 forintot tesz ki a 160 holdnyi gabona betakarításának összege. A termelőszövetkezet kombájnnal aratott és csépelt, tehát 82.260 forintot takarított meg, minden mázsa gabona 31 forinttal került olcsóbba A székesfehérvári Szabad Élet Tsz elnöke, Varjas Gyula elvtárs, érdekes statisztikát készített, amelyet a legközelebbi közgyűlésen ismertet a termelőszövetkezet tagságával. Kiszámította, hogy mennyivel olcsóbba kerül a gépi aratás, mint a kézi. A Terményforgalmi Vállalat ötven százalékra teljesítette felvásárlási tervét. A terményraktárakban eddig mintegy 1600 vagonnyi új gabona gyűlt össze. Az első kategóriába tartozó telepek versenyében első a sárosdi 46,2, második a sárbogárdi 45,4, harmadik a sárkeresztúri telep 44,6 százalékkal. A második kategóriában első az előszállási telep 80,5, második az alapi 67,4, harmadik a szabadhídvégi telep 46,3 százalékos tervteljesítéssel. A cséplési munkák megyeszerte folyamatosan haladnak. A hét elején már minden községben szervezetten folytak a munkák. 1. oldal. A rácalmási Új Világ Termelőszövetkezet igen szép eredménnyel dolgozik ebben az évben. Már befejezték a cséplést, s a tagok a növényápolási munkákat végzik, az utolsó nyári gazda kapálást, hogy az eddig mutatkozó jó termés, betakarításkor valóság legyen. Különösen kukoricájukra büszkék. A közel ötven holdon 30 mázsás termést várnak. Hasonlóan jónak ígérkezik a napraforgó is. A jó takarmánytermés csak akkor lesz igazán kifizetődő, ha mellette növeljük az állatok létszámát, s a takarmányt az állatokba feletetve értékesítjük —vallják a tsz tagjai. Szaporították is az idén állataik létszámát. Van 20 darab szerződéses hízómarhájuk, s a meglévő fejősök számát rövidesen még 10-zel növelik.