Fejér Megyei Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

- énlek, 1958. augu;stus 1. 1..IÉR MEriVFl HtRI AP ••Üzemi számvetés Nemcsak a megye, de az ország hasonló jellegű üzemei kö­zött is jelentős helyet foglal el a Székesfehérvári Könnyűipari Szeszámgépgyár. Dolgozóinak ke­­zemunkáját nemcsak hazánkban, hanem külföldön is jól ismerik. De nemcsak ismerik, hanem nagyra is értékelik, mert a mi­nőségre különösen az utóbbi években nem igen volt panasz. Kiváló munkájukkal sok elisme­rést és dicséretet vívtak ki ma­guknak, amellyel öregbítették a magyar szerszámgépgyártás hír­nevét. Az ország szívéből kifutó ha­jók, vonatok, többek között a KSZG híres gépeit is viszik, el­­juttatják Kínába, a Szovjetunió­ba, Egyiptomba, Olaszországba, Jugoszláviába és a föld kerekén még sok más országba. A KSZG márka eddig több nemzetközi ki­állításon vett már részt, s min­denütt megnyerte a vásárlók, a szakemberek tetszését. Néhány évvel ezelőtt még messze voltak ettől a hírnévtől Jól emlékszünk rá, amikor a gyár nehézségekkel, akadályok­kal küzdött, nehezen állta meg helyét hazai viszonylatban is Igaz, több oka volt ennek. Első­sorban fiatal volt a szakmunkás­­gárda ,nem esztendőben, hanem a gyakorlatban­ idő kellett hozzá, amíg a számukra új feladatot meg nem tudtak oldani, amíg el­sajátították a szerszámgépgyártás minden fogását. A tapasztalat hiánya, a gyakorlatlanság követ­keztében az üzem jónéhányszor nem teljesítette tervét, s a mi­nőségben is bőven akadt kifogá­solnivaló A munkások keresete alacsony volt, ami természetesen a munkakedvet sem növelte, in­kább csökkentette. Az 1957-es esztendő döntő vál­tozást hozott. Az évekig ráfize­téssel dolgozó gyár jövedelme­zővé vált, tekintélyes összegű nyereséget tett le a népgazdaság asztalára. Ebből a dolgozók meg is kapták méltó jutalmukat, az 1957-es gazdasági évre 365 000 forint nyereségrészesedést fizettek ki. Pártunk és kormányunk intéz­kedései nyomán a munkabérek is lényegesen emelkedtek, 1956-hoz viszonyítva mintegy 14,8 száza­lékkal. Régebben a gyár vezetői és dolgozói is inkább a mennyiségi termeléssel törődtek, a látszatered­­ményekre törekedtek. Mg sokkal inkább a minőséggel törödn-­­­amelynek me® is van az nm-’ menye. S amellett, a gyár teljesíti a mennyiségi tervét is. Az önköltség állandóan csökken. A mai bérezési forma, a megjavul munkafeltételek, a dolgozókkal való fokozottabb törődés és még sok más ténye­zők fontos feltételei voltak a gyár fejlődésének, a munka megjavulásának. E tényezők kö­zül most csak egyet emelünk ki, az üzemi demokrácia kiszélesíté­sét, a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak fokozottabb figye­lembevételét. A gyár pártszervezete és igaz­gatósága különösen az utóbbi hó­napokban nagy gondot fordít a dolgozók vélemény­nyilvánításá­nak kibontakoztatására. S hogy egyetlen olyan, javaslat se men­jen veszendőbe, amely segítséget jelent az üzem fejlődésében, min­den üzemrészben rendszeresítet­tek egy javaslatnapló-félét. Ebbe mindenki beírhatja tapasztalatait, javaslatait. Meghatározott időkö­zönként összeül egy bizottság, át­nézik a bejegyzéseket és az ille­tékesek tudomására hozzák a fel­merült kérdéseket. Ezután — ki­re mi vonatkozik — aláírják, hogy az illető dolgozó javaslatát mikorra valósítják meg. A bizott­ság nyolc nap elteltével újra elő­veszi a naplókat, s ellenőrzi a ja­vaslatok végrehajtását. Nem egé­szen kiforrott módszer még ez, nem minden üzemben veszik elég komolyan. Mindenesetre, ha meg­felelően foglalkoznak vele, jelen­tős eredmények forrása lehet, s azé­rt is jó, mert ha valakinek egy jó ötlete támad, nem kell várni esetleg egy hónapig, a termelési értekezletig, hanem azonnal beje­gyezheti. S végül: a szó elszáll, az írás megmarad. Jelentős összegeket fizetnek ki a közvetlen munkabéreken kívül is. .Ha csak az utazási, étkezési, üdülő fenntartási hozzájárulást számítjuk , évente az üzem dol­gozóinak egyharmada részesül kedvezményes üdülésben, vala­mint a védő- és munkaruha jut­tatást, akkor is a gyár egy-egy dolgozójára évente 2119 forintot fizet ki béren felül. 1957-ben 217 ezer, 1958 első felében pedig 95 ezer forintot fizettek ki jutalom­ként. (Ezekben nincs beleszámít­va a nyereségrészesedés.) Az üzem törődik a dolgozók magán­érdekeivel is. 1957-ben 186 dol­gozót részesítettek 43 ezer forint, 1958 első felében pedig 102 dol­gozót 22 ezer forint segélyben. Ezenkívül ez év első félévében 5 500 forint szociális beruházást valósítottak meg az üzemben. Az elmúlt egy év alatt a gyár dolgozói közül 22 családnak ad­tak lakást, s ezenkívül további húszan kapcsolódtak be a kisla­kásépítkezésbe. Ezekhez az épít­kezésekhez az üzem — kedvezmé­nyes fuvar, homok, mész, hasz­nált tetőfedő anyagok, tégla és egyebek juttatásával — mintegy 100 ezer forint értékben járult hozzá. A pártszervezet a szak­­szervezeti bizottsággal és az üzemvezetőséggel közösen gon­doskodtak a dolgozó anyákról is. Megszüntették a „harmadik mű­szakot”. Bent az üzemben mosó­konyhát rendeztek be, mosógép­pel, amely megkönnyíti a nők eme nehéz házimunkáját. Így fejlődött együtt a gyár, s a dolgozók helyzete rövid két év alatt pártunk és kormányunk he­lyes intézkedései nyomán. A meg­értés, a közös akarat megelége­dést és olyan légkört teremtett, amelyben minden feladatot köny­­nyebb megoldani, s ennek nyo­mán az egyéni és társadalmi ér­deknek megfelelő eredményeket értek el S minél szebbek, minél nagyobbak ezek az eredmények, annál többet várhatnak a jövő­től, mert azok mind együttesen is, külön-külön is újabb sikerek forrásai. K.­D. 50—60 új belépőre számítanak Befejezték a cséplést, de már tarlóhántásit is az a sószen­t­­­iváni Rákóczi Termelőszövet­kezetben. Bár az időjárás ked­vezőtlen volt, a tagok mégis jó kalászos termésről szá­molnak be. Az őszi árpájuk 9 kiló híján 14 mázsát, az őszi búzájuk 12 mázsa 80 kilót, a rozs 11 mázsát, a zab pedig 10 mázsa 50 klót adott holdan­ként. A 48 hold árpatarlóba Red­­king kukoricát vetettek, amely helyenként 60—70 centiméter magas. A meleg, párás időben gyönyörűen fejlődik. Sokat várnak a maglucernáktól. Holdanként 2 mázsára becsü­lik a tiszta magtermését. A termelőszövetkezet az ál­talánosságban termelt növé­nyeken kívül foglalkozik mál­natermesztéssel és gyümölcs­­termeléssel. Alig múlt két éve, hogy 31 holdon telepítették a gyümölcsöst, amelyet igen nagy gonddal ápolnak, s bíz­nak a gazdag termőrefordulás­­ban. 650 négyszögöl málnájuk 6 000 forint tiszta jövedelmet hozott a tagságnak. A tervük, hogy saját erőből egy 24 kalapácsos darálót vá­sárolnak és szerelnek be a ta­nyába. A darálóház építésén kívül megkezdték egy száz férőhelyes modern sertésistálló építését is. Mindkettőt még ez évben befejezik. Patronálóik, — a Csepeli Erőmű dolgozói — igen sokat éepítenek a tsz-nek. A közel­múltban egy vízszivattyút tar­tállyal felszerelve ajándékoz­tak a tsz-nek. Vállalták egyéb villanymotorok beszerzését és felszerelését is. A tsz zuhanyo­zójának építését is ők végzik el, s az ehhez való felszerelést már le is szállították Buda­pestről. Ők szerelték be a szö­vetkezetbe a villanyt is. Igen sokat gyarapodott eb­ben az évben a termelőszövet­kezet állatállománya. Főleg a szarvasmarha- és juhtenyésze­­tet fejlesztették. A termelőszövetkezet jó munkájának, a várható jó eredményeknek máris megvan a jelentősége. Körülbelül 50— 62 új belépőre számítanak zár­számadáskor. Sz. S. az a­s­ószentiváni „Rákócziban44 I­l­ikor a vállalathoz került, 1,­ 1952-ben, nem is sejtette, legmerészebb álma sem jutott el odáig, hogy valaha igazgató lesz. Szerette a gépház zúgását, morajló, zakatoló zaját, megszok­ta a gépek forgását. Dolgozott, ellátta kötelességét úgy, mint a többi asztalos, festő, vagy éppen lakatos. Talán csak annyiban kü­lönbözött némelyik társától, hogy nagy akaratereje, nyugtalan ter­mészete volt. Soha nem nyugodott bele abba, ami volt, mindig jobbról, szebbről álmodozott. Ha elérte a száztíz százalékot, utána nem adta alább 115-nél. És Pallagh Károly tavaly, az év elején a Bútoripari Vállalat igazgatója lett. Jó tulajdonsága ma is megvan. Mindennap többet­­többet akar. Pedig de nehéz volt a kezdet! Ám rövid idő alatt megszűnt a kezdeti bizonytalanság. Mégis csak igaza lett Kovács elvtársnak, az ipari osztály vezetőjének. Akkortájt azt tartotta, hogy jó igazgató lesz ebből a Pallagh-ból. A munkásigazgató ma több mint száz ember munkájáért, sor­sáért felel. Becsülik, szeretik, mert harcos, mert kommunista. Bis azért, mert még most is nyugtalan ember. S pallagh Károly az egyszerűséget, a közvetlenséget már szüleitől megtanulta, ők is munkásemberek, fiukat is erre tanították. Lett is belőle jó szakember. És most már azt mondhatják az öregek jogos, igaz büszkeséggel: — Igazgató lett a Karcsi. — Nagy akaraterő kellett ahhoz — emlékszik vissza Pallagh elvtére —, hogy megállják a lábamon. Azt mondtam magamban: ha már idetettek, ne hátrálj, ne­­menj visszafelé egy tapodtat sem. Úgy érzem, ezt sikerült betartanom. Külsőleg is egyszerű benyomást kelt. Hanghordozása sima, ke­zével nem gesztikulál, csak akkor használja, ha valamit nagyon meg akar magyarázni. Ilyenkor viszont úgy mutogat, hogy szinte nehéz követni szemmel. Arca közepén két mély barázda vonul végig. Hiába, az idő nem múlik el nyomtalanul. A testből elvesz, az észhez hozzátesz. Mert okosodott, igen sokat művelődött ebben a másfél eszten­dőben. Nemcsak azt tudja, amit egy igazgatónak tudnia kell, ha­nem szinte mindenhez hozzá tud szólni: a művészethez, építészet­hez, zenéhez. Tudja, hogy lépést kell tartani az országot átformáló hatal­mas irammal. I­dén sokat tett azért, hogy a vállalat mindig eredménnyel­­ zárjon egy-egy időszakot. — Mert az a fontos, — mondja mosolyogva —, hogy jól men­jen a munka. Ehhez viszont az kell, hogy a munkások örömmel dolgozzanak. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Az öröm egye­bek között akkor van, ha jó pénzt kapnak a tarsolyba a munká­sok. De ez csak akkor lehetséges, ha van mögötte termelés is. Milyen könnyű ezt így kimondani. Megtenni annál nehezebb. Igazságot teremteni úgy, hogy a több mint száz ember ne vet­hesse szemére: elmentél közülünk, s most kivételeket csinálsz. Ezért állították vissza például a norma­rendszert még 57 tavaszán. Munka van bőségesen, dolgozzon mindenki tudása szerint. Kap­ják az után a fizetést. Ez az igazságos. * A vállalat termelése közel négy év alatt négymillió forinto­n túl növekedett. Ma már nyolcmillió forintos tervet telje­­sítenek. És hogy lendültek felfelé, negyedévről-negyedévre többet ad­tak. És amikor a tanács azt mondta, hogy a következő évben eny­­nyivel és ennyivel többet kell termelni, felszisszentek. Hogyan? Miből? Mindkettőre választ kaptak. Anyagot biztosítanak. Az első kérdésre meg csak annyit mondtak: találjátok ki a módját, rátok van bízva. Dirmegett, dörmögött még egy darabig az igazgató, a főköny­velő is, de „rávertek” az év végén a feszített tervre is. Ezért kap­hattak elég szépen például nyereségrészesedést ez év tavaszán. Amikor érdeklődünk, hogy jelenleg mi a problémájuk, szinte gondolkodás nélkül vágja rá. •— Nagyon feszített a terv... * Sorolja aztán mindazt, ami baj, gond. Beruházás nincs. Műhelyek bővítésére sincs lehetőség. De terv­feszítés az mindig van. Néhány szakember mellé nem tudnak adni segédmunkást, mert nincs rá béralap, így viszont gépen dolgozni elég veszélyes. Nincs aki elszedje az anyagot. Szakmunkás tolja a kocsit az ud­varon, szállítja az anyagot. Pedig hasznosabb munkával is eltölt­­hetné az idejét. Az anyagátvevésnél nincs ember. Meg kellene pontosan állapítani, hogy amit a központból leküldtek, az annyi-e, mint amennyit írtak. Mert csak hiányozzon minden szál deszká­nál fél centiméter, az is majd egy köbmétert tesz ki vagononként. A munka tervszerűtlen, a sok külső ok miatt nincs kidolgozott munkamenet. Hol azon mérgelődik, hogy a munkások nem egy­szerre veszik ki a két-három hét szabadságot, hanem apránként, hol pedig örül ennek, mert nem volna, akit a szabadságon lévő he­lyére állítana. Kellene egy teherautó is. Egylovas kocsijuk van, de az nagyon keveset bír. Havonta 4—5000 forintot fizetnek fuvaro­zásra. A teherautó egy éven belül kifizetné magát, még­sem kap­nak. A festőrészleg felállítása — 80 000 forint — egy éven belül visszafizetné a beruházást. De hát a tanácsnál nincs keret­lehető­ség. Pedig mostanában semmi kilátás nincs arra, hogy kitelepül­nek a város szélére. A rendelet tiltja azt is, hogy magánosnál fes­tessenek. Mégis rájuk szorulnak, mert nincs festőrészlegük. Megannyi panasz, melyek kivizsgálása bizony csak segíthetne a helyzeten. Reméljük, egyszer ennek is eljön az ideje. * A­ddig is, amíg erre sor kerül, mit csinál Pallagh Károly ** elvtárs? Dolgozik úgy mint eddig, sőt jobban, mert őt a nagyobb feladatok nagyobb tettekre buzdítják. Ilyen ő, a munkásigazgató. ■■ ORSOVAI TIBOR * Munkásigazgató s Érdekes statisztika Ha az első kaszavágástól a raktározásig minden munkafo­lyamatot kézzel végeznek (a cséplést is beleértve), akkor egy holdra 13,5 munkaegysé­get kell fordítani. Ez a 160 hold gabonaterületükre szá­mítva 2160 munkaegységet je­lentene, amelynek az értéke 151 200 forint, mivel a terv szerint az idén egy munka­egység 70 forintot ér. Ezzel szemben a kombájnnal aratott gabona minden holdjára csu­pán 3,26 munkaegységet kell fordítani, figyelembe véve minden munkafolyamatot A 160 holdnyi gabona learatása tehát összesen 36 500 forintba kerül, mivel az összes ráfordí­tott munkaegység 521, körül­belül egynegyede az előbbinek. Ha ehhez a gépállomási díjat is hozzáadjuk, összesen 71 500 forintot tesz ki a 160 holdnyi gabona betakarításának össze­ge. A termelőszövetkezet kom­bájnnal aratott és csépelt, te­hát 82.260 forintot takarított meg, minden mázsa gabona 31­ forint­tal került olcsóbba A székesfehérvári Szabad Élet Tsz elnöke, Varjas Gyula elvtárs, érdekes statisztikát ké­szített, amelyet a legközelebbi közgyűlésen ismertet a terme­lőszövetkezet tagságával. Ki­számította, hogy mennyivel ol­csóbba kerül a gépi aratás, mint a kézi. A Terményforgalmi Vállalat ötven százalékra teljesítette fel­­vásárlási tervét. A terményraktá­rakban eddig mintegy 1600 va­­gonnyi új gabona gyűlt össze. Az első kategóriába tartozó tele­pek versenyében első a sárosdi 46,2, második a sárbogárdi 45,4, harmadik a sárkeresztúri telep 44,6 százalékkal. A második ka­tegóriában első az előszállási te­lep 80,5, második az alapi 67,4, harmadik a szabadhídvégi telep 46,3 százalékos tervteljesítéssel. A cséplési munkák megyeszer­­te folyamatosan haladnak. A hét elején már minden községben szervezetten folytak a munkák. 1. oldal. A rácalmási Új Világ Termelőszövetkezet igen szép eredménnyel dolgozik ebben az évben. Már befejezték a csép­lést, s a tagok a növényápolási munkákat végzik, az utolsó nyári gazd­a kapálást, hogy az eddig mutatkozó jó termés, betakarítás­kor valóság legyen. Különösen ku­koricájukra büszkék. A közel öt­ven holdon 30 mázsás termést vár­nak. Hasonlóan jónak ígérkezik a napraforgó is. A jó takarmánytermés csak ak­kor lesz igazán kifizetődő, ha mel­lette növeljük az állatok létszá­mát, s a takarmányt az állatokba feletetve értékesítjük —vallják a tsz tagjai. Szaporították is az idén állataik létszámát. Van 20 darab szerződéses hízómarhájuk, s a meglévő fejősök számát rövidesen még 10-zel növelik.

Next