Fejér Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Szerda, 1958. október 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az etyeki kommunisták eredményes munkája Az év elején Etyeken több elv­társ kétségbe vonta a felsőbb pártszervek törekvésének helyes­ségét, hogy a termelőszövetkeze­tekben külön pártszervezeteket kell kialakítani, amint arra lehe­tőség van. Sok helyen az volt a helyzet, hogy a tűz párttagjai a községi alapszervezetekhez tartoz­tak még akkor is, ha már elegen voltak egy önálló pártszervezet megalakításához. Azzal érveltek, hogy ha több felé szakadnak gyengébbek lesznek, a nagyobb feladatokat nem tudják egymás­tól elkülönülve­­megoldani. Gon­doltak itt többek között a mező­­gazdaság szocialista átszervezé­sére. Mert azt nem titkolták, hogy minden törekvésük e nagy feladat végrehajtására irányul. Természetesen a felsőbb szer­vek határozatát végrehajtották és megalakultak a pártszerveze­tek az Újélet, a Béke és a Kos­suth termelőszövetkezetekben hat, nyolc, illetve hét taggal. S a párt­­szervezetek munkája rövidesen éreztette hatását mindenütt. Megsyilárdult a munkafegyelem, rendszeresebb, tervszerűbb lett a munka, javult a közösségi szel­lem, az egymás iránti megbecsü­lés. Addig, amíg a községi párt­­szervezethez tartoztak a tsz párt­tagjai, kevesebb figyelmet tudtak fordítani ezekre a problémákra, mert jórészt a községet érintő ál­talános kérdésekkel foglalkoztak. A gyakorlatban aztán kiderült, hogy mégis helyes lépés volt a tsz pártszervezetek megalakítása, ha csak egy tényt veszünk is fi­gyelembe, például a mezőgazda­ság szocialista átalakításának fel­adatát. Éppen a pártszervezetek mun­kája hozta meg azt a kedvező változást, hogy a termelőszövet­kezetek vonzóbbak lettek, egyre többen ismerték el a közös gaz­dálkodás előnyét. Mert a szaksze­rű, tervszerű gazdálkodás, a több műtrágya használat, az állatte­nyésztés fejlesztése, a mélyebb szántás, a jobb kapálás, az idejé­ben végzett munka mögött ott van a pártszervezetek, nevelő, mozgósító, politikai felvilágosító munkája is. Nem olyan egyszerű volt azt elérni, hogy minden ter­melőszövetkezet magasabb ter­mésátlagot érjen el gabonából, mint az egyéni parasztok. De el­érték, mert a pártszervezetek jól dolgoztak a közös érdekért és a kommunisták egyénenként is példát mutattak. Vitathatatlan fölényt vívtak ki a nagyüzem számára. Nehéz is volna ezt a fö­lényt elvitatni ott, ahol még olyan egyéni paraszt is van, aki négy holdon összesen 382 kiló búzát termelt. Jóllehet, nemcsak a sa­ját hibájából. Az aszály nagy pusztítást végzett, de ez nem kí­mélte a tsz-ek termését sem, amelyek néhány kilóval nyolc mázsa alatt maradtak. Etyeken a három tsz jól dolgozott az idén és szépen fejlődött. Erről nem is­ hallgattak az agitátorok. A pártszervezeteket a külön­válás nem akadályozta abban, hogy a falusi politikai munka megjavuljon, közelebbről, a ter­melőszövetkezetek számszerű fej­lesztésében is összefogjanak. Kö­zösen láttak munkához. Vala­mennyi pártszervezet kommunis­táiból megszervezték az egységes népnevelő hálózatot, elosztották maguk között az ut­cákat, házakat és kettesével azóta is felkeresik a dolgozó paraszto­kat otthonukban, elbeszélgetnek velük a napi politikáról, jelenük­ről, jövőjükről. Ebben a munká­ban az ér nagyon sokat, hogy az egyik népnevelő minden párban tsz-tag. Tehát nem küldik, ha­nem hívják a dolgozó parasztokat a tsz-be. S nem üres „kézzel” jár­nak, mert a községi pártszerve­zet gondoskodik arról, hogy há­romhetenként rendszeresen nép­nevelő értekezletet tartanak, tájé­koztatják őket, érveket adnak ne­kik, ők pedig elmondják tapaszta­lataikat, választ kérnek e munka közben felmerült problémákra. A csaknem nyolcvan népnevelő munkáját különösen az elmúlt egy hónap alatt igen szép ered­mények kísérik. Idős Apró Ist­­vánné elvtársnő, a községi párt­­szervezet titkára érthető örömmel és bizakodással beszélt erről a napokban. Napról-napra több dol­gozó paraszt érti meg a szövetke­zés előnyét és válnak maguk is a szövetkezés meggyőződéses har­cosává. Még augusztus végén tör­tént, hogy Kovács Gyula nyolc­holdas dolgozó paraszt, a községi népfront bizottság elnöke belé­pett a tsz-be. Az ő példáját kö­vették Gálfi Boldizsár 11 és Job­bik Ferenc 9 holdas dolgozó pa­rasztok. Mindhárman tekintélyes gazdák. Nem sokkal utánuk alig másfél hét alatt a Kossuth Tsz-be hat, a Béke Tsz-be hét, az Újélet Tsz-be nyolc új belépő jelentkezett. De ezzel nem szűnt meg az érdeklő­dés, most például a Kossuth Tsz­­be a legutóbbi közgyűlésen is nyolc jelentkezőből ötöt felvettek a tagok sorába. Az Újéletben szeptember 25-én 12 kérelmező felvételét tárgyalták, s a Békében a 27-i közgyűlésen két dolgozó paraszt befogadásáról kellett dön­teni. S a kérelmek tovább szaporodnak, a Kossuth Tsz-be már újra van­nak megtárgyalni való belépési nyilatkozatok. Így megy ez Etye­ken mostanában. Nem titkolják az elvtársak azt a céljukat sem, hogy szeretnék elérni minél előbb a szövetkezeti községgé alakulást. Nem kétséges, hogyha továbbra is ilyen módszeresen, állandóan és következetesen, lelkesen dol­goznak, az eredmény nem marad el. Amint látjuk azonban, az eddigi eredményekhez az kellett, hogy a tsz-ben megerősítsék a pártszer­vezet politikai munkáját, s ugyan­ekkor össze kellett fogniuk a köz­ségi és más pártszervezetekkel. Feltétlen meg kell itt említenünk, hogy az eredmények eléréséhez nagy segítséget nyújtottak a gép­állomás, a szőlőgazdaság és a hon­védség kommunistái is. Úgy lehet talán legjobban össze­foglalni a fő tanulságot, hogy ahol a pártszervezet egységes, a kom­munisták összefogása és a párton­­kívüliekkel való kapcsolata jó, ezt a kapcsolatot napról-napra felújítják a dolgozókkal, azon ke­resztül, hogy állandóan köztük vannak, megértik őket és meg­értetik magukat, ott a párt poli­tikája a gyakorlatban valósul meg, nem marad írott betű. Dege György I. „...A lakosság az állatokkal jól bánik, az igás állatok nin­csenek túlterhelve, a csökö­nyös állattal nem durván, ha­nem szelídséggel bánnak. A kutyákat télen és általában hideg időben árnyék helyen tartják és azok etetéséről gon­doskodnak ... A lakosság a háború előtt nem volt eladósodva, hanem most van, nincs olyan gazda és napszámos, kinek adóssága ne lenne a Dunaföldvári Nép­bank cecei fiókjánál, sőt ma­gának a községnek is van, ezt okozza az olcsó gabona ár, a magas közterhek viselése ... A lakosság főtápláléka a bab és a burgonya, étkezésük külön tányérból és evőeszköz használata mellett van, egy földmíves családnak évi gabo­na szükséglete 4 méter mázsa, a kenyeret rozslisztből sütik... A halottat a halottasház­nál ravatalozzák csak fel... temető csak egy van, itt nyug­szik Gróf Zichy Aladárné ke­gyelmes asszonyunk... Népdalok és népmesék nin­csenek. A Hangya­­elnöke gróf Zichy Aladár nagybirtokos, ny. mi­niszter. Átlagos évi forgalom 90 000 P. ... a lakosság kölcsönért a Dunaföldvári Népbank cecei fiókjához szók fordulni a ka­mat 14 százalékos volt. Főbb termény itt a rozs és a tengeri, átlagos termés volt: búza 7 q, rozs 5 q, tengeri 6 q, és burgonya 10 q. Vajta községben a földbir­tokrendezési eljárás befejező­dött, gróf Zichy Aladár birto­kából 209 kát. hold és 1114 négyszögöl szántó és rét osz­tatott ki. A földhöz jutott egyé­nek úgy az adót, mint a vé­telár törlesztését rendesen fi­zetik, mert különben a föld tőlük elvétetik. A földbirtok­rendezési eljárásban a felek meg vannak nyugodva, ellene semmi panaszuk nincs. Vajtán 366 család él, ebből 125 család napszámos, 76 csa­lád gazdasági cseléd ... Van­nak törpebirtokosok és 2 nagy­­birtokos család, 12 családtag­gal, akik 2315 kat. hold föld­ből élnek... Förstner Lajos nagybérlő átlagtermése búzából 12 g. A községi iskolában 2 tan­erő van. ... a lakosság nem politizál, pártállása mindig az, ami a vezető embereké .. Mészáros István, hajdani köz­ségi segédjegyző fogalmazta meg a jellemzést Vajta község népé­nek helyzetéről, amikor a Horthy­­rendszer felsőbbségei „érdeklőd­tek” a hazai állapotok iránt. A tények önmagukért beszél­nek, de talán mégsem árt rámu­tatni arra, ami a múltat idéző tanulságos sorok­ közül árad. Nem lehet kétséges: a felülről küldött kérdésekre kapott vá­laszból Horhy korának hatalma­sai azt akarták megtudni, hogy mivel foglalkozik a nép? Megbé­kélt-e sanyarú sorsával? Bevet­te-e és megemésztet­te-e a bur­­zsoá mákonyt, ami azt­­hirdette, hogy a kapitalizmus és a velejá­ró ínség, nyomorúság, szolgaság örök és megváltoztathatatlan? S ami a legfontosabb volt Horthy­­éknak:­­ nem forral-e valamit magában az ellenforradalom ál­tal kegyetlenül megleckéztetett, megritkított falusi nép. Erre vo­lt kiváncsi Horthy ál­lamgépezete. A véres kormányzás nem mer­te feltenni nyíltan a kérdést. Cselhez folyamodott, s az álnok­ság tekervén­yes útjain lopakodott a nyíltszívű, gondjaival küzködő falusi emberek nyomában. A ha­talmasok nyugtalan, ijedező kara azt kérdezte falusi szolgájától — a nép és az uralkodó osztály ér­dekei között botorkáló segédjegy­zőtől — hogyan bánik Vajta né­pe a kutyájával? Tiltják-e a ma­darak zaklatását, irtását? Az apai örökségen hogyan osztozkodnak a testvérek? Békességben? Vagy veszekedéssel? ... Megérti-e, tö­rődik-e Vajta népe a „haza" cson­kaságával? Úgy gondolkoztak Horthyék,­­ ha a nép rosszul kezeli kutyáját,, ha közönyösen viseltetik a ma­darak — (amelyekről azt terjesz-] tették, hogy azok az ég madarai,­­más szóval „isten madarai”, s] amelyeket úri szenvedélytől és] étvágytól űzve ezer és tízezer, számra lövöldöztek le) — sorsa* iránt, ha nem a haza csombasá­j gán sír-rí, hanem a saját vigasz­­­talán helyzetén átkozódik — ak-J kor elégedetlen, ideges. Kilöki] magából az úri -bódítást, s elszánt,­­tisztuló fejjel tervez valamit —J kiutat keres. )" Ezért volt szükség a rengeteget csűrő-csavaró kérdésre, amelyre., a segéd­jegyző igyekezett ugyan-­, olyan csűrő-csavaró módon vála­­­­szaink Ezért jelentette azt, hogy:­ „a nép nem politizál, a földbirtoké rendezési eljárásba meg van nyu-i godva". A Vajta népe 1945 tavaszán, ami-­­kor a Szovjet Hadsereg elsöpörte)) a Horthy-tenrorgépezetet — fél-? reérthetetlenül rácáfolt erre. Rá-;/ tette dolgos kezét Zichy Aladár)) grófi birtokára és önmaga között szétosztotta azt. Így kezdték Vaj-./ tán az új élet megalapozását. Esti hol tartanak ma? ... "A Egyenes, nyílt a kérdés, sajj ugyanilyen nyílt és őszinte a vá-Vá­lasz, amelyet Varga József ta-)ta­nácselnök, Albert János elnök­­helyettes, parasztember. László Sándor végrehajtó bizottsági tag,)/; szintén, paraszt­ember és Kókány­ I. Géza tanácstitkár. Vajta község'/; jelenlegi közigazgatási vezetői is) adtak. Párttagok és pártonkívüli­­­­ek — egybehangzóan. Hegedűs Péter: VAJTAI MÚLT ii Mű. Az állami gazdaságok csökkentik az aszálykárokat A napokban hírt adtunk arról, hogy az állami gazdaságok veze­tői és dolgozói milyen nagy lendü­lettel fogtak hozzá az őszi munkák befejezéséhez. Ezzel kapcsolatos kédésekre válaszolt Szabó István elvtárs, a termelési igazgatóság ve­zetője. Hogyan alakulnak az idén az általános költségek az állami gazdaságokban és mit tesznek a suli csökkentéséért? — Állami gazdaságainkban aránylag magasak az általános költségek. Egyéb oka ennek, hogy amíg országos átlagban 3 km az állami gazdaságok szállítási tá­volsága,­­ nálunk 5,6 km, a Kis­­lángi Állami Gazdaságnál pedig 18 km. Hasonlóan kedvezőtlen helyzetben van ebből a szempont­ból a Mezőszilasi és a Mezőfalvai Állami Gazdaság is. Ez az oka an­nak például, hogy a felsorolt há­rom gazdaság és a Győzelem Ál­lami Gazdaság együttesen 60 szá­zalékát „adták” az egész igaz­gatóság általános költség-túllépé­­sének. A szállítási munkák költ­ségét azonban a túl sok személy­­szállítás és a szervezetlenség is megemeli. Kevés a munkásszállá­sunk, ezért a dolgozókat vontatók­­kal és tehergépkocsikkal szállít­juk a munkahelyre, illetve ott­honukba. Szervezetlenség viszont az állattenyésztési szállítási mun­káknál tapasztalható. A nyáron sok gazdaságban nem készítettek raktározási tervet, s emiatt a ga­bonafélék mozgatása is több volt a szükségesnél. A szálastakar­mányokat és az ólomszalmát nem mindig a felhasználási hely köze­lében gyűjtötték össze, s a gabo­nát pedig egyik helyről a másikra gyakran feleslegesen szállították. Ezek a hibák igazgatósági szinten 3,5 millió forint költség többletet okoztak, vagyis az összes — 4 mil­lió forintos — költség többlet te­temes részét. Jelentősen növeli az általános költségeinket a gazdaságokban ta­pasztalható villanyenergia-pazar­­lás is. Több gazdaságunkban vil­lanyóra nélkül fogyasztják az áramot, s emiatt nem ellenőriz­hetjük a pazarlókat. Ha mindenütt lenne villanyóra, akkor havonta legalább 30 000 forinttal csökkent­­hetnénk az általános költségeket. Mind a szállítási munkák ész­­szerűsítése, mind pedig a villany­energia pazarlás megszüntetése érdekében több fontos intézkedést foganatosítottunk. A gazdaságok­kal elkészítettük az őszi szállítási munkák tervét és megkezdtük a­­ villanyórák felszerelését gazda­­­­ságainkban. Milyen eredményeket értek , el a takarékosságban? ! — Pártunk és kormányunk ha­­­­tározata értelmében széleskörű ta­karékossági intézkedéseket hoz­­­­tunk. Egész évre vonatkoztatva­­ 10 400 000 forint munkabért zá­­­­­­roltunk, amelyből 5 500 000 forin­­t­­ot takarítottunk meg az első fél­­i­g évben. Ez természetesen nem azt­­­­ jelenti, hogy a dolgozók átlag­­keresete csökkent, hanem azt, hogy­­ az aszály miatt elvégezetlen mun­­­­kák díját megtakarítottuk Továb­bi intézkedésekkel — újítások, ésszerűsítések, jobb munkaszer­vezés — az év végére 16—18 mil­­­­lió forintra kívánjuk növelni a munkabér megtakarítást. Az anyagtakarékosságban is értünk el eredményeket. A tehe­­­nészetben 3,9 kg-ról 2,5 kg-ra csökkentettük az átlag abrak­­ adagokat. Ugyanakkor a tavalyi 3186 literrel szemben az idén 3400 liter lesz a tehenenkénti tejhozam. A mesterséges borjúnevelésnél 13 kiló tejzsírt tartalmazó tejet itat­tunk meg amíg egy-egy borjút felneveltünk. Az idén csak 10 kiló tejzsírt hagyunk a mesterségesen nevelt borjúk tejében, s ezzel 310 mázsa vajat takarítunk meg. S nem csak az állattenyésztésben, hanem a növénytermesztésben is — különösen a betakarítási mun­káknál — nagy gondot fordítunk a takarékosságra. A növénytermesz­tésben például 4,3 millió forint értékű anyag felhasználását zá­roltuk, mert a későbbi körül­mények (pl terméskiesés, újítás, ésszerűsítés) feleslegessé tették ennek felhasználását. Milyen eredményjavulás vár­ható az állami gazdaságokban? —­ Mint ismeretes, két héttel későbben tavaszodott az idén a szokásosnál és egy héttel koráb­ban értek be a gabonák. A három hetes tenyészidő-veszteség csa­padékhiánnyal járt együtt, s emiatt kevesebbek lettek az átlag­termések a vártnál. Igazgatósági szinten búzából 10,7 mázsa, rozs­ból 9,4 mázsa, őszi árpából 13,1 mázsa, zabból 9,2 mázsa, borsóból pedig csak 3 mázsa lett a holdan­kénti átlagtermés. Ezek a termés­átlagok — a zab kivételével —­ kisebbek a tervezettnél, ami kb.­ 20 millió forint értékű termés­­kiesést okozott. Ezt kell pótol­nunk. Részint a költségszintek csök­kentésével, részint a kapások, va­l­a­lamint a silókukorica hozamtöbbi életével kívánjuk behozni ezt a tére­rméskiesést. Ezzel kapcsolatban is, megjegyzem, hogy az idén k­ár nyereségre számíthatunk a­­cukorrépa termesztésben. Hasonló­­­fejlődést értünk el a silókukorica - termesztésben is.­­ Még szemléltetőbbé tehetjük az­­z eredmény javulást, ha annak ada­­­­ta­it a holdankénti ráfordítás és­­ hozam formájában nézzük. Tavaly egy kh szántóra 5207 forint volt a­­­ráfordítás és 4671 forint a hozam,­­vagyis egy kh-ra 536 forint többlet­­költség jutott Az előzőekben vá­­­­zolt intézkedésekkel azonban el­­g­érjük, hogy az idén az 5137 forin­­­tos holdankénti ráfordítással­­szemben 4743 forint lesz a ho­­­zam, azaz csak 394 forint lesz a­­holdankénti költségtöbblet.­­ Milyen tanulságokat von­­­tak le az idei aszályból? ! — Erre a kérdésre csak az év­­­végi mérleg ismeretében lehet ki­­­­merítő feletet adni. Egy lénye- lges tanulságot azonban már most­­ is leszűrhetünk: a szocialista nagyüzemi gazdaságok nem védet- t lenek a természeti csapásokkal szemben. Korszerű agro- és zoo-, technikai módszerekkel, valamint kitűnő nagyüzemi gépekkel jelen­tősen csökkenteni lehet a kedve­zőtlen időjárás okozta károkat. Azok a gazdaságaink, amelyeknek szakemberei már jól ismerik ezt a tanulságot, az aszály ellenére is szép eredményeket értek el. Arra törekszünk, hogy a most folyó őszi vetési munkák már olyan jók legyenek, hogy megteremtsék a jövő évi bő termés alapjait. — Fe­jezte be nyilatkozatát Szabó István elvtárs.

Next