Fejér Megyei Hirlap, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-01 / 258. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HÍRLAP IFJOLAI MELLÉKLETE A sportiskoláról Sokan állítják, hogy az utóbbiévekben, amíg a sportban a felkészülési módszereikben ugrásszerűen fejlődtünk, addig az utánpótlás-keresés, a tehetségek felkutatásának módszere mit sem változott. Sokan gondoltak arra — és nem helytelenül —, hogy ha a tehetségeket keressük, az utánpótlást akarjuk biztosítani sportunk számára, akkor legelsősorban az iskolai testnevelést, az iskolai sportot kell nagymértékben fejlesztenünk. Az iskolai testnevelés és sport jelenleg — különösen az általános iskolákban — csak a minimális alapot adja meg a tanulók sportpályafutásának. A sportegyesületek szakosztályai a tanulók összességének csak igen kis hányadát vonják be munkájukba és magától értetődően csakis a legtehetségesebbeket foglalkoztatják. A tehetség fogalma pedig ebben a korban igen szélesskálájú, ingatag valami. Azért, mert lehet, hogy az illető 12—14 éves korában nagy tehetségnek indul, később , serdülő korában már visszaesik és nem váltja be a tehetségéhez táplált reményeket. Vannak viszont olyan esetek is, amikor a sportoló eredményeit alig tartják számon az általános, vagy középiskolás korban, de később lankadatlan szorgalmának kimagasló teljesítményt ér el. A jelenlegi körülmények között a kevésbé tehetséges gyermekeket magától értetődően nem elégíti ki az a mozgás, sport, amit nekik az iskola a testnevelési óra keretében nyújt. Sportegyesületbe nem mehetnek, tehát elfordulnak a sporttól, érdeklődésük esetleg más irányba terelődik. És az ilyen tömeges számban lévők, úgynevezett kevésbé tehetséges gyermekek elvesznek sportmozgalmunk számára. Ezek után felvetődik a kérdés: vajon milyen megoldást lehetne találni az ifjúság foglalkoztatására, ezen keresztül milyen módszerekkel lehetne sportunk fejlődést elősegíteni? A szakemberek körében sokan arra a megállapításra jutottak, hogy egyetlen kivezető út, egyetlen megoldás van a kérdés eldöntésére. Ez pedig nem más, mint a sportiskola létrehozása, amely a tanulók foglalkoztatására hivatott. A Szovjetunióban nagy érdeklődés mellett már régen foglalkoztatják a tanulókat sportiskola keretében, nálunk néhány éve Budapesten, a XIII. kerületben alakult ilyen sportintézmény. A kísérletképpen alakult XIII. kerületi sportiskola és a szovjet példa is igazolja, helyes lenne mindenütt, ahol van lehetőség sportiskolák létrehozására, mert ezzel feltétlenül a sport fejlődését szolgálnánk. Ezért az MTST elnöksége a diák-sporttanács előterjesztése alapján a jövőben országszerte nagyobb számban szervezendő sportiskolák működési szabályzatát elkészítette. Bár sok szó esett a sportiskolákról az utóbbi időkben, mégis a közvélemény nincs teljesen tisztában e kifejezés tulajdonképpeni fogalmával. Sokan például önálló iskolára gondolnak, ahol a tehetségesebb gyermekeket gyűjtik össze testi és szellemi képzést adva. A sportiskola csak sportbeli képzést ad, az iskolát sportkörökre támaszkodik, azok területi szervezésében fejti ki működését. Fő célja: a tehetséges tanulók számára magasabb fokú sportfoglalkoztatás biztosítása, ezen keresztül sportunk minőségi fejlesztésének biztosítása. A Fejér megyei művelődésügyi osztály és a megyei diák sporttanács rendezésében Székesfehérvárott is alakult a közelmúltban sportiskola, amelyben a középiskolás és általános iskolás tanulók vesznek részt. Hetenként kétszeri edzéssel a következő sportágakban indult meg a munka, amelyek vezetésével szakképzett edzők, testnevelő tanárok foglalkoznak: labdarúgás (Végh László) atlétika férfi (Somkuti János), női (Lajkás Károly), röplabda (Csukás Andor), torna férfi (Schermann Ede), női (Szilasi Sándorné), kosárlabda férfi (Demeter Vilmos), női (Kele Ibolya), s végül női kézilabda (György Rózsa). A sportiskola munkájában a székesfehérvári középiskolák első és második, az általános iskolák hetedik-nyolcadikos osztályú tanulói vesznek részt, természetesen azok, akik a tanulásban is megállják helyüket. Az általános iskolások azonban nem vesznek részt minden sportágban, tudniillik az Úttörőház sportköreiben ők foglalkoznak atlétikával, kézilabdával stb. A sportiskola működését október elsején kezdte meg. A felvételi vizsgák követelményeinek általában — mint ahogyan azt több testnevelőtől megtudtuk, —megfeleltek a jelentkezettek. A sportiskola nehéz körülmények között indult, s még most is nagyon sok probléma vár megoldásra. A középiskolákból csak a Gépipari Technikum, az Út- Vasútépítési Technikum, a József Attila és a Teleki Blanka Leánygimnázium vesz részt aktívabban, több tanulóval a munkában. A többi középiskola kevés létszámmal képviselteti magát. Az általános iskolák közül egyedül a Petőfi küldött néhány tanulót a labdarúgó szakosztályba. Helytelen, hogy több nevelő mereven elzárkózik a sportiskola támogatásától. Volt rá eset, például, hogy a Teleki Blanka Leánygimnáziumban a sportiskolába jelentkezett kollégistákat egyszerűen nem engedték az edzésen résztvenni. Az ilyen és ehhez hasonló nézetfelfogás a sportiskola működésének árthat, örvendetes tény viszont, hogy a sportiskola a városi kosárlabda bajnokságban két férfi és egy női csapattal képviselteti magát és hogy a többi sportágakban, a labdarúgásban, a női kézilabdában, atlétikában és tornában komoly munka folyik. A sportiskola csapatai a megyei és a városi bajnokságba is beneveznek, ezenkívül a megyék közötti középiskolás vetélkedésekben indulnak. Sokan túlságosan nagy dolgokat várnak a sportiskola működésétől, gondolván, hogy ezzel a magyar élsport utánpótlásának ügye végleg tisztázódott. A sportiskolák tényleg számottevő haladást hozhatnak, de egyelőre nem szabad túlzott reményeket fűzni működésükhöz. Sok kitartó, szorgalmas munkára van szükség, amíg a gyümölcs beérik és eredmény mutatkozik Hollósi Ferenc Ünnepségek a KOMSZOMOL 40. évfordulóján Megyénk fiataljai is megemlékeztek a Szovjetunió ifjúsági szövetsége, a testvéri KOMSZOMOL megalakulásának 40. évfordulójáról. A székesfehérvári fiatalok a KISZ megyei és városi bizottságának rendezésében 28-án este ünnepi ülést tartottak a Városi Színházban. De ezenkívül az üzemekben, az iskolákban, falvakban szinte mindenütt sor került kisebb-nagyobb ünnepségekre, megemlékezésekre. Nagyon jól sikerült a székesfehérvári Mezőgazdasági Technikum KISZ* szervezetének ünnepsége, melyre elhívták a szovjet elvtársakat is. Bensőséges volt a Kolorit KISZ-szervezetének ünnepi estje is. . • ■ * .. .■ Nemcsak a KISZ-szervezetek, az úttörők is megemlékeztek a KOMSZOMOL 40 éves útjáról, hősi harcairól. ELŐSZÖR SZAVAZNAK. Nehéz helyzetben lenne az a fiatalember, aki a Székesfehérvári Ruhagyárban dolgozó lányok közül akarna választani, ha együtt látná őket. Szőkék, barnák, feketék, csinosak mind, és ami még fokozza értéküket, szorgalmasak. És sokan vannak. „Csak” 120 azoknak a száma, akik november 16-án először járulnak az urnákhoz, először szavaznak országos ügyekben. Közülük hárommal beszélgettünk életükről, munkájukról, terveikről. A zakatoló gép mögött úgy foglal helyet, mint egy kis hadvezér. Lábával a gépet, kezével az anyagot irányítja, de oly fürgén, mintha évek óta gyakorolná a mozdulatokat. Az üzemben mindössze két éve dolgozik, ez az idő azonban éppen elég ahhoz, hogy a 19 éves Gyurkovics Magdi tiszteletet parancsoljon maga körül, hogy kollegái „felnőtt” számba vegyék. Azt mondják róla, hogy ég a keze alatt a munka, a szalag egyik legjobb dolgozója. Magdi ritkán visz haza ezer forintot, többször 1100-at, 1150-et. S hogy mire költi? A Gyur’,ov‘c» c»" a nyolc gyerek között ő a legkisebb. Igaz, már csak ketten vannak otthon a bátyjával. A fizetést mindig hazaadja és édesanyjával beszéli meg, hogy mit szeretne. Legtöbbször ruhát szépet, csinosat. Nem panaszkodhat, amit kér, rendszerint megkapja. De szüleit is segíti. És hogy szórakozni szeret-e? Hát persze. Legutóbb a Városi Színházban megrendezett KOMSZOMOL ünnepségen vett részt. Ott ült az elnökségi tagok között mert Magdi azüzemben KISZ-vezetőségi tag. Udvarlója? Persze az is akadna. Magdinak nagyon huncut kék szeme van... — Ráérek még — mondja komolyságot erőltetve — „lánykodni”, szórakozni akarok... A szalag végén dolgozik Markovits Erzsébet, a kiszabott munkaruhákat adagolja a varrónőknek. Az ő fizetése szerényebb: 330 fő’ havonta és maga rendelkezik felette. A balkezén csillogó gyűrű jelzi, nincs helyük már az udvarlóknak, Erzsiké választott. István, a vőlegény, egy kicsit messze van, Szegeden katonáskodik. A szolgálati időből még egy év hátra van. És addig? Erzsike hűségesen vár, nagyon komoly kislány. Szabadidejében kézimunka fölé hajol, öltögeti a szálakat és tervezget. Tagja az üzemi KST-nek, havonta 100 forinttal szaporítja a spórolt pénzét. Ágyneműre gyűjtöget. Mire István hazajön és az esküvő napját kitűzik, a legszükségesebb holmit megvásárolja. Mert azután is sok minden kell, de akkor majd ketten gyűjtik a forintokat. Leghőbb vágya? Egy kedves családi otthon, békességgel, és soksok szeretettel. A titkárságon m'---’ góarcú fiatalasszony igazgatja el az érdeklődőket. Magyarázza, kit hol lehet megtalálni. Néhány hónapnal ezelőtt a telefonközpontban, hallhattuk kedves hangját, ott dolgozott. Szorgalmas, lelkiismeretes, így esett rá a választás, amikor titkárnőt kerestek. A titkárnő 20 éves és három éve asszony. — Nagyon boldog vagyok, ami szükséges, mindenem megvan. A szobabútort nem régen vettük —meséli lelkesen. — Hány évig spóroltak a bútorra?— Sokáig. 1956 őszén már megvolt 4000 forintunk, az ellenforradalom alatt elköltöttük. Akkorzt hittem, hogy soha sem lesz nekem bútorom... aztán újra kezdtük. A ■berendezés teljes már, van rádiónk, zenegépünk és sok-sok könyvünk. .......... — Nagyon ügyes kis asszonyka, három év alatt beszerezték azt, amit mi 16 év alatt. — szól a beszélgetésbe Maracskó Jánosné, az Üzemi Bizottság elnöke., —* Igaz, a mi fiatalságunk más volt, nehezebb. Három fiatal, háromféle, kívánság. Szórakozás, ruha, lakás, mind olyan kívánságok, amelyek boldoggá teszik az embert. És hogy : így is legyen, szavazatukat adják a néphatalomra, amely nemcsak Álmodozni tanítja meg a fiatalokat, hanem arra is, hogyan valósíthatják meg azokat* ...... Csányi Mária Kálozi híradás Az idei iskolaévben is elevenen dolgozik iskolánk úttörőcsapata. Nemrégen kirándulni voltak Belmajorban és ott két mázsa vadgesztenyét gyűjtöttek. Az őrsök között főzési versenyt rendeztek. A lecsó olyan jól sikerült, hogy bármely háziasszonynak dicsőségére válna. Résztvesz az iskolai labdarúgó csapat a Járási úttörőbajnokságban. Eddig sikerrel szerepeltek, mert mindkét mérkőzésüket megnyerték. Gyűjtik az ifjak a papírt is. Eddig két mázsa a szorgalmuk eredménye. Vasárnap délután tábortűz lesz, melyre lelkesen készülnek, kihímezték az őrsi zászlót is Betakarították az úttörők a napraforgót, felszedték a szerződéses cukorrépát is. Földesi Jenőné tanítónő „A tisztesiskola KISZ- szervezete szeretettel meghívja önt az október 25-én este 7 órai kezdettel tartandó avatási bankettjára.” Így szólt az a 200 meghívó, amelyet a börgöndi tisztesiskolások szerte küldtek az ország különböző városaiba, községeibe, falvaiba. A meghívó mellé a papáknak, mamáknak, testvéreknek, menyasszonyoknak levelet is csatoltak, amelyben személy szerint is kérték a megjelenést. A hétvégi reggelen várakozással telve ébredtek a jövő parancsnokai, a tisztes iskola volt hallgatói.. Már elfelejtették azt a szombat délutánt és vasárnapot, amikor szabadidejük feláldozásával elmentek a Seregélyest Állami Gazdaságba répát koronázni, hogy e bankett költségeit fedezzék. Már az elméleti gyakorlati tudásukról is számot adtak megtörtént a vizsgalat utáni jó szereplés.... csak a bankett is sikerüljön — mondogatták, meg hát eljöjjenek a meghívottak. S jöttek is. Antal Lajos papája, Szerencsés József, Galamb Ferenc menyasszonya Tószegi néni Csongrádból, Szász mama Csorvásról és így tovább. Tehát nem volt hiábavaló az izgalom. A vacsorára hívogató nagyteremben tarka kép bontakozott ki. Szülők, lányok, tisztesek, tisztek beszélgetése morajlott. Vacsora, koccintás, pohárköszöntés. Így van ez ilyenkor. A vendégek is nyugodtan falatoznátok a hosszú út fáradalmai után. S a mamák, ismerősök szeretetteljes tekintettel simogatták beszélgetés közben gyermeküket, sokszor megakadt a szemük a parolint ékesítő csillagon. A tisztesek, tisztek minden valahonnan az agrárőreletárság sorából indultak el és felszabadulás után, amikor ember lett végre az ember, választhattak tehetségük szerint párnát, ekét, vagy munkapadot, traktort, vagy közép, illetve főiskolát. Vagy hivatagkénta katonai pályát. — Igen, szép ez így, hogy az ilyen fejkendős asszonyokkal szóbaállnak a fiam följebbvalói — mondta Tószegi néni nem kis meghatódottsággal. — Az lett volna még csak jó, ha ezt az uram is láthatja. Más ez a katonasors, mint az ő bakasorsa. * Közben a holnap parancsnokai táncra perdültek a Ruhagyárból érkezett régi szövetségeseikkel, népi táncos partnereikkel A táncoló párokat nemcsak a hozzátartozók szeretete simogatta, hanem volt tisztjeiké is, hisz ez az utolsó közös összejövetelük. Polányi tiszt elvtárs legalább olyan gyönyörködve szemlélte fiait, mint Antal Lajost édesapja, hisz szülőket pótolnak ők itt, a közös nevelés gyümölcse lesz az érett férfi, aki az egyenruha levetése után is helytáll. Nem volt hiány a tréfában sem. Egyik krónikás után a másik lépett színre, hogy közre adja rigmusait. Sok szép emlék, kedves kis epizód fűződik ehhez az eseménydús évhez, amelynek nehézségeit elfelejtették. A bankett vége az erődművetben nem szegény év, a tisztes iskola záróját jelentette. A jó munka elismerését fejezi ki az a három nap szabadság is, amelyet oly boldogan töltenek a volt hallgatók szeretteik körében. S joggal állazpíthatják meg a, , szülők, hogy megemberesedtek fiaik, a Janikákból Jánosok lettek, a nemrég még bohém gyermekekből őrvezetők, tizedesek. Egyszóval parancsnokok. A most bevonuló újoncok feljebbvalói lesznek és mint ilyenekre komoly feladatok várnak , Bármily nagy, feladatokat kell is megoldaniok, ne ■ feledjék, hogy ők is voltak ilyen kezdők és nekik is jólesett, vagy jól esett volna ■ egyes esetekben a több szív, az emberibb meg- . hallgatás. És hogy az egyik tiszt, elvtárs szavait idézzem: ^ttÉsflk ak-,. kor büntessenek, halügy, érzik, hogy ők maguk már mindent mentettek , dz üav érdekében”. A tisztesiskola tisztjei adjanak segítséget továbbra is* az -.fiségekhez került fiatal parancsnokoknak. Neveljék: közös erővel az otthonukból bevonult fiatalokat érett férfivá a család busz-JcPQ/Znóitá' NÉMETH ERZSÉBET jdnatusi frankért