Fejér Megyei Hírlap, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

2. oldal.fejek megyei hírlap Szerda, 1961. március 1. Bécsi különtudóaitónk jelenti ! Milyen kereskedelmi partner az osztrák állami ipar? Dr. Pittermaran alkancellár, Ausztria államosított iparának a vezetője nemrégiben összehívta a kül- és belföldi sajtó munkatár­sait, hogy tekintsenek meg két stájerországi nagyüzemet: a do­­nawitzi Alpine-Montan műveket és a Böhler Acélműveket Kap­­fenbergben. A donawitzi Alpine gyár üzemeiben a Stájerország­ban bányászott vasércet kohósít­­ják és különböző eljárásokkal acélt állítanak elő. A legérdeke­sebb a linzi VÖEST művekkel közösen kifejlesztett úgynevezett LD-eljárás amely a mennyiségi termelés tekintetében jelentősen túlszárnyalja a Siemens—Martin­­kemencéket. Ennek az eljárásnak a licencét a Szovjetunió és több más szocialista ország is megsze­rezte. A donawitzi üzemben kül­­lönböző hengerműveket is talá­lunk, amelyek igen nagy mennyi­ségben gyártanak lemezárut és huzalokat. Ezzel a tömegcikkeket gyártó acélművel szemben a Böhler elsősorban a legkülönbö­zőbb nemesacél fajták előállításá­­sával foglalkozik. A minőségi acélfajták rendkívül sokrétű gyár­tási programján kívül a Böhler művekben iránymutató újításo­kat vezettek be egyes öntési el­járásokkal kapcsolatban. Mind a két üzem az osztrák munkások, mérnökök és techni­kusok igen magas színvonalú munkájáról tanúskodik. A két üzemben tett látogatás azonban nemcsak arra nyújtott alkalmat a sajtó képviselőinek, hogy köze­lebbről szemügyre vehessék az osztrák acélipar e két fontos fel­legvárát, hanem egyben arra is ösztönöztek, hogy megvizsgáljuk a következő kérdést: milyen ke­reskedelmi partner az osztrák ál­lami ipar a szocialista országok számára? Hogy megértsük, miről van szó, előre kell bocsátani, a követ­kezőket. Nincs még egy kapita­lista ország a világon, ahol a gaz­daságnak oly nagy szektora vol­na államosítva, mint Ausztriá­ban. Államosították Ausztriában a bányászatot és a kohászatot, teljes egészében az acélgyártást, valamint jelentős hengerműveket és más acélfeldolgozó­­üzemeket, mozdony- vagon- és gázgyárakat, az elekt­romosi ipar és a vegy­ipar számos nagyüzemét, az olaj­­bányászatot, stb. A vasútról, a postáról, meg az energiagazdál­kodásról, továbbá a nagybankok­ról és a hozzájuk tartozó üze­mekről ezúttal ne is beszéljünk, mert ezek államigazgatási szem­pontból máshová tartoznak. Az államosított ipar, amelynek mag­­vát a nehézipar alkotja, az Oszt­rák Köztársaság tulajdona, s ezt a tulajdonjogot a kormány gya­korolja. Az államosított ipar irá­nyítását a kancellári hivatal IV. osztálya végzi, amely az alkancel­­lárhoz tartozik. Ha valaki megvizsgálja az ál­lamosított ipar külkereskedelmi adatait, kitűnik, hogy itt igen tekintélyes szerepet kap a keleti országokkal folytatott kereskede­lem. Az államosított üzemek tel­jes exportjából az európai szocia­lista országok (beleértve a Szov­jetuniót) 1958-ban 20,5 százalék erejéig részesedtek. Ugyanebben az esztendőben az európai közös piac államaiba irányuló export 3, 3 százalékot tett ki. Az Euró­pai Szabadkereskedelmi övezet részesedése az osztrák államosí­tott ipar exportjából 10,9 száza­lék volt, a többi ország, beleért­ve az Egyesült Államokat és a Kínai Népköztársaságot, 33,1 szá­zalékát vásárolhatta meg az osztrák állami ipar termékeinek. A megfelelő összehasonlító szá­mok 1959-ben a következőképpen alakultak: a szocialista országok részesedése 25,7 százalék, az eu­rópai közös piacé 34,4 százalék, a Szabadkereskedelmi övezeté 13,2 százalék, a többi országé pe­dig 26,2 százalék. Ebből kitűnik, hogy a Kelet felé irányuló export erőteljesen nő, a közös piac és a szabadkereskedelmi övezet felé irányuló export pedig bizonyos fokig átrendeződik. Mind a két irányzat tapasztalható volt 1960- ban is. Különösen érdekesek ezek a számok, ha összehasonlítjuk őket Ausztria teljes kivitelének ada­taival. Az ország egész kivitelé­ből az európai közös piac orszá­gai 49,3 százalék erejéig részesed­tek, a szabadkereskedelmi övezet részesedése 11,6 százalék volt, az európai szocialista országoké pe­dig 13,3 százalék. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy az államosí­tott ipar összehasonlítva Ausztria egész exportjával, amelyben ter­mészetesen az ország magángaz­dasága is bennfoglaltatik, mint­egy kétszeres arányban exportál a keleti országokba, s ugyanak­kor sokkal nagyobb százalék­­arányban exportál az európai kö­zös piac országaiba is. Még szem­betűnőbb ez, a fejlődés egyes rész­területeken. Az is előfordul, hogy egyes államosított üzemek export­jának 80 százaléka szocialista or­szágokba irányul. Ami az impor­tot illeti, megfelelő összehason­lító statisztikai adatok nem áll­nak rendelkezésre, annyi azon­ban megállapítható, hogy az álla­mosított ipar jelentősége ugyan­csak nagyon nagy a szocialista országokból importálható áruk szempontjából is. A magyar—osztrák kereskedel­mi kapcsolatokra vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy jelenleg egy hároméves szerződés szabá­lyozza a két ország kereskedelmi forgalmát. Magyarország az álla­mosított osztrák ipartól elsősor­ban acélt és különböző acéláru­kat vásárol, többek közt henge­reltárut, huzalokat, acélcsöveket, bányaipari felszerelést, továbbá a a fémfeldolgozó iparágak készít­ményeit, elektromos készülékeket, gépeket és szerszámokat, vala­mint nagymennyiségű nitrogén­­műtrágyát. Ami a Magyarország­ról Ausztriába irányuló kivitelt illeti, az osztrák gazdaság többek között berendezéseket és készü­lékeket vásárol az olajipari ku­tatómunka számára, szerszámgé­peket, továbbá elektromos ipari szigetelő anyagokat, szuperfoszfá­tot, stb. Az említett szállításokon kívül, amelyek természetesen az állam­közi árucsereforgalomban igen nagy tételekben jelentkeznek, a magyar külkereskedelmi vállala­tok és az osztrák államosított gazdaság az üzleti együttműkö­désnek más formáit is kifejezték. A Simmering—Graz—Pauker mű­vek nagyszabású üzletet kötött magyar cégekkel, amelynek kere­tében Magyarország 400 teherva­gont rendelt. Az osztrák üzlet­fél viszont 1,6 millió dollár ér­tékben vasúti gördülőanyagot vá­sárolt Magyarországon. Ugyanez az osztrák cég értékes kezdemé­nyezéseket tett közös export vál­lalkozásokban való együttműkö­désre is. Az osztrák cég bevonta a magyar Komplex Külkereske­delmi Vállalatot egy libanoni üz­letbe, amelynek során hőerőmű­vet létesítenek Libanonban. A magyar szállítások itt az egész libanoni rendelésnek mintegy 20 százalékát alkotják. Az ilyen pél­dákat úgy foghatjuk fel, mint egy mindenképpen fejlődőképes osztrák—magyar gazdasági együtt­működés kezdeti eredményeit. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy ilyenfajta együttműködés azzal az állami iparral bontakoz­hat ki, amellyel a magyar külke­reskedelmi cégek máris jó kap­csolatokat tartanak fenn. Ezek­nek a kapcsolatoknak elmélyítése volt a célja egyebek között a magyar külkereskedelmi minisz­ter tavalyi látogatásának néhány nagy államosított osztrák üzem­ben. Nem kétséges, hogy a ma­gyar vendégek részletes megbe­szélései az államosított ipar ve­zetőivel, a két ország közötti gazdasági együttműködés további nagy lehetőségeire utalnak. Ottó M. Horn Dokumentumok Prágában nyilvánosságra hozták azoknak az okmányoknak a gyűjte­ményét, amelyek a hitleri megszál­lóknak a csehszlovák nép teljes fel­számolására kidolgozott terveit tar­talmazzák. „A múlt éberségre int” című gyűjtemény 32 dokumentumot ismertet. Az okmányokat a csehszlo­vák történészek az egykori szudéta­­német Henlein-párt és a prágai hely­­tartóság titkos irattárában találták meg. A dokumentumokból világosan kiderül, milyen sorsot szántak a hit­leri megszállók a csehszlovák nép­nek. „A birodalmi politika céljai Cseh- és Morvaország területének és lakosságának maradéktalan germani­­zálása” — hangoztatja Von Neurath és H. Frank javaslata, amelyet 1940 augusztusában terjesztettek Hitler elé. További okmányok, mint például Heydrich birodalmi helytartó 1941 ok­tóber 2-án Prágában tartott beszédé­nek gyorsírói jegyzőkönyvei részlete­sen kifejtik a háború befejezése után esedékes „végleges megoldás” módo­zatait: a csehszlovák nép egy részét el kell németesíteni, a „germanizá­­cióra alkalmatlanokat” pedig Szibé­riába kell telepíteni vagy fizikailag meg kell semmisíteni. Ennek a terv­nek az előkészítését szolgálta Cseh- és Morvaország egész lakosságának faji és politikai szempontból való „felmérése”, amelyet személyazonos­sági nyilvántartás leple alatt hajtot­tak végre. A dokumentumgyűjtemény közzété­tele alkalmából hétfőn sajtóértekezlet volt Prágában, amelyen dr. Václav Král történész, a csehszlovák és kül­földi sajtó képviselői előtt rámuta­tott, hogy a csehszlovák nép kiirtá­sára vonatkozó tervek kidolgozásá­ban és részbeni megvalósításában döntő szerepe volt a Henlein-féle szu­­détanémet párt vezetőinek, akik a fasiszta megszállás legfőbb támaszai voltak. Sokan közülük ma is vezetői a szudétanémet revansista szerveze­teknek és fontos állami tisztségeket töltenek be a Német Szövetségi Köz­társaságban. ___________ Ölíves a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege A világ békeszerető és bé­keőrséget álló népeinek egyik legfontosabb feladata az egy­re jobban éledező militariz­­mus megfékezése a Nyugat- Német Szövetségi Köztársa­ságban. Európa népei — és más népek is — érezték már mit jelenthet az erőre kapó német militarizmus, ezért ré­sen állnak, nem tévesztik szem elől a béke ellen áskáló­dó német imperializmus ké­szülődését. A helyzet azonban merőben más, mint volt a hitleri militarizmus támadá­sa idején, hisz a német nép erős békebázisaként áll már és a béke megőrzéséért küzd a Német Demokratikus Köz­társaság és annak szilárdan a békés fejlődés mellett álló nemzeti, népi hadserege. A Német Demokratikus Köztársaság állami és társa­dalmi békeállása annak a szenvedélyes harcnak, ame­lyet az egész német nép évek hosszú sora óta folytat a nyu­gatnémet militarizmus újjá­­teremtődése ellen. E szilárd állami és társadalmi bázis elszánt és hűséges őre a fa­siszta hadseregek kapituláció­ja után kialakult békés élet­nek, s annak amit a kapitulá­­­­ció óta eltelt időben a német _ _________________ nemzet legjobbjai is emberi szabadságnak és független­ségnek mondanak. Ez a hadsereg munkás-paraszt ál­lam, munkás-paraszt hatalom hadserege, összetételében, cél­jaiban és proletár internacio­nalista érzelmeiben teljesen és oszhatatlanul egy országa népével, népe pártjával, Né­metország Szocialista Egység­pártjával és a világ haladó erőivel. E hadsereg az első olyan fegyveres hadsereg, amelyben önkéntesen vesznek részt a NDK fiataljai, munkái és pa­rasztinak, s ez mutatja, bi­zonyítja azt is, hogy tagjai szilárd elhatározással állnak készen békés életük, demok­ratikus államuk és szocialista vívmányaik mindenkori vé­delmére. Nem kétséges, hogy a szüle­tésének ötödik évfordulóját ünneplő Német Nemzeti Nép­hadsereg a világ békéjének védelmében és a nyugatné­met militarizmus megfékezé­sében mint eddig, testvéri összhangban és fegyverbarát­ságban a Varsói Szerződésben védelemre tömörült szocia­lista országok hadseregeivel mindig rendületlenül teljesíti feladatát. A kongói kormánycsapatok már Leopoldville tartomány területén járnak (Folytatás az első oldalról.) tető akciót, arról persze nem nyilatkozott, hogy a megállapo­dástól függetlenül, zsoldosai foly­tatták a balubra felkelők ellen irányuló terrorcselekményeiket A hírügynökségi jelentések szerint Csombe sürgős fel­hívást intézett Ileóhoz, a Ka­­szavubu által kinevezett „kormány” elnökéhez, Kalondzsihoz, Dél-Kaszai tarto­mány önjelölt diktátorához és több más kongói politikushoz, hogy a tervezett genfi kerekasz­­tal-érte­kezlet előkészítésének megbeszélésére utazzanak Elisa­beth­ville-be. Ileo hétfőn egy héttagú kül­döttség élén úz­r elindult Elisa­­bethvillebe, ahova érkezését az esti órákban várják. Ileo csak hétfőn határozta el magát az útra — mint az AP is megállapítja — nem annyira a tervezett kerekasztal értekezlet részleteinek megbeszélésére, mint inkább azért, hogy sürgős kato­nai segítséget kérjen Csombétól. New York. Az ENSZ-ben közzétették azok­nak a jegyzékeknek a szövegét, amelyeket az ENSZ Lumumba és meggyilkolt társai holttestének kiszolgáltatása érdekében Csom­­­béhoz intézett. A válaszjegyzékekből kitűnik, hogy Csombe „emberi szempont­ból jogosnak találja a kérést”, de nem teljesítheti, mert akkor fel­­kellene fednie annak a falunak a nevét, ahol — szerinte a­­ gyilkosság történt és „fellángol­nának a szenvedélyek, ezt pedig az egész világ érdekében el kell kerülni”. Egy másik jegyzékben Csőmbe már azzal utasítja el a hős hazafiak holttestének kiadására vonatkozó kérést, hogy „a bantu törzsek szo­kásai tiltják az exhumálást, még természetes halál esetén is”. „A bantu hagyomány — magya­rázkodik Csőmbe — tiltja, hogy földdel fedett holttestet, akár né­hány percre is kihantoljanak, mivel ez súlyosan sérti az el­hunyt emlékét, s lelke üldözheti az élőket”. Leopoldville. A UPI jelentése szerint a tör­vényes kormány csapatai elérték a Leopoldville tartomány terü­letén fekvő Kikwit városának térségét. A tudósító ismételten hangsúlyozza, hogy az előnyo­muló csapatok egyáltalán nem ütköznek ellenállásba, a hely­őrségek egyetlen lövés nélkül megadják magukat, s csatlakoz­nak a kormánycsapatokhoz. A Reuter értesülése serint Mobutu vezérkarának tisztjei ké­telkednek abban, hogy a rendel­kezésükre álló erőkkel fel tud­ják tartóztatni az előnyomuló Stanleyville-i csapatokat. Növeljjük a szakszervezeti munka hatékonyságát i­ s. Egy hónap múlt el azóta, hogy a SZOT IX. teljes ülése megtár­­tárgyalta az 1961. évi népgazda­sági tervet és meghatározta a végrehajtásával kapcsolatos szak­­szervezeti feladatokat. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa legutóbb megtartott ülése is részletesen foglalkozott ezek­kel a kérdésekkel. A beszámoló is és a hozzászólások egyaránt kiemelték, hogy milyen nagy szerepe van e feladatok végre­hajtásában a szakszervezeteknek. Sok szó esik arról is, hogy me­lyek azok a sajátos módszerek, melyek legalkalmasabbak a szakszervezetek termelési tevé­kenységében. Hallani azonban olyan megjegyzéseket is, hogy nem válik-e nagyon egyoldalúvá a szakszervezetek tevékenysége, ha ilyen behatóan és részletesen foglalkozunk közvetlen termelési feladatokkal. Nem szorul-e hát­térbe a dolgozók érdekének vé­delme, a szakszervezetek klasszi­kusnak mondott feladata. E kérdésre a választ többol­dalúan vizsgálva lehet megadni és nagyon sok összefüggés van a dolgok között. A hároméves terv teljesítésé­nek különböző számadatai ön­magukban is beszélnek és az 1961. évi feladatok különböző tervszámai is sok mindenre ad­nak választ. A hároméves tervet a terve­zett 22 százalék növekedés he­lyett 40 százalékra teljesítettük. Ezalatt az idő alatt a 6 százalék­­ra tervezett reálbér 11 százalékos növekedést ért el. Három év alatt országosan nyereségrésze­sedés címén 3 milliárd forintot fizettünk ki. Ebből megyénkben több mint 80 millió forintot. 1958 óta megyénkben a dolgozók havi keresete 1564 forintról 1960- ra 1642 forintra emelkedett. Megyénkben a három év alatt a társadalombiztosításra jogosult dolgozók száma 53 százalékkal növekedett. Javultak az egész­ségügyi körülmények. Jobban, kulturáltabban és egészségesebb viszonyok között élnek dolgo­zóink, mint megelőzően. Néz­zük meg, mit m­utat az 1961. évi terv néhány számadata: az ipari termelést átlagosan 8 százalék­kal kell növelni­ az alapanyagok és kiemelt termékek gyártását ennél magasabbra. A feladatot úgy kell teljesíte­ni, hogy az ipari termelés növe­kedésének legalább kétharmad részét a munka termelékenysége adja és az előző évhez viszonyít­va a termelési költségek 2 szá­zalékkal csökkenjenek. E felada­tok teljesítése alapján 4,5 szá­zalékkal több árut biztosítunk a lakosság növekvő igényeinek ki­elégítésére és nem kevesebb mint 20 milliárd forintot fordí­tunk a dolgozók szociális, kul­turális ellátására. E néhány adat felsorolása is bizonyítja, hogy a dolgozók ér­dekvédelmét leghatásosabban akkor képviselik a szakszerveze­tek, ha hatékonyan mozgósítják a dolgozókat a tervfeladatok végrehajtására. E kérdésnek nem kisebb a po­litikai jelentősége. A mezőgaz­daság szocialista átszervezése e nagyszerű forradalmi változás sem mehetett volna végbe 3 éves tervünk sikeres teljesítése nél­kül. Az elkövetkezendő időben is nagy szükség van arra, hogy az ipar gépekkel, műtrágyával és más módon segítse termelőszö­vetkezeteink megszilárdítását, a terméseredmények növelését. Az eredmények mellett néhány alapvető hiányosság is megmu­tatkozott. Itt elsősorban a ter­melékenység nem kellő emelke­dése, a létszám és túlóra túlzott növekedése, egyes termékek mi­nőségi kifogása, a munkaidő ki­használatlansága az, ami figyel­meztet a munkaerő, az anyagok és szerszámok gyakori pazar­lása is. Tehát nagyobb kö­rültekintéssel többet is tudtunk volna tenni, és több vonatkozás­ban, kevesebb szépséghibával értékesebben is tudtuk volna tel­jesíteni 3 éves tervünket. Az 1961. évi feladatok még na­gyobbak, még következetesebben kell hogy érvényesüljön gazda­ságpolitikánk alapvető elve: a gazdaságos termelés. A figyelmet elsősorban a termelékenység

Next