Fejér Megyei Hírlap, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
2. oldal. A mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz vállalása A csengeri és a tiszalöki járás versenyfelhívása — amely szerint augusztus 20-ig befejezik a cséplést, teljesítik gabonaértékesítési tervüket, és elkészülnek az egyéb időszerű mezőgazdasági munkákkal —, lényegében eljutott az ország minden kis falujába. Beszélnek róla és mérlegelik a lehetőségeket, hogyan lehetne a példát követni. A mezőszentgyörgyi Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai is — amint az levelükből kitűnik — újságból értesültek a két járás kezdeményezéséről. A vezetőség és a tagság felmérték lehetőségeiket és válaszoltak a felhívásra. A 2700 holdas szövetkezet 680 holdon termelt búzát, 221 holdon őszi árpát és 80 holdon tavaszi árpát. Ezt a csaknem ezer holdat kitevő kalászos területet jórészt kézzel kellett learatniuk, mert a viharos időjárás nagyon megdöntötte a gabonákat. Ezért sok csépelnivaló maradt. Mégis vállalják, hogy az összes kalászost és a takarmánymagvakat augusztus 15-ig elcsépelik. S a cséplés ideje alatt az 50 vagonos gabonaértékesítési tervüket tíz százalékkal túlteljesítik. A kenyérgabonát közvetlenül a cséplőgéptől szállítják az átvevőhelyre. De nemcsak a cséplésre gondoltak, amikor vállalásukat elkészítették, hanem más időszerű munkákra is. Közben gondoskodnak a kombájnszalma lehúzásáról és bekazalozásáról is. Legkésőbb augusztus végéig az összes tarlón elvégzik a tarlóhántást, illetve a nyári mélyszántást. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan a 780 hold kukorica második gazda kapálását is elvégzik augusztus 15-ig. Így készülnek méltóan az Alkotmány ünnepére, amelyről termelőszövetkezetük is a nevét kapta. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1961. augusztus 1. A kommunizmusért folyó harc nagyszerű programja — A Pravda vezércikke A Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete — írja hétfői számának vezércikkében a Pravda — korunk nagy politikai és elméleti marxista—leninista dokumentuma. Az emberiség történetében először határozza meg a kommunista társadalom felépítésének tudományosan megalapozott konkrét tervét. Az SZKP programtervezetében foglalt megállapítások és következtetések Marx és Engels eszméinek törvényszerű folytatásai. Az SZKP programjának ereje a kommunizmus progresszív jellegében van, mert a kommunizmus törvényszerűen elfoglalja a tőkés rend helyét, megszünteti az embernek ember által való kizsákmányolását, a munkanélküliséget, a nyomort, a nemzetek közötti gyűlölködést és a háborút. A szocializmus és ennek legfelső foka a kommunizmus végrehajtja azt a történelmi feladatot, hogy megszabadít minden embert a szociális megkülönböztetésektől, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formájától, a háború borzalmaitól és megteremti a Földön a békét, a szabadságot, az egyenlőséget és a boldogságot. A programtervezet részletesen jellemzi korunkat, amelynek alapvető tartalma az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. Ez a dokumentum rámutat az utolsó kizsákmányoló rendszernek, a kapitalizmusnak alapvető törvényszerűségeire és hangsúlyozza, hogy a tőkés világrendszer egészében megérett a proletariátus szociális forradalmára, arra, hogy a kapitalizmust a fejlettebb kommunista társadalmi rend váltsa fel. A párt programjának tervezete az ideológia, a nevelés, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén a tennivalók széles rendszerét határozza meg. Világos választ ad egyben arra a kérdésre, hogy milyen távlatokat nyit meg a kommunizmus az egész emberiség haladása előtt. Ez a program magasra emeli a béke és a népek barátságának zászlaját és a katonailag is leghatalmasabb ország nevében békét ajánl az államoknak, megalapozza a békés együttélés szükségszerűségét, meghatározza az SZKP nemzetközi feladatait. Hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is következetesen védelmezi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének politikáját. A szocializmus, a kommunizmus — hangsúlyozza a program — a népek békéjét és barátságát jelenti, az imperializmus pedig a háborús veszély egyedüli forrását. A Szovjetunió következetesen küzd a békéért, az általános és teljes leszerelésért, de erre vonatkozó javaslatait az imperialista hatalmak következetesen elutasítják. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet fegyveres erők, a Szovjetunió összes népei ezért éberen őrködnek, hogy megakadályozzák a béke ellenségeinek agresszív terveit, készen állnak hazájuk megvédésére. A Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom szerves része. A kommunista társadalom felépítése a Szovjetunióban úgy tekintendő, mint a szovjet nép nagy internacionalista feladata, amely megfelel az egész szocialista világrendszer, a nemzetközi proletariátus, az egész emberiség érdekeinek. A kommunista társadalom építésének nagy marxista-leninista programjával a szovjet nép még szorosabbra zárja sorait a Szovjetunió Kommunista Pártja köré és rendíthetetlenül halad a kommunizmus győzelme felé. (MTI) Brazília üdvözli Jurij Gagarint Az IL—18-as repülőgép, amely Jurij Gagarint szállítja a nyugati féltekén tett körutazásán, szombaton délután ért földet Brazília városban. Quadros miniszterelnök megbízásából Arinos külügyminiszter és Tinoko művelődésügyi miniszter fogadta a szovjet űrhajóst. Gagarin mindössze egy órát töltött az új brazil fővárosban, majd továbbutazott Rio de Janeiro felé. Bár a szovjet űrpilóta igen késői órában, zuhogó esőben érkezett meg a Rio de Janeiro melletti katonai repülőtérre, itt is igen meleg fogadtatásban volt része. Amikor gépkocsija kifordult a repülőtérről, azonnal körülfogták a lelkes brazilok. Gagarin és a kíséretében lévő személyek Rio de Janeiro-tól 30 kilométernyire egy villában szálltak meg. A vasárnapi brazil lapok első oldalaikon nagy címekkel adnak hírt a szovjet űrhajós érkezéséről és közük Gagarin fényképeit. (MTI) Gyarmati terror Kabistolában A Sunday Times tudósítója jelenti, hogy az afrikai lakosság tömegesen menekül el Kabinda portugál területről, amely az egyikori Francia- és a volt Belga- Kongó között helyezkedik el Az afrikaiak azt állítják — írja a tudósító, — hogy Kabinda portugál kormányzója letartóztatott és ismeretlen helyre hurcoltatott ötven törzsfőnököt. Amikor Kabindában ennek híre terjedt, tüntetést rendeztek a kormányzó rezidenciája előtt. A portugálok tüzet nyitottak a tüntetőkre és megöltek hetvenhárom embert. Azóta több mint tízezren menekültek az egykori Francia-Kongóhoz tartozó területre. „Maga Kabinda kísértetország benyomását keltette bennem — jegyzi meg a tudósító. — Az állig felfegyverzett portugál katonák állandó őrjáratokat tartanak az utakon. Mindez azonban értelmetlennek látszik, minthogy a településeket elhagyták lakosai, egyes településeket pedig felégettek”. (MTI) Mint cseppben Az egyre újabb válságokat hozó nemzetközi események torlódásában az újságolvasó már fel sem figyelhetett négy kis hírre, már csak azért sem, mert közülük a leghosszabb is négy sort kapott a lapokban, némelyik még helyhez sem jutott. A hírügynökségek már unalmasnak is tartják közölni, menynyi áldozatot kíván napról napra a Kongó imperialista széttagolása folytán beállott gazdasági válság. Ám jelentették, hogy Kongó bányakincseinek kiaknázására új cég, egy amerikai— svéd vegyestársaság alakult. És míg az új gyarmatosítók ügynökeinek kongói mesterkedéseit Hammarskjöld fedezte az ENSZ zászlajával, az ennek eredményeképpen is lehetővé váló új kizsákmányoló cég élén Hammarskjöld testvére áll. Talán véletlen. De jellemző. 1955 február 7-én Eden akkori angol külügyminiszternek kellemetlen kérdéseket tettek fel parlamenti képviselők azzal kapcsolatban, hogy Bonn egy náci diplomatát nevezett ki londoni nagykövetté. Eden védekezett: tagadta, hogy a nagykövet a náci párt tagja lett volna. És most Bonn új nagykövetet küldött Londonba Hasso von Etzdorf személyében, aki amellett, hogy náci diplomata volt, SS-tiszti rangot is viselt és a többi közt 135 francia hazafi meggyilkolásáért felelős. — Véletlen, hogy ez a személycsere így ütött ki? Talán igen, hiszen a bonni külügyi szolgálatban aligha lehet olyan magasabb rangú diplomatát találni, aki ne szolgálta volna Hitlert. Ennyiben véletlen. De hogy épp most nevezték ki és Anglia szó nélkül elfogadta, holott az egész világ a német kérdéstől, a német mili a vértenger... turizmus újjáéledése okozta veszélytől hangos, az jellemző. A párizsi lapok megírják, hogy a francia főváros egyik legforgalmasabb helyén látták az algériai lázadók egyik vezetőjét, akit „távollétében” (mivel „nem tudták kézrekeríteni”) ítélt halálra a hadbíróság. — „Mit játszanak itt? Kivel tréfálnak?”—kiált fel a hírre a polgári Monde című lap és megkérdezi: mit ér hát a kormány hatalma és tekintélye? — Nos, a francia kormány igen határozott tud lenni, ha egy kis ország ellen kell agreszsziót elkövetni, ha tunéziai polgárok százait lehet meggyilkolni. De Franciaország sírásói, a gyarmatosítók fasiszta ügynökei ellen nem mer erélyesen eljárni. Véletlen, hogy a halálraítélt ezredesek szabadon járkálnak, illetve megszöknek börtönükből? Igen, véletlen, hogy csak még néhányan szöktek meg és nem valamennyien. De hogy megszökhettek, az jellemző. És míg Párizsi hatóságai itt oly gyengéknek bizonyulnak, Algériában kemény kézzel bíróság elé állítottak — egy 15 éves fiút és két hasonló korú kislányt. Bűnük: algériai zászlókat varrtak és az FLN röplapjait terjesztették. — Hogy mit álltak a „vádlottak” fogságuk során a 22. gyalogezred fogdájában, arról az Humanité a francia sajtószabadság furcsa szabályai miatt nem számolhat be... — Véletlen, hogy a francia gyarmatosítókkal szembeszálló algériai nép fiainak több százezres sorában most három gyermek került az elnyomók kezére, véletlen, hogy' most épp ellenük alkalmazzák a paragrafusokat, amelyek máskor felnőtt harcosok vesztét jelentik. Ám jellemző ez is, a küzdőkre és az elnyomókra egyaránt. Négy kis hír. Bennük, mint csöppben, ott a vértengert árasztó mai imperializmus. ______________ G. Gy. Közzétették az SZKP programtervezetét szagok, meg az újonnan felszabadult államok erőfeszítéseinek egyesítése az általános béke igen fontos tényezőjeként hat. Az első rész utolsóelőtti fejezete a polgári és reformista ideológiával foglalkozik. Szó esik itt az antikommunizmusról, a jóléti állam meséjéről, a fasizmusról, a sovinizmusról, a klerikalizmusról, majd rendkívül érdekes fejtegetés következik a szociáldemokrácia mai helyzetéről. „A békés együttélés, az általános békéért vívott küzdelem” című fejezetben a programtervezet megállapítja, hogy a legfontosabb feladat elhá(Az első oldal folytatása.)rítani, megelőzni a termonukleáris háborút. A kommunizmus történelmi küldetése: megsemmisíteni a háborút és örök békét teremteni a földön. Erre az általános, ellenőrzött leszerelés a legjobb módszer. Ha azonban az imperialisták mégis új háborút merészelnének kirobbantani, a népek nem fogják tovább tűrni azt a rendszert, amely pusztító háborúkba taszítja őket, hanem elsöprik és eltemetik az imperializmust — állapítja meg a tervezet. A program második része a kommunista társadalom építését, az SZKP belső, hazai feladatait tárgyalja. A kommunizmus, mint társadalmi forma teljes és világos meghatározása után a következő konkrét szakaszokra osztja a Szovjetunió jövendő fejlődését. 1. 1961—70-ig a Szovjetunió építeni fogja a kommunizmus anyagi, műszaki alapját, felülmúlja az egy személyre eső termelésben az Egyesült Államokat, nagymértékben emelkedni fog a szovjet nép életszínvonala, minden kolhoz és szovhoz magas jövedelmű, nagy termelékenységű gazdasággá fejlődik, csaknem teljesen kielégítik a szovjet emberek lakásigényeit. Megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkaidő. 2. 1971—80-ig létrejön a kommunizmus anyagi, műszaki alapja, az egész lakosság számára biztosítják az anyagi és szellemi javak bőségét, fokozatos fejlődés indul az egységes össznépi tulajdon felé, tehát a Szovjetunióban lényegében felépül a kommunista társadalom. Az ezután következő időszakban fejeződik be a kommunista társadalom teljes felépítése. A program ezután részletesenismerteti a párt feladatait az ipar, a mezőgazdaság, a falusi társadalmi viszonyok fe- 'l esztésé ben. Az életszínvonalrólszóló fejezetben célul tűzi ki, hogy a dolgozók reáljövedelme 10—15 év alatt megkétszereződjék, húsz esztendő alatt pedig a háromszorosára, esetleg a három és félszeresére emelkedjék, 10 év múlva általános lesz a hatórás munkanap, vagy a két szabadnapos 34—38 órás munkahét. Tovább fejlődik a szocialista demokrácia: az állami szervek társadalmi önkormányzati szervekké válnak. A szocialista demokrácia biztosítására érdekes új választási rendet vázol fel a program: minden választáskor a tanácstagok legalább 33 százalékát újjá kell választani, az országos, köztársasági, és helyi szervek vezetőil pedig általában legfeljebb egymás után háromszor lehet megválasztani. A kommunizmus felépítésével párhuzamosan fokozódik a társadalmi szervek, az ifjúsági mozgalom, a szövetkezetek irányító és szervező szerepe. A szocialista államiság fokozatosan kommunista önkormányzássá válik, de az állam elhalásához több belső és külső feltétel együttes létrejötte szükséges. A következőkben szó esik a nemzetiségek közötti viszony fejlesztéséről, a kommunista erkölcs-kódex kialakulásáról, az oktatási rendszer tökéletesedéséről. A két záró fejezet a szocialista országok fokozódó együttműködéséről és a párt belső fejlesztéséről szól. A programtervezet befejező szavai így hangzanak: „A szovjet nép a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt fel fogja építeni a kommunista társadalmat. A párt ünnepélyesen meghirdeti: a szovjet emberek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni. Szabadni engedték, majd ismét vád alá helyezték az amerikai Kommunista Párt egyik vezetőjét Szombaton kiengedték a börtönből Gilbert Greent, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának egyik vezetőjét, aki öt évet ült börtönben a kommunista-ellenes Smith-törvény alapján. Green azonban még ki sem juthatott a börtön kapuján és ismét a New York-i szövetségi bíróság elé idézték, hogy vádat emeljenek ellene a Smith-törvény „tagságról szóló cikkeive” alapján. Ezt a cikkelyt nemrégiben hagyta jóvá az Egyesült Államok legfelső bírósága és eszerint börtönbüntetéssel sújtható bűnténynek tekintendő a kommunista párttagság. Greennek megengedték, hogy ötezer dolláros óvadék lefizetése ellenében hazautazhasson a családjához Chicago A Renmin Ribao szemleírója Kennedy elnök július 25-i beszédét kommentálva azt írja, hogy az amerikai politikusok két hónap óta az úgynevezett „berlini válsággal” igyekeznek indokolni a fegyverkezési verseny fokozásának és a háború előkészítésének szükségességét. A szemleíró megállapítja, hogy a Kennedy-kormány kettős célt akar elérni a katonai előirányzatok ismételt növelésével: meg akarja gyorsítani a fegyverkezési versenyhez fűződő terveinek megvalósítását és a fegyverkezés fokozása útján akarja megoldani az Egyesült Államok gazdasági problémáit. Kennedy legutóbbi felszólalásából — írja befejezésül a szemleíró — levonható a következtetés: Nyugat-Berlin kérdésében az amerikai kormány politikája nem egyéb, mint újabb kiadása a háborús szakadék szélén való táncolás dullesi politikájának. (MTI)