Fejér Megyei Hírlap, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

Kedd, 1961. augusztus 1. Miért csak egy cséplőgép dolgozik Sárkeszin ? Az elmúlt napokban a sárkeszi Kossuth Termelőszövetkezetben érdeklődtünk, hogyan állnak az aratással, csépléssel. Az agronó­­mus tájékoztatása szerint az ara­tással már végeztek, de a csép­­lés üteme nem kielégítő. Mi en­nek az oka? Elsősorban az, hogy jelenleg is mindössze egy 1070-es cséplőgép dolgozik a termelőszövetkezet szérűjén. Pedig csépelni való bőven akad: több mint 200 hold gabona ter­mését kell „elvezetni”. A zabon és tavaszi árpán kívül még 170 hold búza van csépeletlen. Ha csak 15 mázsás holdankénti át­lagtermést veszünk alapul, akkor is 2250 mázsa búzáról van szó. Ha teljesen üzembiztos gépet, kedvező időjárást, maximális, napi 150 mázsás teljesítményt tételezünk fel, akkor is a csép­­lés ezzel az egy géppel 17 na­pot vesz igénybe. De ki garantál­ja a fenti feltételeket? Közbejö­het géphiba, esős időjárás és más gátló körülmény is. Mi tehát a teendő? A termelőszövetkezet vezetői­nek legalább még egy cséplőgé­pet kell munkába állítani. Az agronómus elmondotta, hogy a gépállomás még egy cséplőgépet rendelkezésükre bocsátott ugyan, amivel eddig repcét és búzát tisz­títottak, de gabonacsépléshez munkacsapatot nem tudnak ki­állítani. A sárkeszi szövetkezet tagjai az elmúlt években szorgalmukkal, lelkiismeretes munkájukkal szereztek elismerést a környező községekben. Azt sem lehet ál­lítani, hogy ezekben a napokban tétlenkednének, hiszen 14 ló­fogattal és két Zetorral gabonát hordanak a szérűre, a 317 hold rét szénaterméséből már több mint 200 holdnyit kazaloztak. A tarlóhántást két erőgép végzi és szünet nélkül tisztítják a gabo­nát. A fentieken kívül még egyéb más munka is adódik. Milyen a munkaerőhelyzet a termelőszövetkezetben? A közös gazdaságnak 150 tagja van, s ebből 25 nyugdíjas. Főként asz­­szonyok dolgoznak, mert Sárke­­sziből 124-en járnak el a kör­nyező ipari üzemekbe dolgozni. De miért nem kísérelték meg a szövetkezeti vezetők, az ipari munkások bevonását a nagy nyá­ri munkákba? Ebben a vonatko­zásban részleges eredményeket tudtak elérni, hiszen az aratás munkájában 25 ipari dolgozó se­gített a szövetkezetieknek. Jobb szervezéssel meg lehetett volna oldani a másik cséplőgép mellé a munkacsapat kiállítását is. Érdeklődésünkre a Polgár­i Gépállomás főmezőgazdásza ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy a sárkeszi cséplési problémát megoldják, mégpedig úgy, hogy a legr­övidebb­ időn belül egy kombájnt bocsátanak a szö­vetkezetiek rendelkezésére és menetközben keresztekből csépel­nek. A kombájnnal való cséplés mindössze négy ember munkáját igényli és a szövetkezet vezetői­nek véleménye szerint ezt a munkaerőt különösebb nehézség nélkül biztosítani tudják. Most a legfontosabb feladat, hogy ki­használva a kedvező időjárást, egy percet se késlekedjenek a learatott, jó termést adó gabo­nák cséplésével. Ez valamennyi sárkeszi szövetkezeti tagnak kö­zös érdeke. T. L. KÖZÉRDEKŰ, § KÉRDÉS, FELELET . A vállalat a szakszervezeti bi­zottság javaslata alapján az e célra rendszeresített alapból se­gélyben részesítheti azt a dolgo­zót, aki valamely rendkívüli ese­mény folytán rászorul. A dolgo­zó részére személyi vagy családi körülményei által indokolt eset­ben fizetési előleget is lehet fo­lyósítani. Az előleget legkésőbb 6 hónap alatt vissza kell fizetni. Segélyt és előleget csak a költ­ségvetésben biztosított segélyke­ret legmagasabb összege dolgo­zóként és havonként 5 forint, az előlegkeret legmagasabb össze­ge pedig dolgozónként és havon­ként 7 forint. Ahol a segélyke­ret, illetőleg előlegkeret jelenleg alacsonyabb, azt csak a minisz­ter előzetes engedélyével szabad felemelni. A segély- és előlegke­ret megállapításánál a vállalat dolgozóinak havi átlagos állo­mányi létszámát kell figyelembe venni. A 100-nál kevesebb dol­gozót foglalkoztató vállalatok 6 hónapra eső keretet összevontan használhatnak fel. Segélyt vagy előleget csak indokolt esetben le­het adni (pl. házasságkötés, gyer­mekszületés, betegség, baleset, haláleset, tanulmányok folytatá­sa, költözködés stb. esetében). Az engedélyezés előtt a vállalat igaz­gatója köteles meghallgatni a szakszervezeti bizottságot. Se­gélyt és előleget csak egyes dol­gozók részére lehet engedélyez­ni. A dolgozókat csoportosan ilyen juttatásban részesíteni nem szabad. A segély legmagasabb összege 500 forint, az előleg leg­magasabb összege 800 forint. A vállalat igazgatója indokolt eset­ben a szakszervezeti bizottság javaslatára a segély, illetőleg az előleg összegét — a vállalat segély-, illetőleg előlegkeretén belül — felemelheti. A segélye­zés és előleg fizetésénél figye­lemmel kell lenni a 37/1956. X. 14./MT. sz. rendelet 12 szakaszá­ban foglaltakra is. A csoportos üdültetés szabá­lyait a 3167—29 1950. (III. 24.) NM. sz. rendelet állapítja meg. * FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A megtérő eszközök kihasználásával A termelékenység állandó nö­veléseinek nélkülözhetetlen esz­köze a műszakilag megalapozott munkanorma. A szocialista ter­melésben épp úgy mint a terve­zésben, a gépek gazdaságos ki­használásában jelentős szerepet tölt be. Ugyanígy a bérezésben is. Az alapos körültekintéssel megállapított munkamolrma nagy ösztönző erő a többtermelésben. Megyénk üzemeinek többségé­ben tavaly év végén és ez év elején kezdtek hozzá, hogy felül­vizsgálják, vajon megfelelőek-e a követelményekhez a normák? Ahol szükségesé vált , a fejlet­tebb technológiára alapozva vál­toztattak a követelményeken. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa állandóan figyelemmel kísérte ezt a munkát, hisz szorosan kapcso­lódik az érdekvédelemhez. Az el­nökség tagjai rendszeresen láto­gatják az üzemeket, tapasztalato­kat gyűjtenek, s a jókat tovább­adják, ahol pedig hibát észlel­nek, ott segítséget nyújtanak azok megszüntetéséhez. Milyen eredmények találhatók már a megye üzemeiben, a műszakilag felmért és megalapozott munka­normák alkalmazásában? Az eddigi intézkedések meg­nyugtatóak. A Tejipari Vállalat­nál például régebben egységes technológiai utasítás alapján vé­gezték munkájukat a dolgozók. Most valamennyi gyártott ter­mékre kidolgozták a technológiai utasításokat, s ezek betartására alapozták az új normakövetelmé­nyeket. A termelékenység növelésével szorosan összefügg az üzemen belüli veszteségidő okainak vizsgálata, illetve azok megszüntetése. Ezt a vizsgálatot két részre bontották az üzemekben. Elsősorban a munkásoktól függő, a szervezés hibájából adódó okokat kutat­ták másodsorban a munkafegye­lem betartását, illetve a termelő­­eszközök kihasználását boncol­gatták. A megye bányáiban szép eredményeket értek el a vesz­teségidők csökkentésével. Ápri­lis 1-től számítva a több terme­lés 82,7 százalékát a műszaki intézkedésekkel, termelékenység emeléssel biztosították, s csak 13,3 százalékát létszámnöveke­déssel. A legtöbb vállalatnál összmű­­szaki feladatnak tekintették a munkanormák kiépítését. A vál­lalat vezetősége részt vett ebben, s bevonták a szakszervezet veze­tőit is. Arra törekedtek, hogy az átlagos dolgozó képességét figye­lembe véve olyan normákat hív­janak életre, amely a munkás egészségvédelmi és a biztonságos munka feltételeit is tartalmazza. A Székesfehérvári Könnyűfém­műben tavaly a gyártmányok 80 százalékára biztosították csak a technológiai utasításokat. Az év elején valamennyi gyártmányra kidolgozták, s ezzel egyidőben be­vezették a kombinált bérezési rendszert is. Vagyis a dolgozók keresetének növekedését nemcsak a terv mennyiségi teljesítésétől, hanem a minőség alakulásától és a gépek kihasználási fokától is függővé tették. Hogy az eddigi intézkedések helyesek voltak, azt számos pél­da igazolja. Az ÉM. 5. számú Épületeleongyárban a gépek fokozott kihasználásával, a termelékenység több mint 6 százalékkal emelkedett A dolgo­zók nagy része megértéssel fo­gadta a termelékenység növeke­dését segítő intézkedéseket, szív­­vel-lélekkel kezdett a végrehaj­táshoz. Azóta meggyőződhettek, hogy saját érdekükben is tették ezt, hisz keresetük nem csökkent, sőt a műszaki normákra alapított követelményekkel fokozódott is. Az eredmények eléréséhez sok segítséget nyújtottak az üzemek­ben működő szakszervezeti bi­zottságok. A termelési tanács­kozásokon állandóan napirenden voltak az új munkanormák, azoknak teljesítési lehetőségei. A szakszervezeti bizottságok be­töltötték kettős feladatukat. Se­gítették a Politikai Bizottságok szeptemberi határozatának vég­rehajtását, s eközben állandóan ellenőrizték azt is — a dolgozók érdekeit képviselve —, hogy a vállalatoknál, miként hajtják végre a munkanormák felméré­sét, korszerűsítését. A második ötéves terv végre­hajtása során döntő követelmény a termelékenység növelése. A megye legtöbb üzemében helye­sen készültek fel a feladat vég­rehajtására. A dolgozókkal egyet­értésben megteremtették a lehe­tőséget a termelés fokozásához a fizikai erőfeszítések növelése nél­kül Gubacsi Gyula IDŐS AGRONÓMUSOK őször azt gondoltam róluk, hogy sta­tisztikusok, mert kimutatásokat készí­tettek az aratás, a cséplés és más fontos nyári munkák­­ állásáról. Mindketten jól benne van­nak már a hatodik „ikszben”. Egyikük magas, szikár, de válla már meghajlott az évtizedek súlya alatt, s haját is ezüstös fénnyel vonta be az idő. A másik alacsony, szélesvállú, kopa­szodó, s mozgása is koráról árulkodik." Azt a munkát azonban, amit most végeznek, még jól el tudják látni. Különben nem tévedtem sokat az első látásra, mert most valóban statisztiku­sok. Csak véletlenül tudtam meg, hogy egy év­vel ezelőtt még mint agronómusok dolgoztak. Mivel a gazdaság központjában egy vezetőt sem találtam, tőlük érdeklődtem a munkákról. Meg is adták a tájékoztatást pontosan, szak­szerűen, úgy, ahogyan nem is reméltem. Húsz­ezer holdon folyó szorgalmas munka gyűlt ösz­­sze napról-napra papírjaikon, s ők azt értékel­ték folyamatosan. — Saját kérésünkre kerültünk ebbe a be­osztásba — mondotta egyikük —, mert a „mo­tor” is, meg a „kerekek" is elfáradtak már. Dinamikus, fiatal erőre van itt szükség, ezért is adtuk át a közvetlen termelőmunka irá­nyítását. — Csak ezeket a nagy számokat nehéz megszokni. Sokszor zavarba is jövünk, amikor egy-egy jelentés a kezünkbe kerül, hogy ennyi holdon ennyi mázsa búza termett. Még utána is számolunk, hogy nem tévedtek-e. Hiába, amikor még mi fiatalok voltunk, a tíz mázsa egy holdon jó gazdaságban is rekordnak szá­mított. — Most meg a húsz is gyakori, így beszélgettek, vitatkoztak egymás kö­zött, ami nem ritkaság a mai idősek között. Eddigi életük sem volt tartalmatlan, mégis egy Menát tapsorték te eltelt éveket. — Minden percet sajnál az ember, de hált ha jobban nincs, jól van így is — vélekedtek önmegnyugtatásukra. — Az azért kárpótol ben­nünket, hogy a fiatal vezetők nem felejtették el a mi múltunkat megbecsülnek bennünket. Mielőtt fontos szakmai kérdésben döntenének, kikérik a véleményünket, megkérdezik, hogyan csinálnánk mi. S amilyen őszintén teszik ezt — mert őszinték hozzánk —, mi ugyanolyan őszin­tén segítünk, vigyázva, hogy csak a legjobbat, a leghelyesebbet tanulják tőlünk. — Ne gondolja ám, hogy mi olyan író­asztalhoz ragadt számkukacok vagyunk csak. Nem is bírnánk ezt, mert a mezőt, a végtelen gabonatáblákat nem lehet egykönnyen elfelej­teni. Sokszor nem kérjük be a jelentéseket csak azért, hogy kimehessünk érte. Olyankor aztán bejárjuk a határt, beszélgetünk az emberekkel. Ezért nem csak a számokat ismerjük, hanem a mögöttük lévő problémákat, egy-egy jó, vagy gyenge teljesítmény okait is. Így sokkal elvi­selhetőbb a volt gyakorlati ember számára is ez a feladatkör. Miközben beszélgettünk, rájöttek, hogy me­­gint nem érkezett be egy jelentés. Nem zsörtö­lődtek érte, sőt majdnem örültek. — Annyi baj legyen, fő, hogy a munkával haladjanak. Majd ebédidő alatt kimegyek az üzemegységbe és behozom. Ahogy elköszöntem tőlük, csendes derű­vel láttak újra munkához. Egy-egy számadat után megjegyezték, hogy jól halad a Pista, vagy a Jóska. Pedig a számoszlopban nem volt név, de ők tudták, hogy ki áll mö­götte, mert ismernek mindenkit. Az élettel való kapcsolatuk őrzi meg tetterejüket, munkaked­vüket. Így nézve őket nem is olyan öregek még, csak az idő járt el egy kicsit. Dege György "SaiacUdiedÁ" A Bodakajtori Állami Gaz­­daság iiatszázholdas gyü­mölcsösében igen szorgos mun­ka folyik. Az országút mellett elterülő barackos telis-teli für­dőruhás, barnára sült lányok­kal, akik mint szorgos hangyák gyűjtik kosaraikba a termést.­­ Nem is olyan egyszerű dolog ez, hiszen exportra szál­lítja a gazdaság a barackot — mondja Hubert Mária. A töb­biek helyeselnek, s mindjárt szakszerű felvilágosítással is szolgálnak, hogyan kell az ex­port­gyümölcsöt kosárba szedni, szállítani, hogy a hosszú út után is olyan legyen, mintha most szedték volna le a fáról. A K—3-as brigád amióta csak itt vannak — már két hete — mindig a barackosban dolgozik. Megtelik minden nap az ötven-hatvan láda szép, sér­tetlen, félérett gyümölccsel, hogy aztán Belgiumban, Ang­­liában és Nyugat-Németország­ban kerüljön asztalra. A szorgos barackszedők egyébként a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem ál­lam- és jogtudományi karának negyedikes hallgatói. De van­nak még orvostanhallgatók, fel­sőfokú tanítóképzős növendé­kek is. Velük a barackosban nem találkoztunk, mert a pa­radicsomot szedik. Kétszáz­­negyvenen vannak, s a gazda­ság területén harmincöt sátor­ban laknak, önként jelentkez­tek KISZ társadalmi munkára. — Úgy elszaladt ez a két hét, hogy alig vettük észre — mondja az egyik fürdőruhás joghallgató — barackszedő. Csak a bőrünk lett sokkal bar­nább, de ezért biztos, hogy megirigyelnek bennünket. Bizonyos, hogy nem szalad el nyomtalanul a gazdaságban eltöltött két hét, mely a ke­mény munka mellett is felüdü­lést, közös szórakozást jelen­tett. — Anna napot tartottunk teg­nap — mesélik. — Van rádi­ónk, vannak lemezeink, s a szív küldi nem hiányzik a tá­bori életből. — És a jó koszt sem — teszi hozzá valamelyik. És olykor még a pesti fekete is eljön utánuk. Most járt erre az egyik lány édesapja, aki meglepetésül egy termosz feke­tekávét hozott. Valahonnan előkerül Keszei Ferenc gyümölcstermelő — itt csak Feri bácsi —, aki nagyon elégedetten beszél a lányok munkájáról. — Eddig ez volt a legjobb csoport. Mások is szorgalmasok vidámak és jó munkások vol­tak — de ahogy ezek a lányok szedik a barackot, az szinte mintaszerű. Ii át igen, ez elismerés, a ■** javából. B. K. L. oldal.

Next