Fejér Megyei Hírlap, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

- 2­­ Hruscsov válasza a Daily Express kérdéseire a leszerelésről, Nyugat-Berlinről, a Szovjetunió és az USA viszonyáról Nyikita Hruscsov az új év előestéjén válaszolt a Daily Express című angol lap szer­kesztőségének a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdé­seire. „A Szovjetunió az elkö­vetkező évben még szilár­dabban folytatja a harcot a leszerelés problémájá­nak megoldásáért” — jelentette ki Hruscsov. Is­mét leszögezte, hogy „az álta­lános és teljes leszerelés nél­kül nem lehet a földön biz­tosítani a szilárd békét”. „Ma­guknak a népeknek kell meg­tenniük minden erőfeszítést, hogy már a közeli időkben valósággá váljék az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás”. A szovjet minisztertanács elnöke hangoztatta, hogy a szovjet kormány kész 1963. január 1-től megszüntetni minden nukleáris fegyverkí­sérletet, „ha a nyugati nukleá­ris hatalmak ugyanilyen ál­láspontot foglalnak el az ENSZ felhívásával kapcsolat­ban.” „A genfi megbeszélések helyzete igen rossz” — mon­dotta Hruscsov, majd megje­gyezte: „A tizennyolc hatalmi bizottság valamiféle vita­klubbá alakul”. „A nyugati hatalmak politi­kája képletesen szólva, két egymástól távolodó vágányon siklik, folynak a leszerelési tárgyalások és ugyanakkor há­borús előkészületeket tesznek. A dolgokat a realitás talajá­ról kell szemlélni: az ilyen mozdony előbb-utóbb elkerül­­hetetlenül kisiklik.” A vala­mennyi nukleáris fegyverkí­sérlet örökre való betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény elérését most „Angliának és az Egyesült Államoknak a föld alatti atomfegyverkísér­letek kérdésére vonatkozó el­lenvetései zavarják”. A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rend­szerét, így hajlandó megfelelő számú automatikus földrengésjelző állomást létesíteni. A jelenlegi nyugat-berlini rendellenes helyzettel és az­zal kapcsolatban, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság­­­­ban miként fejlődnek a dol­gok, Hruscsov kijelentette : „több mint elegendő ok van a nyugtalanságra.” „A kommunistaellenes harc ürügyén a nyugatnémet szol­­dateszka atomfegyver után nyúl. Bonnban kijelentették, az a céljuk, hogy sakkban tartsák Moszkvát, de arra gondolnak: sakkban tartsák az egész világot.” Nyugat-Berlinben robbaná­sok hallatszanak, de a „gyúj­­tózsinórt Bonnban lobbanják lángra” — mondotta Hrus­csov. „Közel jutottunk a német kérdés békés rendezéséhez és meg kell tenni az utolsó erő­feszítéseket” — jelentette ki a szovjet miniszterelnök. „Valamennyi keleti és nyugati állam kötelessé­ge, hogy Közép-Európában elzárják a dolgok ve­szélyes fejlődésének útját, ha nem akarják, hogy a világ a veszélyes karibi válságból egy másik, még fenyegetőbb és még nehezebben megold­ható válságba kerüljön.” A fennmaradt, leginkább vi­tatott kérdésnek — a Nyugat- Berlinben állomásozó csapatok problémájának megoldására — a szovjet kormány kompro­misszumot javasol — hangoz­tatta Hruscsov. A Szovjet­unió kormánya indítványozza, hogy a Nyugat-Berlinben tar­tózkodó csapatokat ne a NATO országai adják, hanem Nyugat-Berlinben helyet­tesítsék a NATO zászla­ját az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogójával és az ENSZ vállaljon ma­gára meghatározott nem­zetközi kötelezettségeket és tisztségeket. A szovjet­­ kormányfő kife­jezte meggyőződését, hogy a karibi válság „igen mély nyo­mot hagy a nemzetközi kap­csolatokban”. „A veszélyt kompromisszumos úton oldot­ták meg, az engedményt az engedményért elv alapján és s­em pedig kardot rántva —, mint ahogy ezt néhányan nyu­gaton tanácsolták.” Hruscsov kijelentette: „A békés együttélés alapját még szilárdabbá és megbízhatóbbá kell tenni, hogy igazán tartós legyen”. A népek szuverenitá­sának tiszteletben tartásával hadd döntse el a békés gazda­sági verseny, hogy melyik tár­sadalmi rendszer jobb és ki­nek a rendszere életerősebb — mondotta. — A vitás kérdé­sek eldöntésének másik módo­zatát — a termonukleáris há­borút­­ ki kell zárni. Nyikita Hruscsov tagadólag válas­­lt arra a kérdésre, kí­vánatosnak tartja-e, hogy a két nagyhatalom uralkodó sze­repet játsszék az egész világon. Kijelentette: „Nem gondolom, hogy ez kívánatos lenne. Sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nem kell „uralkodniok­’, a világon, a különböző államoknak a más országok fölötti „uralma” vég­érvényesen lejárt.” Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Szovjet­unióra és az Egyesült Álla­mokra most különböző okok miatt, rendkívül nagy felelős­ség hárul az általános béke sorsáért. . . „Ezért mi állást foglalunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti jó, ha lehetséges baráti kapcso­latok létesítése mellett.” Az 1983-as év távlataival kapcsolatban Hruscsov kije­lentette: „Remélem, hogy 1963 az emberiség békés fejlődésének, a megérett nemzetközi prob­lémák rendezéséhez való kö­zeledésnek és a nemzetközi feszültség csökkenésének éve lesz.” . Fejér megyei Hírlap . Amerikai gyógyszer ezer kubai hadifogolyért Miami, Florida, USA: A váltságdíjként Kubába szállítandó orvosság egy része a Miami­ nemzetközi repülőtéren át­rakásra vár. (MTI Külföldi Képszolgálat) De Gaulle újévi köszöntőjében a nyugat-európai uniót dicsőítette Párizs, január 1. Párizs vidáman szilveszte­rezett. Nemcsak a Maximé­ban, ahol Lollobrigida járta a twistet, hanem a Quartier Latin és a Montmartre sze­rény mulatóiban is kitűnő volt a hangulat. Éjféltájban különösen benépesedtek az utcák, a szemerkélő eső sem zavarta a lakosságot abban, hogy az új esztendő­, szokás szerint az utcán köszöntse. Újév napján kihalt volt Pá­rizs. Csupán az Elysée-palota környéke élénkült meg már kora reggel. De Gaulle reggel 9 órára rendelte magához mi­nisztereit, hogy meghallgassa újévi jókívánságaikat. A tábornok hétfőn este be­szélt a televízióban, ezúttal is négyen meg volt elégedve az elmúlt évvel és nagy derű­látással beszélt a jövőről. A francia külpolitika leg­főbb célja a nyugateurópai gazdasági, politikai és kato­nai unió kiépítésében jelölte meg. Ez létrehozza az egyen­súlyt az Egyesült Államokkal, sőt, „ha a keleti országokban beáll a „nagy enyhülés”, oda vezet majd, hogy velük együtt szervezzük meg az egész kon­tinens békéjét és életét” — mondotta. „Elérkezett az ideje — mondotta —, hogy Franciaor­szág messze tekintsen és ma­gas célokat tűzzön ki...” De Gaulle homályos cél­zásaiból nem derült ki, hogy milyen választ szán Kennedy nassaui javaslatára, mennyi­ben tartja összeegyeztethető­­nek a közös NATO atomerő tervét Franciaország atom­fegyverkezésével. A tábornok hangjából azonban arra lehet következtetni, hogy nem elégszik meg a másodrendű szereppel, sem az atlanti kö­zösségben, sem a világpoliti­ka porondján. Szovjet és kínai vezetők üzenetváltásai Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev, illetve Mao Ce­­tung, Liu Sao-csi, Csu Te és Csou En-laj között újévi üze­netváltásra­ került sor. A Szovjetunió vezetői meg­állapítják, hogy az 1962-es év „a béke és a szocializmus erői­nek­­helyzetét megerősítő év volt”, majd a következőket ír­ják: „Méginkább nyilvánvaló­vá vált, hogy a béke erőinek módjukban áll elhárítani a termonukleáris háborút, hogy a szocialista világrendszer egy­re inkább a nemzetközi fejlő­dés, a béke és a haladás irá­nyában meghatározó tényező­vé válik.” A Kínai Népköztársaság ve­zetőinek üzenete megállapítja: „Pártjaink és országaink ösz­­szeforrottsága, a szocialista tá­bor és a nemzetközi kommu­nista mozgalom összeforrottsá­­ga gyökeres érdeke Kína és a Szovjetunió népeinek, a szo­cialista tábor valamennyi or­szága és az egész világ népei­nek.” „A kínai nép a jövőben mint a múltban is —, jegyzik meg a Kínai Népköztársaság vezetői — minden erejét Kína és a Szovjetunió népei egybe­­forrottságának erősítésére, a szocialista tábornak, a nemzet­közi kommunista mozgalom­nak, a marxizmus—leninizmus és a proletárinternacionaliz­mus alapján való egybefor­­rottsága erősítésére fogja for­dítani”. ­ Újévi fogadás a Kremlben Moszkva, január 1. (TASZSZ) Több mint másfélezer em­ber volt jelen azon a fogadá­son, amelyet a szovjet kor­mány adott a Kremlben szil­veszter éjszakáján. Ott voltak az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői, élükön Nyi­kita Hruscsoval, a Moszkvá­ban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, a szov­jet dolgozók legkülönbözőbb rétegeinek képviselői, szov­jet és külföldi újságírók. Nyikita Hruscsov a fogadá­son pohárköszöntőt mondott. Éltette a Szovjetunió népeit, amelyek a világon elsőként emelték magasra a harc vörös zászlaját és győztek. Ma ez alatt a zászló alatt egymilliárd ember küzd — mondotta. Éltette a szovjet szakszerve­zeteket — a munkásosztály szervezeteit —, a dolgozó pa­rasztságot és a kolhozokat, s hangsúlyozta, hogy a szocia­lista államokban lesz a leg­magasabb az életszínvonal. Emlékeztetett­­az Udall ame­rikai belügyminiszterrel foly­tatott beszélgetésére, arra, hogy egykor az amerikaiak segítették felépíteni az első szovjet vízierőműveket, ma pedig — mint Udall elismerte —, a Szovjetunió felülmúlta az Egyesült Államokat a ví­zierőmű építkezések tekinte­tében. Hruscsov pohárköszöntőjé­ben éltette a szovjet hadsere­get, amely éberen őrzi a bé­két, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és a szocializmus országai­nak barátságát és összefor­­rottságát. Hangsúlyozta, hogy az emberiség egy­harmad­a a marxista—leninista tanítás alapján építi életét. Az idő a kommunizmusnak dolgozik — mondotta. Pohárköszöntőjében a szov­jet kormányfő végül kiállt az államok békés együttélése és barátsága mellett. Parasztfelkelés Perub­­an Perui sajtójelentések sze­rint az ország déli részén a fővárostól mintegy 500 kilo­méternyire délkeletre fekvő La Convención völgyben pa­rasztfelkelés tört ki. A föld­művesek megtámadták a nagybirtokosok épületeit. Az uralkodó katonai junta csa­patokat küldött a völgybe. Egyes hírek szerint a fegyve­resek 43 parasztot gyilkoltak meg, holttestüket a folyóba dobták. A perui parasztszövetség nyilatkozatot adott ki. Ebben közli, hogy a földművesek általános sztrájkot robbanta­nak ki, ha a junta nem von­ja vissza csapatait a völgyből és nem állítja helyre az alkot­mányban biztosított szabad­ságjogokat. Csütörtök, 1963. január 3. ] Kard és bomba Megható jelene­tek zajlottak le a napokban Bonn­ban. A nyugat­német politikai és katonai „elit” je­lenlétében elbú­csúztatták a lelé­pő Strauss had­ügyminisztert. A fanfárok, a trom­biták harsogtak, dübörgött a ha­gyományos dísz­­lépés, végül pedig Jaeger, a parla­ment alelnöke szó­nokolt. Kifejtette: „Az ő szellemében fogunk tovább dol­gozni.” Majd az ünnepély fény­pontjaként egy ősi bajor kardot nyúj­tottak át Strauss­­nak. Az ex-had­­ügyminiszter ek­kor magasra emel­te a szablyát, s így kiáltott fel: „Ezt a kardot is politikai ellenfe­leim ellen fogom használni. De azért most hangsúlyo­zom, nem vagyok híve a régi, el­avult fegyverek­nek.” Lám, a legjobb szándék is vissza­üt néha. Strausst még a kebelbará­tai is akaratlanul megbántották. Ha a díszünnepséget igazán szívvel, hozzáértéssel szer­vezik meg, Strausst legalább is egy miniatűr atom­bombával kellett volna megajándé­kozni. Azt bizo­nyára nagyobb lel­kesedéssel lóbál­­ná, mint a régi kardot, s közben az igazságnak meg­felelően állapítaná meg: úgy megyek el, ahogy jöttem. S. E. A családban marad Egy nyugatnémet divíziót bocsátot­tak a NATO had­erők rendelkezé­sére. Így hangzik a rövid hír, de a Bonn és az Atlan­ti Paktum közötti viszonyt ragyogó­an jellemzi a hi­vatalos kommüni­ké szövege: „A nyugatnémet had­osztályt Foertsch a Bundeswehr fő­felügyelője adta át a NATO-nak. Az Atlanti Pak­tum nevében pe­dig Speidel tábor­nok vette át a ka­tonai egységet.C­íme, a „véletlen” különös játéka. Foertsch­ és Spei­del hosszú éveken át Hitler táborno­kaként szolgáltatt, majd mindketten a nyugatnémet hadsereg generá­lisai lettek. Spei­del ezután átment vendégszerepelni a NATO-hoz. Tulaj­donképpen sok változás nem tör­tént, csak az uni­formisokat kellett időnként átalakí­­tani. A cégér­­ öl­tözött, a bolt ma­radt. I­dréslet a szovjet néphez Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa újév alkal­mából üdvözletet intézett a szovjet néphez. — Jó érzéssel búcsúztatjuk az 1962-es évet — hangzik az üzenet. A Szovjetunió eb­ben az egyetlen évben több ipari terméket gyártott, mint a háború előtti öt éve, tervek idején együttvéve. A mező­­gazdaság dolgozói mintegy ki­­lencmilliárd púd szemester­ményt termesztettek és csak­nem 300 millió púddal többet adtak el az államnak, mint 1961-ben. 1962-ben a béke "és a jó­zanság erői újra megmutatták hatalmukat, s a karib-ten­­geri válság napjaiban veresé­get mértek a háborús erőkre. „A Szovjetunió békeszerető külpolitikája — amelyet tá­mogattak a szocialista álla­mok és minden nép —, va­lamint a kubai nép hősi ki­állása hazája függetlensé­géért és szabadságáért, elejét vette a termonukleáris világ­­katasztrófának.” Ezekben a napokban minden ember újra meggyőződött arról, hogy a hatalmas szocialista tábor képes útját állni a háború­nak. A csendet gyűlöltem már Pusztai Józsefek háza . — Azóta történt velem egy talán a falu legsárosabb út,­ és más — mondta most már cájának végén van, de kül­­hangosabban fejével kiemelkedik a többi Kérdően néztem rá. közül. Ismertem a házat és — Ne gondolja, hogy az a gazdáját is. Tíz évvel ez­­előbb kényes kérdést tett fel. előtt a ház rogyadozott, Pusz- Annyi az egész, hogy a Szabó­tai bácsi is — bár alig halad- ' Pista volt felesége most az én te­mpó' *q Tipörvenpt —* feleségem. Elvettem sz öt rozzant állapotban volt,’ Nem gyerekkel együtt. Én nem hó­volt ugyan rongyos, meg so­­dítottam el, Pista mászkáll vány se, de hiányzott róla fiatalabb nők után. Meg is nősült, az otthon gondoskodásának Mi meg itt éldegélünk azóta nyoma. Most, hogy újra talál­ békességben, csendesen. Azt is hoztunk, új ház és új ember mondhatom, hogy a magam áttt előttem. Amint bekísért a ötven évével boldog vagyok, tiszta lakásba, egy fiatalém­­ emelt fővel járok az emberek­bér mutatkozott be. előtt. — Szabó — mondotta kéz- Belemelegedett a be­fogás közben. e­szédbe. Azelőtt nem ismer­tem — Hogy-hogy— nem Pusztai? családi körülményeit, azt sem — szaladt ki a számon, de már tudtam, hogy van-e gyereke, megbántam. A felesége, csak vele találkoz­— A nevelt fiam — sietett a fam. Most is hivatalos ügyben válasszal az öreg, kerestem a munkahelyén, de .Aztán letelepedtünk a ba- már nem volt bent. Annyit rátségosan dörmögő cserép- tudtam Pusztai bácsiról, hogy kályha közelében, s zavart fáradhatatlan társadalmi min­­csend ereszkedett közénk, Más, segítőkész, emberséges. — Régen találkoztunk — — Úgy tudom, ismerte Sza­állapította meg a házigazda nőt. Az sem volt rossz ember, csendesen, csak valahogy más termésre­— igen, elég régen —hagy­­ta. Nem bántotta a családot­­tam rá én is, de nem is törődött velük. Afl.

Next