Fejér Megyei Hírlap, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

----- 2 — Éljen a munkásosztály győzelmes eszméje, a marxizmus-leninizmus ! „As kitüntetést a legjobbak kapták, a győzelem az egész népé“ Tegnap délelőtt fél 9-kor bensőséges ünnepély színhe­lye volt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Martonvá­­sári Kutató Intézete. A párt VIII. kongresszusára hirdetett munkaversenyben elnyerték a Központi Bizottság oklevelét. Az ünnepség keretében dr. Nezvál Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, igazságügyi minisz­ter nyújtotta át a legjobbak­nak járó kitüntetést Az ün­nepségen részt vett Gyenge Károly elvtárs, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának titkára. — A verseny győzteseit örömmel köszönti az ország. Az intézet munkája hazánkon kívül is ismertté tette a ma­gyar mezőgazdasági tudomány művelőit és az elméleti kuta­tások mellett számos gyakor­lati tény is az intézet munká­jának eredményét bizonyítja. Többek között az, hogy a mar­­tonvásári kutatók által létre­hozott hibridkukorica fajtá­kat az országban majdnem kétmillió holdon termelik eredményesen. — A kitüntetést a verseny legjobbjai kapták, de a munka nyomán fakadt győzelem egész népünké — mondotta többek között Nezvál elvtárs. A kutatóintézet nevében dr. Rajki Sándor elvtárs vette át a Központi Bizottság okle­velét és mondott köszönetet a munkájukat ért magas elisme­résért. Az ünnepi alkalomból a ku­tatóintézetbe több jókívánsá­got tolmácsoló távirat érke­zett, többek között dr. Rusz­­nyák Istvántól, a Magyar Tu­dományos Akadémia el­léké­­tő­l, Losonczi Pál földművelés­­ügyi minisztertől, a megyei és járási pártbizottságoktól, az AGHTMPEX Vállalattól, a Tu­dományos Akadémia személy­zeti osztályától, pártszerveze­té­től. Ünnep előtt négy tsz-ben A Cseri Újbarázda Termelő­­szövetkezetben mindössze 164 hold a közös kukorica vetés­terve. Nem sok az egész és mégis lemaradtak ezzel a fon­tos munkával. Tegnap estig 56 holdon került földbe a mag. Mi az oka, hogy vontatott a kukoricavetés üteme? — A legutóbbi napokig nem tud­tunk gépekkel rámenni a föl­dekre — mondja Szabó Pál főagronómus. Valóban így len­ne? Szétnéztünk a határban. Kétségtelen, hogy az egyik 69 holdas táblán még vannak „sötét foltok”, de ez egyálta­lán nem akadályozná a mun­kát. Jelenleg egyetlen gép dol­gozik, holott már napokkal előbb meg lehetett volna kez­deni a vetést, sőt minden meg­erőltetés nélkül május elsejé­re be lehetett volna fejezni. * Furcsa, szokatlan jelenséget tapasztaltunk Jenőben. A községi tanács április 26-i je­lentésében közölte, hogy a ku­korica 6 százalékát vetették el a Vöröscsillag Tsz-ben. Ez az adat a múlt hét csütörtök esti állapotot tükrözi. Pontosab­ban tükrözné. A jenői szövet­kezetben 27-én, vagyis szom­baton délután kezdték meg a kukorica vetését, s aznap mindössze 10 holdat vetettek el. A tanácselnök kedd dél­előtti jelentése szerint már 80 holdon került földbe a mag. Ez azonban édes-kevés. Még 290 hold közös és 280 hold háztáji területen kell elvetni a kukoricát, nem is beszélve arról, hogy 160 hold siló, 40 hold csal a­nádé, 20 hold bur­gonya, s 10 hold szudáni édes­cirok elvetése is hátra van. Tennivaló Van bőven, kényel­­mrteskedésre sem okuk, sem­­ joguk nincs a jenői szövetke­zeti vezetőknek. Az Úrhidai Rákóczi Terme­lőszövetkezetben sokkal na­gyobb munkalendület tapasz­talható, mint Jenőben. A ko­ratavasziak vetésért idejében befejezték és a 327 holdnyi kukoricából kedd estig 140 holdon tették földbe a magot. — Jelenleg két vetőgép dolgo­zik — tájékoz­tatott bennünket a községi tanács elnöke — de félő, hogy az egyik gépet elvi­szik más termelőszövetkezetbe. Pedig a két géppel néhány na­pon belül befejezhetnénk a kukorica vetését. Miért késett a kukorica ve­tése a Sárkeszi Kossuth Tsz­­ben? Érdeklődésünkre szokat­lan választ kaptunk. — Az idejében kért hibridvetőmagot csak április 27-én kaptuk meg — mondták a szövetkezet ve­zetői. — Ha nem késik a vető­mag akkor a 200 holdnyi ve­tésből már nem sok lenne hát­ra. Úgy tervezzük, hogy a mintegy 140 holdnyi területet két-három napon belül elvet­jük. T. L. A Fejér megyei országgyűlési képviselőcsoport ülése Áprils 30-án, kedden dél­után 2 órakor tartotta ülését az országgyűlési képviselők megyei csoportja a Hazafias Népfront megyei elnökségé­ben. Olt Ká­roly, a képviselő­cso­port titkárának megnyitó sza­vai után Lipthay Károly, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályvezetője tájékozta­tóját hallgatták meg a képvi­selők a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, terv- és pénz­ügyi helyzetéről, valamint a tavaszi munkák végzéséről. A tájékoztató után kérdések hangzottak el, melyekre Lipt­hay Károly válaszolt, majd az e területen szerzett képvise­lői tapasztalatok alapján vita következett. (A vezércikk folytatása) megérett arra, hogy mozgalmat kezdeményezzen a szoci­alista üzem vagy gyáregység címért, mert dolgozóik politi­kai, szakmai öntudata és képzettsége ennek feltételeit már megteremtette. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megerősítése az alapvető feladat. Munkásosztá­lyunknak politikai küldetése, hogy segítse a parasztságot s ezzel is erősítse a munkás-paraszt szövetség­i szövetség erősítése, a gazdaság fejlesztése, azonban elsőként mégis a termelőszövetkezeti tagság saját munkájára épül, ezért parasztságunknak azon kell munkálkodniok, hogy szövetkezetük minél gyorsabban gaz­daságosan termelő, korszerű mezőgazdasági nagyüzemmé váljon.­­ Erkölcsi fölényünkre mutat a kapitalizmus gazdasági rendszerével szemben, hogy közös lett minden kis és­ nagy gondunk. Munkásaink magukénak tudják a gyárat, feleme­lik figyelmeztető szavukat minden, a termelést akadályozó jelenség­ ellen. Értelmiségünk munkáját az alkotókészség és a nép iránti felelősség jellemzi. Május elsején, ha számot vetünk, érezzük: törekvéseinkben és céljainkban egyek va­gyunk a nemzetközi munkásosztállyal, pártunk a nemzet­közi kommunista és munkáspártokkal. Zászlóink alól forró szeretettel köszöntjük a gyarmati iga alól felszabadult népeket; velük együtt sok sikert kívánva ünne­peljük a nemzet­közi proletariátus nagy ünnepét. ‘ Dolgozó népünknek céljai eléréséhez békére van szük­sége. Élni akarunk! Élvezni a szocialista haza jelenét, tovább építeni népünk jövőjét! Nagy családunkra növekvő bizalom-­­mal tekintenek a világ szabadságra, békére, nagyobb kenyér­re vágyó milliói, mert a béke, a haladás és a szabadság tan­tormé­katlan hav-----meg a szocialista országok n- ben. M­ájus elseje parancsát követve erősítjük tovább egy­ségünket a szocialista népekkel, építjük ki mind jobban kapcsolatainkat minden bék­eszerető állam­mal egy egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása alapján. Erre kötelez bennünket a szocializmus egyre növek­vő ereje mellett a világ munkásosztályának nemzetközi ün­nepe, a proletarnemzetköziség, a világ minden dolgozójának munkára-harcra szólító jelképe. Fejér megyei Hírlap Átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját a Finommechanikai és Autójavító Vállalatnak Hétfőn este ünnepi díszbe öltöztetett termekkel fogadta a Velence Étterem a Finom­­mechanikai és Autójavító Vál­lalat dolgozóit, vezetőit. A vörös drapériával díszített el­nökségi emelvény mögött dísz­­egyenruhás kiszisták álltak őr­séget. Néhány perccel hat óra után Kalfás László, a vállalati szak­­szervezeti bizottság titkára megnyitotta az ünnepséget. Ezt követően Veres József munkaügyi miniszter, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Mél­tatta a vállalat kollektívájának mind az 1963-as éves termelé­si verseny, mind az MSZMP VIII. kongresszusának tiszte­letére indított versenyben elért nagyszerű eredményeit. — Külön kell szólnom a Mező Imréről és a Bánki Dá­nesról elnevezett szocialista munkabri­gádokról, amelyek­nek tagjai évek hosszú során segítették a vállalatot ahhoz, hogy a hétszeri élüzem, a két­szeri kiváló vállalat cím el­nyerése után kiérdemeljék egész népünk, pártunk és kor­mányunk legnagyob elismeré­sét, a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándorzászlaját! — Kedves Elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy önök­nek tolmácsolhatom, a Minisz­tertanács és az MSZMP Köz­ponti Bizottságának üdvözle­tét, s átnyújthatom aÍ£ éves munkásságuk el­­­téréseképpe­n az MSZMP Központi Bizottsá­gának oklevelét, valamint a vörös vándorzászlót. Kívánom, hogy az elmúlt évek eredmé­nyeit is túlszárnyaló sikerek­kel védjék meg ezt a zászlót! A zászló és az oklevél át­vétele után Tóth Gyula, a me­gyei tanács elnökhelyettese Újházi János igazgatónak, Je­nei Ákos főmérnöknek és Du­­d­ar János főkönyvelőnek a ki­váló dolgozó jelvényeket nyúj­totta át. Újházi János, a vállalat dol­gozói nevében mondott köszö­netet a kitüntetésért: — Azzal az elhatározással vesszük át e zászlót, s a kong­resszusi versenyben elért eredményeink elismerését tük­röző oklevelet, hogy 1963-ban nem csak megőrizzük, de fo­kozzuk is korábbi lendületün­ket. Egyben biztatni szeret­nénk versenytársainkat a fo­kozottabb eredmények eléré­sére.­­ Ezek után Kallás Lászlónak, Szabó Sándornak, Bocz Lajos­nak, Kimler Lászlónak, Gaz­dag Jánosnak és Peska István­­nénak átnyújtotta a kiváló dolgozó jelvényt. 54-en kiváló dolgozó oklevelet, és 39 000 forint jutalmat, további 157 dolgozónak 42 000 forint ju­talmat adtak át. Kiváló dolgozó jelvényt ka­pott a vállalat legjobb három szocialista munkabrigádjának vezetője is. A kitüntetések és jutalmak átadása után Juhász János, az MSZMP megyei Bizottságának első titkára, a Központi Bi­zottság póttagja, az MSZMP megyei Bizottsága, városi bi­zottsága és a szakszervezet ne­vében köszöntötte a vállalat dolgozóit, vezetőit. — Ez a mai esemény a mi életünk jellegzetes példája. Az alig tíz éves üzem országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el, s me­gyénk iparának, életének, dol­gozóink alkotásvágyának nagy­szerű példájával vívta ki­ a legjobbaknak járó elismerést Ebből az alkalomból, s az el­következő évek sikereinek re­ményében köszöntöm a válla­lat szocialista munkabrigád­­ja­it, ifjú és idősebb dolgozóit, női dolgozóit, akik az otthoni munkák, a család és gyermek­­nevelés mellett szakmai felkészültségben is felzárkóztak a férfiak mellé! Most, a 19. szabad május 1. előestéjén kívánok még egy­szer sok sikert, jó munkát és jó egészséget mindannyiuk­­nak! Juhász János köszöntője után Kallás László zárszavá­val véget ért az ünnepség hi­vatalos része. Ezt követően a vállalat egész kollektívája fe­hér asztal mellett szórakozott tovább. — k — Ahol saját határozatuk ellen uszítanak a városatyák — Fajüldözők tragikomédiája „odalent Délen“ — ismét hallatott magáról az amerikai Dél — és sajnos is­mét bebizonyította, hogy a rab­szolgatartók unokái féltéke­nyen őrzik nagyapáik rettene­tes örökségét Georgiában történt a minap, az egyik legjellegzetesebb déli államban, és annak Albany városában. Itt is, mint a hír­hedt Little Rockban, vagy az amerikai Oxford városkában, esztendők óta kemény harcot vívnak a száncsbőrűek és a de­mokratikus érzelmű fehérek a nagyapák súlyos hagyatéka, a pusztító faji gőg ellen. Az Albany Mozgalom néven ismeretté vált harcos tömeg­szervezet a fizikai veszélyt, az elbocs­átást vállalva küzd azért, hogy érvényt szerezzen az Amerikai Legfelsőbb Bíró­ság határozatának, amely sze­rint a faji megkülönböztetés minden formája tilos. Korai öröm A napokban úgy tűnt, hogy Albany ultrareakciós város atyáinak gyülekezete, az úgy­nevezett Polgárok Tanácsa engedni kénytelen az amerikai és a nemzetközi közvélemény erkölcsi nyomásának. (Másfaj­ta nyomás ugyanis szinte egy­általában nem volt: Washing­­to­n kevés igyekezetet mutatott, hogy érvényt szerezzen a saját döntésének.) Nos, a Polgárok Tanácsa összeült és olyan hat­­tározatot hozott, amely ki-­ mondta: Albany város enge­delmeskedik a szövetség vagyis a központi hatóságo­k döntésének. Az Albany Mozgalom tagjai felújjongtak. Úgy érezte, küzdelmük nem volt hiábaval ..Albany most talán megvi­tathatja a világnak, hogy a TV' is megindult az igazságosság útján” — jelentette ki a moz­galom elnöke, dr. W. G. Al­derson. Az öröm azonban koraima bizonyult. Kiderült, hogy tal­tikai húzásról van szó, sem­ többről. A Polgárok Tanár­a azon a napon, amelyen az e­kölcsi nyomásnak enged közzétette a faji megkülö­böztetés megszüntetését elf­gadó határozatát, közlemét jelentetett meg lapjában, szélsőjobboldali Albany H­raldban. Ebben felszólított­a város fehér lakosságát: ,,ma­radjon hű a georgiai hagy­mányokhoz”, mutassa k­, hogy „csak formálisan enge az erőszaknak, gyakorlatik­­azonban nem”. Világos beszéd. Mi ugyebár publikáltuk ezt az átkozott deklarációt, mert közvélemény is van a világon és a was­hingtoni külügyminisztérium hadd közölje büszkén az af­rikai diplomatákkal, hogy „is­mét megszűnt egy városban a faji megkülönböztetés”. Ti azonban lesztek szívesek nem komolyan venni mindezt és megmutatni, hogy Albany vá­ros tisztes polgárai számára a színesbőrűek ugyanúgy tisz­­tátlan niggerek maradnak, mint száz évvel ezelőtt. „Menjenek innen­­“ .­­. Amikor a következő nap két néger fiatalember beme­­t a „csak fehéreknek” feliratú Lee Drug Store vendéglőbe, hogy boldogan „kipróbálja” a városi tanács határozatát, az üzletvezető rendőrt hívott és a két fiút „rendbontás” címén őrizetbe vették. Ugyanez tör­tént négy más négerrel, akik Howard Johnson vendéglőjé­ben kísérleteztek. Egy színes­bőrű „fehér” taxiba akart szállni. A sofőr válaszát szó szerint idézi a Newsweek cí­mű amerikai hetilap: „Négere­ket ezután sem hurcolgatunk.” Négy diáklány jegyet akart venni a város „fehér” mozijá­ba. A filmszínház titkárának válasza: Menjenek innen. Nincs szükségünk a maguk pénzére.” ... A városi tanács fenn­­költ döntésének hírére egy északi újságíró utazott Al­­banyba, hogy a nagyvilág mi­előbb értesüljön az újabb amerikai vívmányról. Megkér­te többek között Laurie Prit­­chettet, Albany rendőrfőnö­két, mondja el, mi változott a városban a Tanács határozata óta. „Semmi, uram, garantá­­lom Önnek. De ha esetleg va­lami változást mégis tapasztal­na, kérem, azonnal jelentse nekem.” (ha) Szerda, 1963. május 1. 13 A Thresher katasztrófájának színhelye A 6 000 tonna vízkiszorítású Thresher (Cápa) amerikai atomtengeralattjáró katasztró­fájának híre a közelmúltban járta be a világsajtó hasábjait. Mint a sajtóközleményekből ismeretes, a Thresher 1963. április 10-én 129 fővel a fedél-e­setén az amerikai Portsmouth kikötőjétől mintegy 500 kilo­, méterre keletre, az Atlanti­óceán északi részén süllyedt el. Az amerikai atomtenger­alattjáró pusztulásával kapcso­­latosan N. Nyikolszkij, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának levelező tagja, kife­­j­ezte azon véleményét, hogy a Thresher tragédiája komoly, következményekkel járhat az egész emberiségre nézve is. N. Nyikolszkij szerint a ten­geralattjáró atomreaktora mint­egy 1000 tengeri mérföld (1852 kilométer) körzetben megfertőzi az Atlanti-óceán halállományát. A Thresher elsülyedése helyétől számított ezer mérföldes körzeten, belül ugyanis, különösen Új-Fin­­land övezetében évszázadok óta ismert és az amerikaiak, vala­mint európai halászok által hasznosított világga­zdaságilag fontos halászati zónák feksze­nek. Ajk^tiHER" j !PORTSMOllIH] mm/ ATOMITNÜTIULAJIJÁN­C KIINDULÁSI SIKÖ­LŐJE —•— ÚTVONALA X UTOLSÓ Mfínt.IS HHYE (1963 AK.Uj­J |j !KIOLTIV UAUS/Ah . ÜIÓM 0­SvQ via A­t­l­a­n­t­i ! PORTSMOUTH MST0k| shew,yor Ic vVVtcHINGTC#

Next