Fejér Megyei Hírlap, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
We<M, 1964, június 2. Napi 7000 üveg htisítőítal Közeleg a nyár, a higany szál lassan állandósul a húsz fok körül. Fáradt és szomjas vándorok térnek be ilyenkor egyegy pohár frissítő, üdítő italra az árusítóhelyekre. A Fehérvárcsurgói Földművesszövetkezet kezelésében működő szikvízüzemben már most mutatkoznak a csúcsforgalom jelei. Hatalmas körzetük szinte napról-napra több hűsítőt és szikvizet kér. Persze, az igényeket nem tudják kielégíteni teljes mértékben. — Napi hétezer üveg, hűsítő italt készítünk nyolcféle kivitelben, — mondja Balogh Zoltán üzemvezető. Ezenkívül hétezer liter szikvizet szállítunk szinte a megye valamennyi községébe és falujába. Nagy a területünk, van nap, hogy a „terítés” során 13—15 ezer üveget hordunk szét! Mindehhez egy saját kocsi és három tsz-kocsi ad segítséget. Persze, ha beindul az i,igazi” nyári üzem, akkor mindez kevés lesz, legalábbis ezt mutatják az elmúlt évek tapasztalatai. Már beszéltünk a tsz vezetőivel, ígéretet kaptunk, hogy főleg aratási időszakra külön kocsit bocsátanak rendelkezésünkre. Ez nagy segítség lesz számunkra. Azok pedig, akik szomjukat oltják majd a zamatos málna, ribizli, citrom-, csipke- és som-szörppel szívesen gondolnak azokra, akik mindent megtesznek, hogy időben eljusson az üzletekbe a sokak által keresett hűsítőital. Fejér megyei Hírlap r:SOT EV MULTAN Találkozás a fehérvárcsurgói nevelőotthonban A nevelőotthon udvarán gyerekek ingadoznak. Egy sereg labdát kerget, mások ünneplőruhába öltözött fiatalembereket vesznek körbe. A fiatalemberek ismerősök ezen a tájon, az évszázados fák, az iskola és a nevelőotthon tudnak csinyjeikről. Öt éve ugyanis itt fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Sétálnak a parkban, nevelőikkel, volt tanáraikkal beszélgetnek és egymást mérlegelik. — De megnőttél Bíró — csodálkozik rá társára a kékszemű, ugyancsak megemberesedett Szalmán Lajos. Bíró Sándor nevetve válaszol: — Öt év alatt megemberelődtünk valamennyien. Erre már Szőllősi Jóskának is van mondanivalója. A zömök, napbarnított férfi társainak beszél, de néha-néha az osztályfőnökre, a nevelőkre pislant: — Tudjátok, nem voltam angyal, a jellemzésem sem volt rózsás. Szentesre kerültem, ott vagyok a mélyfúróknál csoportvezető, 2300 forintot keresek. — Kovács Jóska keresete több, eléri a 3000 forintot — mondja valaki. — Igen, bár a mezőgazdasági szakmát tanultam, visszatértem Sajókazalra és bányász lettem, mint az apám, testvéreim — szól a nyúlánk, szemüveges fiatalember. A fekete, gödörhajú Kókai Gábor, s a többiek is jó keresetről számolnak be és arról, hogy szakmát tanultak. A hét ifjú közül, aki erre a találkozóra eljött, senki sem keres 1500 forintnál kevesebbet havonta. Néhányuktól levél érkezett, katonaidejüket töltik, de már ők is kivétel nélkül szakmát tanultak. Három ifjú elvégezte a középiskolát. A 28 gyermek közül kettőről nem tudnak semmit. A nevelők megelégedhetnének ennyivel. Az öt éve végzettek magukra találtak. Csak a megjelent hét közül háromnak több mint tízezer forint van a betétszámláján. Kettő rendelkezik magnóval, ketten meg most gyűjtenek rá. A nevelők azonban azt kutatják, hogy az otthonban töltött évek után milyen gondjuk van, mivel tudnák még jobban elősegíteni a nevelőotthonból kikerülő életútjának egyengetését. — Talán a társas életre kellene nagyobb gondot fordítani. A lányok társaságában esetlenek voltunk sokáig — vallja egyikük szégyenlősen. — A pénzbeosztást, a gazdálkodást is lehetne talán jobban forszírozni, hiszen az otthonban mindenünk megvan, s a keresetet bizony nem könnyű beosztani. Ezzel a javaslattal mindnyájan egyetértenek, egyikük elmondja saját példáját: — Takarékba tettem a pénzt, mert amíg nálam volt, költögettem nyakló nélkül. Csak az első pohárka konyak volt drága ... Míg az ifjú komolyan beszél, szomszédom hozzám hajol és a beszélőre mutatva súgja, 12 ezer forintja van takarékban. Aztán még sok mindenre sor kerül, arra is, melyről legnehezebben szólnak. Megértem, őket, hallottam, amikor megkérdezték egyik társukat: „Viszafogadott apád?” Hallottam a választ is: „Elszedte a pénzem, meg sem kérdezett, s ivott újra .. Közülük egyik sem árva, de valamennyien rendezetlen családi körülmények miatt kerültek nevelőotthonba. Talán két esetben a mostoha volt kegyetlen, ennél rosszabb szellem az iszákosság. Ettől, s általában a sorstól félnek, ellene hadakoznak s a találkozó is mérlegmegvonásra szolgál. Már a labdát rúgják régi és új diákok tanáraikkal a nevelőotthon udvarán, amikor a csokoládét szopogató apróságok arra emlékeztetnek: gyermeknap van. Az öt éve végzett diákok találkozója véletlenül került erre a napra, de szépen illeszkedik mindebbe, hiszen a fiatal sorsok alakulása államunk gondoskodását bizonyítja. Bányász Béla Gépesített ballagás Szombaton este a város utcáin felvirágzott, kivilágított gépjárműkaravánnal találkoztak a székesfehérváriak. Az autókon, vontatókon sötét ruhás fiatalok ültek, sejteni lehetett, hogy valamely iskola végzős diákjai. A járókelők megálltak, s találgatták, melyik ipari, műszaki jellegű iskola hallgatói járják a várost, kik vezették be ezt az új és szép szokást. Csak kevesen tudták, hogy agronómusjelöltek, a Székesfehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum végzős diákjai búcsúznak a várostól. Az eredeti terv szerint nem így akarták megrendezni búcsúsétájukat, hanem lovashintókkal. Még az ünnepi meghívókon is ez szerepelt. Régi kedves szokás ez a mezőgazdasági jellegű felsőoktatási intézményeknél. A terv azonban az utolsó napokban megváltozott. Átszervezték, gépesítették a ballagást, mert a mezőgazdaság jelenlegi arculatát ez már sokkal jobban kifejezi, mint akármilyen díszes lovasfogat. Ők lettek ebben az úttörők, s igazuk van, mert külső szépségében is volt ez legalább olyan, mint egy hintós felvonulás. Szputnyikváros-e ?... ív. Távlati tervekbe lapozgatunk ismét. A harmadik ötéves tervben 250 lakás építkezése szerepel. De mindez kevésnek ígérkezik a létszámigényhez. Mi tehát a megoldás? — Szputnnyikváros — mondják egyesek. — Gyorsjáratú közlekedés biztosítása Székesfehérvár és Kincses között. — javasolják mások. S ha a lehetőségek mérlegére tesszük a javaslatokat, mindenképpen az utóbbinak van igaza. Hiszen ahhoz, hogy kulturált környezetet biztosítsanak a bányászoknak, azok családjainak, Székesfehérvár tőszomszédságában ésszerűtlen lenne afféle kisvárost létrehozni. Ennek felismerése már az említett 250 lakás építési terveiben is megnyilatkozik, ugyanis mindössze 40 szolgálati jellegű lakást építenek fel Kincsesen, 210-et pedig Székesfehérváron. Ez a megoldás, a 15—20 perc menetidős gyorsjáratok mellett még azért is indokolt, mert mint ismeretes, megyénk bányavidékein még mindig sok a munkát kereső családtagok, csökkent munkaképességűek, fiatalkorúak és asszonyok száma. Ugyanakkor a megyeszékhely iparosítási perspektívái minden bizonnyal lehetőséget nyújtanak 5—10 év múlva az összes szabad munkaerőnek foglalkoztatására. S ezzel nemcsak a kényelmesebb, korszerűbb életmódot, de az egy főre eső jövedelem növelésén keresztül a bányász, családok jólétét is jelentősen lehet fokozni. Mindez azonban nem jelentheti a már meglévő lakótelep elhanyagolását. Nem is jelenti, hiszen az étteremben kifüggesztett alaprajz tanúsítása szerint, de a Párt,szakszervezet, a nőtanács és a műszaki vezetők véleménye szerint is, Kincsesbánya mindenirányú igényeinek kielégítésére már a közeljövőben is tesznek igen jelentős intézkedéseket. Ilyen például az a két ütemben felépülő nyolc tantermes iskola is, amelynek első négy tantermét már 1965-ben felépítik, s hogy ez így igaz, azt az anyasíi fedezetekről tanúskodó iratokból olvashatjuk ki. Szükség van erre az iskolára itt, a bányatelepen, hiszen az 1200 lakosból majdnem 500 a 14 éven aluli. S még néhány jellemzőt meg kell ezzel az 1200 lakosú községgel kapcsolatban említeni: félszáz személygépkocsija van, szinte megszámlálhatatlan motorkerékpár, televízió, rádió. — Ehhez a jóléthez — mondják a pénzügyi szakemberek — az 1964 elején minisztériumi szinten végrehajtott, s mondjuk meg nagyon is időszerű! — bérrendezés is hozzájárult. Hiszen a kincsesi bányászok azzal, hogy a szénbányászat bérszintjére emelték fizetésüket évenként egymillió forint többletjövedelemhez jutnak. Milliók... Százmilliókat emlegetnek az emberek, a feltárási és egyéb beruházásoknál. De azt sem hallgathatják el, hogy ma már külsőre is szép és lakosztályaival is a kényelmet szolgáló munkásszállójuk korszerűsítésére 1,1 millió forintot fordított a bánya 1963— 64-ben. Mert büszkék ma már erre a létesítményre. A vezetők is, a szálló lakói is, nem kevésbé Gödör Lajosné gondnok, aki végigkalauzol a felújított szálló szobáin. A gumipadlót még sokhelyütt ragasztják. Azazhogy (legalább is ottjártunkkor még!) a gondnok, a bánya illetékesei és a kivitelező vállalat vitázva állt szemben egymással. S hogy ilyen dolggok előfordulhatnak, egyetlen mondatban rögzítsük a vita tárgyát: A megrendelő csak minőségi munkát vesz át, a kivitelező nem hajlandó felelősséget vállalni a végzett munka minőségéért!!! Ettől függetlenül, a szobák szépek. 96 új heverő, 72 fényezett szekrény 36 asztal, 120 kárpitozott szék. 96 éjjeliszekrény, közel száz olvasólámpa és szőnyeg. 96 darab faliszőnyeg és csillárok teszik otthonossá, talán még a jelenlegi követelményeknél is kényelmesebbé a három személyes szobákat. A falakat a gumipadlóval egyidőben festik át mosható festékkel. Egyszóval: korszerű, a megyeszékhelynek is díszére válhatna ez a munkásszálló, amelyet a vállalat áldozatvállalása szállodává léptetett elő. S mindazok, akik 2—5—11 éve laknak itt, sajátjuknak is elégséges örömmel és büszkeséggel vezetnek végig a szobákon. Csillések, vájárok aknászok és lőmesterek. Beruházó vállaltok idr"hedesen itt tartózkodó dolgozói élnek itt családi közösségben, pihenve, szórakozva, tanulva. Erről vallanak a szobákban a könyvek, nem ritkán kis házikönyvtárak, a klubhelyiség és mindenekelőtt az emberek. Kátay Antal (Folyt.«» juk.) ó napot kívánok! — köszöntek kórusban a gyerekek a táci óvoda udvarának árnyas fái alól, az apró asztalkák mögül. Bent a hűvös és ragyogó tiszta folyosón, ahol színes-tarka meseképek nyitogatják kerekre a gyerekszemeket, fehérköpenyes fiatalasszony jön velem szemben, ő az óvoda vezetője, Stukovszky Dezsőné akinek még e fő foglalkozás mellett jónéhány megbízatása is van. Már bent ülünk a szellős-hűvös és nagyon-nagyon barátságos óvónői szolgálati lakásban amely pontosan olyan, mint az egész óvoda, mintha annak szerves része volna, ragyogó tiszta, telve ötletes használati tárgyakkal — s az ajtón túl a névtábla mögött már az óvoda, a gyerekek birodalma. Nem is lehet szorosan szétválasztani, hol kezdődik az egyik, hol a másik, mint ahogyan Stukovszkyné életét sem lehet külön-külön emlegetni az óvoda nélkül. A háromszögletű alacsony asztalka mellett ülünk, s beszélgetünk. Nehéz lenne eldönteni: melyik tevékenysége előbbrevaló Stukovszkynénak?: az óvónői , végrehajtó bizottsági, járási tanácstagi, vagy ifjúságvédelmi. De maradjunk az óvodánál: tavaly a pedagógusnapra tizenegy évi munkájának elismeréseképpen megkapta az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Vajon mi van a kitüntetés mögött? Mennyi munka? A kitüntetést nem láttam. De az óvodát, igen. S az minden másnál ékesebben beszélt: sehol egyetlen porszem, hanem napfény, friss levegő mindnütt. Az apróságok is ragyogóan,tiszták. Ascottalan kis hallókészülékek. Egy kisgyereké. Felvettük — mondja, — bár szabálytalan, de a szülei nyugodtabban tudnak így dolgozni. Mi pedig vigyázunk rá. A szekrényből napló kerül elő. Az óvoda történetét örökítette meg benne — fényképekkel illusztráltan. „A szülői munkaközösséggel babaházat építettünk” — olvasom az egyik bejegyzést. Másutt egy aláírás: ,,Jancsi a citromfa alatt.” A citromfa — hatalmas faládában — kint üll a napfényes udvaron. De van itt más látnivaló is. Például egy növénnyel befuttatott kis lugas. — A dajkával együtt építettük — mondja. És egy nagy téglarakás mögött ott van a babaház is. Egyelőre még babák és bútor nélkül. Hogy a téglából mi lesz? Nevet, s azt hiszem a választ már vb-tagi minőségében is mondja: most éppen óvoda-építkezést harcoltunk ki. Nincs kamra, a konyha mellé. Most a kőművest várjuk, megígérte, gyorsan végez a munkával. Búcsúzunk. Az udvaron gondtalan gyerekcsapat játszik, csivitel hangos-vidáman. Egy Szőke, göndörhajú kisfiú a játék hevében elesik. Sebaj, katonadolog, a kis szőke rögtön talpra is ugrik. De ruháját gondosan leporolja, miközben az óvónénire pillant. Mer a tisztaság, a rend és fegyelem — még óvodás korban is szabály. De nincs baj, mosolyog az óvónéni is, s a kisgyerek visszanevet rá. — Szép foglalkozás gyerekkel törődni — mondom. Gyerekekkel? Nemcsak velük, hiszen é rajtuk keresztül szinte az egész faluval, a felnőttekkel is kapcsolatban állok, ők a kapocs, amely emberközelbe hoz bennünket. És ez a legfontosabb mindenfajta munkánál... Balázs lalaiin Emberkék között —3 - AZ IPARI TANULÓK V FENT: az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyáregységének tanulói által készített hidraulikus darus kocsi. ALUL: egy fűrészgép és egy oszlopos fúrógép kicsinyített mása. KIÁLLÍTÁSÁN A MOM 320-as Iparitanuló Intézet és Szakközépiskola növendékeinek szombaton megnyílt kiállításán az elkészített vizsgadarabok a tanulók jó felkészültségét igazolják.