Fejér Megyei Hírlap, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

Kedd, 1965. március 8. Lehet jobban gazdálkodni Csórón is Mielőtt a cseri tsz zárszá­madó közgyűlésére mentem, olvastam a Hírlapban, hogy ünnepi hét kezdődik a köz­ségben. A tsz új elnökének beszámolója után bizony nem volt ünnepélyes a hangulat. A szövetkezet tagjai 22 fo­rintot kaptak egy munka­egységre és az egy dolgozó tagra eső részesedés 3000 fo­rint. Sovány eredmény. Nem csoda, hogy a tagok szenve­délyesen bírálták a tsz szak­­vezetőségének és a tagság­­nak hibáit és gyengeségeit. A hibák okai szépen kikereked­tek: helytelenül alkalmaz­ták a vetésforgót, a vetés­­szerkezet túlzottan elapróz­za, megosztja az amúgy is kislétszámú tagságot. A cső­ri földek nem elég terméke­nyek: vízben szegények, ter­mőrétegük vékony. Rossz volt a gépállomás és a tsz ál­tal végzett gépi- és kézi­munkák minősége is. A mun­kafegyelem sem jó. Az okok közül egy is elég arra, hogy gyenge legyen az eredmény. Kenyérgabonából, kukoricából, burgonyából, borsóból, lencséből termés­átlagaik alig érik el a­­lava­s­ átlag 50 százalékát. Az egy tehénre eső tejtermelé­sük is­ mintegy 600 literrel alacsonyabb a járási átlag­nál. Bármennyire is gyenge termő képességűek a csóró­föl­­dek, az ilyen gyenge állagok nem indokoltak. Azok az ágazatok, ahol becsületes, jó minőségű, szorgalmas mun­ka folyt, mint a napraforgó­termek i­sbén, a zöldségter­mesztésben, a juhászatban, a feldolgozó üzemág­ van, az eredmény is jó. Ma még a munkában több a rossz Csórón, mint a jó. De lehet ezen javítani, ered­ményesebben gazdálkodni. Az új vezetésben bízik a tagság. Meg is van minden képességük arra, hogy­­ a Tagsággal együtt a hibák okait megszüntessék. Nem egyszer elmondtuk és le­írtuk már, hogy az ered­mények forrása csak a be­csületes, jó munka lehet. Ez pedig a tagságon múlik. Mindenki megjavíthatja a saját munkáját, de ne a más portáját ócsárolja, ha a sajátját még nem tette rend­be! Nem egy felszólaló be­szélt, arról, hogy a becsüle­tes, jó munkának jó az ered­ménye, a rossz munkáé pe­dig rossz. Ez így van. Ma már sok a példa arra, hogy a pár évvel ezelőtt gyenge tsz-ek megerősödtek. Miért ne lehetne Csórón is elindul­ni ezen az úton ? A cseri­­ tsz-tagok akkor cselekszenek helyesen, ha nem kifelé kacsintgatnak, másokat okolnak, jószeren­­cse-várással foglalkoznak, hanem egyesült akarattal ki­húzzák a kátyúból­ a szeke­ret. Németh József, a Bollakarton AH. Gazdaság igazgatója Sehlett Mária és Lajtos Margit a gőzölőbe viszik a parkett­frízt A gatter-fűrész deszkákat hasít a jókora rönkfákból. A gép­kezelő Winkler József, akinek Szén­ás­i János segít. értelmezés szerint az egyénnek csak követelései vannak a kö­zösséggel szemben, de nincse­nek kötelességei; az egyéni ér­vényesüléshez minden eszközt fel lehet használni, de a társa­dalom nem követelhet meg fe­gyelmezett munkát a tagjaitól. A mai kispolgáriság azért veszélyes, mert formájában sokszor igyekszik a szocializ­mushoz idomulni, megtévesz­tő módon összekeveri a szoci­alizmus magasztos elveit a kispolgári életideállal. A jobb életre való törekvés, az egyén boldogulása anyagi és szelle­mi tekintetben: a szocialista társadalom célja. Ezért nem érthetünk egyet azzal a felfo­gással, amely a jobb élettől, az anyagi javak bőségétől félti a szocialista erkölcsöt, és az életszínvonal emelkedésében látja a kispolgáriság forrását. A kérdés azonban az, milyen úton és milyen eszközökkel akarja az egyén elérni a jobb életet, a közösség érdekein át­gázolva, másokkal nem törőd­ve, becsületes munka helyett gátlástalan ügyeskedésekkel vagy­ pedig a közösség erejére támaszkodva és a közösség ér­dekeit szolgálva, fegyelmezett munkával, az egyéni érdekek és a közösségi érdekek össze­hangolásával jobb elem­­ű törekvés — mondotta az or­­­­szággyűlésen Kádár elvtárs —, amíg összhangban van a tár-'­­ sadalmi haladással, egészsé­­­­ges, azon túl azonban a tár­sadalom érdekeit sértő önzés­sé torral" A társadalom érdekeit sértő önzés sokféle formában meg­nyilvánulhat. Némelyeken a minden áron való szerzés vá­gya uralkodik el, amikor va­lamilyen, erejüket és lehetősé­geiket meghaladó dolognak (például autónak) a megszerzé­­s­­e minden mást háttérbe szo­rít életükben. Mások apoli­ti­­­­kusan a magánélet sündisznó­­­­állásaiba vonulnak vissza és­­ közömbösek a közügyek iránt­­i intézésükből nem kérnek sem­­ részt, sem felelősséget, a közé­­­­leti tevékenység túlságosan a „piszkos és veszélyes” munka számukra... végezzék mások. Az ilyen emberek sokszor őszintén úgy gondolják, hogy az ő lelkiismeretük tiszta, hi­szen a munkahelyükön elvég­zik a rájuk bízott feladatokat, és magánéletükön sincs folt. De vajon nem a közösség érde­keit sértő önzés egyik formája az, ha valaki közömbös a köz­­ügyek iránt, kényelemszeretet­ből, félelemből vagy önző ««ámításból kivonja magát » közügyek aktív intézése alól, szó nélkül elmegy a körülötte tapasztalt hibák mellett, és semmit sem tesz azok kijaví­tásáért­, vagy­ beszél ugyan a hibákról, de azok kijavítását már másokra hagyja. Ha sem­­mil­yen erőfeszítést nem haj­landó tenni, semmilyen kocká­zatot nem hajlandó vállalni olyasmiért, ami látszólag nem közvetlenül az ő egyéni érde­keit szolgálja. Az ilyen életforma és életideál velejéig kispolgári még akkor is, ha hiányoznak a kispolgáriság gazdasági kri­tériumai: a kistula­jdon és a kisárutermelés. Az ilyen élet- I formában is a kispolgári indi­­­­vidualizmus, az egyéni érdek­i kék szűk, egoista felfogása­­ nyilvánul meg. A kispolgári individualizmus és önzés ide­­j­­en test a szocializmusban. De nem könnyű megszabadulni a múltnak ettől a káros öröksé­­­­gétől, amelyet a megszokás, a­­ rossz beidegzettség mellett­­sokszor a mi gyengeségünk, a­­ fiatal szocialista rendszer fo­­­­gyatékosságai is konzerválnak. A szocialista kollektivizmus­­ a kispolgári individualizmussal és önzéssel szemben azt a programot hirdeti, hogy az egyén is csak a közösséggel, a közösség erejével, annak ré­giseként boldogulhat. Nyilván­­való, hogy a legnagyobb csa­pást a kispolgáriságra, a kis­polgári szemléletre és maga­tartásmódra ennek a prog­ramnak a gyakorlati megvaló­sítása méri. Ezért a szocializ­mus minden gyakorlati sike­re, a szocialista gazdaság fej­lődése, a jólét növekedése a kispolgáriság további vissza­szorításának a lehetőségét rej­ti magában. A marxista for­radalmárok a kispolgáriság elleni harcot mindenekelőtt gyakorlati küzdelemnek fog­ják fel, amelynek során tettek­kel kell igazolni a szocialista életforma és életideál fölényét. Hiba lenne azonban azt képzeni, hogy a gazdasági fej­lődés nyomán automatikusan eltűnik a kispolgáriság. Éppen azért, mert a kispolgáriság gyökere nálunk nagy mérték­ben az emberek tudatában, hi­bás szemléletében van, a kis­­polgáriság megszüntetésében is nagy szerepe van a szoci­alista tudatformálásnak. A tá­­j­dat szocialista átalakításának pedig döntő feltétele a töme­gek gyakorlati tapasztalata, aktív részvétele a közügyek intézésében és olyan közszel­lem kialakulása, amely elítéli a kispolgár­i individualizmust, az egoista önzést. Wirth Ád­ám Fejér megyei Hírlap Pártmegbizatás nélkül.. A seregét vési MÁV párt­­alapszervezet titkárával, Kiss I elvtárssal beszélgetek a helyi vasútállomás toronyházában. A titkár — s mint mondja, a felsőbb szervek is — elégedett. Folytatja eredményes munká­­­­ját ez a kis élcsapat. Szocialis­ta brigádjai, továbbra is a fő­­j­nökség legjobbjai, s teljesítik azokat a feladatokat is, ame­lyek ilyen állomáson nagyon fontosak. Velünk szemben a kertészeti brigádok tevékenykednek a melegházakban. - Mi a párt megbízatása a kertészet vezetőjének? — Annak nincs pártmunká­­ja. A kérdőjel ott lebeg kettőnk között. Én nem kérdek sem­mit, a titkár meg nem magya­rázkodik. Elindulunk a kerté­szetbe. Ott ül asztala előtt Marosi Péter. S mily furcsa: egy MÁV műszaki főintéző előtt nem va­súti szabályzatok, kimutatá­sok fekszenek, hanem egy ölre való virágmag között válogat. Ahány zacskó annyi­féle, de Marosi Péter jó ismerője azok­nak. Szakavatott mozdulatok-­­kal szortírozza. A feladat amit itt ellátnak, nem kicsi: a budapesti igazga­tóságnak ez a kertészeti anya­telepe, s a vasútvonalak, állo­mások parkosításához itt neve­lik a virágokat, dísznövénye­] két, összesen 650 kilométer hos­szú vonalon biztosítja az] itt dolgozó két brigád — a] Kossuth és a Petőfi — a fa te­lepítési tervek teljesítését, a díszcserjék kiültetését, s az idetartozó 45 állomás „virágzá­­­sát” E két brigád kezemunká­­jában gyönyörködsz, ha kiné­zel Gárdony, Pusztaszabolcs,­ Martonvásár, Szabadbattyán, Bicske, vagy éppen Bergend vasútállomáson a vonatablakon pompás virágok mosolyognak rád! És ennek a két brigád­nak, ennek a kertészetnek a gazdasági vezetője Marosi Pé­ter. — Tavaly — mondja a főin­téző — 15 vagon növényt szál­lítottunk el innen. Vagy hám fajtát termesztünk, évelőket egynyáriakat, hogy minél szebb színhatást érjünk el. Tavalyelőtt 410 ezer forint tiszta jövedelmet, „hoztunk”. A számok amelyeket felt­orat­koztat, sokat mondanak. A két brigád egész évi erőfeszítését tükrözik. Igen, egész évig, no­ha a virágok csak tavasztól őszig illatoznak. S amikor a hideg megpörköli a tegnap még harmatos szirmokat, be­kényszerülnek a melegházba. S mr­ár késő ősszel készülnek a tavaszra. A pártszervezetre, a párt­­megbizatásokra terelem a be­szélgetést. — Nekem nincs pártmegbí­­zatásom. Nem azért nem vál­laltam, mert húzódozom tőle, de nagyon sok itt a munka. Mellesleg a kertészeti főiskola hallgatója is vagyok. Növény­tanból négyesre, állattanból ,hármasra vizsgáztam most fél­­l évkor. Két vizsgám még hátra van. Székesfehérvárról járok be ide mindennap. Lelkiismeretfurdalás csendül ki szavaiból, amikor kijelenti: nincs pártmegbizatása. Vitat­kozni kezdünk. Én azzal érv­e­lek, hogy itt, ez a két brigád, három éve versenyez a szoci­alista címért, ma már a jel­vény tulajdonosai valamennyi­en. Állandó haszonnal jár a fáradozásuk és az állomások az idényben nagyon szépek, még a külföldiek is elismeréssel szemlélik a valóságos viráger­­dőket egy-egy megállóhelyen. Amióta a kertészet élén áll, kisüzemből nagyüzemet teremtett itt, a seregélyesi toronyházzal szemben. Felépítették a nö­vényházat, irodát, öltözőt, ét­kezőhelyiséget, széntárolót cserépraktárt létesítettek. H- típusú kerítéssel óvják a ker-­í­tészetet, amely néhány évvel ezelőtt fele ekkora volt. Víz-­­ vezték húzódik a falakban. S mindezekért bizony néha ve­szekedni is kellett, fáradhatat-­­ lanul kopogtatni az illetékesek­­ ajtaján. Érvelni, vitatkozni kellett, hogy ő kerekedjen fe­lül. Végül mindig megértették.­­ Mert a szándék mögött meg­érezték a szükségszerű jót, egy kommunista ember céltudatos törekvését. Nos, ezeket­ sorol­tam én fel ott nagy hirtelen­jében mire Marosi Péter­ ki­fakadt. — Még mennyi minden kel­lene! Kicsiny a növényház, zuhanyozó, fürdő is elkelne, nincs még vécénk. Nagyobb­ kazán sem lenne rossz, hogy a­­ melegágyak fűtésit biztosít­hassák, mert biofűtést egyre­ nehezebb biztosítani. A kerté­szet északi oldalát meg pa-­­­tánkként öcsét kellene védeni, hogy az ágya­sok árnyékban le­gyenek. Isre behúz az uralkodó északi szél, sok kárt tesz. Végül az­tán cs­ak megegyez­tünk. Olyan gazdasági ered­ményt, mint a seregélyesi vasúti kertészet, nem sok ha­sonló egység tud az országban felmutatni. A talán az a leg­­ere-’m-n-'o.-vc­b nártrmmk' h» egy gazdasági vezet­ ráadásu’ kommunista is, becsületesen helytáll területén. S ha ezért nemcsak­ öt, de valamennyi be­osztottját minden évben megdrenézik. Amikor kikísér a főintéző, megállít, egy rövid időre. — Néz­ze csak, oda álmod­tam én meg a palánkkerítést, amoda meg a fürdőépületet Fejében gondolatokat szül a minden évben magasabb köve­telmény. És ő, mint gazdasági vezető, évenként megvalósít, a sokból egy keveset. Külön pártmegbizatás nélkül — még­is a pártot szolgálta minden cselekedetével. Orsovai Tibor 3 Folyamatos termelés­szervezés Dunaújvárosban Alapozás és daru­átállás miatt majdnem két hónapig szünetelt, Dunaújvárosban a nagypaneles házszerelés. A házgyárban azonban meg­állás nélkül, három műszak­ban dolgoztak a panelek és térelemek előregyártásán. Az év eleje óta a házgyárban megtelt nemcsak a hosszú fe­dett tároló, de sok panel ke­rült kényszerűségből a sza­bad ég alá is. összesen ki­lencven lakáshoz elegendő nagypapért és nyolcvan tér­­elemet készítettek el január­­februárban a házgyár dolgo­zói. A program szerint nekik az év végéig 700 lakáshoz elegendő nagypanelt és tér­elemet kell gyártaniok, de szó van arról is, hogy továb­bi 140 lakás úz "'."paneljeinek és térelmeinek az elkészíté­sére is szükség lesz. Az előregyártott nagypane­­lek kiszállítása a házgyárból kedden elkezdődött. Az É. M. 26. Állami Építőipari Válla­lat ugyanis folyatja a Dózsa György úti lakótelep építé­sét. Most a lakótelep Szórá­­di Márton úti részén egy 56 lakásos épület összeszerelé­séhez fogtak hozzá. Szerdára virradó éjszaka harminckét pincefödém került a helyére. Szerdán dél felé pedig már a kész lépcsősorokat állítot­ta ki Sztipkovics Kálmán komplex brigádja. Később a földszinti­ homlokzati pane­lek beemelésével folytatták a munkát. A Szórád­ Márton úti 56 lakásos, négyezreletes épület összeszerelésére a 33. építés­vezetőség maga folyamatos termelésszervezési ütemtervet dolgozott ki, amelyet ,a gyár­tás és szállítás sorrendje miatt a házgyáriaknak is ren­delkezésre bocsájtott. A ter­vek szerint a négy lépcsőhá­zas lakóház építését öt és 1­8­ hónap múlva, augusztus 1- ig kell az építőknek befe­jezni­ük és a beruházók ne­szére átadniuk. Sürgős intézkedést kér a csukatói pártszervezet Négy tagjelölttel gyarapodott a puszt­a­vám­i üzem csuka­tói alapszervezetének tagsága a novemberi vezetőségválasztó taggyűlés óta. Fenyvesi István, Nagy József, Baja Ferenc, Székely Sándor tagjelölt-felvételét hagyta jóvá az alapszer­vezet. Az erősödő pártszervezet nem kis gonddal küszködik. Bár két taggyűlésen is megtárgyalták a termelési feladato­kat, azt, hogy miként lehet a hat vagonnal megnőtt tervet teljesíteni, a jó minőséget biztosítani az év első két hónap­ját nem a legsikeresebben zárták. A tervteljesítés csak mint­egy 90 százalékos. Januárban műszaki akadályok keletkeztek, az új front termelése volt lassúbb, februárban pedig a kötélpálya nem győzte a szállítást. A munkahelyeken gyakori az üres­ hiány. A munkahelyek állapota most már megfelelő és a tervtelje­sítés egyedüli akadálya a kötélpályán történő szállítás meg­gyorsítása, rendszeressé tétele. Amikor éjszakai műszakban 51 vagont is termeltek az aknában, mert a szállítás megfe­lelő volt, más napokon üres csillehiány miatt csak 25 vagon volt a termelés. Mint Klujber Miklós, az alapszervezet titkára elmon­dotta, a taggyűléseken elhangzottak alapján megbeszélték a dolgozókkal az idei feladatokat. Készek is a jobb munkára. És elvárják, hogy a szervezettebb, jobb szállítással teremt­senek ehhez lehetőséget! 131 ezer kötet könyv — 17 ezer olvasó a megye szakszervezeti könyvtáraiban 131 000 kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére a megye szakszervezeti könyv­táraiban. Mint minden év­ben, az idén is összehívták a szakszervezeti könyvtárosokat az eredmények összegezése és a feladatok meghatározá­sa céljából. Megállapították, hogy örvendetesen növekszik az olvasók létszáma: az el­múlt négy esztendő alatt összesen 83 százalékkal emel­kedett a beiratkozott olvasók száma. Jelenleg a szakszervezeti könyvtáraknak több mint 10 ezer olvasója van, s egy ol­vasó az elmúlt esztendő so­rán átlag 19 kötet könyvet kölcsönzött. A kikölcsönzött kötetek száma meghaladja a 312 ezret. A megye szakszervezeti könyvtárosai közül harminc­­ketten rendszeresen járnak továbbképzésre: a 12 elő­adásból álló sorozat második előadását valamennyi szak­­szervezeti könyvtáros végig­hallgatta. Ez alkalommal Czine Mihály kandidátus, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa a mai magyar irodalomról beszél.

Next