Fejér Megyei Hírlap, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

-2 — 1 (Fetyegzés az első oldalról.) A nemzetközi helyzetet bo­nyolítja, a szocializmus előre­haladását fékezi, az imperia­lizmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista or­szágok, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységtörek­véseit szakadárok akadályoz­zák. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a marxizmus-le­­ninizmus elvei alapján, küzd az álbaloldali kalan­dorság, a nacionalizmus, a szovjet-ellenesség, a re­­vizionizmus és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egység gondolata győze­delmeskedni fog. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja között teljes az elvi és politikai egység, örü­lünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán alkalmunk van ismét kijelen­teni. Megragadva az alkalmat, hogy a teremben minden kon­tinensről jelen vannak a kom­munista világmozgalom kép­viselői, a magyar kommunis­ták nevében elvtársi tisztelet­tel köszöntjük őket. Mi abban a meggyőződésben vívtuk har­cunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, amelyet a test­vérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete dolgo­zott ki, helyesnek bizonyult az eddigiekben is és a világ for­radalmi erőinek hatékony fegyvere marad ezután is. Kifejezzük azt a meggyő­ződésünket, hogy ha állha­tatosan harcolunk inter­nacionalista egységünkért, az eredményes lesz és ez­zel szolgáljuk legjobban a szocializmus, a nemzeti függetlenség és béke erői­nek ügyét. Kedves Elvtársak! A Szovjetunió internaciona­lista segítséget nyújtott a ma­gyar népnek, amikor megsza­badította a hitleri fasiszták­tól és háborújuktól, amikor segített az ellenforadalmi fel­kelés leverésében, amikor se­gít a békés építőmunkában. A szovjet nép által nyújtott se­gítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó fel­adat van nálunk is — és nem kevés — a legfontosabb azon­ban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munkában előre haladunk, a­ szocialista társa­dalom teljes felépítésén dol­gozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szo­cialista demokrácia fejlesz­tését szolgálja. Változatlanul törekszünk a szocializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tömö­rítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az esz­mék és a célok közösségén alapuló, mély barátság, együtt­működés, jó szövetségi vi­szony fűzi össze. Ezek a kap­csolatok nem függnek az idő­járástól,­ nem szezonjellegűek, hanem szilárdak, maradan­­dóak, ■történelmiek. Pártjaink, ország­unk, a szovjet és a ma­gyar ,ién együtthalad a jövő­ben is Marx—Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kom­munizmus útján, a végső győzelem felé. Kedves Elvtársak! Ezekben a napokban a vi­lág közvéleménye, barát és el­lenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjet­unió Kommunista Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harcolók, az elnyomot­tak és megtámadottak, a bé­kéért aggódók reménnyel és támaszt várva tekintenek a kongresszusra, s ez természe­tes. Érthető az is, hogy a kommunizmus elenségei gyű­lölködve néznek a Szovjet­unióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akadnak, akik „igazi” marxista-leninis­­tának nevezik magukat, ugyanakkor szovjetelle­­nes hangulatkeltéssel pró­bálkoznak. A magyar kommunisták azt vallják, hogy az internaciona­lizmus próbaköve volt mindig, és ma is az, a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs, és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttsé­günk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nél­kül szolidárisak szovjet elv­társaikkal. Meghallgattuk a Központi Bizottság beszámo­lóját, amelyet Brezsnyev elv­társ adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejtett fő politikai irányvonallal és törekvésekkel. Sikert kívá­nunk testvérpártunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a kongresszus határozatainak végrehajtásához, az ötéves terv megvalósításához. Éljen a Szovjetunió, a szov­jet nép és lenini kommunista pártja! Éljen és legyen mindig erő­sebb a magyar—szovjet ba­rátság! Éljen a proletár internacio­nalizmus, a kommunista és munkáspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a béke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tapsa. A beszéd vé­gén a részvevők viharos taps­sal fejezték ki tetszésüket. Lenin pártjának kongresz­­szusai nagy nemzetközi eseményeknek számítanak országunkban és az egész világon, — mondotta Y­al­­deck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtit­kára. „A szocializmus sikerei a tár­sadalmi haladás élvonalába­­helyezték a Szovjetuniót” — jelentette ki. Az FKP főtitkára közölte, hogy a francia nép elismerés­sel adózik a Szovjetuniónak, amiért „olyan nagy támoga­tásban részesíti az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgal­mát, s kiváltképpen a hős vi­etnami népet”. A francia—szovjet jóviszony megteremtése, — folytatta — megfelel mindkét nép érdekeinek, s egyúttal az európai biztonság és a világ­béke érdekeinek is. A francia kommunisták „nagy megelé­gedéssel fogadták azt a hírt, hogy a Francia Köztársaság­­ elnöke ellátogat a Szovjet­unióba.” Az FKP főtitkára kijelen­tette, hogy a francia kom­munisták teljes szolidari­tást vállalnak a Vietnami Dolgozók Pártjával és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal. Waldeck Rochet kijelentette hogy a francia kommunisták a marxista-leninista pártok önállóságáért szállnak síkra, hiszen mindegyik pártnak­­ magának kell meghatároznia politikáját, országa konkrét feltételeinek megfelelően és helyzetének a sajátosságaival összhangban. „Ugyanakkor azonban, véleményünk sze­rint, az egész kommunista vi­lágmozgalomnak a marxiz­­mus-leninizmus elveire ala­pozott, közös fő irányvonalra­­ van szüksége ahhoz, — mon­dotta — hogy győzelmesen­­ harcolhasson az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráci­áért és a szocializmusért.” Az FKP főtitkára hangsú­lyozta, hogy a francia kom­munisták kellően értékelik „az SZKP bölcs és szilárd állás­pontját­, s az 1957. és 1960. évi nyilatkozatok alapelveinek vé­delmére tett erőfeszítéseit.” A Francia Kommunista Párt­­ nagyon fontosnak tartja, hogy a kommunista pártok fejlesz-­­­szék kölcsönös kapcsolataik­­ minden formáját. „Egyúttal arra számítunk — mondotta I Waldeck Rochet, — hogy ezek­­ a találkozók és eszmecserék­­ előmozdíthatják — s mi ép­pen ezt szeretnénk — a kom­munista pártok új nemzetközi értekezletének megtartásához­­ szükséges, kedvező feltételek­­ megértetődését” A Szovjetunió eredményei „rendkívül nagy mérték­ben hozzájárulnak a szo­cialista világrendszer gaz­dasági, politikai, katonai erejének növeléséhez, je­lentősen elősegtik a szoci­alizmus, a világ haladó erői befolyásának növeke­dését”, — jelentette ki fel­szólalásában Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára. Rámutatott a továbbiakban, hogy Leonyid Brezsnyev be­számolójában „hangsúlyozta, hogy az SZKP eltökélt szán­­déka továbbra is mindent­­ megtenni a szocialista orszá-­­­gok és a nemzetközi kom-­­ munista mozgalom egységé­­nek megszilárdításáért az egyenjogúság, valamennyi párt függetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus alapján”. „Pártunk — hangoztatta Ceausescu — úgy vélekedik,­­ hogy a kommunista mozga­­­­lomban fennálló nehézségek nem leküzdhetetlenek, még nincs későn, hogy valamennyi párt állhatatos, felelősségtel­jes, türelmes erőfeszítésekkel megakadályozza a nézetelté­rések fokozódását, a szakadás elmélyülését, fenntartsa a kommunista mozgalom egysé­­­­gét és összeforrottságát”.­­ Ceausescu kifejezte a Román Kommunista Pártnak azt a meggyőződését, hogy ..azok a közös érdekek és célok, ame­lyek a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionaliz­mus zászlaja alatt egyesítik a kommunista pártokat, felülke­rekednek”, mert „erősebbek a nézeteltéréseknél”. A román és a szovjet nép között a barátság és a szö­vetség, az elvtársi együtt­működés szilárd viszonyai bontakoznak ki, egyre bő­vülnek a Román Kommu­nista Párt és az SZKP testvéri kapcsolatai. A szónok kijelentette, hogy a román párt és kormány „erélyesen követeli az Egye­sült Államok vietnami imperi­alista agressziójának beszün­tetését, az összes külföldi csa­­­­pat kivonását és a genfi egyezmények betartását. Támo­gatja a vietnami nép igazsá­gos harcát, amelyet hazája sza­badságáért és függetlenségé­ért vív”. Dzsahar Raszulov, a Tad­zsik KP Központi Bizottságá­nak első titkára kijelentette, hogy időszerű volt elhatároz­ni a kolhozparasztok III. or­szágos kongresszusának össze­hívását. A mezőgazdaság fej­lesztése a falusi társadalmi viszonyok további tökéletesíté­sét igényli, s a kongresszus összehívása lehetővé teszi majd, hogy széleskörűen meg­vitassák a kolhoz-rendszer to­vábbi demokratizálásának kérdéseit Szovjet-Tadzsikisztán gaz­dasági é­s kulturális fel­­emelkedése a lenini nem­zetiségi politika sikerét bi­zonyítja — jelentette ki. Ivan Kapitonov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára előterjesztette a Mandá­tumvizsgáló Bizottság jelenté­sét, amelyet a kongresszus küldöttei egyhangúlag jóvá­hagytak. A Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke közölte, hogy 4620 szavazati joggal rendel­kező küldöttet és 323 tanács­kozási joggal rendelkező kül­döttet választottak meg a kongresszusra. Az SZKP-nak jelenleg 11 673 676 tagja és 797 403 tag­jelöltje van. A kongresszusi küldöttek tehát majdnem 12,5 millió kommunistát képvisel­nek. (MTI) Tanácskozik az SZKP kongresszusa — Fejér megyei Bírta», , ,,,, Péntek, 1966. április . Befeje­ző­dött a csütörtök délutáni ülés Moszkva­­ Mint a TASZSZ jelenti, ma­gyar idő szerint 1ő 17 órakor,­­ befejeződött az SZKP XXIIl­ kongresszusának csütörtöki ülése. A kongresszus pénteken —4 n­­a­gyar idő szerint — 6 órai h­íje folytatja a vitát a Központi Bizottság és a Központi Reviz­­ziós Bizottság beszámolója fe­­­lett. (MTI) Kádár János találkozott Leonovval Moszkva Pirityi Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön délben a kong­resszus szünetében Kádár Já­nos és a magyar pártküldött­ség többi tagja találkozott Leonov szovjet űrhajós alez­redessel, aki a napokban Ma­gyarországra repül és április 4-én hazánk vendége lesz. — Bármilyen programot szívesen elfogadok, sőt kész vagyok öt napig nem aludni, — jelentette ki Leonov, ami­kor Kádár János az iránt ér­deklődött, hogy mit szeretne­­ megnézni Magyarországon.­­ Azután Leonov pályafutására­ terelődött a szó. Elmondotta,­­ hogy húsz éves korában, 1956- ban lépett be a pártba. Ami­kor Kádár elvtárs megjegyez­te, hogy a jövőben majd Komszomol-ajánlás kell ilyen­­ fiatal korban a pártba való felvételhez, Leonov elmon­dotta, hogy 1948 óta tagja a Komszomolnak, ötéves kislányának fényké­pét mutatja a szovjet űrhajós Kádár Jánosnak, aki tréfásan megjegyzi: — Jól tartják a kislányt. A gyerekek modernségére terelődik a szó. A büszke űr­hajós-papa elmondja, hogy­­ kislánya a napokban megkér­dezte tőle, hogy amikor a kozmoszban van, egy vagy két csatornán beszél-e a Föld­del? Az ötéves kislány szor­galmas nézője a televíziónak és máris megjegyzett néhány műszaki kifejezést. — Valamikor még a kocsi­kerék nyikorgásától is féltek az ilyen korú gyerekek — jegyzi meg Leonov Kádár elvtárs elmondja, hogy amikor Irkutszkban tar­tózkodott átutazóban, és első ízben hallotta a „szputnyikok-j­­ól” beszélgetni az embereket* elgondolkozott azon, hogy még a földi dolgokban is alig ismeri ki magát az ember, hát mé© az égiekben... Néhány nap kellett, amíg­ megértette az ember, mi is történt, — jegyezte me© Leonovhoz fordulva Kádár* János. Csengetnek, a kongresszus folytatja munkáját. A fotó­riporterek együtt akarják le­fényképezni Kádár Jánost és a szovjet űrhajós alezredest. Kattognak a fényképezőgépéig azután pártunk első titkára búcsút vesz Leonovtól, aki el­foglalja helyét a kongresszusi­ küldöttek között. Felszabadulás­­unk évfordulója elszakítja őt a küldötti tevékenységétől a­­szovjet pártkongresszus má­sodik részében, de magyar­országi küldetését minden bi­zonnyal úgy fogják tekinteni, mint amely indokolttá teszi tá­volmaradását. (MTI) Fellőtték a Luna—10-et Moszkva A Hold további kutatása programjának megfel­elően, 1966. március 31-én, moszkvai idő szerint 13 47 órakor a Szovjetunióban a Hold irányá­ba kozmikus rakétát lőttek fel. A rakétán található a Lu­na—10 automatikus űrállomás, amelyen elhelyezett valameny­­nyi készülék szabályszerűen működik. A koordinációs szá­mítóközpontban folyik a beér­kező információk feldolgozá­sa. (MTI) | Indira Gandhi beszéde New York Washingtoni tárgyalásainak befejeztével szerdán New Yorkba utazott Indira Gandhi, indiai miniszterelnök. A nap folyamán a New York i gazdasági klubban találkozott John Lindsay polgármesterrel, valamint az üzleti és a társa­dalmi körök képviselőivel. Az indiai miniszterelnök itt elmondott beszédében részle­tesen beszámolt hazája gazda­sági nehézségeiről, s hangoz­tatta: India segítségére kell sietniök a fejlett országoknak. Gandhi asszony ezzel kapcso­latban kijelentette, hogy az in­diai kormány serkenteni fogja a magánkezdeményezést. Evég­­ből kész „lazítani a magánbe­fektetések ellenőrzését”. Az amerikai üzletemberek kérdéseire válaszolva az indiai politikai vezető kifejtette, hogy hazája változatlanul semleges külpolitikát folytat. Méltatta az indiai—pakisztáni viszony alakulásában döntő jelentősé­gű taskenti megállapodás­t és kijelentette: India arra törek­szik, hogy az ázsiai térségben­­ megjavuljon a légkör. (MTI) Párhuzamos életrajzok ház­a városszélen van, innen már csak a legelőre látni s a ködbe vé­sző Vértes körvonalait is ki­veheti a szem. De látni azért innen sokkal messzebb­re is. Legalább is idős Mi­hályi István így van ezzel. Valaha a Balaton­ körüli biciklitúrákon kerestek mun­kaalkalmat, s ha akadt is ilyen, inkább csak korata­vasszal, mert az idény­nyitás után munkaruhájuk előtt le­zárt sorompókat találtak. Pedig milyen szíves-örö­mest dolgozott volna akár kora reggeltől késő estig, hi­szen ő mondta, hogy a mes­terséget tartotta minden dol­gok előtt valónak. Színek között élte le az életét a festő Mihályi, szerette a napfényes, vidám, vagy a finom pasztell árnyalatokat, egyszer mégis feketét festett. A repülőgépek hangárainak tetejét mázolta, 1944-ben. De hát akkor fekete volt más is Magyarországon, telve volt az emberek szíve is féle­lemmel. Vagy még­sem? Ezekben az esztendőkben is akadtak, akik mertek csele­kedni is. S az ő szíve is együtt örült a cselekvőkkel, amikor egy május 1-re vir­radó tavaszi hajnalon piros színben pompázott a város­határban emelkedő rosszhírű emlékmű, a turulos beton­oszlop. Drótkefékkel és más alkalmatosságokkal rendőrök vakargatták egész nap a ma­kacs míniumot. * IV érzés, drótkerítésen szép új ház áll a Balatoni országút szomszéd­ságában. Ez a ház ifjabb Mihályi Istváné. Az ő házá­nak ablakából is a városszé­li határt meg a közeli gyá­rat láthatja a szem. Az osz­lop azonban már nem zavar­ja a táguló térséget. Méltó helyére juttatta, a földdel tette egyenlővé a történe­lem. Külsőre is, belsőre is az apját formázza az ifjabbik Mihályi, s azt hiszem tőle örökölte szívósságát, mun­kaszeretetét és a szakmát is. Mert festő lett ő is. A munkát, amit csinál az ember, szívből kell szeret­ni, akkor születnek szép dol­gok. Tíz éve dolgozik az­ Ikarusban. Néhány éve cso­portvezető, s ezzel megsza­porodott nemcsak a munká­ja, de a felelőssége is, hi­szen nemcsak a holt anyag, a terv teljesítése, de sok-sok ember személyes gondja­­baja is az övé. S a munkát

Next