Fejér Megyei Hírlap, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
Csütörtök, 1968. augusztus 1. lé előkészület - eleven pártélet „Az alapszervezet taggyűlése a pártmunka irányítására, az ügyek intézésére kétévenként vezetőséget és titkárt választ”. — mondja az MSZMP szervezeti szabályzata. Az idén ősszel ismét elkövetkezik egy ilyen kétéves időszak vége, a vezetőségválasztás. Még ráérünk, hiszen addig sok idő van — hallottam az egyik pártszervezetben. Igaz, még odáig hetek, hónapok vannak hátra, de már elérkezett az előkészítés ideje. A tennivalók egy része, első pillanatra nem látszik többnek, mint papírmunkának. Elő kell szedni a vezetőség, a taggyűlés határozatait, meg kell nézni, hogyan hajtották végre azokat, persze ezekkel együtt az alapszervezetre vonatkozó felsőbbszintű határozatokat is. Ha csak ceruzával a kézben „kipipáljuk” amit lehet, igennel és nemmel jelezzük ez elvégzett, vagy el nem végzett munkát, az bizony kevés lesz. Mindez még nem mutatja a lényeget, azt, mit tett a vezetőség, mit tettek a párttagok és milyen eredménnyel, a határozatokban megszabottakért? A határozatok végrehajtásának vizsgálata arra az alapvető dologra is rávilágít, hogy az egyetértő kézifölemeléssel még nem ér véget a szervezet tagjainak munkája és felelőssége. Az együtt hozott döntésért együtt is kell dolgozni, küzdeni a megvalósításért, vezetőségnek és tagságnak egyaránt. Hallottam olyanról, hogy éppen a határozatok végrehajtásának vizsgálata mutatott rá máris olyan dologra, hogy egyik-másik alapszervezetben, egy-két párttag a kongresszusi határozat végrehajtásában » vonakodik — például a tagdíjfizetés mércéjét sajátos, csak reá vonatkozó szabályok szerint szeretné betartani... Az is csak adminisztrációs tájékozódásnak tűnik, jelenléti ívek, jegyzőkönyvek megvizsgálásának, hogy a pártszervezet belső életét értékelje a vezetőség, azt, hogyan folyik a szervezeti élet? A vezetőségi üléseket, a taggyűléseket nem egy helyen felesleges kötöttségként kezelik. Ha van valami, úgyis megtárgyaljuk... Nem érünk rá, most aratunk, most ezt, meg azt csináljuk... — mondják. Látni kell, a belső, a szervezeti élet a pártszervezet tartalmi munkájának a váza. Ha ez a váz roskadozik, akkor a tartalom is billeg, döcög. És leginkább akkor áll bizonytalanul a pártszervezet tevékenysége és hatása — amikor a legtöbb munka van, amikor éppen a legnagyobb szükség lenne rá. Azzal sem lehet elintézni ezt a kérdést, hogy „az a baj, nem jönnek a párttagok, hiába hívjuk őket”. Valóban, néhány termelőszövetkezetben sorozatosan elmarad a taggyűlés, vagy határozatképtelen, mert a tagoknak a fele sincs ott. Miiért nem mennek? Csak a híváson múlik a részvéte? Alaposabb körültekintéssel kiderül, azért nem mennek, mert például az egyik taggyűlés napirendje a főagronómus beszámolója, a másik, a gépcsoport vezetőjének a tájékoztatója. És mindezt fenélkül is nagyon jól tudják a párttagok. Tehát a taggyűlés adjon valamit többet, mozgósítót. Éppen az előkészületek időszakában, a formális napirendek helyett, a pártélet egy-egy területét jó, ha megvitatják. Hogyan tölti be a pártszervezet, a falu, a termelőszövetkezet, vagy az iskola életében a politikai irányító szerepét? Milyen eszközökkel, módszerekkel, milyen eredménnyel folytatja a tömegszervezetek pártirányítását? Az egyes párttagok hogyan tesznek eleget a pártmegbízatásaiknak? Milyen eredményeik, gondjaik vannak a pártépítésben, az oktatásban — és lehetne még hosszan sorolni a fontos, kisebb és nagyobb tennivalókat, munkaterületeket. A pártszervezet egész munkájának értékelését a vezetőség a tagsággal együtt végzi. Kikérik minden egyes párttag véleményét, egyúttal javaslatát is. Az elmúlt évben, években az elbeszélgetések jó tapasztalatokat hoztak mindenütt, ahol nem egy „előírt koloncnak” tartották ezt, arra hivatkozva, hogy a taggyűlésen úgyis elmondhatja mindenki a véleményét. A beszélgetések jó alkalmat adnak arra, hogy a vezetőség, a pártszervezet közösségének véleményét, bírálatát, vagy dicséretét tolmácsolja a tagok számára. Az egyes párttagok is megérzik és megértik ezzel, hogy a közösség belőlük tevődik össze, hogy az ő jó, vagy rossz munkájuk az egész kommunista közösség tevékenységének sikerét, vagy sikertelenségét jelenti. Az előkészületek sok ágáról-bogáról, még sok mindent el lehetne mondani, ahogyan a pártszervezetek is sok ágon kezdenek hozzá a náluk legégetőbb, legfontosabb kérdések elemzéséhez. A jól átgondolt és a helyben legfontosabb problémákat alaposan feltáró, értékelő előkészületek eredménye nemcsak a jól sikerült vezetőségválasztás, hanem az eleven, élénk légkör, a párttagok megnövekedett tennivágyása és a pártonkívüliek növekvő bizalma lesz. Vincze István Fejér megyei Hírlap Az ilyenek így csinálják? Idős, 65 éves asszony Kiss Józsefné. S hogy szerdán kora reggel, sírva kereste fel szerkesztőségünket, annak története van. Története, amelyben kétarcú igazság mutatkozik be: a hivatali szigor igazsága, s az egyén igazsága. Reggel fél hatkor érkezett az autóbusz Sukoróra. Kiss néni elmondása szerint kezében tíz forinttal szállt fel a zsúfolt buszra. Egy sukorói férfi udvariasan átadta neki az ülőhelyet, s így az ablakhoz került. A busz Pákozdon nem állt meg, s Kisfalud után jött az ellenőr. Kiss Józsefnének nem volt jegye, s az ellenőr jogosan büntette meg 25 forintra, plusz a menetjegy ára. Mondom: jogosan büntette meg, hiszen az utasnak nem volt jegye. Csakhogy az utast manapság illő nagybetűvel írni, s illő emberszámba venni. Éppen ezért megengedhetetlen, hogy az ellenőr bárkire is sértő megjegyzést tegyen. Pedig tett. Egy hatvanöt éves asszony tiltakozására, miszerint ő a kezében tartotta a pénzt a zsúfolt buszon, az ellenőr így válaszolt: Az ilyenek így szokták ! Az ilyenek? Milyenek? Kiss Józsefné mindössze szabálysértést követett el, nem pedig bűntettet. Más kérdés, hogy ráadásul a jegykezelő is sukorói volt, személyes ismerőse az utasnak, így tehát ha végigment volna a kocsin, s nem csupán csak arra szorítkozik, hogy a kocsi elejéből megkérdezi: mindenki megvette már a jegyét? — minden bizonynyal észreveszi az ismerős Kissnét, s nem kerül sor az ellenőr sértő megjegyzésére, bírság kiszabására. Ismételten szeretnénk leszögezni: az ellenőrnek igaza volt, amikor bírságolt. De epés megjegyzést tenni nincs joga! Számos körülmény amellett szól, hogy nem csupán Kiss Józsefné mulasztott a jegyvételnél. Az utas joga, hogy utazzon, kötelessége, hogy fizessen. De semmiképpen nem kötelessége, hogy ő keresse meg a jegykezelőt, ha az nem Ülőkalauzként van rendszeresítve. — hy — -3 . I FEJET két Urával több, ? "“■■Cl ezer bosszúsággal kevesebb Nemcsak megyei vonatkozású gond a nemrégiben megnyílt autópálya forgalma, pontosabban a pályán való közlekedést korlátozó rendelkezések ismeretének hiánya. Igaz, a kerékpárok, segédmotorkerékpárok, rokkantkocsik és egyéb, lassú járművek kitiltása az útról hivatalos közleményként megjelent a lapokban, közölte a tévé, s foglalkozott vele a rádió Csúcsforgalom című műsora is. Ez utóbbi helyszíni tudósításban összegezte a tapasztalatokat, amiből kitűnt, hogy még mindig sokan nem ismerik a tiltó rendelkezéseket, s jószándékkal bár, de szabálytalanul végigkerekezik ezt a jó minőségű utat biztosító hatvan kilométert. Hazánk állampolgárait végtére is felelősségre lehet vonni e szabálysértésért. De vannak, igen szép számmal vannak külföldi turistáink, akik nem Opel Record-dal, nem száguldó autócsodákkal, hanem csupán segédmotorkerékpárral, vagy éppen kerékpárral érkeznek. S noha a nemzetközi közlekedésrendészeti szabályok is tiltják az autópályákon a kerékpár közlekedését, egyetlen államban sem közlekedésrendészeti vizsgaköteles a kerékpárvezetés. S így, a törvény nem ismeretéből igen sok kellemetlen percet szereznek maguknak, s ha nagyon udvariasak akarunk lenni, szerzünk mi nekik. Július 14-én a késő délutáni órákban indultam Budapestről Székesfehérvárra. A közlekedésrendészet dolgozói a fővárosba befelé haladó sávon voltak elfoglalva néhány szabálytalankodó gépjárművel, s közben a fővárosból Törökbálint felé három csehszlovák fiatal vágott neki a sztrádának a kerékpárral. Megállítottam őket, szívességből, s bizony igen nehezen akarták megérteni, hogy itt kerékpárosoknak nem szabad közlekedni. S azt is hiányolták — joggal! —, hogy az elágazásnál nincs tájékoztató irányjelző tábla, ami „hírül adná”, hogy milyen járművek melyik irányban közelíthetik meg a Balatont. Mert valóban nincs ilyen utasítást adó tábla! Nem tudni, hogyan kerültek a pályára, de Bp.—Törökbálint között két francia lány kerékpározott, a sárvédőjükön nagy F betű, s csomagokt, ők is „átcsúsztak a védőgyűrűn”, s bizony nem éppen szívesen fogadhatták, amikor a törökbálinti leágazásnál tanácsolták át másik útra őket a rendőrök! Székesfehérvárig legalább hat segédmotorossal, kerékpárossal, s két „bőregérrel” találkoztunk még. Szinte valamennyi jármű messze az egyébként is ritka leágazástól, s vezetői vitatkoztak a közlekedésrendészettel. Joggal és jogtalanul. Jogtalanul, mert a törvényt megalkották, s ez minden közúti közlekedésben résztvevő számára kötelező. De részben joggal is, mert legalább is ülő lenne minden leágazásnál kitenni a táblát, mely járműveket tanácsolnak le az autópályáról. Igaz, néhány táblával több lenne — de még közel sem annyi, mint a szomszédos országokban — de sokezer bosszúsággal kevesebb. S közlekedésrendészetünk minduntalan tapasztalható udvarias, előzékeny magatartása is azt igazolja, hogy szándékaink szerint a lehető legkevesebb bosszúságot kívánjuk okozni a, közúti közlekedésben résztvevő honi és külföldi polgároknak. El lehet tehát két vagy nyolc táblával kerülni ezeket a kellemetlenségeket is. .. A Fejér megyei Népi Együttes Lengyelországban Lassan már hagyománnyá válik megyénk művészeti csoportjainak jó kapcsolata a lengyel együttesekkel. Két évvel ezelőtt — amikor az ezeréves évfordulót ünnepelte az ország — a mezőfalvi népi együttes szerepelt és aratott megérdemelt sikert Lengyelországban. Most a lengyel vasutas szakszervezet megalakulásának 50. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatra kapott meghívást lengyelországi szereplésre a Fejér megyei Népi Együttes. Az első fellépés Pruszkowban, a vasutas művelődési házban volt. A bemutatkozók izgalma az első percekben még érezhető volt az együttes szereplésén. Ez azonban csak néhány percig tartott, hogy azután még nagyobb erővel bontakozhasson ki az együttes művészi tudása, technikai felkészültsége, amelyet végül is hatalmas, szűnni nem akaró taps jutalmazott. A bemutatkozás jól sikerült, de a következő szerepléseknél az első fellépés tapasztalatai alapján kisváltoztatást végeztünk, a műsorok kezdetekor röviden bemutattuk az együttest, s a számok külön konferálás nélkül követték egymást. Fellépett az együttes a Rucaneban megrendezett országos turista találkozón. A festőién szép Mazuri-tavaknál a kétnapos turista találkozón 20—30 ezer ember vett részt. Július 13-án, szombaton és 14-én, vasárnap a legnagyobb szigeten felállított szabadtéri színpadon mindkét napon reggeltől késő estig tartott a műsor. Az ünnepi megnyitó beszédet a lengyel közlekedési miniszterhelyettes tartotta, ezt követően rövid műsort adott egy lengyel művészeti csoport. Ezután közel tízezer néző előtt került sor a Fejér megyei együttes bemutatójára. A rendkívül hűvös idő ellenére percek alatt „forró” hangulat keletkezett a hatalmas nézőtéren. Sokszor a műsorszámokba tapsolt bele a közönség, és amikor a magyar zenekar lengyel számot játszott, az egész közönség vele együtt énekelt. A fergeteges sikerű cigánytáncot kétszer kellett ismételni. Ez a fellépés minden tekintetben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar folklórt a lengyel dolgozók megismerjék és megszeressék. A műsort követően elhangzott elismerő nyilatkozatok is mindezt bizonyították. Szerepelt az együttes Krinicában, a gyönyörű hegyvidéki üdülőhelyen, majd a búcsúfellépésre Nowi-Saczban, a vasutas művelődési otthonban került sor. Az együttes számára fontos volt ez a fellépés, ugyanis a Nowi- Sacz-i népi együttes a cserepartner, az szerepel nálunk majd ugyancsak négy alkalommal augusztus 12—24-ig. Együttesünk — a szerzett tapasztalatok alapján — lengyel mazurkával kezdte műsorát. Ez nagyszerűen átvitte és átvezette a nemzeti hangulatot a lengyel—magyar baráti hangulatba és ezzel az első pillanatban megnyerte a közönség tetszését. Az első szám után percekig tartó tapssal fejezték ki elismerésüket. Ez a hangulat uralkodott mindvégig az egész műsor alatt. Befejezéskor , felállva, hosszú ünneplés közepette köszönte meg a szereplést Janus Pietrzykowski, a városi tanács elnöke. Beszédében többször is használta a „kitűnő”, a „remek”, a „csodálatos” és ehhez hasonló jelzőket. Úgy éreztük mi is, hogy ez az est csúcspontja volt a fellépéssorozatnak. Ezen az estén az együttes tudásának legmagasabb színvonalát adta, és ezzel méltán szolgált rá a lengyel közönség legnagyobb elismerésére. A megyei népi együttesnek nem ez volt az első külföldi szereplése, Jugoszláviában két, Csehszlovákiában egy alkalommal szerepeltek eddig. Lengyelországban most szerepeltek először, de már olyan elismerésben volt részük, hogy további meghívásuk szinte biztosra vehető. A mi együttesünk azok közé a kevés műkedvelő együttesek közé tartozik, amelyek az ország határain túl is méltán képviselheti megyénk, sőt hazánk folklór-művészetét. A sikerek alapja — sok évi rendszeres, szorgalmas munka, művészi igény. Az együttes a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának teljes támogatását élvezi. Ezt a támogatást várjuk minden üzemtől, vállalattól, ahol az együttes tagjai dolgoznak a további sikerek, megyénk hírnevének további gyarapítása érdekében. Szabó Lajos Csak nálunk: Külföldi szövetekből készült FÉRFIÖLTÖNY VÁSÁR 40—500/0-kal leszállított áron augusztus 2-től 10-ig. Tisztagyapjú kínai és külföldi szintetikus öltönyökből, sok színben: normál, extra, kövér és nyúlánk méretekben. Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat Kiállítási terem 6723 s Vörösmarty felunhat MA este 8órákon AKÁCOS ÚT... Rossz idő esetén 2-án, este 8 órakor. A NYÁRI VÁSÁR július 29-től augusztus 12-ig a Centrum Áruházban! Sok ezer cikkből válogathat 30—40 százalékos árengedménnyel 6509.