Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
------A*r ma«MBM*« —— s Komócsin Zoltán nyilatkozata a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának befejező ülésszakáról A kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő nemzetközi tanácskozásának előkészítő bizottsága pénteken, a szovjet fővárosban befejezte munkáját. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az előkészítő bizottság munkájában résztvevő magyar küldöttség vezetője, válaszolt Hável Józsefnek, az MTI, és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának kérdéseire. Az alábbiakban közöljük Komócsin Zoltán nyilatkozatát. Kérdés: Hogyan értékeli Komócsin elvtáns a kommunista és munkáspártok tanácskozását előkészítő 15 hónapos időszakot és az előkészítő bizottság most befejeződött moszkvai ülésszakának eredményeit? Válasz: Ismeretes, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítése a múlt év februárjában a Budapesten megtartott konzultatív találkozóval kezdődött. A tanácskozás előkészítő bizottsága 1968. novemberéig Budapesten több ülést tartott. A budapesti találkozókon beható véleménycsere folyt a testvérpártok között, amelynek egyik fő feladata az volt, hogy közös tervezetet készítsen a nemzetközi tanácskozás elé. E véleménycsere keretében nagy lépést tettünk az egységes álláspont kialakítására, és jelentős haladást értünk el a testvérpártok egy részével fennálló nézeteltérések csökkentésében, illetve leküzdésében. A nemzetközi tanácskozás elé terjesztendő fő dokumentum-tervezetet munkacsoport készítette elő, amely Budapesten működött. Ez év márciusában, pártunk javaslatára, a testvérpártok egyhangú akaratának és elhatározásának megfelelően. Moszkvában folytatódott az előkészítő munka. Ez fejeződött be az előkészítő bizottság mostani, május— 30 közötti ülésszakén. Az előkészítő bizottság munkájában részt vett testvérpártok képviselői nagy feladatot oldottak meg. Többször is, részletekbe menően megvitatták a fő dokumentum-tervezetet, és a testvérpártok központi bizottságainak állásfoglalásai után most alapul elfogadták és a nemzetközi tanácskozás elé terjesztik azt. Az előkészítő bizottság alapul elfogadta és a nemzetközi tanácskozás elé terjeszt még három fontos dokumentum-tervezetet: a vietnami nép harcával való szolidaritás nyilatkozatát; a világ népeihez intézendő békefelhívást; valamint a Lenin-centenárium megünneplésére felszólító állásfoglalásnak tervezetét. A testvérpártok túlnyomó többségével együtt mi is azt valljuk, hogy a fő dokumentum-tervezet teljes mértékben megfelel a múlt év februárjában, a budapesti találkozón a nemzetközi tanácskozásra közösen elfogadott napirendnek. „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialista erők akcióegysége”. Kérdés: Eszerint az előkészítő munka fő eredménye abban összegezhető, hogy elkészültek a fő okrmánytervezetek ? Válasz: Mi a magunk részéről az egész előkészítő munkafolyamat nagy jelentőségét abban látjuk, hogy fokozatosan, lépésről lépésre előrehaladva egyre erősebb lett az egységre való törekvés a kommunista és munkáspártok között. Ennek során kifejezésre jutott a testvérpártok egységes akarata az antiimperialista harc egyéb erőivel való szorosabb együttműködésre. A tévedés veszélye nélkül még azt is állíthatjuk, hogy a tizenöthónapos előkészítő munkának, — egyébként minden mást megelőző, — legnagyobb eredménye, amiért érdemes volt időt áldozni és erőfeszítéseiket tenni az, hogy ma a nemzetközi munkásmozgalom egysége erősebb, a közös összefogás kilátásai összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az elmúlt év elején voltak, amikor munkához kezdtünk. Kérdés: Komócsin elvtárs az egész 15 hónapos időszakban részt vett az előkészületekben, és közelről figyelemmel kísérhette a munka alakulását. Miben látja ennek a tevékenységnek legjellegzetesebb sajátosságait, és legfontosabb tanulságait a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése szempontjából? Válasz: Az előkészítő bizottság valamennyi ülésén a részvevő küldöttségek nyílt, elvi, elvtársi vitát folytattak. Ezt természetesnek tartjuk. A mai világhelyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom állapota indokolttá teszi a vitákat. Egy dologban azonban nincsen vita a testvérpártok között. Valamennyien egyetértenek abban — s ezt a meggyőződésüket a küldöttségek nyomatékosan kifejezésre is juttatták —, hogy az egész előkészítő munkát az elvtársi nyíltság, a demokratizmus és a kollektivitás szelleme hatotta át Az előkészítő munkának ebben a jellegében megnyilvánul az a jó viszony, megtestesül az a jó kiindulás, amely a legalkalamasabb arra, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott harc a jövőben még eredményesebb legyen. A dokumentum-tervezetben alapvetően tükröződik az annak kidolgozásában résztvett testvérpártok politikája. Valamennyi küldöttség arra törekedett, hogy a dokumentumban minél jobban kifejezésre jusson saját pártjának az álláspontja. Ezt természetesnek tartjuk. Ugyanakkor azt is látni kell, és el kell fogadni, hogy e törekvéseknek határai vannak. Mint minden testvérpárt, mi is tudnánk olyan további javaslatokat tenni, amelyek a dokumentumot még közelebb hoznák elképzeléseinkhez. Tény azonban, hogy a többoldalú párttalálkozókon a közösen elfogadott dokumentumoknak csakis abban az esetben van lehetőségük és értelmük, ha — amennyire az csak lehetséges — kölcsönösen tudomásul veszi valamennyi részvevő igényeit Az elmondottakból következik az a magatartás hogy a magunk részéről, a dokumentum-tervezet kidolgozásának minden fázisában, messzemenő figyelmet igyekeztünk tanúsítani olyan javaslatok iránt is, amelyek nem teljesen felelnek meg a mi elgondolásainknak. De ugyanúgy, mint a testvérpártok döntő többsége, nem fogadhatunk el olyan javaslatokat, amelyekkel szemben elvi fenntartásaink vannak. Meggyőződésünk, hogy csak a világos, egyértelmű elvi szilárdság vezet el az egység további erősítéséhez. Kérdés: Tudjuk, nem akar jóslatokba bocsátkozni Komócsin elvtárs, mégis, talán mondhatna pár szót: mit vár a június 5-én kezdődő nemzetközi tanácskozástól? Válasz: Azt túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő tanácskozása — hála a testvérpártok kollektív erőfeszítéseinek — jól megalapozott. A vita alapjául szolgáló fő dokumentum-tervezet és a többi előterjesztés is nagy lehetőséget biztosít arra, hogy a testvérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, elvi eszmecsere keretében kifejtsék álláspontjaikat a mai világhelyzet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban és az összes antiimperialista erők egységének kikovácsolásáért folytatott harcban előttünk álló feladatokról. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott küzdelem és erőfeszítések igen fontos állomása lesz. Biztosak vagyunk abban, hogy a június 5-én kezdődő megbeszélések új távlatokat nyitnak meg előttünk, és a jövőben elérhető tájsikerek forrásává válnak. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására: a magyar küldöttség , ugyanúgy mint az összes testvérpártok küldöttsége, a legnagyobb elismeréssel és köszönettel emlékezik meg arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága kitűnő feltételeket biztosított, és hatalmas munkát végzett az előkészítő bizottság ülésének sikere érdekében. (MTI) Magyar—osztrák sátóközlemény A magyar Minisztertanács elnöke látogatása során kulturális intézményeket, lakó- és ipartelepeket tekintett meg. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és dr. Josef Klaus szövetségi kancellár tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról és az országaikat érintő nemzetközi kérdésekről. A magyar kormány képviselői és az illetékes osztrák szakminiszterek külön megbeszéléseiken elsősorban a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésével foglalkoztak. Az eszmecserék légkörét a két ország jószomszédi viszonya jellemezte. A kormányfők megelégedéssel állapították meg, hogy dr Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. évi magyarországi látogatása óta eltelt időszakban minden területen továbbfejlődtek országaik kétoldalú kapcsolatai. Gyümölcsözőnek és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából hasznosnak ítélték meg dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. májusi hivatalos látogatása alkalmával létrehozott általános vegyesbizottság tevékenységét. Mindkét fél egyetértett azzal, hogy az elmúlt években kedvezően fejlődtek a gazdasági kapcsolatok. A két ország árucsere-forgalma 1950—1960 között megháromszorozódott és 1960-tól 1968-ig csaknem megkétszereződött. Egyetértés alakult ki abban is, hogy reális lehetőségek vannak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére mind az árucsere eddigi, hagyományos formájában, mind a két ország vállalatainak együttműködésében. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy Ausztria és Magyarország között vállalati szinton már ipari kooperációk széles köre alakult ki, s hangsúlyozták, hogy ennek a fejlődésnek további ösztönzése közös érdek. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése új lehetőségeinek feltárása érdekében 1968. novemberében ipari, gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt kötöttek. Az abban előirányzott kormányközi vegyesbizottságnak mielőbb meg kell kezdenie munkáját. Az elért eredményeket figyelembe véve a tárgyaló felek mindenekelőtt kívánatosnak tartják a kooperációt, — többek között — az alumíniumiparban, a vegyiparban, a járműiparban, továbbá az együttműködést az energiatermelés (villamosenergia, kőolaj- és földgáz) területén. A kereskedelmi vegyesbizottság 1969 őszére előirányzott megbeszéléseinek feladata lesz, hogy — a most lezajlott tárgyalásoknak megfelelően — megvizsgálja a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését. A félév egyetértettek abban, hogy a két ország kulturális kapcsolatai az elmúlt években fejlődtek és tovább szélesíthetők. A látogatás során dr. Tanár Mátyás ainiszterelnök-helyettes és dr. Theodor Pifil-Percevic közoktatásügyi miniszter egyezményt írt alá a műszaki-tudományos együttműködésről. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar— osztrák határügyi vegyesbizottságok hasznosan tevékenykednek. A magyar fél tájékoztatást adott azokról az intézkedésekről, amelyeket a tartós nyugalom érdekében a közös határon eddig végrehajtott. Az osztrák fél ezt a közlést, megelégedéssel vette tudomásul és kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezeknek az intézkedéseknek a befejezése továbbra is pozitív hatással lesz a határterületen. A látogatás alkalmat nyújtott a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Ennek során különös figyelmet szenteltek az európai biztonság kérdésének. Ezzel kapcsolatban mindkét fél kifejtette álláspontját, a március 17-i budapesti felhívásnak megfelelő, európai biztonsági konferencia tervéről. Azonosan ítélték meg a konferenca jelentőségét, egyetértettek abban, hogy azt alaposan elő kell készíteni. Ebben a széllemben üdvözölték a finn kormány javaslatát, amelyben felajánlja jószolgálatait a konferencia előkészítésére. Hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének erősítése minden területen alkalmas arra, hogy fejlessze az európai biztonság kérdésének megoldásához szükséges kölcsönös bizalom légkörét. A kormányfők egyetértettek abban, hogy az atomsorompó-szerződés jelentősen hozzájárul az általános és teljes leszerelés megvalósításához és a világbéke biztosításéhoz. A felek nagy figyelemmel kísérik a genfi leszerelési bizottság tárgyalásait, és bíznak abban, hogy a leszerelést további hatékony intézkedések segítik elő. A délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban a felek kifejezték azt a reményüket, hogy a jelenleg Párizsban folyó tárgyalások a vietnami kérdés mielőbbi megoldásához vezetnek az 1954-es genfi megállapodás alapján, amely szerint a vietnami népnek lehetővé kell tennni, hogy maga dönthessen jövőjéről. A közel-keleti helyzet kérdésében a felek aggodalmuknak adtak kifejezést. Remélik, hogy a Biztonsági Tanács 1967 november 22-i határozata alapján a konfliktust sikerül úgy megoldani, hogy megvalósuljon a térség valódi békéje. Fock Jenő miniszterelnök Loconczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a nevében hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Franz Jonas köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az időpontban diplomáciai úton állapodnak mg. (MTI) Vasárnap, 1960. június 1. Egy hét a világpolitikában FOCK JENŐ AUSZTRIÁBAN — PARTPLENUM PRÁGÁBAN — URNÁK ELŐTT A FRANCIÁK — A NATO ÉS A KÖZELKELET — FORDULAT SZUDÁNBAN Eseményekben gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kívül okkal lehetne még tárgyalni fontos problémákat, mint, denekelőtt a hétről hétre fő- és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos a helyzet változatlan, s csupán az érdemelt különös figyelmet, hogy „házi válság” kerekedik a Washington és saigoni bábja nézetkülönbségeiből (persze a farok csak azért kísérelheti meg csóválná a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mögött.). A főbb események sorában mostanában mind gyakrabban szerepelnek kontinensünk ügyei; a két világrendszer határán egyre követelőbben, egyre sürgetőbben jelentkezik az európai biztonság problémája. A magyar—osztrák kapcsolatokon túlmenően, nemzetközi jelentőséget éppen az adott miniszterelnökünk ausztriai tárgyalásainak, hogy a fő téma az európai biztonság volt. Abban — Fock Jenőnek a pénteki sajtóértekezletén elmondott szavai szerint — alapvetően egyeznek a két fél nézetei, hogy meg kell rendezni az összeurópai értekezletet e tárgykörben. Ekként a magyar—osztrák tárgyalás fontos része lett annak a folyamatnak, amelyet a budapesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése indított el. Fock Jenő bécsi útjának e momentuma beleillik a szocialista és más európai országok erőfeszítéseibe, s nyilvánvalóan jelzi, hogy valójában mit is kell értenünk a konferencia előkészítési szakaszán, amelynek tartalma és hoszszúsága viszont már vita tárgya nemcsak a NATO-országok, hanem például Ausztria és köztünk is. Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevékenysége következményeinek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remények végleges lehűtése közvetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdését. A csehszlovákiai szocialista konszolidáció fontos állomása volt a héten a C55KP központi bizottságának plénuma, amelyen a párt első titkára, Gustáv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte valamennyi ellentmondásában a kialakult helyzetet. Husák alapvetőnek minősítette a párt marxista -leninista egységének helyreállítását, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltornyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Az sem kétséges, hogy kontinensünk politikai légkörét, s a kelet-nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Elysée-palota új lakója. Ez a kérdés aligha dől el az elnökválasztás első fordulójában. Ekképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egyre jobban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. Ennek megfeleően programjuk is sokban hasonló. " Az Humanité ,,Pon-Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout illeti, kétségesen, hogy máris végrehajtotta azokat a változtatásokat De Gaulle vonalán, amelyek a gaulleisták és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerülhetetlenek és szükségesek voltak. Poher viszont az atlanisták törzskörének „bosszúját” képviseli. Így mégiscsak tetemes a különbség Pompidou újsütetű atlantizmusa és Pohené között. Pompidou a gaulleizmus revideált politikáját jelenti, Poher a korábbiak teljes elvetését. A megosztott baloldalnak sok szavazata vész el — éppen a megosztottság folytán. Pedig ha Ducloe lehetne a második helyezett az első forduló után, számottevő szavazatmennyiség adhatna figyelmeztetést már a startnál az új elnöknek. A francia helyzet alakulása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember”, Strauss — viselkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutintalálkozónak a NATO-hadügyminiszterek heti brüsszeli konferenciája, amelynek a fegyverkezési program szerepelt napirendjén és mind több szó esett — és várhatóan esik még — a nyugat-európaiak atomfegyverkezéséről s ha Wilson elutasította is a napokban Strauss Londonban felvetett „nukleáris elképzeléseit”, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nemcsak Párizsban változik a helyzet, de Wilson sarkában is ott vannak a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a földközitengeri közös flotta tervére. Ez is jelzi számunkra a közelkeleti válság igazi közelségét, ahol a tűzpárbaj szint, állandósult ez arab és az izraeli erők között A közel-keleti térség fontos eseménye a Szudáni politikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések eredménytelenségét az arab világ haladó folyamatainak megállítására, éppen a közel-keleti tarthatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. októberében már végbement némileg hasonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irányából. Nem szabad tehát elhamarkodottan megítélni a szudáni baloldal lehetőségeit, hiszen most olyan erőkkel szövetkezve lett részese a hatalomnak, amely erők eddig egyensúlyozni próbáltak a jobboldal és a baloldal között. Mindenesetre a hét második felére olyan hírek érkeztek, hogy az új kormányzat okulni látszik a korábbi remekékből és keményen leszámolt reakció képviselőivel. Avar János Az ünnepi könyvhét megnyitása Fehérváron Tegnap a könyvhét gyes megnyitóján Sánta Ferenc és Sipos Gyula József Attila-díjas író, iletve költő és Betka István mj városaink vendége. A Velínszky László városi könyvtárban, a könyvnek elkötelezett emberek „csere diós körében” került sor a könyv „ünneplésére”, amelyen megjelent Gyenge Károly, a megyei pártbizottság titkára is. A vendégeket és a közönséget Pap László, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője kölzönözte. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez a hét az olvasás és a könyv szeretőjének fokozottabb magvetését szolgálja. A Mezőszentgyörgyön meghirdetett „Olvasó névért” mozgalom szélesítését is jelenti, ha hath könyvhét a Jiláleumok jegyében zajlik, beíáratatja a Tanácescő Társaság kiadványait népszerűsítik a 25 éves köryvtártrozgalom és a KI éves autókönyvtár eredményeit A könyvhétről szettre Sipos Gyula hangsúlyosa: ez a hét a Jó könyv ünnepévé váljék, mert nem mindegy, hogy az olvasó mit olvas. Sánta Ferenc a magyar prózafeás nagy adósságáról szól, kérdezvén: miért nincs olyan próaaáredakzserk, amnét tetette teánk a világirodalom asztalára? Az irodalom az a mesebel. ,,hamadik fiú”, aki reménytelen küzdelmekben is a győzelem feltételezésével áll ki a parondra: hasonló szerep jutott a történelem folyamán a magyar irodalomnak Az író kötelessége — mondotta — minduntalan feltenni a kérdést: nem lehetne-e jobban csinálni? Hogyan lehetne a világ és a magunk emberi-társadalmi dolgait jobban intézni? A Fejér megyei gyökerű (sárkeresztúri születésű) Bella István a magyar költészet „külhonosodási” (fordítás?) nehézségeiről szólt. Sípos és Bella egyaránt verseikből olvastak fel, mondván költőhöz inkább illik a „hit", mint a beszéd. A megnyitó a könyvhét első találkozója — íróval és könyvvel. Legyen ez a hét nap városunkban, megyénkben egyaránt a könyvve kötött barátság „hét próbája”, az olvasómozgalom szélesedésének, terebélyesedésének szószólója. (fa. 84