Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

------A*r ma«M­BM*« —— s­­ Komócsin Zoltán nyilatkozata a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának befejező ülésszakáról A kommunista és mun­káspártok június 5-én Moszk­vában kezdődő nemzetközi tanácskozásának előkészítő bizottsága pénteken, a szov­jet fővárosban befejezte munkáját. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az előkészítő bizottság munkájában részt­vevő magyar küldöttség ve­zetője, válaszolt Hável Jó­zsefnek, az MTI, és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának kér­déseire. Az alábbiakban kö­zöljük Komócsin Zoltán nyi­latkozatát. Kérdés:­­ Hogyan értékeli Komócsin elvtáns a kom­munista és munkáspártok tanácskozását előkészítő 15 hónapos időszakot és az előkészítő bizottság most befejeződött moszkvai ülésszakának eredményeit? Válasz: Ismeretes, hogy a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozá­sának előkészítése a múlt év februárjában a Budapesten megtartott konzultatív ta­lálkozóval kezdődött. A tanácskozás előkészítő bi­zottsága 1968. novemberéig Budapesten több ülést tar­tott. A budapesti találkozókon beható véleménycsere folyt a testvér­pártok között, amely­nek egyik fő feladata az volt, hogy közös tervezetet készítsen a nemzetközi ta­nácskozás elé. E vélemény­csere keretében nagy lépést tettünk az egységes állás­pont kialakítására, és jelen­tős haladást értünk el a testvérpártok egy részével fennálló nézeteltérések csök­kentésében, illetve leküzdé­sében. A nemzetközi tanácskozás elé terjesztendő fő doku­mentum-tervezetet munka­­csoport készítette elő, amely Budapesten működött. Ez év márciusában, pártunk javas­latára, a testvérpártok egy­hangú akaratának és elhatá­rozásának megfelelően. Moszkvában folytatódott az előkészítő munka. Ez feje­ződött be az előkészítő bi­zottság mostani, május­­— 30 közötti ülésszakén. Az előkészítő bizottság munkájában részt vett test­vérpártok képviselői nagy feladatot oldottak meg. Többször is, részletekbe me­nően megvitatták a fő do­kumentum-tervezetet, és a testvérpártok központi bi­zottságainak állásfoglalásai után most alapul elfogadták és a nemzetközi tanácskozás elé terjesztik azt. Az előkészítő bizottság alapul elfogadta és a nem­zetközi tanácskozás elé ter­jeszt még három fontos do­kumentum-tervezetet: a vi­etnami nép harcával való szolidaritás nyilatkozatát; a világ népeihez intézendő bé­kefelhívást; valamint a Le­­nin-centenárium megünnep­lésére felszólító állásfogla­lásnak tervezetét. A testvér­pártok túlnyomó többségével együtt mi is azt valljuk, hogy a fő dokumentum-tervezet teljes mértékben megfelel a múlt év februárjában, a bu­dapesti találkozón a nemzet­közi tanácskozásra közösen elfogadott napirendnek. „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakasz­ban és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialista erők akcióegysége”. Kérdés: Eszerint az elő­készítő munka fő eredmé­nye abban összegezhető, hogy elkészültek a fő okr­mány­tervezetek ? Válasz: Mi a magunk ré­széről az egész előkészítő munkafolyamat nagy jelen­tőségét abban látjuk, hogy fokozatosan, lépésről lépésre előrehaladva egyre erősebb lett az egységre való törek­vés a kommunista és mun­káspártok között. Ennek so­rán kifejezésre jutott a test­vérpártok egységes akarata az antiimperialista harc egyéb erőivel való szorosabb együttműködésre. A tévedés veszélye nélkül még azt is állíthatjuk, hogy a tiz­enöthónapos előkészítő munkának, — egyébként minden mást megelőző, — legnagyobb eredménye, ami­ért érdemes volt időt áldozni és erőfeszítéseiket tenni az, hogy ma a nemzetközi mun­kásmozgalom egysége erő­sebb, a közös összefogás ki­látásai összehasonlíthatatla­nul jobbak, mint az elmúlt év elején voltak, amikor munkához kezdtünk. Kérdés: Komócsin elv­társ az egész 15 hónapos időszakban részt vett az előkészületekben, és kö­zelről figyelemmel kísér­hette a munka alakulását. Miben látja ennek a tevé­kenységnek legjellegzete­sebb sajátosságait, és leg­fontosabb tanulságait a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése szem­pontjából? Válasz: Az előkészítő bi­zottság valamennyi ülésén a részvevő küldöttségek nyílt, elvi, elvtársi vitát folytattak. Ezt természetesnek tartjuk. A mai világhelyzet és a nem­zetközi kommunista mozga­lom állapota indokolttá te­szi a vitákat. Egy dologban azonban nincsen vita a testvérpártok között. Valamennyien egyet­értenek abban — s ezt a meggyőződésüket a küldött­ségek nyomatékosan kifeje­­zésre is juttatták —, hogy az egész előkészítő munkát az elvtársi nyíltság, a demok­ratizmus és a kollektivitás szelleme hatotta át Az elő­készítő munkának ebben a jellegében megnyilvánul az a jó viszony, megtestesül az a jó kiindulás, amely a leg­­alkalamasabb arra, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom egységéért folytatott harc a jövőben még eredmé­nyesebb legyen. A dokumentum-tervezet­ben alapvetően tükröződik az annak kidolgozásában­­ rész­tvett testvérpártok poli­tikája. Valamennyi küldött­ség arra törekedett, hogy a dokumentumban minél job­ban kifejezésre jusson saját pártjának az álláspontja. Ezt természetesnek tartjuk. Ugyanakkor azt is látni kell, és el kell fogadni, hogy e törekvéseknek határai van­nak. Mint minden testvér­párt, mi is tudnánk olyan további javaslatokat tenni, amelyek a dokumentumot még közelebb hoznák elkép­zeléseinkhez. Tény azonban, hogy a többoldalú párt­ta­lálkozókon a közösen elfoga­dott dokumentumoknak csak­is abban az esetben van le­hetőségük és értelmük, ha — amennyire az csak lehetsé­ges — kölcsönösen tudomá­sul veszi valamennyi részve­vő igényeit Az elmondottakból követ­kezik az a magatartás hogy a magunk részéről, a doku­mentum-tervezet kidolgozá­sának minden fázisában, messzemenő figyelmet igye­keztünk tanúsítani olyan ja­vaslatok iránt is, amelyek nem teljesen felelnek meg a mi elgondolásainknak. De ugyanúgy, mint a testvér­pártok döntő többsége, nem fogadhatunk el olyan javas­latokat, amelyekkel szemben elvi fenntartásaink vannak. Meggyőződésünk, hogy csak a világos, egyértelmű elvi szilárdság vezet el az egy­ség további erősítéséhez. Kérdés: Tudjuk, nem akar jóslatokba bocsátkoz­ni Komócsin elvtárs, mé­gis, talán mondhatna pár szót: mit vár a június 5-én kezdődő nemzetközi ta­nácskozástól? Válasz: Azt túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a kommunista és munkáspár­tok június 5-én Moszkvában kezdődő tanácskozása — há­la a testvérpártok kollektív erőfeszítéseinek —­ jól meg­alapozott. A vita alapjául szolgáló fő dokumentum-ter­vezet és a többi előterjesztés is nagy lehetőséget biztosít arra, hogy a testvérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, elvi eszmecsere keretében ki­fejtsék álláspontjaikat a mai világhelyzet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kom­munista mozgalomban és az összes antiimperialista erők egységének kikovácsolásáért folytatott harcban előttünk álló feladatokról. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozása a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségéért folytatott küzdelem és erőfeszítések igen fontos állomása lesz. Biztosak va­gyunk abban, hogy a júni­us 5-én kezdődő megbeszé­lések új távlatokat nyitnak meg előttünk, és a jövőben elérhető táj­sikerek forrásá­vá válnak. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására: a magyar küldöttség , ugyan­úgy­ mint az összes testvér­­pártok küldöttsége, a legna­gyobb elismeréssel és köszö­nettel emlékezik meg arról, hogy az SZKP Központi Bi­­zottsága kitűnő feltételeket biztosított, és hatalmas mun­kát végzett az előkészítő bi­zottság ülésének sikere ér­dekében. (MTI) Magyar—osztrák sátóközlemény A magyar Minisztertanács elnöke látoga­tása során kulturális intézményeket, lakó- és ipartelepeket tekintett meg. Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és dr. Josef Klaus szö­vetségi kancellár tárgyalt a kétoldalú kap­csolatokról és az országaikat érintő nemzet­közi kérdésekről. A magyar kormány képvi­selői és az illetékes osztrák szakminiszterek külön megbeszéléseiken elsősorban a kétol­dalú kapcsolatok továbbfejlesztésével fog­lalkoztak. Az eszmecserék légkörét a két ország jószomszédi viszonya jellemezte. A kormányfők megelégedéssel állapították meg, hogy dr Josef Klaus szövetségi kancel­lár 1967. évi magyarországi látogatása óta el­telt időszakban minden területen tovább­fejlődtek országaik kétoldalú kapcsolatai. Gyümölcsözőnek és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából hasznosnak ítélték meg dr. Josef Klaus szövetségi kancel­lár 1967. májusi hivatalos látogatása alkal­mával létrehozott általános vegyesbizottság tevékenységét. Mindkét fél egyetértett azzal, hogy az el­múlt években kedvezően fejlődtek a gazda­sági kapcsolatok. A két ország árucsere-for­galma 1950—1960 között megháromszorozó­dott és 1960-tól 1968-ig csaknem megkétsze­reződött. Egyetértés alakult ki abban is, hogy reális lehetőségek vannak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére mind az árucsere eddigi, hagyományos for­májában, mind a két ország vállalatainak együttműködésében. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy Ausztria és Magyar­­ország között vállalati szinton már ipari ko­operációk széles köre alakult ki, s hangsú­lyozták, hogy ennek a fejlődésnek további ösztönzése közös érdek. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése új le­hetőségeinek feltárása érdekében 1968. no­vemberében ipari, gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt kötöttek. Az ab­ban előirányzott kormányközi vegyesbizott­­ságnak mielőbb meg kell kezdenie munkáját. Az elért eredményeket figyelembe véve a tárgyaló felek mindenekelőtt kívánatosnak tartják a kooperációt, — többek között — az alumíniumiparban, a vegyiparban, a jármű­iparban, továbbá az együttműködést az ener­giatermelés (villamosenergia, kőolaj- és földgáz) területén. A kereskedelmi vegyesbi­zottság 1969 őszére előirányzott megbeszélé­seinek feladata lesz, hogy — a most lezaj­lott tárgyalásoknak megfelelően — megvizs­gálja a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesz­tését. A félév egyetértettek abban, hogy a két ország kulturális kapcsolatai az elmúlt évek­ben fejlődtek és tovább szélesíthetők. A látogatás során dr. Tanár Mátyás a­i­niszterelnök-helyettes és dr. Theodor Pifil-Percevic közoktatásügyi miniszter egyez­ményt írt alá a műszaki-tudományos együtt­működésről. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar— osztrák határügyi vegyes­­bizottságok hasznosan tevékenykednek. A magyar fél tájékoztatást adott azokról az intézkedésekről, amelyeket a tartós nyugalom érdekében a közös határon eddig végrehaj­tott. Az osztrák fél ezt a közlést, megelége­déssel vette tudomásul és kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezeknek az intézkedé­seknek a befejezése továbbra is pozitív ha­tással lesz a határterületen. A látogatás alkalmat nyújtott a nemzet­közi kérdések megtárgyalására. Ennek so­rán különös figyelmet szenteltek az európai biztonság kérdésének. Ezzel kapcsolatban mindkét fél kifejtette álláspontját, a március 17-i budapesti felhívásnak megfelelő, európai biztonsági konferencia tervéről. Azonosan ítélték meg a konferenca jelentőségét, egyet­értettek abban, hogy azt alaposan elő kell készíteni. Ebben a széllemben üdvözölték a finn kormány javaslatát, amelyben felajánlja jószolgálatait a konferencia előkészítésére. Hangsúlyozták, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű európai államok együttmű­ködésének erősítése minden területen alkal­mas arra, hogy fejlessze az európai bizton­ság kérdésének megoldásához szükséges köl­csönös bizalom légkörét. A kormányfők egyetértettek abban, hogy az atomsorompó-szerződés jelentősen hozzá­járul az általános és teljes leszerelés meg­valósításához és a világbéke biztosításéhoz. A felek nagy figyelemmel kísérik a genfi leszerelési bizottság tárgyalásait, és bíznak abban, hogy a leszerelést további hatékony intézkedések segítik elő. A délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban a felek kifejezték azt a reményüket, hogy a jelenleg Párizsban folyó tárgyalások a viet­nami kérdés mielőbbi megoldásához vezet­nek az 1954-es genfi megállapodás alapján, amely szerint a vietnami népnek lehetővé kell tennni, hogy maga dönthessen jövőjéről. A közel-keleti helyzet kérdésében a felek aggodalmuknak adtak kifejezést. Remélik, hogy a Biztonsági Tanács 1967 november 22-i határozata alapján a konfliktust sikerül úgy megoldani, hogy megvalósuljon a térség valódi békéje. Fock Jenő miniszterelnök Loconczi Pál­nak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének a nevében hivatalos magyar­­országi látogatásra hívta meg Franz Jonas köztársasági elnököt, aki a meghívást köszö­nettel elfogadta. Az időpontban diplomáciai úton állapodnak m­g. (MTI) Vasárnap, 1960. június 1. Egy hét a világpolitikában FOCK JENŐ AUSZTRIÁBAN — PART­­PLENUM PRÁGÁBAN — URNÁK ELŐTT A FRANCIÁK — A NATO ÉS A KÖZEL­­KELET — FORDULAT SZUDÁNBAN Eseményekben gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kí­vül okkal lehetne még tárgyalni fontos problémákat, mint, denekelőtt a hétről hétre fő- és állandó válságnak szá­mító vietnami háborút, amelyben sajnos a helyzet vál­tozatlan, s csupán az érdemelt különös figyelmet, hogy „házi válság” kerekedik a Washington és saigoni bábja né­zetkülönbségeiből (persze a farok csak azért kísérelheti meg csóválná a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mögött.). A főbb események sorában mostanában mind gyakrabban szere­pelnek kontinensünk ügyei; a két világrendszer határán egyre követelőbben, egyre sürgetőbben jelentkezik az eu­rópai biztonság problémája. A magyar—osztrák kapcsolatokon túlmenően, nemzet­közi jelentőséget éppen az adott miniszterelnökünk auszt­riai tárgyalásainak, hogy a fő téma az európai biztonság volt. Abban — Fock Jenőnek a pénteki sajtóértekezletén elmondott szavai szerint — alapvetően egyeznek a két fél nézetei, hogy­ meg kell rendezni az összeurópai értekezletet e tárgykörben. Ekként a magyar—osztrák tárgyalás fon­tos része lett annak a folyamatnak, amelyet a budapesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése indított el. Fock Jenő bécsi útjának e momentuma beleillik a szo­cialista és más európai országok erőfeszítéseibe, s nyilván­valóan jelzi, hogy valójában mit is kell értenünk a kon­ferencia előkészítési szakaszán, amelynek tartalma és hosz­­szúsága viszont már vita tárgya nemcsak a NATO-orszá­­gok, hanem például Ausztria és köztünk is. Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevékenysége következményeinek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remények vég­leges lehűtése közvetve — és alapvetően — érinti az eu­rópai biztonság kérdését. A csehszlovákiai szocialista kon­szolidáció fontos állomása volt a héten a C55KP központi bizottságának plénuma, amelyen a párt első titkára, Gus­­táv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte valamennyi ellentmondásában a kialakult helyzetet. Husák alapvetőnek minősítette a párt marxista -leninista egységének helyreállítását, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltor­nyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Az sem kétséges, hogy kontinensünk politikai légkörét, s a kelet-nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Elysée-palota új lakója. Ez a kérdés aligha dől el az el­­­nökválasztás első fordulójában. Ekképpen az utóbbi két­ év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egyre jobban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. Ennek meg­­feleően program­juk is sokban hasonló. " Az Humanité ,,Pon-Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout il­leti, kétségesen, hogy máris végrehajtotta azokat a változ­tatásokat De Gaulle vonalán, amelyek a gaulleisták és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerülhetetlenek és szükségesek voltak. Poher viszont az atlanisták törzs­körének „bosszúját” képviseli. Így mégiscsak tetemes a különbség Pompidou újsütetű atlantizmusa és Pohené kö­zött. Pompidou a gaulleizmus revideált politikáját jelenti, Poher a korábbiak teljes elvetését. A megosztott baloldal­nak sok szavazata vész el — éppen a megosztottság foly­tán. Pedig ha Ducloe lehetne a második helyezett az első forduló után, számottevő szavazatmennyiség adhatna fi­gyelmeztetést már a startnál az új elnöknek. A francia helyzet alakulása élénk izgalmat kelt nyu­gati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember”, Strauss — vi­selkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutin­­találkozónak a N­ATO-h­ad­ü­gyminisz­terek heti brüsszeli kon­ferenciája, amelynek a fegyverkezési program szerepelt napirendjén és mind több szó esett — és várhatóan esik még — a nyugat-európaiak atom­fegyverkezéséről s ha Wilson elutasította is a napokban Strauss Londonban fel­vetett „nukleáris elképzeléseit”, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nemcsak Párizsban változik a helyzet, de Wil­son sarkában is ott vannak a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a földközi­­tengeri közös flotta tervére. Ez is jelzi számunkra a közel­­keleti válság igazi közelségét, ahol a tűzpárbaj szint, ál­landósult ez arab és az izraeli erők között A közel-keleti térség fontos eseménye a Szudáni poli­tikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfe­szítések eredménytelenségét az arab világ haladó folya­matainak megállítására, éppen a közel-keleti tarthatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. októberében már vég­bement némileg hasonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irányából. Nem szabad tehát elhamarkodottan megítélni a szudáni baloldal lehetőségeit, hiszen most olyan erőkkel szövetkezve lett részese a hatalomnak, amely erők eddig egyensúlyozni próbáltak a jobboldal és a baloldal között. Mindenesetre a hét második felére olyan hírek ér­keztek, hogy az új kormányzat okulni látszik a korábbi remeké­kből és keményen leszámol­t reakció képviselőivel. Avar János ­ Az ünnepi könyvhét megnyitása Fehérváron Tegnap a könyvhét gyes megnyitóján Sánta Fe­renc és Sipos Gyula József A­ttila-díjas író, iletve köl­tő és Betka István mj vá­rosaink vendége. A Velínszky László városi könyvtárban, a könyvnek el­kötelezett emberek „csere diós körében” került sor a könyv „ünneplésére”, ame­lyen megjelent Gyenge Ká­roly, a megyei pártbizottság titkára is. A vendégeket és a közönséget Pap László, a megyei tanács vb műve­lődésügyi osztályának ve­zetője kölzönözte. Beszédé­ben hangsúlyozta, hogy ez a hét az olvasás és a könyv szeretőjének fokozottabb magvetését szolgálja. A Me­­zőszentgyörgyön meghirde­tett „Olvasó névért” moz­galom szélesítését is jelenti, ha hath könyvhét a Jiláleu­mok jegyében zajlik, be­íáratatja a Tanácescő Társaság kiadványait népszerűsítik a 25 éves kör­yvtártr­ozgalom és a KI éves autókönyvtár eredményeit A könyvhétről szettre Si­pos Gyula hangsúlyosa: ez a hét a Jó könyv ünnepévé váljék, mert nem mindegy, hogy az olvasó mit olvas. Sánta Ferenc a magy­ar pró­­zafeás nagy adósságáról szól, kérdezvén: miért nincs olyan próaaáredak­­­zserk, amnét tetette teánk a világirodalom asztalára? Az irodalom az a mesebel. ,,hamadik fiú”, aki remény­telen küzdelmekben is a győ­zelem feltételezésével áll ki a parondra: hasonló sze­rep jutott a történelem fo­lyamán a magyar irodalom­nak Az író kötelessége — mondotta — minduntalan feltenni a kérdést: nem le­hetne-e jobban csinálni? Ho­gyan lehetne a világ és a magunk emberi-társadalmi dolgait jobban intézni? A Fejér megyei gyökerű (sárkeresztúri születésű) Bel­la István a magyar költé­szet „külhonosodási” (fordí­tás?) nehézségeiről szólt. Sí­pos és Bella egyaránt ver­seikből olvastak fel, mond­ván­ költőhöz inkább illik a „hit", mint a beszéd. A megnyitó a könyvhét első találkozója — íróval és könyvvel. Legyen ez a hét nap városunkban, megyénk­ben egyaránt a könyvve­ kötött barátság „hét próbá­ja”, az olvasómozgalom szé­lesedésének, terebél­yesedé­­sének szószólója. (fa. 84

Next